Pesti Hírlap, 1931. október (53. évfolyam, 222-248. szám)
1931-10-28 / 245. szám
1931. október 28., szerda. PESTI HÍRLAP A Vay-ügyben befejezték a tanuk kihallgatását. Építési szakértők a kifogásolt építkezésekről. Zsúfolt padsorok előtt folytatódtak kedden a Vay-ügyben a tanúkihallgatások. Az első tanú Péchy Erzsi, az elnök kérdésére elmondotta, hogy Vay Kázmért mindössze háromszor látta. — Egy vadászaton, amely Pákozdon volt, Péchy Tamás mutatta be nekem Vayt — mondotta a művésznő. A második találkozás ugyancsak vadászaton történt, a harmadik pedig, amikor én hívtam meg a vadásztársaság tagjait vacsorára. A vadászatokon sohasem volt nagyobb lakoma. Amikor és hívtam meg egyszer Vay Kázmért, nagyobb társaság volt nálam. Máshol és máskor nem találkoztam Vay Kázmérral. Groscolnyi Rezső belügyminisztériumi számvevőségi főtanácsos rövid kihallgatása után Németh Vilmosnak, a budapesti Építőipari Szövetkezet igazgatójának kihallgatása következett. A Littke és Tóth cég három volt alkalmazottjának kihallgatása után Bognár Ferenc bádogosmester azt vallotta, hogy 1927-ben Littke megbízásából kisebb szerelési munkát végzett Halasy anyósának lakásán és a számlát Littke fizette ki. Komoróczy Róbertné ügyészségi tisztviselőnő a vádlottak kihallgatásakor az ügyészségen írógépen a jegyzőkönyveket írta. Azt vallja, hogy legtöbb esetben a vádlottak maguk diktálták a jegyzőkönyvet, így Littke és Vay is. Nikkel Margit ügyészségi gépírónő és Góron József ügyészségi tisztviselő Széchy ügyész mellett többször vezették a kihallgatási jegyzőkönyvet. Mindketten azt vallották, hogy az ügyész udvarias formában hallgatta ki a gyanúsítottakat. Mielőtt a detektívek kihallgatására tértek volna át, dr. Medvigy Gábor védő tiltakozott az ellen, hogy az ügyész a nyomozásnak szerintük törvénytelen és szabálytalan eljárását éppen azokkal kívánja megcáfolni, akik segédkeztek ezeknél a cselekményeknél. Széchy ügyész: Könnyű vádakat beledobni a közvéleménybe, de nehéz azután ezt bizonyítani. Az Úristent nem hívhatom ide tanúként annak a bizonyítására, hogy a nyomozás törvényszerűen folyt le. Csak azokkal tudok bizonyítani, akik részt vettek a nyomozásban és megcáfolták a védelem és a vádlottak vádaskodó állításait. Böde Károly detektív jelen volt a kihallgatásoknál. Széchy ügyész a legudvariasabban bánt a gyanúsítottakkal és semmiféle kényszert nem alkalmazott. Littke a tanú jelenlétében más ügyekről is nyilatkozott, úgyhogy valójában Littke leplezte le a Fehérvári úti építkezéssel kapcsolatos visszaéléseket. Elnök: No Littke, mit szól ehhez? Littke Kázmér: A tanú volt az, aki elindult azzal hogy letartóztatja édesapámat. Böde detektív: Szó sem volt erről. Fölmerült azonban az a gyanú, hogy a házkutatás alkalmával eltűnt pénztárkönyvet esetleg Littke szülei rejtették el és így került szóba az apja. A könyvet később Littke védője hozta be az ügyészségre. Szathmáry Róbert detektivfelügyelőt hallgatták ezután ki — Annak idején másfél óráig beszéltem a lelkére Littkének — vallotta a detektivfelügyelő. — Ennek hatása alatt Littke könnyezni kezdett és megtette első beismerő vallomását. Elmondotta nekem Littke, hogy Balássy csendőrszázados érdeklődött egy alkalommal, kinek adott pénzt. Littke azt mondta, hogy senkinek, mire Balássy így fakadt ki: „Ugyan, ne tagadd, olyan nagy csirkefogó az a Vay, hogy betegre kereste már magát. Miből telne neki olyan nagy lakásra és minden másfélére?“ Azt mondotta még Littke, hogy 28—30 ezer pengőt adott Halasynak. Amikor Littke vallomását írásba foglaltuk, hálásan szorongatta a kezemet és megköszönte, hogy tanácsomra vallott és könnyíthetett a lelkén. Littke azt is mondotta egy alkalommal, hogy Czillér, Gerlóczy és Bogdánffy sokat tudnának beszélni és kiderülne, hogy Vay a Titán építkezésnél hatvankétezer pengőt, a Fehérvári-úti építkezésnél még ennél is többet keresett. Dr. Patay László detektív: Széchy ügyész úr a gyanúsítottakkal szinte túlzott udvariassággal foglalkozott. Egyszer Littke kihallgatás után azt mondotta, hogy 4-5 ezer pengőt adott Klauseknek, de kért, hogy azért ne bántsák Klauseket, mert derék, jó ember. Littke: Én csak annyit mondtam, hogy Klausek nagyon derék ember, ne bántsák. Kemény József detektív azt vallotta, hogy három hónapig volt Széchy ügyész mellé kirendelve ebben az ügyben. Azt tapasztalta, hogy az ügyész a legnagyobb udvariassággal folytatta a kihallgatásokat. Átnyújtotta az elnöknek Littke sajátkezű jegyzeteit, amelynek alapján részletes vallomását megtette és a jegyzetekben leírja, hogy milyen viszszaélések történtek a Fehérvári-úti építkezésnél. Littke: Ezeket a jegyzeteket én írtam, de ezek a vasbetonépítkezéssel voltak kapcsolatban. Kemény detektív: Más hasonló jegyzeteim is voltak, amelyeket Littke irt, de ezek sajnos, elvesztek. Littke útmutatása alapján indult meg például a Fehérvári úti építkezés ügyében a nyomozás. Addig nem is tudtunk semmiről, amíg Littke azt nem mondta: „Ha akarnak az urak még disznóságot, hát kutassanak, mert itt is van.“ Littke: Én szívesen tettem nyilatkozatokat, mert folyton kérdeztek és szívesebben voltam az ügyészi szobában, mint a cellában. Néhány tanú kihallgatása után Tóth Imre építész, Littke egykori társa, tett vallomást. Elnök: Azért pályáztak önök külön-külön, hogy ne tűnjék fel, hogy Littke milyen sokszor kap építési megbízást? NAPI HÍREK. Homályban ül ... Tudom, hogy hiúságos és vakmerő kívánság, hiszen homályban ül, ki egy világot rendít és teremt, mert látásától megszédülne a fő. Én mégis megreszkíroznám, mondjuk, a fél szememet, hogy láthassam őt, vagy őket, a ki tudja, hány testben inkarnálódott az Elme, mely a rendet teremti, az Értelem, mely kiszabja az utat és a Gondolat, mely alapjaiban rendíti meg a kártevő Gonoszt. Ha szédülne is a fő, látni vágyom őt, a titokzatosat, amint elrévült szemével az Ismeretlenbe néz és boltozatos homloka mögött az emberiség új boldogságát forralja. Sejtelmes párák gőzölnek a szobában, és felizzik Salamon király démoni pecsétje, mely a nyugtalan szellemeket engedelmességbe kényszeríti. Most számok rémlenek elő a ködből: a mágus kiválaszt kettőt és elkapja őket a levegőben, mint a legyet. Az egyik a kilences, a másik a tizennégyes, a kabala két misztikus ábrája és most a kilencest teszi a tizennégyes helyébe és vicaverza, kint az életben, valahol messzi lent, ahol a hömpölygő anyag torlódik, egyszerre a kilences autóbusz fordul be a Práter-utcába és a tizennégyes megáll a József-utcánál. De új Eszme körül a gőzből, s a mágus megint parancsol a számoknak és lám, most a tizennégyes fordul be a Práter-utcába és a kilences rajta a József-utcát engedelmesen. Látni szeretném, aki ezeket kitalálja. Aki kormányozza az autóbuszjáratokat és megszabja a villamos futását és teszi azt, hogy aki ma egy közlekedési útvonal partján laktam, holnap messzire kerülök attól, mint a kínai, aki egy reggel arra ébred, hogy a Ssoangho elhagyta medrét, s ő most száz mértföldnyire lakik a folyótól, melynek tegnap a partján lakott. Tegnap még tíz perc alatt jutottam innen az Üllői út sarkáról az Andrássy-útra, ma negyvenöt percet közlekedtem, míg végre, a fele utat gyalog abszolválván, ugyanide ugyanonnan eljuthattam. Jött a villamos, a tetején is ültek, az ütközőn és a számtáblán is, aztán nem jött, csak messzi, a nyugati pályaudvarnál rémlett valami látomása valami villamosszerűnek. De lám, tíz perc és a látomás közelgő villamossá valósul. Nehéz felismerni, mert a külsejét teljesen elborítják az emberek , már megy is tovább és mi nézünk utána, vagy százan az új Pesti Közlekedés kitagadottjai. Harminc perc, végre egy kocsi, erről azonban át kell szállnom kétszer. Hát majd átszállok. De mire? Közel s távolban semmi lesz, csak a várakozók dörmögése hallik, akik bizonyára most imádkoznak, hogy a Jó Isten adjon mindig bő ihletet a közlekedés teremtő mesterei lelkébe. Talán inkább gyalog? Csakugyan, úgy haza is jutok és ablakomból nézem, hogy az Üllői-út végén most felbukkan az óhajtva várt villamos. Délben egy óra, fél kettő, vagyis most jönnek a gyerekek az iskolából és sok hivatalnok most indul haza ebédelni. Tömve az utca és vélnéd, hogy ilyenkor több villamoskocsira lenne szükség. Micsoda úgy, micsoda minden titkokat egybekapcsoló belátás az, amely mégis rájön, hogy ilyenkor kevesebb kocsi kell, mert így megtelnek a kocsik és csökken a rezsi és azzal a deficit. Ám a deficit nem csökken, mert a zsúfolt kocsiban a fele nép ingyen utazik, a kalauz örökre ott szorult a kocsi túlsó sarkában, de viszont az utasok jó egyharmada fel se fér, vagyis gyalog utazik tovább és pláne nem fizet. Mit tennél most, olvasó? Ne is mondd! A Teremtő Ingénium tervezetet szül, amely szerint felemelendő a viteldíj, hogy a kevesebb fizetség több legyen. Fájdalom, a terv nem valósulhat meg, a politika eltápítja. De nincs baj, megint ritkítják a forgalmat, kevesebb kocsi, kevesebb rosa, megint kevesebb fizető utas, több deficit, aztán megint már a fele gyalog utazik, tehát több hely a kocsikon, vagyis megint lehet ritkítani, megint zsúfolt kocsik, de kevesebb a fizető, s már majdnem mindenki gyalog utazik, a zsúfoltság lassan enged, új ritkításra adódik lehetőség, és végül mindenki gyalog utazik, a rezsi megszűnt és a fennmaradó deficitet eliminálni lehet úgy, hogy az ellenőrök a gyalogosok közt tányéroznak. Közönséges ész azon kezdené, hogy ha kevés a kocsi, többet járatna és ha kevés az utas, olcsóbban adná a jegyet. Aki homályban ül, az azonban tudja, hogy ezt mind merő káprázat, mely abból a tévtanból ered,-.hogy a forgalom célja az utasok gyors és olcsó eljuttatása egyik térszelvényből a másikba. Holott a forgalom célja valójában az, hogy a kocsik tele legyenek. És ha már annyira tele vannak, hogy mindenki lemarad róluk, akkor kiritkítván az utolsó kocsit, a forgalom összes problémái megoldottak, s a közlekedés eljutott valódi céljához, megállhat. Akkorra az autóbuszok is bejárták már az összes útvonalakat, számaikat minden lehető permutációban kicserélték, amelyik a Rózsadombon kezdte, az volt később angyalföldi, majd népligeti vonal, s a leépítés és az adóztatás kettős szent varázslata meghozza a nyugalmat, s majd az Alkotó is elpihen végre. Egyelőre még dolgozik a Hivatal messzi tornyaiban, messzi az élettől és szerkeszti horoszkópjait, titokzatos könyveket bújván, de közel az idő, midőn magát a Hivatalt is le lehet már építeni, mert a mozgás minden rendetlensége és problémája megszűnt, ha a mozgást sikerül megállítani. Ha nincs közlekedés, nincs deficit, ha nincs munka, megint csak nincs deficit... homályban ül, ki ezzel az igazsággal a régi világot rendíti és az újat teremti, s én már nem is áhítom látását, mert látásától megszédülne eső és el találnám felejteni, hogy jelenleg statárium van minden hatóságok ellen irányuló gorombaságra vonatkozólag. Márkus László. —■ Minisztertanács. A kormány tagjai kedden délután öt órakor gróf Károlyi Gyula miniszterelnök elnöklésével minisztertanácsot tartottak, amely éjfélkor ért véget. A minisztertanács folyó ügyeket tárgyalt. A tanácskozást pénteken folytatják. — ünnepi fogadónap a török követségen. Október 29-én, csütörtökön lesz Törökország legnagyobb nemzeti ünnepe, a köztársaság kikiáltásának évfordulója. Ez alkalomból délután 5-től 8 óráig fogadás lesz a budapesti török követségen. 7 MENNYIRE ÉRTÉKELI ÖN A SZEMEIT? A szem az ember legdrágább kincse! Gondoskodjék tehát arról, hogy lakásában este is megfelelő világítás legyen. Használjon OMOS-CMMmtHV lámpákat, melyek az eddigi típusoknál egy fillérrel sem drágábbak és szemek rendkívül megkímélik. Tóth Imre: Fenntartom ezt az állításomat, ez is egyik oka volt a külön-külön pályázásnak. A makói építkezésre pályáztam és megkértem régi barátomat, Szelecsényit, hogy támogasson. Vay Kázmérnál is látogatást tettem. Kállay Tibort is megkértem arra, hogy támogasson a munka elnyerésénél. Amikor megkaptam a megbízást, Littkével együtt felkerestem Halasyt. Ezután közölte velem Littke, hogy Halasy három százalékot kért a vállalkozói összegből. Én nem kérdeztem, hogy milyen címen kér Halasy pénzt. Azt gondoltam, hogy ez Halasynak, mint tervezőnek a honoráriuma. Amikor megindult az ügyben a nyomozás, Halasy izgatottan jött el hozzánk és érdeklődött, hogy mit kérdeztek a rendőrségen. Littke kikisérte Halasyt és amikor visszajött, ezeket mondta: „Micsoda szamárságokat beszél Géza. Azt mondta, nehogy említést tegyek, hogy pénzt adtam neki, mert ez kellemetlen lenne rá és Vayra nézve is és Vay érdekében ő úgy is le fog mindent tagadni.“ Ezzel befejeződtek a tanúkihallgatások és megkezdték véleményük előterjesztését az építési szakértők. Kiska Béla szakértő elmondotta, hogy a Mosonyi utcai építkezést felülvizsgálta. Szabálytalanságot nem talált. Két helyen kibontotta a falat és megállapította, hogy az szabályszerű. A szakértői vélemények előterjesztését szerdán reggel folytatják.