Pesti Hírlap, 1931. október (53. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-28 / 245. szám

1931. október 28., szerda. PESTI HÍRLAP A Vay-ü­gyben befejezték a tanuk kihallgatását. Építési szakértők a kifogásolt építkezésekről. Zsúfolt padsorok előtt folytatódtak kedden a Vay-ü­gyben a tanúkihallgatások. Az első tanú Péchy Erzsi, az elnök kérdésére elmondotta, hogy Vay Kázmért mindössze háromszor látta. — Egy vadászaton, amely Pákozdon volt, Péchy Tamás mutatta be nekem Vayt — mondotta a művésznő. A második találkozás ugyancsak va­dászaton történt, a harmadik pedig, amikor én hív­tam meg a vadásztársaság tagjait vacsorára. A­­ vadászatokon sohasem volt nagyobb lakoma. Ami­kor és hívtam meg egyszer Vay Kázmért, nagyobb társaság volt nálam. Máshol és máskor nem talál­koztam Vay Kázmérral. Groscolnyi Rezső belügyminisztériumi számvevő­ségi főtanácsos rövid kihallgatása után Németh Vilmosnak, a budapesti Építőipari Szövetkezet igaz­gatójának kihallgatása következett. A Littke és Tóth cég három volt alkalmazott­jának kihallgatása után Bognár Ferenc bádogos­mester azt vallotta, hogy 1927-ben Littke megbízásá­ból kisebb szerelési munkát végzett Halasy anyósá­nak lakásán és a számlát Littke fizette ki. Komoróczy Róbertné ügyészségi tisztviselőnő a vádlottak kihallgatásakor az ügyészségen írógépen a jegyzőkönyveket írta. Azt vallja, hogy legtöbb eset­­ben a vádlottak maguk diktálták a jegyzőkönyvet, így Littke és Vay is. Nikkel Margit ügyészségi gépírónő és Góron József ügyészségi tisztviselő Széchy ügyész mellett többször vezették a kihallgatási jegyzőkönyvet. Mind­ketten azt vallották, hogy az ügyész udvarias formá­ban hallgatta ki a gyanúsítottakat. Mielőtt a detektívek kihallgatására tértek volna át, dr. Medvigy Gábor védő tiltakozott az ellen, hogy az ügyész a nyomozásnak szerintük törvénytelen és szabálytalan eljárását éppen azokkal kívánja meg­cáfolni, akik segédkeztek ezeknél a cselekményeknél. Széchy ügyész: Könnyű vádakat beledobni a közvéleménybe, de nehéz azután ezt bizonyítani. Az Úristent nem hívhatom ide tanúként annak a bizo­nyítására, hogy a nyomozás törvényszerűen folyt le. Csak azokkal tudok bizonyítani, akik részt vettek a nyomozásban és megcáfolták a védelem és a vádlot­tak vádaskodó állításait. Böde Károly detektív jelen volt a kihallgatások­nál. Széchy ügyész a legudvariasabban bánt a gya­núsítottakkal és semmiféle kényszert nem alkalma­zott. Littke a tanú jelenlétében más ügyekről is nyi­latkozott, úgyhogy valójában Littke leplezte le a Fe­hérvári­ úti építkezéssel kapcsolatos visszaéléseket. Elnök: No Littke, mit szól ehhez? Littke Kázmér: A tanú volt az, aki elindult az­zal hogy letartóztatja édesapámat. Böde detektív: Szó sem volt erről. Fölmerült azonban az a gyanú, hogy a házkutatás alkalmával eltűnt pénztárkönyvet esetleg Littke szülei rejtették el és így került szóba az apja. A könyvet később Littke védője hozta be az ügyészségre. Szathmáry Róbert detektivfelügyelőt hallgatták ezután ki — Annak idején másfél óráig beszéltem a lelkére Littkének — vallotta a detektivfelügyelő. — Ennek hatása alatt Littke könnyezni kezdett és megtette első beismerő vallomását. Elmondotta nekem Littke, hogy Balássy csendőrszázados érdeklődött egy alka­lommal, kinek adott pénzt. Littke azt mondta, hogy senkinek, mire Balássy így fakadt ki: „Ugyan, ne tagadd, olyan nagy csirkefogó az a Vay, hogy be­tegre kereste már magát. Miből telne neki olyan nagy lakásra és minden másfélére?“ Azt mondotta még­­ Littke, hogy 28—30 ezer pengőt adott Halasynak.­­ Amikor Littke vallomását írásba foglaltuk, hálásan szorongatta a kezemet és megköszönte, hogy taná­csomra vallott és könnyíthetett a lelkén. Littke azt is mondotta egy alkalommal, hogy Czillér, Gerlóczy és Bogdánffy sokat tudnának beszélni és kiderülne, hogy Vay a Titán építkezésnél hatvankétezer pengőt, a Fehérvári-úti építkezésnél még ennél is többet ke­resett. Dr. Patay László detektív: Széchy ügyész úr a gyanúsítottakkal szinte túlzott udvariassággal fog­lalkozott. Egyszer Littke kihallgatás után azt mon­dotta, hogy 4­-5 ezer pengőt adott Klauseknek, de kért, hogy azért ne bántsák Klauseket, mert derék, jó ember. Littke: Én csak annyit mondtam, hogy Klausek nagyon derék ember, ne bántsák. Kemény József detektív azt vallotta, hogy há­rom hónapig volt Széchy ügyész mellé kirendelve ebben az ügyben. Azt tapasztalta, hogy az ügyész a legnagyobb udvariassággal folytatta a­ kihallgatáso­kat. Átnyújtotta az elnöknek Littke sajátkezű jegyzeteit, amelynek alapján részletes vallomását megtette és a jegyzetekben leírja, hogy milyen visz­­szaélések történtek a Fehérvári-úti építkezésnél. Littke: Ezeket a jegyzeteket én írtam, de ezek a vasbetonépítkezéssel voltak kapcsolatban. Kemény detektív: Más hasonló jegyzeteim is voltak, amelyeket Littke irt, de ezek sajnos, elvesz­tek. Littke útmutatása alapján indult meg például a Fehérvári­ úti építkezés ügyében a nyomozás. Addig nem is tudtunk semmiről, amíg Littke azt nem mondta: „Ha akarnak az urak még disznó­­ságot, hát kutassanak, mert itt is van.“ Littke: Én szívesen tettem nyilatkozatokat, mert folyton kérdeztek és szívesebben voltam az ügyészi szobában, mint a cellában. Néhány tanú kihallgatása után Tóth Imre épí­tész, Littke egykori társa, tett vallomást. Elnök: Azért pályáztak önök kü­lön-külön, hogy ne tűnjék fel, hogy Littke milyen sokszor kap épí­tési megbízást? NAPI HÍREK. Homályban ül ... Tudom, hogy hiúságos és vakmerő kívánság, hiszen homályban ül, ki egy világot rendít és te­remt, mert látásától megszédülne a fő. Én mégis megreszkíroznám, mondjuk, a fél szememet, hogy láthassam őt, vagy őket, a ki tudja, hány testben inkarnálódott az Elme, mely a rendet teremti, az Értelem, mely kiszabja az utat és a Gondolat, mely alapjaiban rendíti meg a kártevő Gonoszt. Ha szé­dülne is a fő, látni vágyom őt, a titokzatosat, amint elrévült szemével az Ismeretlenbe néz és boltozatos homloka mögött az emberiség új boldogságát for­ralja. Sejtelmes párák gőzölnek a szobában, és felizzik Salamon király démoni pecsétje, mely a nyugtalan szellemeket­ engedelmességbe kényszeríti. Most számok rémlenek elő a ködből: a mágus kivá­laszt kettőt és elkapja őket a levegőben, mint a le­gyet. Az egyik a kilences, a másik a tizennégyes, a kabala két misztikus ábrája és most a kilencest teszi a tizennégyes helyébe és vicaverza, kint az életben, valahol messzi lent, ahol a hömpölygő anyag torlódik, egyszerre a kilences autóbusz for­dul be a Práter-utcába és a tizennégyes megáll a József-utcánál. De új Eszme körül a gőzből, s a mágus megint parancsol a számoknak és lám, most a tizennégyes fordul be a Práter-utcába és a kilen­ces rajta a József-utcát engedelmesen. Látni szeretném, aki ezeket kitalálja. Aki kor­mányozza az autóbuszjáratokat és megszabja a villamos futását és teszi azt, hogy aki ma egy köz­lekedési útvonal partján laktam, holnap messzire kerülök attól, mint a kínai, aki egy reggel arra ébred, hogy a Ssoangho elhagyta medrét, s ő most száz m­értföldnyire lakik a folyótól, melynek tegnap a partján lakott. Tegnap még tíz perc alatt jutot­tam innen az Üllői­ út sarkáról az Andrássy-útra, ma negyvenöt percet közlekedtem, m­íg végre, a fele utat gyalog abszolválván, ugyanide ugyanonnan el­juthattam. Jött a villamos, a tetején is ültek, az üt­közőn és a számtáblán is, aztán nem jött, csak messzi, a nyugati pályaudvarnál rémlett valami látomása valami villamosszerűnek. De lám, tíz perc és a látomás közelgő villamossá valósul. Ne­héz felismerni, mert a külsejét teljesen elborítják az emberek , már megy is tovább és mi nézünk utána, vagy százan az új Pesti Közlekedés ki­tagadottjai. Harminc perc, végre egy kocsi, erről azonban át kell szállnom kétszer. Hát majd átszál­lok. De mire? Közel s távolban semmi lesz, csak a várakozók dörmögése hallik, akik bizonyára most imádkoznak, hogy a Jó Isten adjon mindig bő ihletet a közlekedés teremtő mesterei lelkébe. Talán inkább gyalog? Csakugyan, úgy haza is jutok és ablakomból nézem, hogy az Üllői-út végén most felbukkan az óhajtva várt villamos. Délben egy óra, fél kettő, vagyis most jönnek a gyerekek az iskolából és sok hivatalnok most in­dul haza ebédelni. Tömve az utca és vélnéd, hogy ilyenkor több villamoskocsira lenne szükség. Mi­csoda úgy, micsoda minden titkokat egybekapcsoló belátás az, amely mégis rájön, hogy ilyenkor keve­sebb kocsi kell, mert így megtelnek a kocsik és csökken a rezsi és azzal a deficit. Ám a deficit nem csökken, mert a zsúfolt kocsiban a fele nép ingyen utazik, a kalauz örökre ott szorult a kocsi túlsó sarkában, de viszont az utasok jó egyharmada fel se fér, vagyis gyalog utazik tovább és pláne nem fizet. Mit tennél most, olvasó? Ne is mondd! A Te­remtő Ingénium tervezetet szül, amely szerint fel­emelendő a viteldíj, hogy a kevesebb fizetség több legyen. Fájdalom, a terv nem valósulhat meg, a politika eltápítja. De nincs baj, megint ritkítják a forgalmat, kevesebb kocsi, kevesebb rosa, megint kevesebb fizető utas, több deficit, aztán megint már a fele gyalog utazik, tehát több hely a kocsikon, vagyis megint lehet ritkítani, megint zsúfolt kocsik, de kevesebb a fizető, s már ma­jdnem mindenki gyalog utazik, a zsúfoltság lassan enged, új ritkításra adódik lehetőség, és végül mindenki gyalog utazik, a rezsi megszűnt és a fennmaradó deficitet eliminálni lehet úgy, hogy az ellenőrök a gyalogosok közt tányéroznak. Közönséges ész azon kezdené, hogy ha kevés a kocsi, többet járatna és ha kevés az utas, olcsób­ban adná a jegyet. Aki homályban ül, az azonban tudja, hogy ezt mind merő káprázat, mely abból a tévtanból ered,-.hogy a­ forgalom célja az utasok gyors és olcsó eljuttatása egyik térszelvényből a másikba. Holott a forgalom célja valójában az, hogy­ a kocsik tele legyenek. És ha már annyira tele van­nak, hogy mindenki lemarad róluk, akkor kiritkít­­ván az utolsó kocsit, a forgalom összes problémái megoldottak, s a közlekedés eljutott valódi céljához, megállhat. Akkorra az autóbuszok is bejárták már az összes útvonalakat, számaikat minden lehető permutációban kicserélték, amelyik a Rózsadombon kezdte, az volt később angyalföldi, majd népligeti vonal, s a leépítés és az adóztatás kettős szent va­rázslata meghozza a nyugalmat, s majd az Alkotó is elpihen végre. Egyelőre még dolgozik a Hivatal messzi tornyaiban, messzi az élettől és szerkeszti horoszkópjait, titokzatos könyveket bújván, de kö­zel az idő, midőn magát a Hivatalt is le lehet már építeni, mert a mozgás minden rendetlensége és problémája megszűnt, ha a mozgást sikerül meg­állítani. Ha nincs közlekedés, nincs deficit, ha nincs munka, megint csak nincs deficit... homályban ül, ki ezzel az igazsággal a régi világot rendíti és az újat teremti, s én már nem is áhítom látását, mert látásától megszédülne e­ső és el találnám felejteni, hogy jelenleg statárium van minden hatóságok el­len irányuló gorombaságra vonatkozólag. Márkus László. —■ Minisztertanács. A kormány tagjai kedden délután öt órakor gróf Károlyi Gyula miniszter­­elnök elnöklésével minisztertanácsot tartottak, amely éjfélkor ért véget. A minisztertanács folyó ügyeket tárgyalt. A tanácskozást pénteken folytatják. — ünnepi fogadónap a török követségen. Október 29-én, csütörtökön lesz Törökország legnagyobb nemzeti ünnepe, a köztársaság kikiáltásának évfordulója. Ez alkalomból délután 5-től 8 óráig fogadás lesz a budapesti török követségen. 7 MENNYIRE ÉRTÉKELI ÖN A SZEMEIT? A szem az ember legdrágább kincse! Gondoskodjék tehát arról, hogy lakásában este is megfelelő világítás legyen. Használjon OMOS-CMMmtHV lámpákat, melyek az eddigi típusoknál egy fillérrel sem drágáb­bak és szemek­ rendkívül megkímélik. Tóth Imre: Fenntartom ezt az állításomat, ez is egyik oka volt a­ külön-külön pályázásnak. A makói építkezésre pályáztam és megkértem régi barátomat, Szelecsényit, hogy támogasson. Vay Kázmérnál is látogatást tettem. Kállay Tibort is megkértem arra, hogy támogasson a munka elnyerésénél. Amikor megkaptam a megbízást, Littkével együtt felkeres­tem Halasyt. Ezután közölte velem Littke, hogy Halasy három százalékot kért a vállalkozói összeg­ből. Én nem kérdeztem, hogy milyen címen kér Ha­lasy pénzt. Azt gondoltam, hogy ez Halasynak, mint tervezőnek a honoráriuma. Amikor megindult az ügyben a nyomozás, Halasy izgatottan jött el hoz­zánk és érdeklődött, hogy mit kérdeztek a rendőr­ségen. Littke kikisérte Halasyt és amikor visszajött, ezeket mondta: „Micsoda szamárságokat beszél Géza. Azt mondta, nehogy említést tegyek, hogy pénzt ad­tam neki, mert ez kellemetlen lenne rá és Vayra nézve is és Vay érdekében ő úgy is le fog mindent tagadni.“ Ezzel befejeződtek a tanúkihallgatások és meg­kezdték véleményük előterjesztését az építési szak­értők. Kiska Béla szakértő elmondotta, hogy a Mo­­sonyi­ utcai építkezést felülvizsgálta. Szabálytalansá­got nem talált. Két helyen kibontotta a falat és meg­állapította, hogy az szabályszerű. A szakértői vélemények előterjesztését szerdán reggel folytatják.

Next