Pesti Hirlap, 1932. február (54. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-02 / 26. szám

­ Csang Kai Sek tábornagyot a kantoni radikális ele­mek politikailag kiszorították ugyan a kormányzat­ból, de tekintélyét a hadseregben nem tudták meg­törni. A szombati tanácskozáson, amelyen a Japán elleni hadüzenet kérdését tárgyalták, Csang Kai Sek is részt vett. Ebben az értekezletben a hangulat na­gyon háborús volt és határozatilag kimondták, hogy miután az ellenségeskedés hadüzenet nélkül már megkezdődött, a kínai hadsereg megkezdi a harcot. A helyzet veszedelme fokozódik az úgynevezett 7 koncessziós területek különleges viszonya miatt. Is­merve a japánok erőszakos eljárását, különösen ha a hadihelyzet szükségessé tenné, nem fogják respektálni a nemzetközi terület előjogait. Ebből pedig súlyos komplikációk támadhatnak, Angliával és Ameriká­val is. Az európaiak élete és vagyona veszedelemben van, ennek a legmegbízhatóbb szeizmográfja, hogy Londonból és Washingtonból a legnagyobb sietséggel rendelik Sanghai elé az erősítéseket. A tokiói angol és amerikai nagykövetek, akik­hez az olasz nagykövet is csatlakozott — mint már említettük — ismét tiltakoztak a sanghaji nemzet­közi zóna területén történt japán erőszakosságok miatt. A diplomáciai lépéseket Washington a többi nagyhatalom képviselőivel egyetértően teszi meg, an­nál feltűnőbb az amerikai kormánynak az a kijelen­tése, hogy a Sanghaiba küldött erősítéseknek semmi célja nincs, mint megóvni az ottlevő amerikaiak életét és vagyonát. Az ismételten tett diplomáciai nyilatko­zatok majdnem úgy hangzanak, mintha Amerika mentegetné magát a japánok előtt, nehogy Tokióban egy pillanatra is azt higyjék, hogy a Sanghajba ve­zényelt erősítéseknek esetleg más céljuk is lehetne. A japán diplomácia taktikája különben átragadt a kínaiakra is, mert míg Lo-Ven-lan kínai külügymi­niszter határozottan kijelenti a Népszövetséghez kül­dött jegyzékében, hogy Kína kizárólag az önvédelem jogával él, addig Csang-Kai-Sek egészen más nyelven beszél. Hogy szavait a tettek fogják követni, az a leg­közelebbi napok titka. Nankingot ágyazzák! Washington, febr. 1. A Simpson amerikai tor­pedóromboló arról értesítette a tengerészeti hivatalt, hog­y egy japán cirkáló Nankingot ágyazza. Nanking, febr. 1. A város bombázása a lakos­ság körében leírhatatlan pánikot keltett. A kínaiak ezrével összeszedik cókmókjukat és az ország belseje felé menekülnek. A hajógyáraknál, ahol a japán hadihajók horgonyoznak, megkezdődött a japán ten­gerészek partraszállása. A kínai csapatok a város fala mögött elsáncolták magukat. A „Simpson“ parancsnokának jelentése szerint a japán­ cirkáló minden előzetes figyelmezte­tés nélkül kezdte bombázni Nankingot. London, felír. 1. Nankingi jelentés­e szerint ■japán hadihajók az eddig adott hivatalos ígéretek­kel ellentétben éjjeli 11 óra után elkezdtél­ Nankin­got bombázni. Éjjel elkeseredett harcok folynak. Egy Nan­­kingban horgonyzó amerikai hadihajó a japá­nok tüzelése miatt kénytelen volt védettebb helyre vonulni. A polgári lakosság páni félelemben tódul a külvá­rosokból a megerősített terület felé. Ezrekre menő tömegek pedig hajókon igyekeznek menekülni. Kínai lapjelentések szerint a japánok Shang- Izaiban 150 franktizőrséggel vádolt kínait közvetlen közelről hátulról főbelőttek. Még sokkal nagyobb azoknak az áldozatoknak száma, akiket olyan há­zakban találtak, amelyekből lőttek a japánokra; ezeket azonnal felkoncolták. A holttesteket japán tengerészkatonák kora reggel roskadásig megra­kott teherautókon szállították el. Guerilla harcok Sanghaiban, Sanghai, jan. 31. Vasárnap délelőtt és a kora délutáni órákban a nemzetközi zóna különböző pont­jain elkeseredett harcok fejlődtek ki a japánok és irreguláris tinói­­ csapatok, közpi. - kínai lövészek legnagyobbrészt az angol csapatok által erősen őr­zött angol konzulátus közvetlen közelében rejtőztek el, ahol fegyverszüneti tárgyalás folyt. Eltévedt go­lyók számos polgári személyt sebesítettek meg. A japánok körülvették a nemzetközi zónában fekvő városi kórházat, mert azt állították, hogy a szom­szédos házakban kínai lövészek rejtőztek el, és gép­fegyvert űztel, kiűzték a kínaiakat a házakból. A nemzetközi zóna északi részében is véres tűzharc fejlődött ki a japánok és a kínai lövészek között, akik a padlásokon rejtőztek el. A déli órákban a­ japánok ismét megnyitották az ágyutüzet. Nyolc gránát a nemzetközi zónába esett. London, febr. 1. Vihar előtti nyomasztó csend borul Sanghajra, ahol egy időre elhallgatott a ma reg­gel kitört ágyutűz. A nemzetközi telep nyüzsgő, fegy­veres tábor, amelynek nemzetközi helyőrsége eléri a 12.000 főt, nem számítva bele a nemzetközi rendőrsé­get és tengerészeket. A telep egyes kerületeit lázas sietséggel drótsövényekkel veszik körül. A főposta hi­vatalát a nemzetközi telep orosz csapatai megszállták, mert állítólag onnan franktizőrök lövöldöznek. Attól tartanak, hogy a posta forgalma teljesen megbénul. A japán konzul bizalmasan a 18.000 főre becsült japán nők és gyermekek Japánba küldését tanácsolta. A két ellenséges front torlaszok és homoksáncok mögül néz egymással farkasszemet. Ezalatt a japán diplomácia is erélyes ellentámadásba megy át. A­ nankingi japán főkonzul a kínai külügyminiszternél formaszerűen til­takozott a sanghai események miatt és arra hivatko­zott, hogy a kínaiak kezdték a harcot. A főkonzul kénytelen volt bevallani a külügyminiszter előtt, hogy a harcok Lapejben törtek ki, mire a kínai külügymi­niszter meg­álla­pította, hogy a háború kitöréséért Ja­pán viseli a felelősséget, miután, a japán csapatok l­egfelső kép. A manillai (akgtobol ,Shanghai­ba, küldött ame­rikai hadihajóraj parancsnokának, Taylor tengernagynak vezérh­ajója, a „Houston“' nevű „védett“’ (páncélozott) cirkáló. (Light Cruiser I. Line.) A „Houston" egész modern hadihajó, 1929-ben épült Newportban. 10.160 tonnás, sebessége 32.7 ten­geri mérföld óránként. Fegyverzete: 9 drb 20.3 cm., 6 drb 12.7 cm. és 2 drb 4.7 cm. ágyú. 6 drb torpedókészüléke van, ízése 107.000 lóerős, hossza 173.7, szélessége 19.9 méter, mély­­járata 1.9 m., legénységének száma 680 fő. — Alsó két kép: Különböző típusú japán torpedórombolók Shanghai előtt­ összekaptak az oroszokkal, az orosz repülők liszttel megtöltött zsákokban néhány petárdát helyeztek el és repülőgépekről ezeket dobtak le a kínai katonák közé. A híres vitézek ettől is megfutottak!“ Ha azt kérdezed, lehet-e háború Japán és Kína között, a japáni gőgösen ezt fe­leli: „Háború soha! Háború csak egyenrangú felek között lehetséges. A nemes japáni fajta soha sem mérheti össze kardját ilyen szemét népséggel. Ezért csak büntető expedícióról leh­et szó. A japáni úr móresre tanítja a kínai csirke­fogót, azután megy a maga útján!“ A japán fölfogásnak van eg­y olyan pontja, amelynek igazat adhatunk anélkül, hogy pártosan állást foglalnánk a két rokon nép gyűlölködő vitájában. Kína ma csakugyan alig több, mint földrajzi fogalom. Annak a földrajzi területnek, amelyet Kína néven isme­rünk, két egymással vetélkedő fő­kormánya van: az egyik délen a radikális irányzatú kan­toni kormány. A másik a konzervatív nankingi kormány. Azonban sem a kantoni, sem a nan­kingi kormánynak a tényleges hatalma nem terjed ki arra a területre, amelyen forma szerint uralkodik. Ambiciózus tábornokok, véreskezű rablófőnökök egész sereg kiskirályságot alapí­tottak. Az Oroszországgal határos nyugati tar­tományok pedig kommunista kormányzók uralma alatt állanak. A nankingi kormány ne­héz ágyukkal, repülőgépekkel fölszerelt 150.000 főnyi serege bukott bele ez idén abba a kí­sérletbe, hogy az ország belsejében a kommu­nista uralmat leverje. Kanton tű­ri, hogy kifelé, külpolitikai vonatkozásban, például a Népszö­vetség előtt való társasjátékokban a nankingi kormány szerepeljen, mint Kína képviselője. De ez nem azt jelenti, hogy a nankingi kor­mány egész Kínát jogosan képviselheti. A kan­­toni kormány, a nankingi kormány, a kommu­nista kormányzók, egyéb rablófőnökök és vice­királyok éppen csak egy ponton egyeznek meg egymással: egyikük sem akarja elismerni a „huszonegy japán követelés szerződésé­­t. Ezt a szerződést meg akarja dönteni mindahány. A kínai lélekhez közelálló dolog, hogy azt, amit nem tud lerombolni erőszakkal, alattomos fogásokkal igyekszik elgáncsolni. Japán legse­bezhetőbb pontja: a Kínába irányuló kivitel. A kínaiak megkezdték tehát a japán áruk bojkott­ját. Az utolsó tíz esztendő alatt több ilyen boj­kottmozgalom lángolt föl, egyiknek sem volt valami nagy sikere. A legutóbbi időben azon­ban a helyzet egy csapással megváltozott. A kí­naiak titkos társaságot alakítottak a japán ipar­cikkek kiszorítására. Ennek a titkos társaság­­i­nak két osztálya volt. Az egyik a nagybani vá­sárló kínai cégeket igyekezett rászorítani arra, hogy ne vásároljon japáni gyáraktól. A másik a kiskereskedőket ellenőrizte. De minden erő­szakoskodás, feltűnés nélkül. Harci eszköze nem volt más, csak a kínai hazafias érzés fölcsigá­­zása, a japánok elleni gyűlölet szítása, a békés rábeszélés. A titkos szervezet nagyszerű sike­reket ért el. Végül már gyárakat alapított azoknak a japáni cikkeknek a pótlására, ame­lyeket eddig még nem állítottak elő Kínában. Az eredmény meglepő arányokban mutatkozott. 1931 nyarán néhány hónap alatt a Japánból való behozatal 50%-kal esett. Ennek már fele sem volt tréfa! Ez az 50% csökkenés sok száz­ezer újabb munkanélkülit jelentett Japánban, ahol ebben a tekintetben a viszonyok semmivel sem jobbak, mint Angliában. Németországban vagy Amerikában. A japán konzulok tiltakoztak. De a kí­nai hatóságok nyájas és alázatos mosollyal tértek ki minden komoly rendszabály elől. Mondják meg a tiszteletreméltó japán urak, a láthatatlan bojkottot hol és mivel lehetne le­szerelni? A bojkott középpontja a kínai ke­reskedelmi élet legfontosabb gyűjtőhelye, Sanghai volt. A sanghai japáni kereskedelmi kamara fogcsikorgatva állította föl a maga követeléseit. A kínai kormány tiltsa meg a bojkottot, oszlassa föl a bojkottot rendező szer­vezeteket, a japán áruk bojkottját tegyék büntetendő cselekménnyé, a kínai kormány térítse meg a japán cégek addig szenvedett kárait. íme ez az a feszültség, amely a sárga tengeren dúló vihart megszülte. A villamos­sággal telített helyzetből egymásután pattan­tak ki a veszedelmes gyújtogató szikrák. Ko­­b­ában kínaiak megöltek egy pár japán te­lepest. Erre a japán fenhatóság alatt álló Korea fővárosában, Szöulban, a felháborodott japánok lemészároltak 140 kínait, 118-at sú­lyosan megsebesítettek, 50 ezret világgá üldöz­tek. Szeptember első napjaiban Mandzsúriá­ban meggyilkolták Nakamura japáni kapi­tányt. Ugyanakkor kínai bandák támadást intéztek a mandzsúriai vonat japán része el­len. Japán hirtelen cselekedett: pár nap alatt megszállta Mukdent és az év hátralevő részé­ben elfoglalta egész Mandzsúriát. Azután úgy látta, elérkezett az ideje, hogy letörje a bojkottot és nyomatékot adjon a sanghai ja­pán kereskedelmi kamara követeléseinek. Ha­dihajóival föl­vonult Sanghai elé, bombázta, elfoglalta a város nagy részét. Előőrsnek ki­küldött torpedó-naszádjaival ma már az or­szág belsejébe menekülő északi kínai kormány székhelyét, Nankingot, löveti. Mi Japán hadicélja? 1924-ben Japánban megalakult az úgynevezett „Nagy Ázsiai Tár­saság.“ A társaság célja: az egész sárgafaj egyesítése és megvédelmezése; a „Keleti PESTI HÍRLAP 1932. f .Tímár 2., tedd.

Next