Pesti Hirlap, 1932. március (54. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

/ 7­1/I­LIV. ÉVFOLYAM, 49. (17.706) SZÁM: KEDD, MÁRCIUS 1. • IV. Több pénzt! Irta: Báró Szterényi József. Egyike az ez idő szerint legnépszerűbb szólamoknak, hogy több pénzről kellene gon­doskodni, mert különösen a falu népe hiányá­ban van a pénznek és nem tudja megélhetését biztosítani, még kevésbé adóst fizetni. Ez a nép­szerű szólam teljesen megfelel a helyzetnek. Elég csak rövid időre vidékre menni, hogy en­nek igazságáról meggyőződhessünk. Ha a falu népének nincs pénze, nincs keresete a kereske­dőnek, az iparosnak, elsenyved az a kevés gaz­dasági élet is, ami vidéken különben folyik és szenved miatta a falusi-városi középosztály is: körforgás ez, hasonlóan a vérkeringéshez. A gazda, a falu az ország vérkeringési rendszeré­ben a szívkamra. Az orvosi tudomány újabban sokat fog­lalkozik a vérnyomás problémájával. A magas és az alacsony vérnyomás hatásával, illetőleg okaival. Tévedésnek bizonyult azt szükségkép a v­éredények elmeszesedésével szoros kapcso­­latba hozni. Természetellenesen magas vérnyo­más fordul elő aránylag fiatal korban is, amikor még véredényelmeszesedésről nem lehet szó és alacsony vérnyomás magas korban, amikor a véredényelmeszesedés természetes folyamat eredménye. A gazdasági életben csak abnormá­lisan alacsony vérnyomás okoz bajt. Túl magas­abban az nem lehet; a gazdasági életben ellen­kező a vérnyomás jelentősége. Sajnos, most általában nagyon is alacsony gazdasági vérnyomással van dolgunk. A belső szekréciója különösen a mezőgazdaságnak nem funkcionál rendesen és eddig még nem sikerült feltalálni azt a hormont, amely azt élénkíti. Ez a belső szekréció a mezőgazdaságban a pénz. Túl kevés van belőle. A szervezet nem termeli elegendő mennyiségben. És termelésének foko­zására, az illető­ szervek működésének élénkíté­sére hiányzik a serkentő szer. Fokozza a bajt még a nagyfokú vérszegénység is. Egy másik okozója a túl alacsony vérnyomásnak. Sajnos, itt vérátör­lesztési eljárásnak nincs helye. A vérátömlesztés ez esetben a pénznek a gazdasági életbe való bevitele lehetne. Csakhogy annak az előföltételei is hiányoznak, így elsősorban a szervezet fölvevőképessége. Hogyan lehetne a gazdasági életbe új pénzt, vagy hogy a népszerű szólammal éljek, több pénzt bevinni! Csak értékek termelése ál­tal. Ami másképen akarna oda bevitetni, az annak kivételével, ami a termelés serkentésére szolgáló hitel alakjában kerülne oda, csak ér­tékeket romboló lehetne. Látszólagos értéket képviselő kényszerárfolyam révén pénzt jelentő fizetési eszköz. Ezzel azonban nemcsak javítani nem lehetne a falu helyzetén, hanem ellenkező­leg, nagyobb pusztulást okozna. Miért nincs a falunak pénze, elegendő fizetési eszköze! Ezt a kérdést egyszer már tisz­tázni kellene. A válasz — sajnos — nagyon egy­szerű. Azért nincs, mert a gazdának nincs el­lenértéke. Mert nincs értékesíteni való áruja. Ami volt, azt már eladta és a mezőgazdasági cikkek katasztrofálisan alacsony világpiaci árai miatt nem vehetett be eladott terményeiért és állataiért annyit, mint régebben, hogy átsegítse az új termésig. íme, a tiszta igazság a maga valóságában. És egyúttal a probléma is, amely­től az ország legközelebbi sorsa függni fog. Az t. i., miképen lehet a gazdasági helyzetet az ara­tásig kihúzni! A gazdasági helyzettel természet­szerűleg az államháztartást is. Lehetne a falun hitellel is segíteni. A falu a legjobb, a legpontosabb adós. A hitelező szempontjából a legmegbízhatóbb. Sajnos, min­den hitelforrásunk kimerült. Nemcsak a miénk, a gazdagabb országoké is. Ez idő szerint úgy­szólván csak politikai kölcsönök vannak, ilye­nekre azonban mi nem számíthatunk, a mi ba­rátaink maguk is küzdenek a példátlan gazda­sági és pénzügyi válsággal. Az utóbbi években a falut már csak az állam segítette ki hitelszük­ségletével. Most ez sem lehetséges. Éppen azért vagy leginkább azért, mert a falu, a mezőgaz­daság ilyen rendkívül súlyos helyzetben van és annak nincs pénze. A­ fizetési eszközök fedezet­len szaporítása révén szerezhetne magának az állam pénzt, de ezt nem köszönné meg senki és legkevésbé a falu. Ennek legdrágább árát el­sősorban annak kellene megfizetni. Az Egyesült Államok legújabb törvénye az ottani fizetési eszközök szaporításáról mintha új erőt adott volna e segítési mód követelőinek. Ők persze csak azt a két és fél milliárdot lát­ják, amellyel ott több dollár lesz. Csakhogy el­felejtik, hogy ott a dollárnak kereken hatvan­hat százalékos aranyfedezete van, talán ötven százalékkal fölül a törvényesnél, azonfelül, hogy mintegy 1200 millió kincstári doll­ár jegy 100%-ig van arannyal fedezve, tehát itt is van bő fedezet-tartalék. Ha a mi Nemzeti Bankunk­nak is volna a törvényesen előírtnál nagyobb aranykészlete, akkor a fizetési eszközök meny­­nyisége nem volna probléma, akkor azok a gaz­dasági élet által indokolt mértékig szaporítha­tók lennének. Ha az megvolna, nem is lennének deviza- és hitelbajok. Az amerikai példa tehát nem alkalmazható a mi helyzetünkre, azzal nem lehet nálunk operálni. Illetőleg csak megtévesz­téssel, hamis szólamokkal és jelszavakkal. Pillanatnyilag csak egy megoldás lehetsé­ges: az állami kiadások még további csökken­tésével és az állami bevételek lehető fokozásá­val abba a helyzetbe nozni az államháztartást, hogy a falunak a legszükségesebb hiteleket ií­mét nyújthassa. Addig, míg a világgazdasági helyzet általában meg nem változik, ez az egyet­len megoldás, erre kell összpontosítani erőinket. Hogy ez mennyire és mennyiben lehetséges, azt igazában csak az ítélheti meg, aki ezeket az ügyeket intézi, ezekben él, kívülről csak általá­nosságban lehet hozzászólni. A falu józan la­kosságát pedig fel kell világosítani a való hely­zetről és ellenálló képességét erkölcsileg alátá­masztani.­­ Véres harcok közepette békéről tárgyaltak Sanghaiban. Az an­gol tengernagyi hajón találkoztak Nomura tengernagy és Wellington­ Ko külügyminiszter. — Mindkét fél haderejének vissza­­vonásáról tárgyaltak. — A javaslattal a Népszövetség is foglalkozott. Az eredményről Tokióban és Nankingban döntenek. — A japánok ma ismét támadtak és kiszélesítették harcvonalukat. — A sanghai japán főkonzul bejelentette, hogy kedden bombázni fogják a Nankingba vezető vasútvonalat, ha nem szűnnek meg a csapatszállítások. A genfi kínai megbízott szerint Sanghaiban elvi megegyezés jött létre. Sanghai felől hétfő óta egészen váratlanul, békeszellők fujdogálnak. A konfliktus kezdete óta ■ tudvalévően a külhatalmak képviselői állandóan fáradoztak, hogy valamelyes megoldást találjanak az ellenségeskedések beszüntetésére. Különösen Anglia képviselője járt elöl ebben a törekvésben ,és, mint ismételten jelentettük, a legforróbb harcok napjaiban is, semleges területen többször találkoz­tak a halálos ellenségek. Ezúttal a keletázsiai angol flotta parancsnokának zászlóshajóján folytak a megbeszélések, Nomura japán tengernagy és Wel­lington Koo között, aki, úgy látszik, ismét átvette a külügyek vezetését Nankingban. Állítólag olyan közvetítő javaslat fölött folyt a tanácskozás, mely­nek lényege az volna, hogy mindkét fél vonja ki csapatait Sanghajból. Ez a tervezet nem új, eddig azonban nem rajongtak érte sem Tokióban, sem Nankingban. A japán kormánynak tudvalevőleg az­­volt az állásponta, hogy beszünteti az ellenséges­­kedéstt, ha a T9-ík kínai hadsereg húsz kilométernyi­ mélységben visszavonul K­yugsz, felé- Az így kelet­­­kezett semleges zónát a kilenc aláíró hatalom csa­patai szállják meg. Tekintve azonban, hogy a ki­lenc aláíró hatalom között Japán is szerepelt, a nankingi kormány elfogadta ugyan a javaslatot, de azzal a kikötéssel, hogy a japán csapatok nem ve­hetnek részt a megszállásban. Ezt a kikötést aztán Tokió utasította vissza. Lehetséges, hogy ma talán kedvezőbb a légkör ennek a javaslatnak a megvita­tására. Erre lehet következtetni abból az optimista hangulatból is, mely a Népszövetség váratlanul egy­behívott tanácsülésén uralkodott, ahol Sir John Simon angol külügyminiszter előadta „örvendetes“ jelentését a brit zászlóshajón történt tárgyalások­ról. Ezek után minden azon múlik, hogy Tokió el­fogadja-e az eddig elfogadhatatlannak nyilvánított javaslatot. Közben a japánok tovább folytatták hadmű­veleteiket, mintha az angol zászlóshajón semmi sem történt volna. Az erősítések most már rendkívül gyors tempóban szállnak partra és nyomban a harctérre vetik őket. A mai harcok folyamán a ja­(Felvételeink a Képes Pesti Hírlapban.) pánoknak sikerült Lapejig előrenyomulniok, állí­tólag a kínaiak ellentámadásának volt némi si­kere, de erről nagyon ellentétes hírek érkeztek. Na­gyon nyugtalanító, hogy a sanghai japán konzul bejelentette, ha a kínaiak nem szüntetik meg Nan­­kingból a csapatszállításokat, ötven kilométernyi szélességben repülőrajokkal bombázni fogják az összes Sanghaiba vezető vasútvonalakat. Ennek a bejelentésnek rendkívül megdöbbentő hatása volt, mert az említett területek a legsűrűbben lakott ré­szei Kínának. -­­Lapzárta előtt érkezett genfi távirat szerint a kínai és japán megbízottak között elvi megegyezés jött létre mindkét fél csapatainak visszavonásáról. , Ha Tokió és Nanking ezt a megegyezést szankcio­nálják, akkor még van remény arra, hogy a ke­gyetlen harc Sanghai körül rövidesen véget ér. Fontos megbeszélés a japán és kínai megbízottak közt az angol zászlóshajón. London, febr. 20. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Sanghai-i jelentés szerint Kelley angol ten­gernagy Kent nevű hajóján, amely a sanghai-i kikö­tőben horgonyoz, hétfőn fontos megbeszélés folyt, amelyen Nomura, japán tengernagy, Welling­ton-Ko kínai külügyminiszter, valamint a 19. kínai hadse­reg vezérkari főnöke vett részt. Maga Kelley tenger­nagy, mint kijelentette, csak mint a „tárgyalások tanúja“ szerepelt. A konferencia eredményét a tokiói és nan­kingi kormányok elé fogják terjeszteni. Közben a japán csapatok, amelyeket a szombaton ér­kezett két hadosztállyal erősítettek meg, ismét meg­kezdték támadásaikat. Hír szerint, a japánok jelen­tékenyen kiszélesítették harcvonalukat. Az angol külügyminiszter a Népszövetség tanácsülésén „örvendetes“ bejelentést tett Genf, febr. 20. (A Pesti Hírlap tudósítójánál­ távirata.) Úgy látszik, hogy a kínai konfliktus csü­törtökig, mire a Népszövetség közgyűlése, összeül, kö­

Next