Pesti Hirlap, 1932. március (54. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

ö­ zelebb jut az elintézéshez. Délután előbb­­a tanács ti­zenkét tagja folytatott egymás közt hosszabb megbe­szélést, hat órára pedig nyilvános tanácsülést hív­­tak össze, hogy Simon angol külügyminiszter fontos bejelentését meghallgassák. Csakhamar elterjedt a híre, hogy Sanghai előtt fegyverszünet készül. Paul­ Boncour elnök mindjárt az ülés megnyi­tása után bejelentette, hogy az angol külügyminisz­ternek örvendetes mondanivalói vannak. Ezután Sir John Simon közölte, hogy kormányának jelentései szerint vasárnap délután és este egy angol csataha­jón Kelley angol tegernagy vezetése alatt összejövetel volt a japán és kínai parancsnokok között, amelyen többek közt a kínai Wellington-Ko és Nom­ura japán tengernagy is részt vett. Két és félóráig tartott a megbeszélés az el­lenségeskedések beszüntetése céljából. A tár­gyalásokat azon az alapon folytatták, hogy egyidejűen mindkét részről vonják vissza a haderőket, majd a semleges zóna őrizetét vitatták meg. Megállapodtak abban, hogy az előterjesztett megegye­zést azonnali a tokiói és nankingi kormányok elé ter­jesztik jóváhagyás végett. Paul­ Boncour a tanács nevében elégtétellel vette tudomásul ezt a bejelentést és a következő indítvá­nyokat terjesztette elő: 1. Sanghaiban a helyszínen azonnal hívjanak össze konferenciát, amelyen részt vesznek Kína, Japán és azoknak a hatalmaknak képviselői, akik Sanghaiban különösen érdekelve ■vannak. A konferencia célja az ellenségeskedések vég­érvényes beszüntetése és a béke vissza­állítása Sanghai területén. 2. A konferencia a következő alapon tárgyaljon: a) Japánnak nincsenek sem politikai, sem területi szándékai és Sanghaiban nem akar japán koncesz­­sziót berendezni, b) Kína abban a feltevésben vesz részt a konferencián, hogy a nemzetközi koncessziók biztonsága, sérthetetlensége tiszteletben tartanáé, to­vábbá a francia koncesszió megmarad a fennálló egyezmények alapján, amely az említett zónáknak és azok lakosságának biztonságáról gondoskodna. 3 A konferencia annak természetszerű feltételezésé­vel ü­l össze, hogy a helyszínen megállapodások tör­ténnek­ az ellenségeskedések, beszüntetéséről. 4 E ja­vaslatok célja a béke azonnali visszaállítása Sang­hai körül, anélkül, hogy a Népszövetség eddigi ma­gatartásának vagy valamely más hatalom magatar­tásának a kínai japán viszály tekintetében preju­­dikálna. Paul­ Boncour ezután fölhívta a maga és a ta­nács nevében Kína és Japán képviselőit, hogy járul­janak hozzá a javaslathoz. Kína képviselője kötelező formában, Japán képviselője azzal a föntartással, hogy kormányának hozzájárulását kérte, bejelentette, hogy kész a tanács javaslatait elfogadni. Ezután a tanácsnak több tagja szólalt föl, köztük Simon angol külügyminiszter, akinek nyilatkozatából különösen az a rész érdekei nagy figyelmet, hogy a jelen pilla­natban nemcsak saját kormánya­­hevében beszél, ha­nem egy olyan kormány nevében is, amely nincs képviselve a tanács asztalánál. Ez a kormány az Egyesült Államok kormánya, amely értesítette őt, hogy teljes támogatásban részesíti azokat az együttes lépéseket, amelyek a fegyverszünet és béke érdekeit szolgálják. A tanácsülés után az amerikai leszerelési dele­gáció csakugyan közzétette egy levél szövegét, amely­ben a Népszövetség főtitkárságát értesíti az Unió tel­jes mértékű közreműködéséről. Elvi megegyezés jött létre. Genf, febr. 29. (Havas.) Yen kínai meg­bízott szerint Sanghajban a japán és kínai megbízottak a következő elvi megegyezésre jutottak: A kínaiak egyelőre 5 km-re vonulnak vissza, míg a japánok az engedményes terü­let határáig vonják vissza csapataikat. A kínaiak ezután a körülbelül 10 km-re fekvő Nan Csang állomásig vonulnak vissza, a japán csapatokat pedig behajózzák. Újabb japán fenyegetés. London, febr. 29. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A tokiói amerikai követ azt jelentette Washingtonba, hogy a japánok és kínaiak megegyez­tek annak a japán indítványnak ügyében, hogy köl­csönösen és egyidejűen ürítsék ki Sanghajt. Közben pedig a harc nem csökkenő hevességgel folyik to­vább. A japánok Lapejtől északi irányba előnyomul­tak. A kínaiak Csen-Csi-Csai mellett elkeseredett el­lentámadást kezdtek, a­mi a japánokat újabb erősí­tések igénybevételére kényszerítette. Murai japán fő­konzul újból figyelmeztette Sanghai főpolgármeste­rét, hogy a Sanghai Sahov és Sanghai-Ka-seng közti vasútvonalakat kedden bombázni fogják, ha ezeken a vonalakon addig nem hagyják abba csapatszállítást. Tokiói jelentések megerősítik azt a hírt, hogy a szov­­jet korm­ány Vladivosztok környékén százezer főből álló hadsereget vont össze. Az orosz kormánynak az az álláspontja, hogy az orosz-koreai határon tör­ténő csapatösszevonások ellentétben állnak az 1905. évi orosz-japán békeszerződéssel, Amerika összpontosítja hajóhadát a Csendes Óceánon. Tendon, febr. 29. Mint Washingtonból jelentik, az amerikai tengerészeti minisztérium a haditenge­részet nagy részét a Csendes-óceánra rendelte. A varázsló. Irtás Lux Terra. Bárányfelhők úszkáltak a szürke téli égen és a Tisza felől varjak hosszú sora húzódott a falu felé. Az öreg alispán az ablak előtt pipázgatott és megadással hallgatta beteg felesége homályos, sze­szélyes és kiapadhatatlan panaszait. Ezek a pana­szok hosszabb sorban követték egymást, mint a varjak végtelennek látszó sorai és minthogy napon­ként ismétlődtek, az öregur már nyugalmas közöny­­nyel hallgatta. Végre a zsilipek elfáradtak vagy elakadtak és az asszony nyögve elhallgatott. Az öregur még várt egy darabig, azután bátorságot vett magának és megszólalt: — Póli lelkem, mondhatok én is valamit ? Nem minden kérdés kerül szerencsés pillanat­ban a napvilágra. Ez is ezek közé tartozott. Az asz­­szony nem ,várt gyorsasággal megfordult rheumás derekával az ágyban. Mérgesen mondta: — Ne merjen engem Pólinak szólítani! Nem vagyok én vénkisasszony! Épp úgy Polett vagyok­ most is, mint 35 esztendő előtt, amikor ötösfogaton mentem az esküvőmre. Mehettem! Ha most látnák a szőke Rozsálly Polettet ebben a nyomorúságban! Nincs egy rendes ágykabátom. Ezt az ócskát már a Boby kutyám ágyába tehetik. A selyempaplanom is foszlik. Olyan, mint egy múzeumi öregzászló. És összeomlik körülöttem minden. Az egész ház. Má­sodik hete fekszem betegen és a leányom már előbb eltörte lábát a jégen. És nincs, aki bennünket ápol­jon. Hiába van három asszonytestvérem, egyik sem jött el a segítségemre. Az öreg szakácsnő is elfelej­tette vénségére minden tudományát. Nem kapok egy rendes ebédet. Már nem tud főzni. Ekkor a másik szoba nyitott ajtaján keresz­tül, erélyes leányhang szólalt meg: — Apu, kérlek, told ki az ágyamat, hadd csi­náljak a mamával egy kis rendet! A kerekes rézágyon sötéthajú, okosszemű, finom, büszkevonású leány feküdt. A paplanán francia regények és a ballába, gipszbe kötve. Az apja a szoba közepére tolta az ágyát. — Mi van veled? — nézett szigorúan az any­jára. — Örökké panaszkodsz. Talán kevesled a ba­junkat és hogy nőjön, vizet hordasz a Tiszába? Mit keseríted el mind a hármunk életét? A papa meg én csak elbírjuk, de legalább hagyd békén a szegény öreg Julis szakácsnőt. Inkább azon törnéd a fejedet, hogy kit hozzon a papa a faluból ápoló­nak mellénk! Csoda! Az alispánná mint egy rakoncátlan, megszégyenített gyerek, duzzogva hallgatott. Fejére húzta a paplanét és hallgatott. Erre az öregúr bá­torsága is megjött. Panaszosan mondta: — Ha anyádtól szóhoz lehetne jutni, már el­mondtam volna, hogy az ápoló egy órán belül meg­érkezik. — Micsoda ápoló ? — dugta ki a fejét az asz­­szony gyorsan a takaró alól. — Az öcsém egyik leánya érkezik meg a pesti gyorssal. Az alispánná szeme kerekre nyitott. — Maga irt az öccsének? — Ugyanakkor, amikor maga a három nővé­rének, miután bátor voltam előre kitalálni, hogy a nővéreitől aligha jön segítség. A­z asszony elvörösödött, de nyomban vissza­vágott: —­ És most ide hozza a nyakamra a maga pa­raszt rokonait? Csönd követte e szavakat. Az alispán szája körül fájdalmas mosoly suhant el és a leánya za­varodottan nyúlt a könyvei után. Erre nem volt el­készülve. A papa rokonai ... Az anyja gőgjéből ő is sokat örökölt. Egy órán belül csakugyan megérkezett a pa­raszt rokon. Csinos fiatal nő. Haja, mint a napon égett kalász, csodálkozó szeme szürke, száján ked­ves, jólelkű mosoly. Az öreg alispán olyan melegen ölelte a szívéhez, hogy a leánya az ágyban oda volt a féltékenységtől. Azután kézen fogva oda vezette a felesége ágyához. Az alispánné nézte. Furcsa, nem lehetett ha­ragudni erre a kis jövevényre. Olyan kedvesen mo­solygott, mint egy gyerek és szemének tekintete olyan őszinte és hű volt, mint az ágy előtt fekvő Boby kutyáé. Az öregúr a leánya ágya előtt így mutatta be őket egymásnak: Bary Zsuzsika és Bary Pálma: .unokatestvérek. Pálma vörösre gyűlt arccal, hűvösen nyúj­totta kezét Zsuzsikának. — Leány vagy? — kérdezte. Zsuzsika az ujjain mutatta, hogy hét éve asz­­szony. . . — Van gyereked? — Három. Két mostoha és egy az enyém. Pálma homloka elborult. — Özvegy emberhez mentél feleségül? — Ahhoz. — Nem jött más? — Ma nem nagyon lehet egy leánynak válo­gatni. Pálma arca újra lángba borult. — És hogy éltek? — Ahogy lehet. Szegényesen. Az uram vas­esztergályos. — És elégedett vagy? Zsuzsika arca merő csodálkozás volt. Mintha csak azt kérdezték volna tőle, hogy miért szőke a haja és miért nem barna? Alig értette meg a kér­dést, öreges komolysággal bólintott: — Isten rendezi az emberek dolgát. — És megigazította Pálma feje alatt a gyűrött párnákat. Azután munkához látott. Fűtötte a kályhákat, takarított, szellőztetett, mialatt kedves,­ pstraszti m­o­­dorossággal tartott két keze úgy lebegett, könnyű járása közben, mint a madár szárnya. Sőt k­ész valójában olyan volt a mozgása, mint a madár re­pülése. Az öregúr az ablak mellett pipázgatva, itt- PESTI HÍRLAP 1932. március 1., kettő Hétfőn még változatlan hevességgel állt a harc Csütörtökig Japánnak ötvenezer embere lesz Sanghai előtt. - A Pesti Hírlap sanghai tudósítójától. — Sanghai, febr. 29. (MII.) A japán és kínai csapatok között változatlan hevességgel áll a harc. Hétfőn a japánok offenzíva közben egé­szen a kínai lövészárkokig nyomultak előre. Kiang-Van szakaszán a kínaiak ellentámadásba kezdtek, de ez az ellentámadás a­ japán ágyú- és gépfegyvertűzben többórás harc után össze­omlott. A kínai csapatok visszatódultak állásaik­ba, a küzdőtéren csak a holtak és sebesültek ma­radtak. A kínaiak saját jelentésük szerint, há­rom kilométernyi terepet veszítettek a hétfői el­lentámadással. Vuszung a japán hadihajók erős bombázása dacára még mindig kínai kézen van. Illetékes helyen arra számítanak, hogy csütörtökig, amikor Genfben a Népszö­vetség közgyűlése összeül, Japánnak nyolcvanezer embere lesz a hadszíntéren, ezek közül ötvenötezer Sanghaiban. Siraca­va tábornak nyolcezer főnyi hadosz­tályát kedd hajnalra várják. Japánban most még két hadosztályt mozgósítottak, hogy ezeket is a legközelebbi napokban Sanghaiba szállítsák. A Sanghai előtti vizeken ötven japán hadihajó cirkál­ A japán hajóhad többi része téli gyakor­latokat folytat a Csendes óceánon és szükség esetén azonnal Sanghai előtt lehet. Hivatalos je­lentések szerint a japánok eddig 1 f00 halottat vesztettek. Általános az a meggyőződés, hogy az erősítések megérkezése után újabb nagyszabású japán offenzíva fog megindulni. Eduard Hunter: Újra fellángolt a „lappo-mozgalom“ Finnországban. Stockholm, febr. 29. (A Pesti Hírlap tudósí­tójának távirata.) Helsinkiből jelentik, hogy Finn­országnak különösen északi részében ismét lábra­­kapott a szocialista- és kommunistaellenes jobbol­dali Lappo-mozgalom. Helyenként az agitáció már szinte foorradalmi jelleget ült és a közrend megza­varásának veszedelmével jár. A mozgalom, hívei azt hirdetik, hogy bevonulnak Helsinkibe, megszünte­tik a parlamentet és megsemmisítik valamennyi marxista szervezetet. A kormány nem nézi tétlenül a mozgalom elfajulását és kijelenti, hogy mihelyt a Lappo-mozgalom túllépi a törvényben megszabott korlátokat, a hatóságok szükség esetén fegyveresen is közbe fognak lépni. . A forradalmi mozgalom központja Mänzälä, ahonnan azonban igen gyér hírek érkeznek a fővá­rosba, mert a Lappo-mozgalom hívei drótsövények­kel elzárták az országutakat. Mämäläben a tele­fonközpontok is a Lappo-mozgalom vezetőinek ke­zében vannak, úgy hogy tetszésük szerint megsza­la­th­atják mindazokat­ a­ telefonbeszélgetéseket, ame­lyek nincsenek ínyükre- Mäntälä és Helsinki közt a telefonösszeköttetés egyáltalában megszűnt. A kormány vezetői kijelentették, hogy abban az esetben, ha a Lappo-mozgalom emberei bevált­­ják fenyegetésüket és fölvonulnak a főváros ellen, szembe találkoznak az állam katonai erejével. Úgy látszik, hogy a kormány nem hajlandó újabb en­gedményeket tenni a Lappo-mozgalommak és a leg­nagyobb eréllyel le fogja verni a forradalom bár­milyen kísérletét. „

Next