Pesti Hírlap, 1932. május (54. évfolyam, 96-118. szám)

1932-05-10 / 102. szám

1932. május HL, kedd, PESTI HÍRLAP Házfeloszlatást és nemzeti összefogást követeltek a szegedi ellenzéki gyűlésen. Szeged, máj. 8. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Vasárnap tartotta Szegeden beszámolóját Rassay Károly. A népes gyűlésen sok ellenzéki politikus is megjelent; ők a gyűlésen nem beszélhettek, hanem az előző napi vacsorán foglaltak állást a nemzeti összefogás mellett. — A nemzeti összefogás gondolatának megvalósulása — mondta Rassay — elsöpri a rendszert minden ittmaradt pretoriánusával együtt. A gondolat előretörését ma már nem lehet megakadályozni. Az ellen harcolunk, hogy a magát kompromittált megbukott káros rendszer ide visszatérhessen. A tízéves kormányzati rendszer minden vonatkozásban megbukott. A megbukott külpolitikának következménye, hogy a revízió szempontjából is teljesen izolálva állunk, pedig volt idő, amikor az egész világ hangos volt a magyar revízió szükségességének gondolatától. Éveken át hirdettük a költségvetés lefaragását, most pedig a volt miniszterelnök meghajtja zászlóját a pénzügyminiszter előtt. Ezt az eljárást másnak, mint a politika frivol játékának nem nevezhetem. Pénzügyi téren a legridegebb takarékosság, gazdasági téren a protekcionizmus lebontása lehet az egyetlen út, amely kivezet a mai válságból. — Károlyi Gyula kijelentette, hogy ezzel a választójoggal többé választani nem lehet. Ennek csak egy a konzekvenciája: meg kell változtatni a választójogi törvényt és új választójog alapján új törvényhozást egybehívni. Honnan veszik a kormányzati rendszer képviselői a bátorságot, hogy szembeforduljanak a nemzeti összefogás gondolatával? Most, hogy Bethlen megjelent a színtéren, újra szövődnek a régi szálak. Károlyi Gyula is felelős azért, hogy a helyzet felismerését nem támasztja alá kellő határozottsággal. Az egységespártot nemcsak erőszakkal hozták létre, hanem a nemzet megtévesztésére is. Károlyi Gyula azt mondja egyik nyilatkozatában, amelyet kényszerhelyzetben tett, hogy nincs politikai ellentét közte és Bethlen között. Ez ellen a kijelentés ellen a nemzet érdekében tiltakozni kell, mert ha így volna, akkor a nemzetnek nem lenne mit remélnie. Innen hívom fel Károlyi Gyulát, álljon a nemzet elé, mondja meg, van-e különbség közte és Bethlen között? Vállalja-e az elmúlt rezsim gazdálkodásáért a felelősséget? Ha vállalná, az ilyen kijelentés a csalódás reménytelenségébe sodorja a nemzetet, ha nem vállalja, akkor le kell vonnia e kijelentés legmesszebbmenő konzekvenciáját. — Miért kössünk Treuga Deit? A múlt bűneinek elhallgatására, egy bukott kormányrendszer felépítésére? Mint valami modern gyermekrablók, páncélos autókról lövöldöznek ránk és azt mondják, ne lőjetek ide, mert a nemzetre lötök. Mi kiragadjuk az ő kezükből a nemzetet, és nem engedjük, hogy továbbra is játékszerük legyen. Károlyi Gyula érezze meg történelmi feladatát, vagy hagyja el a helyét. A magyar politikai élet dzsungeljében csak a házfeloszlatás fegyverével lehet eljárni. Szórja szét ezt a parlamentet, mint a pelyvát, apelláljon a nemzetre, mert lehet, hogy egyes bukott politikusok és azok pretoriánus serege elutasítja a nemzeti összefogás gondolatát, ez azonban a nemzet lelkében már megvalósult. Mi nem Bethlennek a tízéves múlttal megterhelt pártjával akarunk koncentrálni, hanem azokkal akarunk a nemzet érdekében együtt dolgozni, akik képesek levonni a múlt szomorú tapasztalatait, és önzetlenséggel részt venni a nemzeti összefogásban. Soha nem fogunk olyan kompromisszumot kötni, amely alkalmas lehetne a nemzeti fejlődést akadályozó rendszer életének csak egy órával való meghosszabbítására is. Éreznie kell Károlyi Gyulának, hogy a felelősség nemcsak azoké, akik az összefogást hatalmi érdekből elgáncsolják, hanem elsősorban az övé, mert az ő kezében van e pillanatban a hatalom, neki tudnia kell, hogy a nemzetet csakis ezen az útón lehet megmenteni. A gyűlés közönsége nagy éljenzéssel fogadta a beszédet. Megtalálták Lindbergh kisfiát? Newyork, máj. 9- Galvestonban (Texas) az egyik kórházban egy gyermekre akadtak, akiről azt hiszik, hogy Lindbergh kisfia. A csecsemő beteg. A férfit, aki a kisgyermeket a kórházba hozta, letartóztatták, mint 1932-es árak! Kutnewsky !V.. Kristóf-»6, ThermyStars-Nincs jobb, modernebb, megbízhatóbb 3 Almásy László megtalálta az elveszett oázist. „Ha Allah is úgy akarja, május 10-én megint Kairóban leszünk“ — írta Almásy László öt héttel ezelőtt Kairóból, és ime, a menetrendnél is nagyobb pontossággal, — másfél nappal a kitűzött idő előtt — szerencsésen leszállt Egyiptom fővárosában. A diadalmas hírt hozó legújabb táviratot vasárnap, május 8-án este 8 óra 45 perckor továbbította a kairói táviróhivatal és 52 perccel később már átvette a budapesti központ. Almásy angol nyelvű távirata így hangzik: Cairó, május 8., 20 óra 45. Az expedíció baj nélkül visszatért. 3200 kilométert repültünk, ebből 2500 kilométert a sivatag felett Április 28-án nagy ismeretlen oázist pillantottunk meg a magasból, négy napi szívós kutatás után, repülőgépen és gépkocsin. Megállapítottuk az elveszett Zarzura oázis helyét félúton Kufra és Dakhla között. Almásy. Április 16-án a Messaha-kul melletti táborhelyéről írta Almásy, hogy levelét Khargában adja fel, — „azután három hétig nem adhatok hírt, míg vissza nem jövünk.“ — Terve szerint Khargából, a sivatagi keskenyvágányú vasút végpontjáról 19-én kellett visszatérnie a gépkocsikon és repülőgépen szállított újabb készletekkel a Messaha-kúthoz. Április 19-e és május 7-e közt hajtotta végre az expedíció azt a nagysikerű kutatást, amelynek szerencsés befejezéséről számol be a távirat. A magános Bir Messahá-ból (Messaha-kut) az előretolt depóállomáson át elsőbb is Ouvernat-ba repültek vissza az utazók, az 1923-ban felfedezett s úgyszólván lakatlan hegyi oázisba. Ez az oázis volt az expedíció főhadiszállása a kufrai repülés előkészítésekor. Az olasz Kufra-oázisból visszatérve érintették másodszor Ouvernat-ot s most, Khargából jövet harmadszor. Legutóbbi levelében még csak 2000 kilométeres sivatagi repülésről tesz említést: számításai szerint ekkora utat kellett megjárnia célja elérésére. Az „elveszett“ oázis kifürkészése 500 kilométerrel hosszabb légi útba került, mint ahogy számította. Annál meglepőbb és örvendetesebb, hogy célját elérte s a kijelölt útvonalon szerencsésen visszaszállhatott a Nílus torkolatához. . A jól ismert Dakhla-oázis északkeletre van Ouveinattól, körülbelül félúton Kufra és a Nílus között, mélyen benne a Líbiai-sivatagban, egyiptomi területen. Kufrától keletre, Dakhlától nyugatra a sivatag jórészt imeretlen volt idáig. A Kufrát Dakhlától elválasztó távolság fele útja — az a pont, ahol az angol-magyar légi expedíció rábukkant az elveszett Zarzura-oázisra — az ismeretlen terület északkeleti zugában van valahol. Almásy László helyesen számított. Az oázis csak az ismeretlen — nem térképezett — területen lehet. Azt pedig néhány repülőútban teljesen áttekintheti a magasból. Ha ott van az oázis, — sorsát el sem kerülhette, hogy rá ne kerüljön a térképre. A távirat szövegéből — located lost oasis Zarzura — valószínűnek tetszik, hogy a Zarzuraoázis fekvését csak a magasból állapította meg az expedíció, nem szállt le az oázisban. Az utána következő expedíciók feladata lesz az oázis további kikutatása. Reméljük, hogy e nagysikerű repülőút után ebben a kutató munkában is részt vehet a mi honfitársunk. Érdekes elgondolni, hogy az „elveszett“ oázisban talán emberek élnek, úgy lehet olyanok, akik most találkoztak először európaiakkal. Mily nagy lehetett a meglepetésük, amikor fejük felett berregve felbukkant az ezüstös szárnyú Moly, a soha nem látott csodálatos gépmadár. A várva-várt és mégis váratlanul jó hírt hozó távirat után kétszeres érdeklődéssel várjuk most már a szerencsés magyar légi utazó részletes jelentését sivatagi felfedező útjáról. A harminchármas bizottság hétfőn ülést tartott, amelyen elfogadták az egyes állatok és állati termékek külföldre való szállításának szabályozásáról szóló rendeletet, amely kimondja, hogy szállítási igazolványt csak a Magyar Mezőgazdasági Intézet adhat ki. A bizottság ezután a földhözjuttatottak részére nyújtott kedvezményekről, valamint a , megváltott földek ellenértékének kifizetéséről szóló rendelettervezetet tárgyalta. A rendelet lényege, hogy a kiosztott földek vételárának törlesztése 1934 év végéig felfüggeszthető. A használati díj évi összege a kiosztott föld kataszteri tiszta jövedelmének minden koronája után 1 pengő 20 fillér. A használati díj évi összege azonban legelőterületeknél kataszteri holdanként 4 pengőnél kevesebb és tizenkét pengőnél több, szántó, rét és más művelési ágaknál nyolc pengőnél kevesebb és huszonnégy pengőnél több nem lehet. Minden földhöz juttatottnak az 1929, 1930 és 1931 évekre járó törlesztések egyharmadrészét elengedik. A földhöz juttatott saját elhatározásától függ, hogy egyharmaddal csökkentett törlesztési díjat, avagy a törlesztés felfüggesztése mellett használati díjat kíván-e fizetni. Nyilatkozatát legkésőbb május végéig köteles a község elöljáróságánál bejelenteni. Jogában áll a földhöz juttatottaknak kérelmezni a megváltási ár új megállapítását. Aki e méltányosan megállapított használati díjat sem fizeti meg, az az ingatlanból kimozdítandó. A hadirokkant, hadiárva és a hadiözvegyek 25 százalékos kedvezményben részesülnek. A használati díj felerészét május 30-ig, de legfölőbb június 1-ig, a második felét pedig október elsejéig kell befizetni. Pesthy Pál a rendelettől eltérően javasolja, hogy akik nem jelentik be, használati díjat vagy törlesztést kívánnak-e fizetni, úgy tekintendők, mint akik a használati díjat kívánják igénybe venni. Szilágyi Lajos nem fogadja el a javaslatot, mert ezt politikai és gazdasági abszurdumnak tartja. Előbb döntse el a kormány, illetőleg a törvényhozás, hogy a külföldi adósságok, a tőketörlesztés és a kamatok kérdésében minő magatartást kíván tanúsítani a jövőben. Lehetetlenségnek tartja, hogy a tönkrement exisztenciák fizetni tudják a hátralékokat, az újonnan rendszeresített használati díjat és ezentúl még a közterheket is. Nincs más megoldás, mint a hátralékok és a törlesztések felfüggesztése a jobb idők bekövetkeztéig és a használati díj leszállítása. Rubinek István több módosítást javasolt, mert a rendelet csak akkor éri el célját, ha eleget is tudnak tenni annak a földhözjuttatottak. Schandl Károly szerint célszerű lenne, ha az évi törlesztőrészletet tovább csökentenék, legalább a felére. Gyömörey Sándor kérdezte, hogy mi idézte elő a tervezet sürgős kiadását, a svéd gyufakölcsön annuitása rövid időn belül való befizetésének szüksége, politikum, vagy pedig a szociális szükség? A megsegítés nem mehet ismét csak a megváltást szenvedők bőrére, hanem az ország minden adózójának a terhére. A tervezett intézkedések egy része teljes jogbizonytalanságot szül és megrendíti a bizalmat a bírói igazságszolgáltatásban, másrészt újból belenyúl a magántulajdon szentségébe. Inkább a vételár leszállítását tartaná szükségesnek, de nem bírói úton, hanem törvényhozásilag. A tervezetet ebben a formájában nem fogadja el. Csizmadia András a fizetési határidők megállapítását nem helyesli. Túri Béla szerint átmeneti intézkedésről lehet csak szó, amely megkönnyíti a földhözjuttatottak helyzetét. Módosításokkal ajánlja a rendelet elfogadását. Marschall Ferenc a pengőalapon tervezett megoldás helyett jobb szerette volna, ha a búza megfelelő egyenértékéből indult volna ki a kormány. Teleszky János rámutatott arra, hogy a rendeletben tervezett megoldás szerzett jogokat sért és a jogbizonytalanság érzetét fokozza. De nem tudván jobb megoldást javasolni, általánosságban elfogadja a tervezetet módosításokkal. Helyesebbnek tartaná, hogy az az egyén, aki 1934 végéig legalább akkora összeget fizet, mint amennyi a tervezett használati díjnak megfelel, nem mozdítható ki kéri a fizetési határidő elejtését, valamint azt, hogy a félösszeg május végéig történő fizetése helyett az egész összeg október végéig legyen fizetendő. Kifogásolta a rendeletnek azt a részét, amely az adótartozás be nem fizetése esetén megengedi a földből való kimozdítást A bírói ítélettel megállapított vételárak újból való megállapítását aggályosnak tartja. Gróf Esterházy Móric statisztikai adatokat kért arról, hogy a megváltást szenvedők eddig hány százalékát kapták a megváltási árnak. / ' * Felszólalások a harminchármas bizottságban a földhözjuttatottakról szóló rendelet ellen« Szovjet határőrök lemészárolták egy falu lakosságát. Bukarest, máj. 9. Tighinából érkezett jelentés szerint borzalmas mészárlást vittek véghez a szovjet lovashatárőrök. A Tighinával szemben fekvő Dubasari nevű szovjet faluban a lakosság, meghallva a Tighinából átszűrödő húsvéti harangszót, papja vezetése alatt a Dnyeszter partjára vonult és feltámadási énekeket énekelt. A szovjet hatóságok lovasszázadokat küldtek ki, amely a húsvéti ájtatosságot végző csoportot megrohanták és igen sok férfit, asszonyt, de főleg gyermeket összetapostak. A támadás után a megriadt tömegre géppuskatüzet adtak le, úgyhogy több száz halott maradt a helyszínen. A holttesteket feltűnő gyorsasággal szekerekre rakták és a falu határában elföldelték. A mészárlásnak a falu egész lakossága áldozatul esett.