Pesti Hírlap, 1932. június (54. évfolyam, 119-142. szám)
1932-06-02 / 120. szám
4 PESTI HÍRLAP 1932. június 2., csütörtök. Interpellációk és költségvetési vita a Házban este kilenc óráig. Elfogadták a kultusztárca költségvetését. — A külföldre sibolt vagyonok és egy vállalat üzelmei. A képviselőház szerdai ülésén a kultusztárca költségvetésének vitájában Pintér László hangsúlyozta, hogy a katholikus egyház szociális hivatásának magaslatán áll. Klein Antal szerint az alapok kezelése terén súlyos hibák történtek. Meskó Zoltán a tanítóság sanyarú helyzetéről és a fiatalság elhelyezkedéséről beszélt, majd arról, hogy a kenyérkereső nőket meg kell védeni a lelkiismeretlen munkaadók alávaló tolakodásától. Malasits Géza felszólalása után Téglássy Béla Klebelsberg kultúrpolitikáját védelmezte. Turchányi Egon arról beszélt, hogy a múlt kormánynak volt olyan tagja, aki azt hangoztatta, hogy a politikai ellenfelei egyszersmind ellenségei is. A jelenlegi kultuszminiszter bárhova teszi kezét a múlt politikájában, könnyen meglepetés érheti. A Nemzeti Színház nem fizeti a fővárosnak a Népszínház bérleti díját, pedig a nyugdíjasokat ebből kellene dotálni. Villanyszámláért közel 300.000 pengővel tartozik. Az új Nemzeti Színház építésére összegyűlt hetvenezer pengőt a bölcs gazdálkodás következtében a Paupera-féle bankban helyezték el. 1931-ben épp a választás idejében a Nemzeti Színház Szegeden előadta Vojnovich Magyar Passióját, amire a ráfizetés 29.000 pengő volt. Ennek az előadásnak volt némi kortézia-íze, ott volt a kultuszminisztérium személyzete, amelynek tagjai megfelelő napidíjat kaptak. Ki fizette ezeket a napidíjakat? Elbocsátották a Nemzeti Színház tizenhéttagú zenekarát, de ugyanakkor szerződtették a hetedik rendezőt, évi 18.000 pengő fizetéssel. Személyes viták. Gróf Klebelsberg Kunó azt hangoztatta, hogy soha személyes ellentéteket nem vitt át a közéletbe. Turchányival szemben is nagyon lojális volt. Amikor az Erzsébetvárosi Körben történt bombamerénylet után mint belügyminiszternek meszemenő rendőri intézkedéseket kellett foganatosítania, Turchányi hallatlan szövegezésű plakátot szerkesztett ellene. A bíróság előtt Turchányi kijelentette, hogy közben meggyőződött arról, hogy a belügyminiszter működése nem olyan káros, mint ő hitte, és bocsánatot kért. Ő megbocsátott, ezáltal Turchányi megmenekült a szigorú büntetés elől. Turchányi Egon: Mit írt a veszprémi káptalannak kilenc évvel később? Gróf Klebelsberg: Ön azt állította, hogy a veszprémi nagypréposttól olyan információt kapott, mintha nem tudom miket írtam volna neki önről. A veszprémi nagyprépost a következő levélben cáfolta meg ezt: „Turchányi E. képviselő országgyűlési beszédjébe személyemet is belevonta olyképpen, mintha én Nagyméltóságodnak hozzám intézett nb. levelét neki megmutattam, tartalmát vele közöltem volna s oly kijelentést tett, ami a levélben nem foglaltatott. E minősíthetetlen eljárása felháborított és azonnal írtam neki s követeltem, hogy állításának valótlanságát nyíltan, ott, ahol tette, ismerje be és vonja vissza. Követelésemnek eleget tenni vonakodott; ismételt szolgálásomra tegnapelőtt az idecsatolt választ kaptam, amelyet igazolásomra mély tisztelettel felterjesztek. Igen kellemetlenül érintett, hogy ez ügybe, mint Pilatus a credoba, belekerültem. Nagyméltóságodnak alázatos szolgája Kránitz Kálmán." Turchányinak a veszprémi nagypréposthoz intézett levelében többek közt ez foglaltatik: „Igen sajnálom, hogy ha bárki úgy érthette vagy magyarázhatta volna, mintha Excellenciád vagy a káptalan bármely tagja adta volna nekem a levél tartalmát. Kötelességem leszögezni, hogy sem Nagyméltóságod, sem más Veszprémből ezt nem közölte. Nagybecsű neve a beszéd hevében hangzott el ajkamról. Azt is nagyon restelném, ha Nagyméltóságod nevének megemlítése kellemetlen érzést okozott volna Kegyelmes uramnál. Szolgáljon mentségemül, hogy a hercegprímás úr nevének meglepő vitába vonásával szemben éreztem kötelességet aziránt, hogy a másik levelet precízebben megjelöljem.“ Turchányi Egon: Írta a levelet vagy nem? Gróf Klebelsberg: Természetes, hogy írtam. Turchányi magatartása mindenkit meggyőzhet arról, hogy amíg más papképviselő felszólalását áhítattal hallgatják, addig őbenne nincs meg a kellő papi lelkűlét. Én — úgymond — megbocsátottam olyan papoknak is, akiknek jobb lett volna meg nem bocsátani. Gál Jenő az izraelita hitközségi választások ellen benyújtandó petíciót a kultuszminiszter figyelmébe ajánlja. Sándor Pál: Ez az ízléstelenség netovábbja. Tóth Pál felszólalása után Sándor István javasolta, hogy a jogakadémiákon tanfolyamokat nyissanak, amelyeken tanítják a Magyarországon élő nemzetiségek nyelvét és az elszakított területek helyzetét. Zsindely Ferenc az Operaház elleni támadásokra válaszolt. A magyar írók mostoha sorsa. Pakots József írói hetek rendezését ajánlja figyelmébe a kultuszminiszternek. (Karafidth kultuszminiszter: Megcsináljuk.) Erdélyben a magyar társadalom megérezte a nemzeti irodalom fontosságát és a kultúra művelőinek segítségére sietett. Hogy mennyi magyar tehetségünk van, bizonyítja a most lezajlott tanulmányi verseny. Ki kell bányászni az elrejtett magyar tehetségeket. A kultuszminiszter terjessze ki ebben az irányban is érdeklődését, hiszen Magyarországon olyan tehetségek pusztulnak el, akiktől még sokat vártunk. Szini Gyula is a nyomorúság csapásai alatt halt meg. Megalakították az írók Gazdasági Egyesületét, amely azt tűzte ki céljául, hogy szomorú helyzetükben segítse az írókat és tegye lehetővé alkotásuk közvetítését. Kéri a kultuszminisztert, hívja össze értekezletre az írókat, hogy feltárhassák helyzetüket és megbeszélje velük a szükséges intézkedéseket szomorú helyzetük javítására. Maday Gyula megdöbbenéssel értesült arról, hogy a Nemzeti Színház igazgatója hatféle címen húz jövedelmet. Hegymegi-Kiss Pál sürgős intézkedést kér a tanítói fizetések folyósítására. Karafiáth kultuszminiszter: Két héten belül értekezletet hívok össze. Hegymegi-Kiss: A községek megvonják a felekezetektől a segélyeket, az egyházak a legnehezebb helyzetbe jutottak. A kereki pusztai vallásalapitványi birtok bérbeadásánál sok kisembert sérelem ért. Uj társaságnak adták oda a bérletet s a vezetőjük az lett, aki ellen a régiek bűnvádi följelentést tettek. Petrovácz Gyula az alsó papság súlyos helyzetét tette szóvá. Dinich Ödön tiltakozott az ellen, hogy a volt miniszter-egyetemi tanárok miniszteri nyugdíjat is kapjanak. Kasnya Béla arra kérte a kultuszminisztert, hogy a magyar művészet támogatására minden lehetőt kövessen el, mert a művészek a legkitűnőbb diplomáciai és propaganda szolgálatot végzik. A kultúrpazarlás. Ulain Ferenc szerint az alapok ellenőrzését nem Klebelsberg kezdeményezte, hanem arra rászorították őt. Az egyetemi alapból 20.000 négyszögöles telket vásárolt 200.000 pengőért a tihanyi intézet mellett, hogy legyen területük, amit feltöltenek. Karafiáth kultuszminiszter: Az a terület, amit a magyar kormány vett, már feltöltött terület volt. Alain Klebelsberg megengedte magának azt a különös játékot, hogy a Rockefeller-alapból vett százezer dolláros kölcsön ellenében kötelezettséget vállalt a szegedi egyetem egy-egy évre meghatározott támogatására. Karafiáth: Benne van a törvényben. Ulain: Ki adott jogot a volt kultuszminiszternek arra, hogy a törvényhozás megkérdezése nélkül ilyen szerződéses kötelezettséget vállaljon? Ez felbőszítő eljárás. Terjessze a kultuszminiszter a Ház elé azt az adásvételi szerződést, amellyel gróf Széchenyi Károlytól a volt kultuszminiszter 800.000 pengőért megvásárolta a körülbelül 500.000 pengőt érő középrigóci birtokot. Miért kezelték ezt a vételt olyan albertfalvai jóindulattal. A debreceni egyetemi építkezésnél három millió pengő a túlkiadás. Honnan vett bátorságot az ilyen gazdálkodáshoz. Hat év alatt 21 millió pengőt fordított a szegedi egyetemre. Magyar Velencét akart ott teremteni és adósságcsinálásba hajtotta bele a várost. A dóm téren a házak lebontása és a telkek kisajátítása 0,200 000 pengőbe került. Kultúrlázának hatása alatt szenvedett a társadalom, ő pedig, mint a régi rómaiak, kőbe vésette nevét. Ilyen dolgokkal az ország romlását idézték elő. Ez a nemzet szégyene. Azoknak, akiknek a nevéhez ez a pénzpazarlás fűződik, szégyenteljesen vissza kellene vonulniok, mea Culpát mondaniok, mégis itt vannak, ténykednek és azt akarják, hogy a szavuk irányadó legyen. Annál a gazdálkodásnál, amely egyik okozója, hogy ide jutott az ország, Klebelsberg diktálta a tempót a meggondolatlan költekezés terén. Eckhardt Tibor kifogást emelt az ellen, hogy az egyetemeken megszüntetnek adjunktusi állásokat, mert a 230.000 pengő megtakarítás már a tudományos szempontból szelektált fiatalság terhére esik és a csökkentés a tudományos nevelés tekintetében aránytalanul nagy kárt okoz. Kun Bála támadta a hatos bizottság munkáját, amelyre Teleszky és a hozzászegődött tőke képviselői nyomták rá bélyegüket. Őte erőszakolták ki, hogy száznál több tanítói állást megszüntessenek. Siketnéma és gyógypedagógiai ápolásra szoruló gyermekeket az állami támogatás megvonása következtében az utcára dobnak. Tiltakozott az ellen, hogy a hódmezővásárhelyi állami óvónőképző intézetet negyven évi fennállás után megszüntessék. (Karafiáth: Mintaóvoda lesz belőle.) Szégyenteljes dolog, hogy a nemzeti ügy érdekében hivatást teljesítő országos dalosszövetséget hatezer pengővel támogatják. Kórody-Katona János szóvátette, hogy Erdélyben elrabolják a magyar egyházi vagyont. Kabók Lajos és Szeder Ferenc az egyházak túlzott dotálása ellen tiltakoztak. Pintér László az ifjúság elhelyezkedésének biztosítását kérte. Kéthly Anna a szegedi egyetem tudományos személyzetének elbocsátását kifogásolta. Szaday Gyula azt kívánta, hogy ne szüntessenek meg vidéki középiskolákat. Kocsán Károly a középiskolákban párhuzamos osztályok útján ajánlotta a túlzsúfoltság megszüntetését. Ernyey István középiskolai problémákról beszélt, Klein Antal a szocialistáknak az egyházi vagyon ellen intézett támadását utasította vissza. Hegyasegi-Kiss Pál a debreceni egyetemi építközéseknél előfordult szabálytalanságok megtorlását követelte Támadás a Nemzeti Színház igazgatója ellen. Turchányi Egon ismét a Nemzeti Színház ügyeit tette szóvá. A színház nívója hanyatlott, magyar szerzők műveit eltorzítják, a színház kortesfeladatokra vállalkozik, magyargyalázó írók műveit adja elő és a kormányzóval szemben is tapintatlan volt. Hevesi Sándor igazgató és egyúttal főrendező, szerepel a színházban mint író, műfordító, átdolgozó, ezenfelül a Kamaraszínház vezetésében jelentős részt vett, ott is rendezett, tanára a Színművészeti Akadémiának és emellett marad ideje arra, hogy külföldi színházban mint író, sőt mint rendező szerepeljen. Mértéktelen kereseti mohóságára jellemző, hogy tíz év alatt a Nemzeti és Kamaraszínház 5599 előadásából 2466-ban funkcionált. Fizetése a Nemzeti Színháznál a redukció előtt 32.000 pengő volt. A kultuszminiszter tájékoztassa a Házat arról, hogy ezenkívül mennyi volt a jövedelme. Kínosan dubiózus dolgok fordultak elő a színháznál. A „Házi tündér" fordítója Huszár Imre volt, rendezője Odry Árpád. Mivel magyarázzák, hogy a darab rendezői példánya Hevesi Sándor kézirata? Hevesi vette-e fel a tantrémet? A „Mary Ann“-t Mihály József fordította. Az új színlap nem tünteti fel a fordító nevét, a rendezői példány szintén Hevesi kézirata. Facsimiléket mutatott fel arról, hogy az „Egy hét a Bagolyvárban" című színdarab színlapjának egyik példányán Hevesi a fordító, a másikon az 5 kézírásával Mihály József szerepel. Ki kapta a tanítómét? Iia illusztrálni akarná az ott meghonosodott erkölcsi levegőt, pirulnia kellene. Négyszemközt hajlandó a kultuszminiszternek az adatokat rendelkezésére bocsátani. Karafiáth kultuszminiszter: Nagyon kiváncsi vagyok. Tessék konkrét eseteket felhozni, mindjárt, megvizsgálom. Gróf Almássy Alajos a levente- és cserkészintézmény nemzeti szempontokból való fontosságáról beszélt, majd a száz elfogadta a kultusztárca költsévetését Beterjesztették azt az indítványt, amelynek alapján holnaptól a földmivelésügyi tárca általános vitáját 12 órás ülésen folytatják. Turchányi Egon személyes kérdésben válaszolt Klebelsbergnek. Aki a plakát- és levél-ügyben a korrektséggel össze nem egyeztethető módon járt el, az nem ő volt. A volt miniszter akkor sem cáfolt, hanem durváskodott és ferdített. Felolvasta a Házban akkor elhangzott beszédeket, majd arra utalt, hogy Klebelsberget ma személyében nem is érintette. A volt miniszter készült arra, hogy belekössön, mert két levelet húzott ki zsebéből. Ő nem mondta, hogy Kránitz indiszkréciót követett el. Nem illik a gentleman felfogáshoz, kilenc év után szemére vetni valakinek, hogy önként megkövette a másikat. Elhiszi, hogy a volt kultuszminiszternek kellemetlen volt a nemzeti színházi dolgok szőnyegrehozása, éppen most, amikor redivivus akar lenni és a folyosón szaglássza a sáncokat. Interpellációk. . Az interpellációkra tértek át ezután. Dinich udán szóvátette, hogy Tököl községben most harmadízben szabálytalanul tartották meg a községi képviselőválasztásokat. Másik interpellációjában a soroksári Dunaág halászati társulatának ügykezeléséről beszélt. Lingauer Albin a határszéli lókivitel nehézségeit ismertette, Purgly Emil földmivelésügyi miniszter kijelentette, hogy a könnyítés érdekében az intézkedéseket megtette. Eckhardt Tibor a jutakartel működését bírálta. A tavalyi árakkal szemben a mostani ár még mindig 30—40 százalékos áremelkedést jelent, amikor a nyers juta ára egy fillérrel sem emelkedett. A jutakartelnek három gyár a tagja, az egész jutaipar kizárólag külföldi tőkések kezében van. A három gyár mindössze 750 vagont termel és 1550 munkást foglalkoztat, a kifizetett munkabérek összege 1.2 millió pengő, a kartel mégis 6.7 millió nemzeti ajándékhoz jut. Adatok alapján mutat rá arra, hogy a kartel kétszáz százalékos vámvédelmet élvez, kétszer akkorát, mint amekkora munkabér fekszik abban. A kartelek létjogosultságát csak annyiban ismeri el, hogy a termelést olcsóbbá tegyék. A jutakartel azonban nem ezt csinálja, mert amikor a kapacitása nincs kihasználva, nem a legolcsóbban, hanem a legdrágábban termelő gyár szabja meg a termelés árát. Sürgős intézkedést követelt a jutaárak leszállítására. Pályázat: A Magyar Légiforgalmi R. T. (Malért) és a MAVART — Dr. Barry & Co. autóbruszvállalatok a Budapest—Wien vonalra kombinált jegyet adnak ki. A menettérti jegy ára 52.— P (kb. a gyv. III. o. jegynek felel meg) és 60 napig érvényes. Az utas választása szerint az egyik utat repülőgépen, a másikat autóbuszon teheti meg. A pesti közönség reggel Bécsbe repülhet például és estig autóbusszal visszaérkezhetik, közben 7 órát tölthet Wienben. Ennek az új utazási lehetőségnek rövid és találó elnevezésére a Malert és a Mavart együttes pályázatot hirdet. A pályázat I. dija: Budapest—Wien—Budapest utazás választás szerint repülőgépen vagy autóbuszon, 3 napi ingyenes ellátással Wienben. II. és III. díjak: Egy-egy díjmentes kombinált jegy Wienbe és vissza. A jeligés pályázatok a Malerthez, Váci utca 1. szám küldendők június 12-ig, „Kombinált pályázat“ megjelöléssel. 5674 PISZKOS fényes ruhát nem visel rendes ember! Megveszi a legközelebbi szaküzletben a tisztítószert, mely nemcsak a piszkot távolítja el tökéletesen, hanem a kopási fényt is eltünteti és új appreturával látja el a ruhát. 1 doboz 2 ruhára 90 fillér L U X O F A G VEZÉRKÉPVISELET Budapest, V., Ferenc József-tér 5. (Gresham-palota) Telefon: 826—63, 811—612