Pesti Hírlap, 1932. június (54. évfolyam, 119-142. szám)

1932-06-02 / 120. szám

4 PESTI HÍRLAP 1932. június 2., csütörtök. Interpellációk és költségvetési vita a Házban este kilenc óráig. Elfogadták a kultusztárca költségvetését. — A külföldre sibolt vagyonok és egy vállalat üzelmei. A képviselőház szerdai ülésén a kultusztárca költségvetésének vitájában Pintér László hangsú­lyozta, h­ogy a katholikus egyház szociális hivatásá­nak magaslatán áll. Klein Antal szerint az alapok kezelése terén súlyos hibák történtek. Meskó Zoltán a tanítóság sanyarú helyzetéről és a fiatalság elhe­lyezkedéséről beszélt, majd arról, hogy a kenyér­kereső nőket meg kell védeni a lelkiismeretlen mun­kaadók alávaló tolakodásától. Malasits Géza fel­szólalása után Téglássy Béla Klebelsberg kultúrpo­litikáját védelmezte. Turchányi Egon arról beszélt, hogy a múlt kor­mánynak volt olyan tagja, aki azt hangoztatta, hogy a politikai ellenfelei egyszersmind ellenségei is. A jelenlegi kultuszminiszter bárhova teszi kezét a múlt politikájában, könnyen meglepetés érheti. A Nemzeti Színház nem fizeti a fővárosnak a Népszínház bér­leti díját, pedig a nyugdíjasokat ebből kellene do­tálni. Villanyszámláért közel 300.000 pengővel tar­tozik. Az új Nemzeti Színház építésére összegyűlt hetvenezer pengőt a bölcs gazdálkodás következté­ben a Paupera-féle bankban helyezték el. 1931-ben épp a választás idejében a Nemzeti Színház Szege­den előadta Vojnovich Magyar Passióját, amire a ráfizetés 29.000 pengő volt. Ennek az előadásnak volt némi kortézia-íze, ott volt a kultuszminisztérium személyzete, amelynek tagjai megfelelő napidíjat kaptak. Ki fizette ezeket a napidíjakat? Elbocsátot­ták a Nemzeti Színház tizenhéttagú zenekarát, de ugyanakkor szerződtették a hetedik rendezőt, évi 18.000 pengő fizetéssel. Személyes viták. Gróf Klebelsberg Kunó azt hangoztatta, hogy soha személyes ellentéteket nem vitt át a közéletbe. Turchányival szemben is nagyon lojális volt. Ami­kor az Erzsébetvárosi Körben történt bombamerény­let után mint belügyminiszternek meszemenő rend­őri intézkedéseket kellett foganatosítania, Turchányi hallatlan szövegezésű plakátot szerkesztett ellene. A bíróság előtt Turchányi kijelentette, hogy közben meggyőződött arról, hogy a belügyminiszter műkö­dése nem olyan káros, mint ő hitte, és bocsánatot kért. Ő megbocsátott, ezáltal Turchányi megmene­kült a szigorú büntetés elől. Turchányi Egon: Mit írt a veszprémi kápta­lannak kilenc évvel később? Gróf Klebelsberg: Ön azt állította, hogy a vesz­prémi nagypréposttól olyan információt kapott, mintha nem tudom miket írtam volna neki önről. A veszprémi nagyprépost a következő levélben cáfolta meg ezt: „Turchányi E. képviselő országgyűlési be­szédjébe személyemet is belevonta olyképpen, mintha én Nagyméltóságodnak hozzám intézett nb. levelét neki megmutattam, tartalmát vele közöltem volna s oly kijelentést tett, ami a levélben nem foglaltatott. E minősíthetetlen eljárása felháborított és azonnal írtam neki s követeltem, hogy állításának valótlan­ságát nyíltan, ott, ahol tette, ismerje be és vonja vissza. Követelésemnek eleget tenni vonakodott; is­mételt szolgálásomra tegnapelőtt az idecsatolt vá­laszt kaptam, amelyet igazolásomra mély tisztelettel felterjesztek. Igen kellemetlenül érintett, hogy ez ügybe, mint Pilatus a credoba, belekerültem. Nagy­méltóságodnak alázatos szolgája Kránitz Kálmán." Turchányinak a veszprémi nagypréposthoz intézett levelében többek közt ez foglaltatik: „Igen sajnálom, hogy ha bárki úgy érthette vagy magyarázhatta volna, mintha Excellenciád vagy a káptalan bármely tagja adta volna nekem a lev­él tartalmát. Köteles­ségem leszögezni, hogy sem Nagyméltóságod, sem más Veszprémből ezt nem közölte. Nagybecsű neve a beszéd hevében hangzott el ajkamról. Azt is na­gyon restelném, ha Nagyméltóságod nevének meg­említése kellemetlen érzést okozott volna Kegyelmes uramnál. Szolgáljon mentségemül, hogy a herceg­prímás úr nevének meglepő vitába vonásával szem­ben éreztem kötelességet aziránt, hogy a másik leve­let precízebben megjelöljem.“ Turchányi Egon: Írta a levelet vagy nem? Gróf Klebelsberg: Természetes, hogy írtam. Turchányi magatartása mindenkit meggyőzhet ar­ról, hogy amíg más papképviselő felszólalását áhí­tattal hallgatják, addig őbenne nincs meg a kellő papi lelkűlét. Én — úgymond — megbocsátottam olyan papoknak is, akiknek jobb lett volna meg nem bocsátani. Gál Jenő az izraelita hitközségi választások el­len benyújtandó petíciót a kultuszminiszter figyel­mébe ajánlja. Sándor Pál: Ez az ízléstelenség netovábbja. Tóth Pál felszólalása után Sándor István ja­vasolta, hogy a jogakadémiákon tanfolyamokat nyissanak, amelyeken tanítják a Magyarországon élő nemzetiségek nyelvét és az elszakított területek helyzetét. Zsindely Ferenc az Operaház elleni támadá­sokra válaszolt. A magyar írók mostoha sorsa. Pakots József írói hetek rendezését ajánlja fi­gyelmébe a kultuszminiszternek. (Karafidth kultusz­­miniszter: Megcsináljuk.) Erdélyben a magyar tár­sadalom megérezte a nemzeti irodalom fontosságát és a kultúra művelőinek segítségére sietett. Hogy mennyi magyar tehetségünk van, bizonyítja a most lezajlott tanulmányi verseny. Ki kell bányászni az elrejtett magyar tehetségeket. A kultuszminiszter terjessze ki ebben az irányban is érdeklődését, hi­szen Magyarországon olyan tehetségek pusztulnak el, akiktől még sokat vártunk. Szini Gyula is a nyo­morúság csapásai alatt halt meg. Megalakították az írók Gazdasági Egyesületét, amely azt tűzte ki cél­jául, hogy szomorú helyzetükben segítse az írókat és tegye lehetővé alkotásuk közvetítését. Kéri a kul­tuszminisztert, hívja össze értekezletre az írókat, hogy feltárhassák helyzetüket és megbeszélje velük a szükséges intézkedéseket szomorú helyzetük javí­tására. Maday Gyula megdöbbenéssel értesült arról, hogy a Nemzeti Színház igazgatója hatféle címen húz jövedelmet. Hegymegi-Kiss Pál sürgős intézkedést kér a tanítói fizetések folyósítására. Karafiáth kultuszminiszter: Két héten belül ér­tekezletet hívok össze. Hegymegi-Kiss: A községek megvonják a fele­­kezetektől a segélyeket, az egyházak a legnehezebb helyzetbe jutottak. A kereki pusztai vallásalapitvá­­nyi birtok bérbeadásánál sok kisembert sérelem ért. Uj társaságnak adták oda a bérletet s a vezetőjük az lett, aki ellen a régiek bűnvádi följelentést tettek. Petrovácz Gyula az alsó papság súlyos hely­zetét tette szóvá. Dinich Ödön tiltakozott az ellen, hogy a volt miniszter-egyetemi tanárok miniszteri nyugdíjat is kapjanak. Kasnya Béla arra kérte a kultuszminisztert, hogy a magyar művészet támogatására minden lehe­tőt kövessen el, mert a művészek a legkitűnőbb dip­lomáciai és propaganda szolgálatot végzik. A kultúr­pazarlás. Ulain Ferenc szerint az alapok ellenőrzését nem Klebelsberg kezdeményezte, hanem arra rászo­rították őt. Az egyetemi alapból 20.000 négyszögöles telket vásárolt 200.000 pengőért a tihanyi intézet mellett, hogy legyen területük, amit feltöltenek. Karafiáth kultuszminiszter: Az a terület, amit a magyar kormány vett,­ már feltöltött terület volt. Alain­ Klebelsberg megengedte magának azt a különös játékot, hogy a Rocke­f­eller-alapból vett száz­ezer dolláros kölcsön ellenében kötelezettséget vál­lalt a szegedi egyetem egy-egy évre meghatározott támogatására. Karafiáth: Benne van a törvényben. Ulain: Ki adott jogot a volt kultuszminiszter­nek arra, hogy a törvényhozás megkérdezése nélkül ilyen szerződéses kötelezettséget vállaljon? Ez felbő­szítő eljárás. Terjessze a kultuszminiszter a Ház elé azt az adásvételi szerződést, amellyel gróf Széchenyi Károlytól a volt kultuszminiszter 800.000 pengőért megvásárolta a körülbelül 500.000 pengőt érő közép­­rigóci birtokot. Miért kezelték ezt a vételt olyan al­bertfalvai jóindulattal. A debreceni egyetemi építke­zésnél három millió pengő a túlkiadás. Honnan vett bátorságot az ilyen gazdálkodáshoz. Hat év alatt 21 millió pengőt fordított a szegedi egyetemre. Magyar Velencét akart ott teremteni és adósságcsinálásba hajtotta bele a várost. A dóm­ téren a házak lebon­tása és a telkek kisajátítása 0,200­ 000 pengőbe került. Kultúrlázának hatása alatt szenvedett a társadalom, ő pedig, mint a régi rómaiak, kőbe vésette nevét. Ilyen dolgokka­l az ország romlását idézték elő. Ez a nemzet szégyene. Azoknak, akiknek a nevéhez ez a pénzpazarlás fűződik, szégyenteljesen vissza kellene vonulniok, mea Culpát mondaniok, mégis itt vannak, ténykednek és azt akarják, hogy a szavuk irányadó legyen. Annál a gazdálkodásnál, amely egyik oko­zója, hogy ide jutott az ország, Klebelsberg diktálta a tempót a meggondolatlan költekezés terén. Eckhardt Tibor kifogást emelt az ellen, hogy az egyetemeken megszüntetnek adjunktusi álláso­kat, mert a 230.000 pengő megtakarítás már a tudo­mányos szempontból szelektált fiatalság terhére esik és a csökkentés a tudományos nevelés tekintetében aránytalanul nagy kárt okoz. Kun Bála támadta a hatos bizottság munkáját, amelyre Teleszky és a hozzászegődött tőke képviselői nyomták rá bélyegüket. Őte erőszakolták ki, hogy száznál több tanítói állást megszüntessenek. Siket­néma és gyógypedagógiai ápolásra szoruló gyerme­keket az állami támogatás megvonása következtében az utcára dobnak. Tiltakozott az ellen, hogy a hód­mezővásárhelyi állami óvónőképző intézetet negyven évi fennállás után megszüntessék. (Karafiáth: Minta­­óvoda lesz belőle.) Szégyenteljes dolog, hogy a nem­zeti ügy érdekében hivatást teljesítő országos dalos­­szövetséget hatezer pengővel támogatják. Kórody-Katona János szóvátette, hogy Erdély­ben elrabolják a magyar egyházi vagyont. Kabók Lajos és Szeder Ferenc az egyházak túlzott dotálása ellen tiltakoztak. Pintér László az ifjúság elhelyez­kedésének biztosítását kérte. Kéthly Anna a szegedi egyetem tudományos személyzetének elbocsátását kifogásolta. Szaday Gyula azt kívánta, hogy ne szüntessenek meg vidéki középiskolákat. Kocsán Károly a középiskolákban párhuzamos osztályok útján ajánlotta a túlzsúfoltság megszüntetését. Er­­nyey István középiskolai problémákról beszélt, Klein Antal a szocialistáknak az egyházi vagyon ellen in­tézett támadását utasította vissza. Hegyasegi-Kiss Pál a debreceni egyetemi építközéseknél előfordult sza­bálytalanságok megtorlását követelte Támadás a Nemzeti Színház igazgatója ellen. Turchányi Egon ismét a Nemzeti Szính­áz ügyeit tette szóvá. A színház nívója hanyatlott, ma­gyar szerzők műveit eltorzítják, a színház kortes­­feladatokra vállalkozik, m­agyargyalázó írók műveit adja elő és a kormányzóval szemben is tapintatlan volt. Hevesi Sándor igazgató és egyúttal főrendező, szerepel a színházban mint író, műfordító, átdol­gozó, ezenfelül a Kamaraszínház vezetésében jelen­tős részt vett, ott is rendezett, tanára a Színművé­szeti Akadémiának és emellett marad ideje arra, hogy külföldi színházban mint író, sőt mint rendező szerepeljen. Mértéktelen kereseti mohóságára jel­lemző, hogy tíz év alatt a Nemzeti és Kamaraszínház 5599 előadásából 2466-ban funkcionált. Fizetése a Nemzeti Színháznál a redukció előtt 32.000 pengő volt. A kultuszminiszter tájékoztassa a Házat arról, hogy ezenkívül mennyi volt a jövedelme. Kínosan dubiózus dolgok fordultak elő a színháznál. A „Házi tündér" fordítója Huszár Imre volt, rendezője Odry Árpád. Mivel magyarázzák, hogy a darab rendezői példánya Hevesi Sándor kézirata? Hevesi vette-e fel a tantrémet? A „Mary Ann“-t Mihály József fordí­totta. Az új színlap nem tünteti fel a fordító nevét, a rendezői példány szintén Hevesi kézirata. Facsi­miléket mutatott fel arról, hogy az „Egy hét a Ba­golyvárban" című színdarab színlapjának egyik pél­dányán Hevesi a fordító, a másikon az 5 kézírásá­val Mihály József szerepel. Ki kapta a tanítómét? Iia illusztrálni akarná az ott meghonosodott erkölcsi levegőt, pirulnia kellene. Négyszemközt hajlandó a kultuszminiszternek az adatokat rendelkezésére bo­csátani. Karafiáth kultuszminiszter: Nagyon kiváncsi vagyok. Tessék konkrét eseteket felhozni, mindjárt, megvizsgálom. Gróf Almássy Alajos a levente- és cserkész­intézmény nemzeti szempontokból való fontosságá­ról beszélt, majd a száz elfogadta a kultusztárca költsévetését Beterjesztették azt az indítványt, amelynek alapján holnaptól a földmivelésügyi tárca általános vitáját 12 órás ülésen folytatják. Turchányi Egon személyes kérdésben válaszolt Klebelsbergnek. Aki a plakát- és levél-ügyben a kor­rektséggel össze nem egyeztethető módon járt el, az nem ő volt. A volt miniszter akkor sem cáfolt, h­a­nem durváskodott és ferdített. Felolvasta a Házban akkor elhangzott beszédeket, majd arra utalt, hogy Klebelsberget ma személyében nem is érintette. A volt miniszter készült arra, hogy belekössön, mert két levelet húzott ki zsebéből. Ő nem mondta, hogy Kránitz indiszkréciót követett el. Nem illik a gentle­man felfogáshoz, kilenc év után szemére vetni vala­kinek, hogy önként megkövette a másikat. Elhiszi, hogy a volt kultuszminiszternek kellemetlen volt a nemzeti színházi dolgok szőnyegrehozása, éppen most, amikor redivivus akar lenni és a folyosón szaglássza a sáncokat. Interpellációk. . Az interpellációkra tértek át ezután. Dinich udán szóvátette, hogy Tököl községben most har­­madízben szabálytalanul tartották meg a községi kép­viselőválasztásokat. Másik interpellációjában a sorok­sári Dunaág halászati társulatának ügykezeléséről beszélt. Lingauer Albin a határszéli lókivitel nehéz­ségeit ismertette, Purgly Emil földmivelésügyi mi­niszter kijelentette, hogy a könnyítés érdekében az in­tézkedéseket megtette. Eckhardt Tibor a juta­kartel működését bírálta. A tavalyi árakkal szemben a mostani ár még mindig 30—40 százalékos áremelkedést jelent, amikor a nyers juta ára egy fillérrel sem emelkedett. A juta­­kartelnek három gyár a tagja, az egész jutaipar ki­zárólag külföldi tőkések kezében van. A három gyár mindössze 750 vagont termel és 1550 munkást foglal­koztat, a kifizetett munkabérek összege 1.2 millió pengő, a kar­tel mégis 6.7 millió nemzeti ajándékhoz jut. Adatok alapján mutat rá arra, hogy a kartel kétszáz százalékos vámvédelmet élvez, kétszer akko­rát, mint amekkora munkabér fekszik abban. A kar­telek létjogosultságát csak annyiban ismeri el, hogy a termelést olcsóbbá tegyék. A jutakartel azonban nem ezt csinálja, mert amikor a kapacitása nincs ki­használva, nem a legolcsóbban, hanem a legdrágáb­ban termelő gyár szabja meg a termelés árát. Sür­gős intézkedést követelt a jutaárak leszállítására. Pályázat: A Magyar Légiforgalmi R. T. (Malért) és a MAVART — Dr. Barry & Co. autóbruszvállalatok a Budapest—Wien vonalra kombinált jegyet adnak ki. A menettérti jegy ára 52.— P (kb. a gyv. III. o. jegynek felel meg) és 60 napig érvényes. Az utas választása szerint az egyik utat repülőgépen, a másikat autóbuszon teheti meg. A pesti közönség reggel Bécsbe repülhet például és estig autó­busszal visszaérkezhetik, közben 7 órát tölthet Wienben. Ennek az új utazási lehetőségnek rövid és találó elne­vezésére a Malert és a Mavart együttes pályázatot hir­det. A pályázat I. dija: Budapest—Wien—Budapest uta­zás választás szerint repülőgépen vagy autóbuszon, 3 napi ingyenes ellátással Wienben. II. és III. díjak: Egy-egy díjmentes kombinált jegy Wienbe és vissza. A jeligés pályázatok a Malert­hez, Váci­ utca 1. szám küldendők június 12-ig, „Kombinált pályázat“ megjelö­léssel. 5674 PISZKOS fényes ruhát nem visel rendes ember! Megveszi a legközelebbi szaküzletben a tisztítószert, mely nemcsak a piszkot távolítja el tökéletesen, hanem a kopási fényt is eltünteti és új appreturával látja el a ruhát. 1 doboz 2 ruhára 90 fillér L U X O F A G VEZÉRKÉPVISELET Budapest, V., Ferenc József-tér 5. (Gresham-palota) Telefon: 826—63, 811—612

Next