Pesti Hírlap, 1932. július (54. évfolyam, 144-170. szám)

1932-07-01 / 144. szám

1932. július 1. péntek. PESTI HÍRLAP A kormányzó bizalmáról biztosította a kormányt és nem fogadta el lemondását.­­ Félhivatalosan jelentik: A Budapesti Közlöny pénteki száma az alábbi kormányzói kéziratot fogja közölni:Kedves gróf Károlyi! A magyar királyi minisztériumnak a mai napon felajánlott lemondását nem fogadom el. Amidőn a múlt nyáron válságos viszonyok között, ritka hazafias önfeláldozással megalakí­totta kormányát, meghatározott feladatok elvég­zésére vállalkozott. E feladatoknak immár eleget téve, arra az elhatározásra jutott, hogy helyét ezzel el­hagyhatja. Az egymást követő, valóban nehéz elhatá­rozást igénylő kérdések megoldásánál, amelyek a kormányzat elé tömörültek, lelkes fáradozásu­kat a lehetőségek keretein belül siker kísérte. (Felvételünk a Képes Pesti Hírlapban.) Elértük azt, ami a mai kivételesen nehéz viszo­nyok között rendkívüli erőfeszítést és körülte-­­­kintést igényel: az államháztartás egyensúlyá-­­ nak és fizetési eszközünk értékállandóságának biztosítását. Ámde ma, amidőn a külföldön­ egyik nap­ról a másikra életbevágó érdekeink kerülhetnek döntés alá, a nemzet egységének kifejezésre juttatására fokozottabb mértékben van szükség. A minisztériumot a legteljesebb bizalmam­rőt biztosítva, arra kérem tehát önt, hogy az or­szág érdekeinek teljes súlyát átérezve, továbbra is vállalja miniszterelnöki tisztének ellátását. Kelt Kenderesen, 1932. évi junius hó 30. napján. Horthy s. k., gróf Károlyi Gyula s. k. A lausannei konferencia csütörtöki tanácskozásai nem hozták meg a döntést. Németország elutasította azt a követelést, hogy két milliárdot fizessen az újjáépítési alapba. Lausanne, jun. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójá­­­­nak távirata.) Szerdán már sokfelé, a beavatottság nagy látszatával azt hirdették, hogy megszakad a konferencia. MacDonald, a konferencia elnöke azon­ban kijelentette, hogy a konferencia tovább tart és így is van. Két bizottságot küldtek ki, de mindegyik­nek szigorúan megszabták azt az időt, amely alatt be kell fejeznie munkáját, hogy aztán gyorsan foly­tathassa a konferencia a maga érdemleges tanácsko­zásait. Az egyik bizottságban, amely MacDonald sze­mélyes elnöklése alatt dolgozik, a hat „meghívó ál­lam" pénzügyminiszterei foglalnak helyet és ez a bi­zottság már szerdán összeült Ouchyban, a Beauri­­vage-szállóban, magának MacDonaldnak szalonjában. Ez a bizottság a lausannei konferencia pénzügyi bi­zottsága. A másik bizottság, amelyet gazdasági újjáépí­tési bizottságnak kereszteltek el, a konferenciát ösz­­szehívó hat főhatalom­nak gazdasági vagy kereske­delmi minisztereiből áll és Hymans belga külügymi­niszter elnöklésével dolgozik. Ez a bizottság, nem tö­rődve azzal, hogy Warmbold német gazdasági mi­niszter nincs jelen, már a csütörtökre virradó éjsza­kán megkezdte tevékenységét. Germain-Martin francia pénzügyminiszter kije­lentette, hogy a bizottságok igen rövidre szabott mun­kájának befejeztével valószínűleg már összeül a kon­ferencia teljes ülése, hogy összeállítsa azt a végleges munkaprogramot, amelyet eredetileg már a konfe­rencia harmadik ülésnapján akartak megállapítani. A konferencia tehát igazán tovább folyik, sőt — mint szintén Germain-Martin megjegyezte — inkább, mint valaha. A hatos bizottság megállapodása. Lausanne, jan. 30. A Havas-iroda kiküldött szer­kesztője tudni véli, hogy a hatos bizottság tagjai éghangúlag a következő megállapodásokra jutottak: 1. A német birodalom jóvátételi kötelezettségét törlik, de azzal a feltétellel, hogy Amerika szintén törli követelését. 2. Németország haladéktalanul a kormány ál­tal garantált és hétmilliárd aranymárkára szóló kincstárjegyeket bocsátana rendelkezésre, amelyeket a nemzetközi Fizetések Bankjánál helyeznének el. Ezek a kincstárjegyek csak akkor hoznának kama­tot, amikor a birodalom már visszanyerte fizetőké­­pességét. Hir szerint a német delegáció ezzel az ajánlat­tal szemben kétmilliárd birodalmi márkát ajánlott fel, de fenntartotta jogát a szakértők véleményének megkérdezésére. Másrészről a német delegáció hatá­rozottan megtagadja azt, hogy csatlakozzék bármi­lyen szabályozáshoz, amely a jóvátétel törlését az Amerikának járó háborús adósságok elegendésétől tenné függővé. Mit követelnek Németországtól ! Lausanne, jan. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Az az összeg, amelyet Németország­tól az úgynevezett „európai közösségi pénztárhoz“ való h­ozzájárulásként követelnek, mint a Pesti Hír­lap tudósítója külföldi forrásból értesül, két milliárd márkát tesz ki, föltéve, hogy az Egyesült Államok hozzájárulnak a háborús adósságok törléséhez. A német delegáció azonban ezt a feltételbe foglalt fenn­tartást visszautasította, mert ragaszkodik a háborús adósságok feltétlen törléséhez. Ha az Egyesült Álla­mok azonban nem törölnék az európai államokkal szemben fennálló követelé­siket, akkor Németor­szágnak hét milliárdot kellene fizetnie. A lausannei konferencia most ülésező pénzügyi bizottságában e körül az összeg körül folyik a vita. Mind Franciaország, mind Anglia különböző fenntartásokkal élt Hoover elnök leszerelési tervé­vel szemben. Mindamellett azt hallani megbízható forrásból, hogy az utóbbi időben megnövekedett annak valószínűsége, hogy el fogják fogadni a Hoover-tervnek legalább is leglényegesebb részeit. Már jardban készül egy kompromisszumos javas­lat, amely jórészt átveszi a Hloover-terv legfontosabb pontjait A csütörtöki nap eseményei. Lausanne, jun. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A csütörtöki nap, amelynek Mac­Donald elnök kívánsága szerint döntést kellett volna hoznia a jóvátételfizetés elvi kérdéseiben, már majd­nem elmúlt, anélkül, hogy a megoldást megtalálták volna. Német forrásból eredő felvilágosítás szerint ennek az az oka, hogy a tárgyaló felek eddig még nem tettek semmiféle javaslatot, amely a jóvátételt végkép kikapcsolná és a rendes gazdasági feltéte­leket helyreállítaná. Ez az értesülés nem áll ellent­mondásban azokkal az angol és francia részről em­lített számokkal, amelyek a Németország által a közös európai újjáépítési alapba befizetendő ösz­­szegre vonatkoznak. A valóság az, hogy a kétmilliárdot, amelyet német befizetésként emlegettek, azzal a fenntartással hozzák kap­csolatba, hogy Amerika hozzájárul az adós­ságok törléséhez. Ez az összeg tényleg alig nagyobb, mint a Young-terv szerinti részletek, csakhogy a hozzáfű­zött feltétel folytán ez nem végleges megoldás, mert ha Amerika az adósságok törléséről való tárgyalá­sok alkalmával nehézségeket okoz, az eddigi európai hitelező államok ismét Németországra háríthatják a követeléseket, bár mindenesetre csak a Lausanneban esetleg megállapítandó feltételekkel. Mivel Németország elutasít minden olyan javas­latot, amely Amerika követendő magatartására vo­natkozó kikötéseket tartalmaz, felmerült az az angol­francia javaslat, hogy állapítsanak meg hét milliárd márka fizetséget, ezt azután Amerika engedményei­hez képest csökkentsék. Németország azonban ehhez a maximális megállapításhoz sem járulhat hozzá, nemcsak azért, mert a mai viszonyokhoz képest na­gyon sokat követel, hanem azért sem, mert nem je­lent végleges megoldást és Ugyanúgy fennmaradna továbbra is a bizonytalanság. A francia delegátusok arra hivatkoztak, hogy teljesen lehetetlen elválasz­tani egymástól a jóvátételek és adósságok problé­máját, mert Franciaország lehetetlen költségvetési helyzetbe kerülne. Francia értesülések szerint a német kancellár csütörtökön Herriotval folytatott megbeszélése fo­lyamán ismét fölvetette a német egyenjogúság kér­dését a lefegyverzés ügyében, aminek ellenében a német nép hajlandó volna nagyobb befejező jóváté­­teli fizetést teljesíteni. Franciaország és Anglia feltétlenül vissza­utasítja a leszerelés és jóvátételi kérdés ösz­­szefüggésbe hozatalát Külsőleg a csütörtöki konferencia nyugodtan telt el, bár a különféle ülések folytonos elhalasztá­sáról szóló hírek izgalmat keltették. Minden ülést el­halasztottak, csupán a pénzügyi bizottság tárgyalt szinte szakadatlanul, amely vacsora után este tíz órakor újból összeült, de nem valószínű, hogy még a csütörtöki napon döntő elhatározásra kerüljön sor. Herriot visszautazott Párizsba. Lausanne, jún. .30. (Havas.) Herriot miniszter­­elnök a lausannei tanácskozások miatt nem vehetett részt a Thomas emlékére rendezett mai genfi gyász­ünnepélyen. Képviseletével Paganon államtitkárt bízta meg, aki délben Genfben együtt ebédel Grandi olasz külügyminiszterrel. A francia miniszterelnök ma este Párizsba uta­zik és a pénteki napot a francia fővárosban tölti, de pénteken este újból visszatér Lausanneba, ahová szombaton reggel érkezik meg. Szombaton este a mi­niszterelnök ismét vonatra száll, hogy vasárnap je­len legyen Cocherelben, Briand elhantolásának szer­tartásán. A gyászünnepélynek ő lesz az egyedüli szó­noka. Hétfőn reggel Herriot újból visszaérkezik Lau­sanneba. Az ellenzék egy része ismét bevonul a 33-as bizottságba. A 33-as bizottság megbizatása július 1-én lejár s újra kell választani. Ebből az alkalomból a minisz­terelnök felhívást intézett az ellenzéki pártokhoz, hogy foglalják el a bizottságban újból azokat a he­lyeket, amelyeket annak idején részükre fölajánlottak. Az ellenzék e­gy része hajlandónak mutatkozott a mi­niszterelnök kérésének eleget tenni és ennek megbe­szélésére Almássy László, a képviselőhöz elnöke, csü­törtökre pártközi konferenciát hívott össze. Az érte­kezleten gróf Károlyi Gyula miniszterelnök kijelen­tette, hogy a 33-as bizottság működése az ország szempontjából rendkívül fontos, az ország és a köz szolgálatának tesznek tehát eleget az ellenzék tagjai, ha a bizottság munkájában részt vesznek. Kiemelte a miniszterelnök, hogy a legsúlyosabb kérdéseken már túl vagyunk és a bizottságot a jövőben már nem fogja annyiszor egybehívni, mint a múltban. Felkérte az összes ellenzéki pártokat, hogy vegyenek részt a bizottságban, mert eredményes munka csak úgy képzelhető el, ha mindenki tudása, kritikája leg­javával járul hozzá a kérdések megoldásához. Nagy Emil a pártonkívüli képviselők nevében kijelentette, hogy elfogadják a felajánlott bizottsági tagságokat. Gaal Gaszton a független kisgazdapárt nevében beje­lentette, hogy távolmaradnak a bizottság munkájá­tól. Vázsonyi János ugyanezt jelentette ki a demo­kratapárt nevében. Rassay Károly külföldön tartóz­kodik és így nem jelenhetett meg az értekezleten. A megbeszélés eredményeképen az ellenzék részéről Kállay Tibort, Nagy Emilt, őrgróf Pallavicini Györ­gyöt, Rassay Károlyt és gróf Sigray Antalt jelölik a bizottságba, a pártonkívüliek részéről pedig Szilá­gyi Lajost. Július 15-éig meghosszabbították a magyar-osztrák szerződés érvényét. Félhivatalosan jelentik: A magyar kormány és az osztrák szövetségi kormány megállapodtak ab­ban, hogy a két ország között 1931 június 30-án kö­tött kereskedelmi szerződést, tekintet nélkül az oszt­rák részről a folyó évi július 1-ére történt felmon­dásra, július­­5-ig érvényben hagyják. Az új kereskedelmi szerződés ügyében folynak a tárgyalások. Ez idő szerint az osztrák delegátusok az illetékes magyar delegátusokkal az ipari vámtéte­lekről tanácskoznak. Kállay Tamás lemondott a mandátumáról. Kállay Tamás, akit az összeférhetetlenségi ítélő­­bíróság összeférhetetlen helyzetben levőnek mondott ki, s felszólította, hogy összeférhetetlen helyzetét szüntesse meg, levelet intézett a képviselőház elnöké­hez, melyben bejelenti, hogy mandátumáról lemond. Megnyílt a kisebbségi kongresszus Bécsben. Bécs, jan. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Valamennyi állam kisebbségeinek parla­menti vezetői összegyűltek a nyolcadik európai ki­sebbségi kongresszusra, amely takarékossági okok­ból most első­­ben nem Svájcban ült össze. A ma­gyarországi németeket dr. Bleyer Jakab, az ország­­gyűlés tagja képviseli. Wilson elnök megnyitó beszédében kifejtette, hogy a kisebbségi kérdés Eu­rópa sorsdöntő kérdése. Rámutatott arra, hogy a túlzó nacionalisták türelmetlensége a nemzeti kisebbségek kiirtását tűzte ki céljául. A közös sors azonban együvé vezérelte a kisebbségeket, hogy vállvetve védekezzenek a rájuk kényszerített harc­ban. Dr. Wilsan és több más szónok kifejezte azt a mélységes csalódást, amelyet a Népszövetség szerzett nekik a kisebbségi kérdésben tanúsított lagymatag magatartásával. A szónokok sorában felszólalt dr. Szüllő Géza is, a csehországi magyar kisebbségek egyik vezére, aki rámutatott arra, hogyan rosszabbodik szinte napról-napra a kisebb­ségek helyzete. Nagyhatású fejtegetéseiből kidombo­rodott az a gondolat, hogy a kormányok elnyomó politikája a régi maradt, csupán az elnyomatás módszerei és eszközei változnak időről-időre Jakabfi romániai magyar kisebbségi képvi­selő többek közt a következőket mondotta: — Azokat a béke- és különszerződéseket, ame­lyek az egyes államokat a nemzeti kisebbségek jo­gainak tiszteletben tartására kötelezik, ezek az ál­lamok rájuk kényszerített szerződéseknek tekintik, amelyek ennélfogva lealacsonyítóak, és­ ezért ezek­nek az államoknak kormányai mindent elkövetnek, hogy e szerződéseknek a valóságban való érvénye­sülését megakadályozzák. Nagyrészt ez az oka an­nak, hogy Európa kétségbeejtően komor helyzete eddig még nem javult, nézetünk szerint nem is ja­vulhat, amíg nem ismerik el mindenütt azt, hogy minden nemzetnek és minden nemzeti töredéknek saját céljai vannak, azaiért biztosítani kell szá­mukra a politikai és kulturális szabadság vala­mennyi kellékét. — Erős, vérbő, kövér emberek számára a termé­szetes „Ferenc József” keserűvíz naponként való ivása a legkisebb erőlködés nélkül könnyű és ren­des bélműködést biztosít. Számos szakorvosi jelen­tés bizonyítja, hogy a Ferenc József víz szív- és idegbajosoknak, vese- és cukorbetegeknek, vala­mint köszvényben és csurban szenvedőknek is nagyon jót tesz és ezért méltán megérdemli a legmelegebb ajánlást. A Ferenc József keserűvíz gyógyszertárakban, drogériákban és fűszerüzle­­tekben kapható.

Next