Pesti Hírlap, 1932. augusztus (54. évfolyam, 171-194. szám)

1932-08-02 / 171. szám

BUDAPEST, 1932. IIV. ÉVFOLYAM, 171. (17.828) SZÁM. ‘KETH9, AUGUSZTUS 27 . ..........*-------------------------* 1 -Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­dányszám ára (pálya­udvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fil­lér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeresPesti Hírla­p C m­ség: Vilmos­­ 78. Telefon: 95. fokiadók:­sászár-út 78. a szerkesztő­­ségnel^Erzsébet­ körút 1 96. A fiókok­at a profit r­­^^étesek élén közöljük A német választások A vasárnapi birodalmi gyű­lési választások után úgy vagyunk Németországgal, mint eddig voltunk, nem tudjuk, hányadán vagyunk vele? És ő maga sem tudja, hányadán van önmagá­val? A Brüning-kormány mögött még volt egy olyan-amilyen többség a birodalmi gyűlésben. A középpártok újabb szétmorzsolódásával va­sárnap ez a többség teljesen összeomlott. De nem alakult ki helyette másik. Hitlerék több, mint kétszeresére szaporították mandátumaik számát. De még Hugenbergékkel és a velük ro­­konszenvező kisebb pártok képviselőivel együtt sincsenek elegen arra, hogy majorizálják a bi­rodalmi gyűlést és igényt tarthassanak a hata­lom átvételére. A baloldali pártok viszont — ha a kommunistákat kihagyjuk a játékból, — mind együttesen sem adják ki a többséget. A vasárnapi választásoknak ez az egyik következménye. A másik következményt így lehetne ki­fejezni: a jobb-, és baloldali szélsőségek, a nem­zeti szocialisták és a kommunisták újabb előre­törése. Ezek a pártok soha ennyi szavazatot nem kaptak. Soha ennyi mandátumot nem sze­reztek. Fokozatos és következetes előretörésük­ről a következő számadatok adnak érdekes és szemléltető képet: A kommunisták az első bi­rodalmi gyűlésben 16 képviselővel szerepeltek. Az 1924 május 6-án tartott választáson fölsza­porodtak 60-ra. Az 1928 május 20-iki választás némi visszacsúszást jelentett számukra, mert csak 54 mandátumot tudtak meghódítani. Azóta azonban állandóan és következetesen gyarapod­nak. Az 1930 szeptember 14-iki választáson 76 mandátumra tettek szert. Most pedig 89 kép­viselői megbízást sikerült megszerezniük. Az utolsó birodalmi választáson 4,500.000 szavazó­juk volt. Az idei márciusi elnökválasztáson már 4,982.000. Most 5,278.000. Kis híján hétszázezer­rel több, mint a legutolsó birodalmi választáson. Hitlerék előretörése még kifejezettebb, mint a kommunistáké. 1924-ben, amikor a kom­munisták már 60 mandátummal nyugtalanítot­ták a polgári frontot, Hitler és hívei nem is vol­tak benn a parlamentben. Senki sem vette őket komolyan. 1928-ban azonban 806.746 szavazat­tal már megszereztek 16 mandátumot. A Hit­­ler-szavazók száma azóta egyenes vonalban sza­porodik. 1930 szeptemberében 6,400.000, az idén márciusban az első elnökválasztáson 11,340.000, áprilisban, a második elnökválasztáson 13 mil­lió 419.000, a mostani választáson 13.732.000 Hitler-szavazó járult az urnák elé. 1930 szep­temberében egész Európában általános meg­döbbenés fogadta, amikor Hitlerék tizenkét mandátumról százhétre szaporították a biro­dalmi gyűlésben megszerzett pozíciójukat. Az új választások után nem kevesebb, mint kétszáz­­harminc horogkeresztes képviselő fog megjelenni a birodalmi gyűlés üléstermében. Európa még­sem fog úgy meglepődni ezúttal, mint két esz­tendővel ezelőtt. A két elnökválasztás után ugyanis már mindenki tisztában volt a német­­országi pártok mérlegével. Hindenburg is az­zal az indokolással oszlatta föl a birodalmi gyűlést, hogy az nem fejezi ki többé híven az ország megváltozott hangulatát. Most a biro­dalmi gyűlés hozzáformálódott a megváltozott és általánosan ismert közhangulathoz. Mind­össze ennyi történt vasárnap. Alkotmányos többséget nem hozott a válasz­tás. Kötéltáncos ügyességével kell rendelkeznie annak, aki ma a német alkotmányosságot át akar­ja menteni az alatta megnyílt örvény túlsó olda­lára. A nyugodt, törvényes kormányzás biztos talajára. Papén kancellár? Azt mondják, a va­sárnapi választásoknak tulajdonképen ő a győz­tese. Mert ha az újszülött birodalmi gyűlés nem tud alkotmányos többséget kialakítani magából, továbbra is nélkülözhetetlen marad az ő mód­szere és az ő személye. Mi is Papén mód­szerei? Poroszországban az április 24-én tartott választás körülbelül olyan helyzetet teremtett, mint a Német Birodalomban a vasárnapi válasz­tás. Hiterék ott is előretörtek, 9 mandátum he­lyett százhatvankettőt szereztek. De ott sem tud­ták a képviselőház abszolút többségét kihar­colni maguknak. Viszont ellenfeleiket úgy ösz­­szetörték, hogy azok sem tudtak többséggé ala­kulni. A porosz parlament tehetetlensége logi­kus vaskövetkezetességgel vonta maga után a porosz diktatúrát. Folytassuk az összehasonlí­tást? A birodalmi gyűlés hasonló helyzetében­­ számítsunk hasonló következő tényre? Von Pa­­­­pen, aki eddig Hitlerek és Herriot között elég­­ ügyesen lavírozott, tud-e más kivezető utat a birodalom számára? Egyáltalában akar-e más kivezető utat találni? Aztán, ami talán a leg­fontosabb: mi a viszony von Papen és a mos­tani választásokból új erőt, új önbizalmat és új vakmerőséget merítő Hitler között? Mindig az volt a látszat,hogy együtt dolgoznak. Néha azon­ban kicsillant kettőjük viszonyából a vetély­­társak ellentéte. És von Schleicher, akiről azt mondják, hogy a Papen-kormány tulajdonké­peni irányítója? Mindig újra fölmerül a vád, hogy Schleicher diktatúrára törekszik. De ki­nek a diktatúrájára? A saját magáéra? Von Papenére? Vagy Hitlerére? Ezek a kérdések fölbukkantak már a vá­lasztások előtt is. És izgatóan érdekes rébu­­szok maradtak a választások után is. Ez mu­tatja, hogy a vasárnapi választások nem intéz­tek el semmit. Nem intézhettek el semmit. Mert a szavazatok aránya mutatja: Németország népe a végletekig elkeseredve, a szélsőségek között, hánykolódva, tulajdonképen maga sem tud­ja, mit akar? Csak egy bizonyos: akar. Ki akar szabadulni abból a szeges karoi­kai kirakott csapdából, amelybe Versaillesba­ beleejtették. Utat akar törni magának az egya jogú népek felé. A német nép ma egy eltévedt nagy nyáj. Iránytalan. Tanácstalan. Lelke mé­lyén habozás és rémület. Hol van az a meg­váltó erejű­ ember, aki élére tud állni ennek a nyájnak és elindítja határozott úton, a cél felé. A német birodalmi választások eredménye. Egyik párt sem kapott abszolút többséget. A nemzeti szocialisták megkétszerezték eddigi mandátumaik számát. A középpártok összezsugorodtak.­­ A baloldali pártok megtartották pozíciójukat. (Felvételeink a Képes Pesti Hírlapban.) Berln, júl. 31. A választás napja Berlinben és a birodalomban számottevő incidensek nélkül folyt le. A külső képet Berlinben és sok más városban a megszokottnál dúsabb fellobogózás élénkítette. Min­denfelé láthatók voltuak a neififk­t szocialisták vörös zászlai a horogkereszttel, a vasfront vörös zászlói a három nyíllal és a kommunisták vörös zászlói a kalapáccsal és sarlóval. Sok zászló volt látható a birodalom színeiben: fekete-vörös-arany és kitűztek régi birodalmi lobogókat, fekete-fehér-vörös szín­ben. Figyelemreméltó volt még tegnap este és éj­szaka az egyes pártok korteskedése, aminek követ­kezményeként a kora reggeli órákban Berlin főbb útvonalain halomszám hevertek a röpcédulák. A szép nyári időjárás folytán sok szavazó a városok­ban már korán reggel leszavazott, hogy azután a napot kirándulásra fordíthassa. A week-endezők közül sokan éltek azzal az újítással, hogy a pálya­udvarokon felállított szavazóhelyiségben tettek ele­get állampolgári kötelességüknek. Papen birodalmi kancellár és dr. Bracht, Poroszország meghatalma­zott birodalmi biztosa, Berlinben szavaztak, a többi miniszter, aki nem tartózkodott Berlinben, szavazó­cédulával tett eleget választási kötelezettségének. Hindenburg birodalmi elnök, aki választási napon első ízben volt távol Berlinből, Neudeckből fiával együ­tt a kis Heinrichsau község iskolaépüle­tében berendezett szavazóh­elyiségbe hajtatott, hogy szavazási kötelezettségének eleget tegyen. A lakosság élénk rokonszenvet fogadta. Berlin, aug. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A választás legnevezetesebb jellegzetes­sége a nemzeti szocialista mozgalom nyilvánvaló megakadása, amit a jobboldali sajtó is elismer. A nemzeti szocialista szavazatok száma ugyan körül­belül 300.000-rel emelkedett az április 10-ikei elnök­­választás óta, de azt a célt, amelyet a gyűléseken és újságcikkekben már biztosnak tekintettek, a birodalmi gyűlés abszolút többségét és ez­zel együtt a nemzeti szocialista diktatúrát egyáltalában nem érték el. A megakadás elsősorban abban mutatkozik, hogy a Rajna és Ruhr vidéken igen sok nemzeti szocialista választó a kommunistákhoz pártolt át. Ezeket a veszteségeket azonban a nemzeti szocialisták pótol­ták keleten, elsősorban vidéken, ahol a polgári pár­tok hívei közül sokan hozzájuk csatlakoztak. A vá­lasztási mozgalom során a nemzeti szocialista befo­lyás a vidékre tolódott el, az ipari központokban pedig a tömegek a munkáspárthoz, mindenekelőtt a kommunista párthoz áramlottak. A birodalmi gyűlésnek összesen 607 tagja lesz és ebből 230 mandátum, vagyis 37,2 szá­zalék jut a nemzeti szocialistáknak. Egyedül tehát nem kormányozhatnak és még ha szövetkeznek is a többi jobboldali párttal, a né­met nacionalistákkal, német néppárttal, keresztény­­szocialistákkal és a gazdasági párttal, akkor is csak 44 százalékot tudnak összehozni. A választás másik jellegzetes tünete a kom­munisták feltűnő erősödése. A régi birodalmi gyűlé­sen 78 mandátumuk volt és most 89-re tettek szert. A kommunista­­választási sikernek kétségtelenül a Papen-kormány poroszországi eljárása az oka, to­vábbá a munkásság széles rétegeinek elégedetlen­sége amiatt, hogy a szociáldemokraták Poroszor­szágban elvesztették hatalmukat. Ehhez járultak Papén és Schleicher erőteljes kommunistaellenes nyilatkozatai, amelyek a szélsőséges baloldali moz­galomnak többet használtak, mint ártottak. A szo­ciáldemokratáknak 136 mandátum helyett csak 133 mandátumuk maradt. Veszteségük azonban arány­lag nagyobb, mert a­ választási részvétel nagyobb volt, mint a legutóbbi alkalommal és a képviselők teljes létszáma, 577-ről 607-re emelkedett. A szociál­demokraták százalékszerű­ vesztesége tehát nagyobb a számbelinél. Hogy a centrum képviselőinek száma 69-ről 75-re emelkedett, az nem meglepő. Brüning személye nagy vonzóerőt gyako­rolt a választókra, akik ezerszámra csatlakoz­tak a polgári középpárthoz. Akik rossz szemmel nézték a legutóbbi eseményeket, de nem akartak a szocialistákhoz pártolni, azok a centrumra szavaztak. Ugyanez áll a bajor testvérpártra, amelynek lét­száma 19-ről­ 22-re emelkedett a birodalmi gyűlésén. Ez a magyarázata a német állampárt nagyarányú veszteségének is, amely az eddigi 16 mandátum he­lyett most csupán 4-gyel rendelkezik. A német na­cionalisták arra számítottak, hogy a nemzeti szo­­­cialistákkal kötött szövetség révén erősödni fognak. Ez a reményük füstbe ment, mert 42 helyett csak 37 képviselőjük van; szavazóiknak egy része a nem­zeti szocialistákhoz pártolt. A vasárnapi választás harmadik jellegzetes­sége a polgári középpártok összeroppanása. Ezek a pártok szerepeltek eddig a mérleg nyelve­ként, de most jelentéktelenné, zsugorodtak össze: a német néppárt 27 mandátumából csak 7, a gazdasági párt 24 mandátumából 1, a Landvolk 18 mandátu­mából 1, a keresztényszocialisták 14 mandátumából 4 maradt meg. A választás politikai eredménye az, hogy sem a jobboldal, sem a baloldal számára nem tette lehe­tővé a kormány­alakít­á­st. Ha a mostani Papen-kormány hatalmon ma­rad, nem támaszkodhatik a 44 százalékos jobboldli csoportra, hanem többséget kell sze­reznie és ebből a szempontból a centrum jöhet számba. A centrum előreláthatóan ele-­­­set is tesz majd a felhívásnak.

Next