Pesti Hírlap, 1932. szeptember (54. évfolyam, 195-219. szám)
1932-09-01 / 195. szám
BUDAPEST, 1932. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fillér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeres ! LIV. ÉVFOLYAM, 195. (17.852) SZÁM. CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 1. Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél, Erzsébet-körút , Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük A stresai konferencia. Irta: Báró Szterényi József. A lausannei konferencia a Londonban tartandó világgazdasági konferencia előkészítésére két albizottságot, vagy helyesebben, két fiókkonferenciát küldött ki. Ezek egyike az általános pénzügyi és gazdasági kérdéseket van hivatva előkészíteni és ezek keretében a középeurópai kérdést; a másik kizárólag a „nem német“ jóvátételt és azzal kapcsolatos háborús adósságok ügyét. Az első a napokban kezdődik Stresában, a másikat októberre tervezik Párizsban. Mindkettő közelről érdekel bennünket. Az elsőnél általános gazdasági helyzetünk, az utóbbinál egyrészt saját jóvátételi fizetéseink megszüntetése és az optánsok és egyéb követelések kielégítésére szolgáló alapok forognak szóban. Jelentőségében aránytalanul nagyobb az első. Napirendje még nem került nyilvánosságra. Nem tudom, van-e egyáltalán vagy csak a tárgyalások folyamán fog kialakulni, amint az ilyen konferenciáknál nem ritka eset. Csak kiszivárgott hírek után lehet tehát következtetni, amelyek közül legmérvadóbbak a párizsi forrásból eredők. Ezek szerint a vámtarifák csökkentése, a dunai államok gazdasági helyzete és különösen az agrártermékek elhelyezése, a devizafelszabadítás és a befagyott hitelek kérdése lenne elsősorban ennek a konferenciának főanyaga. Nemzetközi viszonylatban alárendelt helyzetünknél és jelentőségünknél fogva nem arrogálhatjuk magunknak, hogy a mi érdekeink és szempontjaink ott döntő szerepet játsszanak. Viszont annyira jelentéktelenek sem vagyunk, hogy nélkülünk és érdekeink figyelmen kívül hagyásával lehetne megoldás. Ez már földrajzi helyzetünknél fogva sem lehetséges. Szerencsére különleges érdekeink nagyrészt azonosak a környező országok érdekeivel, ami lényegesen könnyíti helyzetünket és szerepünket. A gazdasági elzárkózás nem külön magyar sérelem, ez alatt egyformán szenved minden ország gazdasága. Az agrárválság éppen úgy érinti Jugoszláviát, Lengyelországot és Romániát. A devizagazdálkodás kötött volta és a befagyott hitelek ugyancsak általános érdekű bajok. Mégis magyar szempontból taglalnám elsősorban ennek a konferenciának eddig ismert tárgykörét. _ , Hiba volna, ha a konferencia a vámkérdéseket és általában a kereskedelempolitikát helyezné előtérbe. Nemcsak azért, mert ezen a téren eddig minden nemzetközi konferencia gyakorlati eredmények tekintetében kudarcot vallott, hanem azért is, mert ebben legnagyobbak az ellentétek, melyeknek kiegyenlíthetéséhez meg kell előbb teremteni a szükséges légkört és hangulatot. De azért is, mert a pénzügyi természetű kérdések még sürgősebbek és hiába szabadulna fel a gazdasági élet még a legmesszebbmenő terv szerint is, amelyet a varsói konferencia elé Lengyelország terjesztett, t. i.-szabadkereskedelmi alapon, a forgalom nem alakulhatna ki, hiányzik az ahhoz szükséges pénzügyi megalapozottság, a stresai konferencia homlokterébe a pénzügyi kérdéseket kell állítani. Ha azokban sikerül megoldást találni, még a mai képtelen kereskedelempolitika mellett is megindulhat, ha nem is a kívánatos és szükséges mértékben, valamelyes nemzetközi forgalom, de ha nem sikerülne, akkor bár minden további erőlködés, még teljes szabadkereskedelmi alapon is elernyedne az a kevés is, ami megmaradt. A mai devizakorlátozás mellett fenn kell maradniuk a behozatali korlátozásoknak, amíg pedig azok fennálltnak, természetszerűleg megmaradnak a kiviteli akadályok, lévén minden ország behozatali és kiviteli gazdasággal bíró. A kettő nem választható el egymástól, ezt csak a Népszövetség pénzügyi bizottsága kísérelte meg azzal, hogy minden országnak azt a generális — de természetesen csődöt mondott — receptjét ajánlotta, hogy bevitelének legmesszebbmenő korlátozásával törekedjék a lehető legnagyobb kivitelre. Ez nem egyéb, mint fából vaskarika. Ha a világ az eddig hatályosságában és tartalmában példátlanul álló gazdasági válságból ki akar bontakozni, akkor komolyan kell folytatnia a Lausanneban sikerrel megkezdett munkát és elsősorban a pénzügyi kérdéseket kell megoldania. Ma már az Egyesült Államokban is más a felfogás, mint eddig volt és a londoni konferencia idejéig bizonyára le fog zajlani az ottani elnökválasztás is, az a nagy politikai akadály, mely ennek eddig útját állotta. Ottawa akcióképessé tette Nagybritanniát kereskedelempolitikailag, amennyiben rendezte az angol királyság viszonyát a domíniumokkal — bár nagyon kérdéses, hogy lesz-e ebben sok köszönet Európa részére — az elnökválasztás megtörténte cselekvőképessé fogja tehetni az Egyesült Államokat nemzetközi pénzügyi vonatkozásokban. Abban, ami a saját gazdasági válságából való kibontakozás egyik fontos föltétele, hogy elengedvén Európának a háborús követeléseket, emelheti vele az európai piacok fölvevőképességét. Bármely szemszögből nézem is a kérdéseket, a pénzügyi kérdések megoldása nélkül nem látom lehetőségét a gazdasági kibontakozásnak. A primár kérdés a jegybankok teljesítőképességének helyreállítása, az, amiben itthon is elsősorban kerestem volna a kibontakozást, a legmesszebbmenő áldozatok árán is ezt kellett volna tennünk. Az események igazolják azóta, hogy sokkal nagyobb áldozatokat követelt ennek mellőzése. Ma, amikor mindössze hat országnak van szabad és korlátlan devizaforgalma, már csak nemzetközi alapon lehet a gazdasági rendet ebben a vonatkozásban helyreállítani. Amint általában lehetetlen nemzeti alapokon, önállóan keresni kibontakozást. A túlságba vitt nacionalizmus volt egyik fő oka a gazdasági válság kitörésének. Németország memorandumot juttatott Párizsba a fegyverkezés egyenjogúságáról. A Quai d'Orsay szerdán este félhivatalos közleményt adott ki. Berlinben megtagadnak minden felvilágosítást. A szigorúan bizalmas német lépés állítólag indiszkréció útján jutott nyilvánosságra. Párizs, aug. 31. A Quai d’Orsay szerdán este félhivatalos nyilatkozatot adott ki a német jegyzékkel kapcsolatban és ezzel megerősíti az Angliából érkezett Havas-jelentést. A nyilatkozat a következőképpen szól: ..A Német Birodalom nem első ízben mutat érdeklődést a birodalmi véderőt érintő kérdések iránt. Ez év áprilisában a birodalmi kancellár ebben a tárgyban lépéseket tett Tardieunél, MacDonaldnál és Stimsonnál. Ez év júliusában Papen birodalmi kancellár felkereste Herbot-t, a francia miniszterelnök azonban azt válaszolta, hogy pillanatnyilag semmiesetre sem kíván foglalkozni a kérdéssel. Néhány nappal ezelőtt a birodalmi kormány megkísérelte, hogy a sajtó útján hozza ismét napirendre a kérdést és hogy Németország javára igyekezzék azt taglalni. Kedden este azután a német külügyminiszter Francois Poncet berlini francia követnek emlékiratot (aide mémoire) nyújtott át a birodalmi véderő helyzetéről. Ez az emlékirat ma jutott el a Quay d’Orsayre.“ A rövid nyilatkozat érdemleges részleteket nem tartalmaz. Politikai körökben azt hiszik, hogy a minisztertanács csütörtök, illetve Herriot miniszterelnöknek Párizsba való hazatérése előtt nem fog közlést tenni az emlékirat tartalmáról Illetékes francia helyen kiegészítésképen közüki, hogy a német emlékirat nem jegyzék, hanem összefoglalás (resumée). Frangois Poncet francia követ kedden tanácskozott Neurath német külügyminiszterrel a birodalmi véderő átszervezésének kérdéséről. Ennek a tanácskozásnak végeztével nyújtotta át Neurath az emlékiratot a követnek, aki saját jelentése kíséretében továbbította azt a Quay d’Orsayhoz. Úgy a német Resuméet, mint a követ jelentését még szerdán átnyújtották Herriot-nak Cherbourcban tanulmányozás végett. Mit tartalmaz a memorandum? Párizs, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A német kormány szerdán délben átnyújtotta Franciaország berlini nagykövetének a német leszerelési memorandumot, amelyet haladéktalanul továbbított a francia nagykövetség Párizsba. A külügyminisztériumból azonnal távirati úton értesítették Herriot miniszterelnököt, aki Guernsey szigete felé folytatja útját. A memorandum részletes szövegét megtáviratozzák Cherbourgba, hogy Herriot miniszterelnököt megérkezésekor azonnal informálni lehessen. A német memorandum tartalma minden valószínűség szerint új anyagot ad azokra a megbeszélésekre, amelyek egyrészt Herriot, másrészt Sir Herbert Sámuel angol belügyminiszter és Chamberlain között folynak. Most teljesen Herriottól függ, vájjon már a csütörtöki francia minisztertanács elé kerül-e a német leszerelési kívánságok ügye. A Pesti Hírlap tudósítójának a Quai d'Orsayn kapott információi szerint a német memorandum javasolja, hogy haladéktalanul vegyék fel újból a négy nagyhatalom közötti tárgyalások fonalát, amely áprilisban Genfben megszakadt. Ezek a tárgyalások annak idején Slimson ismert javaslataira vonatkoztak, amelyek alapján a leszerelést merev számítási alapon kellett volna csökkenteni. A tárgyalások áprilisban Tardieu „választási betegsége“ miatt megszakadtak, bár Németország ismételten sürgette a tárgyalások folytatását, Stimson elutazása után már nem indultak meg ismét a tanácskozások. Még mielőtt ismeretessé vált a francia politikai élet és a közvélemény előtt a német memorandum átnyújtásának ténye, az újságok hosszú tudósításokban számoltak be arról az interjúról, amelyet a bolognai Resto del Carino munkatársa folytatott Schleicher német hadügyminiszterrel. Míg a hadügyminiszternek kedden a berlini „Heimatdienst“ben megjelent cikke nem keltett különösebb visszhangot, most az egész párizsi sajtó egyetlen hangos tiltakozássá vált a birodalmi hadügyminiszter kijelentései ellen. A hirtelen álláspontváltoztatás indokolásául rámutatnak a lapok arra, hogy igen nagy a különbség az ismert német álláspontnak a miniszter cikkében található objektív beállítása és az interjú között, amely nem egyéb, mint a versaillesi szerződés tudatos megsértésének bejelentése. Emellett a lapok igen különösnek találják, hogy a német miniszter nyilatkozatával éppen az olasz kormány félhivatalosához fordult és ezzel mintegy nyíltan értésére adta a francia politikusoknak, hogy Németország minden körülmények között számít olasz támogatásra a versaillesi szerződés határozatai elleni akciónál. A Journal des Debats annak a gyanújának ad kifejezést, hogy Olaszország és Németország között hallgatólagos megállapodás jött létre a Népszövetség szétrobbantására,, ha a nemzetek szövetsége nem lenne hajlandó önként a német revíziós kívánságok szolgálatába lépni. Indiskréció történt ? Berlin, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Berlini hivatalos helyen a következő kommentárt fűzik a német leszerelési memorandum átnyújtásáról szóló párizsi hírhez: Jól informált berlini politikai körökben már régóta ismeretes volt, hogy augusztus végén vagy szeptember elején a vezető nagyhatalmak előkészítő eszmecserét folytatnak a leszerelési probléma és a német egyenjogúsági kívánalmak ügyében. Berlini politikai körökben az sem volt titok, hogy ezeket a problémákat úgy a berlini angol és francia nagykövetekkel, mint pedig a párizsi német nagykövettel részletesen megbeszélték az illetékes kormánytényezők. Megállapodtak azonban abban, hogy az egész ügy szigorúan bizalmasan kezelendő. Ennek következtében Berlinben mindennemű nyilatkozat közzétételét megtagadják a memorandum átnyújtásával kapcsolatos hírhez.