Pesti Hírlap, 1932. október (54. évfolyam, 220-245. szám)

1932-10-01 / 220. szám

_______________________ .... * "f: ’ H| ■« ■" ^ 4 f f BUDAPEST, 1932. ________________LIV. ÉVFOLYAM, 220. (17.877) SZÁM. \ ^ SZOMBAT, OKTÓBER 11 niwiifc m ss XC Előfizetési árak: Egi «3» W8M — ISI I­P (HM Mg «MBH M&a&k Szerkesztőség: Vámol : DECT U B HI ARI dLyszUm Ura­­pólya- MMS S&| Ifik If H fgEPSw M fisUa §§ Mm MVM *»*« udvarokon is) 16 filler. fMgggiF ^K§É M MR M VES «B ?V&iW Bag! HM SflsESr f.i'VfEv!?'£ vasárnaponként 52 fii- 16­.JE«® wjcS KB .____ J|i|a MVS Sjff vtSaStavi. — JftfHplSlgfi 1­el. J. 352—96 A fiókok tér. — Külföldön az ífgS BpgfpH «SaMI MB Sfai m H SBflaB aWffi Ka jegyzéket az apróhir­előfizetési &r kétszeres VtKW Hl MB VB IV MB MBM BB Ml 9l­vetések élén közöljük Kormányválság és revízió.­­ Gömbös Gyula megalakította kormányát. A kormányzó az eléje terjesztett névsort jóvá­hagyta. Az új kormány fölött csak akkor lehet igazi bírálatot mondani, ha már ismerni fog­juk a programját is. Nem akarunk tehát a ko­moly kritikának eléje vágni azzal a megállapí­tással, hogy Gömbös Gyula meglehetősen szürke társaságban jelentkezik a hatalom átvé­telére. Fontos, szakismeretet és gyakorlatot kívánó tárcák élén olyan embereket látunk, akiknek még csak ezután kell megmutatniuk és­­ bebizonyítaniuk, hogy méltók arra a hivatásra, amelynek betöltésére vállalkoztak. A névsor összeállításából a kormány színezetére és köve­tendő irányzatára sem tudunk következtetni. Gömbös Gyula markáns egyénisége egészen ár­nyékba borítja saját minisztereit. Semmi esetre sem csalódunk, ha azt mondjuk, hogy a minisz­terelnök természetes vezető és irányító szerepén messze túlmenőleg ő lesz az, aki ennek a kor­mánynak megadja a színét és zamatját. Gömbös Gyula most gondolkozik rajta, hogy mi legyen az új kormány színe és za­matja! Most dolgozik az új kormány pro­gramján. Milyen pénzügyi és gazdasági tervei lesznek az új kormánynak? Mit szándékozik tenni, hogy az újabb keserves tél előtt álló or­szágot a világválság bennünket érintő nehézsé­gein átsegítse? Mi a programja a nemsokára megkezdődő fontos nemzetközi tárgyalások al­kalmából? Mi lesz a viszonya a törvényhozás házával szemben? Kik állnak mellette, kik for­dulnak ellene? Mindezt a közeljövő fogja meg­mutatni. Szeretnék azonban, ha Gömbös Gyula és azok az urak, akik az új kormány pro­gramját kidolgozzák, egyetlen egy kérdésben meghallgatnák a kívánságunkat. És ez a reví­zió ügye. Soha sem csináltunk belőle titkot, hogy az előző kormányok revíziós politikájával egy per­cig sem voltunk megelégedve. Gyávák voltak. Túlságosan óvatosak. Egészen más tempót kí­vántunk volna Gömbös Gyula elődjeitől a ma­gyar igazságért folyó küzdelemben. Bethlen István alatt is, gróf Károlyi Gyula idejében is az volt a benyomásunk, hogy a magyar kor­mányokat nem a saját lelkéből fölcsapó lendü­let hajtja előre a revízió követelésében. Hanem a magyar közvélemény egyre határozottabb és egyre elszántabb nyomása. Bethlen István még tett egy-két olyan nyilatkozatot, amelyben némi határozottság csillant föl. Károlyi alatt azonban még ez a határozottság is általános frázisok pasztellszíneibe halványodott. Egyébként Beth­len István is, Károlyi Gyula is megmaradt a nyilatkozatoknál. A kormány kijelentéseit soha sem követték elhatározó lépések és cselekedetek. Megértjük, ha egy cselekedeteiért felelős kormány óvatosan jár el az ilyen fontos, a nemzet életgyökerét súlyosan érintő kérdésben. Nem azt vártuk tehát, hogy Bethlen vagy Ká­rolyi fejjel menjen neki a falnak. A szélsősé­ges, megfontolatlan cselekvéstől azonban nagy távolság van a tespedésig, a teljes tétlenségig. Ha a trianoni szerződés revíziója érdekében történt valami, ha idegen országokban mégis kezdik már fölismerni a magyar nemzet ellen elkövetett igazságtalanság szörnyű következ­ményeit, ha egyre sűrűbben hallatszanak han­gok, amelyek Középeurópa és Magyarország térképének új rendezését követelik, ezért első­sorban a magyar kormányon és hivatalos kö­zegein kívül álló köröket illeti a dicséret. Ho­lott az ország életéért vagy haláláért való harc, a revíziós küzdelem elsősorban mégis csak a kormánynak és a kormányközegeknek volna kötelességük. A magyar kormány és a magyar diplomaták azonban igen kevéssé és igen ki­csiny eredménnyel vették ki részüket ebből a munkából. Bajosan tudnánk megállapítani, kit ter­hel ezért a felelősség. A kormányokat-e? Vagy pedig a diplomatákat? Mi inkább hajlunk a második föltevésre. Hiszen a kormányoknak mindig a hivatásos diplomaták a természetes külpolitikai szakértőik. Változó miniszterek mellett régi karrierbeli emberek szokták vé­gezni a külügyi politika technikai irányítását. A technika pedig a külpolitikában igen gyak­ran a lényeget jelenti. A mi karrierbeli diplo­matáink a Ballplatz tanítványai. Még akkor is azok ha soha sem voltak az osztrák-magyar diplomácia szolgálatában. Mert ebben az eset­ben a Ballplatz tanítványainak voltak a tanít­ványai. Irtózás a komoly elhatározó lépéstől. Halogatása minden döntésnek. Nagyképűség. Egyszer indokolatlan gőg, máskor oktalan gyá­vaság. Túl nagy fontossága a formáknak, a for­mák miatt elhanyagolása, vagy elejtése a lé­nyegnek. íme, ez a ballplatzi módszer, ez a ballplatzi örökség.­ Ezzel a módszerrel pedig nem lehet a revízió célját szolgálni. Jó szerencse, hogy kivételek ebben az esetben is akadtak. Néhány emberünk többé-ke­­vésbé­­ tudta magát szabadítani a ballplatzi hagyományok alól s a maga helyén, a maga hatáskörében igyekezett becsületesen elvégezni a maga revíziós munkáját. Vannak még derék, okos, világos fejű­­ magyar diplomaták, akik azoktól tanultak módszert, ügyességet és takti­kát, akik minden revíziós törekvést igyekezné­nek elgáncsolni­ a kisantant-államok diplomá­ciai kiküldötteitől. Az a kívánságunk, hogy az új magyar kormány ezektől a diplomatáktól kérjen szakértői tanácsot, amikor a maga reví­ziós programját meghatározza. És nem a ball­platzi tehetetlenség átörökítőitől. Gömbös Gyula egész politikai pályafutása alatt a legerősebb nemzeti érzést hirdette. És mindig a bátor tet­tek embere volt. Ne engedje, hogy állítólagos szakértelem címén minden bátorságot kiszivat­­­tyúzzaanak a szívéből azok a diplomaták, akik az előző kormányokat is el­ijesztgették minden férfias és bátor kezdeményezéstől. Azt várjuk Gömbös Gyula kormányától, hogy a revíziós politikában szakítson a vén­­asszonyos sopánkodással, a sültgalamb-várás­­sal. És szakítson azokkal a diplomatákkal is, akik a szivük mélyén nem férfiak, hanem ije­dős vénasszonyok s tehetetlenségükben legfőbb bölcsességnek tisztelik az impotenciát. Megalakult a Gömbös-kormány. Puky Endre külügyminiszter, Hantan Bálint kultuszminiszter, Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter. — Kedden teszi le az esküt az új kormány. — A „negyvenévesek kabinetje“. Részletek a Gömbös-kormány programjából. Gömbös Gyula dezignált miniszterelnök pénte­ken estére befejezte kabinetalakítási tárgyalásait és az új kormány listáját a kormányzó elé terjesztette. Azzal a kombinációval szemben, amely csütörtökön a dezignálás után az egységes pártban közszájon for­gott, mindössze három tárcánál történt változás. Annak a harcnak az eredménye ez a változás, ame­lyet a párt vezetősége a párttagok nyomásának en­gedve folytatott, abból a célból, hogy elsősorban azok jöjjenek kombinációba a tárcák betöltésénél, akik a párt bizalmának letéteményesei. A dezignált minisz­terelnök egész nap tanácskozásokat folytatott ré­szint a párt vezetőivel, részint azokkal akiket kabi­netje tagjaiul kiszer­ett. A kora délutáni órákban fejeződtek be a kor-­­­mányalakítási tárgyalások, azzal az eredménnyel, hogy a külügyi tárcát az eredetileg kombinációba vett Tomcsányi Vilmos Pál helyett Puky Endrével, a képviselőház alelnökivel, töltik be, a kultusz­minisztérium élére dr. Hóman Bálint egyetemi ta­nár, a Magyar Nemzeti Múzeum tudós főigazgatója kerül, a kereskedelmi miniszterséget pedig a párt jelöltjének, Fabinyi Tihamérnak, ajánlotta fel a mi­niszterelnök, Kozma Miklós helyett, aki nem tudta vállalni, mert betegen fekszik Zürichben. Gömbös Gyula dezignált miniszterelnök dél­után hat órakor autón kiment Gödöllőre és kihall­gatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzónál, akinek előterjesztést tett a kormányalakítási tár­gyalásairól. A kormányzó az új minisztérium tag­jainak kinevezéséhez hozzájárult. A kihallgatás után Gömbös Gyula visszatért a fővárosba és meg­jelent az egységes párt klubhelyiségében, ahol a kép­viselők nagy érdeklődéssel várták a kihallgatás eredményét. A miniszterelnök előbb tanácskozásra vonult vissza gróf Bethlen Istvánnal, továbbá a párt két elnökével, Pesthy Pállal és Mayer Jánossal, majd az értekezleti teremben egybegyült párttago­kat tájékoztatta a kormány megalakulásáról. — Az ú­j minisztérium megalakult — mondotta Gömbös Gyula — és névsora a következő: Miniszterelnök és honv. miniszter: Gömbös Gyula. Külügyminiszter: Puky Endre. Pénzügyminiszter: Imrédy Béla. Vallás- és közokt. miniszter: Hóman Bálint. Igazságügyminiszter: Lázár Andor. Belügyminiszter: Keresztes-Fischer Ferenc. Földmivelésügyi miniszter: Kállay Miklós. Kereskedelemügyi miniszter: Fabinyi Tihamér. A kinevezésről szóló kormányzói kéziratok a Budapesti Közlöny vasárnapi számában jelen­nek meg. Az új kormány tagjainak eskütétele kedden lesz. — Több miniszter nem lesz? — kérdezte tréfá­san Lélay Ernő a párt sok miniszterjelöltjére cé­lozva, amire Gömbös így válaszolt: — Nem, nem, mert nincs 145 tárcám. A miniszterelnök ezután a kormány végleges listájához magyarázatul még a következőket fűzte: — Azzal, hogy a listát és­­méltósága a kor­mányzó úr elé terjesztettem, az összes forgalomban levő kombinációk megdőltek. A nevek, amelyek szóba kerültek, természetesen kitalálások voltak, az egy Kozma Miklós kivételével, aki a kereskedelmi tár­cára volt kiszemelve, aki azonban nem tudta vál­lalni, mert betegen fekszik Zürichben. Az új kormány összeállításához sokféle kom­mentárt fűztek az egységes pártban. Mindenekelőtt megállapították, hogy 1867. óta ez az első kormány Magyarorszá­gon, amelyben nincsen sem gróf, sem báró, hanem egyszerű polgáremberekből alakult meg. Gömbös Gyula a második honvédelmi miniszter báró, Fejérváry Géza után, aki honvédelmi miniszterből miniszterelnökké avanzsált. A kormány egyébként a fiatalok kormánya, vagy ahogy az egyik új miniszter nevezte, a negyvenévesek kor­mánya, a kilenc tárca birtokosa közül ugyanis csak Puky Endre és Keresztes- Fischer Ferenc vannak túl az ötvenen, a többiek a negyven és ötven közti korban vannak, Gömbös Gyula 46 éves, Imrédy Béla 41 éves, Hóman Bálint 47 éves, Lázár Andor 50 éves, Kállay Miklós 45 éves, Fabinyi Tihamér 42 éves. A kormány legfiatalabb tagja tehát Imrédy Béla pénzügyminiszter, aki 41 éves, utána követke­zik korban Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi mi­niszter, aki egy évvel idősebb. Az új minisztereket elhalmozták gratulációkkal és jókívánságokkal a pártban. Mayer János, a párt elnöke sok szerencsét kívánt az új minisztereknek, akik közül Fabinyi Tihamér elhárította a saját egyéni érdemeit és azt mondotta, hogy ez a párt sikere és reméli, hogy működésével sikerülni fog közte és a párt között a harmóniát még szorosabbra tűzni. A gratulációkból kijutott Farkas Bélának, Csongrád vármegye népszerű főispánjának is, aki­nek vármegyéjéből két képviselő lett egyszerre mi­­niszter, Fabinyi Tihamér, a dorozsmai kerület kép­viselője és Lázár Andor, Szentes város képviselője. Gömbös Gyula miniszterelnök a kormánylista közlése után gróf Bethlen Istvánnal, Mayer János­sal és Kozma Jenővel rövid taná­cskozásra vonult vissza. Az eszmecsere során, amelyben később Fa­binyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter és Kál­lay Miklós földmivelésügyi miniszter is résztvettek, gazdasági kérdések kerültek szóba. A tanácskozás után a Pesti Hírlap munkatársa megkérdezte Gömbös Gyula miniszterelnöktől, hogy mikor hívják össze a képviselőházat. — Erről még nem beszéltem a Ház elnökével .

Next