Pesti Hírlap, 1932. október (54. évfolyam, 220-245. szám)
1932-10-01 / 220. szám
_______________________ .... * "f: ’ H| ■« ■" ^ 4 f f BUDAPEST, 1932. ________________LIV. ÉVFOLYAM, 220. (17.877) SZÁM. \ ^ SZOMBAT, OKTÓBER 11 niwiifc m ss XC Előfizetési árak: Egi «3» W8M — ISI IP (HM Mg «MBH M&a&k Szerkesztőség: Vámol : DECT U B HI ARI dLyszUm Urapólya- MMS S&| Ifik If H fgEPSw M fisUa §§ Mm MVM *»*« udvarokon is) 16 filler. fMgggiF ^K§É M MR M VES «B ?V&iW Bag! HM SflsESr f.i'VfEv!?'£ vasárnaponként 52 fii- 16.JE«® wjcS KB .____ J|i|a MVS Sjff vtSaStavi. — JftfHplSlgfi 1el. J. 352—96 A fiókok tér. — Külföldön az ífgS BpgfpH «SaMI MB Sfai m H SBflaB aWffi Ka jegyzéket az apróhirelőfizetési &r kétszeres VtKW Hl MB VB IV MB MBM BB Ml 9lvetések élén közöljük Kormányválság és revízió. Gömbös Gyula megalakította kormányát. A kormányzó az eléje terjesztett névsort jóváhagyta. Az új kormány fölött csak akkor lehet igazi bírálatot mondani, ha már ismerni fogjuk a programját is. Nem akarunk tehát a komoly kritikának eléje vágni azzal a megállapítással, hogy Gömbös Gyula meglehetősen szürke társaságban jelentkezik a hatalom átvételére. Fontos, szakismeretet és gyakorlatot kívánó tárcák élén olyan embereket látunk, akiknek még csak ezután kell megmutatniuk és bebizonyítaniuk, hogy méltók arra a hivatásra, amelynek betöltésére vállalkoztak. A névsor összeállításából a kormány színezetére és követendő irányzatára sem tudunk következtetni. Gömbös Gyula markáns egyénisége egészen árnyékba borítja saját minisztereit. Semmi esetre sem csalódunk, ha azt mondjuk, hogy a miniszterelnök természetes vezető és irányító szerepén messze túlmenőleg ő lesz az, aki ennek a kormánynak megadja a színét és zamatját. Gömbös Gyula most gondolkozik rajta, hogy mi legyen az új kormány színe és zamatja! Most dolgozik az új kormány programján. Milyen pénzügyi és gazdasági tervei lesznek az új kormánynak? Mit szándékozik tenni, hogy az újabb keserves tél előtt álló országot a világválság bennünket érintő nehézségein átsegítse? Mi a programja a nemsokára megkezdődő fontos nemzetközi tárgyalások alkalmából? Mi lesz a viszonya a törvényhozás házával szemben? Kik állnak mellette, kik fordulnak ellene? Mindezt a közeljövő fogja megmutatni. Szeretnék azonban, ha Gömbös Gyula és azok az urak, akik az új kormány programját kidolgozzák, egyetlen egy kérdésben meghallgatnák a kívánságunkat. És ez a revízió ügye. Soha sem csináltunk belőle titkot, hogy az előző kormányok revíziós politikájával egy percig sem voltunk megelégedve. Gyávák voltak. Túlságosan óvatosak. Egészen más tempót kívántunk volna Gömbös Gyula elődjeitől a magyar igazságért folyó küzdelemben. Bethlen István alatt is, gróf Károlyi Gyula idejében is az volt a benyomásunk, hogy a magyar kormányokat nem a saját lelkéből fölcsapó lendület hajtja előre a revízió követelésében. Hanem a magyar közvélemény egyre határozottabb és egyre elszántabb nyomása. Bethlen István még tett egy-két olyan nyilatkozatot, amelyben némi határozottság csillant föl. Károlyi alatt azonban még ez a határozottság is általános frázisok pasztellszíneibe halványodott. Egyébként Bethlen István is, Károlyi Gyula is megmaradt a nyilatkozatoknál. A kormány kijelentéseit soha sem követték elhatározó lépések és cselekedetek. Megértjük, ha egy cselekedeteiért felelős kormány óvatosan jár el az ilyen fontos, a nemzet életgyökerét súlyosan érintő kérdésben. Nem azt vártuk tehát, hogy Bethlen vagy Károlyi fejjel menjen neki a falnak. A szélsőséges, megfontolatlan cselekvéstől azonban nagy távolság van a tespedésig, a teljes tétlenségig. Ha a trianoni szerződés revíziója érdekében történt valami, ha idegen országokban mégis kezdik már fölismerni a magyar nemzet ellen elkövetett igazságtalanság szörnyű következményeit, ha egyre sűrűbben hallatszanak hangok, amelyek Középeurópa és Magyarország térképének új rendezését követelik, ezért elsősorban a magyar kormányon és hivatalos közegein kívül álló köröket illeti a dicséret. Holott az ország életéért vagy haláláért való harc, a revíziós küzdelem elsősorban mégis csak a kormánynak és a kormányközegeknek volna kötelességük. A magyar kormány és a magyar diplomaták azonban igen kevéssé és igen kicsiny eredménnyel vették ki részüket ebből a munkából. Bajosan tudnánk megállapítani, kit terhel ezért a felelősség. A kormányokat-e? Vagy pedig a diplomatákat? Mi inkább hajlunk a második föltevésre. Hiszen a kormányoknak mindig a hivatásos diplomaták a természetes külpolitikai szakértőik. Változó miniszterek mellett régi karrierbeli emberek szokták végezni a külügyi politika technikai irányítását. A technika pedig a külpolitikában igen gyakran a lényeget jelenti. A mi karrierbeli diplomatáink a Ballplatz tanítványai. Még akkor is azok ha soha sem voltak az osztrák-magyar diplomácia szolgálatában. Mert ebben az esetben a Ballplatz tanítványainak voltak a tanítványai. Irtózás a komoly elhatározó lépéstől. Halogatása minden döntésnek. Nagyképűség. Egyszer indokolatlan gőg, máskor oktalan gyávaság. Túl nagy fontossága a formáknak, a formák miatt elhanyagolása, vagy elejtése a lényegnek. íme, ez a ballplatzi módszer, ez a ballplatzi örökség. Ezzel a módszerrel pedig nem lehet a revízió célját szolgálni. Jó szerencse, hogy kivételek ebben az esetben is akadtak. Néhány emberünk többé-kevésbé tudta magát szabadítani a ballplatzi hagyományok alól s a maga helyén, a maga hatáskörében igyekezett becsületesen elvégezni a maga revíziós munkáját. Vannak még derék, okos, világos fejű magyar diplomaták, akik azoktól tanultak módszert, ügyességet és taktikát, akik minden revíziós törekvést igyekeznének elgáncsolni a kisantant-államok diplomáciai kiküldötteitől. Az a kívánságunk, hogy az új magyar kormány ezektől a diplomatáktól kérjen szakértői tanácsot, amikor a maga revíziós programját meghatározza. És nem a ballplatzi tehetetlenség átörökítőitől. Gömbös Gyula egész politikai pályafutása alatt a legerősebb nemzeti érzést hirdette. És mindig a bátor tettek embere volt. Ne engedje, hogy állítólagos szakértelem címén minden bátorságot kiszivattyúzzaanak a szívéből azok a diplomaták, akik az előző kormányokat is elijesztgették minden férfias és bátor kezdeményezéstől. Azt várjuk Gömbös Gyula kormányától, hogy a revíziós politikában szakítson a vénasszonyos sopánkodással, a sültgalamb-várással. És szakítson azokkal a diplomatákkal is, akik a szivük mélyén nem férfiak, hanem ijedős vénasszonyok s tehetetlenségükben legfőbb bölcsességnek tisztelik az impotenciát. Megalakult a Gömbös-kormány. Puky Endre külügyminiszter, Hantan Bálint kultuszminiszter, Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter. — Kedden teszi le az esküt az új kormány. — A „negyvenévesek kabinetje“. Részletek a Gömbös-kormány programjából. Gömbös Gyula dezignált miniszterelnök pénteken estére befejezte kabinetalakítási tárgyalásait és az új kormány listáját a kormányzó elé terjesztette. Azzal a kombinációval szemben, amely csütörtökön a dezignálás után az egységes pártban közszájon forgott, mindössze három tárcánál történt változás. Annak a harcnak az eredménye ez a változás, amelyet a párt vezetősége a párttagok nyomásának engedve folytatott, abból a célból, hogy elsősorban azok jöjjenek kombinációba a tárcák betöltésénél, akik a párt bizalmának letéteményesei. A dezignált miniszterelnök egész nap tanácskozásokat folytatott részint a párt vezetőivel, részint azokkal akiket kabinetje tagjaiul kiszerett. A kora délutáni órákban fejeződtek be a kor-mányalakítási tárgyalások, azzal az eredménnyel, hogy a külügyi tárcát az eredetileg kombinációba vett Tomcsányi Vilmos Pál helyett Puky Endrével, a képviselőház alelnökivel, töltik be, a kultuszminisztérium élére dr. Hóman Bálint egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Múzeum tudós főigazgatója kerül, a kereskedelmi miniszterséget pedig a párt jelöltjének, Fabinyi Tihamérnak, ajánlotta fel a miniszterelnök, Kozma Miklós helyett, aki nem tudta vállalni, mert betegen fekszik Zürichben. Gömbös Gyula dezignált miniszterelnök délután hat órakor autón kiment Gödöllőre és kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzónál, akinek előterjesztést tett a kormányalakítási tárgyalásairól. A kormányzó az új minisztérium tagjainak kinevezéséhez hozzájárult. A kihallgatás után Gömbös Gyula visszatért a fővárosba és megjelent az egységes párt klubhelyiségében, ahol a képviselők nagy érdeklődéssel várták a kihallgatás eredményét. A miniszterelnök előbb tanácskozásra vonult vissza gróf Bethlen Istvánnal, továbbá a párt két elnökével, Pesthy Pállal és Mayer Jánossal, majd az értekezleti teremben egybegyült párttagokat tájékoztatta a kormány megalakulásáról. — Az új minisztérium megalakult — mondotta Gömbös Gyula — és névsora a következő: Miniszterelnök és honv. miniszter: Gömbös Gyula. Külügyminiszter: Puky Endre. Pénzügyminiszter: Imrédy Béla. Vallás- és közokt. miniszter: Hóman Bálint. Igazságügyminiszter: Lázár Andor. Belügyminiszter: Keresztes-Fischer Ferenc. Földmivelésügyi miniszter: Kállay Miklós. Kereskedelemügyi miniszter: Fabinyi Tihamér. A kinevezésről szóló kormányzói kéziratok a Budapesti Közlöny vasárnapi számában jelennek meg. Az új kormány tagjainak eskütétele kedden lesz. — Több miniszter nem lesz? — kérdezte tréfásan Lélay Ernő a párt sok miniszterjelöltjére célozva, amire Gömbös így válaszolt: — Nem, nem, mert nincs 145 tárcám. A miniszterelnök ezután a kormány végleges listájához magyarázatul még a következőket fűzte: — Azzal, hogy a listát ésméltósága a kormányzó úr elé terjesztettem, az összes forgalomban levő kombinációk megdőltek. A nevek, amelyek szóba kerültek, természetesen kitalálások voltak, az egy Kozma Miklós kivételével, aki a kereskedelmi tárcára volt kiszemelve, aki azonban nem tudta vállalni, mert betegen fekszik Zürichben. Az új kormány összeállításához sokféle kommentárt fűztek az egységes pártban. Mindenekelőtt megállapították, hogy 1867. óta ez az első kormány Magyarországon, amelyben nincsen sem gróf, sem báró, hanem egyszerű polgáremberekből alakult meg. Gömbös Gyula a második honvédelmi miniszter báró, Fejérváry Géza után, aki honvédelmi miniszterből miniszterelnökké avanzsált. A kormány egyébként a fiatalok kormánya, vagy ahogy az egyik új miniszter nevezte, a negyvenévesek kormánya, a kilenc tárca birtokosa közül ugyanis csak Puky Endre és Keresztes- Fischer Ferenc vannak túl az ötvenen, a többiek a negyven és ötven közti korban vannak, Gömbös Gyula 46 éves, Imrédy Béla 41 éves, Hóman Bálint 47 éves, Lázár Andor 50 éves, Kállay Miklós 45 éves, Fabinyi Tihamér 42 éves. A kormány legfiatalabb tagja tehát Imrédy Béla pénzügyminiszter, aki 41 éves, utána következik korban Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter, aki egy évvel idősebb. Az új minisztereket elhalmozták gratulációkkal és jókívánságokkal a pártban. Mayer János, a párt elnöke sok szerencsét kívánt az új minisztereknek, akik közül Fabinyi Tihamér elhárította a saját egyéni érdemeit és azt mondotta, hogy ez a párt sikere és reméli, hogy működésével sikerülni fog közte és a párt között a harmóniát még szorosabbra tűzni. A gratulációkból kijutott Farkas Bélának, Csongrád vármegye népszerű főispánjának is, akinek vármegyéjéből két képviselő lett egyszerre miniszter, Fabinyi Tihamér, a dorozsmai kerület képviselője és Lázár Andor, Szentes város képviselője. Gömbös Gyula miniszterelnök a kormánylista közlése után gróf Bethlen Istvánnal, Mayer Jánossal és Kozma Jenővel rövid tanácskozásra vonult vissza. Az eszmecsere során, amelyben később Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter és Kállay Miklós földmivelésügyi miniszter is résztvettek, gazdasági kérdések kerültek szóba. A tanácskozás után a Pesti Hírlap munkatársa megkérdezte Gömbös Gyula miniszterelnöktől, hogy mikor hívják össze a képviselőházat. — Erről még nem beszéltem a Ház elnökével .