Pesti Hírlap, 1933. január (55. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-18 / 14. szám

1933. január 18., szerda. PESTI HÍRLAP FŐVÁROS. Új megállapodás a főváros békebeli hitelezőivel. Több alkalommal írtunk már a főváros béke­beli tartozásairól, amelyek 1910-ből, 1911-ből és 1914-ből származnak. Ezek összesen 250 millió pen­gőt tesznek ki s a kommün bukása után a külföldi hitelezők mintegy 10 százalék mellett hajlandók vol­tak a fővárossal kiegyezni. A főváros akkori pénzügyi kormányzata az ajánlatokat visszautasította s arra az álláspontra helyezkedett, hogy a békebeli külföldi adósságokat nem fizetjük meg. •, Ugyanakkor azonban nagyon sok jól értesült az a kötvények jelentékeny részét összevásárolta, ami könnyűszerrel ment, mert a külföldi hitelezők a bu­dapesti kölcsönöket már értéktelennek tartották. Meg­győzte őket ebben a fölfogásukban a főváros 1922-es költségvetése, amely deficitmentes volt, miután a külföldi kölcsön kamattartozásait egyszerűen nem vették figyelembe. A többség akkori vezére költség­­vetési beszédében ki is jelentette, hogy a külföldi adós­ságokat nem fizetjük meg. Ugyancsak csökkentette a békebeli fővárosi kötvények értékét az akkor kü­szöbön állott valorizációs törvény, amelynek főelve már ismeretes volt, hogy tudniillik az állammal és a fővárossal szemben valorizációnak nincs helye. Ily módon elértéktelenedett az állam és a főváros min­den békebeli tartozása, a régi aranyjáradék, a ma­gyar koronajáradék, a sok hadikölcsön, az árvák­nak és kiskorúaknak a gyámpén­ztárakban levő pénze, csak egyetlen egy kivételt hagyott meg a valorizációs törvény, a főváros három békebeli tartozását (de ezt csak idehaza tudták, a külföldön nem). Ilyen előz­mények után a külföldi hitelezők könnyűszerrel mene­külni igyekeztek a budapesti békebeli kötvényeiktől, amelyeket sietve kezdtek a már említett jól értesült urak vásárolni. Később a főváros pénzügyi politikájában fordu­lat állott be. Ugyanaz a pénzügyi kormányzat, amely 1922-ben a főváros szempontjából legkedvezőbb kül­földi ajánlatokat visszautasította, váratlanul azt az álláspontot vallotta, hogy a külföldi adósságokat meg kell fizetni és így jöttek létre az ostendei és ba­­seli egyezmények, amelyekben a főváros kötelezte ma­gát a száz százalékos valorizációra, az arányban való törlesztésre és kamatfizetésre, sőt lekötötte Bu­dapest nagy üzemeit, az elektromos műveket, a gáz- és vízműveket. A kormány nagy hibát követett el a baseli és ostendei egyezmények jóváhagyásával, mert szembe­helyezkedett saját valorizációs törvényének legfon­tosabb elvével és megengedte, hogy a fővárossal szemben állítólagos külföldiek régebbi tartozásokat valorizáljanak. Amidőn a kormány felállította azt a helyes tételt, hogy a trianoni békekötésben megcson­kított Magyarország nem tehető felelőssé Nagy­­magya­rország adósságaiért, sőt amikor az osztrák államadósságok és a régi közös adósságok felosztá­sáról tárgyaltunk, a kisantantbeli utódállamok ugyanerre az álláspontra helyezkedtek s az osztrák­magyar közös tartozások, másrészt az osztrák és magyar államadósságok rendezése az innsbrucki egyezményben ebből az elvből indult ki, amikor eb­ben az egyezményben, melyet Magyarország is alá­írt, Magyarország és az utódállamok kölcsönösen védik egymás érdekeit a hitelezőkkel szemben; ami­kor mindez így van, nagy rövidlátás volt észre nem venni, hogy Nagymagyarország életképes fővárosá­nak békebeli tartozásaiért nem felelhet Csonkama­­gyarország majdnem életképtelenné tett fővárosa. A külföldi béketartozások, illetőleg az ostendei és baseli egyezmények elismerésében egészen a ne­vetségesség határáig elmentünk, s amikor a bank­zárlat után megkezdődött a valuták nemzetközi zug­­forgalma, pár héttel azelőtt, hogy Anglia letért az aranyalapról, egy-két svájci ügyvéd felszólítására választott bíróságnak vetettük alá a fővárost és az 1932. január elsején esedékes részletek fizetésekor valorizáljuk aranyértékére a fontot. Ez az állapot 1932 közepéig tartott, amikor a Károlyi-kormány és a Magyar Nemzeti Bank szigorú fellépésére a kül­földi adósságok kamatai a transzferalapba kerültek. Az ilyen különös fizetési készség nem valami nagyon emeli egy főváros hitelét, sőt ellenkezőleg lerontja azt. Mert például 1927-ben, amikor a főváros a 20 millió dolláros kölcsönt felvette, az angol pénz­piac egyik tekintélye a legridegebben visszautasí­totta a kölcsönben való részvételt. Azt mondotta: — Én 1922 elején néhány százalékért oda akar­tam adni budapesti követelésemet és ezt a budapesti városházán kötelező ajánlat formájában ki is jelen­tettem. Akkor a pénzügyi tanácsnok visszautasította ajánlatomat, de három esztendő múlva az ostendei egyezményben száz százalékos valorizációt adott. Félmillió font sterlingem maradt meg s ebből 1000 fontot rászántam egy budapesti útra, hogy megnéz­zem, hogy is néz ki az a főváros, amelyen ötszázezer fontot kerestem? A város nagyon szép, az ostendei egyezmény is nagyon szép, de azért életemben nem adok több kölcsönt Magyarország fővárosának.­­ 1927-ben változás állott be a főváros pénzügyi vezetésében és dr. Lamotte Károly pénzügyi tanács­nok kapta meg elődje súlyos örökségét, köztük az ostendei és baseli egyezményt. Azok a hitelező kép­viseletek, amelyekkel Ostendeben és Baselben eze­ket az egyezményeket megkötöttük, megvannak, noha közben egyre több a magyarországi „külföldi“ hite­lező és ezek a hitelezőképviseletek nem fogadták el törlesztésül a transzferalapba pengőben befizetett milliókat . dr. Lamotte Károly tanácsnok a múlt hó­napban Berlinbe utazott, hogy ott az összes hitelezők képviselőivel az új helyzetről tárgyaljon. E tárgyalá­sok eredményeképpen ma a következő hivatalos köz­lést adták ki a városházán?•■■■--■' fiá-cí 'ssunat — Az ostendei kölcsönök külföldi hitelezői az 1932.­ és 33-ik­­ évben esedékessé­ vált, illetve esedékessé váló szelvény-összegek értékét a fővá­ros rendelkezésére bocsátják abból a célból, hogy ezeket a vízművek, a gázművek és elektromos­művek beruházásaira felhasnálhassa. Ezeknek az üzemeknek a bevételei képezik ugyanis bizto­sítékát az ostendei kölcsönök kamat és törlesztő szolgálatának s ily módon elérhető az az ered­mény, hogy ezek az összegek a biztosíték gyanánt szolgáló üzemek megerősítésére lesznek felhasz­­nálhatók. Az ily módon kölcsön adott tőkéről a főváros ugyanolyan természetű kötvényeket fog kibocsátani, mint az ostendei kölcsönök alapköt­­vényei. Az új kölcsön négy és fél százalék kamato­­zású lesz, a kibocsátásnál 100 egységre szóló ka­matszelvény helyett 11,0 egységű új kötvényt kap­­nak a címlettulajdonosok. Az első kamatszelvény 1934 január 1-én esedékes. A tőke törlesztése tíz év alatt fog megtörténni olyképpen, hogy az első törlesztési részlet a beruházások befejezése után, 1937 január 1-én válik esedékessé. A törlesztés sorsolás útján történik, amennyiben a főváros nem tudna gondoskodni visszavásárlással a szük­séges kötvénymennyiség megszerzéséről.­­ Ez a megegyezés természetesen egyelőre nem kötelező a hitelezőkre s amennyiben valame­lyik hitelező ehhez csatlakozni nem kíván, úgy arra az ostendei egyezmény rendelkezései válto­zatlanul tovább vonatkoznak, természetesen a jelenleg fennálló és esetleg a jövőben még ki­adandó valutaforgalmi és egyéb korlátozó intéz­kedések figyelembevételével. A belföldi kötvény­­birtokosoknak is jogukban áll vagy a pengőben való szelvénybeváltást, vagy a kötvényre való ki­cserélést kérni.­­ Minthogy a főváros az összes kölcsönkibo­­csátó bankházakkal óhajtja letárgyalni a terve­zet részleteit, e célból a közeljövőben megbeszé­lésre fogja egybehívni az érdekelteket és ennek befejezése után kerül az ügy a főváros közgyűlése elé. A kötvénycserére vonatkozó hivatalos hirdet­ményeket az érdekelt pénzintézetek az ügy letár­­gyalása után fogják kibocsátani. * Ez a transzferalapbeli kölcsön, amelyet a fő­város nagy­üzemei kapnak, körülbelül 18—20 millió pengőt tesz ki, amelynek negyedrésze — a főváros vezetőségének értesülései szerint — magyar kézben van, ezek hozzájárulására tehát számítani nem le­het, mert ezek a Nemzeti Banknál föl fogják venni kamatszelvényeik ellenében a befizetett pengőt. Kö­rülbelül 14 millió pengő az az összeg, amelyet a há­rom üzem voltakép belföldi kölcsönből kap, de olyan belföldi kölcsönből, amely tőkében tíz százalékos ár­folyamdifferenciát jelent, tehát nemcsak, hogy nem tértünk le a gazdaságilag régen lehetetlenült ostendei és baseli egyezmény alapjáról, hanem annak újabb elismeréseképpen tíz százalékos kamatos kamatot fizetünk. Pénzügyileg ez semmi más a hitelező szem- I pontjából, mint a transzferalapban levő követelésé-­­ nek tíz százalékos kamatoztatása, ami annyit is te ! A­rgentor Alpaka, chinaezüst, bronztárgyak eladása visszavonhatatlanul csak e hó 24-ig POTOM ÁRBAN Váci­ utca 25. Trüsszentés köhögés, krákogás, bágyadtság, különféle fájdalmak, ingerült kedélyhangulat, rendes kísérői a zord téli időnek. Óvatos ember házatájáról ilyenkor nem szabad hiányoznia a valódi DIANA sósborszesznek, amely mint száj- és toroköblítő (gargalizá­­lószer) meggátolja a kórokozó csiráknak a szervezetben való letelepedését és szaporo­dását Mint bedörzsölő (masszírozó) szer az egész szervezetet felüdíti, ellenálló­képességét fokozza és a kínos fájdalmakat rövidesen elenyészteti. 9 SZÍNHÁZ és zene. Chopin-emlékhangverseny. Chopin a lengyelek legnagyobb zeneköltője. Büszkeségük, akárcsak nekünk, magyaroknak Liszt Ferenc. Ha valahol, akkor a művészet terén lehet igazán ápolni a történelmi hagyományon nyugvó magyar-lengyel barátságot. Épp ezért mély jelentő­sége van annak, hogy fiatal zongoraművészeink ta­valy a varsói Chopin-versenyen szép és emlékezetes sikerrel szerepeltek. Ezt a jelentőséget domborította ki ünnepélyes módon a keddi díszhangverseny, ami­kor a varsói győztesek hódoltak Chopin minden időkre szóló nagyságának. Fényes volt az est társa­dalmi kerete. Megjelent a kormányzó feleségével, aki az ünnepség legfőbb védnökségét vállalta. A szemközti páholyt József kir. herceg foglalta el csa­ládjával. A földszint és a középerkély első széksorai­ban igen sok diplomatát, politikai és társadalmi elő­kelőséget láttunk. Matuska Péter varsói magyar követ pedig francia és magyar nyelvű megnyitó be­szédet tartott. Az est művészi,,é­rtéke méltó volt az előkelő kül­sőségekhez. A Hangversenyzenekar, Zsolt Nándor vezénylete alatt, egy mazurkát játszott bevezetésnek, záradékul pedig az a­ dur polonaiset adta elő — de Chopin lelke persze a zongorán tud igazán megszó­lalni. Meg is szólalt, először kecsesen és mutatósan Ik­rz Lili keze alatt. A kiválóan tehetséges, gördülé­keny technikával, jó zenei érzékkel zongorázó mű­vésznő nagy sikert aratott az „Andante spianato et polonaise“ előadásával. Feszült és megilletődött fi­gyelem fogadta a varsói verseny győztesét, a világ­talan Ungár Imrét. Ez a belső feszültség megmaradt azután is hogy a művész a zongorához ült s való­sággal az izgalomig fokozódott, annyira lekötötte a hallgatóságot Ungár nagyszabású, egyéni tolmácso­lásában a h-moll szonáta minden mozzanata. A ki­robbanó tetszést ráadással köszönte meg, de még azután is percekig tomboló ünneplés áradt felé a terem minden részéből. A siker ily elemi megnyil­vánulása után nem volt könnyű dolga Kentner La­josnak. De már az e-moll versenymű első tételében, meg tudta hódítani végtelen finoman csiszolt, köl­tőien átélt virtuóz játékával a figyelmet s az őszinte tetszést. Ír. * Per Lehár körfi­. Lehár „Éva“ cimü operettjét annak idején Lucien Magargues fordította. Újabban a „Sárga kabát“ cimü operett fordítására nézve állapodott meg a komponistával. Küldte is a szöve­get, prózát, verset s Lehár soha semmit sem kifogá­solt. Egyszerre azonban a Gallé Lyrique hirdette és elő is adta a „Mosoly országáét, amelyről min­denki tudja, hogy a „Sárga kabát“ új átdolgozása. Magargues a szerzők egyesülete elé akarta vinni az ügyet, de minthogy Lehár ezt visszautasította, 100.000 frank erejéig kártérítési pert indított a komponista ellen. a lent, hogy a főváros tíz százalékos pénzhez nyúlt, mert kellett nyúlnia, noha legutóbb is hangsúlyozta a polgármester költségvetési programja, hogy beru­házásokról most nem lehet szó. Mit akar a főváros kezdeni ezzel a kölcsönnel? Új autóbuszok vásárlá­sával növelni akarja talán az autóbuszüzem két­millió pengős újévi deficitjét? Újabb vízszűrő készü­lékeket akar beszerezni? Fokozni akarja az Elektro­mos Művek áramtermelését? Az utóbbit megteheti egy fillérnyi beruházás nélkül is, mert a kelenföldi elektromos művek teljes kihasználásával bármikor nélkülözheti a Talbot-centrálé egészen fölösleges áramát. Az egyezményről idehaza úgy látszik már sok beavatott ember tudott, mert a legutóbbi hetekben­­— mint vasárnap jelentettük — a budapesti tőzsdén jelentékenyen megszilárdultak a főváros külföldi kölcsönkötvényei. Íme az ok: a főváros továbbra is az ostendei és baseli egyezmény alapján áll s nem­csak az eddigi kamatokat törleszti, hanem a transz­feralapos kamatok után tíz százalékot is fizet. Ilyen kötvényeket érdemes vásárolni. Ismételjük: az a munka, amelyet ilyen buda­pesti háttérrel Budapest pénzügyi tanácsnoka, a kül­földön végzett, sok fáradsággal járt és egyéni sikert jelent. De amikor arról kell beszámolnunk, hogy a közjótékonysági ügyosztály az étkeztetési akció fenntartása, illetőleg meghosszabbítása miatt kény­telen csökkenteni az adagokat, ebédre 15 deka ke­nyér helyett már csak 10 deka jut egy felnőttnek, aki egyszer jómódban élt, amikor az elöljáróságok pénzbeli segélynyújtása teljesen megszűnt s éjjelen­ként a koldusok megállítják a járókelőket: nem kellett volna-e a fővárosnak azt mondani, hogy egyelőre felfüggesztjük és később véglegesen leszál­lítjuk a békebeli tartozások törlesztését s ezt a pénzt kapják meg Budapest munkanélküli tömegei? Fehérl Armand. A KÉK SZOBA főszereplője, Budapest kedvence: M­AGDA SCHNEIDER C­SÜTÖRTÖKÖN PREMIER: KAMARA és PÉCSI

Next