Pesti Hírlap, 1933. január (55. évfolyam, 1-25. szám)
1933-01-18 / 14. szám
1933. január 18., szerda. PESTI HÍRLAP FŐVÁROS. Új megállapodás a főváros békebeli hitelezőivel. Több alkalommal írtunk már a főváros békebeli tartozásairól, amelyek 1910-ből, 1911-ből és 1914-ből származnak. Ezek összesen 250 millió pengőt tesznek ki s a kommün bukása után a külföldi hitelezők mintegy 10 százalék mellett hajlandók voltak a fővárossal kiegyezni. A főváros akkori pénzügyi kormányzata az ajánlatokat visszautasította s arra az álláspontra helyezkedett, hogy a békebeli külföldi adósságokat nem fizetjük meg. •, Ugyanakkor azonban nagyon sok jól értesült az a kötvények jelentékeny részét összevásárolta, ami könnyűszerrel ment, mert a külföldi hitelezők a budapesti kölcsönöket már értéktelennek tartották. Meggyőzte őket ebben a fölfogásukban a főváros 1922-es költségvetése, amely deficitmentes volt, miután a külföldi kölcsön kamattartozásait egyszerűen nem vették figyelembe. A többség akkori vezére költségvetési beszédében ki is jelentette, hogy a külföldi adósságokat nem fizetjük meg. Ugyancsak csökkentette a békebeli fővárosi kötvények értékét az akkor küszöbön állott valorizációs törvény, amelynek főelve már ismeretes volt, hogy tudniillik az állammal és a fővárossal szemben valorizációnak nincs helye. Ily módon elértéktelenedett az állam és a főváros minden békebeli tartozása, a régi aranyjáradék, a magyar koronajáradék, a sok hadikölcsön, az árváknak és kiskorúaknak a gyámpénztárakban levő pénze, csak egyetlen egy kivételt hagyott meg a valorizációs törvény, a főváros három békebeli tartozását (de ezt csak idehaza tudták, a külföldön nem). Ilyen előzmények után a külföldi hitelezők könnyűszerrel menekülni igyekeztek a budapesti békebeli kötvényeiktől, amelyeket sietve kezdtek a már említett jól értesült urak vásárolni. Később a főváros pénzügyi politikájában fordulat állott be. Ugyanaz a pénzügyi kormányzat, amely 1922-ben a főváros szempontjából legkedvezőbb külföldi ajánlatokat visszautasította, váratlanul azt az álláspontot vallotta, hogy a külföldi adósságokat meg kell fizetni és így jöttek létre az ostendei és baseli egyezmények, amelyekben a főváros kötelezte magát a száz százalékos valorizációra, az arányban való törlesztésre és kamatfizetésre, sőt lekötötte Budapest nagy üzemeit, az elektromos műveket, a gáz- és vízműveket. A kormány nagy hibát követett el a baseli és ostendei egyezmények jóváhagyásával, mert szembehelyezkedett saját valorizációs törvényének legfontosabb elvével és megengedte, hogy a fővárossal szemben állítólagos külföldiek régebbi tartozásokat valorizáljanak. Amidőn a kormány felállította azt a helyes tételt, hogy a trianoni békekötésben megcsonkított Magyarország nem tehető felelőssé Nagymagyarország adósságaiért, sőt amikor az osztrák államadósságok és a régi közös adósságok felosztásáról tárgyaltunk, a kisantantbeli utódállamok ugyanerre az álláspontra helyezkedtek s az osztrákmagyar közös tartozások, másrészt az osztrák és magyar államadósságok rendezése az innsbrucki egyezményben ebből az elvből indult ki, amikor ebben az egyezményben, melyet Magyarország is aláírt, Magyarország és az utódállamok kölcsönösen védik egymás érdekeit a hitelezőkkel szemben; amikor mindez így van, nagy rövidlátás volt észre nem venni, hogy Nagymagyarország életképes fővárosának békebeli tartozásaiért nem felelhet Csonkamagyarország majdnem életképtelenné tett fővárosa. A külföldi béketartozások, illetőleg az ostendei és baseli egyezmények elismerésében egészen a nevetségesség határáig elmentünk, s amikor a bankzárlat után megkezdődött a valuták nemzetközi zugforgalma, pár héttel azelőtt, hogy Anglia letért az aranyalapról, egy-két svájci ügyvéd felszólítására választott bíróságnak vetettük alá a fővárost és az 1932. január elsején esedékes részletek fizetésekor valorizáljuk aranyértékére a fontot. Ez az állapot 1932 közepéig tartott, amikor a Károlyi-kormány és a Magyar Nemzeti Bank szigorú fellépésére a külföldi adósságok kamatai a transzferalapba kerültek. Az ilyen különös fizetési készség nem valami nagyon emeli egy főváros hitelét, sőt ellenkezőleg lerontja azt. Mert például 1927-ben, amikor a főváros a 20 millió dolláros kölcsönt felvette, az angol pénzpiac egyik tekintélye a legridegebben visszautasította a kölcsönben való részvételt. Azt mondotta: — Én 1922 elején néhány százalékért oda akartam adni budapesti követelésemet és ezt a budapesti városházán kötelező ajánlat formájában ki is jelentettem. Akkor a pénzügyi tanácsnok visszautasította ajánlatomat, de három esztendő múlva az ostendei egyezményben száz százalékos valorizációt adott. Félmillió font sterlingem maradt meg s ebből 1000 fontot rászántam egy budapesti útra, hogy megnézzem, hogy is néz ki az a főváros, amelyen ötszázezer fontot kerestem? A város nagyon szép, az ostendei egyezmény is nagyon szép, de azért életemben nem adok több kölcsönt Magyarország fővárosának. 1927-ben változás állott be a főváros pénzügyi vezetésében és dr. Lamotte Károly pénzügyi tanácsnok kapta meg elődje súlyos örökségét, köztük az ostendei és baseli egyezményt. Azok a hitelező képviseletek, amelyekkel Ostendeben és Baselben ezeket az egyezményeket megkötöttük, megvannak, noha közben egyre több a magyarországi „külföldi“ hitelező és ezek a hitelezőképviseletek nem fogadták el törlesztésül a transzferalapba pengőben befizetett milliókat . dr. Lamotte Károly tanácsnok a múlt hónapban Berlinbe utazott, hogy ott az összes hitelezők képviselőivel az új helyzetről tárgyaljon. E tárgyalások eredményeképpen ma a következő hivatalos közlést adták ki a városházán?•■■■--■' fiá-cí 'ssunat — Az ostendei kölcsönök külföldi hitelezői az 1932. és 33-ik évben esedékessé vált, illetve esedékessé váló szelvény-összegek értékét a főváros rendelkezésére bocsátják abból a célból, hogy ezeket a vízművek, a gázművek és elektromosművek beruházásaira felhasnálhassa. Ezeknek az üzemeknek a bevételei képezik ugyanis biztosítékát az ostendei kölcsönök kamat és törlesztő szolgálatának s ily módon elérhető az az eredmény, hogy ezek az összegek a biztosíték gyanánt szolgáló üzemek megerősítésére lesznek felhasználhatók. Az ily módon kölcsön adott tőkéről a főváros ugyanolyan természetű kötvényeket fog kibocsátani, mint az ostendei kölcsönök alapkötvényei. Az új kölcsön négy és fél százalék kamatozású lesz, a kibocsátásnál 100 egységre szóló kamatszelvény helyett 11,0 egységű új kötvényt kapnak a címlettulajdonosok. Az első kamatszelvény 1934 január 1-én esedékes. A tőke törlesztése tíz év alatt fog megtörténni olyképpen, hogy az első törlesztési részlet a beruházások befejezése után, 1937 január 1-én válik esedékessé. A törlesztés sorsolás útján történik, amennyiben a főváros nem tudna gondoskodni visszavásárlással a szükséges kötvénymennyiség megszerzéséről. Ez a megegyezés természetesen egyelőre nem kötelező a hitelezőkre s amennyiben valamelyik hitelező ehhez csatlakozni nem kíván, úgy arra az ostendei egyezmény rendelkezései változatlanul tovább vonatkoznak, természetesen a jelenleg fennálló és esetleg a jövőben még kiadandó valutaforgalmi és egyéb korlátozó intézkedések figyelembevételével. A belföldi kötvénybirtokosoknak is jogukban áll vagy a pengőben való szelvénybeváltást, vagy a kötvényre való kicserélést kérni. Minthogy a főváros az összes kölcsönkibocsátó bankházakkal óhajtja letárgyalni a tervezet részleteit, e célból a közeljövőben megbeszélésre fogja egybehívni az érdekelteket és ennek befejezése után kerül az ügy a főváros közgyűlése elé. A kötvénycserére vonatkozó hivatalos hirdetményeket az érdekelt pénzintézetek az ügy letárgyalása után fogják kibocsátani. * Ez a transzferalapbeli kölcsön, amelyet a főváros nagyüzemei kapnak, körülbelül 18—20 millió pengőt tesz ki, amelynek negyedrésze — a főváros vezetőségének értesülései szerint — magyar kézben van, ezek hozzájárulására tehát számítani nem lehet, mert ezek a Nemzeti Banknál föl fogják venni kamatszelvényeik ellenében a befizetett pengőt. Körülbelül 14 millió pengő az az összeg, amelyet a három üzem voltakép belföldi kölcsönből kap, de olyan belföldi kölcsönből, amely tőkében tíz százalékos árfolyamdifferenciát jelent, tehát nemcsak, hogy nem tértünk le a gazdaságilag régen lehetetlenült ostendei és baseli egyezmény alapjáról, hanem annak újabb elismeréseképpen tíz százalékos kamatos kamatot fizetünk. Pénzügyileg ez semmi más a hitelező szem- I pontjából, mint a transzferalapban levő követelésé- nek tíz százalékos kamatoztatása, ami annyit is te ! Argentor Alpaka, chinaezüst, bronztárgyak eladása visszavonhatatlanul csak e hó 24-ig POTOM ÁRBAN Váci utca 25. Trüsszentés köhögés, krákogás, bágyadtság, különféle fájdalmak, ingerült kedélyhangulat, rendes kísérői a zord téli időnek. Óvatos ember házatájáról ilyenkor nem szabad hiányoznia a valódi DIANA sósborszesznek, amely mint száj- és toroköblítő (gargalizálószer) meggátolja a kórokozó csiráknak a szervezetben való letelepedését és szaporodását Mint bedörzsölő (masszírozó) szer az egész szervezetet felüdíti, ellenállóképességét fokozza és a kínos fájdalmakat rövidesen elenyészteti. 9 SZÍNHÁZ és zene. Chopin-emlékhangverseny. Chopin a lengyelek legnagyobb zeneköltője. Büszkeségük, akárcsak nekünk, magyaroknak Liszt Ferenc. Ha valahol, akkor a művészet terén lehet igazán ápolni a történelmi hagyományon nyugvó magyar-lengyel barátságot. Épp ezért mély jelentősége van annak, hogy fiatal zongoraművészeink tavaly a varsói Chopin-versenyen szép és emlékezetes sikerrel szerepeltek. Ezt a jelentőséget domborította ki ünnepélyes módon a keddi díszhangverseny, amikor a varsói győztesek hódoltak Chopin minden időkre szóló nagyságának. Fényes volt az est társadalmi kerete. Megjelent a kormányzó feleségével, aki az ünnepség legfőbb védnökségét vállalta. A szemközti páholyt József kir. herceg foglalta el családjával. A földszint és a középerkély első széksoraiban igen sok diplomatát, politikai és társadalmi előkelőséget láttunk. Matuska Péter varsói magyar követ pedig francia és magyar nyelvű megnyitó beszédet tartott. Az est művészi,,értéke méltó volt az előkelő külsőségekhez. A Hangversenyzenekar, Zsolt Nándor vezénylete alatt, egy mazurkát játszott bevezetésnek, záradékul pedig az a dur polonaiset adta elő — de Chopin lelke persze a zongorán tud igazán megszólalni. Meg is szólalt, először kecsesen és mutatósan Ikrz Lili keze alatt. A kiválóan tehetséges, gördülékeny technikával, jó zenei érzékkel zongorázó művésznő nagy sikert aratott az „Andante spianato et polonaise“ előadásával. Feszült és megilletődött figyelem fogadta a varsói verseny győztesét, a világtalan Ungár Imrét. Ez a belső feszültség megmaradt azután is hogy a művész a zongorához ült s valósággal az izgalomig fokozódott, annyira lekötötte a hallgatóságot Ungár nagyszabású, egyéni tolmácsolásában a h-moll szonáta minden mozzanata. A kirobbanó tetszést ráadással köszönte meg, de még azután is percekig tomboló ünneplés áradt felé a terem minden részéből. A siker ily elemi megnyilvánulása után nem volt könnyű dolga Kentner Lajosnak. De már az e-moll versenymű első tételében, meg tudta hódítani végtelen finoman csiszolt, költőien átélt virtuóz játékával a figyelmet s az őszinte tetszést. Ír. * Per Lehár körfi. Lehár „Éva“ cimü operettjét annak idején Lucien Magargues fordította. Újabban a „Sárga kabát“ cimü operett fordítására nézve állapodott meg a komponistával. Küldte is a szöveget, prózát, verset s Lehár soha semmit sem kifogásolt. Egyszerre azonban a Gallé Lyrique hirdette és elő is adta a „Mosoly országáét, amelyről mindenki tudja, hogy a „Sárga kabát“ új átdolgozása. Magargues a szerzők egyesülete elé akarta vinni az ügyet, de minthogy Lehár ezt visszautasította, 100.000 frank erejéig kártérítési pert indított a komponista ellen. a lent, hogy a főváros tíz százalékos pénzhez nyúlt, mert kellett nyúlnia, noha legutóbb is hangsúlyozta a polgármester költségvetési programja, hogy beruházásokról most nem lehet szó. Mit akar a főváros kezdeni ezzel a kölcsönnel? Új autóbuszok vásárlásával növelni akarja talán az autóbuszüzem kétmillió pengős újévi deficitjét? Újabb vízszűrő készülékeket akar beszerezni? Fokozni akarja az Elektromos Művek áramtermelését? Az utóbbit megteheti egy fillérnyi beruházás nélkül is, mert a kelenföldi elektromos művek teljes kihasználásával bármikor nélkülözheti a Talbot-centrálé egészen fölösleges áramát. Az egyezményről idehaza úgy látszik már sok beavatott ember tudott, mert a legutóbbi hetekben— mint vasárnap jelentettük — a budapesti tőzsdén jelentékenyen megszilárdultak a főváros külföldi kölcsönkötvényei. Íme az ok: a főváros továbbra is az ostendei és baseli egyezmény alapján áll s nemcsak az eddigi kamatokat törleszti, hanem a transzferalapos kamatok után tíz százalékot is fizet. Ilyen kötvényeket érdemes vásárolni. Ismételjük: az a munka, amelyet ilyen budapesti háttérrel Budapest pénzügyi tanácsnoka, a külföldön végzett, sok fáradsággal járt és egyéni sikert jelent. De amikor arról kell beszámolnunk, hogy a közjótékonysági ügyosztály az étkeztetési akció fenntartása, illetőleg meghosszabbítása miatt kénytelen csökkenteni az adagokat, ebédre 15 deka kenyér helyett már csak 10 deka jut egy felnőttnek, aki egyszer jómódban élt, amikor az elöljáróságok pénzbeli segélynyújtása teljesen megszűnt s éjjelenként a koldusok megállítják a járókelőket: nem kellett volna-e a fővárosnak azt mondani, hogy egyelőre felfüggesztjük és később véglegesen leszállítjuk a békebeli tartozások törlesztését s ezt a pénzt kapják meg Budapest munkanélküli tömegei? Fehérl Armand. A KÉK SZOBA főszereplője, Budapest kedvence: MAGDA SCHNEIDER CSÜTÖRTÖKÖN PREMIER: KAMARA és PÉCSI