Pesti Hírlap, 1933. február (55. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-26 / 47. szám

1933. február 26., vasárnap PESTI HÍRLAP —— ——■■————■—— Meghalt Murai Károly. Szerkesztőségünket és mindazokat, akik hosszú esztendők óta hozzánk tartoznak mint hű­séges olvasóink, súlyos gyász érte: meghalt a Pesti Hírlap szerkesztőségének legrégibb tagja: Murai Károly. Murai Károly: ez a név a mai nemzedék sze­mében szinte ismeretlen már, hiszen az, aki vi­selte, hosszú évek óta nem szerepelt nevével jegy­zett írással a közönség előtt. De rajtunk, szűkebb szerkesztőségi családján és dolgozótársain kívül él még egy világ, idősebbekből, fehérhajúakból, múlt századbeliekből, akiknek lelkében nem lepte be a por a béke emlékeit és ezek ott őrizgetik meg szeretetük mélyén ezt a nevet s azt az írót, aki ezt a nevet a századvégen aranyos fé­nyűvé tette. A kilencvenes években kevés olyan írói név volt ebben az országban, amely Murai Károlynál népszerűbb lett volna. A Nemzeti Színházban példátlan sikerrel játszották a „Virágfakadás“ és a „Huszárszerelem­“ című vígjátékokat, amelye­­k­et egy friss, kedves és szellemes író írt: Murai Károly. Meg volt akkor már a nagy olvasóközön­sége is s volt egy irodalmi gyermeke, novellái hőse. Bandi, a veszedelmes rossz kölyök, aki en­­nivalóan kedves volt a rosszaságában és aranyo­san változatos a kalandjaiban, azonfelül a leg­népszerűbb novellahős volt. Minden írását kitűnő humor éltette; hosszú ideig szerkesztette a Má­tyás Diákot is, a kor népszerű élclapját. Kerek negyven esztendeje az idén, hogy Murai Károly a Pesti Hírlap szerkesztőségébe be­lépett. A tárcaíróságot ekkor váltotta fel az a szo­ros kapcsolat, amely nem szűnt rd­eg közte és a Pesti Hírlap között haláláig. Negyven éven ke­resztül az elképzelhető legkomolyabb, leglelkiis­meretesebb munkatársa volt a lapnak. Valóság­gal szerelmese lett a szerkesztőségi munkának. Talán ez volt az oka, talán más (ezt sohasem lehe­tett megállapítani, mert ő maga erről sohasem beszélt), de lassan abbahagyta a szépirodalmi munkát; akkor a sikerek után érdekes lenne tudni, mi lehetett az oka, hogy elfordult az iro­dalmi alkotó munkától. Annál nagyobb szeretet­tel, szinte lázas gonddal érdekelték mások mun­kái; évekig volt lektora a Pesti Hírlapnak és ez alatt rengeteg új irat segített szóhoz jutni, ride­gen elutasítva azt, ami rossz, de szeretettel felka­rolva mindent, amiben tehetséget látott. Ez volt az az idő, amikor ízlése, tehetsége, élettapaszta­lata erős befolyást gyakorolt a lap szellemére. Később csöndesebb munkát vállalt a szer­kesztőségben, olyan munkát, amelyen keresztül őmaga aztán voltakép sohasem érintkezhetett régi közönségével. Ez az elvonultság jellemezte magánéletét is; kis budai házában éldegélt fele­ségével, baráti kör nélkül, vendégeskedés nélkül, olvasva és pipázgatva. A szerkesztőségbe kora délután járt, mikor a déli munkatársak elmentek s maradt, mig a délutániak bejöttek. Nem ember­­gyűlölet volt ez, hiszen akivel találkozott, ahhoz kedves volt, nem is tudott mást, csak tréfás szó­kat ajándékozni ismerősének. A magány­ ennek a vágya uralkodott rajta, a magányé, amelyet csak feleségével osztott meg. Tavaly meghalt a felesége is, egyedül maradt. Ezt a magányt azon­ban már ő sem bírta, most elment, élete osztá­lyostársa után. Családi neve Kovács László volt. Hetvenhat­éves volt, amikor hosszú betegeskedés után szom­baton délben megváltotta a halál. Közvetlen hozzátartozói nem maradtak. Betegségében Lech­­ner Ferencné pénzügyi számtanácsos neje ápolta, aki nevelt leánya volt. ő és B. Laszki Ferike, aki Murai mostoha leánya volt, gyászolják. Temetése hétfőn délután fél 4 órakor lesz a farkasréti teme­tőben a ref. egyház szertartása szerint. ♦ Ilandholtz tábornok szenzációs naplója ^ Mária román királynéval való beszélgetéseiről „Miért ne bosszulhatná meg Románia magát azzal, hogy kirabolja Magyarországot.“ — „Udvariatlan lett volna a királyt hazugnak nevezni.“ — Románia perszonál­uniót akart Magyarországgal és támogatását kérte Jugoszlávia ellen a Bánát megszerzésére. Néhai Harry Hill Bandholtz amerikai tábor­noknak, a háború után Magyarországra küldött szö­vetségközi katonai misszió amerikai vezetője érde­kes kulisszatitkokat írt meg 1919-iki magyarországi és romániai tárgyalásairól naplójában, amely most került nyilvánosságra New Yorkban. Különösen ér­dekesek az egykorú feljegyzésnek azok a részletei, amelyek Mária román királynéval való beszélgeté­seiről szólanak, akit a tábornok „varázslatos ha­talmú királynő "-nek nevez. Bandholtz személyes be­nyomásai alapján ír Mária­ királynéról, akivel hivaa­­talos minőségében többször találkozott és tárgyalt. Az érdekes naplót Fritz Konrad Kruger, a Witten­berg College panára rendezte,sajtó alat.a Mhek Band­holtz tábornok özvegye bocsátotta rendelkezésére férje följegyzéseit. Bandholtz nem a nyilvánosság­nak szánta naplójegyzeteit, de ebben van éppen az értéke, mert mindent őszintén, szépítés nélkül meg­örökített, amit itteni tartózkodása során tapasztalt. Kruger egyetemi tanár fölismerte a memoár törté­nelmi jelentőségét és jegyzetekkel ellátva, kiadta. A könyv leírja­, hogy a megszállók milyen gyalázatos módon fosztották ki Magyarországot, leleplezi a dip­lomácia csalásait s udvari köröknek és más magas katonai és polgári személyiségeknek esetlen kifogá­sait, amelyekkel ennek a menthetetlen eljárásnak ürügyet igyekeztek keresni. A könyvről, amely most jelent meg, a New York Times ma ideérkezett száma az alábbi ismertetést közli: Bandholtz tábornok leírja többek közt látogat­­ását Bukarestben Sir George Russel Clerk-nél, a nemzetközi békebizottság kiküldöttjénél, akinek az volt a megbízatása, hogy tegyen jelentést a bizott­ságnak a magyarországi helyzetről. Bandholtz tá­bornok 1919 október másodiki ketettel ezeket írja föl­jegyzéseiben: — Nyilvánvaló volt, hogy Sir George azért hosz­­szabbította meg bukaresti tartózkodását, mert hall­gatott a varázslatos hatalmú királynő szirénhang­jaira és teljesen a román környezet befolyása alá került. Őfelsége a királyné úgy látszik azt hiszi, hogy mindenkit hatalmába tud keríteni, aki eléje kerül és el kell ismerni, hogy sok oka van arra, hogy ebben higgjen. Bandholtz többször találkozott Mária királyné­val. Egyizben a pak­sori kastélyban, a román királyi család nyári tartózkodási helyén kereste fel. Erről a beszélgetésről a következőket írja: — Azt kell hinnem, hogy őfelsége a királyné, mégis észrevette, hogy egy sajátkezű aláírásával el­látott fénykép nem indít engem arra, hogy letérjek a katonai kötelességteljesítés egyenes és szűkre sza­bott ösvényéről. Egy följegyzés, amely 1919 szeptember nyolca­­dikán kelt, beszámol arról a beszélgetésről, amelyet előző nap egy reggeli alkalmával folytatott Bandholtz tábornok Mária királynéval. Mária királyné védel­mezte Magyarország kifosztását a románok részéről. — A beszélgetés alatt — így szól a följegyzés — a királyné bizonyos gúnnyal panaszkodott, hogy Romániával most úgy bánnak, mint egy ellenség­gel, holott a szövetségesek oldalán harcolt; elmondta, hogy Romániát a hunok kifosztották és miért ne bosszulhatná meg most magát ő is azzal, hogy ki­rabolja Magyarországot. így szólt a királyné: — Nevezheti lopásnak is, vagy aminek akarja Nekem az a felfogásom, hogy nekünk jogunk van azt tenni, amit akarunk. A király is beleszólt időnként a beszélgetésbe és azt mondta, hogy bármi történt is, élelmiszert azonban nem raboltak. Miután meglehetősen udvariatlan lett volna a királyt hazugnak nevezni, — írja emlékirataiban Bandholtz — én egyszerűen tájékoztattam őfelségét, hogy rosszul informálták és hogy én pontos adatok­kal szolgálhatok neki arra vonatkozólag, hogy csu­pán Budapestről ezerszámra vittek el vagonszállít­­mányokban élelmiszert. József főherceggel való első találkozásáról, amely 1919 augusztus tizennegyedikén folyt le, a tábornok megérkezésének napján. Bandholtz ezeket írja:— Délután pontban fél hat órakor meglátogatott József főherceg, a magyar köztársaság akkori ideig­lenes elnöke. (Ez tévedés. József királyi herceg Ma­gyarország kormányzója volt akkor. A c­serit ! Meg­rendülten jött be a szobámba, kezében egy írással, amely a román kormány ultimátumát foglalta ma­gában s amelyre hat­ óráig, vagyis­ egy félórán belül választ kellett adni. — Az ultimátum szerint Magyarországnak tel­jesítenie kell Románia minden kívánságát ki kell szolgáltatnia egész hadianyagkészletét, mindenféle fölszereléseit, támogatnia kell Romániát Jugoszlávia ellen abban az akciójában, amely a Bánátnak Jugo­szláviától való elvételét célozza és végül hozzá kell járulnia Magyarországnak Romániával Való egyesí­téséhez a román király uralkodása alatt, éppen úgy, mint ahogy Magyarország azelőtt Ausztriával volt perszonális unió alatt. Megnyugtattam József királyi herceget, hogy ne tartson ilyesmitől. — Nem tartok! Én is katona vagyok, úgy mint ön. 1919 október 15-én Bandholtz tábornok feljegy­zéseiben megemlékezik a szövetségközi katonai misz­­szi­ónak egy üléséről, amelyen felolvasták Marda­­rescu román tábornoknak, a Magyarországot meg­szálló román hadsereg főparancsnokának egy leve­lét. Ebben a levélben Mardarescu elkeseredetten pa­naszkodik amiatt, hogy angol és amerikai tisztek a legnagyobb fokú udvariatlanságot tanúsították ro­mán katonákkal szemben, akiket közönséges disz­nóknak neveztek. Bandholtz tábornok naplója 1919 augusztus he­tedikén kezdődik, amikor Herbert Hoover társasá­gában elutazott Párizsból. A következő nap reggelén a svájci határon feltartóztatták őket és­ azt a felszó­lítást intézték hozzájuk, hogy öltözzenek át polgári ruhába. — Kénytelen voltam kölcsönkérni Mr. Hoover­től egy kék kabátot — írja Bandholtz —, a gyorsíró-­­jától egy halványpiros nyakkendőt és egy kék golf­sapkát valaki mástól, s végül, hogy teljes legyen a katonai leszerelésem, lehúztam a sarkantyúmat is. Hasonlóképpen átöltözött civilbe adjutánsom is. Vé­gül aztán mégis megengedték, hogy egyenuhában utazhassunk tovább. _______ _ SZEM­ARTIN DRAGEE a, legtöbb embernél már meg­teszi a kötelességét és rend­behozza emésztését. Székrekedés, bélrenyheség rossz emésztés szabályozására vegyen be este 1 -3 szem ARTIN dragéet, reggelre megköny­nyebbül. * HORTHY MIKLÓSNÉ nyomorenyhitő mozgalma. Horthy Miklósné nyomorenyhitő mozgalmára fe­­b­ruár 24-én a következő adományok érkeztek be: Popper Lajos 5 pengő, Ka­­mér 3—3 pengő, Deutsch lévó pustyák Károly, Csaplár Ele- 50 fillér. Igazán jó képeket azonnali készpénzvételre­ kerestünk. — Elsősorban figyelembejövő mesterek:­­ BENCZÚR, BORSOS, BROCKY,­­ MUNKÁCSY, PAÁL, SZÍN­YEI-MERSE. Ajánlatokat — méret és ár megdőlésével, lehető­ ,­leg fényképpel — „A m­a­­t­ö­r“ jeligére a Pesti , Hirlan RZprkp.szioRpe­ php kort­nk. ■?

Next