Pesti Hírlap, 1933. április (55. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-01 / 74. szám

#7 BUDAPEST, 1933. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, nc­­g l­yed éven­ként. 10 pengő 1.Q fillér. Egyes pél­­ányszám ára­ (pálya­udvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fil­lér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeres 1933AP.RH. p. % • r ■L’y*rs, ‚V?·\ SZOMBAT, ÁPRILIS 1 Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadók: Vilmos csalz.ár-ut 78. Tel. mint a szerkesztő­ségnél. Erzsébet-körut 1 Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhir­detések élén közöljük 7’ .­ A békés revízió útja. Irta: Lukács György. A népszövetségi paktum 19. cikke követ­kezőleg hangzik: A közgyűlés időnként felhívhatja a Nép­­szövetség tagjait az alkalmazhatatlanná vált szerződéseknek és olyan nemzetközi állapotok­nak újabb megvizsgálására, amelyeknek fenn­maradása a világbékét veszélyeztethetné. Ez a revíziós szakasz szóról-szóra benn­­foglaltatik a trianoni békediktátumban is. Tehát maga a békediktátum állapítja meg azt a két esetet, melyben revíziónak lehet he­lye. Az egyik eset az, ha olyan nemzetközi ál­lapotok forognak fenn, melyeknek fenntartása a­ békét veszélyeztethetné. Fölösleges bizonyí­­tani, mert köztudomású, hogy Középeurópában a nemzetközi viszonyok olyanok, hogy a legko­molyabban veszélyeztetik a békét. Olyan világ­rendet kényszerítettek reá Középeurópára, amely igazságtalan, amely a népek önrendel­kezési jogának lábbal tiprásával jött létre s amely gazdasági életképtelenséget jelent. Ter­mészetes tehát, hogy a lelkek forronganak. Már­pedig ha a lelkek forronganak, sohasem tud­hatjuk, hol és mikor pattan ki az a szikra, amely lángba borítja a felhalmozott gyúanya­­got és lehetetlenné teszi a béke megóvását. A revízió másik esete, ha a fennálló nem­zetközi szerződések tarthatatlanok. Már­pedig, ha van a világon tarthatatlan szerződés, a tria­noni diktátum bizonyára ilyen, nemcsak azért, mert hazugságokon, erőszakon és igazságtalan­ságokon épült fel, hanem főleg azért, mert az utódállamok lábbal tiporják annak azokat a rendelkezéseit, melyek nekünk is­ biztosítanak némi jogokat. Nem miattunk vált tarthatat­lanná a trianoni szerződés, amennyiben mi a történelemben páratlanul álló béketűréssel hor­dozzuk Trianon minden keresztjét vállainkon, mert aláírtuk azt az írást, ennélfogva, bármi­lyen fájdalmas legyen is, megtartjuk azt mind­addig, amíg legálisan meg nem változtatható. De az u. n. győztesek, az utódállamok szegik meg nyíltan a trianoni szerződés egyes rendel­kezéseit. Nevezetesen azokat, amelyek köteles­ségeket rónak reájuk. Ilyenek például a nem­zeti kisebbségek védelmére, vagy a fegyverke­zéseik lecsökkentésére vonatkozó kötelező ren­delkezések. Tehát az ő eljárásukból következik a legegyenesebb okfejtéssel a revízió szüksé­gessége. Egyébiránt az a körülmény, hogy a főhatalmaknak azok a politikusai, akiknek aka­rata a trianoni szerződést létrehozta, voltakép megtévesztésnek estek áldozatul és megtévesz­tés alapján hozták meg a könyörtelen ítéletet, egymagában is sürgetően követeli az eljárás újraf­öl­vételét s a szerződésnek igazságos ala­pokra helyezését. A revízió során két nagy elvet: a nemze­tiségi elvet és a népek önrendelkezési jogának elvét kell szigorúan szem előtt tartani. A nem­zetiségi elv alapján a trianoni határ mentén köröskörül tisztán vagy túlnyomóan magyarok által lakott területeket, melyek elszakítása a népjogok flagráns megsértése volt, minden to­vábbi lépés nélkül vissza kell adni Magyaror­szágnak. A távolabb fekvő vegyes nemzetiségű területeken pedig a népek önrendelkezési jogá­nak követelménye szerint semleges ellenőrzés alatt meg kell tartani azt a népszavazást, me­lyet annak idején hasztalanul sürgetett a ma­gyar békeküldöttség és ennek a népszavazás­nak eredménye alapján kell határozni az illető területek hovatartozásáról. Magyarország meg­nyugvással tekint a népszavazás elé, föltéve, hogy az pártatlan ellenőrzés mellett megy végbe, mert hiszen tőlünk elszakított másajkú testvéreink is a háború óta elmúlt másfél év­tized alatt bőséges tapasztalatokat szerezhettek arról, hogy a Kárpátokon innen a Duna—Ti­­sza-medencében lakó népelemek a földrajzi, tör­ténelmi és gazdasági összekötőkapcsok olyan tömegével vannak egymáshoz fűzve, hogy csak közös állami életben találhatják meg boldogu­lásukat. És­pedig annál inkább, mert Magyar­­ország, mely mindig testvérként bánt nem ma­gyar ajkú népességével, készséggel hajlandó a békés és megértő együttműködés biztosítéka gyanánt széleskörű autonómiával felruházni nemzetiségeit. Az elmondottakból kétségtelen, hogy a re­vízió megindokolására nem is kell a nemzet­közi jog általános elveinek értelmezéséhez fo­lyamodnunk, mert a Népszövetség egyesség­okmánya e tekintetben konkrét rendelkezéseket tartalmaz. Lássuk azonban ezen konkrét rendelkezé­seknek a gyakorlatban való alkalmazhatóságát. A kisantant elvileg megtagadja a területi revízió lehetőségét. Indokolásul rámutat a pak­tum 10. cikkére, melynek szövege a következő: A Népszövetség tagjai kötelezik magukat arra, hogy a Népszövetség valamennyi tagjá­nak területi épségét és jelenlegi politikai füg­getlenségét tiszteletben tartják és minden külső támadással szemben megóvják. Magából a szövegből kitűnik a kisantant­­teória teljes súlytalansága. A 10. cikk ugyanis a területi integritást csak külső támadással szemben garantálja, tehát csak erőszakos meg­változtatását tilalmazza, viszont a 19. cikk mó­dot nyújt a békés úton való revízióra. A 19. cikk gyakorlati alkalmazásának azonban vannak elég nehéz akadályai, melyek­nek az útból való eltávolítása kívánatos. Ezek az akadályok a paktum 5. cikkében gyökerez­nek. Mit mond az 5. cikk * Azt mondja, hogy ha csak az egyesség­okmány rendelkezései* kifejezetten másként nem rendelkeznek, a közgyűlésnek vagy a ta­nácsnak bármely ülésén a határozatokat az ülé­sen képviselt népszövetségi tagok egyhangú hozzájárulásával kell hozni. Minden eljárási kérdésben, ideértve az egyes ügyek megvizs­gálására szolgáló bizottságok kiküldését is, a közgyűlés vagy a tanács az ülésen képviselt népszövetségi tagok szótöbbségével határoz. A kérdés tehát az, hogy a 19. cikk alap­ján működő népszövetségi közgyűlés egyhan­gúságához van-e kötve, vagy pedig határoz­hat-e szótöbbséggel ? Ha egyhangúsághoz van kötve, akkor a kisantant az egyhangúság létre­­jövetelét természetesen könnyű szerrel meg­akadályozhatja. A másodlagos kérdés pedig az, hogy van-e az ügyben érdekelt népszövetségi tagoknak szavazata vagy nincs? Minthogy a paktum a békés revízió kér­désében nem biztosít érdemleges döntési jogot a Népszövetség közgyűlésének, hanem csupán azt utalja hatáskörébe, hogy az érdekelt álla­mokat felhívhassa a békés revízió kérdésében való állásfoglalásra, ennélfogva az a szerep, melyet a Népszövetség közgyűlése a revízió kérdésében betölteni hivatott, közelebb áll az eljárás fogalmához, mint az érdemleges hatá­rozás fogalmához, és így — nézetem szerint —■ a revízió kérdésében az érdekelt államokhoz in­tézett felszólításhoz nem szükséges egyhangú- LV. ÉVFOLYAM: 74. (18.025) rrtrr !­­ A német zsidóellenes bojkott szombaton délelőtt tiz órakor kezdődik és este felfüggesztik. A felfüggesztés szerdán délelőtt tíz óráig tart. — Ha a külföldi uszítás megszűnik — a nemzeti szocialista párt hajlandó a rendes állapothoz VISSZatérni. (Felvételünk a Képes Pesti Hírlapban.) Berlin, márc. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Göbbels birodalmi felvilágosításügyi mi­niszter pénteken este a német sajtó képviselői előtt a következő nyilatkozatot tette: A birodalmi kormány megelégedéssel vette tu­domásul, hogy a külföldi rémhírterjesztés ellanyhult és ezt annak tulajdonítja, hogy a nemzeti szocialista kiközösítési mozgalommal való fenyegetésnek ez ered­ménye. Kétségtelenné, vált az is, hogy a németországi egyesült zsidóságnak, módjában van ezt az uszítást korlátozni vagy megszüntetni. A kormány meggyőző­dése az, hogy az uszítás már túl van a legmagasabb pontján. A nemzeti szocialista munkáspárt ezekre a körülményekre való tekintettel a következőket ha­tározta el: A szombati napon a kiközösítési mozgalom teljes erővel és vasfegyelemmel végrehaj­tandó. Délelőtt tíz órakor kezdődik és este szünet következik. A felfüggesztés szerda délelőtt tíz óráig tart Ha a külföldi uszítás teljesen mgszűnik, a nemzeti szocialista párt hajlandó a rendes állapothoz ismét visszatérni, de ha nem, akkor a mellőzési mozgalom szerdán délelőtt tíz órakor újból megkezdődik. A szombati eljárás végrehajtása során a biro­dalmi kormány elvárja a következőket: A kiközösí­tés végrehajtásáról a szervezetek Vasfegyelemmel gondoskodnak, de törvénysértésnek nem szabad elő­fordulnia. Nem szabad senkit tettlegesen megfenye­getni. A szervezetek kötelesek gondoskodni arról, hogy a mellőzés ártatlanokat nem sújt. Bankokat nem szabad becsukni, mert akkor a fizetési forga­lom megakad. A párt elvárja, hogy a rohamcsapa­tok tagjai vagy az ellenőrző őrszemek nem lépnek be az üzletekbe. Ezzel kapcsolatban még arról ér­tesülünk, hogy a szombati nap folyamán csak az általános jellegű mellőzési rendelkezések végre­hajtására kerül a sor, mert ezúttal az eljárásnak csak intelem a célja. Ezért nem lép életbe az a ren­delkezés, hogy a zsidó üzletek bocsássák el zsidó alkalmazottaikat és keresztény alkalmazottaiknak kéthónapi fizetést előre folyósítsanak. A kiközösítési mozgalom több városban megkezdődött. Berlin, márc. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának, távirata.) A szombatra hirdetett nagy kiközösítő mozgalom a zsidó üzletek ellen Németország több városában már pénteken megkezdődött. Berlinben a vevők csak úgy tolongtak a zsidó áruházukban, hogy még a­ kiközösítés megkezdése előtt ellássák magukat kellő mennyiségű áruval. A Majna melletti Frankfurtban csütörtökön és péntek délelőtt nagy tömegekben tolongtak a vevők a zsidó áruházakban. Délután azonban felvonultak a rohamosztagosok és felsorakoztak az áruházak kapui előtt. Erre az áru­­h­áztulajdonosok bezárták üzleteiket. Semmiféle ösz­­szeütközés nem történt. Lipcsében rohamosztagosok, akiket polgári ruhás nemzeti szocialisták kísértek, végigvonultak az utcákon és az áruházakon, az egy­­ségáruüzleteken és a többi üzleteken, amelyeknek tulajdonosai vagy vezetői zsidó, falragaszokat he­lyeztek el, amelyeken a lakosságot felszólít­ják a zsidó kereskedők kiközösítésére. Azokat a vevőket, akik el­távoztak a zsidó üzletekből, lefényképezték. Lehetsé­ges, hogy a mozikban be fogják mutatni ezeket a fényképeket. A Karstadt áruházkonszern, amelynek fiókjai vannak számos német városban, közli, hogy igaz­gatóságából kiléptek a zsidó tagok. Az egyes fióküz­letek vezetőségéből is eltávoztak a zsidók, úgy hogy a közlemény azt hangoztatja, hogy az áruházkon­szern még át merőben keresztény vállalat. Ennek kö­vetkeztében a szombaton kezdődő kiközösítés nem érinti a Karstadt konszernt. Ez abból a szempont­ból is fontos, mert a konszernnek az Egyesült­ Álla­mokban számos hitelezője van, akik milliókkal van­nak érdekelve a vállalatban. Berlin, márc. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A nemzeti szocialista üzemszervezet a párt­vezetőség rendeletére úgy intézkedett, hogy vala­mennyi zsidó üzletben szombat délelőtt tíz órakor a nemzeti szocialista üzemsejtek főnökei a szóbanforgó üzletek tulajdonosainál, üzletvezet­őségeinél a követ­kező követeléseket támasszák és kieszközöljék telje­sítésüket: 1. A nemzsidó munkásoknak és alkalma­zottaknak két hónapra előre ki kell fizetni béreiket és fizetéseiket. 2. Egyetlen keresztény munkást és al­kalmazottat nem szabad elbocsátani. 3. Haladékta­lanul el kell bocsátani ezekből az üzletekből minden­kit, aki a zsidó fajhoz tartozik. (Ezt a pontot egyelőre felfüggesztették.) 4. Újságüzemekből és létfontosságú üzemekből valamennyi zsidót haladéktalanul el kell bocsátani.

Next