Pesti Hírlap, 1933. április (55. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-01 / 74. szám

p»*PESTI HÍRLAP 1933. április 1., szombat. Az ellenzék és a kormánypárt a rokkant-törvényjavaslat megváltoztatásáért. Keddtől nyolcórás ülésen tárgyalja a Ház a törvényjavaslatot. Kong az ülésterem, mint egy üres hombár. Ilyen kis számmal még a legáporodottabb uborkasze­zonban sem szoktak összeverődni a képviselő urak. Hol vannak, merre tűntek? A kisgazda honatyák megértő felvilágosítással szolgálnak. Hazasiettek a vidékükre. Tavaszi munka, tavaszi reménységek csábítják ilyenkor a gazdát. A hadirokkant vita amúgy is kezd máig­ kissé kapni. Az eddigi szónokok kimerítettek minden érvet, mit lehet itt még mondani? Még a karzatok is üresek. Simon János, Fábián Béla,­­Tánossy Gábor, Dinnyés Lajos, vitéz Had­­házy Ferenc, Malasits Géza, Petrovátz Gyula hő­siesen állják azonban a frontot. Cifrázzák az egy­­szövetű témát, villogtatják érveiket jobbra és balra, jobbról és balról. A folyosón a mai politikai élet irányítóját, a miniszterelnököt ostromolják az újságírók húsvéti nyilatkozatokért. Gömbös elhárítja: — Én csak akkor nyilatkozom, ha szükséges­nek látom. Mindent a kellő időben. — Ne is nyilatkozzál, kegyelmes uram, — mondja Dési Géza tréfásan, — mert úgy járhatsz, mint annak idején Mikszáth Kálmán. — Hát a nagy palóc hogy járt? — kérdi kí­váncsian az új idők vezérpolitikusa a régi politikai korszak klasszikus írójáról. — Mikszáth mesélte el egyszer nekünk éppen itt ezen a folyosón az esetet. Elmondom úgy, ahogy ő mondotta. „Kellemetlen história esett meg velem a minap — hangzott Mikszáth elbeszélése. — Egy nagy napilap fiatal munkatársa megjelent nálam,­­hogy a lapja ünnepi száma részére mondjak egyet­­mást. Hogy beszélgessek vele valamiről. — Ugyan miről? — kérdeztem. — Valami időszerű kérdésről. Talán iroda­lomról, művészetről, vagy más efféléről. — Nevetve feleltem erre. Nézze öcsémuram, ez talán nem jól van igy. Ön le akarja írni az én gon­dolataimat és én már most meg merek rá esküdni hogy az Írása nem fog tetszeni nekem. Azt fogom magamban dörmögni: „Ejnye, hogy a macska rúgja meg, én ezt talán mégis másként mondtam!“ Mert ilyen ám az ember. Mindent jobban akar tudni, mint más. No és bizonyos, hogy mindent máskép is tud, mint más. Ha nem cseréljünk szerepet, mondja el maga a gondolatait és én írom le azokat. Vagy tudja mit? Egyezzünk ki! Én leirom a gondolatai­mat valamely aktuális kérdésről, ön a kész kézira­tot elviszi a szerkesztőjének és azt mondja: „íme, ezeket szedtem ki Mikszáthból! Nehezen állott kö­télnek az öreg, de hát valahogy csak mégis ment a dolog!“ így. Helyes? — Az ifjúnak tetszett a megoldás. Hogyne! Ne­kem is tetszett volna az ő helyében. Hanem aztán baj lett ezzel a kézirattal. Az én ifjú barátom ugyanis nem azt írta a kézirat fölé: Mondta Mik­száth Kálmán, hanem ezt: írta: Mikszáth Kálmán. A szerkesztője pedig fogta magát és leadta az Írá­somat szépen, vonal alatt, — ünnepi tárcának. — Erre jött aztán a hadd el hadd! Nekem tudva­levőleg szerződésem van egy másik nagy napilap szerkesztőjével, hogy csak neki írok tárcákat. Ez a szerkesztő — igen jó barátom különben — rám­rontott, hogy: — No, te ugyan szépen csinálod! Mi fizetjük neked a milliókat, hogy csak nekünk i­j és te szó nélkül konkurrenciát csinálsz lapunknak egy más újságban! — Nagyon megharagudtam. Az ember mindig haragszik, ha másnak van igaza és az én szerkesz­tőmnek határozottan igaza volt. Megharagudtam az intervjura és ezentúl hozzám ugyan ne jöjjön senki ilyesmiért, mert még azt is letagadom, hogy élek! Mikszáth izes előadásának archaikus vissz­hangjaként hat Dési elbeszélése a képviselő urak között, akiknek sorából most Czettler Jenő, a t. Ház alelnöke tréfásan ragadja ki Simon Jánost, a rok­kantjavaslat egyik szónokát. Gratulál neki: — Nagyon jó volt a beszéded János. — Köszönöm, kegyelmes uram! — De tudod, miért volt jó? — Miért? — Mert rövid volt. Czettler aztán, mint a született professzor, ok­tatólag fordul képviselőtársaihoz: — Tanuljátok meg, hogy a rövid beszéd min­dig jobb, mint a hosszú. Csak akinek nincs érdem­leges mondanivalója, nyújtja el a mondókáját. Úgy van vele, mint az egyszeri pincér, aki halat szolgált fel a vendégnek. — De hiszen romlott ez a hal! — szól rá a pincérre a vendég. A pincér magyarázkodik: — Éppen azért hoztam belőle dupla adagot ... Valaki panaszkodik aztán, hogy a választók mennyi mindenféle kéréssel rohanják meg a képvi­selőket. Czettler erre is megadja tanári véleményét: — A választó nagy úr, fiaim. Amit kivan, azt gondolkodás nélkül meg kell tenni. Velem például megtörtént, hogy kerületem egyik községéből felke­resett egy küldöttség. Arra kért, hogy vezessem őket a földmivelésügyi miniszterhez, mert tagosítani akarnak. Hát vezettem őket. Egy hét múlva ugyan­abból a községből egy másik küldöttség jött fel hoz­zám. Hogy vezessem őket ,szintén a miniszterhez, mert ők meg nem­ akarnak tagosítani. — És mit mondtál nekik? — Semmit. Elvezettem őket is a miniszter f elé . . . Ilyen elmésségek enyhítik a folyosó unalmát, amelyet az ülés vége felé mégis elűz az a találko­zás, amely Gömbös és vezérkara, valamint az ellen­zék több képviselőtagja közt az ellenzéki folyosón történik. Gömbös sétál át Stranyavszkyval, Dará­nyi államtitkárral és több kormánypárti honatyá­val az ellenzékiek közé. Mint a bajvívók, úgy mé­rik össze elméik pengéit. Itt esik meg, hogy Dési átad egy kérvényt Darányi államtitkárnak. — Miért nem adtad át nékem? — kérdi Göm­bös. — Bent ültél már a teremben, nem akartalak zavarni. Különben is egy régi magyar nótával tar­tok. — Hogy hangzik az? Dési derültség közt idézi a nótát: Akkor gyere, mikor hívlak, Mikor neveden szólitlak ... A folyosó mozgalmassága átterjed a végén az ülésteremre is. A napirend megállapításánál Klein Antal kavarja fel a hangulatot egy szekszárdi vá­rosi választás körüli események elmondásával, ösz­­szecsap az ellenzék és a jobboldal. Biztos recept a viharra a választási atrocitás. Csak úgy röpködnek az izgatott közbekiáltások: — Spiclirendszer! Svindli! — kiáltják balról. Berky visszavág, Tabódy, Téglássy segítenek neki. Az elnök rázza a csengőt, hiába. Végre is fél tízkor ennek a mulatságnak is vége. A következő ülés kedden. Már délután négy órakor kezdődik s éjfélig tart.* Czettler Jenő alelnök délután 5 órakor nyitotta meg a képviselőház pénteki ülését. Benyújtották a rokkantjavaslat tárgyalásának idejére a nyolcórás üléseket kérő indítványt, majd folytatták a rokkant­­javaslat tárgyalását. Simon János örömmel fogadta a javaslatot, bár az nem elégíti ki a rokkantakat a megállapított já­rulékok csekélysége miatt. Azokat, akik a háborúban részt nem vettek, adóztassák meg a h­admentességi adó mintájára. Köszönetet mond a miniszterelnök­nek békenyilatkozatáért. Nemzetközi mozgalmat hadifoglyaink hazatérése érdekében. Fábián Béla azt fejtegeti, hogyha Európa nem­zetei idejekorán észre nem térnek és nem tesznek semmit a közelgő háborús veszély ellen, ebből a ka­tasztrófából csak egyetlen állam kerül ki nyertesen, az orosz szovjet. A javaslat nem elégíti ki a rokkan­tak megérdemelt igényeit. Még mindig vannak ma­gyar hadifoglyok Oroszországban, akik szeretnének hazajönni, de nem áll módjukban. A kormánynak nemzetközi mozgalmat kell megindítani ezek érde­kében. Szükségesnek tartja, hogy azok a tisztviselők, akik háborús szolgálatuk miatt hátrányt szenvedtek,, a legrövidebb időn belül kárpótlást kapjánál­. Akkor kellett volna gondoskodni a rokkantakról, amikor még 180 millió felesleg volt a költségvetésben. Hely­telennek tartja az általános felülvizsgálatot, mert nagy izgalmat kelt a rokkantak körében. A felülvizs­gálatnak csak arra szabad szorítkoznia, hogy az ál­­rokkantaktól megtisztítsa a társadalmat. A javasla­tot nem fogadja el, mert a részletei nem kielégítők. Szép szavakkal nem lehet elintézni a rokkantakkal szemben fennálló nemzeti tartozást. Jánossy a kártyások megadóztatását követeli­ Jánossy Gábor szerint, az az összehasonlítás, amelyet a hadirokkant kérdéssel kapcsolatban a kül­földi államokkal szemben tettek, teives, mert ügyei­men kívül hagyja azt, hogy például az utódállamok a tőlünk elrabolt zsákmányból látják el rokkant­' jaikat. Szó esett arról, hogy 1645 embernek van. 50.000 pengőn felüli jövedelme. Helyes volna, ha havi jövedelmükből 100—1000 pengőt odaadnának a hadi­özvegyeknek. Adóztassák meg a kártyásokat. Én nem értek a kártyához —­ ebben analfabéta, antitalen­­tum, magyarul hatökör vagyok (Derültség.) — de aki azért ül le az asztalhoz felebarátjával, hogy zse­béből munka nélkül a pénzt kiszedje, erkölcstelen dolgot követ el. Ha a művelt nyugaton megengedik, hogy az emberek játékban gazdagítsák egymást, miért ne lehetne itt is felállítani a margitszigeti já­tékbankot? Egyáltalán, aki tiltott szerencsejátékot játszik, adjon valamit a rokkantaknak. Ellenkező esetben tiltsuk el egyáltalán a szerencsejátékot. Aki minden áron játszani akar, játsszék pattogatott ku­koricával vagy tökmaggal. (Zajos derültség.) Úgy látszik, pénzügyi eszméim nem találkoznak helyes­léssel. (Derűs felkiáltások: De igen.) Akkor szavaz­zák meg indítványomat, bár nem tudom, be fogom-e nyújtani. Sokszor esik szó a Házban panamákról. Itt nyomorúságos világ van, de panama nincs. Ha panamák mégis felbukkannak, azokat megvizsgálják és megtorolják. Beszédében Petőfiből, Aranyból, Vö­­rösmartyból, Vajda Jánosból, Gyóni Gézából vett idé­zeteket adott elő, majd kijelentette, hogy hittel fo­gadja el a javaslatot. Dinnyés Lajos arra mutatott rá, hogy a kor­mányzó párt tizenhárom év alatt mindent keresztül vitt, amit akart, de a rokkantjavaslat szóba sem ke­rült. Becsületes elgondolású földreformot kell alkotni és végrehajtani. A nemzeti alapon álló kisemberek tömege haláláig megmarad a nemzet hű fiának. Ko­moly intézkedések szükségesek, h­ogy a hadirokkan­tak a hasznot hajtó állami jogosítványokhoz jussa­nak. A javaslat osztályokba való sorsolása nem he­lyes. Száz százalékos rokkant csak az lehet, aki már jóformán halott. Módosítani kell az utólagos jelen­tésre vonatkozó tilalmat is, mert még mindig vak­nak olyan rokkantak, akiknek a háborús sebesülése most súlyosodik. A rokkantaknak juttatandó kedvezménye­ket törvényhozási úton kell rendezni. A javaslat nem oldja meg a rokkantkérdést, ezért nem fogadja el. Hadházy Ferenc szerint a hadviseltek és a há­borús károsultak összes kérdéseit is a javaslattal együtt kellett volna megoldani. A járadékösszegeket alacsonyaknak tartja, több módosítást ajánl elfoga­dásra, majd rokkantotthonok fölállítását sürgeti. Ha el is fogadja a javaslatot, azt nem tartja megnyugta­tónak, csak átmenetnek tekinti. Együtt érez mind­azokkal a felszólalásokkal amelyek a Ház bármely oldaláról a rokkantak érdekében elhangzottak. Malárits Géza nem fogadja el a javaslatot, mert nem lát biztosítékot arra, hogy a kormány valaha is jobban fog gondoskodni a rokkantakról. Hogy a­ magyarság sokkal nagyob­b arányban vette ki a ré­szét a háborúból, ennek oka az is, hogy az az osztrák hadvezetés nemcsak tudatlan és ostoba volt, hanem a magyarokkal szemben egyenesen rosszakaratú. És ezeket a Potiorekeket és hasonló magyar vért pazarló társaikat, akik miatt a szörnyű veszteségek érték a magyarságot, származásra való tekintet nélkül sok- 6 1 í' ! ! I ?! ?! !!! $ !! I a Világegyetem, a Föld, az Élet és az Ember fejlő­désének történetét a Föld keletkezésétől a legújabb korig . A magyar tudomány színe java dolgozott e hatalmas művön. Tizennégy elsőrangú történet­tudós, író, tanár, festő és rajzoló szerkesztette, írta és rajzolta e gyönyörűen illusztrált díszmunkát. A teljes 20 kötetes sorozat 2 pengős havi rész­letfizetésre kapható. Budapesten 36 pengőért, vidé­ken bérmentes szállítással 36 pengőért. Mivel egyes kötetek már fogytán vannak, nagyon kérjük, ha a teljes sorozatot meg akarja kapni, sürgősen töltse ki az alanti szelvényt és küldje be Tolnai Világlapja kiadóhivatalának. Honnan jött az ember, ho­lyan fejlődött, miken ment keresztül, amíg kialakult a világ mai arculata és milyen sors vár reá? Ezekre a kérdésekre adnak feleletet Tolnai Világtörténelmének kötetei. Az emberiség történetét beszéli el a Föld őskorától kezdve egészen napjainkig Tolnai Világtörténelme különös tekintettel a háborúra és a háború utáni korszakra. Tolnai Világtörténelme 20 kötete felöleli ^ -------- Itt tessék levágni és a ki (Tolnai Világlapja kiadóhivatalának, adóhivatalnak beküldeni! ------­Budapest, VII., Dohány­ utca 12. szám.) Megrendelőlap. Megrendelem Tolnai Világtörténelme 20 kötetét Bu­dapesten 36 pengő, vidéken 38 pengő árban, egy­másutáni egyenlő havi 2 pengős részletfizetésre. Az első részletet a kötetek átvétele után törlesztem­, az­ után pedig a következő részleteket minden hónap­ban a vállalat pénztárához befizetem, levonás nél­kül. A teljes törlesztésig a sorozat tulajdonjogát a vállalat fenntartja. Már egy részlet be nem tartása esetén a hátralék teljes összegében esedékessé vá­lik. Az esedékes és lejárt részleteket a cégnek jo­gában áll költségemre postai megbízás útján be­vonni. Per esetén alávetem magam a budapesti P. T. I­.t a központi királyi Járásbíróság hatáskörének és kizá­rólagos illetékességének kelt. 193­-b­ól nap, aláírás, foglalkozás, pontos cím. 1

Next