Pesti Hírlap, 1933. április (55. évfolyam, 74-97. szám)
1933-04-01 / 74. szám
p»*PESTI HÍRLAP 1933. április 1., szombat. Az ellenzék és a kormánypárt a rokkant-törvényjavaslat megváltoztatásáért. Keddtől nyolcórás ülésen tárgyalja a Ház a törvényjavaslatot. Kong az ülésterem, mint egy üres hombár. Ilyen kis számmal még a legáporodottabb uborkaszezonban sem szoktak összeverődni a képviselő urak. Hol vannak, merre tűntek? A kisgazda honatyák megértő felvilágosítással szolgálnak. Hazasiettek a vidékükre. Tavaszi munka, tavaszi reménységek csábítják ilyenkor a gazdát. A hadirokkant vita amúgy is kezd máig kissé kapni. Az eddigi szónokok kimerítettek minden érvet, mit lehet itt még mondani? Még a karzatok is üresek. Simon János, Fábián Béla,Tánossy Gábor, Dinnyés Lajos, vitéz Hadházy Ferenc, Malasits Géza, Petrovátz Gyula hősiesen állják azonban a frontot. Cifrázzák az egyszövetű témát, villogtatják érveiket jobbra és balra, jobbról és balról. A folyosón a mai politikai élet irányítóját, a miniszterelnököt ostromolják az újságírók húsvéti nyilatkozatokért. Gömbös elhárítja: — Én csak akkor nyilatkozom, ha szükségesnek látom. Mindent a kellő időben. — Ne is nyilatkozzál, kegyelmes uram, — mondja Dési Géza tréfásan, — mert úgy járhatsz, mint annak idején Mikszáth Kálmán. — Hát a nagy palóc hogy járt? — kérdi kíváncsian az új idők vezérpolitikusa a régi politikai korszak klasszikus írójáról. — Mikszáth mesélte el egyszer nekünk éppen itt ezen a folyosón az esetet. Elmondom úgy, ahogy ő mondotta. „Kellemetlen história esett meg velem a minap — hangzott Mikszáth elbeszélése. — Egy nagy napilap fiatal munkatársa megjelent nálam,hogy a lapja ünnepi száma részére mondjak egyetmást. Hogy beszélgessek vele valamiről. — Ugyan miről? — kérdeztem. — Valami időszerű kérdésről. Talán irodalomról, művészetről, vagy más efféléről. — Nevetve feleltem erre. Nézze öcsémuram, ez talán nem jól van igy. Ön le akarja írni az én gondolataimat és én már most meg merek rá esküdni hogy az Írása nem fog tetszeni nekem. Azt fogom magamban dörmögni: „Ejnye, hogy a macska rúgja meg, én ezt talán mégis másként mondtam!“ Mert ilyen ám az ember. Mindent jobban akar tudni, mint más. No és bizonyos, hogy mindent máskép is tud, mint más. Ha nem cseréljünk szerepet, mondja el maga a gondolatait és én írom le azokat. Vagy tudja mit? Egyezzünk ki! Én leirom a gondolataimat valamely aktuális kérdésről, ön a kész kéziratot elviszi a szerkesztőjének és azt mondja: „íme, ezeket szedtem ki Mikszáthból! Nehezen állott kötélnek az öreg, de hát valahogy csak mégis ment a dolog!“ így. Helyes? — Az ifjúnak tetszett a megoldás. Hogyne! Nekem is tetszett volna az ő helyében. Hanem aztán baj lett ezzel a kézirattal. Az én ifjú barátom ugyanis nem azt írta a kézirat fölé: Mondta Mikszáth Kálmán, hanem ezt: írta: Mikszáth Kálmán. A szerkesztője pedig fogta magát és leadta az Írásomat szépen, vonal alatt, — ünnepi tárcának. — Erre jött aztán a hadd el hadd! Nekem tudvalevőleg szerződésem van egy másik nagy napilap szerkesztőjével, hogy csak neki írok tárcákat. Ez a szerkesztő — igen jó barátom különben — rámrontott, hogy: — No, te ugyan szépen csinálod! Mi fizetjük neked a milliókat, hogy csak nekünk ij és te szó nélkül konkurrenciát csinálsz lapunknak egy más újságban! — Nagyon megharagudtam. Az ember mindig haragszik, ha másnak van igaza és az én szerkesztőmnek határozottan igaza volt. Megharagudtam az intervjura és ezentúl hozzám ugyan ne jöjjön senki ilyesmiért, mert még azt is letagadom, hogy élek! Mikszáth izes előadásának archaikus visszhangjaként hat Dési elbeszélése a képviselő urak között, akiknek sorából most Czettler Jenő, a t. Ház alelnöke tréfásan ragadja ki Simon Jánost, a rokkantjavaslat egyik szónokát. Gratulál neki: — Nagyon jó volt a beszéded János. — Köszönöm, kegyelmes uram! — De tudod, miért volt jó? — Miért? — Mert rövid volt. Czettler aztán, mint a született professzor, oktatólag fordul képviselőtársaihoz: — Tanuljátok meg, hogy a rövid beszéd mindig jobb, mint a hosszú. Csak akinek nincs érdemleges mondanivalója, nyújtja el a mondókáját. Úgy van vele, mint az egyszeri pincér, aki halat szolgált fel a vendégnek. — De hiszen romlott ez a hal! — szól rá a pincérre a vendég. A pincér magyarázkodik: — Éppen azért hoztam belőle dupla adagot ... Valaki panaszkodik aztán, hogy a választók mennyi mindenféle kéréssel rohanják meg a képviselőket. Czettler erre is megadja tanári véleményét: — A választó nagy úr, fiaim. Amit kivan, azt gondolkodás nélkül meg kell tenni. Velem például megtörtént, hogy kerületem egyik községéből felkeresett egy küldöttség. Arra kért, hogy vezessem őket a földmivelésügyi miniszterhez, mert tagosítani akarnak. Hát vezettem őket. Egy hét múlva ugyanabból a községből egy másik küldöttség jött fel hozzám. Hogy vezessem őket ,szintén a miniszterhez, mert ők meg nem akarnak tagosítani. — És mit mondtál nekik? — Semmit. Elvezettem őket is a miniszter f elé . . . Ilyen elmésségek enyhítik a folyosó unalmát, amelyet az ülés vége felé mégis elűz az a találkozás, amely Gömbös és vezérkara, valamint az ellenzék több képviselőtagja közt az ellenzéki folyosón történik. Gömbös sétál át Stranyavszkyval, Darányi államtitkárral és több kormánypárti honatyával az ellenzékiek közé. Mint a bajvívók, úgy mérik össze elméik pengéit. Itt esik meg, hogy Dési átad egy kérvényt Darányi államtitkárnak. — Miért nem adtad át nékem? — kérdi Gömbös. — Bent ültél már a teremben, nem akartalak zavarni. Különben is egy régi magyar nótával tartok. — Hogy hangzik az? Dési derültség közt idézi a nótát: Akkor gyere, mikor hívlak, Mikor neveden szólitlak ... A folyosó mozgalmassága átterjed a végén az ülésteremre is. A napirend megállapításánál Klein Antal kavarja fel a hangulatot egy szekszárdi városi választás körüli események elmondásával, öszszecsap az ellenzék és a jobboldal. Biztos recept a viharra a választási atrocitás. Csak úgy röpködnek az izgatott közbekiáltások: — Spiclirendszer! Svindli! — kiáltják balról. Berky visszavág, Tabódy, Téglássy segítenek neki. Az elnök rázza a csengőt, hiába. Végre is fél tízkor ennek a mulatságnak is vége. A következő ülés kedden. Már délután négy órakor kezdődik s éjfélig tart.* Czettler Jenő alelnök délután 5 órakor nyitotta meg a képviselőház pénteki ülését. Benyújtották a rokkantjavaslat tárgyalásának idejére a nyolcórás üléseket kérő indítványt, majd folytatták a rokkantjavaslat tárgyalását. Simon János örömmel fogadta a javaslatot, bár az nem elégíti ki a rokkantakat a megállapított járulékok csekélysége miatt. Azokat, akik a háborúban részt nem vettek, adóztassák meg a hadmentességi adó mintájára. Köszönetet mond a miniszterelnöknek békenyilatkozatáért. Nemzetközi mozgalmat hadifoglyaink hazatérése érdekében. Fábián Béla azt fejtegeti, hogyha Európa nemzetei idejekorán észre nem térnek és nem tesznek semmit a közelgő háborús veszély ellen, ebből a katasztrófából csak egyetlen állam kerül ki nyertesen, az orosz szovjet. A javaslat nem elégíti ki a rokkantak megérdemelt igényeit. Még mindig vannak magyar hadifoglyok Oroszországban, akik szeretnének hazajönni, de nem áll módjukban. A kormánynak nemzetközi mozgalmat kell megindítani ezek érdekében. Szükségesnek tartja, hogy azok a tisztviselők, akik háborús szolgálatuk miatt hátrányt szenvedtek,, a legrövidebb időn belül kárpótlást kapjánál. Akkor kellett volna gondoskodni a rokkantakról, amikor még 180 millió felesleg volt a költségvetésben. Helytelennek tartja az általános felülvizsgálatot, mert nagy izgalmat kelt a rokkantak körében. A felülvizsgálatnak csak arra szabad szorítkoznia, hogy az álrokkantaktól megtisztítsa a társadalmat. A javaslatot nem fogadja el, mert a részletei nem kielégítők. Szép szavakkal nem lehet elintézni a rokkantakkal szemben fennálló nemzeti tartozást. Jánossy a kártyások megadóztatását követeli Jánossy Gábor szerint, az az összehasonlítás, amelyet a hadirokkant kérdéssel kapcsolatban a külföldi államokkal szemben tettek, teives, mert ügyeimen kívül hagyja azt, hogy például az utódállamok a tőlünk elrabolt zsákmányból látják el rokkant' jaikat. Szó esett arról, hogy 1645 embernek van. 50.000 pengőn felüli jövedelme. Helyes volna, ha havi jövedelmükből 100—1000 pengőt odaadnának a hadiözvegyeknek. Adóztassák meg a kártyásokat. Én nem értek a kártyához — ebben analfabéta, antitalentum, magyarul hatökör vagyok (Derültség.) — de aki azért ül le az asztalhoz felebarátjával, hogy zsebéből munka nélkül a pénzt kiszedje, erkölcstelen dolgot követ el. Ha a művelt nyugaton megengedik, hogy az emberek játékban gazdagítsák egymást, miért ne lehetne itt is felállítani a margitszigeti játékbankot? Egyáltalán, aki tiltott szerencsejátékot játszik, adjon valamit a rokkantaknak. Ellenkező esetben tiltsuk el egyáltalán a szerencsejátékot. Aki minden áron játszani akar, játsszék pattogatott kukoricával vagy tökmaggal. (Zajos derültség.) Úgy látszik, pénzügyi eszméim nem találkoznak helyesléssel. (Derűs felkiáltások: De igen.) Akkor szavazzák meg indítványomat, bár nem tudom, be fogom-e nyújtani. Sokszor esik szó a Házban panamákról. Itt nyomorúságos világ van, de panama nincs. Ha panamák mégis felbukkannak, azokat megvizsgálják és megtorolják. Beszédében Petőfiből, Aranyból, Vörösmartyból, Vajda Jánosból, Gyóni Gézából vett idézeteket adott elő, majd kijelentette, hogy hittel fogadja el a javaslatot. Dinnyés Lajos arra mutatott rá, hogy a kormányzó párt tizenhárom év alatt mindent keresztül vitt, amit akart, de a rokkantjavaslat szóba sem került. Becsületes elgondolású földreformot kell alkotni és végrehajtani. A nemzeti alapon álló kisemberek tömege haláláig megmarad a nemzet hű fiának. Komoly intézkedések szükségesek, hogy a hadirokkantak a hasznot hajtó állami jogosítványokhoz jussanak. A javaslat osztályokba való sorsolása nem helyes. Száz százalékos rokkant csak az lehet, aki már jóformán halott. Módosítani kell az utólagos jelentésre vonatkozó tilalmat is, mert még mindig vaknak olyan rokkantak, akiknek a háborús sebesülése most súlyosodik. A rokkantaknak juttatandó kedvezményeket törvényhozási úton kell rendezni. A javaslat nem oldja meg a rokkantkérdést, ezért nem fogadja el. Hadházy Ferenc szerint a hadviseltek és a háborús károsultak összes kérdéseit is a javaslattal együtt kellett volna megoldani. A járadékösszegeket alacsonyaknak tartja, több módosítást ajánl elfogadásra, majd rokkantotthonok fölállítását sürgeti. Ha el is fogadja a javaslatot, azt nem tartja megnyugtatónak, csak átmenetnek tekinti. Együtt érez mindazokkal a felszólalásokkal amelyek a Ház bármely oldaláról a rokkantak érdekében elhangzottak. Malárits Géza nem fogadja el a javaslatot, mert nem lát biztosítékot arra, hogy a kormány valaha is jobban fog gondoskodni a rokkantakról. Hogy a magyarság sokkal nagyobb arányban vette ki a részét a háborúból, ennek oka az is, hogy az az osztrák hadvezetés nemcsak tudatlan és ostoba volt, hanem a magyarokkal szemben egyenesen rosszakaratú. És ezeket a Potiorekeket és hasonló magyar vért pazarló társaikat, akik miatt a szörnyű veszteségek érték a magyarságot, származásra való tekintet nélkül sok- 6 1 í' ! ! I ?! ?! !!! $ !! I a Világegyetem, a Föld, az Élet és az Ember fejlődésének történetét a Föld keletkezésétől a legújabb korig . A magyar tudomány színe java dolgozott e hatalmas művön. Tizennégy elsőrangú történettudós, író, tanár, festő és rajzoló szerkesztette, írta és rajzolta e gyönyörűen illusztrált díszmunkát. A teljes 20 kötetes sorozat 2 pengős havi részletfizetésre kapható. Budapesten 36 pengőért, vidéken bérmentes szállítással 36 pengőért. Mivel egyes kötetek már fogytán vannak, nagyon kérjük, ha a teljes sorozatot meg akarja kapni, sürgősen töltse ki az alanti szelvényt és küldje be Tolnai Világlapja kiadóhivatalának. Honnan jött az ember, holyan fejlődött, miken ment keresztül, amíg kialakult a világ mai arculata és milyen sors vár reá? Ezekre a kérdésekre adnak feleletet Tolnai Világtörténelmének kötetei. Az emberiség történetét beszéli el a Föld őskorától kezdve egészen napjainkig Tolnai Világtörténelme különös tekintettel a háborúra és a háború utáni korszakra. Tolnai Világtörténelme 20 kötete felöleli ^ -------- Itt tessék levágni és a ki (Tolnai Világlapja kiadóhivatalának, adóhivatalnak beküldeni! ------Budapest, VII., Dohány utca 12. szám.) Megrendelőlap. Megrendelem Tolnai Világtörténelme 20 kötetét Budapesten 36 pengő, vidéken 38 pengő árban, egymásutáni egyenlő havi 2 pengős részletfizetésre. Az első részletet a kötetek átvétele után törlesztem, az után pedig a következő részleteket minden hónapban a vállalat pénztárához befizetem, levonás nélkül. A teljes törlesztésig a sorozat tulajdonjogát a vállalat fenntartja. Már egy részlet be nem tartása esetén a hátralék teljes összegében esedékessé válik. Az esedékes és lejárt részleteket a cégnek jogában áll költségemre postai megbízás útján bevonni. Per esetén alávetem magam a budapesti P. T. I.t a központi királyi Járásbíróság hatáskörének és kizárólagos illetékességének kelt. 193-ból nap, aláírás, foglalkozás, pontos cím. 1