Pesti Hírlap, 1933. június (55. évfolyam, 123-145. szám)
1933-06-01 / 123. szám
BUDAPEST, 1933 Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fillér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeres LV. ÉVFOLYAM: 123. (18.074) SZÁM: 33 JUH ' AtversKITÖRTÖK: JUNIUS 1. Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—-95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél. Erzsébet-körut 1 Tel. J. 352-96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük Pesti Hirlap A magyar föld gyógyító forrásai. Irta : Dr. Vargyas Tivadar, belsőjózsefvárosi plébános. Budapest világvárossá fejlődése során a régi Pestnek és Budának sok patinás emléke esett áldozatul. Eltűnt a Halpiac, nincs Septemvirátus palotája, nincs Hatvani-utca a Hatvanikapuval. Teljesen átalakult a régi budai vár környéke is. Lebontásra kerültek a Bécsi-, a Fehérvári-kapu, a Ferdinánd-kapu, a Vizi-kapu és egyéb emlékek. Legtovább maradt meg régi érintetlenségében a Tabán; nem azért, mintha különös előszeretettel akarták volna megőrizni, hanem a városfejlődés lázas iramában nem jutott idő és alkalom arra, hogy ezt a területet a városfejlesztés tervébe belefoglalják. Mindig akadt sürgősebben megoldandó feladat. A Tabán jövője élénken foglalkoztatja azokat, akik meleg szeretettel kísérik figyelemmel a főváros fejlődésének minden jelentős mozzanatát. A régi Buda történelmi levegőjéből megrekedt valami ezekben a tabáni sikátorokban és házudvarokban. Most, hogy eltűnnek a föld színéről, nem közömbös, hogy mi rejlik helyükön. A Tabán rendezésével elérkezett az alkalom, hogy jelentősen nagyot alkossunk. Nagy alkotások rendkívüli nehézségekkel és nagy áldozatokkal létesíthetők. Példájául szolgálhat a grandiózus gondolattal megalkotott Szent Gellértszálloda és gyógyfürdő. Mire elkészült, a tényleges kiadások az előirányzott költségeket meszsze túlhaladták. Vehemens támadásoknak és kritikáknak volt kitéve ez a „fölösleges luxus“sal megépített remek intézmény. Az idő mégis a nagy stílusban gondolkodóknak adott igazat. Érdemes volt nagy áldozatok árán valóban nagyot alkotni. Ha napjainkban is idegen nemzetek nagyjai érkeznek Budapestre, és akár egyes kiváló egyéneket, akár kisebb-nagyobb számú illusztris vendégcsoportot lát hivatalosan vendégül a székesfőváros, ebben a Szent Gellértszállodában rendezi a fogadásokat azért, mert világvárosok színvonalán álló intézmény ez, amelyben azok a vendégek, kik hazájukban nagy stílushoz szoktak, itt is megtalálják azt. Kizárólag azért említettem fel ezt a példát, hogy örüljünk, ha létesítendő intézmények tervezésénél vannak, akik nagy stílusban tudnak gondolkodni és akarnak nagyot alkotni. Budát régente nemcsak „Aquincum“ és „Buda“ neveken jelölték, hanem ezzel a körülíró meghatározással is: „Ad aquas calidas“. Gyógyforrásainak ereje és értéke ismert volt visszanyúlóan a rómaiak idejéig. A leggazdagabb gyógyforrások a Gellérthegy körül fakadnak, olyan bőséggel és a vegyelemzés által bizonyított olyan gyógytartalommal, hogy Budapestet Európa gyógyfürdő-központjává lehetne fejleszteni, amint ezt József Ferenc királyi herceg a Pesti Hírlapban május 14-én megjelent vezércikkében bizonyította és javasolta. Ne siessük el ennek a gyógyforrásokkal olyan gazdagon megáldott, nagyrahivatott területnek beépítését. A lebontásra kerülő Tabán helyén egyelőre nem szabad egyetlen bérház építését sem megengedni. Terjedelmes parkká alakítandó át, melyben sétaterekkel körülvéve létesíttessenek a gyógyfürdőkkel kapcsolatos szállodák és penziók. Ha valóban világhíresen nagy dolgot akarunk alkotni, nem szabad viszszariadnunk attól a gondolattól sem, hogy a Gellérthegy lábánál az összes útban álló épületet is kisajátítsuk. Kisajátításra kellene kerülniök a Döbrentei tér 4., 5., 6. számú négyemeletes palotáknak, a mögéjük csatlakozó, elöregedett, jelentéktelen épületekkel egyetemben, úgy hogy ehhez a terephez hozzávéve a Rácfürdő mai egész épülettömbjét — ezen az egész területen, a Szent Gellért-szállodához és gyógyfürdőhöz teljesen hasonló, grandiózus szállodát és gyógyfürdőt létesíthessünk a világ legtehetősebbjei számára. Tavan nagy parkjában pedig, előre megtervezett rendszerrel kijelölt, legalkalmasabb helyeken és sorrendben létesítendők a középosztály igényeinek megfelelő gyógyfürdőkkel kapcsolatos szállodák és penziók. Létesítendők ugyanilyen intézmények a kevésbé tehetős társadalmi osztályok részére is, valamint legalább egy teljesen ingyenes gyógyfürdő a szegények használatára. A tabáni nagy parkot már csak azért sem szabadna bérházakkal beépíteni, hogy ha majd valóban világszerte híressé alakul ki a budapesti gyógyfürdő-intézmény, a gyógyforrásoknak ezen a területen a szükséges továbbfejlesztés lehetősége megadassák. Gondoljunk arra is, hogy a csákányok hozhatnak fölszínre olyan történelmi emlékeket, melyeknek fenntartására éppen a létesítendő gyógypark területén kell helyet hagynunk. Ezért is csak ott és olyan kötött formában épülhessenek majd bérházak, hogy azok az egész terepet harmonikus egységgé kiegészítsék. Azt mondhatná minderre valaki, hogy bölcselkedni és újságcikkekben fontoskodni nem nehéz. Annál nehezebb, jobban mondva lehetetlen tőke nélkül valamit alkotni. Én úgy vélem, hogy ha önként kínálkozott külföldi tőke, mely a Margitszigeten hajlandó volt volna játékkaszinót létesíteni, mely 25—30 év múltával a főváros tulajdonába ment volna át, ilyen jelentős alkotáshoz, mint a világhírre szánt budapesti gyógyfürdő intézmény — szerződéses hasonló feltételek mellett — lehet külföldi tőkét találni. A gyógyfürdő-intézmény megalkotására való vállalkozás mindenesetre humánusabb, erkölcsösebb, reálisabb tőkebefektetés, mint játékkaszinó létesítése. Egyúttal rentábilis tőkebefektetés, mert olyan ember mégis csak kevés van, aki a játék„szenvedély“-nek rabja, de nagyon-nagyon sok olyan ember van aki valamely betegség révén „szenvedés“-velt osztályosa. Ezek a szenvedők mind-mind gyógyulást kereshetnének és találhatnának reudív pest jótékony meleg forrásainál. 1 y 25 Hóman Bálint közoktatásügyi miniszter fontos kultúrpolitikai reformokat jelentett be a képviselőházban. Két és félórás beszédében jelentette, hogy egyes egyetemeken bizonyos karokat megszüntetnek. A műegyetemet és a közgazdaságtudományi egyetemet újjászervezik három-három fakultással. — Soron van a földművelésügyi költségvetés. A kulturtörténelem kétségtelenül feljegyzi e napot a politikában. Hóman Bálint kultuszminiszter, a tudós történetíró napja. Expozét mond. Első bemutatkozója az állami kultúrpolitika hivatalos fórumának. Délután öt órakor kezdi és a kora nyári alkonyat fakuló derengésében végzi hét óra húsz perckor. Nagy teljesítmény. Ez alatt az idő alatt a t. Ház feszült érdeklődése mellett a nemzeti kulturfejlődés nagyvonalú programjáról, az adott szűk keretek közé illeszthető nevelésügyi, tudománypolitikai tervekről, a kultúrpolitika időszerű hiányairól elmélkedik. Intézmények, iskolák, művészet, irodalom vonulnak fel szemléltetően és tudományosan pontos elgondolásainak, felfogásának és ítéletének vonalában. Ez a vonal szabályos, töretlen íve egy tudós gondolati szárnyalásának. Nincsenek benne lírai elhajlások (az ember szinte szeretné, hogy néha légynek!), látszik, hogy történetíró beszél és gondolkozik, kimérten, módszeresen, ahogy megszokta alkotó munkája közben. A történeti kutató és adatgyűjtő kitetszik a politikai és kormányférfiúi habitus mögül. Eötvös József, Trefort és Klebelsberg után, hogy többet a nagy elődök közül ne említsünk, egy sajátos, maian új jelenség Hóman, a világ-kulturválság magyar kultuszminisztere. Csak kontúrokat ad, utal a lehetőségek szűk horizontjára, rámutat a vajúdó politikára. Csupa egyszerű szemlélet, minden sallang nélkül, őszintén. Páthosz? Azt nem ismeri, nem is akarja ismerni. Az újkor Új stílusa. A képviselő urak órákon át hallgatják. Vájjon tetszik nekik? A törvényhozás csillogó márványfalait sokszor homályosították már el a még csillogóbb frázisok, bizonyosan kicsit idegen még ez a hang. Meg kell szokni. Egyelőre a többség lelkesen tapsol. Hivatalból. A minisztertársak, Imrédy, Keresztes-Fischer, Lázár Andor elsőknek gratulálnak. A nasty beszéd előtt még Pakots József, Szalóky Navratil Dezső, Kocsán Károly, Kun Béla szólnak a tárca részleteihez. Utána pedig nagy zsongás a folyosón. A képviselő urak próbálják elrendezni önmagukban a miniszteri expozé benyomásait. Előbb külsőségek kerülnek sorra. A nagy beszéd alatt ugyanis általánosan feltűnt, hogy a miniszter asztalára egy képviselőházi altiszt egymásután hordja a vízzel telt poharakat. Hat pohár víz váltogatta egymást. A miniszter valamennyit kiitta. Erről jegyzi meg a fohosón Petracsek Lajos: — Végre egy miniszter, aki vizet prédikál és vizet is iszik . . . Ugratják a folyosón Petrovácz Gyulát, a keresztény politika intranzigens harcosát, aki keddi kultúrpolitikai beszédében ismert konzervativizmusáról újra bizonyságot tett. Kun Béla, a hódmezővásárhelyi követ jegyzi meg Petrovácz kultúrpolitikai felfogásáról: ■ — Hasonlít ez a felfogás az öreg Podmaniczky János ellenszenvéhez minden reform iránt. Az öregúr a múlt század egyik patriarchája volt. Százhároméves korában halt meg. Nagybirtokon gazdálkodott Pest vármegyében. Mikor a gőzvasút első ízben jelent meg az országban, az öregúr felháborodva jelentette ki: — Úriember nem ül fel erre a masinára! Egyszer aztán valami nagyon sürgős ügyben el kellett utaznia valahova. Mit csináljon? Lovaskocsin napokig tartott volna az út. Végre is nehéz szívvel rászánta magát arra, hogy vonatra üljön. Kihajtatott az állomásra, megváltotta a jegyét, de mielőtt felült volna az ördöngös masinára, előresétált a mozdonyhoz és átadott öt forintot a mozdonyvezetőnek. Aztán figyelmeztetőleg mondta neki: — De most már lassan hajtson ám barátom! Kun Béla elbeszélését mindjárt meg is toldja a költői tanulsággal: — Szakasztott igy tett Petrovácz is a kulturvitában. Rá akarta venni a kultúra vonatvezetőjét, hogy lassabban hajtson! A miniszteri expozé után a tárca részletes vitája nem lankad el. Hóman miniszter kissé pihen utána a miniszteri szobában, ezalatt Petri államtitkár figyel. Gróf Esterházy Móric, Huszár Mihály, Pintér László, Dinnyés Lajos, Lázár Miklós, Szilágyi Lajos és mások kapcsolódnak bele a vitába az elhangzott miniszteri expozé kapcsán. Az ülésterem üres visszhangot vet a beszédekre. A honatyák nagy része a budai Várban, a miniszterelnök estélyén ismerkedik a nemzetközi újságírókongresszus külföldi delegátusaival. Hóman fáradt, de a képviselő urak is, szerencsére a vita véget ér, hogy helyet engedjen a földművelésügyi tárca kétnapos és bizonyára nagyon alapos tárgyalásának. Almásy László elnök délután négy órakor nyitotta meg a képviselőház szerdai ülését. A vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének részletes vitája került sorra. Navratil Dezső reméli, hogy az egyetemi tanárok létszámában már további csökkenés nem lesz. Egyetemeink tudományos színvonala olyan magas, hogy világszerte elismerik. Helyesli, hogy az orvostanhallgatók létszámát korlátozzák.