Pesti Hírlap, 1933. augusztus (55. évfolyam, 172-197. szám)

1933-08-31 / 197. szám

1933. augusztus 31., csütörtök, PESTI HÍRLAP A tányérozó kutya. Irta: G. T. Earnest. A szép Signora Lambra autója a dómtér sarkán hirtelen megállt. Egy vak koldus feküdt az úttesten esz­méletlenül. Mellette állt a kutyája, lompos bundájú, csú­nya kis sárga kutya és kétségbeesetten vonított. Az em­berek megálltak és meghatottan nézték a képet. Signora Lambra is kiszállt az autóból. Éppen most érkezett oda a mentőkocsi. A mentőorvos első pillantásra megállapí­totta, hogy a szerencsétlen meghalt. Szívszélhüdés érte. Már ott volt a hullaszállító kocsi is. A kis kutya minden áron gazdája mellett akart maradni, de a rendőr elker­gette. Erre a kis állat leült a járda szélére, a kis fa­tányérja mellé, amelyet a szájában tartva szokott gazdája számára tányérozni és keservesen vonított. Signora Lambra megszólította a rendőrt: — Mit gondol, elvihetem magammal ezt a szegény kis kutyát? . A rendőr csodálkozva nézett előbb a bozontos állatra, azután az elegáns asszonyra és vállat vonva jegyezte meg: — A kutyához semmi közöm . . . Most a szép asszony a kutyával kezdett tárgyalni. A kis állat előbb gyanakodva nézett rá, azután elfogadta kezéből a darabka csokoládét és hűséges, sárga kutya­­szemével figyelmesen vizsgálta az arcát. A tömeget a je­lenet nagyon mulattatta. Az asszonyt feszélyezte a nagy nyilvánosság. Az autóba beülve hívta a kutyát és egy darab csokoládét mutatott neki. A kutya szájába vette a fatányérkát, egyetlen örökségét és beugrott Signora Lambra mellé az autóba. Amikor másnap a férjével reggelinél ült a szép asz­­szony és igyekezett rábírni, hogy a koldus kutyáját a háznál megtűrje, Lambra dühösen tiltakozott: — Most, hogy rosszul megy az üzlet, nem tartha­tunk ilyen ronda kis kutyát. Mindenki azt mondaná: „Látszik, hogy Lambra tönkrement, már fajkutyára se telik“. De éppen akkor szólalt meg a telefon, Lambrának el kellett sietnie s a kutya sorsa függőben maradt. Miközben ez a kutyavita játszódott le Lambra há­zánál, a fiatal Mássá Francesco, a milliomos textilgyáros egyetlen fia, a nyakkendői felett tartott szemlét. A szép Lambra asszonyhoz készült korai látogatásra. Ilyenkor beszélgethettek csak zavartalanul, mikor a férj már nem volt otthon. A fiú atyja, az öreg Commendatore Mássá, a gyárába indult s előmenőben benézett fia szobájába. Látta a tükör előtt kirakott negyven nyakkendőt. — Ejnye, de szépíti magát a fiú . . .! — jegyezte meg az öreg úr szokott kedélyes hangján, — bizonyára valami nőcske van a háttérben. Francesco, aki atyjával nagyon jó, pajtási viszony­ban volt, nevetve felelt: — Az állatkerti elefánthoz megyek látogatóba. Az öreg úr mosolygott, majd kedélyesen hátbavágta a fiút s igy szólt: — Fiú, jegyezd meg magadnak, hogy az ilyen zöld­fülű kölyköt, amilyen te vagy, a nők csak kihasználnak. Nem veszik komolyan, csak bolondítják. Rólad tudják, hogy „az apád fia“ vagy s így egy szép napon jó üzlet lehet veled jóban lenni. Francesco elkomolyodott. Érezte, hogy atyja előtt nem titok, hogy a szép Lambráné körül legyeskedik. De ez az asszony igazán nem vette sohasem komolyan az udvarlását. Annál kevésbbé lehet ott szó olyasmiről, amit az atyja sejtetett . . . Igaz ugyan, hogy Commenda­tore Mássá vagyoni helyzetéről az utóbbi időben sok min­dent beszélnek, de a feleséget ez nem érintheti . . . Amikor Francesco Mássá házába érkezett, a szép asszony még h­n­tve volt férje elleni keserűséggel. Nagyon bántotta a kis kutya miatti kirohanása és idegessé tette a rossz üzletek emlegetése egy ilyen jelentéktelen szeszél­lyel kapcsolatban. Lélektanilag érthető, hogy Francesco ideális ábrándozása ilyen körülmények közt nála kedve­zőbb talajra talált. A fiú nem sejtette, hogy mi okoz­hatta a változást, de boldogan csókolt kezet az asszony­nak és szenvedélyes vallomás közben megölelte és meg­csókolta. Az asszony nem sértődött meg, csak így szólt: — Látja, Francesco, hogy maga veszélyt jelent szá­momra. Az örvény szélén járok . . . Menjen most haza . . . Azt sem tudom, hogy maga képes volna-e értem nagyobb áldozatra. Ezzel a szép asszony Francescot kituszkolta a szo­bából. Amikor Francesco az előszobába ért, a szobaleány nem volt ott. A fiú arca lángban égett. Izgatottságában a fogason levő különféle holmi közt alig találta meg a kalapját és a felöltőjét. Miközben a fogason kutatott, az előszoba túlsó sarkából, a fürdőszoba felől valami zaj ütötte meg a fülét, összerezzent. Talán a ház ura . . .? Amit a fürdőszoba nyitott ajtajában látott, azt soha sem fogja elfelejteni. Egy kis, sárga bozontos ku­tya jöt ki a fürdőszobából. Két hátsó lábán feléje lépe­getve ,szolgált, és a szájában egy kis fatányért tartott elébe. Francesco elhalványult . . . Nem . . . Bizonyára a fantáziája csapong csupán . . . Pedig a szép aszony titokzatos szavainak értelmét ez a tányérozó kis kutya magyarázza meg . . . Hiába akarja a saját logikáját megcáfolni . . . Világosan azt mondta, hogy „Azt sem tudom, hogy maga képes volna-e értem nagyobb áldozatra“. Az ideális lelkű fiú mélyen megszégyenítve érezte magát . . . Andor fogta el. Elővette a pénztárcáját, ki­vett egy ezer lírás bankjegyet és odatette a kutya tá­nyérjára, mire a kis kutya azonnal négy lábra állt le és halkan ugatott . . . Francesco nem sejthette, hogy a kis állat arra volt idomítva, hogy ha valaki pénzt tett a tányérkára, halk ugatással figyelmeztesse vak gazdáját, míg mások el nem lopják a pénzt . . . Elkeseredve rohant el . . . Mássa há­zába többé nem tette be a lábát s ha előtte nőkről be­széltek, gúnyos keserűséggel mosolygott. Signora Lambra mr"''nettem látta, hogy a kutyája ezer lírát hoz neki a tán­ ' úján ... A pénz eredete szá­mára örök rejtély maradt, éppúgy, mint Francesco búcsú nélküli távolmaradása. közgazdaság. A fővárosi közélelmezés anarchiája. A fenti címen megjelent közleményünkre több hozzászólást kaptunk, amelyek közül alább helyet adunk dr. Reich Milton Oszkárné úriasszony meg­jegyzéseinek: „Teljes mértékben igazuk van — írja hozzánk intézett soraiban —, hogy a jelenlegi piaci állapotok tarthatatlanok. Én mint várbeli lakó a krisztinavárosi vagy a Széna-téri piacon szerzem be szükségleteimet. Előre rettegek, ha az úgynevezett „hetipiac-napra“ virradok, mert hétről-hétre tűrhetetlenebb a házi­asszonyok helyzete. Eddig valahogyan be tudtuk szerezni szükségle­teinket a vidéki kistermelőktől jutányosabb árakon. Most, ha egy vidéki kistermelő két nagyobb kosár áruval megjelenik a csarnokban, az ottani alkalma­zottak megrohanják és a központi vásártelepre kül­dik. Természetes, hogy ezeknek a kistermelőknek, amint a mai cikkükben mondják, nem érdemes ide­jüket erre pazarolni, egyszerűen hazautaznak és ne­künk, szerencsétlen vevőknek, az állandó piaci áru­sok uzsoraárait kell megfizetni. Sokat jártam külföldön, megfigyeltem Svájc, Francia-, Olasz- és Németországban a többi között a piaci állapotokat is. Majdnem mindenütt vannak a csarnokok mellett nyílt piacok délelőtt 11-ig, 12 órára tiszta a piac helye, senki sem sejti, hogy a reggeli órákban milyen élénk piac volt azon a helyen. A főváros ne tekintse városunkat ékszerdoboz­nak, hanem vegye tekintetbe, hogy hány szegény ember kénytelen lemondani a zöldség- és gyümölcs­­félékről az előbb említett okok miatt. Mielőtt a krisztinavárosi csarnokot megépítet­ték, a termelők ezrei jöttek áruikkal és mi kitűnő, friss árukat vettünk olcsón. Belátom, hogy csúnya látvány volt a sok rongyos bódé a templom körül, de azok feleslegesek voltak, mert mi nem az állandó árusoknál vásároltunk, hanem a kistermelőtől, aki 11 órára úgyis elment. Érdemes volna megtudni, a főváros mennyit fizet rá az új csarnokra, tekintet­tel arra, hogy a fülkék 90 százaléka üres. A napokban beszéltem egy krisztinavárosi csar­nokbeli állandó árussal. Kijelentette, hogy ők fizetik a nagy adókat, fülkebért stb., nekik kell nagyobb forgalmat csinálni. Naiv kijelentés. A háziasszony, ha uzsoraárakat kénytelen fizetni, nem pazarolja az idejét a csarnokba j­árással, hanem a közelébe eső zöldségesboltban vásárol. Mint várbeli lakó kérdezem, miért szüntették be az azelőtt oly híres szombati hetipiacokat? Sok­száz úri idős nyugdíjas kénytelen az itteni 3—4 zöld­ségesboltban két-, sőt többszörös napi árért vásá­rolni, mert nem járhatja meg a hegyet, sok lépcsőt tele kosarakkal, inkább lemondanak szegények a legelemibbről, egy kis főzelék és gyümölcsről. Az utóbbiakat nem saját érdekemben írtam, te­kintettel, hogy az áram az V. fizetési rangosztályhoz tartozik, nehezen bár, de valahogyan meg tudom fizetni az uzsoraárakat, de meg vagyok róla győ­ződve, ha a Pesti Hírlap tisztelt munkatársai meg­győződnének, mennyire igazam van, úgy becses lap­jukban külön rovatot nyitnának, míg ezeken az ál­lapotokon a főváros nem változtatna. Eddig az úriasszony levele, mely megerősíti a mi megállapításainkat. De a tarthatatlan közélelme­zési állapotoknak megvan az ellenhatása sok vonat­kozásban. Az egyikről alább számolunk be. Kombinált repülő-vasúti 60 napos menet- IUL_ térti jegyek a OUG9jj3SSá* vYIGN­ vonalon. Az egyik út repülőgépen, a másik gyorsvonaton 111. o. 52.— P II. o. 62.— P Kívánatra a repülőjegyhez utalványt adunk, melyet Wienben ráfizetés nélkül vasút, autóbusz vagy hajó­jegyre cserélhet be Jegyek és felvilágosításHALER* Váci­ u. 1. és a Menetjegy­­irodákban Kályha és tűzh­ely automata és kétaknás mé­lyen leszállított árban. Javítások, kétaknás rendszerrt átalakítva, igen olcsó árban vállal ■­­­at, tJL-m­ B VI. ker. Teréz-körut 22. szám. LUStLiSaZ LdjUa Telefon: 103—47­7MU Rendkivü­! kedvező alkalom! Hűvösvölgy legszebb fekvésű villája, Hűvösvölgy gyöngye, gyönyörű szép,­ nagy árnyas parkban, legszebb kiránduló­­hely, rendkívül alkalmas cafee-restaurantnak, cukrászdának és bridzsszalonnak, már most a jövő évre e célra igen ju­tányosan kiadó, esetleg eladó. Mindennap megtekinthető. Bővebbet: Telefon: 40—8—35 alatt. 15 A fővárosból kirekesztett gazdák Irákospalotán csinálnak piacot. A Budapestkörnyéki Gazdakörök Szövetsége el­ment Rákospalota vezetőségéhez, hogy új piac meg­szervezéséről tárgyaljanak, ahol a gazda közvetlenül érintkezhet a fogyasztóval. A megegyezés sikerült és most a gazdaszervezetek a főváros területén kívül ugyan, de nem nagyobb távolságra, mint a fővárosi nagy vásártelep, kocsikon árusítanak közvetlenül, a nagyobb tételeket haza is szállítják a fogyasztóhoz. Áraik, miután a nagy vásárdíjakat nem fizetik, 30—40 százalékkal kisebbek, mint a fővárosi nagy­telep árai és még sokkal kisebbek, mint a fogyasztó­árak kicsinyben. Vájjon erre sem ébrednek fel a közélelmezés in­tézői? Mondanunk sem kell, hogy a gazdáknak a fő­város területén kívül való piaci elhelyezkedése na­gyon helyes cselekedet, de még­sem oldja meg az egész főváros számára és a gazdatársadalom javára a közélelmezés kérdését abban az irányban, hogy a lakosság jó és olcsó áruhoz jusson, a termelő tisz­tességes árat kapjon. A Rákospalotával szomszédos fővárosi területek nyilván be fognak kapcsolódni a rákospalotai forgalomba, talán most akkor is, ha a főváros rendezi és életképessé teszi a piacot, de nem lehet lemondani arról a követelésről, hogy a terme­lőnek el kell jutni a fővárosba a maga termékével és el kell jutni a fogyasztónak is könnyűszerrel, kevés költséggel a maga élelmi szükségletéhez. Mert ebben a súlyos gazdasági válságban csak azt az egyet tud­nánk adni a vergődő lakosságnak, hogy olcsón éljen, ha megtennénk minden telhetőt. A Magyar Sütőiparos Szervezetek Országos Köz­­pontja szeptember 3-án Debrecenben és szeptemiber 8-án Makón tart országos sütőipari nagygyűlést A gyűléseket az országos központ nevében Löb­ebach Benedek (Makó) országos elnök, Lauer Miklós (Újpest) ügyvezető elnök, Galamb Ferenc (Debrecen) társelnök és Gracza János (Budapest) titkár készítik elő. A Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek R.-T. 1932. évi mérlege az értékcsökke­nési tartalékalapnak 284.916.90 P összegű dotálása után, 3.415.762.41 P veszteséggel zárult. Az igazgatóság java­solni fogja a veszteségnek a tőketartalékból való leírását A mezőgazdasági beruházások majdnem teljes hiányának kihatását igyekszik a társaság új piacok megszerzésével ellensúlyozni; ennek, valamint a rezsileépítési rendszabá­lyoknak hatása a folyó évben már érezhető lesz.# Országos vásárok. Szeptember 1-től szeptember 9-ig or­­szágos vásárokat a következő helyeken tartanak: Szeptember 1: Aszód, Badacsonytomaj, Búj, Celldömölk, Csurgó, Gyöngyös (havi), G­rula, Igas, Kémes, Köröstarcsa, Mike, Nádasd, Vil­lány, Zalaszentgrót. 2.: Barcs, Gyula, Köröstarcsa, Szentlő­­rinc. 3.: Csépa, Fü­löpszállás, Gyula. 4.: Akasztó, Balassa­gyarmat, Balatonlelle, Bugyi, Dédes, Dunapentele, Eger, Enying, Felsőireg, Győr, Hercegszántó, Jászapáti, Kálmáncsa, Kapuvár, Kőszeg, Marcali, Mór Németboly, Nyíregyháza, Pécs, Perkáta, Rétság, Sárvár, Sátoraljaújhely, Sopron, Sze­­petk, Szikszó, Szirák, Szolnok, Tiszatarján, Tompa, Tüskevár, Zalaapáti. 5.: Beled, Diósjenő, Hőgyész, Nagyfüged, Nagy­­hortobágy, Nagykanizsa, Simontornya, Szamosszeg, Szentgál, Szombathely, Szirák, Vízvár. 6.: Bánréve, Bükk, Görgeteg, Jár­­osháza (havi), Kaba, Kaposvár, Kiskomárom (havi), Kutas, Miskolc (havi), Nagylengyel, Nyirmada, Simontornya, Tisza­­karád, Újmalomsok. 7.: Csaroda, Encs, Etyek, Ibrány, Jank, Magyarmecske, Ónod, Pápateszár, Putnok (havi), Tiszafüred (havi). 9.: Apátfalva, Cegléd, Cibakháza, Felsősegesd, Gyula­­keszi, Nagycsákány, Szőlősgyörök, Und, ’ Vásárosmiske. Szept. 1-én megnyílik “.“.T."'“.?. PASARÉTI-PENZIÓ AVAA Telefon : COS—27. 7185 Értékpiac. A nyári szombati üzletnapok hónapjaiban több­ször hangoztattuk, hogy a hivatalos órák e rend­szerét a hétvégi napok tekintetében rendszeresíteni kellene az egész évre, annyival is inkább, mivel Bécsben szintén tizenkettőkor zárul az értékpiac, ná­lunk pedig a vasárnapi irodaszünetnek szombat dél­utáni két órakor való kezdetét tervezik. Legutóbb említettük, hogy az utolsó percben az érdekeltség szintén megmozdult és felirattal fordult a tanácshoz, amely legközelebb dönt ez ügyben, úgyhogy már szeptember másodikén is 11—12 óra között fog lebo­nyolódni a forgalom. Megjegyezzük, hogy hétköznap is hatvan perc alatt lehetne elintézni az adás-véte­leket, sőt ha nagyon igyekeznek, tíz perc alatt. A dollár árfolyamát két ponttal emelte a Bank. Szerdán a részvénypiacon változatlan árfolya­mok mellett tartott az irányzat. A forgalom csekély. A fix értékekben sem volt árváltozás. Az arany jegy­zése javult. Részvényárfolyamok (zárjelben zárlat): Nemzeti Bank 143—142 (141.5), Bauxit — (28.5), Magnezit — (82.5) , Aszfalt 10 (10), Kőszén 332—334 (333.5), Salgó 24.9— 25 (24.9), Urikányi 37.2—36.6 (36.75), Fegyver — (66.5) , Ganz 12.5 (12.4), Rima 24.25—23.7 (23.8), Ofa — (6), Nasici 81.5 (81), Déli 10.4 (10.4), Tröszt 96.6— 96 (96.5), Délcukor 68—68.5 (68), Magyar Cukor 94.75 —94.25 (94.6), Georgia 15 (15), Izzó 304—307 (305.5), Gschwindt 102.25—103.25 (102.75), Goldberger 39 (38.5) , Műtrágya — (9.2), Telefon — (7.6) pengő. Pénztárjegy. 1916. évi 0.20 (0.20—0.21) fillér. 1933. évi 100 (100—101) százalék. Hadikölcsön. 6 százalékos: I—V. 0.40 (0.40—0.41), VI—VII. 0.33 (0.33—0.34) fillér száz koronánként. Fővárosi kölcsön. 1914. évi 38.8 (38.8—38.9), 1927. évi 35.75—36 (35.87—36) százalék. Szinarany kilója 5105 pengő. Valuta- és (zárjelben) deviza­ 64.85). Lei 3.42—3.46 (3.41— zárlat. Angol font 18.45—18.85 3.43), Leva 4.00—4.26 (4.1175 (18.46—18.60) Belga 79.16--------4.1425), Líra 29.90—30.20 79 74 (79.26—79.74), Cseh 16.95 (30.00—30.18), Márka 135.70— —17.07 (16.95—17.05), Dán 136.60 (135.80—136.60), Nor­ 82.10— 83.30 (82.30—83.30), vé . 92.60—93.60 (92.80—93.60) Dinár 7.80—8.30 (7.80—7.90). Svájci frank 110.70—111.40 Dollár 400 00-­­10 09 (404 1 UOBO—111.40). Svéd 95.00— —41. 00). Francia fr. 22 30— 8.00 (95.20—96.00), Schilling 22.50 (22.33—22 47). Holland 77 50—80 50 (—.—). Kanadai 232 30 033.70 (232.50- 233.70). dollár 375.00—395.00 (—.—•) Zloty 64.35—64.85 (64.45— pengő.

Next