Pesti Hírlap, 1933. október (55. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-01 / 223. szám

Férfiak napja. Irta: Herczeg Ferenc. A mai nap a frontharcosoké. Ők azok a magyarok, akik egykor a testükből eleven sö­vényt fontak az ország körül, hogy megvédjék az ezeréves határokat. Megvédték dicsőségesen, óriás túlerővel szemben. Megvédték tűzorká­­nok és vérzivatarok közepett. Megvédték éhez­ve, fagyoskodva, miközben a hasuk rongyok­ban foszlott le a testükről. Ők azok a csodálatos háborúvesztők, aki­ket soha le nem győztek. Míg fegyverben állott a magyar haderő, orosz, szerb és román csak úgy tehette be ide a lábát, hogy rögtön utána véres fejjel kitakarodjék megint. Akik hadi­prédául kapták Magyarország kétharmadát, nem fegyverrel, hanem furfanggal hódítottak. Minket nem oroszlánok faltak fel, hanem rókák. Hogy Szent István birodalma oda jusson, ahol ma tart, ahhoz szü­kség volt egy amerikai államfőre, aki megtagadta nagy képpel hirde­tett elveit; szükség volt ellenséges propagan­dára, amely lehazudta ,i­ csillagokat az égről és a rágalom iszaphegyei alá temette az igaz­ságot; szükség volt államférfiakra, akik a győ­zelem részegségében megfeledkeztek emberi voltukról; szükség volt azonkívül egy féleszű­ magyar miniszterelnökre, aki abban az órában porlasztotta szét a nemzeti egységet, mikor az egész magyarságnak egyetlen gráf­itsziklába kellett volna keményednie; szükség volt egy idegbeteg hadügyminiszterre, aki nem akart katonát látni, pedig a halottakat is ki kellett volna kaparnia a föld alól, hogy fegyvert ad­jon a csontkezükbe; szükség volt végre a ka­landorok diktatúrájára, amely vérbe és mo­csokba fullasztotta a magyar önérzetet. Csak ilyen szégyenletes előzmények után volt lehetséges a román hadsereg magyaror­szági szarka-expedíciója; csak ezek után lop­hatták be magukat a határon a „hódítók“. De ki hiszi el, hogy egyetlen légionárius vagy ko­­mitácsi bemerészkedett volna az országba, ha ha itt honvéddivíziók állnak fegyverben?! A dicsőséget, amit katonáink szereztek, elherdálták kontár politikusaink. Az áldozat­­készséget elgáncsolta a hatalmi éhség. Hiszen ha visszatekintünk történelmi múltúnkba, min­dig ugyanazt a példát látjuk: ebben az ország­ban erőhatalommal sohasem tudott boldogulni külső ellenség, hanem csak a nemzeti egység szétmállasztásával. A nemzet olyankor jut fel életének tündöklő csúcsaira, mikor egyetlen vasakarat vezeti, és akkor bukik a sötét mély­ségekbe, mikor a fegyelmet szolgaságnak ne­vezi. A frontharcosok díszszemlére gyülekeztek a fővárosba. Akik élve keresztülgázoltak a há­ború vér- és tűztengerén, most tisztelegve elvo­nulnak a városligeti kőlap előtt, amely Kelet- Európa minden harcterén porladó bajtársaik emlékét őrzi. A főváros és az ország népe kö­szönti az élő s a halott hősöket. Fájó szívvel köszönti a halottakat és piruló arccal az élőket, mert nagy szegénységében virágnál és babér­nál egyebet nem tud nyújtani. A magyar nemzet minden szegénysége és boldogtalansága mellett a férfiak nemzete ma­rad. A zászlók, amelyek a frontharcosok előtt lobognak, a férfiasság szimbólumai. Le a ka­lappal, magyarok, önmagunkat becsüljük meg, ha nemzeti színeinket köszöntjü­k! Ők, akik ma kemény léptekkel végigvonulnak városunk ut­cáin, tudják, hogy egy jobb jövő felé masíroz­nak. Utjuk magasan halad az erkölcsi mélysé­gek fölött, ahol ma még a gyűlölet és a hazug­ság uralkodik az igazság és a becsület fölött. Ma még igen, de holnap már nem. ) Mellékletünk: Az 52 oldalas Pesti Hírlap Vasárnapja. BUDAPEST, 1933._______________________LV. ÉVFOLYAM, 223. (18.174) SZÁM. ___________VASÁRNAP, OKTÓBER 1. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­­­dányszám ára (pálya­udvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fil­lér. — Külföldön az előfizetési ár kétszerespesti Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122-95 Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztő­ségnél. Erzsébet-körút 1 Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhir­detések élén közöljük Kánya külügyminiszter a leszerelés útjában álló nehézségekről. A népszövetségi ülésszak idején az érdeklődés a kulissza mögötti tárgyalásokra terelődött át. A külügyminiszter hazautazott Génfből. Genf, szept 30. Kánya Kálmán külügyminiszter ma este 6 órakor Máriássy Zoltán és Balásy Antal, követségi tanácsosok kíséretében elhagyta Genfet. A pályaudvarra kikísérték Petényi János rendkí­vüli követ, a delegáció tisztikara és a genfi magyar kiküldöttek. Mengele Ferenc, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetőjét szaktárgyalásai még egy-két napig Genfben tartják. A külügyminiszter elutazása előtt nyilatkozott genfi benyomásairól a Magyar­ Távirati Iroda tu­dósítója előtt. — A Népszövetség idei ülésszakának súly­pontját — mondotta — nem annyira a közgyűlés hivatalos napirendjén szereplő inkább technikai kérdések alkották, az érdeklődés azokra a kulissza mögötti megbeszélésekre terelődött, amelyeket az egyes hatalmak képviselői egymás között folytattak. Ezeknek homlokterében a leszerelési kérdés áll. Ismertek azok a nehézségek, amelyek a Nép­­szövetség ebbeli munkáját évek óta hátráltatják és amelyek arra indították a­ főbb európai kormányo­kat, hogy a négyhatalmi paktum szellemében igye­kezzenek előbb egymás között közös megállapo­dásra jutni, és így kiküszöbölni a véleményeltéré­seket, Magyarország minthogy a békeszerződés minden követelményének régóta eleget tett, a leg­nagyobb érdeklődéssel tekint a népszövetségi alap­okmányban lefektetett leszerelési kötelezettség ál­talános érvényesítése elé. — Magyarországra nézve e kérdés rendezése annál nagyobb fontossággal bír, minthogy valóságos katonai államszövetség fenyegető gyűrűjétől kö­rülvéve, egészen védtelenül áll Európa közepén. A magyar kormány célja nem a fegyverkezés, hanem oly igazságos egyensúlyi helyzet elérése, amely a tartós békének szerves előfeltétele. Ilyen állapot teremtése nemcsak nekünk magyaroknak, hanem az európai biztonságnak is érdeke.­­ Sajnos, a leszerelésnek önmagában világos kérdését az elmúlt évtizedek fejlődése folyamán kü­lönböző más problémákkal kapcsolták össze, mint amilyen az ellenőrzés, biztonság, szankciók, ame­lyeknek kielégítő megoldása képezi a jelen meg­beszélések magvát. A különböző érdekek összeegyeztetése termé­szetben roppantul bonyolult és hosszas tár­gyalásokat igénylő faladat. E tárgyalások kimenetele ezidőszerint még bi­zonytalan. Végleges formulák eddig még nem bon­takoztak ki. Mindazonáltal, amint sir John Simon angol külügyminiszter a közgyűlésen kifejtette, a leszerelés mielőbbi dűlőre juttatása az egész em­beriség szempontjából oly nagy fontossággal bír, hogy nem szabad feladni a reményt, hogy végre sikerülni fog oly megoldást találni, amely áthidalja a még fennálló nagy ellentéteket és bennünket is ki­elégít.­­ A genfi összejövetelek legnagyobb gya­korlati jelentőségét éppen abban látom, hogy a ve­zető európai államférfiak személyes és fesztelen eszmecseréjét lehetővé teszik és ilyen módon alkal­mat ad, hogy az egyes nemzetközi kérdések a bü­rokratikus formaságokból kiemelve az érdekelt ál­lamférfiak közvetlen megbeszélésének tárgyai lehet­nek.­­ Magam teljes mértékben éltem ezekkel a lehetőségekkel és eszmecseréket folytattam úgy a népszövetségi vezetőkörökkel, mint az egyes, Contően időző külföldi államférfiakkal azokról a kérdések­ről, amelyek Magyarországot közvetlenül érdeklik.­­ Meggyőződésem, hogy ha azok az eszmék, amelyek a népszövetség alapját alkotják, vala­mennyi résztvevőnél őszinte elfogadásra találnak, a népszövetség az igazságra és jogegyenlőségre irá­nyuló európai fejlődésnek hasznos tényezője lehet -V­Genfből jelentik: Kánya külügyminiszter szom­baton délelőtt látogatást tett Beck lengyel külügy­miniszternél. Később Musanor belg ír minisztere­­­l­nököt látogatta meg. Délután Simon angol külügy­miniszter kereste fel őt szállójában. A genfi olasz kiküldöttek új tervezetet nyújtottak át a nagyhatalmak és az utódállamok képviselőinek a középeu­rópai kérdések rendezésére. Genf, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A dunai medencével kapcsolatos kérdések most ismét az­ itteni tárgyalások homlokterébe kerül­tek annak következtében, hogy az olasz kiküldöttek a nagyhatalmak és az utódállamok kiküldötteinek új tervezetet nyújtottak át. Úgy látszik, Bulgária ki­maradt ezek­ közül az államok közül. Mint a Pesti Hírlap tudósítója értesül, az olasz tervezet kibővíti a stresai határozatok alapvonalait, amennyiben vala­mennyi mezőgazdasági termékre, tehát az állatokra és a tejtermékekre is vonatkozik. Úgy látszik, hogy a tervben fontos szerepet játszik az a régi olasz aján­lás, amely kétoldali szerződések megkötésére irá­nyul. A stresai határozatok érvényesítésére irányuló olasz javaslatot eddig hír szerint Franciaországnak, Angliának, Németországnak, Magyarországnak, Ausztriának és a kisantant államainak adták át. Az indítványt eddig nem hozták nyilvánosságra , és így arról csak azoknak a híreknek nyomán lehet képet alkotni, amelyeket a résztvevők köréből sikerült kapni és amelyeknek összefoglalásából az olasz terv váza kibontakozik. Olaszország nyilván azt tervezi, hogy a négy hatalom egyezményének aláírói és a dunai medence országai kezdjenek tárgyalni és hoz­zanak együttes határozatot, amely keretszerződés alakját ölth­eli. Az olaszok kívánsága az, hogy a du­nai államoknak kedvezményeket nyújtsanak és talán igyekezni fognak megállapítani a kedvezmények mértékét és az átveendő termékek mennyiségét is. Egyébként­ azonban a tényleges szerződéseket kétol­dali tárgyalások útján kell megkötni. Ami a részleteket illeti, az olaszok szándéka az, hogy a kedvezmények ne csak gabonára, hanem álta­lában mezőgazdasági termékekre szóljanak, Ausztriá­nak pedig ipari kedvezményeket is kívánnak nyúj­tani. Hir szerint szó van a stresai tervnek az árjaví­­tási alapra vonatkozó pénzügyi oldaláról is, de egy­részt gyengített alakban, másrészt a dunai államok külső eladósodásával kapcsolatosan. Valószínű, hogy

Next