Pesti Hírlap, 1933. november (55. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-03 / 249. szám

* -. - . -1 ■ ~ ■' '~' ?\ ' r ;•’■•,- ■'[ '*• .--N ‘ --A, •■ •»•.viV-,.'»'.- fv ,y , ,)... *'r— --- • - y v;.-v P­E­STI HÍRLAP •- ibärt. uoveinlnr 3., péuuit. előtt beterjeszti a vállalataitól követelt számszerű­­ adatokat, amelyek a bérösszegekre és a munkaidőre vonatkoznak. A londoni piacon nem vettek aranyat. London, nov.­2. (A Pesti h­irlap tudósítói­nak a távirata.) Jóllehet Jasse Jones, a Stenco elnöke, teg­napi rádióbeszédben bejelentette, hogy csütörtökön kezdődnek a külföldi piacokon az aranyvásárlások, Amerika ma sem lépett föl a londoni aranypiacon vevőként. Washingtoni hírek­ alapján Londonban tartja magát az a nézet, hogy az Angol Bank és a Francia Bank a londoni és párizsi amerikai arany-­­ vásárlásoknál közvetítőszerepet játszik majd. Az az­­ amerikai szerv, amely a külföldön működik, a szövet-­­­ségi tartalékbank és annak külföldi ügyfelei. Úgy l­­átszik, helyesnek bizonyulnak azok a hírek is, ame-­­­lyek szerint amerikai részről kijelentették, hogy az ianyműveletek nem irányulnak sem az angol, sem a francia valutaérd­ekek ellen. A XI. SZÁMÚ „EGYBŐL-K£TTÖTA REJ­TVÉNYSOROZAT PÁLYÁZATI SZELVÉNYE. Az alanti napokon bozoff rejtvényekből a következő betük elhagyásával kaptam egy szóból kettőt: Kedd X. 31 Szerda XI. 1 Csüt. XI. 2 Péntek XI 3 Szombat XI. 4 Vasárn. XI. 5 — — Egy-egy kockába csak egy betűt szabad beírni. Név: Franciaország ragaszkodik az aranyalaphoz. Párizs, nov 2. (Havas.) A Francia Nemzeti­­ Bank ma tette közzé az október 27-iki mérlegét,­­ amely szerint az aranykészlet a megelőző mér­­­­legben megállapított 81.786,­1/2.050 frankkal szemben­­ 750.035.445 frankkal csökkent. Ez a csökkenés egy­általán nincs összefüggésben Roosevelt külföldi át­váltható devizavásárlási tervével és azoknak a fizető­eszközöknek visszavonása okozta, amelyeket Svájc és Hollandia ez év júliusában Franciaországban he­lyeztek letétbe, amikor az ő pénzértékük állandó­sága ellen rendkívül erős támadásokat intéztek. Mindeddig az amerikai terv közzététele óta semm­­­miféle aranyk­ü­ldeményt nem címeztek az Egyesült­­ Államokba frankvásárlás ellentételeképpen. A Francia Bank jövő heti mérlegét holnap álla­­­­pítják meg. Az eddigi előjelek szerint jelentékenyebb­­ aranyvisszavonásokról még most sincs szó. Ezért új­­j­­ól hangsúlyozni lehet, hogy a francia frank érték-­­ állandósága kétségtelen és Roosevelt , elhatározása­­ semmiképpen sem befolyásolhatja a francia pénznem­­ árfolyamát, sem pedig az aranyalaphoz való hűséges­­ ragaszkodást, melyet Bonnet pénzügyminiszter is szi­­­­vósan védelmez­i .... Bonnet pénzügyminiszter ma délelőtt hosszasan­­ tárgyalt Moret-val, a Francia Bank kormányzójával­­ és frish­el, a bank tisztelebeli kormányzójával. Gardey­­ költségvetésügyi miniszter pedig Milánnál, az önálló­­ törlesztési pénztár elnökével tárgyalt. Mindezeken a­­ megbeszéléseken az aranyvásárlás várható következ­ményeivel foglalkoztak; megtárgyalták annak lehető­ségét is, hogy az 1934. évi költségvetés egyensúlyba hozatalához "az önálló törlesztési pénztár segítségét is igénybe vegyék. A Francia Bank gazdasági osztályában hang­súlyozzák, hogy a Francia Bank francia bankjegyek ellenében szolgáltathat ki aranyat, Amerikának te­hát előbb francia frankot kell vásárolnia, majd pe­dig számlát kell nyitnia a Francia Banknál és csak ennek a számlának terhére szolgáltat ki majd részére a bank aranyat. Kérdés azonban, várjon Ameriká­nak Sikerülni fog-e az ingadozó árfolyamú dollárral kellő mennyiségű francia frankot vásárolni. inn—«—mmmi i ■■ in mi......nini——■— A regény vége. Irta: Surányi Miklós. I. Együtt jöttek le a főzeneigazgató estélyéről. Éjfél felé járt az idő. — Gyönyörű őszi éjszaka... suttogta této­ván a férfi és belenézett az asszony ragyogó sze­mébe. — Igen De én úgy félek. Még sohasem vol­tam egyedül kinn az éjszakában. Miért nem jött el az ura? — Nincs Pesten. — Tudja, hogy maga eljött az estélyre? — Tudja ... óh,­nem tőle félek ... —­ Tőlem? Az asszony ajkát hideglelős reszketés rázta. — Azoktól ott fenn ... A társaságtól... Hogy is tehettük azt, hogy együtt jöttünk el? Várjon mit gondolnak most rólam? — Semmit. Maga hazakivánkozott, én elkísér­tem. Valakinek el kell kisérni a magányos dámát... nem mehet egy városon ker­esztül éjszaka... éjfél­kor ... egyedül... —■ De köztük van ö, is. — Adél? — Igen. És ha valakit maga elkísér, az nem lehet más, csak ö, Adél. — Hogyan tudja? — Ezt mindenki tudja. Tíz éve tudja. Min­denki tudja a Bajza­ utcai idillt Az a maga otthona, fak­adja, miért nem veszi feleségül? Az asszony idegesen kacagott, a férfi szíve, nagyot dobbant a diadal elvérzetében. — Mert nem szeretem Adélt. Ezt majdnem önkívületben mondta ki. Ahogy kimondta, már meg is bánta, hogy a tízesztendős szerelmét ilyen kegyetlenül elárulta egy útjába ve­tődött kacér kis szépség igézete alatt. Bérautóállomás előtt vitt el az útjük. Mind a ketten önkéntelenül megállották. Az asszony dider­­gett. — Fázik? — Nagyon ... Én nem tudom... — Üljünk be? — Jaj! — De igen. Maga nem bírja az utat... — De félek ... . — Messze van a vár ... — Nem. Majd csak hazaérek... Ez alatt a söftör már ki is nyitotta a kocsi aj­taját, az államtitkár felesége már bent is ült a ko­csiban. A zeneszerző Adél gyűlölettől és féltékeny­ségtől eltorzult arcára gondolt és fájt a szive, de határtalanul vágyott az új asszony csókjára, az agya zúgott, a szó megakadt a nyeldeklőjén, a hangja reszketett v­ólt, hányszor vitte így haza Adélt, hogy simultak össze a kocsi belsejében, mily görcsösen fogta Adél keztül­tlen kezét, hogy fél­tette őt a nyitvafelejtett kocsiablaktól, mily tragikus nagy bucsúzkodással vált el tőle mindig a Bajza­­utca 165. szám előtt ... ez egy pillanat alatt vi­harzott végig az emlékezetén és a soffőrnek önfe­ledten, a szokás ellenállhatatlan kényszere alatt odamondta: — Bajza­ utca 165. A kocsi elindult. III. Egy pillanattal később a zeneszerző már nem gondolt Adélra. Keze közé fogta az új asszony arcát és imá­dattal bámulta a reszkető ajkakat, a boldog félelem­ben révedező szemeket és majdnem sírva fakadt a gyönyörűségtől és hálától, hogy ez a szent, tiszta, m­ennybéli teremtés legyőzte minden ösztönös tar­tózkodását, asszonyi félelmét és gyermeki szemér­mét, a szerelem elszánt bátorságában feléje nyúj­totta a kezét. Az autó száguldott... a férfi úgy érezte, hogy forró vérhullámok zuhognak végig az agyán, a szí­vén, a nyakán, a feje szédült, ijesztő vércsomó sza­lad fel a gégéjén ... egyszerre egy gyilkos ütést érzett a halántékán... aztán lefordult az ülésről. Lesz-e dollár- és Sontpárta]? London, nov. 2. A washingtoni újjáépítési hi­telintézet a belföldi aranyárat ma finom unciánként 32,30 dollárban állapította meg, ami a font és dollár mai viszonylatánál 134 shilling 3 pennynek felel meg. Miután ma a londoni aranyár 133 shilling 3 penny volt, Amerika egy shilling felárat fizet a belföldi ter­melőnek a világpiaci ár felett. A londoni aranyára­kat, amelyek egy shilling 6 pennyvel magasabbak a tegnapiaknál, a francia frank árfolyama alapján számították ki. Amerika ma még nem szerepelt ve­vőként a londoni piacon. Ezt egyébként könnyen meg lehetne állapítani, miután az angol bank útján vásárolna, amelynek aranyügyletei közismertek. A londoni piacra érkezett 400000 font értékű aranyat ma is kontinensi aranyhalmozók vették meg. A kilátásba helyezett amerikai aranyvételek különben is alig éreztették még hatásukat a londoni piacon. A dollár mindössze 1,8P/­i-re lanyhult, ami két ponttal gyengébb a tegnapi zárlatnál. Az arany­valuták ennek arányában csak némileg szilárdultak a fonttal szemben. A délafrikai aranybánya-részvé­nyek árfolyama kisebb mértékben emelkedett. A washingtoni újjáépítési hitelintézet vezetői hangoztatják, hogy a tervbevett műveletek nem ve­zetnek font-dollár párbajra. Az amerikai kormány nem szándékozik nagyobb mértékben foglalkozni bankügyletekkel, mint amennyi elkerülhetetlenül szükséges. Az Exchange Telegraph Washingtonból arról értesül, hogy a newyorki jegybank a Francia­­ Banknak ugyanolyan együttműködést ajánlott­ fel, mint az Angol Banknak. Benes békét hirdet és háborúra készül. Prága, okt. 31. A képviselőház és a szenátus külügyi bizottságainak mai együttes ülésén dr. De­nes cseh külügyminiszter beszédet mondott, amely­ben Németországnak a leszerelési értekezletről való kivonulásával, a Népszövetségből való kilépésével és ez eseményeknek a nemzetközi helyzetre, gyako­rolt hatásával foglalkozott. A német kormánynak azt a határozatát, hogy otthagyja a leszerelési ér­tekezletet és kilép a Népszövetségből, a Versailles­ szerződés katonai rendelkezései határozott elutasí­­tásának kell tekinteni. De elutasítását jelenti ez minden olyan leszerelési javaslatnak is, amely nem adja meg rögtön Németországnak a tényleges egyen­lőséget a fegyverkezés terén. A német nemzeti szo­cialista forradalom felborította azt az eddigi lassú fejlődést,­ amelynek végeredménye Európa vala­mennyi állam egyenlőségén és függetlenségén ala­puló új megszervezése lett volna. Németország azon­ban szembetalálja magával az egész világot és be fogja látni, hogy mostani politikájának alapelveit nem lehet megvalósítani. Hitler birodalmi kancellár­nak az a kijelentése, hogy Németország mindaddig nem tér vissza a Népszövetségbe, amíg megmarad­nak azok a bilincsek, amelyek Németországot má­­sodrangú állammá süllyesztik, gyakorlatban azt je­lenti, hogy Németország a Népszövetséget mellék­­vágányra akarja tolni és a nagyhatalmak társasá­gát akarja a nemzetközi politika legfőbb fórumává tenni. Csehországnak azonban az az álláspontja, hogy nem ismerhet el kötelezőleg olyan döntéseket, amelyeket nem valamennyi, hanem csak néhány ál­lam hozott. Németország mostani magatartásában semmi olyant nem látunk, ami a legközelebbi jövőben kata­­sztrofális válságot idézhetne elő, de a legnagyobb figyelemmel kísérjük a dolgok fejlődését és ehhez al­kalmazzuk jövendő magatartásunkat. A külügyminiszter aztán még a következőket mondta: A négyhatalmi szerződés és a békeszerződé­sek területi rendelkezéseinek revíziójára irányuló törekvés az egymáshoz való kapcsolatok megszilárdí­tására vezetett mindazokban az államokban, amelyek nem fogják megengedni a területi revíziót. E tekin­tetben a helyzet nagy mértékben tisztázódott A mi álláspontunk szerint bármely középeurópai nemzet­közi bonyodalom esetén csak Genf lehet az illetékes fórum. Prága, nov. 2. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A szenátus külügyi bizottságába Benes vá­laszolt a külpolitikai helyzetről szóló jelentés vitájá­ban elhangzott kérdésekre. Nyomatékosan kijelen­tette, hogy Csehország őszintén békét kíván, de el van szánva a védekezésre, ha megtámadják. Ami a gaz­dasági kérdéseket illeti, az a meggyőződése, hogy­­ ebben az esztendőben minden rendelkezésre álló esz­­­­közzel a gazdasági fellendülés útját kell egyengetni. A gazdasági zsugorítás terén az állami költségvetés csökkentésével Csehország eljutott addig a határig, hogy tovább már nem mehet. Az Oroszországgal való viszonyt sürgősen rendezni kell, mert ezt kívánja a gazdasági élet is. Oroszország minden megrendelést pontosan fizet és éppen most érkeztek újabb orosz m­egrendelések a vitkovicei és morvaostraui vasmű­vekhez. Zárószavában Benes kijelentette, hogy nem szabad kizárólag a szerződésekre és a Népszövet­ségre, vagy kizárólag a fegyverekre támaszkodni, hanem össze kell kapcsolni a két biztonsági tényezőt, az eszmeit és a gyakorlatit. Most mindenre készen kell lenni és reméli, hogy az egész nép támogatja kül­politikáját, ha elhatározásokra lesz szükség. A szókimondó cseh lap. Prága, nov. 2. A Rude Pravo esti lapja Benes külügyi expozéját bírálva elmondja, hogy a külügy­miniszter sok m­indent diplomatikusan elhallgatott. Elhallgatta például azt, hogy Csehszlovákiában csak­úgy, mint Franciaországban és Lengyelországban meglehetős nyíltan készülnek a Németország elleni preventív háborúra. Nem beszél arról sem, hogy a cseh szociáldemokraták kongresszusa Meissner igaz­ságügyminiszterrel együtt és a napokban követelte az intervenciót Ausztriában. A lap szerint Benes beszéde háborús beszéd és a dagályos patriotizmus beszéde. Német válasz Benesnek. Berlin, nov. 2. Benes külügyminiszter beszédé­hez a Vossische Zeitung többek között a következő megjegyzést fűzi: Benes külügyminiszter úr szereti beszédeiben a világot olyannak lefesteni, amilyennek ő látja. Úgy látszik, ezúttal sem hagyott semmit, ami Európában történik, saját szemlélete és személyes politikai értékelése határain kívü­l. Mégis az a benyo­más, hogy sokat beszélt, hogy kevesebbet mondjon. A „Berliner Tageblatt“ kijelenti, hogy Benes balkáni koalíciót akar, amelynek magva természe­tesen az a kisantantja lenne és amely gazdasági úton működnék együtt. Ehhez tervgazdálkodást kell folytatni. Ebből azt, következtetjük, hogy Benes úr tanulékony. Annál kevésbé értjük meg azonban, hogy annyira elárulja politikai maradiságát. Ha Be­nes úr, mindezek ellenére baráti és korrekt viszonyt akar fenntartani Németországgal, mi csak örülünk, ha az „aggodalmak“ és „az állam veszélyeztetése“ ellenére ez a kívánsága a cseh külpolitika vezetőjé­nek. Csak azt kívánjuk hogy ezt a jószándékát ne kapcsolja össze olyan mindenféle játékkal, amelyek­nek semmi közük a béketervekhez, de annál több a petróleumkannához. II. Adél nem kacérkodta végig az egész társasá­got, nem imádtatta magát hajnalig, mert ez egyszer­ érezte, hogy komoly veszedelem fenyegeti őt. Igen, azt még el tudná viselni, hogy a szerelemnek vége, de azt nem tudná túlélni, hogy ezt a világ meg is tudja. Hogy sajnálják, vagy kinevessék. Hogy egy más asszony eldicsekedhessék ... Nem, ez rosszabb volna a halálnál. Nem bírta ki sokáig. Neki egy örökkévalóság­nak tartott, de valójában öt perc múlva ő is eltűnt a társaságból, lerohant a lépcsőn és tíz perc múlva már otthon volt, a Bajza­ utcai villájában. A társaság nem figyelte meg a három ember távozását. Mikor észrevették, hogy a tragika és a zeneszerző nincsen a szalonban, mindenki termé­szetesnek találta, hogy együtt mentek haza.

Next