Pesti Hirlap, 1934. január (46. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-03 / 1. szám
LVI. ÉVFOLYAM, 1. (18.248) SZÁM *51?DAPEST, 1934. SZERDA, JANUÁR 3. Előfizetési árat: Egy hónapra 4 pengő, negeged évenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pálya udvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fillér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeresPesti Hírlap Megpróbáltatások. „Ez az év nem éppen örömteljes körülmények jegyében kezdődik!“ — mondotta Itatta apostoli nuncius abban az újévi beszédben, amellyel a budapesti diplomáciai kar élén Horthy Miklós kormányzót üdvözölte. Úgy találjuk, hogy a nuncius, paphoz és diplomatához illően, nagyon is nagy mérsékletet tanúsított, amikor ezekkel a finom és meggondolt szavakkal véleményét kifejezte. Kevésbé finoman és meggondoltan bátran lehetne azt is mondani, hogy ez az év cudar, komisz és nyugtalanító körülmények között kezdődik, éppen újy, mint előde már jó néhány. Nem is lehe, másképen. Most érik az a vetés, amelynek a pragvát 1939- ben hintették el Párizsban. Akkor, amikor, a legfelső béketanácsban az új világrend alapjait a legyőzöttek meghallgatása nélkül megteremtették. A pápai nuncius újévi beszédében arra utalt, hogy a válságnak, amely most az egész világot megrázkódtatja, nemcsak gazdasági és politikai okai vannak és annak a gyökerei „a lelkivilág, az erkölcs talajába is mélyen belenyúlnak“. A nuncius kijelentéseit teljes mértékben helyeselte a magyar államfő, aki még határozottabb formulázással azt mondotta, hogy a válság „nemcsak gazdasági és politikai jelleggel bír, hanem még inkább mély erkölcsi jelentőséggel is“. Majd később hozzátette: „Az újjáépítés munkája csak a béke és nyugalom légkörében vezethet eredményre, ezt pedig a népek kölcsönös bizalma és együttműködése teremtheti meg“. A kormányzó ezután rámutatott, hogy a magyar kormány ebben az irányban munkálkodik és kifejelte azt a reményét, hogy a népek vezérei fia kell „népszerűségük veszélyeztetése árán is“ megkönnyítik, hogy egy őszinte és mindenkire előnyös együttműködés lehetővé váljék. Nem szándékunk, hogy ezen a helyen a kormányzó kijelentéseit boncolgassuk és a finoman diplomatikus kijelentések félhomályát a magunk ízlése szerint magyarázzuk. Ez felesleges is. Hiszen mindenki tudja, milyen kérdések okos eldöntésétől függ a világ nyugodt fejlődése és az emberiség békéje. A nagy kérdés ez: Meghozza-e az új év az egymásra utalt népek kölcsönös megértésének csodáját! Az a hatalmas mozgalom, amely az angol parlamentben az év második felében keletkezett, új reménységek világát nyitja ki a magyar szívekben. Talán nincsen már messze az idő, amikor túljutunk a lejtő mélyén és a sötétségből megindulunk ismét fölfelé, az élet, a napfény felé . . . Addig pedig szorítsuk össze a fogunkat és tűrjünk és várjunk és bízzunk és ne csüggedjünk. Itt ismét vissza kell térnünk azokhoz az erkölcsi és lelki tényezőkhöz, amelyeket újévi beszédeikben úgy a pápai nuncius, mint a magyar államfő kiemeltek. Megint ott vagyunk, ahol a háború végén voltunk, az egymással szemben álló érdekek megütközésében minden attól függ, hogy ki bírja jobban, ki bírja tovább ideggel! A magyar nemzet eddig bírta. A válság súlya kétszeres erővel gyötört meg bennünket. Hiszen nem is egy válság következményeit kellett elszenvednünk, hanem egyszerre kettőét: először a világválságét, amelyet az Északi sarktól a Déli sarkig egyformán érez minden ország. Másodszor pedig azt a válságot, amelyet a trianoni megcsonkítás okozott hazánk életében. Eddig hősiesen álltuk mind a két fajta megpróbáltatást. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, megérdemeltük a pápai nuncius dicséretét, aki azt állította, hogy a magyar nemzet „a nyugalomnak és az erős kitartásnak“ elismerésre méító példáját adta. Azt, amit a pápai nuncius mondott, száraz statisztikai számokkal illusztrálja az újév napjára nyilvánosságra jutott Tyler-jelentés. A Népszövetség megbízottja az 1933. év negyedik negyedéről írott b-számolójában elmondta, hogy az ország milyen rendkívüli erőfeszítéssel törekszik az állami háztartás egyensúlya felé. A jelentés „több év óta első ízben“ megállapítja, hogy a most folyó költségvetési évben reménye van annak, hogy a tényleges kiadások nem fogják felülmúlni az előirányzatot. Mi a legjobban tudjuk, milyen heroikus önfeláldozás és milyen képtelennek látszó erőfeszítés hozta létre ezt az eredményt! Az állami költségvetés kiadási tételeinek kegyetlen, lefaragása, ami mögött tömérdek lemondás, nélkülözés lappang. A másik oldalon pedig az adózó állampolgárok áldozata. A vérző, vonagló és szenvedő magyar életnek mondhatatln erőfeszítését Tyler két tárgyilagosan hideg és száraz számadattal fejezi ki: a most folyó költségvetési év első öt hónapjában az összes kiadás kilenc százalékkal volt kevesebb, mint a múlt költségvetési év megfelelő szakában, a bevételek viszont ugyanez alatt az idő alatt hat százalékkal emelkedtek. Hány tisztviselő kevesebb kenyere szerepel az első kilenc százalékban! És a magyar adófizetők tömegeinek milyen hatalmas teljesítménye rejlik a másik hat százalék mögött! Ne beszéljünk most erről. Az újév hangulatát ne rontsuk meg azzal sem, hogy tovább boncolgassuk a Tyler-jelentést és kifejtsük egyik-másik nyugtalanító megállapítás igazi értelmét. Ne időzzünk annál a ténynél, hogy a költségvetési előirányzat fényes igazolódása esetén is 100 millióval szaporodnak meg az állam függő adósságai. Ne beszéljünk arról a furcsaságról, hogy a külkereskedelmi mérleg javulásával szemben miért csökkentek a Nemzeti Bank devizakészletei, vagy hogy az agrárolló két szára miért nyitottabb nálunk, mint eddig bármikor! Ne térjünk ki most arra sem, amit máskép, jobban kellene csinálni, hogy a magyar nemzet jobban bírja a sorstól zárótt teherpróbát. De csodálkozzunk igazi áhítattal a magyar nemzet hősies erőfeszítése felett, legyünk büszkék rá, hogy a Tyler-jelentés számsorai igazolják a pápai nuncius újévi beszédében található dicséretet. Igaza van a nunciusnak: az a nemzet, amely ilyen példát adott, rendíthetetlen bizalommal nézhet a jövő elé. Semmi okunk rá, hogy 3934 küszöbén kicsinyhitűek legyünk. Szorítsuk össze a fogunkat és tűrjünk és bizakodjunk és követelük jussunkat a sorson, amely nem lesz hozzánk mindig mostoha! Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Felsiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél. Erzsébet-körút 1 Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük A berlini francia nagykövet már tárgyalt Hitlerrel és Neurath külügyminiszterrel. Anglia módosíttatni akarta a francia jegyzéket. — Berlinben a francia jegyzék kedvezőtlen fogadtatásra talált. — A diplomáciai tárgyalások súlypontja Rómába tolódott. Berlin, jan. 2. Francois-Poncet berlini francia nagykövetnek Hitler kancellárral és Neurath birodalmi külügyminiszterrel már újév napján folytatott megbeszélése Párizsban épúgy, mint a birodalmi fővárosban nagy meglepetést keltett. Mint Párizsból jelentik, ottani politikai körökbeen élénken találgatják Poncet gyors kihallgatásának hátterét. Londoni jelentések szerint ott is nagy a meglepetés. Azt a londoni hírt azonban túlzottnak nyilvánítják, hogy a francia jegyzék bomba gyanánt hatott Berlinben. Ellenkezőleg, azt hiszik, hogy a francia válaszjegyzék örömének ad kifejezést amiatt a készség miatt, amely a legutóbbi tárgyalások során német részről kifejezésre jutott, majd kifejti Franciaország nézeteit azzal a célkitűzéssel, hogy a leszerelési tárgyalások színhelyét újra át lehessen tenni Genfbe. Ez utóbbi kérdés tekintetében azonban Berlinben azt mondják, hogy Németország visszatéréséről szó sem lehet. Francia lapok bizonyos célzásaiból a birodalmi fővárosban azt a következtetést vonják le, hogy Franciaország kijeligíti, nem járul hozzá ahhoz, hogy Németországnak esetleg 300.000 főnyi hadserege legyen és megmarad azok mellett az egyébirányú indítványok mellett, amelyeket október 14-én tettek Genfben, amikor Németország kilépett a Népszövetségből és kivonult a leszerelési értekezletről. Eszerint tehát érdemben Midig még nem sikerült utat találni a megegyezéshez. A német külügyminisztériumban ez idő szerint trnyik a francia emlékirat tanulmányozása. Minthogy január 5 és 7 között nemzeti szocialista vezetőségi tanácskozás lesz Obersalzbergben, Hitler elnökletével folyó érdemi tanácskozásokra is német-francia tárgyalások továbbfolytatásáról jen. 8 oka előtt aligha nyílt mód. Addig a diplomáciai tárgyalások súlyponta áttevődik Rómába, ahol megkezdődik Mussolini és Sir John Simon angol külügyminiszter nagyfontosságú eszmecseréje. Párizs, jan. 2. Egyes reggeli lapok berlini tudósítói azt jelentették, hogy Berlinben a francia jegyzék kedvezőtlen fogadtatásra talált és hogy a németek nem fogadják el az abban foglalt javaslatokat a további tárgyalások alapjául. A Temps vezércikkében siet ismételten hangoztatni, hogy a francia emlékirat egyáltalában nem csapta be az ajtót a francia-német megbeszélések előtt, ellenkezőleg, a jegyzék kedvezőbb helyzetet teremtett a tárgyalásokra. Ha a német kormány őszinte és ha Németországot csakugyan a Hitler részéről sokszor hangoztatott békevágy hatja át, akkor Németország a világ közvéleménye előtt nem teheti meg azt, hogy elzárkózzék a nemzeti haderők csökkentésének kísérlete elől, úgy, amint azt Franciaország javasolja. Azai a többi érdekelt kormány magatartását illeti, egyenesen sértő volna rájuk, ha egy pillanatra is feltételeznék róluk, hogy elejtik a leszerelés ügyét és az újabb fegyverkezési verseny mellett foglalnak állást. Németország azt állítja, hogy már nem forog fenn többé a leszerelés lehetősége. Franciaország be akarja bizonyítani ennek az ellenkezőjét. Ita pedig ez sikerült — amint kétségtelen, hogy sikerülni fog —, akkor minden állam kénytelen lesz határozottan állást foglalni ■ a kérdés l lényege tekintetében. A francia kormány a múlt héten elhatározta, hogy a Hitlernek szóló jegyzék szövegét előzetesen közli az angol, az olasz és a belga kormánnyal, valamint a kisantant-államok kormányaival is. Az Echo de Paris londoni tudósítója arról értesül, hogy Inadon ebben az alakban nem helyeselte a jegyzék szövegét. Az angol és az olasz diplomácia attól tartott, hogy Berlin a javaslatokban Németország ellen irányuló közös frontot fog látni. Miért sietett Franciaország a jegyzék átadásával. Párizs, jan. 2. Az esti lapok úgy értesülnek, hogy szombaton este az angol kormány tett lépéseket a francia kormánynál a Hitlernek szóló jegyzék módosítása céljából. A francia kormány azért sietett, a jegyzék átadásával, hogy idejében kivonhassa magát az angol nyomás alól. Párizsban attól is tartottak, hogy Rómában és Londonban a jegyzék tartalmát még annak átadása előtt vita tárgyává találják tenni. A Liberté úgy tudja, hogy szombaton este Paul Boncour telefonon utasította Francois Poncet-t, hogy a jegyzéket haladéktalanul adja át. A jobboldali Journal des Débats helyteleníti ezt a nagy sietséget, amelynek hivatalos helyen adott magyarázata inkább meglepetést, mint megelégedést kelt. A francia kormány ezek szerint saját álláspontját csak megfutamodásszerű eljárással tudta megvédeni. A francia jegyzék tartalmáról írva a Paris Soir igen megbízható forrásból úgy tudja, hogy"a jegyzék a leszerelés terén messzemenő engedményeket tesz, de csak azzal a feltétellel, ha Németország viszont biztosítékokat ad a katonai jellegű alakulatoknak feloszlatására és ha általában minden újrafegyverkezésről lemond. A lap berlini tudósítója szerint a német kormány nehéz helyzetbe kerül: egyfelől semmiesetre sem akar lemondani az újrafegyverkezésről, másfelől pedig a nemzetközi közvéleményre való tekintettel nem utasíthatja el állandóan a Franciaország részéről érkező békülékeny javaslatokat. Berlin mindenesetre megvárja, hogy a külföld állást foglaljon,és csak azután hoz majd döntést. Sir John Simon Rómába érkezett. Róma, jan. 2. Sir John Simon angol külügyminiszter ma délután 3 óra 20 perckor felesége társaságában vízirepülőgépen megérkezett Ostiába. A légikikötőben a római angol nagykövet, továbbá az olasz külügyminisztérium részéről Buti és gróf Lenni meghatalmazott miniszterek, a külügyminisztérium több más főtisztviselője és Valle tábornok, légügyi államtitkár jelentek meg. Bull hatalmas virágcsokrot nyújtott Sir John Simon feleségének. Az angol külügyminiszter és felesége rövid ostiai tartózkodás után az angol nagykövetség tagjaival gépkocsin Rómába hajtatott és itt az angol nagykövetségen szállt meg.