Pesti Hirlap, 1934. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-03 / 1. szám

2 A XXI. SZÁMÚ „EGYBŐL­ KETTŐT" REJTVÉNYSOROZAT PÁLYÁZATI SZELVÉNYE. Az alanti napokon közölt rejtvényekből a következő betűk elhagyásával kaptam egy szóból kettőit K.dd I. 2 Szerda I. 3 Csúf. I. 4 Péntek I. 5 Szomba* I. * Vasára. • I. 7 — — hgy.egy kockába csak egy betűt szabad beírni. N­év: ­Az a h­ír, hogy Franciaország már válaszolt a német javaslatokra, arra indította Sir John Simont, hogy haladéktalanul megkezdje a római megbeszé­léseket. Rómában az a felfogás, hogy nem lehet a leszerelés és a népszövetségi reform óriási fontosságú kérdéseit a német-francia viszony kedvéért fel­áldozni. Miről fog tárgyalni Mussolini Sir John Simonnal. Róma, jan. 2. Virginio Gauda főszerkesztő a Giornale d’Italia vezércikkében foglalkozik Sir John Simon angol külügyminiszter római látogatásával. "A cikk mindenekelőtt megállapítja, hogy az európai helyzet ma valóban nagyon nehéz. Az európai ellen­tétek középpontjában ma is a francia-német ellentét áll és ehhez kapcsolódik a­ többi nehézség is. Mint­hogy Mussolini minden nagyobb kérdésben tudott ki­vezető utat találni, bizonyos, hogy Sir John Simonnal való találkozása során is megfelelő megoldást tud ja­vasolni. Az a két kérdés, amely az államférfiak kö­zött szóba fog kerülni, a fegyverkezések revíziója és a Nemzetek Szövetségének reformja lesz. A fegyver­kezések kérdésének központjában a német-francia el­lentét áll és ennek az ellentétnek megoldására há­rom út van: a kiegyezés, a szabad cselekvés az azon­nali fegyverkezésre, végül pedig Franciaország és a kisantant részéről sokat emlegetett preventív háború Németország ellen a versaillesi szerződés megsértése miatt. A cikk ezután ismerteti Németország legutóbbi követeléseit Franciaországgal szemben és utal a ber­lini francia nagykövet jegyzékére, amelyet a nagy­követ tegnap nyújtott át Hitler birodalmi kancellár­nak. Ezt a jegyzéket még nem ismerjük pontosan — folytatja Gauda —, de valószínű, hogy a franciák ab­ban visszautasítanak minden azonnali német fegy­verkezést. Ami a Népszövetség reformját illeti, ezt Ang­iidban már igen széles körökben szükségesnek isme­rik el. A kisantantnak ezzel szemben felhozott frázi­sai — amelyek minduntalan háborús fenyegetéseket tartalmaznak — egészen ártalmatlan verébijesztő lö­völdözések. Először be kellene bizonyítaniok, hogy a Népszövetség reformja mi módon idézhetne elő há­­­borút. Mindnyájan tudjuk ugyanis, hogy a Népszö­vetség mostani szervezetében nem alkalmas a háború megakadályozására. Már többször hangoztattuk annak szükségét, hogy a Népszövetség alapokmányát válasszák külön a békeszerződésektől. Ezek a szerződések — bármi le­gyen is a végleges sorsuk — örökös változásoknak vannak alávetve és nem alkalmasak arra, hogy alap­jai legyenek olyan inézménynek, amelynek a legtar­tósabb alapokon kell nyugodnia. Emlékeztetünk itt arra is, hogy Aveno­, a Népszövetség mostani főtit­kára, nemrég a francia külügyi bizottságban han­goztatta a népszövetségi alapokmány és a békeszer­­zések különválasztásának szükségességét. Ugyanez a szükségesség jelenti azt is, hogy a Népszövetségtől el kell választani a szankciókat, amelyekhez elsősorban az eszközök, mindenekfelett azonban az akarat hiány­zik, mint azt a japán-kínai és a gran-d­acoi viszály is bebizonyította. _____ llassay válasza a Manchester Guardian-ben Fényes Lászlónak. A Manchester Guardian a békerevízióval kap­csolatban llassay Károly levelét közli, amelyben vá­laszol Fényes László cikkére. A nemzeti szabadelvű párt vezére hangsúlyozza, hogy a magyar álláspont a békerevízió kérdésében teljesen világos. Azt kíván­juk — írja —, hogy a Magyarországtól elcsatolt, túl­nyomóan magyar lakosságú területeket a néprajzi helyzetnek és a Wilson elnök pontjaiban lefektetett önrendelkezési jognak megfelelőleg adják vissza Ma­gyarországnak. Fényes azt állítja, hogy Magyaror­szágon a békerevízióellenes álláspont hangoztatása törvénybe ütközik. Azonban a magyar törvényköny­vek semmi ilyet nem tartalmaznak. A magyar tár­sadalom keretein belül még senki sem akadt, aki a ■ma már világszerte megbélyegzett igazságtalanságok reparálása ellen keresne érveket. Engem bizonyára nem lehet elfogultsággal vádolni a magyar kormány javára. Ennek ellenére elveim sohasem vakítottak el annyira, hogy ne lássam a liberális és demokra­tikus intézmények tökéletesítését Magyarországon megnehezítő akadályokat éppen ma, amikor ezekre az intézményekre több külföldi országban súlyos csapásokat mértek. A liberális és demokratikus re­formok bevezetése ellen a leghatásosabb érveket éppen azok a tapasztalatok szolgáltatták, amelyeket Magyarország a fegyverszünet utáni forradalmi idő­szakban nyert. A demokratikus fejlődésnek a leg­rosszabb szolgálatot azok teszik, akik a dem­­krácia elveit és a nemzeti jogok és szabadság alapvető kö­veteléseit szembeállítják. Argentínában helyreállt a rend. London, jan. 2. Argentínában — hivatalos köz­lemény szerint — újból helyreállt a rend. A táviró­­cenzúrát beszüntették. A zendülés több vezetőjét Martin Garcia szigetére internálták. PESTI HÍRLAP 1934. január 3., szerda A kormányzó újévi beszédében a nemzetek békés együttműködésének szükségét hangsúlyozta. A d­ipp­omáciai kar tisztelgése az államfőnél. — A politika újéve. (Felvételeink a Képes Pesti Hírlapban.) A Budapesten székelő diplomáciai testület sze­­rencsekivonatainak kifejezésre juttatása végett Újév­­napján a szokásos díszes külsőségek között jelent meg Horthy Miklós kormányzó előtt. Angelo Rotta apostoli nuncius, a diplomáciai kar rangidős tagja, a következő üdvözlő beszédet mondta: — Főméltósága­ Uram! Az ú­jesztendő el­jövetele ör­vendetes alkalmat szolgáltat a diplomáciai testület tagjainak arra, hogy az általuk Főméltóságodnál képviselt uralkodók és államfők nevében, valamint a saját részükről is, a legőszintébb jókívánságokat fejezzék ki Főméltóságodnak. — Ez az év nem éppen örömteljes körülmények jegyében kezdődik, hiszen az a bonyolult válság, amely oly régóta nehezedik az egész világra, mond­hatni, súlyosbodott. A lelkek tanácstalanul állnak szemben ezzel a válsággal, amelyről nem tudják, mit hoz még a jövőben. Ha tekintetbe vesszük azt a sok és lelkes erőfeszítést, amely a válság leküzdésére tör­tént s amely csak kevéssé biztató eredményekkel járt, kénytelenek vagyunk feltenni azt a kérdést, hogy várjon abban a keserves munkában, amellyel a megoldást keresték, nem szorultak-e túlságosan hát­térbe a magasabbrendű elvek s nem jutottak-e szinte kizárólagos jelentőséghez a tisztán gazdasági és po­litikai meggondolások. Mert ha a mai válságot ala­posan szemügyre vesszük s úgy eredetét, mint elter­jedését vizsgáljuk, rájöhetünk arra, hogy gyökerei a lelkivilág, az erkölcs talajába is mélyen belenyúlunk. — Kívánatos volna, hogy azok, akik a nemzetek vezetésének súlyos felelősségét viselik, Isten segítsé­gével céltudatos és erélyes munkájukkal végre meg­valósíthassák a népek közötti jó egyetértést, amely nélkülözhetetlen feltétele a közös boldogulásnak és annak, hogy eljöjjön az igazi béke, amellyre min­denki vágyik s amely a jóakaratú embereknek meg­­igértetett.­­ Ugyanakkor azonban lélekemelő látvány szá­munkra az, hogy a magyar nemzet, amelyet pedig keményen sújtanak a gazdasági nehézségek, F­h­él­­tóságodnak és kormányának bölcs és szilárd veze­tése mellett a nyugalomnak és az erős kitartásnak oly példáját adja, hogy rendíthetetlen bizalommal nézhet a jövő elé. Meleg szívvel kívánjuk, hogy a ne­mes magyar nemzetre boldogságot és virágzást hozó jövendő mosolyogjon. Amikor ezeket a jókívánatain­­kat kifejezésre juttatom, egyben őszinte szivből kívá­nunk mindannyian Főméltóságodnak is szerencsét és boldogságot. A kormányzó válasza. Horthy Miklós kormányzó -az üdvözlésre a kö­vetkezőképpen válaszolt: — Apostoli Nuncius Úr! Nagyon köszönöm azokat a szeretetreméltó szavakat, melyekkel Nagyméltóságod a Budapesten akkreditált diplo­máciai testület újévi jókivonatait tolmácsolni szí­ves volt és amelyeket a hazám iránti barátság szelleme hatott át. Különös öröm volt számomra azokat az elismerő szavakat hallani, amelyekkel Nagy méltóságod azokra az erőfeszítésekre utalt, amelyeket Magyarország évek óta tesz jövő fej­lődésének biztosítására. Joggal írta Nagyméltósá­god a most elmúlt év mérlegének teheroldalára azt a válságot, amely mindenütt oly súlyosan érezhető és amely nemcsak gazdasági és politikai jelleggel bír, hanem még inkább mély lelki, er­kölcsi jelentőséggel is.­­ Talán mondanom sem kell, hogy a magyar királyi kormány ennek a kérdésnek állandóan a legélénkebb figyelmet szenteli. Attól a meggyőző­déstől vezérelve, hogy az újjáépítés munkája csak a béke és nyugalom légkörében vezethet ered­ményre, ezt pedig a népek kölcsönös bizalma és együttműködése teremti meg, a magyar királyi kormány a jövőben is egyik legfontosabb felada­tának fogja tekinteni azt, hogy tőle telhetően szo­rosabbra vonja a jó egyetértésnek azokat a köte­lékeit, amelyek Magyarországot az idegen hatal­makhoz fűzik és reméli, hogy ez irányban való fá­radozásai támogatásra fognak találni az emelke­dett gondolkodású államférfiaknál, akik, akár nép­szerűségük veszélyeztetése árán is, segítségére lesznek abban, hogy egy őszinte, mindenkire nézve előnyös együttműködés lehetővé váljék.­­ Amikor meleg köszönetet mondok Nagy­méltóságodnak azokért a szíves jókívánságokért, amelyeket tolmácsolni szíves volt, őszinte öröm­mel kívánok szerencsét és boldogságot úgy Önök­nek, Uraim, mint az Önök által nálam képviselt uralkodóknak és államfőknek. A beszéd elhangzása után a kormányzó rövid beszélgetést folytatott a nunciussal, majd egyenként megszólította a követeket és kíséretük minden tagját. A fogadásnál a kormányzó kíséretében volt Kánya Kálmán külügyminiszter, Vértesy Sándor, a kabinet­­iroda főnöke, vitéz Somkuthy József tábornok, a ka­tonai iroda főnöke és a szolgálattevő szárnysegéd. A diplomáciai testület tisztelgése előtt szerencse­­kívonataik előterjesztése végett a kormányzó a követ­kezőket fogadta: Gömbös Gyula miniszterelnököt, Beöthy Lászlót, a felsőház alelnökét, Almásy László képviselőházi elnököt, a magyar királyi honvédség ré­széről vitéz Kárpáthy Kamiló és Vogt Waldemár gya­logsági tábornokot, a katonai Mária Terézia-rend ré­széről Szurmay Sándor n.*. gyalogsági tábornokot és báró Lukasich Géza ny. altábornagyot, az Országos Vitézi Szék képviseletében vitéz Hellebronth Antal ny. tüzérségi tábornokot, majd a főváros küldöttségét. A tisztelgők sorát a református egyház küldöttsége fe­jezte be. Az évforduló alkalmából már eddig is nagy­számú távirat érkezett az államfőhöz. Az elsők között fejezték ki szerencsekívánataikat Hindenburg biro­dalmi elnök, továbbá Haakon norvég király, Borisz bolgár király, XIII. Alfonz király, az osztrák, a finn és a lengyel köztársaság elnöke, a Máltai lovagrend magyar asszociációja nevében József kir. herceg, Sin­cere bíboros, minden svéd követ és nagyszámú kül- és belföldi előkelőség, vármegyék, testületek és ma­gánosok. Iljev a politikában. A miniszterelnök kívánságára a hagyományos politikai újévi üdvözlések elmaradtak. A nemzeti egység pártjának vezetősége fesztelen formában — beszéd elhangzása nélkül — üdvözölte a kormány­­elnököt. Gömbös Gyula különben, aki vidéki tartóz­kodását csak a kormányzónál való tisztelgés végett szakította meg, kedden ismét elutazott a fővárosból és csak a jövő hétfőn veszi át hivatalát. Eckhardt erős harcot hirdet a kormányzat­i politikával szemben. A független kisgazdapárt tagjai újév napján felkeresték a párt vezérét, Eckhardt Tibort. A párt szerencsekívonatait Kun Béla tolmácsolta. Eckhardt Tibor válaszában hangsúlyozta, hogy a párt egy­ségében semmi változás nincs. — A múlt év — mondta — a kormánypolitika szempontjából sikertelen és gyászos esztendő volt- A párt eleinte türelmet tanúsított a kormánnyal szemben, mert azt remélte, hogy Gömbös Gyula, aki­nek a múltban kapcsolatai voltak a népies politiká­val, nem lesz a bank és kartelérdekek kiszolgálója. Feltevésünkben keservesen csalódtunk. Csak nagy szavakat hallottunk, cselekedeteket nem láttunk. Ezt a kormányzati politikát a nemzet tovább nem bírja ki, ezért bejelentem, hogy a p£rt a legkíméletlenebb harcot fogja folytatni ezzel a politikával szemben. Az a megtévesztő propaganda, amelyet a kormány szinte balkáni ízléssel, a nemzeti munkahét cégére alatt saját pártja érdekében kifejteni jónak látott, hangos reklámja volt a bank- és kartelérdekeltsé­geknek­­,5. A harc az eddigi kormányzati politikával szemben kemény lesz, a párttól is súlyos áldozatokat követel, ezért csak azok álljanak a zászló alá, akik a végsőkig tudják folytatni a kérlelhetetlen harcot. Arról beszélt még, hogy szerinte az ország nincs a revízióképes állapotban, ezen a helyzeten a ma­gyar feltámadás érdekében változtatni kell. A titkos választójog bevezetését és a kisebbségi kérdésben olyan politikát sürgetett, amely minél jobban a nemzet testéhez láncolja a kisebbségeket­. A keresztény gazdasági párt táviratban üdvö­zölte vezérét, gróf Zichy Jánost. Újévi üdvözlés volt a független nemzeti demok­rata­ pártban is. Itt Negyedi-Szabó Béla beszéde után Fábián Béla hangsúlyozta, hogy a belső béke első­sorban az igazságtalan békeszerződések megváltoz­tatásának kiharcolása érdekében szükséges. A Magyar Nemzeti Szövetségben. Mint minden évben, ez idén is zsúfolásig meg­telt az újév alkalmából a Magyar Nemzeti Szövetség díszterme, hogy a szövetség országos elnökét, báró Perényi Zsigmondot üdvözöljék. A tisztelgők sorában megjelent a Nemzeti Szövetség elnöksége, választmá­nya és tisztikara dr. Ajtay József n. v. alelnök veze­tésével, a TESz népes küldöttsége Szörtsey József ve­zetésével, a Júniusi Bajtársak küldöttsége élén ugyan­csak Szörtsey Józseffel és Nagy Sándor rendőrtaná­csossal, a Felvidéki Egyesületek Szövetsége dr. Vaszkó Endre ny. miniszteri tanácsos ügyv. elnök vezetése alatt és a Magyarok Világszövetségének Központi Irodája dr. Nagy Károly ny. főkapitányhelyettes ve­zetésével. A megjelentek nevében dr. Mikszáth Kálmán ny. főispán üdvözölte báró Perényi Zsigmondot. Hangsú­lyozta, hogy a magyar igazság ügye a világ közvé­leményében jelentős lépéssel haladt előre és rámuta­tott arra, hogy a revízióért küzdő összes tényezőknek és egyesületeknek a nagy cél érdekében össze kell fogniuk. Báró Perényi Zsigmond válaszában visszapillan­tást vetett a szövetség tizenöt éves munkásságára, majd arra utalt, hogy külföldi propagandájukban so­hasem feledkeznek meg a megszállott területen élő testvéreink érdekeiről. Ma már mindenki revíziót kö­vetel. A revíziónak azonban nem szabad üres jelszó­nak, divatnak lennie, hanem olyan meggyőződésnek, amelyért dolgozni és áldozatot kell hozni. Ez csak úgy lehetséges, ha nagyon tudjuk szeretni ezt az ezer­éves magyar földet. Ide alkossunk idegen faragott ké­peket, hogy azokat imádjuk. Nekünk nem kell az olasz fasizmus, a német hitlerizmus, hanem legyünk hazánkat szerető magyarok, akik áldozni és küzdeni tudunk a magyar jövőért. Tlünk nagyon fontos a kül­földi nagy nemzetek rokonszenve és megértő támoga­tása, én mégis abban bizony amit Bethlen és a mi­niszterelnök is megerősített, hogy a siker a mi kitar­tásunktól, egységünktől függ.

Next