Pesti Hirlap, 1934. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-11 / 7. szám

JO NAPI HÍREK. — Mussolini, az Író. Az Occidente legújabb számában Eliot Talarice így jellemzi Mussoli­nit, az Írót, Arnaldo élete című könyvével kap­csolatban: Igazán lehetetlen volna szétválasztani a könyvben lakozó magas erkölcsi és érzelmi ér­tékeket attól az alkotóképességtől, amellyel ki tudta fejezni — rendkívüli egyszerűséggel — a fájdalom és a halál feledhetetlen és férfias tisz­taságát. Itt a költészet a dolgokból folyik és nem a szavakból s végül az ember az örökké­való titkok rejtélyes látományára ébred, az élet kristályosan tökéletes szemléletére. Az, aki manapság egy uj irodalom s egy uj líra keletkezését várja, ezekhez a friss és lé­gies oldalakhoz fog menekülni, melyek nem­csak testvérszeretetről, végtelen odaadásról ta­núskodnak, hanem egy jellem szépségéről, szi­lárdságáról is s egy uj olasz írót fedez fel ne­künk. Ez a felfedezés nem fokonként történik, hanem mindjárt az első oldalon, majdnem az első soroknál s az olvasó meglepődve áll meg, hogy újra elolvasson egy mondatot: — Kis utazásunkat a San­cassianói temp­lom komor harangkongása kisérte. Fényes, nyugodt, napos reggel volt. A szőlő már meg­érett s a házak előtt elkészítették a dézsákat meg a hordókat a szüretre. A harang tovább kongott, a csendes völgyben belehangzott a le­vegőbe és szivünkbe, mely már megismerte a fájdalmat és a halált. Másutt Mussolini igy ébreszti fel elhunyt testvéröccsével való közös emlékeit: — A gyermekek — távoli unokaöcseink — mindenütt különös szívességgel fogadtak ben­nünket, együtt bolyongtunk velük a mezőkön, együtt szedegettünk édes szőlőt, együtt bújtunk meg a szalmakazlak mögött, vagy bolyongtunk a gránátalmák útján, melyek felébresztették ámuló kíváncsiságunkat. — A japán császár köszönőtávirata a kormányzóhoz. A kormányzó a japán trónörökös születése alkalmából meleghangú üdvözlő táviratot intézett a japán császárhoz, aki a következő távirattal válaszolt: „Főméltóságod ked­ves jókívánságai mélyen meghatottak, fogadja értük leg­­őszintébb köszönetem kifejezését. Hirohito­. — A kormányzó elismerése. A kormányzó megen­gedte, hogy Bibit­hi Horváth János Országos Társadalom­biztosító Intézeti aligazgatónak nyugalombavonulása al­kalmából elismerését tudtul adják­­-a kinevezések. A kultuszminiszter Mihalik Kálmán jászberényi és Belle Lajos központi szolgálatra beosztott ál­ami, gazdasági szaktanítókat a gazdasági népoktatás te­rén szerzett érdemeik elismeréséül állomáshelyükön eddigi illetményeiknek megtartásával igazgató-szaktanítókká ne­vezte ki. — A lengyel köztársasági elnök vadászata. Varsó­ból jelentik: A köztársasági elnök vadászatára hivatalos lengyel és külföldi vendégek csoportja Varsóból elutazott a bialowiei erdőségekbe. A vendégek között van Kállaii Illés magyar földmivelésügyi miniszter, továbbá a var­sói német, cseh­, román és osztrák követ, valamint Greiser, a­ danzigi szenátus alelnöke. — Névmagyarosítások: S­orberer Ferenc, valamint gyermekei: Katalin és Győző, családi nevüket „Laborczi­ra változtatták át. A belügyminiszter megengedte, hogy Kacsán András keceli csendőrtiszthelyettes és kiskorú Ilona, Józsa, Stefá­nia és András Frigyes gyermekei családi nevüket „Csa­­lafi“-ra változtassák. — Egy pékmester nyerte meg a francia állami sorsjáték főnyereményét. Párizsból jelentik: A múlt év végén újból életbe léptetett állami sorsjáték negye­dik húzásán újból kispolgár nyerte meg az 5 millió frankos­­főnyereményt. Az első húzásban egy taras­­coini fodrász, a másodikban egy avignoni kis szénke­­reskedő, a harmadikban egy középfranciaországi molnár és a negyedikben, most egy cavailloni pék­mester nyerte a nagy nyereményt. Cavailloniak nyer­tek azonkívül még két négy nyereményt is, még­pe­dig egy egymilliós, illetőleg egy ötszázezer frankos nyereményt. — Most m­ás a megszállás előtt! Zsolt vasárnapi „Esti levelében“ megemlékezett arról a román hajszáról, amit most a soborsini régi magyar kastély és magyar bir­tok ellen indítottak és arról, hogy Arad megye ezen köz­ségében a megszállás előtti időben milyen barátságban él­tek együtt románok és magyarok. Ennek a régi harmoni­kus életnek egy élő tanúja, most előkelő hivatalnok Deb­recenben és onnan írja : „Abban a kis román fészekben hajdanán a szellem, az érintkezés, az érzés teljesen ma­gyar volt. Magyar volt a jegyző, a postamester, a tanító, az orvos (ennek nevére tisztán emlékszem, dr. Murády Ár­pád, gyermekeinek neve: Árpád, János és Emese), a főer­dész, a patikus, magyarok voltak az iparosok és természe­tesen magyaroknak nevelte fiait és körülbelül húsz unoká­ját ,,a Blau Ur“ is, akit különben csak Móric bácsinak hívtak. A legcsattanósabb pokla azonban arra, hogy a ma­gyarok és a magyarországi régi románok egy része milyen szeretetben tudott összeolvadni az ország sok részében, hogy a­­18-as nagy időkben, amikor a környéken minden lángban égett, Sobors­inban maga az oláh lakosság tartotta fenn a rendet, sőt megakadályozta, hogy Janka hordái oda betörjenek. Ennek is t­eg volt a maga magyarázata : az oláh pópa, az öreg Popovics bácsi, fanatizálta hivelt, hogy ne bántsák a magyarokat, az a P­opovics bácsi, aki­nek a fia magasrangu m. kir. postai hivatalnok lett és akinek az unokái már mind kálvinista magyarok itt Deb­recenben.“ — A rendőr lelőtte a betörőt. Szerdán éjjel tizen­egy óra tájban a Markusovszky-út és a ferencvárosi személypályaudvar között a Gyáli-úton ahol egy don­gafatelep van, a cirkáló rendőrőrszen­,­ Csáváján N­ . István gyanús zajra lett figyelmes. Egyszerre észre­­ vette, hogy a telepet körülfogó kerítés több léce hiány­zik s a rés előtt egy halom deszka hever. A rendőr be­bújt a nyitáson s a sötétben szembe találta magát egy huszonötévesnek látszó, tagbaszakadt fiatalem­berrel. Az ismeretlen férfi eldobta a kezében levő deszkákat és nekiugrott a rendőrnek aki a síkos tala­jon elesett. Erre az ismeretlen rávetette magát a rendőrre, öklével súlyos csapásokat mért rá, mire Csavajda szorongatott helyzetében elővette pisztolyát és támadóját szájonlőtte. A rendőr azután a mentő­kért telefonált, de mire ezek megérkeztek, a betörő meghalt. Rendőri bizottság ment ki a helyszínre, a fiatalember személyazonosságát azonban nem tudták megállapítani. A holttestet a törvényszéki orvostani intézet tetemnézőjébe vitték . Előadás a villamosított háztartásról. Lampel Géza, Budapest székesfőváros Elektromos Műveinek igazgatója január 11-én, csütörtök délután 17 órai kezdettel a Buda­pesti Villamfelszerelők, Műszerészek és Bátszerészek Ipar­­testületének tanácstermében (VI., Vilmos császár­ út 45. T. 2.) „A villamosított háztartás“ címmel a villamosságnak a háztartásokban való alkalmazásáról gyakorlati bemuta­tásokkal illusztrált előadást tart. Belépődíj nincs, érdek­lődőket szívesen látnak. — Alaptalan gyilkossági vád. Pécsről jelentik: A baranyamegyei Teánycsók községben a csendőrség névte­len följelentés alapján nyomozást indított, hogy megálla­pítsa, igaz-e, hogy 1928 ban Bozsár György gazdálkodó nem természetes halállal múnt ki, hanem gyilkosság áldo­zata lett. Szerdán a temetőben exhumálták a holttestet és az orvosszakértői vizsgálat megállapította, hogy a vád alaptalan. Az ügyészség az eljárást megszüntette.­­ A Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége (Máriá­mra 10.) január 17-én este fél hét órakor dr. Medriczky Andor Zarándokútéii Törökországban“ címmel vetített, képekkel ki­mért előadást tart.. Vendégeket szívesen látnak, belépődíj nincs. — Szerencsés véletlen. Kalandos regényekben, diva­tos amerikai filmeken sokat találkozunk aranykereső-his­­tóriákkal. Ausztrália kopár síkjain, az alaskai hómezőkön vonulnak, a­­ kincskeresők,­­ hosszú sorokban, elcsigázva, északon pedig, a jeges-havas partvidékeken apró szánkó­kon, amelyeket hűséges és értelmes szemű kutyák húznak. Ezekről a kutyákról sok mesét tudott Jack London és a mozifilmek mindenkori kutyaprimadonnája, Rin-Tiu-Tin el is játszotta több ilyen aranykereső hű kutyájának a szerepét. A kincskeresők reménnyel telve indulnak útnak és legtöbbször csalódnak a reményeikben. Mert nehéz sor az aranyásók sorsa. Rendszerint kiásták, kimosták már előttük az aranyat. Ebben a foglalkozási ágban, éppúgy mint minden másban, sorsdöntő szerepet játszik: a vélet­len. Akik hosszú hónapokon át keresnek kutatnak, sokszor színét se látják az aranyérének, viszont néha a szerencsés véletlen odavezet valakit váratlanul az aranyhoz. Íme bizonyság a legújabb aranymező felfedezésének a törté­nete. Sidneyből érkezik a hír, hogy egy David Toc­ey nevű kis farmer szántogatott a földjén és közben elvesz­tette a csavarkulcsát. Kereste mindenfelé, még a farmja szomszédságában is, amely valamikor bányaterület volt. Ezt a területet Ballarat-bányának hívták valamikor, ami­kor még arany volt benne. Az volt ezideig a vélekedés róla, hogy teljesen kihasznált bányaterület. A farmer lá­tott valamit csillogni a földön. Kern a csavarkulcsa volt, hanem egy darab kvarc, ami pedig csillogott benne, az aranyérc volt. Persze hogy tovább kutatott és már alig harminc centiméter mélységben aranyércre bukkant. Két nap alatt körülbelül 500 font értékű aranyat bányászott ki. Hogy a csavarkulcsot megtalálta-e David Toc­ey, arról hallgat a krónika. Nem is fontos. A kormányzómé nyomor enyhítő mozgalma. Horthy iliklósné nyoraorenyhitli mozgalmára tannan t­erteztek Do­­vács László 10—10 pengő, Köz­ségi elöljáróság (Tiszabecs) 6 pengő 10 fillér. M. kir. se­lyem tenyésztési felügyelő (Győr) 6 pengő, Ki-98 Albertné 5 pen­gő. Községi elöljáróság (Milo­­ta) 3 pengő 70 fillér, Községi elöljáróság (Usizka) 3 pengő 50 fillér,­­dr. Szánthó Aladár ügyvéd 2 pengő, a keresz­ttéri állami elemi iskola ifjúsági ,vöröskereszt egyesülete 1 pen­gő. Természetbeni adományokat adtak: Petroleum gázkészül­ékek gyára kft. 5 darab petróleum­­gáz főzőkészüléket, gróf Ambró­­zy Lajos ny.­követ és megha­talmazott miniszter egy öltöny ruhát és két pár cipőt. A székesfőváros gyűjtőhe­lyein adakoztak: Komlóbánya­tele­pi ifjúsági vöröskereszt 52 darab különböző ruhaneműt és 13,75 kg. élelmiszert. Dán Adrián negyven darab heti ebédjegyet a 1­60 pengő, mez­­etesen 64 pengő értékben. 6-én a következő adományok A m­. kir. posta tényleges szolgálatában álló személyzet utólagos adománya 204 pengő 80 fillér, M. kir. á­llami és ko­ronauradalom erdői­gaz­ga­tósá­gi személyzetének adománya 157 pengő. dr. Lázár Andor igazságügyminiszter gyermekei és azok társai által rendezett karácsonyi jótékonycélú gyer­­mek-szinielőadás bevétele 150 pengő, a Hajdúszoboszlói Föld-,­gáz Bt., Nelky Jenő bécsi ma­gyar követ, Stern Samu 100— 100 pengő, Pesti görög keleti szerb egyházközség 50 pengő, Kisbéri m. kir. állami ménes­­birtok 41 pengő 27 fillér, dr. Piksy József 30 pengő, Szé­­kely Zoltán háztulajdonos gyűjtése 23 pengő 64, Halasy Józ­sef 20 pengő, , Csathy asz­taltársaság 16 pengő. Buda­pesti m. kir. kertészeti taninté­zet 12 pengő 20 fillér. Balla Adolf, Récsey Dezső tábornok,­­Mikolay Károly ny. Máv. in­téző, dr. Dicepfi Sándor, Ko- »ESTI HÍRLAP 1934. január 11­., csütörtök ■■■■■—niM»M»mii i ........mi ■■■i.iiin"E- LU II . "Wf A francia külügyi bizottság a nagy külpolitikai eseményekkel foglalkozott, Párizs, jan. 10. (Havas.) A képviselőház külügyi bizottsága ma Harriot elnöklésével összeült és eszme­cserét folytatott az európai nagyhatalmak között fo­lyamatban levő diplomáciai megbeszélésekről. A bi­zottságot tájékoztatták a legutóbbi francia emlékirat általános szelleméről. Saját repülőgép. Százezer kis repülőgép épül a közeljövőben, persze nem nálunk, hanem odaát, Amerikában, százezer kis repülőgép, amely nem az államé, vagy intézményeké, vagy vállalatoké lesz, hanem magánembereké, százezer polgári kis repülőgép. Azt mondják, Amerikában minden második em­ber a saját autóján jár, ezután — úgy látszik — az is egészen mindennapi dolog lesz, hogy az em­berek a saját külön repülőgépükön szálldosnak ide-oda, mint gondtalan madárkák a fényes le­­vegőégben. Ez a gondolat a szó legteljesebb értel­mében felemelő, az eszme pedig nem kevésbé ma­­gasröptű, joggal irigyelhetjük is érte amerikai embertestvéreinket, de miután európaiak vagyunk és nem tudunk­ szabadulni bizonyos divatjamúlt előítéletektől, titokban azt kérdezzük magunktól: vájjon boldogabb lesz-e a tengerentúli emberiség attól, hogy most már a levegő országútjai is ugy­­annyira nyitva állnak előtte, mint a földi ország­utak? Én azt hiszem — bár mondom, túlságosan divatjamúlt ez az előítélet —, az embernek nem az az egyetlen célja a földön, de a levegőben sem, hogy minden út nyitva, álljon elötte, hanem az, hogy boldog legyen ott, ahol van. Mert ha csak a­ korlátlanság volna az élet értelme és a gyorsa­ság a földi üdv egyetlen motorja, akkor nagy­apáinknak igen-igen boldogtalanoknak kellett lenniük a postakocsiban, pedig hát . . . ugy­e tud­juk . . .??? És még valamit tudunk. Azt, hogy a technika már amúgy is mérföldcsizmákkal halad az emberiség létérdekei előtt, minden újabb tech­nikai csoda csak növeli a távolságot a tömegek és a civilizáció között, mit ér tehát, ha nemsokára minden ember a madarak könnyedségével szel­­desi a levegő óceánját, de arról a bizonyos gond­talanságról, amely a madarakat jellemzi, szó sem lehet. A gondtalanság és a vagyigényüség sohasem járhatnak egy uton és amikor az ember útja a felhők közé vezet, az emberiség gondjának homokzsákjait cipeli magával láthatatlanul... (s t­j.) — Német püspökök intelme a nemzeti szocialistákhoz. A freiburgi püspök a német konkordátumra való hivatko­zással arra emlékezteti a nemzeti szocialista ifjúsági csa­patok vezetőit, hogy az ifjúság helye vasárnap egyedül a templomban lehet és az Istennek szánt időt nem lehet másra fordítani.­­ A trieri püspöki vikárius pedig arra figyelmezteti a .V. S. alakulat vezetőit, hogy egyházi ün­nepségeket az egyháznak arra hivatott tényezői nélkül rendezni nem lehet. — Gyermekek népkonyhája Rákospalotán. Kedden nyílt meg Rákospalotán a „gyermekek népkonyhája“, ame­lyet dr. Csorba Elemér polgármester felesége hívott életre a közadakozásból. A népkonyhán állandóan k­étszáz gyermek­ kap ízletes ebédet. — Székházavatás: A Budapest-országúti Szent Fe­­renc-rendi plébánia római katolikus egyházközség vasár­nap délután fél hat órakor avatja fel Zárda­ utca 4. számú­­új­ székházát, amely alkalomból­ művészi műsor keretében megnyitóün­nepet rendez. Az ünnepi beszédet V. Zadravecz István püspök mondja. — A nagy francia vasúti szerencsétlenség érdekes fejleményei. Párizsból jelentik: A karácsony előtt Lagny mellett történt borzalmas vasúti szerencsétlenség még mindig erősen foglalkoztatja a közvéleményt. -A két vonat összeütközésének — mint annak idején jelentettük — 204 halottja s mintegy 300 sebesültje volt. ötvenhárom­ sebe­sült még most is kórházi kezelésben van, két sebesült pedig később belehalt sérüléseibe, így a katasztrófa halot­tainak száma kétszázhatra emelkedett. Huszonnyolc sebe­sültön különböző amputálást kellett végezni. Több sebe­sültnek a lába vagy a lábfeje, a karja, kézfeje annyira összeroncsolódott, hogy le kellett vágni. Eddig kétszáz kár­térítési pert indítottak a vasutak ellen. Minthogy bizo­nyosra vehető, hogy a bíróság a perekben elmarasztalja és kártérítések fizetésére fogja ítélni a vasúttársaságot, amelynek részben egyösszegben, részben pedig havi, évi já­radékban a halottak után és a sebesülteknek rendkívül nagy összeget kell majd fizetnie. Párizsban különben a se­besültek és a halottak hozzátartozóinak javára gyűjtést, is rendeztek. Max Reinhardt, akinek a „halálvonat“ első osztályára előre megváltott jegye volt, de az utolsó pilla­natban néhány órára elhalasztotta Nancyba való utazását, nagyobb összeget jegyzett a gyűjtőívekre. — A Keresztény Tanügyi Bizottság vacsorája. A Ke­resztény Tanügyi Bizottság Trednárz Róbert pápai prelá­­tus vezetésével csütörtökön este 8 órakor a FANSz Má­­ria­ utca 10. számú helyiségében társasvacsora keretében üdvözli az újonnan megválasztott és kinevezett tazé­v­et. A vacsorára előzetes jelentkezést kérnek S3—4—08 tel­e­­fonszámon — Halálos gázmérgezés. Sopronból jelentik: Magér Vilmos 64 éves vasárugyári tisztviselő világító-ázk­­érgezés folytán meghalt. Este a lakása melletti gázcsőben támadt repedéstől a falon keresztül hálószobájába kezdett szivá­rogni a gáz, amely reggelre megölte. Ugyanott alvó fele­­sége szintén rosszul lett, de nála a gázmérgezés nem járt súlyosabb következményekkel. — Egy világhírű ostyagyáros öngyilkossága. Karlsbadból jelentik: Bayer Károly nagyiparos­, a világhírű karlsbadi ostyagyár tulajdonosa, fejbe lőtte magát. Az ötvenéves gyáros tettét súlyos idegbeteg­­sége miatt követte el. Zseb tihor.­ i. Párbeszéd a külvárosban: — Hallottad! Drágább lett a főhús. — Hát persze, mert megint forgalomba hozták a konflist.­ — Csikágóban a tej körül bajok vannak. — Legalább foglalkozáshoz jutnak a szeszcsempészek. —­ Hogy gondolod. — Felcsapnak felcsempésznél.. DTMI.

Next