Pesti Hírlap, 1934. március (56. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-01 / 48. szám

2 A kereszténypárt állandóan tiltakozni fog a szovjet­tel kötött megállapodás ellen. Sándor István a paprikarendelet ellen emelt ki­fogást. Megengedhetetlennek tartja, hogy miniszteri rendelettel korlátozzák a földbirtok szabad használa­tát és előírják, hogy valamilyen növényt lehessen-e termelni, vagy sem. Hozza a földmivelésügyi minisz­ter a Ház elé a rendeletet és bízza a törvényhozás döntésére, hogy kötött vagy szabad gazdálkodást akar-e. Pártpolitika és a gazdatartozások rendezése. Klein Antal a gazdatartozásokról szóló rendelet hibáit tette szóvá. Sokkal gyökeresebb intézkedéseket követel a gazdatársadalom érdekében. A rendelet 1. „katasztrófaparagrafusa“ az, amely arról intézkedik, hogy ha az adós az esedékesség alkalmával nem fizet, a bíróság köteles kimondani a védettség megszűné­sét. Tiltakozott az ellen, hogy a fizetőképesség felül­­zalálását az egységespárti „élharcosokból“ álló szer­­■ vezetre bízzák és ezzel pártpolitikát vigyenek bele ebbe a kérdésbe. A védett birtokoknál a fizetési ha­táridőt aratási időig ki kell tolni. Arra kérte a pénz­ügyminisztert, hogy az illetékhátralékok rendezésére ugyanolyan törlesztési kedvezményt adjon, mint az adóhátralék törlesztésére­ A XXIX. SZ. „EGYBŐL-KETTŐT“ REJTVÉNYSOROZAT PÁLYÁZATI SZELVÉNYE. Az alattsi napokon közös rejtvényekből a következő betük elhagyásával kaptam egy szóból kettőt Kmdd II. 77 Szerda II. 28 Ctül. • 1 1 Péntek III 2 Szombat VI 1 Vasam. II 4 Egy-egy kockába csak egy belül szabad beírni. Név: Interpellációk. A képviselőhöz ezután az interpellációkra tér át. Báró Inkey Pál az adóalap eltitkolása tárgyá­ban a pénzügyminisztert interpellálja. Szükségesnek tartja, hogy az adókivető hatóságnak megadják a nyomozási eljárás lehetőségét és hogy az adóvallomás beadásánál lehetővé tegyék az esküvel való megerősí­tést. Rámutat az alkalmi jövedelmekre és azt kívánja, hogy az állammal kötött szerződéseknél az illetékki­rovást tegyék át az adófizető hatóságokhoz a szerző­désekből eredő jövedelmek megállapítása céljából. Az anyagi előnykeresés céljából való hamis adóvallomás semmiben sem különbözik annak a hazaárulónak el­járásától, aki az ellenség előtt leteszi a fegyvert. Imrédy Béla pénzügyminiszter válaszában ki­jelenti, hogy a jövedelem- és vagyonadók összeállítá­sáról szóló rendelkezések módot adnak arra, hogyha a vallomás nem fogadható el, elsősorban külső is­mertetőjelek alapján, igyekezzenek kinyomozni a jöve­delmet. Az eljárás hatékonyabbá tétele céljából újab­ban alkalmaztak könyvszakértőket szerződéses ala­pon. Ügyelni kell mindamellett arra, hogy zaklatások ne legyenek. A bűnügyi nyomozással nem lehet ezt a kérdést összehasonlítani, mert a bűnügyek kivételek, de az adózás minden ember életében évről-évre elő­fordul. Az adócsalások megtorlásáról a törvények gondoskodnak. A szovjetpropaganda veszedelmei. Fábián Béla a külügyminiszterhez intéz inter­pellációt a szovjetunióval kötött szerződés ügyében. Olyan körülményeket akar ismertetni, amelyekről a kormány sem tudott, amikor a szovjetunióval szerző­dést kötött. Tisztázni kell, melyek voltak azok a gaz­dasági indokok, amelyek a kormányt arra kényszerí­­tették, hogy a szovjettel megállapodjék. Mik voltak a politikai indokok és gondoskodott-e a kormány arról és miképpen, hogy a szovjetunió magyarországi kép­viselete azon kívül, hogy a lobogóját kitűzi Budapes­ten, ne foglalkozzék Magyarországon szovjetagitá­­cióval. Az éhes embereknek kenyeret mutogatnak és azt mondják: igaz, hogy erkölcsi felfogásunkkal ellenke­zett a szerződés megkötése, de ez a szerződés az ipar­ban több munkás alkalmazását és mezőgazdasági ex­portot tesz lehetővé. Vigyázzanak azok az urak, akik a gyáripar részéről olyan nagy hozsannával fogad­ták ezt a szerződést, mert pillanatnyi haszonért koc­káztatják egész jövendő vagyonukat. Vidéken arra hivatkoznak, hogy Oroszországba állatokat fogunk exportálni. Az oro­sz állatállomány az utolsó években a felére csökkent, mert a hősies orosz parasztság in­kább leölte állatait, semhogy azok a kollektív gazda­ság kezére kerüljenek. Az ellenforradalmi Magyaror­szág fogja tehát szállítani a szovjet támogatására azt az állatállományt, amellyel Voroszilov hadügyi nép­biztos bejelentése szerint a parasztok mozgalmát le lehet törni. Átok van azon a pénzen, amelyet ezen a címen fog kapni a magyar gazdaközönség. Átok van azon a pénzen, amelyet ezen a címen fog kapni a magyar ipar. Aki Oroszországnak mezőgazdasági gépeket szállít, az szállítja azt a gőzhengert, amely­­lyel majdan a magyar mezőgazdaságot le fogják hengerelni. Jánossy Gábor: Hát Anglia és Amerika? Fábián Béla: Azt mondták, hogy politikailag volt szükség a szerződésre. Hallottunk olyan nyilat­kozatot, hogy ez a szerződés valahogy a revízióval van összeköttetésben. Hivatkozás történt arra, hogy ez bizonyos ellensúly a Balkán-blokkal szemben. A magyar miniszterelnök erről a szerződésről legelő­ször Ankarában tárgyalt. Furcsa volna, ha éppen Ankarában kötnénk szerződést Szovjetoroszországgal, amely állítólag ellensúlya annak a balkánblokknak, amelyben Törökország is részt vesz. A török köztár­saság tízéves évfordulóján a török csapatok elvonu­lásakor Kemal pasa mellett ült az emelvényen Voro­szilov hadügyi népbiztos, de az ottjárt magyar kül­döttség tagjai nem az emelvényen ültek-Csilláry Andrást és­ a soviyut A­g­ettek. PESTI HÍRLAP 1934. március 1., csütörtök: I——— ——I—KHW P—— Fábián Béla: Mert nem akkor kötötték ezt a szerződést, amikor még lehetett volna keresni vele, amikor az orosz ötéves gazdasági terv kezdődött? Helytelenül hivatkoznak arra, hogy a katolikus Len­gyelország is szerződést kötött Oroszországgal. Len­gyelország két malomkő között volt: Németország és Oroszország között. És azért állapodott meg, mert megállapította, hogy a német veszély fenyegetőbb. Talán megértett volna egy olyan magyar politikát, amely Trianon után Trianon ellen akart volna szö­vetkezni Európában mindenkivel, aki alagutakat ké­szít és bombákat gyárt. Radek, a külügyi népbiztos­ság szócsöve, a Pravdában kijelentette, hogy a szov­jet nem hisz egy bekövetkezendő új háború után meg­kötendő új békében és nem állhat arra az oldalra, amely új háború tüzében akarja megváltoztatni a békeszerződéseket. Veszélyes jelenség a magyar népet arra a gon­dolatra hozni, hogy a magyar nép történelmi jogai­nak érvényesülését az orosz szovjettől várjuk. Ez a nemzet keletről csak szolgaságot várhat. A kormány is érezte, hogy a nemzeti közvélemény fel fogja tenni a kérdést, hogy azokkal szemben, akik a társa­dalmat fel akarják robbantani, miként védekezett, nehogy az országban propagandát folytassanak Már az a tény, hogy itt vannak, hogy magánszemé­lyekkel érintkezhetnek, az is propaganda. A kormány rögtön érezte, hogy nem szabad túlságosan nagy­számú diplomáciai személyzetet ide beengedni. Ezért olyan megállapodsst kötött, hogy diplomáciai sze­mélyzetként Magyarországra legfeljebb 16 ember jöhet, másrészt kikötéseket tett a diplomáciai postá­nak propagandacélra való felhasználása ellen. Hogy a diplomácia milyen számú, arra Európában akkor jöttek rá, mikor kiderült, hogy a francia követségen tömegével ülnek a cseka emberei, akik Párizsban Kuziepov tábornokot elrabolták. Az a kérdés, hogy a 16 ember között hány fog diplomáciával és hány fog propagandával foglalkozni. Németország 1925-ben kénytelen volt megállapo­dást kötni a szovjettel, amely kötelezte magát, hogy minden agitációtól és propagandától tartózkodni fog. Az eredmény az lett, hogy a legutolsó választáson 6 millióra sikerült felnövelni a kommunista szavaza­tok számát. Hallottuk, hogy a szovjet finomabban bánik azokkal az országokkal, ahol képviselete van. A szovjet semmiféle szerződést, amelyet polgári álla­mokkal köt, magára nézve kötelezőnek nem tart. Az első angol-orosz megállapodásnak az volt a követ­kezménye, hogy Litvinov az íreket akarta fellázi­­■tani és végül Litvinovot felkérték, hogy távozzék Angliából. Az újabb szerződés eredménye az lett, hogy az angol kormány kénytelen volt a szovjetnek. Arcos című kereskedelmi képviseletében nemcsak házkutatást elrendelni, hanem a páncélszekrényt felrobbantani, hogy megtalálhassa azokat az össze­köttetéseket, amelyek a szovjet kormány és az an­­­gol szélsőbaloldal között fennálltak. Franciaország az az ország, amelynek Oroszország mérhetetlenül sokat köszönhet. Franciaország elfogadta a szovjet katonai attaséját, akiről megállapították, hogy ő írta meg, hogyan kell propagandát folytatni ide­gen államok hadseregében. A legutóbbi franciaor­szági sztrájkról olvas fel tudósításokat, amelyekből kiderül, hogy a csapatok összejátszottak a kommu­nistákkal Amerikának igen nagy érdeke volt megállapodni Oroszországgal. Még nem volt aláírva a szerződés és máris megjelent a Times-ban a leleplezés, hogy ugyanakkor, amikor Litvinov Washingtonban tár­gyalt a diplomáciai viszony felvételéről, Moszkvában már készen állott a III. Internacionálé angolnyelvű bizalmas utasítása a kommunista párt vezetői szá­mára, hogy az elégedetlenséget a kommunista propa­ganda, javára kell kihasználni. Senki oda ne adja magát olyan illúzióknak, hogy a világforradalmat propagáló Szovjetoroszország fel fogja adni a világforradalom gondolatát azért, hogy Magyarországgal szerződjék. Hinne valaki a magyar miniszterelnöknek, ha kijelentené azt, hogy Magyar­­ország lemond régi területeiről? Ahogy ezt nem hin­nék el, ugyanúgy nem hihetjük, hogy az orosz forra­dalmárok, akik nem élhetnek meg a világforradalom nélkül, lemondanak a világforradalom gondolatáról. Miniszter és ellenzéki képviselő vitája az interpellációs jog elsorvadásáról. Gál Jenő éles hangon tette szóvá, hogy a minisz­terek hosszú idő óta nem jelennek meg a Házban az interpellációk meghallgatására. Ez lekicsinylése a parlamentarizmusnak, sőt a nemzetnek. Talán az egyetlen belügyminisztert kivéve, nincs miniszter, aki ezt az alkotmányos kötelességét teljesítené. A régi időben elképzelhetetlen volt, hogy miniszterek távol­­létében hangozzanak el interpellációk. Játék az, ami ma a parlamentben folyik, ahol a képviselők kicseré­lik egymás gondolatát, a nép keserveit, a kisember panaszait azonban meg nem hallgatják. Farkasfalvi Farkas Géza: Elég a kormánynak az élharcosok jelentése. Gál Jenő: Itt van most is a szegények pénzével elkövetett visszaélések ügye. Keresztas-Fod­or Ferenc belügyminiszter: Ilyen esetekben nem várják meg a képviselő urak inter­pellációját, hanem intézkednek. Gál Jenő: A délutáni ülések bevezetését azzal okolták meg, hogy a délelőtt elfoglalt miniszterek jelenlétét biztosítsák a Ház ülésein. Az interpellációs jog tiszteletben tartását követeli, mert ha ez az alkot­mányos jog elsorvad, az alkotmányosságnak csak a látszata marad meg. Az interpellációkban a képvise­lők a kisember életének adnak hangot, azért tulajdo­nítottak a régi időben ennek a kérdésnek olyan jelen­tőséget, hogy a Ház külön napot szánt az interpellá­ciók előterjesztésére. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a kormány nevében adott válaszában hangsúlyozta, hogy az interpellációs jog valóban vesztett abból a jelentőségből, amellyel a parlamentáris életben bír­nia kell. Ennek azonban nem az az oka, hogy a mi­niszterek nem jelennek meg az interpellációk meg­hallgatására, mert a házszabályok tudvalévően mó­dot adnak az írásbeli válasz adására is. A valódi ok az, hogy a képviselők az interpellációs jogot ma egé­szen máskép magyarázzák, mint a régi időben. Az­előtt sok volt, ha 4—5 interpelláció hangzott el egy napon, ma 25—60 interpellációt mondanak el Nem akarja a kisember bajait és panaszait lekicsinyelni, tény azonban, hogy az interpellációs jog fontos or­szágos érdekű ügyek és nem apró-cseprő dolgok ide­­hozásának eszköze. A miniszterek nagyon elfoglaltak és ne feltételezze senki azt, hogy alkotmányos köte­lességüket nem teljesítik, arra azonban igazán nin­csen idejük, hogy 25—60 apró ügyben elhangzó inter­pellációt meghallgassanak, különösen amikor módjuk sincs a tényállás megállapítására. Ha tehát bizonyos fokig el is sorvadt az interpellációs jog jelentősége, ennek nem a miniszterek magatartása az oka, ha­nem az, hogy olyan kérdéseket és olyan mennyiség­ben tesznek interpelláció tárgyává, ami nem felel meg az interpelláció céljának és nemes feladatának. Gál Jenő viszonválasza után a többség elfo­gadta a miniszter válaszát. Vámvisszaélések a mezőgazdasági gépek behozatalánál. Andaházi-Hasnya Béla a mezőgazdasági gépek behozatalánál történt vámcsalások tárgyában inter­pellál. Az a visszaélés, amelyről szól, a földmivelés­­ü­gyi minisztérium traktor-akciójával kapcsolatosan történt. A behozott traktorok nagy része hamis vám­bevallással jött be az országba, olyan módon, hogy a magasabb vámtétel alá tartozó nehezebb gépeket kisebb súlyú­ gépek címén hozták be. Több millió pengőről van szó. A Dénes B. cég egyetlen tételnél több mint 700.000 pengőt keresett. A mezőgazdasági érdekeltségek a vámnál nem tudtak könnyítést el­érni. Sérelmezi, hogy bár folyt nyomozás, öt esztendő óta döntés nem történt. Ezek a hatalmas cégek bün­tetlenül tudtak elvonni milliókat az államkincstár és a gazdatársadalom rovására. Reméli, hogy a pénz­ügyminiszter módot fog találni, hogy eljárjon ezzel a céggel szemben, amely, úgy látszik, hatalmas pro­­tektorokkal rendelkezik. A Dénes-cégnek az az Erdős nevű igazgatója, aki ezeket elkövette, nagy erkölcsi sikert is elért, mert vezérigazgató lett, azután a Hofherr-Schrantz cégnek lett vezérigazgatója, most pedig arról van szó, hogy főnöke lesz a kereskedelmi miniszternek, mert a Ganz-cég vezérigazgatója lesz. Erdős tisztességes, de akkor el kell járni azok ellen, akik azt bizonyították, hogy a csalásokat elkövették. Ugyanaz a cég, amely egyik napon olcsóbban vá­molt el traktorokat, a másik napon kénytelen volt ugyanazt a traktort magasabban elvám­olni. A vizs­gálat súlyos invektívákat tartalmaz, nemcsak a vám­­igazgatóság tagjaival és a detektívekkel szemben, ha­nem a pénzügyminisztérium egyes tisztviselőivel szemben is. Kéri a pénzügyminisztert deríttesse fel az esetet és ha tényleg jogtalanul érte volna gáncs va­lamelyik tisztviselőt, gondoskodjék róla, hogy elég­tételt kapjon. Hogy a Dénes-cég mennyire nem finnyás, annak bizonyítására bejelenti, hogy közvetlenül a Ház mai ülésének megkezdése előtt tudomására hozták, hogy ha ezt a kérdést szóváteszi, kellemetlenségeket fog­nak neki okozni és megcsinálják a második Tur­­chányi-esetet. Felemelt fejjel állítja,, hogy lelkiisme­rete tiszta és ide fogja hozni ezt az ügyet mindaddig, amíg vagy meg­ nem büntetik az egyiket hamis vád­­ miatt, vagy­ a másikat vámcsalás miatt. Imrédy Béla pénzügyminiszter válaszában el­mondotta, hogy 1928. év végén feljelentés érkezett a vámhatóságokhoz, hogy az előző években traktor­­behozatallal kapcsolatban szabálytalan elvámolások történtek. Az egyik vád az volt, hogy 15 mázsánál súlyosabb traktorokat 15 mázsán aluli gépek vám­tételével vámoltak el és a vámtisztek egy része sza­bálytalanul­, járt el. A másik vád az volt, hogy 500 fordulatszámú motorokat kisebb fordulatszámú mo­torokként vámoltak el. A harmadik vád az volt, hogy helytelenül vámoltak el traktor- és automobil­­alkatrészeket. Mivel ez a vád akkoriban nem volt konkretizálva, hanem csak általánosságban történt, a nyomozás nagy nehézségekbe ütközött, de nagy eréllyel folyt. Tárcaközi bizottság alakult a kérdés kivizsgálására. Meg kellett állapítani, vájjon történt-e vámcsalás, vagyis felmerül-e szüksége annak, hogy helyesbített vámelőírás történjék, esetleg jövedéki eljárás induljon meg. Történtek-e a pénzügyi köze­gek részéről olyan cselekmények, amelyek visszaélés jellegével bírnak, vagy pedig csak tévedésről lehet szó? Vájjon a vizsgálatban résztvett detektívek részé­ről nem merültek-e fel szabálytalanságok, amelyek megtorlást igényelnek. Megállapítást nyert a traktorok elvámolását il­letőleg, hogy az akkor életbeléptetett új vámtarifa­törvénnyel egyidejűleg nem jelent meg a végrehaj­tási utasítás. Ezt a hiányt időközben pótolták. Ez alkalmat adott arra, hogy egyes cégek kedvezőbb el­bánást biztosítsanak maguknak. A traktorok egyes alkatrészeit külföldön leszerelték, hogy így ne érjék el a 15 mázsás súlyt. Olyan cégeknél, ahol a jóh­i­­szeműség vélelmezhető volt, nem volt lehetőség az eljárás megindítására. Olyan esetben azonban, ahol a rosszhiszeműség bizonyítható volt, mert fővárosi döntés után vidéki vámhivatalhoz fordultak, a jöve­déki eljárás megindítása küszöbön van. Az inter­pelláló által említett cégnél is előfordultak kisebb szabálytalanságok, amelyekkel kapcsolatban már megtörté­ntek az intézkedések. A motoroknál szintén történtek visszaélések. Öt esetben vádiratot adtak be, három esetben, a bíróság felmentő ítéletet hozott. A Dénes-cég ebben az ügy­ben egyezségi ajánlatot tett, amelyet nem fogadtak

Next