Pesti Hírlap, 1934. augusztus (56. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-01 / 172. szám

m Bécs, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Adam ezredes, a honvédői szolgálat szö­vetségi biztosa, kedden rádión nagy feltűnést keltő bejelentést tett egy okiratról, amely megvilágítja a múltheti zendülésnek különféle összefüggéseit. A szerdáról csütörtökre virradó éjjel tehát, alig néhány órával a kancellár meggyilkolása után, Kollerschlag alsóausztriai község szélén föltar­tóztattak egy férfit, aki mint Franz Koss müncheni szállodatitkár igazolta magát. Birodalmi német út­levelében díjmentes osztrák láttam­ozás volt. Meg­motozták és ez inge alatt titkos irású táviratot ta­láltak, a cipőjében pedig pontos utasítások voltak az osztrák nemzeti szocialisták részére arra az esetre, ha a Dollfuss-kormány megbukik. Az utasítások szerint „nyári ünnep“ jelszóra mindenekelőtt fegyvertelen felvonulást kell ren­dezni, amely az államhatalom részéről mutatkozó ellenállás esetén fegyveres felkeléssé válik. Ebben a második esetben „lövészverseny olasz éjszaká­val“ a jelszó. Az elmúlt hét folyamán a „nyári ünnep“ kifejezést félig titkosjelű rádiótávíróitok­ban több ízben hallani lehetett, de csak most tudni, hogy mi volt annak az értelme. Keel elmondotta, hogy az iratokat Passau­­­ban kapta és Linzben akarta feladni poste restante. Eljárásáért 530 schilling jutalmat kapott. Az ira­tok legfontosabb részletei a következők: 1. Lehetséges, hogy a Dollfuss-kormány egy napon kénytelen lesz lemondani. Jelszó nyári ün­nep. Vagy új kormányt neveznek ki, vagy harc tá­mad a lemondott kormány örökéért. 2. Bizonyos időre, legalább is néhány órára, mindenesetre az keletkezik, amelyben a karhata­lom már nem engedelmeskedik a régi kormánynak, de az új kormánytól sincsenek még parancsai és ezért elhatározásai és cselekvőképessége meg­bénul. 3. Ezt a holtpontot ki kell használni. Az ille­tékes rohamcsapat csandárvezető minden tarto­mányban azonnal hirdetményt tesz közzé, hogy a kerületi vezető mint tartományi főnök és a dan­­dárvezető mint közbiztonsági igazgató átveszi a hatalmat. A karhatalomnak új felettesként ilyen irányban erélyes parancsokat ad. Vezető elv: „sza­bad, önálló Ausztria, ugyanúgy független a biro­dalomtól, mint másoktól, igazi alkotmányos, tör­vényes állapotok helyreállítása“. 4. Ha Dollfuss kancellár lemondása után né­hány órával az új szövetségi kancellár az összes tartományokból azt a hírt kapja, hogy a roham­­csapatok átvették a hatalmát, akkor nem lesz olyan könnyű az az elhatározása, hogy a karha­talmat ellenünk felhasználja. 5. Csak két lehetőség következhetik be. Az új kormány elismeri a nemzeti szocialista moz­galmat és alkalmazkodik vagy pedig többé-kevésbé tervszerűen vezetett cselekvő ellenállás indul meg velünk szemben, vagyis harc indul a hatalomért. Ebben az esetben a rohamcsapatoknak nem szabad beérniük előterjesztő felvonulásokkal és a középü­letek békés megszállásával, hanem minden eszköz­zel síkra kell szállni a hatalom megszerzéséért. Ha sikerül a tartományokat meghódítanunk, ak­kor Bécs nem ellenkezhet, hanem kénytelen lesz követni bennünket. 6. Azt a látszatot kell kelteni, hogy a moz­galom önként, a néptől ered. Belpolitikailag kell előkészíteni. Feltétlen titoktartást kell tanúsítani a roha­acsapatok, alakulatok, Hitler-ifjúsági szervek részéről és a rohamcsapatvezetők között. Hogyan hajtották volna végre a hatalom átvételét? A részletes keresztülvitel módja a következő: A kormány bukásának hírére minden helyi rohamcsa­­patvezér önállóan, további parancs nélkül fegyverte­len egyenruhás hangulatkeltő felvonulást rendel el. A fegyvereket titokban magukkal kell vinni, vagy készen kell tartani. A felvonulás hirtelen a középüle­tek megszállásával végződik. A horogkeresztes zászlót ki kell tűzni. A kiáltvány közkegyelmet hirdet min­den politikai bűncselekményre. Az állampolgárságuk­tól megfosztottakat és az elmenekü­lteket vissza kell hívni. Az ellenséges érzelmű kormánypárti és védő­szövetségi vezetők azonnal elfogandók, ellenszegülés esetén ártalmatlanná teendők. A vörösökkel szemben semlegesség, amíg nem ártanak nekünk. Ellenszegülés vagy hatalomért folyó harc ese­tén a hírszolgálati és közlekedési berendezések tel­jes hasznavehetetlenné tétele. A rendőrséggel és csendőrséggel való fegyveres összeütközést, amed­dig lehet, jobb elkerülni. Ahol szükséges, ott a leg­nagyobb eréllyel és erőszakkal végrehajtani. A szö­vetségi hadsereggel való harc, ha csak lehet, elke­rülendő. A hatalmat az átvétel után mindenütt meg kell szilárdítani, a rohamcsapatokat felfegyve­rezni és az új kormány hatalmi harci tényezőjeként megszervezni. A védőtestületek és hasonló alakula- t­­ok lefegyverezendők és feloszlatandók. A karha­talmi szervek, ha behódolnak és megbízhatóknak látszanak, szolgálati helyükön megerősítendők és horogkeresztes karszalaggal tartoznak szolgálatu­kat ellátni. Ha a legközelebbi időben rögtönítélő eljárással közülünk valaki ellen halálos ítéletet hoznak, akkor a letartóztatottnak meglepetésszerű kiszabadítását csellel vagy erőszakkal kell megkísérelni. Ilyen al­kalomból általános felkelést, amely a végrehajtó ha­talom minden erejét egy helyre összpontosítaná, el kell kerülni. Adam, ezredes végül megjegyezte, hogy ez az írás, amely néhány hetes lehet, elég világosan bizo­nyítja, hogy a kancellári hivatal ellen irányuló ro­ham azt a helyzetet akarta megteremteni, amikor a „nyári ünnep“ jelszó vált volna időszerűvé. Ez az írás megcáfolja azt az állítást is, hogy a zendülés osztrák belső ügy volt, mert ezeket az utasításokat egy bajor titkos futárnál találták meg. (Sz.) Schuschniggnak Párizsban 16 sajtója van. Párizs, jul. 31 (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Schuschnigg új osztrák kancellárnak, mint újságírói körökben mondani szokták, jó saj­tója van. Általánosságban a lapok megelégedéssel vesznek tudomást Schuschniggnak kancellárrá való kinevezéséről, ezzel kapcsolatban pedig arról is, hogy az új osztrák kormány elismerésre méltó eré­­lyességet tanúsított a nemzeti szocialista állam­­csínykísérlet leverésében. A Petit Parisien rámutat azokra a súlyos kö­rülményekre, amelyek között Schuschnigg a kor­mány élére került és azt hangoztatja, hogy Miklós szövetségi elnök választását kitűnőnek kell mondani. Behatóan tárgyalja a lap Schuschniggnak a katoli­­cizmushoz való viszonyát és arra emlékeztet, hogy Schuschnigg pompásan tudta megfegyelmezni és roham­csapatokba sorakoztatni katolikus párthíveit. Egyébként is Ausztria legértelmesebb és legerélye­­sebb államférfiai közé tartozik. A párizsi lap Papén a volt német alkancellár bécsi német követté való kinevezésével is foglalkozik és az osztrák kormány megfontoltsága jelének tartja, hogy Bécsben nem adják meg azonnal hozzájárulá­sukat Papén kinevezéséhez. Több párizsi lap megállapítja, hogy Papén Berlinből a Saarvidéken fekvő birtokára, Waller­­fangenbe utazott és ott fogja azt a néhány napot eltölteni, amig véglegesen el nem dől, hogy Bécsbe megy-e Németország követének. (Ss.) A Temps bizalma a Schuschnigg-kormány iránt. Párizs, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Temps kedd esti számában az új oszt­rák kormány feladataival foglalkozik. A külügymi­nisztérium félhivatalos lapja azt hangoztatja, hogy Schuschnigg Do­llfuas eszmevilágának legmegbízha­tóbb örököse és ezért éppen neki­ lesz módjában, hogy az úf­j kormány feladatait Dollisá szélremében, valósít­­hassa meg. úgy látszik, hogy a Schuachnigg-korrmány a belpolitikai helyzet ura. Ami azonban a bécsi vézés események külpolitikai következményeit illeti, azóta még távolról sincsenek kimerítve. Ezek az események mindenesetre azzal a hatással jártak, hogy bizonyos kikristályosodás támadt a politikában Európaszerte. Róma szoros érintkezésbe került Párizzsal éS Lon­donnal és ez az érintkezés talán a válság legjellem­zőbb eredményei mért ez fog leginkább hozzájárulni a válság megoldásához a béke érdekében. Tekintettel a világháború húszéves évfordulójára, a lap felveti azt a kérdést, hogy a nemzetek hasonló érintkezése húsz esztendővel ezelőtt nem akadályozta volna-e meg a katasztrófát. Ausztriát Franciaország, Olasz­ország és Anglia február 16-iki nyilatkozatára tá­maszkodva megilleti az a jog, hogy Németországtól az osztrák függetlenségnek hatásos biztosítékait kö­vetelje. A Tempsnak­ ezek a fejtegetései annál fonto­sabbak, mert kétségtelenül a francia kormány felfo­gását tolmácsolják. (Sz.) Franciaország teljes mértékben támogatja Ausztria függetlenségének fenntartásit* Párizs, júl. 31. (Havas.) Barthou külügyminisz­ter fogadta Bischof osztrák ügyvivő látogatását. Az ügyvivő megköszönte a külügyminiszternek, hogy a kancellár emlékének szentelt és a Notre Dams szé­kesegyházban tartott istentiszteleten személyesen megjelent. Barthou érdeklődött az ausztriai helyzet iránt, majd ismételten biztosította Bischofot arról, hogy Franciaország szilárdan ragaszkodik a február 17-iki nyilatkozatban lefektetett elvekhez és a nyi­latkozatot aláíró többi hatalommal szoros egységben teljes mértékben támogatni fogja az osztrák függet­lenség fenntartását. Egy elfogott horogkeresztesnél megtalálták a titkos utasításokat arra az esetre, ha a Bollfisss-kormány megbukik. 4 PESTI HÍRLAP 1934. augusztus 1., szerda. LK......----------------------------------------­-----1." Az osztrák kormány tovább folytatja a tisztogatást. Bécs, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának táv­irata.) A kancellárgyilkos Planetta és a felkelővezér Holzweber bűnhődésével véget ért az osztrák tragé­dia utójátékának első felvonása. Szerdán további ítéletek következnek. Bizonyosra vehető, hogy a mos­tani példaadás után egyik-másik esetben kegyelmi eljárás várható, mert az osztrák lelkülettel nem fér­nek össze a tömeges kivégzések. A katonai rendkívüli bíróság tizenegyórás, két napon át tartott tárgyalása két halálos ítélettel vég­ződött és 4 óra 36 perckor Planettát és Holzwebert kivégezték. A tárgyaláson bebizonyosodott, hogy a kancellár gyilkosa, aki azzal védekezett, hogy vé­letlenül sült el fegyvere, hidegvérűen és orvul kö­vette el tettét, kitűnően működő fegyverével. Az is bebizonyosodott, hogy a zendülést gondosan előké­­szítették. A „vértanú“ viselkedés, amelyet a tárgya­láson tanúsítottak és különösen Planettának az a nagyhangú kijelentése, hogy ő nem gyáva gyilkos, a bizonyítási eljárás eredményei után nagyon rosz­­szu­l festett. Nem változtatott a kedvezőtlen benyo­máson az az utolsó emberiességre valló kísérlet sem, hogy Planetta zárószavában a kancellár özvegyétől bocsánatot kért Holzweber azt mondta, hogy csak azért vezette a zendülést, mert arra számított, hogy Rintelint a kancellári hivatalban fogja találni a hatalom átvé­­tele céljából. Amikor Rintelent hiába kereste, az általa személyesen elfogott Fey miniszternek még azt is kijelentette, nem tudja, hogy mit csináljon és ezzel úgyszólván magára vette a felelősséget a tör­téntekért A védők iparkodtak a védőbeszédet politikai cé­lokra kihasználni, és dr. Führer még a Schlagerer­­esetre is hivatkozott. Erre már a hallgatóság is tü­relmét vesztette és zajosan tiltakozott. Az ítélet ki­hirdetését a vádlottak, akik erre nyilván el voltak készülve, nyugodtan fogadták. A kivégzés a törvény értelmében a nyilvánosság kizárásával történt. Csak annyi került nyilvánosságra, hogy az egyik vádlott ezt kiáltotta: „Éljen Hitler! Németországért halok meg!“ A kivégzés előtt a két elitélt elbúcsúzott fele­ségétől. A kancellári hivatal megrohanását négy roham­­csapatvezető irányította. Schreit Ervin a rádió épü­letében elesett. Holzweber már elvette büntetését, a harmadik és negyedik vezére, Hudl és Wallner, ked­den kerülnek biráik elé. Színtelen, a felkelők homo regiusa, aki tudva­lévően öngyilkossági kísérletet követett el, már job­ban van és átszállították a törvényszéki kórházba. A tárgyaláson kiderült, hogy Rintelen a zendülésben neki szánt szerepet nem hajtotta teljesen végre. Neki kellett volna a kancellári hivatalban a hatalmat át­venni, de a zendülés végrehajtói hiába kerestek. Újabb letartóztatások. A nemzeti szocialisták ismert vezetői közül több­ százat letartóztattak, de több vezetőnek sikerült kül­földre szöknie. Bécsben nagy feltűnést keltett az a hír, hogy a Neues Wiener Journal főszerkesztője, dr. Angelstock Walter is szereplője volt az összeesküvés­nek. A lakásán tartott házkutatás alkalmával bizo­nyítékok merültek fel arra, hogy állandó levelezésben volt kíntelennel. Nagy feltűnést keltettek a bécsi rend­őrség vezető tisztviselői körében tett intézkedések is. Dr. Seidl rendőrelnök állítólag betegszabadságra megy. Steinhäusl udvari tanácsos rendőrigazgatót és Gotschmann rendőrfőbiztost, akik július 25-ike óta őrizetben voltak, most kísérték át a tartományi tör­vényszék fogházába. Letartóztatásuk nyomán nagy­arányú átcsoportosítás volt a vezető rendőrtisztvise­lők között. Kedden letartóztatták dr. Wenger magas­­rangú bírót, aki hazudruló kijelentéseket tett. Minden jel arra vall, hogy az illetékes tényezők a tisztogatási eljárást a legnagyobb eréllyel hajtják végre. Szerdán reggel a lapol­ban hivatalos közlemény jelenik meg, amely felszólítja a lakosságot, hogy jelentse fel az álhírterjesztőket. A ne­mzeti szocialista tisztviselői­ fizetését visszatartják. A kormány rendeletben utasította az állami, községi hatóságokat és egyéb közintézményeket, hogy további intézkedésig tartsák vissza azoknak a tiszt­viselőknek augusztus elsején esedékes illetményét, akik ellen fölmerült a gyanút, hogy a zendülésben résztvettek, vagy azt támogatták. A hatósági eljárás­sal párhuzamosan a „hazai arcvonal“ mellőzési moz­galmat indított a nemzeti szocialista kereskedők és más foglalkozású nemzeti szocialisták ellen. A vidékről érkező hírek szerint mindenütt eré­lyesen folyik a rendcsinálás. A zendülők, akik a he­gyek közti rejtekhelyeken még folytat­ák a harcot, kemény ellenállás után abbahagyták a küzdelmet. Kernmeyer volt karintiai tartományi főnököt nem­zeti szocialista érzelmei miatt letartóztatták és a kla­genfurti fogházba kísérték. Dollfuss emlékének megörökítésére különféle ke­­gyeletes intézkedéseket terveznek. Hir szerint a tör­ténelmi Balt­musplatzot Dollfuss-Platznak nevezik el és ott emlékoszlopot és örökríszet létesítenek. A Met­­ternich-palotának azt a szobáját, ahol a gyilkosság történt, meghagyják a mostani állapotban és ott is örökmécsest gyújtanak. (Sz.) A Vatikán és az osztrák főpapság ellenzi Papén bécsi követségét, Milánó, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Popolo d’Italia részletesen foglalkozik Papennek bécsi német követté történt kinevezésével és ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy az oszt­rák főpapság semmiesetre sem érez rokonszenvet a volt alkancellár iránt, aki Németországban oly irányzatnak képviselője, amely nincsen hasznára a katolikus egyháznak. Az egyházi álláspont mel­lett latba esik a politikai szempont is. Ebből a szempontból azt állítják, hogy Papén politikailag sem tudott kellőképpen helytállani és ő azok közé tartozik, akik leginkább felelősek azért a zűrza­varért, amely most Németországban uralkodik. A lap bécsi levelezője azzal a kérdéssel fog­lalkozik, hogy vajjon az osztrák kormány hozzá­­járul-e majd Papennek követté kinevezéséhez.

Next