Pesti Hírlap, 1934. szeptember (56. évfolyam, 197-221. szám)
1934-09-01 / 197. szám
4 A természet rekordjai. Hőmérsékleti, távolsági és sebességi rekordok a csillagvilágban. A rekordok korát éljük. Mindenben a legnagyobb, a legszédületesebb teljesítményeket hajszolja a világ; a mai élet idegkorbácsoló iramában semmi sem tudja annyira lekötni az érdeklődést, mint az emberi tudás, elszántság, merészség és a gonoszság szuperlativuszai. Csúcsteljesítmények a sportban, a technikában, az úszásban és a hosszútávfutásban, a felhőkarcolók magasságában és a repülőgépek sebességében, a hegymászásban és a fánülésben, a bankrablásokban és a „távtáncolásban“ a gépkocsigázolásokban és a koplalásban — amiben egyébként manapság nem nagy művészet rekordot teremteni. — És a nagy rekordkergetésben szinte meg is feledkezünk róla, hogy van egy versenytársunk a rekordok terén: a Természet. A Természet is kedveli a szuperlativuszokat és némelyikkel bizony alaposan beléfojtja a lélekzetet a hetvenkedő kis emberféregbe, aki a világ urának szereti magát képzelni. Egyik-másik rekordjáról pedig téves fogalmak vannak elterjedve s nem árt azokat is e helyütt kissé szellőtetni. Mindjárt itt az első: melyik a legnehezebb anyag? Száz eset közül legalább kilencvenben a válasz holt bizonyosan: az ólom. Azoknak, akik súlyos tárgyakról azt mondják, hogy „ólomnehéz“, aligha lehetett sokszor alkalmuk aranytömböket emelgetni. Egy köbdeciméter, azaz egy liter térfogatú, tömör ólomkocka ugyanis 11.34 kg-ot nyom, egy ugyan, akkora aranykocka súlya ellenben 19.3 kg. Világért sem akarjuk azért azt indítványozni, hogy tehát ezentúl „aranynehéz“-re javíttassák a közismert szállóige. Ha ilyen forradalmi szándékaink lennének, akkor már inkább az „ozmium-nehéz“ kifejezés mellett törnénk lándzsát. Ennek a platinával rokon fémnek ugyanis jóval nagyobb: 22,5 a fajsúlya és a legnehezebb ismert anyag a föld kerekségén. Hangsúlyozzuk, hogy a „föld kerekségén“. Az ozmium ugyanis csak 22,5-szer nehezebb a víznél, ellenben odakinn, a világűrben olyan csillagokat is fedeztek fel, melyek a víznél hatvanezer szerte nehezebb anyagból vannak gyúrva. Ennek az anyagnak egy literes kockája itt, a Földön, hatvan tonnát nyomna és két-három nagyraksúlyú vasúti teherkocsi kellene az elszállításához. Csapjunk most az ellenkező végletbe. Mi tartja a rekordot a könnyűség terén? Nem kérem, nem a pehely, mert az végeredményben mégis csak lehull a földre; a hidrogéngáz azonban nemhogy nem esik le, hanem még tekintélyes súlyt is képes magával emelni a levegőbe. Példa rá minden Zeppelin. A hidrogén literje mindössze 0,0896 grammot nyom, tehát 14-szer könnyebb, mint a levegő és tiszta állapotban saját súlyának közel tizennégyszeresét bírja fölemelni.Ez a legkönnyebb ismert anyag a világon. A legkeményebb viszont korántsem a „kő“ (ami tudományos szempontból felette pontatlan meghatározás), hiszen sokféle kő van, hanem a gyémánt. A gyémánt mindent karcol, őt azonban nem karcolja semmi, legfeljebb saját porával lehet megdolgozni. Újabb időben a vegyészek sokat mesterkednek, hogy gyémántnál keményebb anyagokat állítsanak elő, eddig azonban minden igyekezetük hajótörést szenvedett. A legkönnyebben formálható legengedelmesebb anyag rekordját viszont mindeddig az arany tartotta. Erről köztudomású, hogy olyan vékony lemezekké kalapálható, amelyekből 1500 egymásra helyezett ív mindössze papirosvastagságú. Egyetlen gramm aranyból háromezer méter hosszú drótot húzhatunk. Hanem újabban egyszerre ketten is pályáznak az arany rekordjára: a wolframfém, amelyet izzólámpákban használnak és amelyből mindössze 0,005 mm vékony fonalat is formálnak, meg a ritka indiumfém; ebből még vékonyabb szálak is készülnek a technológiai műhelyekben. A leghidegebb anyag semmiesetre sem a jég; ha egy jégtömbre folyékony levegővel teli edényt helyezünk, az forrni, gőzölögni kezd, mint a tűzre állított vizeskatlan. A folyós levegő hőmérséklete ugyanis 190 fok C fagypont alatt, a 0-fokú jég ennélfogva hozzá képest 190 fokkal forróbb. Hanem ez a levegőt folyósító hideg még valóságos trópusi kánikula az abszolút nulla fokhoz viszonyítva, amely a tudósok szerint 273,16 fokkal van a fagypont alatt. Ennél nagyobb hideget nem ismer a Természet. A legnagyobb meleg viszont — bolygórendszerünk határain belül — a Napon található. Ha azt mondjuk, hogy a Napon, ez „csak“ 6000 fokot jelent, ha azonban úgy mondjuk, hogy a Napban, akkor már millió fokokban kell számolnunk. A Nap középpontjába dugott hőmérőben ugyanis körülbelül 10 millió fokra emelkednék a higany — ha higannyal ilyen szörnyű hőmérsékleteket egyáltalán mérni lehetne. Pedig a Nap csak „sárga törpecsillag“, amelynek — bah!— alig másfélmillió kilométer az átmérője (a Földé 12.700 km) és csak holmi tucatlegény a világűr nyüzsgő csillagtársadalmában, ahol akadnak négyötszázmillió kilométer átmérőjű kollégái is és olyanok, melyek belsejében milliárd fokokban számítgatják a meleget. Még kánikulának is kissé sok volna a jóból!... Távolsági és sebességi rekordjainkkal is legfeljebb ha földi viszonylatokban kérkedhetünk. Nagyra vagyunk vele, ha egy vállalkozó szellemű pilóta nyolc-tízezer kilométert jár meg egyhuzaman gépével, de egyszeriben nevetségesen hiú erőlködéssé szégyenül a legszédületesebb távolsági teljesítmény is, ha a világűr messzeségeire gondolunk, ahol nem is kilométerben, — az araszlépésnek is rövid volna — hanem fényesztendőkben mérik csillagtól csillagig az utat. Egy fényesztendő pedig 9,5 billió kilométer; már most méltóztassék elképzelni, hogy a legközelebbi Nap 4,3 fényesztendőnyire van innen, a legtávolabbi, eddig felfedezett ködfolt pedig becslés szerint 150—160 millió fényévnyi messzeségből küldi felénk halvány üdvözletét. Találtak azonban olyan ködfoltokat is a mérhetetlen űrben, melyek távolsága egyelőre igen óvatos becslések szerint 300 millió fényesztendőre rúg. Ezek a számok persze már csak értelmünknek szólnak, képzeletünkben nem jelentenek semmit, éppoly kevéssé, mint ahogy nem tudjuk elképzelni azt a tizenegy és fél ezer kilométeres másodpercenkénti gyorsaságot sem, amivel újabb megfigyelés szerint, egyes ködfoltok tovarohannak a világűrben. Hol marad ehhez képest a leggyorsabb repülőgép, amely legfeljebb 190 métert fut másodpercenként, vagy akár a 000—800 méterrel tovafüttyentő puskagolyó? . Bizony, nagyon is férgek, felfuvalkodott semmiségek vagyunk mi, a „Teremtés koronái“ a Természethez képest! PESTI HÍRLAP 1934. szeptember 1., szombat. Két légiraj pénteken ismét „bombázta“ a le bourgeti repülőteret. Befejeződtek a párizskörnyéki légi hadgyakorlatok. „A támadó légirajok elvitathatatlan sikert értek el.“ (Felvételeink a Képes Pesti Hírlapban.) Jában kijelentette, hogy a támadó légirajok az egész vonalon elvitathatatlan sikert értek el. Párizs, aug. 31. A rendkívül kedvezőtlen légköri viszonyok miatt az elmúlt éjszaka nem tartották meg azt a képletes légi támadást, amelyet Párizs ellen terveztek. Az idő nem kedvezett a légi gyakorlatoknak, ennek ellenére a gyakorlatban résztvevő közel 500 repülőgép közül egyiknek sem történt a legkisebb baja sem. A csütörtöki gyakorlatok, mint ismeretes, arra az eredményre vezettek, hogy a támadó bombavető repülőgépek nagy részének sikerült két ízben is eljutni a le bourgeti repülőtér fölé, azt hiszik azonban, hogy ha valóságos harcról lett volna szó, akkor a támadó repülőgépeknek körülbelül a felét meg tudták volna akadályozni a kitűzött cél elérésében. Pénteken hajnalban a kedvezőtlen idő ellenére tovább folytatták a légi hadgyakorlatokat. Le Bourgetból harmincöt repülőgép kelt útra, hogy támadást intézzen Reims, Mourmelon, Chalons-sur-Marne és Troyes ellen. A légi hadgyakorlatok kevéssel 11 óra előtt értek véget. A délelőtt folyamán a két bombázó csoport Metz és Toul felől a sűrű köd leple alatt elérte Le Bourget repülőterét. A párizskörnyéki többi védelmi központ sem volt szerencsésebb. A támadó kék légirajok ismét áttörték a védelmi vonalat és minden nagyobb fáradság nélkül bombázták a le bourgeti légi kikötőt. Az eredmények szerint a várakozásnak megfelelően a támadó raj győzött, a győzelmet azonban különösen kedvező légköri viszonyok segítették elő. A hadműveletek végleges eredményeit a vezérkar a pontszámítások megítélése alapján csak néhány nap múlva tudja megállapítani. De Goy légügyi tábornok, aki a hadgyakorlatokat vezette, előzetes lirála- A párizsi sajtó aggodalmai. Párizs aug. 31. A párizsvidéki légigyakorlatok eredményeiről még korai volna végleges következtetéseket levonni, de a lapok nem titkott aggodalommal veszik tudomásul, hogy a támadó légi raj Le Bourget repülőterét többizben teljesen elpusztíthatta volna. Mindazok — írja az Echo de Paris —, akik látták Le Bourget tegnapi bombázását, tisztában lehetnek azzal, hogy milyen rettenetes veszély fenyegeti Franciaországot. A csütörtöki nap remélhetőleg megtanít bennünket arra, hogy Franciaországnak olyan légi haderőt kell létesítenie, amely minden támadást azonnal visszaverhet. Csak erős légiraj helyezhet bennünket biztonságba azok ellen a tervek ellen, amelyekről a reváns hívei álmodoznak. A Jour szerint Franciaország repülőgépüzemeit és légi anyagraktárait Párizsból sürgősen az ország különböző pontjaira és főképpen a határtól távoleső vidékre kell áthelyezni, mert ellenkező esetben egy légi támadás Franciaország egész légi cselekvőképességét első nap megbénítaná. Cot volt légügyi miniszter az Oeuvre pénteki számában kijelenti, hogy a légi háborúk veszélyének elhárítása céljából arra kell törekedni, hogy szüntessék be minden országban a katonai aviatikát, helyezzék nemzetközi ellenőrzés alá a kereskedelmi repülőgépeket és létesítsenek nemzetközi légierőt, amely rendészeti célokat szolgálna. A Populaire szerint a gyakorlatok megerősítik azt a tapasztalatot, amelyet külföldön szereztek és beigazolják, hogy a légi támadásokkal szemben nincsen hatályos védekezés. Szombathely Ünnepi Hete. (Felvételeink a Képes Pesti Hírlapban.) Vidéki városaink a magyar életerő csodálatos példáját mutatják. Amíg a békevilág aranynapja ragyogott fölöttük, csendes mozdulatlanságban éltek és virultak, amióta azonban a trianoni átok nehezedett föléjük, szinte versenyezve haladnak a fejlődés útján. Más vidéki városok után most Szombathely nemes városa lép a verseny porondjára és ezzel az ország érdeklődésének homlokterébe, a szombaton megnyíló Szombathelyi Ünnepi Héttel. Ez már önmagában véve is éppen eléggé nagyszabású esemény vidéki városaink fejlődéstörténetében, de még nagyobb jelentőségűvé és örvendetesebbé teszi az a körülmény, hogy itt egy megcsonkított vármegye székhelye az, amely — dacolva megcsonkíttatásának összes súlyos következményeivel — lép a kultúra küzdőterére a magyar városok sorában. Ha valami, akkor ez ép eléggé ékesszólón hirdeti élniakarásunk és életerőnk csorbítatlan erejét. Szombathely Ünnepi Hete szombaton délben fél egykor kezdődik, dr. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszternek és a kormány képviselőinek ünnepélyes fogadtatásával. A miniszter délután nyitja meg ünnepélyesen a különböző kiállításokat, amelyeknek sorában művészeti és művészettörténeti, építészeti és mérnöki, kertészeti, turisztikai és fényképművészeti, ipari, háziipari és iparművészeti, vadászati, halászati és horgászati, bélyeggyűjtési, cserkészet és sportkiállítás szerepelnek. Ugyancsak szombaton délután nyitja meg a miniszter az új uszodát és strandfürdőt, ezen a délutánon vonják fel az új Országzászlót, este pedig szabadtéri előadásban színre kerül Kodály Zoltán, Harsányi Zsolt és Paulini Béla „Háry János“ című daljátéka. A vasárnapi második nap főbb eseményei Hollán Ernő emléktáblájának megkoszorúzása, a Nemzetközi Csillagtúra résztvevőinek fogadtatása, a versenyuszoda felavatása, nemzetközi úszóbemutatóval és klubközi vizipólómérkőzéssel, valamint egyházi hangverseny a hétszáz éves idki templomnál. A további napok közül, kedden Széchenyi emléktáblát lepleznek le a volt Lyceum Phylosophicum falán, a vasi írók irodalmi estét tartanak a szabadtéri színpadon, kiemelkedő eseményei még a Szombathelyi Hétnek az „aranykalászos gazdák"* ünnepélye, a Tour de Balaton nemzetközi kerékpárverseny indítása és jövő vasárnapi célbefutója, országos atlétikai verseny, tornászbemutató és válogatott futballmérkőzés Garác és Szombathely csapatai között, dalosünnepély, cserkészdzsembori, frontharcos nagygyűlés, aggharcosok félszázados jubileumi díszgyűlése, Országzászlóavatás a TESz nagygyűlésének keretében, magyar népművészeti bemutató stb. Az ünnepi hét szeptember 10-én záródik le . Ezzel csak nagyobb fonalaiban, a leginkább kiemelkedő események felsorolásával ismertettük Szombathely Ünnepi Hetét, amely iránt természetesen hatalmas érdeklődés nyilatkozik meg országszerte. ________ Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter megnyitotta az őszi Lakberendezési Vásárt. Pénteken délelőtt a városligeti Iparcsarnokban megnyílt a szép Őszi Lakberendezési Vásár. Táblás ház van az Iparcsarnokban. Több mint hatszáz iparos állította ki ezévi termésének legjavát. Tömérdek bútor látható, mind modern vonalú. Megtörtént a nagy front-áttörés, úgy látszik végleg megbuktak a staus-bútorok. A Vásárt Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter nyitotta meg. Fogadására megjelent az Országos Iparegyesület elnöksége: Tolnay Kornél ny. államtitkár, Görgey István képviselő, Hauswirth Ödön alelnök és Dálnoki-Kováts Jenő igazgató. A megjelentek sorában ott láttuk báró Perényi Zsigmondot, Fenyő Miksát, Nagy Antalt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara és az IPOK képviseletében, Fráter Jenő képviselőt, Ilovszky Jánost, a Baross Szövetség képviseletében, Majthényi Bélát a TESz részéről. A minisztert Tolnay Kornél üdvözölte. — Megszívleltük a miniszter úr intencióit — mondotta —, iparosaink ezen a vásáron már kiváló minőségű és mégis aránylag jutányos árucikkeket állítottak ki. A mai bemutatónk tehát nemcsak az ipari műremekek terepszemléje, hanem sokkal inkább a jó minőségű napi cikkeké. Dr. Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter válaszában kijelentette, hogy ezen a helyen felesleges hangsúlyoznia, hogy éberen figyel minden ipari megmozdulást A magyar ipar fejlődésében — úgymond — úttörő szerepe van az Országos Iparegyesületnek. Emlékezetembe idéződik az 1842. évi műipari tárlat, amelyet az Országos Iparegyesület részéről Kossuth Lajos rendezett. Az Országos Iparegyesület mindig hűséges sáfárja volt a magyar iparnak. A magyar ipar feladata jól, olcsón szolgáltatni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a vásárlóerő csökkenését és ezért lehetőleg művészi tömegcikkeket kell termelni. Ez a vásár ezt teszi. A magyar ipar nagy fejlődés előtt áll, adja Isten, hogy eladni is tudjon. A miniszter ezután megtekintette az Őszi Vásárt, amely tömérdek új háztartási cikket mutat be és valóban gyönyörű látványosság.