Pesti Hírlap, 1934. szeptember (56. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-01 / 197. szám

4 A természet rekordjai. Hőmérsékleti, távolsági és sebességi rekordok a csillagvilágban. A rekordok korát éljük. Mindenben a legna­gyobb, a legszédületesebb teljesítményeket hajszolja a világ; a mai élet idegkorbácsoló iramában semmi sem tudja annyira lekötni az érdeklődést, mint az emberi tudás, elszántság, merészség és a gonosz­ság szuperlativuszai. Csúcsteljesítmények a sport­ban, a technikában, az úszásban és a hosszútáv­­futásban, a felhőkarcolók magasságában és a repülő­gépek sebességében, a hegymászásban és a fánülés­­ben, a bankrablásokban és a „távtáncolásban“ a gép­kocsigázolásokban és a koplalásban — amiben egyébként manapság nem nagy művészet rekor­dot teremteni. — És a nagy rekordkergetésben szinte meg is feledkezünk róla, hogy van egy verseny­társunk a rekordok terén: a Természet. A Természet is kedveli a szuperlativuszokat és némelyikkel bi­zony alaposan beléfojtja a lélekzetet a hetvenkedő kis emberféregbe, aki a világ urának szereti ma­gát képzelni. Egyik-másik rekordjáról pedig téves fogalmak vannak elterjedve s nem árt azokat is e helyütt kissé szellő­­tetni. Mindjárt itt az első: melyik a legnehezebb anyag? Száz eset közül legalább kilencvenben a vá­lasz holt bizonyosan: az ólom. Azoknak, akik súlyos tárgyakról azt mondják, hogy „ólomnehéz“, aligha lehetett sokszor alkalmuk aranytömböket emelgetni. Egy köbdeciméter, azaz egy liter térfogatú, tömör ólomkocka ugyanis 11.34 kg-ot nyom, egy ugyan­, akkora aranykocka súlya ellenben 19.3 kg. Világért sem akarjuk azért azt indítványozni, hogy tehát ezentúl „aranynehéz“-re javíttassák a közismert szállóige. Ha ilyen forradalmi szándékaink lenné­nek, akkor már inkább az „ozmium-nehéz“ kifejezés mellett törnénk lándzsát. Ennek a platinával rokon fémnek ugyanis jóval nagyobb: 22,5 a fajsúlya és a legnehezebb ismert anyag a föld kerekségén. Hangsúlyozzuk, hogy a „föld kerekségén“. Az oz­­mium ugyanis csak 22,5-szer nehezebb a víznél, el­lenben odakinn, a világűrben olyan csillagokat is fedeztek fel, melyek a víznél hatvanezer szerte nehe­zebb anyagból vannak gyúrva. Ennek az anyagnak egy literes kockája itt, a Földön, hatvan tonnát nyomna és két-három nagyraksúlyú vasúti teher­kocsi kellene az elszállításához. Csapjunk most az ellenkező végletbe. Mi tartja a rekordot a könnyűség terén? Nem kérem, nem a pehely, mert az végeredményben mégis csak lehull a földre; a hidrogéngáz azonban nemhogy nem esik le, hanem még tekintélyes súlyt is képes magával emelni a levegőbe. Példa rá minden Zeppelin. A hid­rogén literje mindössze 0,0896 grammot nyom, tehát 14-szer könnyebb, mint a levegő és tiszta állapotban saját súlyának közel tizennégyszeresét bírja föl­emelni.­­Ez­ a legkönnyebb ismert anyag a világon. A legkeményebb viszont korántsem a „kő“ (ami tudományos szempontból felette pontatlan meghatá­rozás), hiszen sokféle kő van, hanem a gyémánt. A gyémánt mindent karcol, őt azonban nem karcolja semmi, legfeljebb saját porával lehet megdolgozni. Újabb időben a vegyészek sokat mesterkednek, hogy gyémántnál keményebb anyagokat állítsanak elő, eddig azonban minden igyekezetük hajótörést szen­vedett. A legkönnyebben formálható legengedelme­­sebb anyag rekordját viszont mindeddig az arany tartotta. Erről köztudomású, hogy olyan vékony le­mezekké kalapálható, amelyekből 1500 egymásra he­lyezett ív mindössze papirosvastagságú. Egyetlen gramm aranyból háromezer méter hosszú drótot húzhatunk. Hanem újabban egyszerre ketten is pá­lyáznak az arany rekordjára: a wolframfém, ame­lyet izzólámpákban használnak és amelyből mind­össze 0,005 mm vékony fonalat is formálnak, meg a ritka indiumfém; ebből még vékonyabb szálak is ké­szülnek a technológiai műhelyekben. A leghidegebb anyag semmiesetre sem a jég; ha egy jégtömbre folyékony levegővel teli edényt helyezünk, az forrni, gőzölögni kezd, mint a tűzre ál­lított vizeskatlan. A folyós levegő hőmérséklete ugyanis 190 fok C­ fagypont alatt, a 0-fokú jég en­nélfogva hozzá képest 190 fokkal forróbb. Hanem ez a levegőt folyósító hideg még valóságos trópusi kánikula az abszolút nulla fokhoz viszonyítva, amely a tudósok szerint 273,16 fokkal van a fagypont alatt. Ennél nagyobb hideget nem ismer a Természet. A legnagyobb meleg viszont — bolygórendszerünk határain belül — a Napon található. Ha azt mond­juk, hogy a Napon, ez „csak“ 6000 fokot jelent, ha azonban úgy mondjuk, hogy a Napban, akkor már millió fokokban kell számolnunk. A Nap középpont­jába dugott hőmérőben ugyanis körülbelül 10 millió fokra emelkednék a higany — ha higannyal ilyen szörnyű hőmérsékleteket egyáltalán mérni lehetne. Pedig a Nap csak „sárga törpecsillag“, amelynek — bah!­­— alig másfélmillió kilométer az átmérője (a Földé 12.700 km) és csak holmi tucatlegény a világűr nyüzsgő csillagtársadalmában, ahol akadnak négy­ötszázmillió kilométer átmérőjű kollégái is és olya­nok, melyek belsejében milliárd fokokban számít­­gatják a meleget. Még kánikulának is kissé sok volna a jóból!... Távolsági és sebességi rekordjainkkal is leg­feljebb ha földi viszonylatokban kérkedhetünk. Nagyra vagyunk vele, ha egy vállalkozó szellemű pilóta nyolc-tízezer kilométert jár meg egyhuzam­­an gépével, de egyszeriben nevetségesen hiú eről­ködéssé szégyenül a legszédületesebb távolsági telje­sítmény is, ha a világűr messzeségeire gondolunk, ahol nem is kilométerben, — az araszlépésnek is rö­vid volna — hanem fényesztendőkben mérik csillagtól csillagig az utat. Egy fényesztendő pedig 9,5 billió kilométer; már most méltóztassék elképzelni, hogy a legközelebbi Nap 4,3 fényesztendőnyire van innen, a legtávolabbi, eddig felfedezett ködfolt pedig becslés szerint 150—160 millió fényévnyi messzeségből küldi felénk halvány üdvözletét. Találtak azonban olyan ködfoltokat is a mérhetetlen űrben, melyek távol­sága egyelőre igen óvatos becslések szerint 300 mil­lió fényesztendőre rúg. Ezek a számok persze már csak értelmünknek szólnak, képzeletünkben nem jelentenek semmit, épp­oly kevéssé, mint ahogy nem tudjuk elképzelni azt a tizenegy és fél ezer kilométeres másodpercen­kénti gyorsaságot sem, amivel újabb megfigyelés szerint, egyes ködfoltok tovarohannak a világűrben. Hol marad ehhez képest a leggyorsabb repülőgép, amely legfeljebb 190 métert fut másodpercenként, vagy akár a 000—800 méterrel tovafüttyentő puska­golyó? . Bizony, nagyon is férgek, felfuvalkodott semmi­ségek vagyunk mi, a „Teremtés koronái“ a Termé­szethez képest! PESTI HÍRLAP 1934. szeptember 1., szombat. Két légiraj pénteken ismét „bombázta“ a le bourgeti repülőteret. Befejeződtek a párizskörnyéki légi hadgyakorlatok.­­ „A támadó légirajok elvitathatatlan sikert értek el.“ (Felvételeink a Képes Pesti Hírlapban.) Jában kijelentette, hogy a támadó légirajok az egész vonalon elvitathatatlan sikert értek el. Párizs, aug. 31. A rendkívül kedvezőtlen lég­köri viszonyok miatt az elmúlt éjszaka nem tartot­ták meg azt a képletes légi támadást, amelyet Párizs ellen terveztek. Az idő nem kedvezett a légi gyakor­latoknak, ennek ellenére a gyakorlatban résztvevő közel 500 repülőgép közül egyiknek sem történt a leg­kisebb baja sem. A csütörtöki gyakorlatok, mint is­meretes, arra az eredményre vezettek, hogy a támadó bombavető repülőgépek nagy részének sikerült két íz­ben is eljutni a le bourgeti repülőtér fölé, azt hiszik azonban, hogy ha valóságos harcról lett volna szó, akkor a támadó repülőgépeknek körülbelül a felét meg tudták volna akadályozni a kitűzött cél elérésé­ben. Pénteken hajnalban a kedvezőtlen idő ellenére tovább folytatták a légi hadgyakorlatokat. Le Bour­­getból harmincöt repülőgép kelt útra, hogy támadást intézzen Reims, Mourmelon, Chalons-sur-Marne és Troyes ellen. A légi hadgyakorlatok kevéssel 11 óra előtt értek véget. A délelőtt folyamán a két bombázó csoport Metz és Toul felől a sűrű köd leple alatt el­érte Le Bourget repülőterét. A párizskörnyéki többi védelmi központ sem volt szerencsésebb. A támadó kék légirajok ismét áttörték a védelmi vonalat és minden nagyobb fáradság nélkül bombázták a le bourgeti légi kikötőt. Az eredmények szerint a várakozásnak meg­felelően a támadó raj győzött, a győzelmet azonban különösen kedvező légköri viszonyok segítették elő. A hadműveletek végleges eredményeit a vezérkar a pontszámítások megítélése alapján csak néhány nap múlva tudja megállapítani. De Goy légügyi tábor­nok, aki a hadgyakorlatokat vezette, előzetes lirála- A párizsi sajtó aggodalmai. Párizs aug. 31. A párizsvidék­i légigyakorlatok eredményeiről még korai volna végleges következte­téseket levonni, de a lapok nem titkott aggodalom­mal veszik tudomásul, hogy a támadó légi raj Le Bourget repülőterét többizben teljesen elpusztíthatta volna. Mindazok — írja az Echo de Paris —, akik lát­ták Le Bourget tegnapi bombázását, tisztában lehet­nek azzal, hogy milyen rettenetes veszély fenyegeti Franciaországot. A csütörtöki nap remélhetőleg meg­tanít bennünket arra, hogy Franciaországnak olyan légi haderőt kell létesítenie, amely minden támadást azonnal visszaverhet. Csak erős légiraj helyezhet bennünket biztonságba azok ellen a tervek ellen, amelyekről a reváns hívei álmodoznak. A Jour szerint Franciaország repülőgépüzemeit és légi anyagraktárait Párizsból sürgősen az ország különböző pontjaira és főképpen a határtól távol­­eső vidékre kell áthelyezni, mert ellenkező esetben egy légi támadás Franciaország egész légi cselekvő­­képességét első nap megbénítaná. Cot volt légügyi miniszter az Oeuvre pénteki számában kijelenti, hogy a légi háborúk veszélyé­nek elhárítása céljából arra kell törekedni, hogy szüntessék be minden országban a katonai aviati­kát, helyezzék nemzetközi ellenőrzés alá a kereske­delmi repülőgépeket és létesítsenek nemzetközi légi­erőt, amely rendészeti célokat szolgálna. A Populaire szerint a gyakorlatok megerősítik azt a tapasztalatot, amelyet külföldön szereztek és beigazolják, hogy a légi támadásokkal szemben nin­csen hatályos védekezés. Szombathely Ünnepi Hete. (Felvételeink a Képes Pesti Hírlapban.) Vidéki városaink a magyar életerő csodálatos példáját mutatják. Amíg a békevilág aranynapja ragyogott fölöttük, csendes mozdulatlanságban él­tek és virultak, amióta azonban a trianoni átok ne­hezedett föléjük, szinte versenyezve haladnak a fej­lődés útján. Más vidéki városok után most Szombat­hely nemes városa lép a verseny porondjára és ez­zel az ország érdeklődésének homlokterébe, a szom­baton megnyíló Szombathelyi Ünnepi Héttel. Ez már önmagában véve is éppen eléggé nagyszabású esemény vidéki városaink fejlődéstörténetében, de még nagyobb jelentőségűvé és örvendetesebbé teszi az a körülmény, hogy itt egy megcsonkított vár­megye székhelye az, amely — dacolva megcsonkítta­­tásának összes súlyos következményeivel — lép a kultúra küzdőterére a magyar városok sorában. Ha valami, akkor ez ép eléggé ékesszólón hirdeti élni­­akarásunk és életerőnk csorbítatlan erejét. Szombathely Ünnepi Hete szombaton délben fél egykor kezdődik, dr. Fabinyi Tihamér kereskede­lemügyi miniszternek és a kormány képviselőinek ünnepélyes fogadtatásával. A miniszter délután nyitja meg ünnepélyesen a különböző kiállításokat, amelyeknek sorában művészeti és művészettörténeti, építészeti és mérnöki, kertészeti, turisztikai és fény­képművészeti, ipari, háziipari és iparművészeti, va­dászati, halászati és horgászati, bélyeg­gyűjtési, cser­készet és sportkiállítás szerepelnek. Ugyancsak szombaton délután nyitja meg a miniszter az új uszodát és strandfürdőt, ezen a dél­utánon vonják fel az új Országzászlót, este pedig szabadtéri előadásban színre kerül Kodály Zoltán, Harsányi Zsolt és Paulini Béla „Háry János“ című daljátéka. A vasárnapi második nap főbb eseményei Hol­­lán Ernő emléktáblájának megkoszorúzása, a Nem­zetközi Csillagtúra résztvevőinek fogadtatása, a ver­senyuszoda felavatása, nemzetközi úszóbemutatóval és klubközi vizipólómérkőzéssel, valamint egyházi hangverseny a hétszáz éves idki templomnál. A to­vábbi napok közül, kedden Széchenyi emléktáblát lepleznek le a volt Lyceum Phylosophicum falán, a vasi írók irodalmi estét tartanak a szabadtéri szín­padon, kiemelkedő eseményei még a Szombathelyi Hétnek az „aranykalászos gazdák"* ünnepélye, a Tour de Balaton nemzetközi kerékpárverseny indí­tása és jövő vasárnapi célbefutója, országos atléti­kai verseny, tornászbemutató és válogatott futball­mérkőzés Garác és Szombathely csapatai között, da­losünnepély, cserkészdzsembori, frontharcos nagy­gyűlés, aggharcosok félszázados jubileumi díszgyű­­lése, Ország­zászlóavatás a TESz nagygyűlésének ke­retében, magyar népművészeti bemutató stb. Az ünnepi hét szeptember 10-én záródik le .­ Ezzel csak nagyobb fonalaiban, a leginkább kiemelkedő események felsorolásával ismertettük Szombathely Ünnepi Hetét, amely iránt természe­tesen hatalmas érdeklődés nyilatkozik meg ország­szerte. ________ Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter megnyitotta az őszi Lakberendezési Vásárt. Pénteken délelőtt a városligeti Iparcsarnokban megnyílt a szép Őszi Lakberendezési Vásár. Táblás ház van az Iparcsarnokban. Több mint hatszáz ipa­ros állította ki ezévi termésének legjavát. Tömérdek bútor látható, mind modern vonalú. Megtörtént a nagy front-áttörés, úgy látszik végleg megbuktak a staus-bútorok. A Vásárt Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter nyitotta meg. Fogadására megjelent az Or­szágos Iparegyesület elnöksége: Tolnay Kornél ny. államtitkár, Görgey István képviselő, Hauswirth Ödön alelnök és Dálnoki-Kováts Jenő igazgató. A megjelentek sorában ott láttuk báró Perényi Zsigmondot, Fenyő Miksát, Nagy Antalt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara és az IPOK képvisele­tében, Fráter Jenő képviselőt, Ilovszky Jánost, a Ba­ross Szövetség képviseletében, Majthényi Bélát a TESz részéről. A minisztert Tolnay Kornél üdvözölte. — Megszívleltük a miniszter úr intencióit — mondotta —, iparosaink ezen a vásáron már kiváló minőségű és mégis aránylag jutányos áru­cikkeket állítottak ki. A mai bemutatónk tehát nemcsak az ipari műremekek terepszemléje, hanem sokkal inkább a jó minőségű napi cikkeké. Dr. Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter vá­laszában kijelentette, hogy ezen a helyen felesleges hangsúlyoznia, hogy éberen figyel minden ipari meg­mozdulást A magyar ipar fejlődésében — úgymond — úttörő szerepe van az Országos Iparegyesületnek. Emlékezetembe idéződik az 1842. évi műipari tárlat, amelyet az Országos Iparegyesület részéről Kossuth Lajos rendezett. Az Országos Iparegyesület mindig hűséges sáfárja volt a magyar iparnak. A magyar ipar feladata jól, olcsón szolgáltatni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a vásárlóerő csökkenését és ezért lehetőleg művészi tömegcikkeket kell termelni. Ez a vásár ezt teszi. A magyar ipar nagy fejlődés előtt áll,­ adja Isten, hogy eladni is tudjon. A miniszter ezután me­gtekintette az Őszi Vásárt, amely tömérdek új háztartási cikket mutat be és való­ban gyönyörű látványosság.

Next