Pesti Hírlap, 1934. október (56. évfolyam, 222-246. szám)
1934-10-02 / 222. szám
4 a Az ország hódolata köszöntötte Horthy Miklós kormányzót Budapestre való bevonulásának tizenötödik évfordulóján. (Felvételünk a Képes Pesti Hírlapban.) Vasárnap reggel már hét órakor ünnepi zene verte föl az ébredező Budapest csendjét. A rendőrzenekar a rádióban Lehár „Losonci induló“jával nyitotta meg a TESz ünnepét, aztán magyar dalgyűjteményt adott elő, majd Müller Lajos Kossuth indulója után a Rákóczi-indulóval zárta be ünnepi műsorát. Közben a nap kiragyogott s violakék egek alatt menetek és csoportok kezdtek gyülekezni a város különböző pontjain. Térzene harsant, vidéki zenekarok lelkes indulói riadoztak itt is, ott is, érkeztek már a különféle vidéki küldöttségek és csoportok a színes lobogók alatt. A főútvonalakon zászlók lengtek a paloták homlokán s úgy 9 óra felé már olyan volt a város, mint valami óriási zengő-zsongó méhkas, köm és lelkesedés mindenütt. Ünneplőbe öltözött emberrajok tódultak elő mindenünnen s a magyar vidékek ékes pompájával egy nagy, színes, mozgalmas képbe olvadva, a város és a falvak népe az ünnep fényében ismét összeforrt... Áll a Hét Vezérek óriási szoborcsoportja a Hősök Emléke fölött s bronzszemével a magyar jövendőbe néz. Az őszi nap szelíd-melegen tűz Árpád sisakjára, a Honfoglaló bronzkezében csillagos csatabuzogány. A jelképes szentsiron őszi virágok, miket ráhelyezett a néma kegyelet. Díszruhás rendőr áll a szoborral szemben, mozdulatlanul, mint ott fent a Hét magyarok. — olyan, mintha Árpád lovasdandárából lépett volna ki... Gépkocsi jön. A TESz küldöttsége érkezik. Óriási koszorút hoznak s rövid beszéd kíséretében leteszik a Hősök Emlékére. A babérkoszorún széles nemzeti szalag kettős szárnya fut alá, rajta aranybetüs felirat: TESz Nemzeti Munkahét 1931 .— A Magyar Munka a magyar hősöknek... Mintegy félezernyi ember van jelen az ünnepies aktuson s némán hódol a névtelen hősöknek, kik az orosz-lengyel mezők ágyurengéses halálrohamaiban, Doberdó kőpaklában s a piave véres hullámaiban haltak hősi halált a hazáért. A TESz ünnepi küldöttsége soha el nem múló hálával és hódolattval emlékezett a magyar hősökről, kik ott feküsznek jeltelen sírjaikban, a világ négy tája felé, idegen hant alatt... , Embergörgeteg zúdul az ünnep helyére. Hobszó, kürtszó, zeneszó rengeti a Kerepesi-út környékét, az idő tizenegyre jár. Az utcák torka ontja az embertömeget. A fölvonuló csapatok lépte alatt reng a föld. Újabb és újabb menetek érkeznek a szélrózsa minden irányából, bezúdulnak az ügető pálya kapuin s elfoglalják a helyüket. Ugyanakkor már oszlopokban áll messze háttérben az ipari és kereskedelmi hódoló díszmenet hatalmas kocsi- és gyalogossora. Zászlóerdő ragyog az őszi verőfényben, óriási tömeg feketéiik a hatalmas, zárt területen, szembefordulva a piros baldachinos dísztribünnel, hová a kormányzó 11 óra 30 perckor érkezik. A nagy tribünök roskadoznak az úri közönség alatt, díszmagyaros előkelőségek, cilinderes urak és színpompás hölgyek, lent magyarruhás leányok ékes koszorúja virit a színek szemkápráztató tarkaságában, a magyar föld lélekvilága mind. A főtribünön jelen vannak Gömbös Gyula m. kir. miniszterelnök, a TESz vezérelnöke, Keresztes-Fischer Ferenc, Hóman Bálint, Kállay Miklós, Fabinyi Tihamér, Lázár Andor, Imrédy Béla miniszterek, Háry András meghatalmazott miniszter, Marschall Ferenc, Petri Pál államtitkárok, Almássy László, a képviselőház elnöke, Puky Endre, a közigazgatási bíróság elnöke, Sztranyavszky Sándor, Preszly Elemér főispán, Antal István, a sajtóosztály vezetője, a főváros képviseletében dr. Sipőcz Jenő polgármester és Liber Endre alpolgármester Vármegyék, városok, községek, vezető testületek díszmagyaros, ünnepi ruhás küldöttségei állnak a ragyogó őszi verőfényben, aranyhímes zászlók alatt, frontharcos, ifjúsági és cserkészszázadok, ipartestületek, köz- és magánalkalmazotti szervezetek, TESztagegyesületek, különféle érdekképviseletek és magánvállalatok kiküldöttei, a százezres tömeg, egy felfelörvénylő néptenger, mely a megújult, diadalmas magyar életet hirdeti. A megafonok harsogva osztják az utasításokat. A rendőrzenekar a Máv zenekarával felváltva magyar dalokat játszik s a százezernyi sokadalom fegyelmezett nyugalommal várja a magyar ünnep kezdetét... A megafon a kormányzó érkezését jelenti s mély, megilletődött csend áll be hirtelen. Az arcok kinyílnak vágyó szeretettel s egy pontra szegeződik százezer tekintet. A rendőrzenekar a Himnuszt játszsza. Kürtjelzés. A kormányzó gépkocsija elhúz a kordon előtt, a zászlóerdő lehajol mélyen, ugy köszönti Magyarország nagyurát. Ágyurengés ver föl s fanfárok hirdetik az ünnep kezdetét. Harsog a megafon: „Éljen Magyarország kormányzója!" Kendő-- és kalaplengetés. Háromszoros éljen. Utána pedig a Ma-., gyar Dalos Szövetség dalárdáiból alakult kétezertagy. énekkar a Nemzeti Hiszekegy-be kezd. Vitéz jaksai , Gömbös Gyula miniszterelnök fölemelkedik s a népszet nevében hódol a legfőbb Hadúr előtt................. A miniszterelnök beszéde. Szól mindenekelőtt arról, hogy minden nemzetnek tudnia kell, merre viszi az útja s hogy milyen erők és eszközök állanak rendelkezésére céljai elérésében. Szépívű hangja tisztán és biztosan cseng, erő szikrázik minden szavában, izzó magyar fajszeretet. — A Kárpátok medencéjében élő magyar nép rendkívül nehéz helyzetben kezdte meg a forradalmak utáni időkben a maga munkáját, mind politikai, mind társadalmi téren. Ezért ennek a nemzetnek fokozott önmegismerésre van szüksége, mert különben elviszi a fantáziája olyan mezőkre, amelyeken haladva nem ér a célhoz. Önmegismerésre van szüksége, mert különben megtorpan a feladatok nagysága előtt s összekuszálja a közélet nagy kérdéseit a másod- és harmadrendű problémákkal. Magyar és magyar nem találja meg egymást, az erők szükséges halmozása helyett széttépődik a nemzet, mint az oldott kéve és tehetetlenül vergődik a ma és holnap harcai közepette . . . Szól a Nemzeti Munkahét hivatásáról és feladatáról: Mindenki, aki építeni akar a magyar épületen, aki dolgozni akar egy szebb jövőért, találkozzék, ismerje meg egymást és becsülje meg azt, hogy ma egy szabad és független államban dolgozhat itt mindnyájunk jövőjéért. A múlt hibáiról emlékezik, hogy a nemzet nem haladt vezérférfiai után. Hangja fölemelkedik, energikus arcélén szikrázik a nap s min-den szavát és mozdulatát valami nagy, belső izzás fűti át. — A független állameszme, annak igazi megvalósulása az állami és társadalmi életben, ez az egyetlen záloga az igazi magyar jövő kifejlődésének ,s itt a Kárpátok medencéjében csak egyedül ez a nemzet képes államot alkotni (nagy éljenzés és taps, csak ma egyedül ez a nemzet hivatott arra, hogy Közép-Európa nyugalmának, békés, alkotó munkájának őre és básttyája legyen ... Viharos éljen és taps zog fel. A miniszterelnök a kormányzóhoz fordul: — Főméltóságu uram! Ezelőtt tizenöt évvel a, Szegeden megszervezett, kicsiny hadsereg élén méltóztatott bevonulni a fővárosba. (Hosszantartó éljen-zés.) A szegedi napok s a szegedi eszmék szellemében kívánta főméltóságod ezt az országot átalakítani. Ezt a nemes igyekezetét a Gondviselés áldása és nemzetünk jó sorsa eredménnyel koronázta, mert ma ez a csonka ország faméltóságod szándékának, intenciói- - nak megfelelően a rend, a nyugalom, a béke és az alkotó munka országa. Főméltóságod a magyar falut és a magyar falu népét nemzetünk büszkeségének nevezte annak idején és bűnösnek minősítette afő Az ördög és az asszony. Irta : Suzsányi Miklós. Régi történet, még abból az időből való, amikor a bécsi Esterházy palota helyén, süni erdők homályában elbújva, egy kis vadászkastély állott, régi bécsi történet, amelyből azonban akkor is, most is s az idők végezetéig mindenkor hasznos tanulságot és okulást meríthetnek a halandó emberek, akik belehajtották fejüket a szerelem és a házasság igájába. Régi bécsi történet, nem is tudja senki megmondani pontosan az esemény dátumát, de bizonyára néhány száz esztendővel ezelőtt történt és pedig akként, ahogy itt következik. A babenbergi uralkodók idejében abban a kis vadászkastélyban gyakran megfordult a boldogtalan Bergauer Gáspár ijgyártómester, tekintélyes bécsi polgár, háztulajdonos a Bognergasse legszebb részében, istenfélő, jámbor keresztény, valamikor gazdag és irigyelt céhmester, aki fejedelmeknek, váruraknak és főpapoknak szállította a kézi ifjakat, nyílvesszőket és más efféle vadászó eszközöket. Arról is híres volt Bergauer Gáspár mester, hogy annak idején a legszebb és leggazdagabb lányt vette el a Bognergasse környékéről. Jó hírnév, fiatalság, egészség, gazdagság és szép feleség, van-e, ahol nem irigyelné őt a jó Isten eme számtalan adománya miatt? Bergauer Gáspárt mindenki irigyelte. Sajnálni való dolog azonban, hogy a szépség elvirul, a gazdagság elfogy, a fiatalság elröppen és a helyén nem marad egyéb, mint egy öreg házisárkány az oldalunkon, Bergauer Gáspárné asszony az ő félelmetesen csúf, haragos és kegyetlen öregségében. Csodálatos gúnyja a sorsnak, hogy a legkívánatosabb menyecskéből lesznek a legvisszataszítóbb és legijesztőbb vénasszonyok. Azok életük tavaszán annyi örömet tudtak nyújtani élettársuknak, alkonyat idején, amikor az embernek legnagyobb szüksége volna nyugalomra, derűre, melegségre, vigasztalásra, akkor mint bősz fúriák rettenetes árat fizettetnek az elmúlt szépségekért. Öregségében Bergauer Gáspárt mindenki szánta, hogy olyan istentelen öreg boszorkány kínozza őt éjjel és nappal szakadatlanul zuhogó szemrehányásaival, panaszaival, szitkozódásával és fenyegetésével. Az íjgyártó mester elvesztette minden kedvét az élettől és munkától, elhanyagolta mesterségét, ivásnak adta bánatos fejét és már-már arra gondolt, hogy önkezével vet véget életének. De az ilyesmi mégis meggondolni való dolog és Gáspár kiment a Babenbergiek vadászkastélya elé, az erdő sűrűjébe, letelepedett egy kivágott tölgyfa tönkjére, ökölbe szorított kezére hajtotta homlokát és gondolkozott. Nem vette észre, hogy eközben beborult, hamuszinti felhők takarták el a napot, nyugati szél kerekedett, megdördült az ég, villámok cikáztak és megeredt a zápor. Gáspár ökölbe szorított kezeit rázta az ég felé. Káromkodott átkozta az eget és boldogtalan dühében a poklokat és poklok fajzatát, az ördögöt emlegette. Ebben a pillanatban két lépésnyire egy öreg tölgyfába belevágott a villám s Gáspár mester majdnem megvakult az égből a földbe cikázó fényességtől. Egész testében reszketett. Néhány pillanatig szinte eszméletét vesztve, behunyt szemmel várta a halált. A halál azonban nem jött, Gáspár félénken felnyitotta szemét és maga előtt egy hosszú fekete kecskelábú szarvas szörnyeteget látott, kénköves lángokat lehelve s szeméből villámokat szórva, miközben fekete bundáját viharosan csapkodta az eső és jég. — Ki vagy te? — ordította rémülten Gáspár. — Akit emlegettél. Vagy nem az ördögöt hívtad segítségül? Gáspár remegett. Az ördög folytatta. — Ne félj tőlem, szerencsétlen ember. Tsmerem szörnyű kínjaidat és segíteni akarok rajtad. — A feleségem . . . — Igen, róla van szó. Majd én elbánok vele. Majd megtanítom én öt emberségre. Gáspár boldogan felsóhajtott. — Úgy van. Az asszonyokat csak az ördög tudja emberségre megtanítani. Mit kell tennem ezért? — Semmit, csak add az aláírásodat, hogy felhatalmazol mindenre, amit jónak látok, hogy az asszonyt ráncba szedjem. Az alkut abban a pillanatban megkötötték. Az ördög pedig előadta tervét. — Hát én most tüstént megyek a feleségedhez. Ám a siker érdekében jónak látnám, ha a te alakodban mutakoznék az asszonyod előtt. — Tégy, amit akarsz. — Neked azonban ma éjszaka nem szabad hazamenned. Gáspár ebbe a legnagyobb örömmel beleegyezett. Az ördög pedig felvette az ijgyártó földi porhüvelyének figuráját és késő este beállított Gáspár házába. Az asszony már aludt s csak arra ébredt fel, hogy az ördög homlokon csókolja. — Ki az? — rikoltott és kiugrott az ágyból. Az ördög hízelegni kezdett. — Én vagyok, a te egyetlen hűséges és szerelmes uracskád. Az asszony felhördült. — Alávaló beszéd! Egész nap csavarogsz és most adod a szerelmes férjet! És öklével kétszer az arcába vágott. Az ördög látta, hogy itt szép szóval és kedveskedéssel semmire sem megy, kihúzta tehát magát és mennydörgő hangon rákiáltott. — Asszony tudd meg, hogy türelmemnek vége. Elhatároztam, hogy ha te nőstény sárkány módjára viseled magad, én olyan leszek hozzád, mint a pokolbeli ördög. Az asszony nevetett, kiszaladt a konyhába, kezébe kapta a vizes dézsát és leöntötte vele a fenyegetődzöt. — Engem akarsz te megtanítani? Olyan szeretnél lenni, mint a pokolbeli ördög? Szegény ördög, te! ... És torkaszakadtából szinte eszeveszetten hahotázott. • A szegény ördög tetőtől talpig lucskosan csakugyan nem volt valami pokolbeli látvány, inkább úgy festett, mint egy bőrig ázott, csuromvizes, teherhordó szamár. Végre megsokalta a dolgot és felvette igazi alakját, felmagasodott egész fekete ijesztő hosszúságában, kénköves lángokat fújt az orrából és elbödült. — Ismerj meg tehát, vén szipirtyó s takarodj el innen a pokol fenekére. Egy pillanatig az asszony tágra meresztett szemmel, tanácstalanul bámulta az ördöggé vált embert, de aztán összeszedte magát és szörnyű visongatások közepette nekiszaladt, két szarvánál fogva megragadta és a bőrig ázott szerencsétlen ördögöt cibálni és ráncigálni kezdte. Az égjük- szarva már letört, az asszony rettentő dühvel rángatta a másikat is, az ördögnek inába szállt a bátorsága, semmire sem gondolt már, csak a menekülésre és hátrahagyván az asszony kezében kabátját és kalapját, a kéményen keresztül kirepült és eltűnt a ház környékéről. Másnap, amikor Gáspár mester égő kíváncsisággal bekukkantott a házba, féltucat asszonyt talált a feleségénél, aki éppen nagy diadallal mesélte nekik a tegnap történteket. Gáspár rémülten hallgatta, hogy az ördög milyen kudarcot vallott az asszonnyal szemben. Bemondón legyintett és maga elé dörmögte. r -— Hiába itt minden. Egy felbőszült asszonynyal maga az ördög sem bir. Aztán óvatosan visszahúzódott s megindult,'" hogy örökre elhagyja a házat. - PESTI HÍRLAP 1934. október 2., kedd. girl.. . ■ ■ ■BBBgBBJ---------LJLg*g .