Pesti Hirlap, 1934. november (56. évfolyam, 247-270. szám)
1934-11-03 / 247. szám
BUDAPEST, 1934. LVI. ÉVFOLYAM, 247. (18.494) SZÁM: SZOMBAT, NOVEMBER 3. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 10 fillér, vasárnaponként 32 fill., a Pesti Hírlap Vasárnapja nélkül 12 fillérPesti Hírlap OS■ Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefons Aut. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél. Erzsébet-körut 1 Tel. 1 352—96 A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük Viharfészek. Hány viharfészke van ennek a békeszerződésekkel megnyomorított, egyoldalú önzéssel «rendezett« szerencsétlen Európának? Nem vállalkoznánk rá, hogy hirtelenében mindvalamennyit felsoroljuk. Egészen bizonyos, hogy bármilyen lelkiismeretesen járnánk is el, egyetkettőt kifelejtenénk közülök. A sok viharfészek közül most a Saarvidék nyomul az érdeklődés előterébe. A párizsi béketárgyaláson Franciaország mindent elkövetett, hogy ezt a közel kétezer négyzetkilométer nagyságú területet értékes szénbányáival együtt megszerezze a maga számára. Két érve volt követelésének a támogatására. Az egyik, hogy a németek a világháború alatt elpusztították a francia szénbányákat és ezért Franciaországnak kárpótlással tartoznak. A másik, hogy a saarvidéki szénbányák természetes kiegészítői a lotharingiai vasérctelepnek, amely a maga nemében a legnagyobb egész Európában. Addig, amíg Lotharingia Krásszal együtt a Német Birodalom tartománya volt, a saarvidéki bányák kitűnő minőségű olcsó szenet biztosítottak a lotharingiai vasércbányák termékének feldolgozására. A saarvidéki szén és a lotharingiai vas házasságából megszületett német acél így lett az angol acél veszedelmes vetélytársa és egyben a német hadiipar kifogyhatatlan nyersanyag forrása. A francia delegátusok rámutattak, hogy ha a saarvidéki szenet elszakítják a lotharingiai vasérctől, ez mind a két terület termelésének szörnyű kárát fogja okozni. A francia érvelés észszerűen hangzott, csak egy szempont szólt ellene. Az, hogy a Saarvidék háromnegyed millió lakosa mégis csak tiszta német. Az angolok és az amerikaiak, bármilyen kellemetlen is volt nekik, hogy az erőszakos Clémenceauval és a saarvidéki francia javaslatok kidolgozójával, a nem kevésbé erőszakos Tardieuvel kellett szembeszállniuk, Európa kirakatában, ország-világ szeme előtt mégsem akarták ennyire megsérteni a wilsoni elveket. Hiszen ha döntő érvnek fogadják el a gazdasági szempontot, a németek éppen ilyen joggal követelhették volna, hogy Lotharingiát is hagyják meg Németország birtokában és így az egymásra utalt széntelepek és ércbányák annak a birodalomnak a keretén belül folytassák együttműködésüket, amelynek eddig is tagjai voltak. A sok vitának megalkuvás lett a vége. A Saarvidéket elszakították Németországtól, de nem adták oda Franciaországnak sem. A Nemzetek Szövetségének fennhatósága alá rendelték és kimondották, hogy tizenöt év múlva, tehát 1934-ben a lakosság szavazása fog dönteni afelett, hogy mit akar! Vissza kíván térni Németországhoz? Csatlakozni óhajt Franciaországhoz? Vagy megmarad továbbra is a Nemzetek Szövetségének igazgatása alatt? A szénbányákat ugyanakkor tulajdonjoggal átadták Franciaországnak. Ha a népszavazás Németország mellett dönt, akkor a németek aranyáron kötelesek azt a franciáktól megváltani. Így született meg a Saar-kérdés, amely az utolsó hónapokban egyre több izgalmat okoz az európai diplomácia körében. A Nemzetek Szövetsége francia sugalmazásra a népszavazás határát a lehetőségig halogatta. Annyira, hogy az a kritikus 1934. évből már ki is esett és áttolódott 1936. év első napjaira. Pontosan 1935 január 13-ra. A Nemzetek Szövetségének tanácsa november 21-én tartandó rendkívüli ülésén fogja megállapítani a népszavazás rendjének részleteit. Közben a franciák is, a németek is teljes erővel belefeküdtek az agitációba. A kétoldalú agitáció a saarvidéki népszövetségi biztosnak, Knoxnak az életét keseríti meg, hiszen az ő feladata, hogy a kavargó szenvedélyek viharzásában a békét és rendet megóvja. Knox most két jegyzékben felhívta a francia kormány figyelmét arra, hogy a Saarvidéken zavargásoktól lehet tartani, nem lehetetlen, hogy a németek puccsot fognak megkísérleni, Franciaországnak pedig a Nemzetek Szövetségétől kapott megbízás szerint kötelessége a Saartartomány rendjének fenntartása. Bizonyára nem ok nélkül történt, hogy Knoxnak eddigi működése egész ideje alatt kitűnő sajtója volt Franciaországban, ellenben igen rossz sajtója volt Németországban. A figyelmeztető jegyzéket most is nagyon kedvező szemmel fogadták Franciaországban. Francia és angol lapok máris jelentik, hogy a francia kormány puccskísérlet esetére csapatokat bocsát Knox rendelkezésére. Ez a hír viszont a német lapokban kelt nagy nyugtalanságot. A német lapok azt állítják, hogy az ilyen katonai előkészületek bárkinek ürügyül szolgálhatnak erőszakos cselekedetek végrehajtására. Mi a magunk részéről kedvetlenül nézzük, hogy egy olyan függő kérdés, amelynek az elintézését a versaillesi békeszerződés pontról-pontra előírta,milyen izgalmakat vált ki s ennyi nyugtalanságnak lesz a forrásává az érdekeltek körében. Azt hisszük, hogy amint sok egyéb rossz, ez is az Európa levegőjét megfertőző beteges bizalmatlanságnak és hisztériás gyanakvásnak a folyománya. Meggyőződésünk, hogy Knox, a Franciaország kedve szerint rémüldöző népszövetségi biztos, éppen úgy rémeket lát, mint a francia, vagy a német közvélemény. Nem tartjuk valószínűnek, hogy akár francia, akár német részről háborús bonyodalmakat akarnának fölidézni egy olyan ügyben, amelyet már a békés elintézés útjára tereltek az érvényben levő megegyezések. Minden handabanda és gyanús szándékkal keltett izgalom ellenére bizonyosra vesszük, hogy a Saar-kérdés a békeszerződésben előírott módon, szabályos és mindenki jogérzékének megfelelő megoldást fog találni. Ennek azonban az az előföltétele, hogy az érdekelt felek kölcsönösen vegyék elő a jobbik eszüket, ne üljenek fel semmiféle ugratásnak s igaz becsülettel és jóhiszeműséggel előre megnyugvással fogadják el a jogszerű eljárás döntését. Nekünk magyaroknak kétszeresen érdekünk, hogy ebben az esetben a jog föléje kerekedjék az erőszaknak, mert a Saar-vidék ügye bennünket nemcsak Európa békéjének szempontjából érdekel. Hanem azért is, mert a békés után békés eszközökkel célja felé törő magyar revíziós mozgalomban fontos szerepet játszik a népek önrendelkezési jogának formaszerű kifejezése: a népszavazás. Meggyőződésünk, hogy a vitás területi kérdések tisztességes és becsületes megoldásának nincsen más járható útja, csak ez. Sajnálatos dolog, hogy a párizsi békeszerzők éppen a legigazságtalanabb és legkegyetlenebb békeszerződésben, a trianoniban nem alkalmazták a népszavazást. Törhetetlen hitünk, hogy az érdekelt országoknak, ha valóban a békét és Európa megnyugvását akarják, előbb-utóbb rá kell magukat szánniuk arra, hogy a Trianonban elkövetett mulasztást pótolják. Ebben az esetben pedig mint nevezetes precedens fog szerepelni a saarvidéki népszavazás. Ezért érdekünk, hogy a saarvidéki viharfészek ne termeljen viharokat, hanem január 13-án veszítse el minden fenyegető jellegét. Franciaország csapatokat von össze a Saar-vidék határán. A francia megszállási fen Berlinben megütközést és nyugtalanságot keltett. London, nov. 2. A Reuter-Iroda tudósítója a Saar-kérdésben mértékadó helyről az alábbi felvilágosítást kapta: A francia gépkocsis osztagok a Saar-vidék határán túl készenlétben állanak, bármely pillanatban bevonulhatnak a Saar-vidékre abban az esetben, ha a saarvidéki kormányzóbizottság elnöke távbeszélőn vészjelet ad nekik. Erre akkor kerülne sor, hogyha a helyi csendőrség, nem tudna megbirkózni feladatával. Ebben az esetben „a gyorsaság döntő tényező lenne“. A Saarvidékre gépkocsin bevonuló néhány ezer ember esetleg egyetlen éjszakán urává válhatnék a helyzetnek. A Reuter-Iroda képviselője előtt hangsúlyozták Franciaországnak azt a reményét, hogy nem lesz szükség ilyen eljárásra. Franciaország véleménye szerint egy idejében jött „ilyen értelmű figyelmeztetés“ is megteszi majd hatását. A népszövetségi tanács kimondotta, hogy a kormányzóbizottság szüksége esetén „a Saarvidéken kívül álló csapatokat“ hívhat segítségül. Ez természetesen vonatkozhatik belga, vagy akár angol csapatokra is. Ezeknek bevonása azonban, tekintettel arra az időre, amely ehhez szükséges, csak elméleti lehet. Francia részről még különösen két szempontra hívják fel a figyelmet. Először is bizonyos meghatározott létszámú csapatot csak a népszövetségi tanács 1926. évi határozata alapján küldenének a Saarvidékre és ennek semmiesetre sem az lenne a célja, hogy a szavazást befolyásolja. Másodszor az esetleges megszállás csak ideiglenes jellegű lenne Mihelyt a rend újból helyreáll, a csapatokat vissza vonnák. Berlinben a népszavazás jogosulatlan befolyásolását látják a katonai készülődésekben. Berlin, nov. 1. A német sajtó szerint a francia és angol lapoknak, többek között a Timesnek azok a jelentései, melyek arról szólnak, hogy a francia kormány Knoxnak, a saarvidéki kormányzóbizottság elnökének puccskísérlet esetére csapatokat bocsát rendelkezésére, a legnagyobb nyugtalanság előidézésére alkalmasak, mert az ilyen katonai előkészületek bárkinek ürügyül szolgálhatnak erőszakos cselekmények elkövetésére. Az ilyen eljárás fenyegető kilátásba helyezését is el kell ítélni, mint a küszöbön álló népszavazás jogosulatlan befolyásolását. A német kormány és a német nép nem kíván egyebet, mint a szerződésben biztosított népszavazás megejtését. A szerződés minden népszavazás szellemével ellenkezik, hogy a szavazásban érdekelt hatalom a bizalmi testület, azaz a Népszövetség, vagy annak szervei részéről a Saarvidéken katonai eljárásra kap megbízást. A párizsi politikai körök szerint Németországon mutik, hogy szükség lesz-e a bevonulásra. Párizs, nov. 2. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az Intransigeant azt a hírt közli, hogy Bülow német külügyi államtitkár eljárt Francois Poncet francia nagykövetnél és tiltakozott a francia hadvezetőségnek a Saarvidékkel kapcsolatban tett intézkedései ellen. A Paris Soir a berlini francia nagykövetségre hivatkozva, megcáfolja ezt a jelentést. Ez a hír éppen úgy valótlan, mint az, hogy Francois Poncet francia nagykövet eljárt Bütownál a határsértések miatt. Párizsi politikai körökben célzatosnak minősítik a német lapok egyöntet fellépését azzal az állítólagos francia szándékkal szemben, hogy a Saarvidéken Franciaország közbelépjen. Hivatkoznak arra, hogy csak Németországon múlik, vajjon szükséges lesz-e bevonulni a Saarvidékre, mert Franciaország csak zavargások esetén a rend helyreállítása céljából küldene csapatokat a Saarvidékre, mégpedig csakis a Saar-bizottság kifejez