Pesti Hírlap, 1934. december (56. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-01 / 271. szám

BUDAPEST, 1934. Előfizetési dirak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­dányszám ára (pályás udvarokon is) 10 fillér, vasárnaponként 32 fill., a Pesti Hírlap Vasár­napja nélkül 12 fillér fo­LVI. ÉVFOLYAM, 271. (18.518) SZÁM. Pesti Hírlap SZOMBAT, DECEMBER 1. Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztő­ségnél. Erzsébet-körút . Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhir­detések élén közöljük Emigránsok. Tehát december ötödike. A jövő hét szer­dáján nyílik először alkalom arra, hogy a Ta­nács színe előtt megmérkőzzék egymással a magyar és a jugoszláv álláspont. Megelégedés­sel vesszük tudomásul, hogy ez a nap — hála a magyar delegáció sürgetésének! — ilyen kö­zel van, mert nem kételkedünk abban, hogy a vád és védelem legelső csatározása már elég lesz arra, hogy a jugoszláv rágalmak gyenge pókhálóját szétszaggassa és Magyarország sze­repét még a velünk szemben barátságtalan or­szágok közvéleménye előtt is tisztázza. Közben a világsajtó hasábjain teljes erővel folynak az előcsatározások. A genfi el­járás körül áradó újságcikkek özönében is észre kell venni a Corriere della Sera egyik cikkét. A milánói világlap felhívja a gyorsan felejtő világ figyelmét arra, hogy nemrégiben már szerepelt egy terrorista-ügy a Nemzetek Szövetsége előtt. Három esztendővel ezelőtt Lengyelországnak egy ukrán kisebbségi pa­nasz ellen kellett védekeznie. A Nemzetek Szö­vetségéhez benyújtott észrevételekben a len­gyel kormány felhívta Genf figyelmét az ukrán terroristáknak Csehországban folyó szervezke­désére. A lengyel emlékirat elmondja, hogy az U. W. C. betűkkel jelzett terrorista szövetség nyíltan szervezkedik Prágában, cseh területen lapokat jelentet meg és azokban nyíltan hir­deti programját, amely szerint az U. W. C. célja, hogy »zűrzavart és pánikot támasszon a lengyel nép körében, megtörje a lengyelek nemzeti büszkeségét, megingassa a kormányba vetett bizalmat és kételyt ébresszen a lengyel határok állandósága dolgában«. A cseh földön kiadott és onnan terjesztett terrorista újságok közreadták a Prágában székelő »ukrán légió központi bizottságának a katonai csapatok szer­vezésére vonatkozó bejelentéseit. Nyíltan buj­­togattak erőszakos cselekedetekre, a lengyel földesurak ellen elkövetendő gyújtogatásokra és rombolásokra, lengyel közvagyon elleni me­rényletekre. Az ukrán terroristák 1930 elején meg is kezdték ennek a programjuknak a vég­rehajtását. A Corriere della Sera felhívja a figyelmet a két eset hasonlóságára és azt mondja, az emigráció ügyét nem szabad kizá­rólag Magyarországra korlátozni. Érdekes, hogy a lengyel észrevételek há­rom esztendővel ezelőtt nem keltettek semmi­féle izgalmat sem Genf­ben, sem Lengyelor­szágban, sem Csehországban. Európáról nem is szólva. Európa egyszerűen tudomásul sem vette a cseh kormány ellen hangoztatott váda­kat. A varsói kormány minden tekintetben helytálló és bizonyítékokkal támogatott előadá­sát általában úgy tekintették, mint az ukrán kisebbségi panasz körül folyó vita egyik rész­letét. Tulajdonképen nagyon kevesen vettek róla tudomást. Akik tudtak róla, azok is hamar elfelejtették. Mi az oka, hogy a Magyarország ellen hangoztatott hasonló, de sokkal­ erőtlenebb és oktalanabb jugoszláv vádaskodás most mégis egyszerre európai ügy lett, ami rendkívüli ülésre hozza össze a Nemzetek Szövetségének tanácsát és az európai békék ügyét fenyegeti! Magyarország csak az életüket és szabad­ságukat mentő horvát politikai menekülteket tűrte meg a területén. Semmi komoly bizonyí­ték rá, hogy a Jugoszlávia belső rendjét fenye­gető terrorista összeesküvők vállalkozását tá­mogatta volna. Csehország területén ellenben nem békés politikai menekültek, hanem erő­szakos cselekmények végrehajtására szervez­kedő és a terror dicséretét hirdető, veszedel­mes elemek szervezkedtek egészen nyíltan. La­pot adtak ki. Előre bejelentették akcióikat. Anélkül, hogy ebben a cseh hatóságok a leg­kevésbé is megzavarták volna őket. A prágai kormány nyilván bűnös volt olyan cselekmé­nyekben ,m­int amilyenekkel most a magyar kormán­y­t ártatlanul vádolják. Csehország most mégis ott van a vádlók között és Benes külügyminiszter minden eszközt felhasználva törekszik Magyarország helyzetének megron­tására, önmagában véve ez is megmutatja a Ma­gyarország ellen rendezett genfi hajsza erköl­csi értékét. Ez azonban még nem magyarázza meg, bizonyos körök felfogása szerint miért főbenjáró bűn ma az, ami három évvel ezelőtt csak halványan elmosódó epizódja volt a nem­zetközi életnek! A magyarázat egyszerű: a kisantant a marseillei merénylet nyomában támadt nem­zetközi hangulatot alkalmasnak találta Ma­gyarország megfojtására és a magyar revíziós követelések végleges hitelfosztására. Miután azonban az igazság és a józan ész a mi olda­lunkon harcol, ez nem fog nekik sikerülni. A Corriere della Serának igaza van: az emigráció ügyét nem lehet kizárólag Magyar­­országra korlátozni, nem lehet úgy feltüntetni a dolgot, mintha Magyarország lenne az első és egyetlen állam a világon, amely más országok politikai menekültjeinek otthont ad. Entigrán­dok mindig, mind''" korszakban voltak. A há­rom­ é­vet is igaz l­g­y szájuk Maorii utáni ,időben ijesztő módon elszaporodott. Ez azon­ban nem Magyarország bűne, hanem a béke­­szerződéseké, amelyek Európa új rendjét meg­teremtették és a parancsuralmaké, amelyek egyes országokban az új világszervezés követ­keztében háborgó erők feszítését próbálják le­fékezni. Mit csináljanak azok, akik a Párizs­ban megrajzolt térképeket igazságtalanoknak tartják, akik maguk és idegen uralom alá haj­tott vértestvéreik számára a Wilson-féle szé­delgés után is követelik az önrendelkezési jo­got! Ezt a kívánságukat csak külföldön han­goztathatják, mert odahaza börtön és a bör­tönnél is rosszabb megtorlás vár reájuk. Mit csináljanak azok, akik a különféle szinű pa­rancsuralmak nyers és goromba elnyomásával szemben is ragaszkodnak emberi méltóságuk­hoz, nem tudnak lemondani a szabadságjogok védelméről! Ha túlságosan kihívták maguk el­len az új hatalmasok gyűlöletét, nem tehetnek mást: nekik is külföldre kell menekülniük. Mit tegyen velük az a külföldi ország, amelynek a területére érkeztek! Adja át őket börtönőreik­nek és hóhéraiknak! Hol lenne ma a Kara­­gyorgyevics dinasztia, ha Magyarország ezt az elvet követte volna Petár király apjával, a magyar földör menedéket és kenyeret találó­­Karagyore­vicsi őssel szemben! Valószínüleg Genfben remélik, hogy pénteken megkezdhetik a marseillei ügy tárgyalását. MacDonald miniszterelnök pénteken a Buckingham- palotában egy óra hosszat tárgyalt Pál jugoszláv herceggel.­­ A külföldi sajtó már megállapítja, hogy a jugoszláv panasz­iratnak nincs sikere az európai közvélemény előtt. Az angol kormány mérsékletre intette Jugoszláviát. Párizs, nov. 30. A Temps genfi tudósítója je­lenti: A saarvidéki kérdéssel foglalkozó hármas­bizottság szerdán délelőtt juttatja el jelentését a Népszövetséghez. Szerdán délelőtt a tanács Benes elnöklésével zárt ülést tart, amelyen megállapodnak a végleges munkarendben. A tanács Jeszics jugoszláv külügyminiszter és dr. Eckhardt Tibor magyar megbízott jelenlé­tében fogja átvizsgálni a jugoszláv panaszt. Titu­­lescu nem tagja ugyan a tanácsnak, de szintén je­len lesz. A tanács azután n­yílt ülésen tüstént hoz­zálát a Saar-kérdés vitájához. Genfben remélik, hogy ez a vita csütörtökön este befejeződik és pénteken megkezdhetik a marseillei ügy tárgyalását Vasconcellos el­nökletével. A tanács először Jeszics jugoszláv külügyminisz­tert, majd Benes cseh és Titulescu román külügy­minisztert, végül Eckhardt magyar megbízottat fogja meghallgatni. Általános nézet szerint előadót fognak kikül­deni, aki jelentését a január 10-i tanácsülésen fogja előterjeszteni. London, nov. 30. Az angol kormány a beavatott körök értesülése szerint — mérsékletre intette Ju­goszláviát a marseillei királygyilkosság ügyében. MacDonald miniszterelnök pénteken délelőtt felke­reste a Buckingham-palotában a jugoszláv régens­­tanács elnökét, Pál királyi herceget és több mint egy óra hosszat tanácskozott vele a Genfben át­nyújtott jugoszláv panaszirat ügyében. Hivatalos jelentést erről a megbeszélésről természetesen nem adtak ki, beavatott körökben azonban kétségtelen­nek tartják, hogy MacDonald mérsékletet tanácsolt Pál hercegnek és felkérte őt, hasson oda a jugo­szláv kormánynál, hogy ne élezze ki a nemzetközi helyzetet most, amikor az egész nemzetközi poli­tikában örvendetes enyhülés jelei mutatkoznak. (Inf.) Érdekes bolgár cáfolat. Szófia, nov. 30. A marseillei merénylettel kap­csolatban Genfben előterjesztett jugoszláv emlék­irat többi között szóvá teszi azokat a beszédeket, amelyeket 1929 április 21-én Szófiában egy lakoma alkalmával Pavelics, Percsec és dr. Sztanisev mon­dottak és amelyben bejelentették, hogy együttmű­ködésre léptek egy Jugoszlávia ellen irányuló közös mozgalom érdekében. Ezek a beszédek kizárólag törvényes tevékenységre vonatkoztak és hogy erre vonatkozóan 1929 április 20-án nyilatkozatot adtak ki. A nyilatkozatban, amelyet egyfelől Pavelics és Percsec, másfelől a bol­gár kormány által annak rendje és módja sze­rint elismert törvényes macedón nemzeti bi­zottság képviselői írtak alá, bejelentik, hogy az az elviselhetetlen uralom, amely­nek a horvátok és a macedónok alá vannak vetve, kötelességükké teszi, hogy összhangba hoz­zák törvényes tevékenységüket abból a célból, hogy a horvátok és a macedónok számára biztosítsák az emberi és a nemzetiségi jogokat, a politikai sza­badságot és a teljes politikai függetlenséget. A hor­­vátok vezérei és a macedón nemzeti bizottság vezé­rei, — mondja a nyilatkozat­­— megragadják a mostani alkalmat, hogy egymásnak kezet nyújtsa­nak és közös erőfeszítéssel iparkodjanak a két test­vérnépnek emez eszményeit megvalósítani. A ju­goszláv emlékirat dr. Sztanisevet, aki ebben az időben a macedón nemzeti bizottság elnöke volt, a macedón forradalmár szervezet vezérének mondja, ami teljesen valótlan. Sztanisev a törvényes és el­ismert macedón bizottságnak volt az elnöke, tagja volt a bolgár parlamentnek és nemzetközi kisebb­ségi értekezleteken több ízben képviselte a macedón emigránsokat. A kérdéses lakoma, amelyet a macedón bi­zottság adott a horvát vezérek számára, tel­jesen nyilvános volt.­­Az Union Palace szállóban tartották meg a külföldi sajtó számos képviselőjének részvételével. A jugoszláv emlékirat ellentétbe jut önmagával, amikor egy ízben Mihajlov Ivánt mondja a forra­dalmár szervezet vezérének, valamivel odább pedig Sztanisevet tünteti fel ugyaneme szervezet vezéré­nek.

Next