Pesti Hírlap, 1935. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-01 / 1. szám

­ PESTI HÍRLAP 1935. január 1., kedd. létrejöjjön. De ha ez nem is következnék be, az esetleges késedelem korántsem vonná maga után a dolgok lényegének módosulását. Mindenesetre a legnagyobb fenntartással kell fogadni a felmerült nehézségekről elterjedt híresz­teléseket — fejezi be a lap —, Párizs és Róma a helyzet sokkal nagyobb megértésével és sokkal őszintébb kölcsönös jószándékkal fáradoznak a megegyezésen, semhogy az esetleg még fennforgó nehézségeket ne sikerülne leküzdeni- A Lancia külügyminisztérium szerint az olasz-francia tárgyalásokon nem volt szó revizionizmusról. Párizs, dec. 31. (Havas.) A külügyminisztérium közli: A sajtó bizonyos értesüléseivel kapcsolat­ban hivatalos körökben ma délelőtt kijelentették, hogy a Közép-Eur­ópára irányuló olasz-francia tár­gyalások során nem volt szó revizionizmusról, ha­nem ellenkezőleg az érdekelt államok függetlensé­gének és integritásának tiszteletben tartásáról. Az olasz sajtó véleménye: Róma, dec. 31. Az olasz sajtó, amely eddig fel­tűnően óvatosan kezelte az olasz-francia tárgyalá­sok ügy­ét , majdnem egyáltalán nem fűzött hozzá , kommentárokat, most már olyan hangot üt meg,­­ amelyből arra kell következtetni, hogy a francia olasz kiegyezés megvalósulására egyelőre nincs sok remény. A Lavoro Fascista párizsi táviratot közöl, amely szerint a saarvidéki népszavazás lezajlása előtt most már nem lehet tető alá juttatni az olasz­­francia tárgyalásokat és hogy ezek a tanácskozá­sok csak a népszavazás után jutnak a döntő stá­diumba. Laval külügyminiszter ezek szerint január­ban már­ aligha utazik el Rómába. A Lavoro Fas­cista egyébként hosszabb kommentárt is fűz a fran­cia sajtóban megjelent különböző kombinációkhoz és furcsának találja, hogy a francia lapok egy része már befejezett ténynek mondja az olasz-francia tárgyalások félbeszakítását, a francia kormány pe­dig ugyanakkor élesen cáfolja ezt a beállítást. Mindez csak arra alkalmas, — írja a Lavoro Fascista —, hogy azt a látszatot keltse, mintha a francia politikai közvélemény teljesen összezavaro­dott volna. Olaszország álláspontja világos és fél­reérthetetlen, írja végül a­z olasz lap, az olasz kor­­t­­.Hiány nyugodtan várja, mikor látják már be bizo­nyos francia körök, közöttük a gyarmati kérdések, valamint a közép és keleteurópai problémák úgyne­vezett szakértői is,­ hogy az olasz-francia megegye­zés Franciaország számára legalább olyan előnyös, mint Olaszország számára. (Inf.) Hogy látják Angliában a helyzetet. London, dec. 31. Az angol sajtó már kezdi megkondítani a lélekharangot Laval legújabb kö­zépeurópai terve felett. A Star ezeket írja: Az a gondolat, hogy Fran­ciaország, Olaszország és a kisantant előbb egy­­más között állapodjanak meg és azután pusztán alá­írás végett közöljék az egyezményt Németországgal és Magyarországgal, túlságosan a versaillesi dik­­tálásra emlékeztet és ezért alig járhat sikerrel. Az Evening News szerint Ausztria független­sége már biztosítva van, a franica-olasz szövetség csak megerősítené azt. Olaszország és Jugo­szlávia továbbra is egymás ellenségei maradnak, de a közvetlen összeütközés veszélye nem fenyeget és a két ország kormánya kölcsönösen fenn akarja tartani a jó viszonyt. A délkeleteurópai béke és jó viszony aka­dálya azonban a magyar kérdés. Amíg Ma­gyarország területének és lakosságának je­lentékeny része idegen és egyáltalában nem rokonszenves uralom alatt marad, addig Eu­rópa lelkiismerete nem lehet nyugodt és a kard nem maradhat hüvelyében. A Reuter-iroda így jellemzi a megegyezés esélyeinek drámai változásait: Szombaton a való­színűség még 100:1 volt arra, hogy Laval szerdán Rómába utazik, ma azonban az esély 1:100 Lával utazása ellen, úgy értesülünk, hogy a­ tárgyalá­sok kedvező szellemben folynak ugyan, de eredmé­nyeket csak a saar-vidéki népszavazás után lehet várni. "A British United Press úgy tudja, hogy a francia-olasz megegyezés három akadályba ütkö­zik: 1. Olaszország kifogásolja az egyezményter­vezetnek azt a részét, amely szerint az összes alá­író­ hatalmak kölcsönösen szavatolják egymás ha­tárait. 2. Olaszország olyan engedményeket követel a tuniszi olaszok jogállása tekintetében, amelyeket Franciaország nem adhat meg. 3. Jugoszláviának szerződése van Törökor­szággal, amelynek értelmében Törökország csatla­kozhatok bármely egyezményhez, amelyben Jugo­szlávia érdekelve van, viszont Olaszország a leg­határozottabban ellenzi, hogy Törökország vagy Görögország aláírja a középeurópai egyezménye­ket. Anglia szerepe, London, dec. 31. A Reuter-iroda szerint jelenleg szó sincs arról, hogy Sir John Simon külügyminisz­ter Rómába utazzék. A Press­ Association viszont ar­ról értesül, hogy­­eddig még nem tettek előkészülete­ket Lovas londoni látogatására sem, amire csak a ró­mai látogatás befejezései'u'tá'r­íKWliIrtí^S^ísoy.­Sir John Simon, aki m­ost Cannesban üdül állandó távirati érintkezésben van az angol külügyi hivatallal, vala­mint a római és a párizsi angol nagykövetséggel. A Breuter-iroda diplomáciai levelezője jelenti: Bizonyos külföldi körök annak lehetőségéről be­szélnek, mintha Anglia csatlakoznék a tervezett nem­zetközi egyezményhez, amely Ausztria függetlenségét biztosítaná. Ilyen lépésre nincs semmi kilátás. A végső eredmény szükségképen a Sir John Simon és Laval között folytatandó megbeszéléseken és magá­nak a tervezett egyezménynek természetén fog ugyan megfordulni, most azonban szó sincs arról, hogy Anglia is aláírja az egyezményt. Anglia tudvalévően hozzájárult a múlt év februári közös nyilatkozathoz, amelyben Franciaország, Olaszország és Anglia ki­jelentették, hogy Ausztria sérthetetlensége és függet­lensége politikájuk egyik sarkalatos pontja. Anglia pártolja ugyan a tervezett egyezmény elvét de tény­leges részvételének kérdése egészen más dolog. Nyakas emberrel bánni kell tudni. Irta: F. Szabó Géza. Nekem pedig hiába magyarázzák, hogy az ok­talan állatnak nincs magához való esze. Mert pél­dául honnan tudja Kecskés Antal uram udvarában az a sok kacsa, liba, pulyka, meg csirke, hogy a gazda beteg. Miért búslakodik most mind­ahány. Pedig hála a nagy Mindenhatónak, az ilyen sza­badban élő kisgazda nemigen anyátlankodik holmi kicsiségre, oda se néz egy kis fejszaggatásnak, vagy oldalnyilalásnak. Lehet, hogy Kecskés gazda a nagy háborúból hozott haza valami nyavalyát, de mikve mégis csak ágynak dőlt. Két napja ennek, de azóta még a kakas is halkabban kukorékol. A pulyka? Azóta azt is elfelejtette, hogy dühösen szántotta valaha szárnyával a földet s fuldokló torok-öblöge­téssel perlekedett folytonosan ezzel a gézengúz vi­lággal. Pedig senki se kötötte az orrára, hogy a gaz­dát forróság veri odabent a suba alatt, a vetetlen nyoszolyában. Felérzékelte ma reggel már Kecskésné asz­­szonyom is, hogy ennek az állapotnak a fele se tréfa. Kétségbeesetten vetemedett a legvégső gondolatra, arra, hogy doktort kéne hivatni. Na, ennél sem kellett több a gazdának. Lázas lihegéssel tiltakozott kézzel-lábbal. Mert úgy tessék megérteni, hogy a magyar gazda szívesen beszólítja az állati orvost, ha a te­hene vagy lova körül gyanúsat tapasztal, de ma­gához csak akkor engedi a doktort, ha a halál ku­tyája köszörülni kezdi a torkát. Kecskés gazda en­nek tetejébe még szanitée is volt egy ideig a hábo­rúban, úgy véli hát, hogy vitathatatlan joga van le­nézni némikép a magasztos orvosi tudományt. Kecskésné asszonyom tördelte a kezét szapo­rán kint az udvaron úgy a fejes, meg az aprójó­­szág-etetés között, mert — Uram bocsa’ — mi lesz, ha a gazda itthagyja ezt az árnyékvilágot. Még gondolni is rossz rá . . . Éppen akkor lépegetett arr­a a túlsó soron Furulyás Mózes, a csordás, aki egyéb tudománya mellett arról is nevezetes, hogy együtt szenvedte végig a háborút Kecskés Antallal. Kecskésné ösztönszerűleg megérezte, hogy soha nagyobb szükség nem volt a jóbarátra, mint ebben a válságos pillanatban. Átszólt hát a tehenek kiváló parancsnokához: — Egy szóra. Mózes gazda. — Ehun vagyok­­. — libbent át az alacsony kerítéshez Furulyás, a csordás. — Tán nincs va­lami baj?­­ — Dehogy nincs, dehogy nincs, — kapta fel a kölény­e csücskét szepegve a nagyasszony. — Nagy itt a baj.­­—Na? — Beteg a gazda. Nem az, hogy tegnap még a kedvenc unokája gügyögésére se fordult kifelé az ágyban, de mára virradóra már a pipát se fogatta el. — Ejnye a hétszázat neki,s emmi baj. Nagy baj. Ezenkivül mi nyavalyája? — A forróság veri, zihál, meg szenvedélyesen köhög. — Tyhü, az áldóját, aminá hiba. Több a sok­nál. Magam is voltam ilyen sorba. Alighanem a tüdő kutyálkodik itten. Hittak e mán doktori ki­­gy­elmetek? — Jaj, Mózes szomszéd, csak azt né, csak azt né. Kiver az uram, ha csak említjük is a doktort, meg a patikát. Furulyás Mózes erre egy könnyed mozdulat­tal hátrataszintotta a süveget a fején, ami nála a gondolkodás kétségtelen tanúbizonysága volt. Aztán —­ se szó, se beszéd — behirtelenkedett a kiskapun át az udvarba. — Most pedig, Kecskésné asszonyom, lódul­jon valaki, de rögvest a doktorér. — Hová gondol, Mózes szomszéd, én igyam meg a levit? De mán . . . — Egy szót se Lóduljon kigyelmetek a dok­torér’, ha mondom, de itt legyenek sebtibe, az én gondom a többi ... Erre belépett nagy határozottan a pitvarba, le­­hajitotta panyókás mándiját, meg a kalapját a padra, az ajtófélfához támasztotta a csordás­ jel­vényét, a hosszú bunkósbotot s aztán benyitott a nappaliba, ahol a beteg gazda feküdt. Minden kimélet nélkül, erőltetett pattogással kezdte a mohdókáját: — Ággyon Isten, Tóni. Ehun vagyok­­. Hal­lottal, hogy dögr- vésőn egy,­­begyüttem egy szóra. Kecskés gazdának le volt csukva a szeme. Tűzpiros rózsák virítottak az arcán. De meg se moccant. Furulyás Mózest ez egy cseppet sem zavarta. Maga alá kanyaritott egy­ gyalogszéket ott az ágy tövibe, aztán folytatta: — Begyüttem egy szóra, mondok, lehet, hogy ez rössz az utolsó. Nini, mintha Kecskés gazda erre már m­egre­­zegtette volna a szempilláját. Furulyás, a Mózes, kérlelhetetlenül folytatta: — Hallott-e, Tóni. Mink mán csak ottmászkál­tünk: a halál torkába. Manlikker, slápnyel, meg a fene ruggya, mi fütyült a fülünk körül. Hát a­ szán­­d­om, hogy itthon is legyen ember az ember. Kecskés uram meg se moccant. Folytatódott hát a lecke: — Azt hallom, hogy amikor egyik lábaddal a gödör szélin­gász, a csizmádat meg éppen bőgj’ föl akarják vinni a pallósra, nem engeded, hogy doktor gyűljön a házba . . . Kecskés Antal dühösen felemelte az öklét. Csak hördült egyet fenyegetően: — No? /■ — Jó, jó. Csak csöndesen, testvér. Éltesük meg egymást. Hogy veszni indulsz —jó. Hogy meg akarsz gebedni, — jó ki a fene mongya, hogy ezt nem teheted. Teheted hát. De ezt a háborút viseett ember még se igy csinyája. De már erre Kecskés gazda is megmozdult Kifelé fordult az ágyban s kérdőleg nézett a ko­májára : — Mongyad, no! — Csak ammondó vagyok, hogy vagy meg­­ akarsz gyógyulni, akkor pedig*­gyüjjön a doktor,­­ vagy pedig ki akarsz kocsik­ázni a­ temetőbe, akkor­­ meg szólj néküm, azután e­ni a nagy hatlövetű leveit, puffanccs bele abba kutya koponyádba. Ez katona virtus. De né­kin sé azt a jó asszo­nyodat, sé a gyerekeidet, a­zt az ártatlan kis unokádat sé . . . Így van . . Kecskés Antal nagyot nyelt. Kínosat és na­gyot .« megadó ,alázattal lihegte: — Nem bánom, no. Gyűjjön hát az a doktor. Ebben a pillanatban kopogás hallatszott az ajtón. Belépett, a jóságos doktor bácsi és rövidesen­­leverte Kecskés Antal lázát. Anglia és Amerika közös arcvonalat alakítanak Japán ellen. Washington, dec. 31. (Havas.) Az amerikai köz­vélemény minden izgalom nélkül fogadta a washing­toni szerződésnek a japánok részéről már régóta várt felmondásának bejelentését és egyhangúan Japánt teszi felelőssé ennek a lépésnek esetleges következmé­nyeiért. A New York Herald Tribune szerint csak a Csendes-óceán kérdésével kell újból foglalkozni. A tárgyalások eredményétől kevés siker várható, ki­véve ha -v­ amint majdnem biztosra vehető — az amerikaiak és az angolok határozottan közös arcvo­nalat alakítanak Tokió megfélemlítésére. Tokió, dec. 31. A japán miniszterelnök újévi szózatában kijelenti, hogy Japán mint a távoli kelet legerősebb hatalma, felelős a világbeliének a távoli keleten való fenntartásáért. Ha a japán kormány és a japán nép összetart, akkor Japán továbbhaladhat a megkezdett után. Mandzsukuot azért létesítették, hogy biztosítsák a távol keleten a békét. Szükséges azonban, hogy új haditengerészeti egyezményt léte­sítsenek, mert csak így tudják meghatározni a világ erőviszonyait. Japánnak az a feladata, hogy más né­pekkel együttműködve biztosítsa a v­égbékét. Franciaország tengerészeti politikája. Párizs, dec. 31. A tengerészetügyi miniszter nyi­latkozott az Intransigeant előtt Franciaország tenge­részeti politikájáról. — Franciaország nem teljesítheti Japánnak azt a kérését — mondotta — hogy a washingtoni egyez­ményt Tokióval egy időben mondja fel. Ismeretes dolog, hogy senki sem lelkesedik a washingtoni egyez­ményért, de okaink nem azonosak Tokió okaival. A teendőkre nézve teljesen egyetértek Lavallal,­­va­lamint a francia törvényhozással. A tengerészeti egyezmény két hét múlva érvényét veszti. Az uj tár­gyalások azonban már ebben az esztendőben rreeg­­ibdalák. A törvényhozás azt óhajt­ja,­­hogy már most közöli"'1' «■#. érdekelt hatalmakkal Franciaország ál­­láspontj ,,, L .mely a következőkben'foglalható össze: Csak brgaír tengerészeti egyezményt "Írhatunk olá, amely lényegesen módosítja a­­washingtoni egyez­mény elvi alapjait, valamint az egyezmény módoza­tait is. A megváltozott külső körülmények új tenge­részeti egyezményt tesznek szükségessé. r

Next