Pesti Hírlap, 1935. március (57. évfolyam, 50-74. szám)

1935-03-01 / 50. szám

2 A jugoszláv kormány fél Ma esek megsemmisítő választási győzelmétől. London, febr. 28. A Daily Telegraph belgrádi tudósítója jelenti: Belgrádi politikai körökben mindjobban erősödik az a meggyőződés, hogy Jeszics miniszterelnök a Sándor király által 1929 január 6-án bevezetett kormányzati rendszer, azaz a Zsifkovich- féle katonai önkényuralom visszaállítására törekszik. Pál herceg a leghevesebben ellenzi ugyan ezt a tervet, de a kormányzótanács másik két tagja szívesebben látná az önkényuralom visszaállítását, mint a kormány választási terveit. Kormánykörök annyira félnek a Macsek vezetése alatt megalakult hatalmas ellenzéki csoport megsemmisítő választási győzelmétől, hogy a kormány legtöbb tagja kész hozzájárulni az önkényuralom visszaállításához. Azok a miniszterek, akik eddig ellenezték ezt, most szintén megváltoztatták álláspontjukat. A kormány legutóbbi nyilatkozata végleg megsemmisíti azt a reményt, hogy a szavazás eredménye a nép igazi akaratát fogja kifejezni. Azt hiszik, hogy ha megismétlődnék a brodi vérengzés, vagy ha a kormány vereséget szenved a választásokon, akkor azonnal kihirdetik az önkényuralmat, hogy a kormány továbbra is uralmon maradhasson. A banda kormány álláspontja a katonai szolgálati idő kérdésében. Párizs, febr. 28. Pétain tábornagy legutóbbi cikke óta valószínű, hogy a kétéves katonai szolgálati idő kérdésében a kormány kénytelen lesz rövidesen szóa vallani. A baloldali sajtóban hire jár, hogy Maurin tábornok hadügyminiszter ebben a kérdésben nem osztja Pétain tábornagy nézeteit és a legutóbbi államtanácson kijelentette, hogy felfogása szerint nincs szükség arra, hogy az újonctörvényt már most tavasszal módosítsák. Flandin miniszterelnök még nem nyilatkozott ebben a kérdésben. A Paris Soir értesülése alapján a kormány felfogását a kétéves szolgálati idő tárgyában a következőkben lehet összefoglalni: Az újonctörvény 40-ik szakasza lehetővé teszi a kormánynak azt, hogy rendkívüli körülmények között a távozó újonc-korosztályt rendeleti után bizonyos ideig továbbra is zászlók alatt tartsa. A kormány csupán arra köteles, hogy ezt az intézkedést haladéktalanul a törvényhozás elé terjessze. Flandin tehát nem lesz kénytelen még az idei tavaszon módosítani az újonctörvényt és a távozó korosztály szolgálati idejét egyszerű rendeleti után 6 hónappal hosszabbítanák meg. Valószínű — írja a Paris Soir —, hogy a kormány ezt a felfogást teszi magáévá. A szemüvege írta: Kövest Etek. Nem voltak már fiatal házasok. Az első évek „szívem“ megszólítása már réges-régen kiégett az ajkakon és feledésbe ment a „kedves“ is, most a „kérlek“ vagy még inkább a kissé ingerült „ugyan kérlek“ járta. A férfinak mindennél fontosabb volt a jó ebéd, az asszonynak, aki hervadó szomorúsággal vette ezt tudomásul, fontos volt a jó ételrecept (az ura miatt), egy-egy feltűnően szép ruha, kalap, vagy bunda, a mindinkább gyérülő széptevek miatt és néhány jó könyv mindkettőjükért, mert ilyenkor csend, nyugalom és megértés húzódott a szoba falai közé, ültek egymás mellett és olvastak. És, ha nem is így képzelték el huszonöt év előtt, amikor sugárzó és mégis kissé zavart arccal kiléptek a templomból, nem neheztelhettek a sorsra. Ez is egy módja volt az „élésnek“, utóvégre nem is megvetendő napról-napra új világot fedezni fel a könyvekben, idegen, furcsa életeket végigélni, tágranyilt, szomjas szemekkel. Igen, a szemek ... Az asszony újabban mind gyakrabban tette le a könyvet és dörzsölgette a szemeit. — Lehetetlen a könyveknek ez az uj nyomása. Többet akarnak kihozni egy-egy lapra és apró, elmosódó betűkkel nyomják. Te nem vetted ezt észre? — Ugyan, kérlek... sokkal tökéletesebb a könyvek kiállítása, mint azelőtt. Talán a szemeid... __ A szemeim? Mi lenne a Szemeimmel? — Úgy gondolom, hogy meggyöngültek. Pihentetned kellene... Akkor pár napig az asszony nem olvasott. Amikor aztán néhány nap múlva újra olvasni kezdett, még hamarább kifáradtak a szemei. Vörös karikák táncoltak előtte és hunyorgatnia kellett. A férfi szinte diadalmasan mosolygott. — Ugye, mondtam! A szemeiddel van baj! kell menned szemorvoshoz, kapsz majd valamit, esetleg gyenge üveget és rendben van. Oh, Jézusom, — szörnyüködött az asszony üveget? ... Nem, az rettenetes volna ... — Ugyan, kérlek! Már miért volna az rettenetes? Első az, hogy ne rontsd tovább a szemeidet* a külső, hogy hogyan áll, igazán nem fontos. *— Persze, az neked nem fontos. De nekem még igen. És én nem akarok szemüveget viselni, mint egy öreg néni. A férfi lehajtotta a fejét. Halkan szólt az aszszony felé a régi, aranyszinti hangon. — Nem, nekem sem mindegy, hogy szemüveget hordasz e, vagy sem. Hidd el, nem örülök ennek a gondolatnak. De ha egyszer kell és segít a látáson, akkor háttérbe szorul a hiúsági kérdés. Az asszony szeme könnyes lett és szelíden átölelte a férfi nyakát.• Tudom, tudom, hiszen te sem örülhetsz annak, hogy öreg, pápaszemes feleséged van, te talán felesleges az egész. Pár napig borogatom majd, talán csak huzat, vagy megerőltetés. — Jó, jó, kedvesem és mi lesz ma ebédre? Mégis néhány nap múlva ott ültek a szemorvos várószobájában. Letették, felvették a múltévi lapokat, képes folyóiratokat. Ideges ásítozás közben teltek a negyedórák, gyulladtszemű emberek között. Közben az asszony többször úgy érezte, hogy teljesen hibátlanul lát, tisztán, világosan mindent, azután felvett egy újságot és a címét is alig tudta kibetűzni. A doktor beletükrözött az asszony szemeibe, ide-odaforgatta, végre a szeme elé csatolt tükröt fellökte a homlokára. — Már éppen ideje volt eljönni, nagyságos asszonyom. Az asszony elsápadt. — Csak... csak nincs valami komoly baja a szemeimnek? — Komoly baj? Nem, nincsen... De az lehet belőle könnyen, ha így elhanyagoljuk ... önnek szemüveget kell viselnie. Csak azt nem tudom, hogyan irjak így, minden átmenet nélkül ilyen erős üveget. Mosolygott. — Persze, az örök női hiúság. Minél később menni az orvoshoz, minél később kezdeni az üveg viselését. Jóformán egyszerre csapott le az orvosra az asszony és a férfi. — Nem, kedves doktor úr, a feleségem nem hiú. Egyáltalában nem. — Oh, bizony nem. Igazán nem izgat, hogy szemüveget kell viselnem . . . — Hát tessék csak leülni. Egymásután tette az asszony szeme elé az üvegeket és olvastatott vele. Végre, amikor az egyik üveg megfelelt, az asszony szinte megijedt, olyan tisztán, élesen látott sorokat, betűket, ahogy már hosszú-hosszú évek óta nem. Kanyarul, kissé ijedt mosollyal fordult a férje felé: Nézd csak, ez egészen jó. Nagyszerűen látok vele... A szó most hirtelen a torkára forrott. Megdöbbenve néztek az asszonyszemek a férfira. Öreg, ráncos, fáradt arcot látott, fáradt arcot és idegen vonásokat. A lassan, évek óta romló szem benne eddig a régi, ifjú fiatal férfi arcát láttatta és most megdöbbenve ébredt a valóra. Hosszú pillanatig nézte, akkor félhangon dadogta: — Hát ez ... ez ... Az orvos mosolygott. — Igen, ez, ez jó lesz. Azonnal felírom és tessék állandóan viselni. Azaz eleinte néha pihentetni, hogy a Szemek hozzászokjanak. A férfi hazafelé menet azonnal meg akarta csináltatni az üveget, de az asszony idegesen tiltakozott:— Kérlek, most semmiesetre sem. Majd holnap elmegyek és megcsináltatom. Még ma... Elharapta a szót. — Mi az, kérlek? Mi van ma még? Az asszony fáradtan, keserűen mosolygott. — Ma még mindent, mindent úgy akarok látni, mint eddig. Holnap... Idegesen, szemében már könnyekkel, folytatta: — Kérlek, ne faggass, látod, kissé ideges vagyok. Bízd rám a dolgot, holnapra szemüvegem lesz... A vacsorát szótlanul fogyasztották el, az aszszony rövid ideig ide-oda lézengett a szobákban aztán gyorsan lefeküdt. Röviddel utána a férfi is. Az asszonynak nagyon rossz éjszakája lehetett, sóhajtozott, forgott, az urának néha úgy tűnt, hogy elfojtott zokogást hall. De hát az nem lehet, miért is sírna? Reggel, amikor a férfi elment, az asszony is felöltözködött és korán elsétált hazulról. Hosszúhosszú percekig állt az optikus kirakata előtt, végre belépett. ♦* PESTI HÍRLAP 1935. március péntek. Olaszország és Abesszínia valószínűleg békésen intézik el az ellentéteket (Felvételeink a Képes Pesti Hírlapban. London, febr. 28. Mint a Reuter-iroda diplomáciai levelezője értesül, Londonban általános az a meggyőződés, hogy Olaszország és Abesszínia rövidesen abban a helyzetben lesz, hogy viszályukat diplomáciai tárgyalások útján elintézheti. Anglia diplomáciai képviselői Rómában és Addis Abebában mind a két hatalmat a tárgyalások megindításának fontosságáról igyekeznek meggyőzni, de helytelen az a híresztelés, mintha utaltak volna az angol-francia-olasz szerződésre, amely Abesezinia területi sérthetetlenségének tiszteletben tartására kötelezi e hatalmakat. A Gavinana-hadosztály is gyülekezik Nápolyban. Róma, febr. 28. Az Arábia gőzös Messinából csapatokkal és hadianyaggal útnak indult a Szatmáli-föld felé. A hajóval 24 tiszt és 150 főnyi legénység utazik. Nápoly kikötőjében négy gőzhajó rakodik hadianyaggal és élelmiszerekkel a kelet- afrikai csapatok számára. A firenzei Gavinana hadosztály a mai nap folyamán már megkezdte a gyülekezést Nápolyban. A firenzei hadosztály egyébként nem a Szomáliföldre, hanem Eritreába megy. A Giornale d’Italia vezércikke ismét vissza-tér az olasz hivatalos jelentésre a csapatok szállításáról. A lap megállapítja, hogy az olasz közlélményben részletesen ismertetett lehetőségek még nem jelentik azt, hogy ezeket támadásra használ-ják fel. Egyelőre csak arról van szó, hogy az ország érdekeit megvédelmezzék. Nem Olaszországtól függ, hogy erre a védelemre ténylegesen sor kerrül-e vagy sem. A lap a továbbiakban megállapítja, hogy az afrikai események egyáltalában nem zavarhatják meg Olaszország európai politikáját, amely teljesen változatlan és szilárd, mint eddig volt. Nem akarjuk elhanyagolni az európai kérdéseket sem, —■ írja a lap — és örömmel állapítlasd meg, hogy az európai helyzet az utóbbi időben meglehetősen tisztázottnak tekinthető. A belgrádi rendőrfőnök félre akarta vezetni a marseillei vádlottakat. Párizs, febr. 28. A Jour marseillei tudósítójának jelentése szerint a tegnapi és tegnapelőtti szembesítésen a letartóztatottak Simonovics belgrádi rendőrfőnökben határozottan felismerték azt az egyént, aki többször megjelent cellájukban egy francia rendőrtisztviselő kíséretében és igyekezett őket arra rábírni, hogy kiadatásukat kérjék. Simonovics azt állította előttük, hogy október 9-ike óta Jugoszláviában a rendszer megváltozott és ha kiadják őket, semmi bántódásuk nem lesz. A letartóztatottak nem adtak hitelt Simonovics kijelentéseinek, de elhatározták, hogy a Vizsgálóbíró előtt ismertetni fogják ezeket a dolgokat. Grava Miljutinovics szerb egyetemi hallgató, aki mint tolmács szerepel a kihallgatásokon, mindezekből a kijelentésekből semmit sem fordított le, sőt tegnap oda■ súgta Pospisilnek, hogy ügyük már eldőlt és négy napon belül kiadják őket. Pospisil közöte ezt a hírt társaival és mindhárman elhatározták, hogy öngyilkosságot követnek el. Desbons ügyvédnek sikerült megnyugtatni a letartóztatottakat és ő maga tegnap este a vizsgálóbíró tudomására hozta ezt a dolgot. A Petit Parisien marseillei értesülése szerint Besbons ügyvéd, a letartóztatott horvát Vádlottak Védője, kérni fogja az igazságügyminisztert, hogy mozdítsák el az eddigi szerb tolmácsot és helyére vagy egy horvátul beszélő, tényleges szolgálatban álló francia katonatisztet, vagy pedig a horvát nyelvet ismerő tanárt bízzanak meg a tolmács tisztjével. Még e héten kettéválik a román nemzeti parasztpárt, Bukarest, febr. 28. A Tempó értesülése szerint a nemzeti parasztpárt végrehajtó ülésén, amelyet pénteken tartanak meg, kizárják Miled Viorel volt miniszterelnökségi államtitkárt, aki, mint ismeretes, Vajda legbensőbb intimusa Mántu Gyula kérte, hogy a párt a Vajda-üggyel kapcsolatban a legsürgősebben foglaljon állást. A lap értesülése szerint Vajda szombaton bejelenti kilépését a pártból és ugyanakkor megalakítja a jobboldali pártját, amely kormányrájutás esetén diktatórikus eszközökkel fog kormányozni. Gotján és a Vasgárdán kívül Tatarescu Stefan, a miniszterelnök öccse is bejelenttette csatlakozását Vajda megalakítandó új pártjához, úgy hogy már most Vajda köré csoportosultak az összes jobboldali pártok.