Pesti Hírlap, 1935. március (57. évfolyam, 50-74. szám)

1935-03-19 / 64. szám

14 Mi lesz a kormányozható léghajó jövője ? „Roosevelt elnök nem kér több költségelőirányza­tot a törvényhozástól a ,,Macon" pótlására... A hadi­­tengerészet inkább a felderítő repülőgépeket pártolja... A kormányozható léghajó sors­a meg van pecsételve...“ Ilyen s hasonló kijelentésekkel kísérik amerikai tudó­sítások a nagy katasztrófa hírét, amely megdöbben­tette a világot és gyászba borított minden, a haladá­sért, a technika diadaláért lelkesülő művelt embert. A helyzet valóban felette komoly a kormányoz­ható léghajó, általában a sztatikus légijáróművek szempontjából. Ha Amerika tényleg feladja a „levegő­nél könnyebb“ közlekedő eszközök gondolatát, akkor a világ három nagy léghajózó állama: Németország, Anglia és az Egyesült Államok közül már csak Német­ország marad a porondon, tekintve, hogy Anglia, az „R 101“ 1930-i balsorsa után, szintén vissza­lépett a léghajózástól. Már most: lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés. Várjon a léghajó jövője tényleg annyira reménytelen, hogy igazolja ezt a kishitűséget? Eddig túlságosan rövid idő telt el a szerencsét­lenség óta, semhogy okairól és körülményeiről köze­lebbi támpontot szerezhettünk volna. De az eddigi szűkszavú leírások alapján felette valószínű, hogy a hajó ugyanolyan körülmények között roppant ketté a viharban, mint testvére, az „Akron“, két esztendővel ezelőtt. Többé-kevésbé minden közlekedési eszköz szen­ved az időjárás, az elemek zsarnoksága alatt és tom­boló viharforgatagok a repülőgépet is komolyan ve­szélyeztetik. De könnyű belátni, hogy a léghajó, a maga óriási gázorsójával aránylag sokkal nagyobb támadófelületet nyújt a szélnek, mint a gépmadár teste, sebessége kisebb, mozgása nehézkesebb, mint a repülőgépé és könnyen előfordulhat, hogy olyan szél­nyomások ébrednek felületén, amelyek egyidejűleg különböző irányban igyekszenek hajlítani, tördelni a roppant szivart. Korlátozott sebesség lehetőségei miatt nem kerülheti el oly gyorsan a veszélyes területeket, mint a repülőgép s mindez megnehezíti helyzetét ked­vezőtlen időjárási viszonyok közepette. És ne felejtsük el azt sem, hogy a léghajó navigá­lása igen kényes feladat, nehezebb, mint a vizen járó hajóké. Mert ott csak síkon történik a kormányzás, két, kiterjedésben, a levegőben azonban a tér mind­három­ dimenziójában kell vezetni egy óceánjáró­­méretű hajótestet. A legkisebb tévedés is végzetesen megbosszulhatja magát, mert a Természet nem ke­gyelmes és nem nézi el az emberi balfogásokat. A lég­hajók ellenségei, a rendszer eredendő fogyatékossá­gait bizonyítandó, hivatkoznak a szörnyű szerencsét­lenségek sorozatára, amely véres fonálként húzódik végig a léghajózás háború utáni történetén. Íme csak néhány a sorból: 1921-ben az angol ..R 38“ pusztulása, a franciák Németországtól rekvirált és ,,Dixmuide“­­nek keresztelt hajójának viharkatasztrófája 1923-ban, 1925-ben az amerikai „Shenandoah“ tönkrezúzódása az orkánban, öt esztendővel utóbb az angol „Tt 101“ lesújtó tragédiája, amely az angol légjárás legjobbjait rántotta magával a megsemmisülésbe, a legújabb időkben pedig az „Akron" meg a „Maron" pusztulása, mely utóbbi eset a véletlen kedvezéséből még a leg­kevesebb emberáldozatot követelte. Mindez bizony a „levegőnél könnyebb“ elve ellenfeleinek malmára hajtja a vizet! Sajnos, ezek letagadhatatlan tények. Ám „ezzel szemben áll“ — a Slefer-jelentések stílusában szólva — németek dicsőséges „Graf Zeppelin“-jének tömeges óceán feletti repülései, több mint 33.000 kilométeres földkörüli utazása, sarkvidéki kirándulása és az utóbbi esztendőkben szinte rendszeresített és évenként 10—12-szer megismétlődő délamerikai járatai Fried­richshafen és Buenos Aires között. „Ezzel szemben áll­ a tény, hogy a hajó, létezése óta, a múlt esztendei menetrendszerű járatok végéig, összesen 300 utat tett meg, 18-szor kelt át az óceánon, 683.000 kilométert fu­tott be és ezalatt 17.300 utast és 10.000 kg. terhet szál­lított. És mindez idő alatt bizony nem mindég élvezte Aeolus szélisten kegyeit, volt elégszer baja gonosz erejű széláramlatokkal, óceánfeletti viharokkal, melyek rom­lására törtek, anékül, hogy komoly veszedelembe so­dorták volna. Ez pedig minden esetre amellett látszik bizonyítani, hogy a léghajó említett hátrányai elle­nére sem kell, hogy okvetlen martalékává váljon szél­sőséges időjárási viszonyoknak és hogy a németeket, a merevrendszerű léghajó feltalálóit és mestereit lég­­hajóépítési és navigációbeli tapasztalataik terén még máig sem érte utól egyetlen más nemzet sem. Hogy a németeknek talán több szerencséjük volt?... Lehet. Annyi bizonyos, hogy a „Macon“ sorsa még nem jogosít fel bennünket arra, hogy a léghajó felett végképp pálcát törjünk. A „Graf Zeppe­lin- forgalmi léghajó, a szerencsétlenül járt amerikai hajók ellenben Marsot szolgálták. Az pedig nem mai megállapítás, hogy a kormányozható léghajó hadi ér­téke, a dynamikus légi járművekéhez képest elenyésző. A léghajó a béke szolgája s ezen a téren sokkal több hasznára lehet az emberiségnek, mint fegyverhordo­­zói minőségben. Teherbírása, hatósugara nagyobb, mint a repülőgépé s jóllehet átlagsebessége alatta áll — és fog is mindég — a repülőgépének, igen nagy tá­volságokra felette alkalmas nagy terheket szállító légiközlekedési eszköz marad és ebben a szerepében még hasznos kiegészítőjévé válhatik a nagytávolságú, nemzetközi repülőgépforgalomnak. Forgalmi szolgá­latban az utasok biztonsága az első- és főkövetelmény, a léghajóforgalomban ennélfogva éppoly, vagy ha lehet, még nagyobb gonddal veszik figyelembe az út­vonal időjárási viszonyait, mint a hajózásban. Bár a „levegőnél könnyebb“, tehát az archime­desi elven alapuló légjárás gondolata idősebb, mint a dynamikus repülésé, a modern értelemben vett merev­­rendszerű k-»m'"lyozható té-*hajó még úgyszólván gyerm v‘ *geit szenvedi. És még nagyon messze van attól, amit szerkezeti kiforrottságnak nevezhe­tünk. A technika mai állása mellett lehetetlen a lég­hajótestet szilárdságilag közelítően is úgy méretezni, mint a vízi hajókét, hiszen a léghajóépítő mérnöknek minden kg. holt súllyal takarékoskodnia kell. De azért nagy erőfeszítések történnek, hogy a jelenlegi vázrendszer hiányosságait pótolják és fokozzák a hajó­test szilárdságát. A mai szövetborítást szilárd fém­­lemezfedéssel cserélni fel: egyike az érdekes fejlődési irányoknak, amivel amerikai mérnökök kísérletez­nek. A hélium pótlása hidrogénnel az „R 101“-hez ha­sonló esetek előfordulását küszöbölte ki (ez a hajó t. i. utasaival együtt porrá égett). És figyelemreméltóak a hajtóművel kapcsolatos újítások is, amelyek a léghajó fejlődését szintén új ösvényekre terelik amerikai kí­sérletek könnyű gőzturbinákkal és a németek Diesel­­motorai. A Friedrichshafenben most épülő új óriás léghajó, a „von Blindenburg" (gyári száma. ..Z 129“), már ilyen takarékos üzemű erőgépeket kap. Mindent összevéve: a kormányozható léghajó, mint közlekedési eszköz még nem játszotta el végképp szerepét és korai lenne a ,,Macon" esete kapcsán vég­képp meghúzni a halálharangot a sztatikus légi járó­művek felett. Hiszen ti. tengerhajózásban is hány sze­rencsétlenség fordul elő évente és mégsem gondol senki arra, hogy a világ tengerein, óceánjain megszüntessék a hajóforgalmat! Pedig a hajózás tudománya már sok ezer esztendős! Cy Caldwell, az egyik legnagyobb amerikai avia­tikai folyóirat munkatársa, még az „Akron“ balesete nyomán­ támadt pesszimisztikus hangulat közepette így érvelt: „A léghajózás kezdete óta eddig vagy 110 nagy típusú léghajót építettek. Hol tartanánk ma a szárazföldi, vízi és légi közlekedésben, ha mozdonyok­ból, gőzhajókból és repülőgépekből is eddig csak 140 darabot építettek volna mindössze? Nemde az lenne a véleményünk, hogy e járóművek hibás alapelvből in­dulnak ki és örökké megbízhatatlanok maradnak?“.... Ilyen szemmel kell tekintenünk a „Macon“ tragédiá­ját és nem szabad elfelednünk, hogy minden fejlődés keserű és súlyos áldozatokkal jár. _______ Ernyei Frigyes. PESTI HÍRLAP 1935. március 19. kedd. A zalamegyei főispán beiktatása. Vitéz Tabódy Tibort, Zala vármegye új főispánját hétfőn ünnepélyes keretek között iktatták b­e tisztségébe. A vármegyeház nagytermét zsúfolásig megtöltötték a tör­vényhatósági bizottság tagjai és a mindenfelől beérkezett küldöttségek. A beiktató közgyűlést Bődy Zoltán alispán nyitotta meg. A közgyűlésre küldöttségileg hívták meg a főispánt, akit megérkezésekor nagy éljenzés fogadott. Az új főispán a hivatali eskütétel után székfoglaló beszédet mondott. Foglalkozott ezután az országban és a vármegyében is tapasztalható gazdasági bajokkal és bejelentette hogy már előkészület alatt áll a gazdaadósságok rendezésének ügye. A maga részéről mindent elkövet, hogy Zala vár­megyében minél kevesebb legyen a baj és a panasz. A nem­zeti egység gondolata ne­m képzelhető el máskép, mint a keresztény világnézet alapján. Beszéde végén hitet tett a felekezeti béke mellett. A székfoglaló után Petim József apátplébános mon­dott üdvözlő beszédet és biztosította a főispánt, hogy minden nemes és szép törekvésében támogatókra talál a törvényhatósági bizottság tagjaiban. Az új főispán ezután bejelentette, hogy dr. Body Zoltán megyei aljegyzőt és dr. Vida Ferenc szolgabirót tiszteletbeli főszolgabirákká, dr. Martos István és dr. Miklovics Dezső balatonfüredi sza­natóriumi orvosokat tisztele­t­beli vármegyei tisztifőorvo­sokká nevezte ki. A közgyűlés után a főispán fogadta a különböző küldöttségek tisztelgő látogatását. A kormányzóné nyomorenyhitő mozgalma. Horthy Miklósné nyomorenyhitő mozgalmára március 14-én a következő adományok érkeztek: Szalay Emil. Amerikában Béldi Ákosné. dr. Péterffi Gubi­­éle gyáron, a Justice for Run- táv. Cib­er­ia Társa, Litten­­garg óceánrepülésének finan­­berg S. 10—10 pengő. dr. Hzirozója 1000 pengő Péteffy R­itth András. Polnauer Test- Károly 50 pengő. Pparbor Kor- vérek. Fehér Gyula 5—5 pen­nát 40 pengő, a Pestszent im­­ge. dr. Kőti J.. dr. Pintér Ka­rél főiskolai ifjúság magyar jós ügyvéd 5—3 pengő. K­geti estélyének tiszta jövedelm­e István. Darmol Rt., Hálnál 33.34 pengő. Levente Egyesit­ Imre 2—2 pengő. Gronay Istv­­et Ti­bor száll­ás 26 21 pengő. ván. dr. Mokcsay Károly. Acél özv. Kovács-Sebestény Endre- Testvérek. Steiner Mór utóda, né. dr. Eredics Ferenc, Ma- Beretvás Hugó 1—1 pengő, gyár Mezőgazdák Állatértéked­- Méca Endre: Fekete György­i­ Rt. 20—20 pengő, özv. gróf­né 50—50 fillér Zsebtükör. 1. Beszélgetés a pártkörben. — Mért lépett vissza a barátod a jelöltségtől! — Azt mondta, semmi kedve kínaiakat képviselni. — Hogyhogy? — Mert amikor leutazott a kerületbe, csupa kínait látott maga körül. _ 1 — Mindenki ferde szemmel nézte. 2. — Hallom, szerepeltél a listán. — Kitől hallottad! —­ A szabóm említette, hogy ott látta a nevedet a listán. — Miféle listán! — A fekete listán. 3. Menyasszony a vőlegényéhez: — Mért nem választatod meg magadat képviselőnek! — Gondolod, hogy van hozzá tehetségem! — Hogyne. Hisz annyit tudsz ígérni a DYMI. Angliában a kutyatenyésztés komoly jövedelmi forrás. Angliában a kutyatenyésztés elég régi foglal­kozás, mert már közel nyolcvan évvel ezelőtt, 1859-ben Newcastle-ben rendeztek kutyakiállítást, de akkor még bizonyára nem gondolt arra senki, hogy lesznek olyan idők, amikor a kutyatenyésztés komoly jövedelmi forrás lesz. Ha sok a kutya az országban, az jólétre mutat. Ha ez igaz, akkor Anglia valósággal úszik a jólét­ben, mert a statisztikai adatok szerint minden ti­zedik emberre esik egy kutya. Ha egy-egy kutya eltartására napi 30 fillért számítunk,­­ adó és ál­latorvos nélkül —, az évenként hozzávetőleg száz pengő, vagyis 300—400 millió pengőbe kerül évente az angol kutyatartás, ennyi pénz kerül forgalomba a kutyák révén, ami ezer és­ ezer embernek nyújt kereseti lehetőségeket. A k­utyatenyésztés kezdete. Amikor is múlt század közepén a kutyaked­velők száma egyre növekedett Angliában, a te­nyésztés körül volt valami kis csalás is. Abban az időben a dolgot nem vették nagyon komolyan s azt a kutyát, amely már egyszer nyert egy kiállí­táson, egyszerűen megnyitták, megfestették és ki­állították más néven. Ezekből az esetekből gyak­ran per és botrány lett, amíg 1873-ban a tenyész­tők és kiállítók egy csoportja megalakította a „Kennel Club"-ot, ami ma is megvan és tekintélye oly nagy, hogy szavát és véleményét minden ku­­tyatenyésztő kötelezőnek ismeri el. A ..Kennel Club“ megszigorította a kiállítások rendezését, a ki­állított kutyákról törzskönyvet vezetett. A bejegy­zések száma szinte napról-napra növekedett, 1913- ban 19.000, ma 00.000 a „Kennel Club" törzsköny­veibe bevezetett kutyák száma. A háború alatt a kutyatenyésztés nagyon visszafejlődött, mert a há­borús élelmiszerhiány következtében tilos volt ke­nyeret, lisztet és húst kutyaetetésre felhasználni. Eb­ben az időben csak a „Kennel Club“ engedélyével lehetett tenyészteni és a nagytekintélyű egyesület csak olyan mértékben adta meg ezeket az engedé­lyeket, hogy az értékes tenyészanyag éppen csak hogy veszendőbe ne menjen. Kutya­sztárok. A kutyatenyésztők életének legfontosabb ese­ménye a kiállítás. A legnevezetesebb a Cruft Die. Cruft jelenleg nyolcvan éves hetven évvel ezelőtt James Spratt-nál, a kutyakeksz gyárosnál volt ta­­nonc. Tíz év múlva vezérigazgató lett belőle. Húsz év után pedig otthagyta Sprattot és azóta kutya­­kiállításokat rendez. Az első Cruft-kiállításon 300 kutya vett részt, a legutolsón tízezer. A kiállítások nyertes kutyasztárjai 250 fonttól 1000 fontig terjedő áron kelnek el. Különösen sokat keresnek azok, akik egy fel nem ismert fajkutyát fedeznek fel és vesznek meg. Egy „Airedale"-t va­laki öt fontért vásárolt és ezer fontért adott f el. Többen skót terrierek fedeztetésével keresnek he­tenként 150 200 pengőt. A nők és a kutyák. A kutyatenyésztést nagyban fellendítette a nők kutyaszeretete. Amikor 1894-ben Alexandra királyné elfogadta a női kutyatenyésztők körének védnöksé­gét, egyszerre véget vetett annak a felfogásnak, hogy a kutyatenyésztés nem úri foglalkozás. Asz­­szonyok, akik az állattenysztés más ágával foglal­koztak azelőtt és a háborúból hazatért katonatisz­tek, akik nem tudtak máshol elhelyezkedni, ráve­tették magukat erre a pályára. A kutyatenyésztő nők azonban többségben vannak és úgy látszik, las­sanként­ kiszorítják a férfikat ebből a jövedelmező foglalkozási ágból. Kutya-fogászok. Anligában oly nagy a kutyakultusz, hogy van­nak fogászok, akik kutyakezelésre rendezkedtek be. Ha a kutyusnak lyukas a foga, betömik, koronát készítenek rá, a rosszat kihúzzák, sőt jobbmódú öreg kutyák csinos műfogsort is kaphatnak. Nagy a forgalom az állatorvosi rendelőkben és közel negyven vállalat foglalkozik kutyaélelem gyártás­sal. Ezek között a legnagyobb a James Spratt-féle kutyakeksz-gyár, amelynek több holdon elterülő gyártelepe van. Mindebből látható,, hogy a kutyatenyésztés ko­moly jövedelmi forrás Angliában és ebben nagy szerepe van a divatnak. A tenyésztőnek fel kell ismerni, hogy a közönség pillanatnyilag melyik kutyafajtát kedveli. Akiben van üzleti érzék, s fel­ismeri a helyzetet, sok pénzt szerezhet,­­ de azért veszíteni is lehet a kutyaspekuláción. A belga kormány bevezeti a kötött devizagazdálkodást. Brüsszel, márc. 18. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A belga miniszterek és illetékes fran­cia személyiségek között a „belga“ rögzítéséről Pá­rizsban vasárnap folytatott tanácskozások után hét­főn a belga­ kormány elhatározta, hogy bevezeti a kötött devizagazdálkodást és állami devizahivatal­t létesít. (Sz.) Az olasz-abessziniai tárgyalások megszakadtak. Genf, márc. 18. Abesszinia közölte a Nemzetek Szövetségével, hogy az Olaszországgal folytatott tár­gyalások megszakadtak. Abesszinia kéri a Nemzetek Szövetségét, hogy a tanácshoz intézett beadványát a lehető leggyorsabban tegyék mérlegelés tárgyává.

Next