Pesti Hírlap, 1935. május (57. évfolyam, 98-123. szám)

1935-05-01 / 98. szám

A kormányzó szózata A magyar parlament palotájának nagyszerű kupolacsarnokában kedden délelőtt kormányzói beszéd nyitotta meg az összehívott országgyűlést. A képviselőház és a felsőház együttes ülése díszes külsőségek között folyt le; az államfő, a kormány, az országgyűlés tagjai, a magyar közélet meghívott kitűnőségei olyan ünnepi keretet adtak ennek a közjogi eseménynek, ami méltó a magyar parlamentarizmus dicsőséges múltjához és jelentőségéhez. A megnyitó ülés pompája illő háttérül szolgált a kormányzó megnyitó beszédéhez. A magyar államfő feltűnő részletességgel emlékezett meg azokról a teendőkről, amelyek a közeljövőben a törvényhozásra várnak. A felsorolásban sok olyan reformot találunk, amelyik okosan megalkotva,, hasznára válhatik az országnak. A kormányzói beszédben azonban ezek a célkitűzések még csak nagy általánosságban mutatkoztak meg. Azt, amit a ma hallott program hirdet, meg lehet csinálni jól és rosszul is. Ezért a kormány és a törvényhozás együttes működésétől függ mindazoknak az alkotásoknak az értéke, amelyeket Horthy Miklós az új országgyűlés teendői között felsorolt. A kormányzói beszédnek volt mégis két olyan részlete, amelyet már ma is minden fenntartás nélkül meleg helyesléssel és tetszéssel fogadhat az ország minden fia, tekintet nélkül arra, hogy milyen párthoz tartozik. Az egyik részlet az ezeréves alkotmányt, a másik a magyar lelkek legfőbb reménységét, a revíziós gondolatot érintette. Azt mondta Horthy Miklós kormányzó, hogy nem a mindenáron való újítás, hanem az ezeréves alkotmány szellemében kell megoldani a fokozatos fejlődést, a nemzet belső életerőinek megsokszorozását és a minden szélsőséges kísérletezéstől óvakodó építő munkát szolgáló reformokat. Az elmúlt hetek alatt a magyar közélet számos kitűnősége hangoztatta ugyanezt a gondolatot. Nyugodtan mondhatjuk, Magyarországon nincs olyan számottevő komoly ember, aki más utakon járna. Az ezeréves alkotmány tisztelete, a közszabadságok megbecsülése sok-sok megpróbáltatás után összenőtt a nemzet lelkével. Az ezeréves magyar lélekből, a magyar nemzet egységéből közösítené ki önmagát, aki szakítani akarna ezzel az apárólfiúra örökölt hagyománnyal. Most a magyar állam közjogi rendjének csúcsán maga az államfő tesz ünnepélyes vallomást a történelmi alkotmány megbecsülése és fenntartása mellett.. Magától értetődő dolog, hiszen amióta magas méltóságát betölti Horthy Miklós, számtalan jelét adta alkotmányos érzékének és soha, egy pillanatra sem tért le arról a vonalról, amelyet számára az alkotmány előírt. Minden lépése, minden elhatározása szigorúan alkalmazkodott ahhoz az alkotmányos szellemhez, amelynek a tiszteletét mai szózatában hirdeti. Mégis, bármilyen magától értetődő volt a kormányzó megnyilatkozása, örömmel kell azt fogadnunk, mert nem volt fölösleges. Körülöttünk megkótyagosodott a világ. Egész sereg európai országban sutba dobták a régi alkotmányt, megsemmisítették az állampolgárok szabadságjogait, pártok és érdekszövetségek nyers parancsszavát tették a közélet legfőbb törvényévé. Az ilyesmi, sajnos, fertőző természetű betegség. Vannak pestisek, amelyek nem a testet, de a lelket, a népek szellemét fertőzik meg. Az effajta ragályok nem állnak meg az országhatárok előtt. Nagyon helyes tehát, ha a magyar államfő úgy jelentkezik a világ szeme előtt, mint az ezeréves alkotmány legfőbb őre, mint a polgári jogok és a közszabadságok legerősebb támasza. Jobb figyelmeztetést nem kaphatnának azok, akik enélkül hajlamosak lennének a külföldi fertőzés befogadására. A másik részlet, amit itt a kormányzói beszédből kiemelünk, nem kevésbé fontos figyelmeztetés. Ez azonban már nem a belföldnek, hanem a külföldnek szól. Döntő fontosságú nemzetközi tárgyalások küszöbére érkeztünk. Igen erős befolyások a Duna völgyének tervbe vett rendezését a magyar revíziós akarat megbénítására és a magyar revíziós mozgalom végleges leszerelésére szeretnék felhasználni. Ezért helyes, hogy Horthy Miklós messze elhangzó szavával hirdeti a világnak, hogy a ránk kényszerített békeszerződés nem igazi béke, mert az igazi békét csak a lelkek megnyugvására lehet fölépíteni. Nem mulasztotta el, hogy ezzel egyidejűleg a magyar nemzet igazi békeakaratát is hangoztassa, készségét arra, hogy részt vegyen az európai béke és együttműködés nagy művének megteremtésében. De nagyon helyesen rámutatott, hogy Magyarország nemcsak a saját érdekét, hanem az igazi béke ügyét is szolgálja, amikor »az európai kibontakozásra irányuló elkövetkező tárgyalások során hangot kíván adni a nemzet jogos igényeinek«. Ezt a kormányzói kijelentést tapssal és megelégedéssel veszi tudomásul a nemzet. Semmi esetre sem csalódunk, ha azt mondjuk, hogy éppen ez a részlet az, amely a legnagyobb feltűnést és visszhangot fogja kelteni a külföldi közvéleményben. A kormányzó szavait úgy fogják értelmezni, hogy azokon a nemzetközi tárgyalásokon, amelyeken szavunk lesz, Magyarország fölveti a revízió kérdését. Aki a helyzetet ismeri, ezt természetesnek találja. Az európai hatalmak most a béke biztosításának módját keresik. Ebből a célból hívják össze a Közép-Dunavölgy ügyeivel foglalkozó római konferenciát. A Közép-Duna völgyében azonban nem lehet igazi béke, nem lehet tartós megnyugvás addig, amíg nem hozták helyre azt a sok gonoszságot, ostobaságot és kegyetlenséget, amelyet Trianonban Magyarország ellen elkövettek. Eljött az ideje, hogy erre hivatalosan felhívjuk a világ figyelmét I BUDAPEST, 1035. LVII. ÉVFOLYAM, 98. (18.639) SZÁM, SZERDA, MÁJUS 1. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 10 fillér, vasárnaponként 32 fill., a Pesti Hírlap Vasárnapja nélkül 12 fillérPesti Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel, mint a szerkesztőségnél, Erzsébet-körút Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük Horthy Miklós kormányzó beszédet az országgyűlés ünnepélyes megnyitásán a törvényhozás és a kormányzat feladatairól. Hagyományos pompával, fényes külsőségek között tartotta meg kedden első ünnepélyes ülését az új országgyűlés. Az országház kupolacsarnokában folyt le a megnyitó ülés az államfő, a kormány és a két Ház csaknem valamennyi tagjának jelenlétében. Díszmagyarban s fekete ünnepi öltözetben vonultak fel a nevezetes alkalomra a felsőház s a képviselőház tagjai. A karzatokon a diplomáciai kar tagjai csillogó egyenruháikban, az ország hivatali és társadalmi előkelőségei és díszes hölgyközönség adtak fényes keretet a törvényhozás ünnepi ülésének. Az országház palotája előtt a budapesti helyőrség csapatai vonultak fel teljes katonai díszben. Az ünnepélyes megnyitó ülés egyetlen eseménye Horthy Miklós kormányzó beszéde volt. A kormányzó hosszabb beszéddel nyitotta meg az országgyűlést, vázolva azokat a feladatokat, amelyeket a törvényhozásnak és a kormányzatnak a közeljövőben meg kell oldania. Az országgyűlés tagjai feszült figyelemmel és helyenként zajos tetszéssel és éljenzéssel kísérték a fontos megnyilatkozást. Az imbeli ülés ezzel véget is ért, s utána a képviselőház és a felsőház külön-külön ülést tartottak, amelyen folytatták a megalakulás formaságaival kapcsolatos teendőket. Szerdán mind a két Ház megválasztja elnökeit és tisztikarát. Horthy Miklós kormányzó a következő beszéddel nyitotta meg az új országgyűlést: — A nemzet ősi erényeibe vetett bizalommal és hazafias örömmel üdvözlöm az Országgyűlés tagjait. — Az országgyűlés tanácskozásai a nemzetközi helyzet újon mozgalmas és jelentőségteljes időszakában kezdődnek meg. A békeszerződések által teremtett politikai és gazdasági viszonyok nemhogy előre vitték volna az emberiséget az együttműködés és a fejlődés útján, de még jobban szétválasztották. Az egyoldalúan megállapított, erőszakkal kikényszerített békeszerződéseket nem lehet észszerűen békeszerződéseknek nevezni. A lelkek megnyugvása és békéje, a jólét nyugalma és a népek között a szeretet uralma csak akkor következhetik be, ha a nemzetek és különösen a nagyhatalmak végre rászánják magukat arra, hogy a megegyezéses béke útjára lépjenek. A közelmúlt világégés véres emlékeinek hatása alatt ki gondolhatna ma komolyan halomra és ki akarna újabb mérhetetlen katasztrófákat felidézni? Ám a béke fenntartása, az igazi béke megvalósítása érdekében lehetővé kell tenni, hogy a népek egymást megbecsülve, kölcsönös megértésben és szeretésben éljenek egymás mellett, mint az igazságra alapított nemzetközi társadalomnak szabad és egyenjogú tagjai. — A bizalmatlanság, nyugtalanság és visszavonás okozta általános gazdasági és szocális válság még mindig fennáll és —- sajnos -- még ma is lehetetlenné teszi hazánk számára, hogy minden erejével a jövőt építő munkához fogjon. A társadalom, a nemzet s a kormány erőfeszítéseinek túlnyomó részét állandóan az az igyekezet tartja lekötve, hogy a nemzet hajóját, a veszélyes szíkeket kikerülve, a hullámok Talán a közös nyomorúság... — Ez az igyekezetünk — hála a nemzet sorsa fölött őrködő Gondviselésnek és népünk ősi erényeinek — mindezideig sikerrel járt s bár a nemzeti társadalomnak súlyos szenvedéseket kellett elviselni, a világválság magyarországi kihalásaival szemben a nemzet mindezideig csorbíthatatlan ellenálló erőt tanúsított. Nemcsak, hogy megőrizte lelki egyensúlyát, fenntartotta a belső rendet, nyugalmat és a legsúlyosabb viszonyok közepette sem vesztette el a jobb jövőbevetett hitét, de a gazdasági és társadalmi nehézségek ellenére is meg tudta teremteni az eljövendő békés és termékeny kibontakozás előfeltételeit. A vezető európai államokban mind jobban megerősödik az a belátás, hogy a nemzetek egymás közötti viszonyában kiegyensúlyozott és szilárd helyzetet kell teremteni. A gazdasági élet általános válsága is összefogásra indít s azt a reményt kelti, hogy talán a közös nyomorúság fogja megteremteni azt, amit az emberi belátás és jóindulat eddig elmulasztott. (Felvételeink a Képek Pesti Hírlapban.) Hangot kívánunk adni a nemzet jogos igényeinek. — A magyar nemzet készségét fejezi ki aziránt, hogy részt vegyen az európai béke és együttműködés nagy művének megteremtésében. A béke azonban csak akkor érdemli megezt a nevet, ha az igazságosság és a jog talapzatán nyugszik. Ezért nem csupán hazánk és nemzetünk érdekeit tartjuk szem előtt, de az igazi béke ügyét is szolgálni véljük azzal a törekvésünkkel, amellyel az európai kibontakozásra irányuló elkövetkező tárgyalások során hangot kívánunk adni a nemzet jogos igényeinek. Hogy azonban ez kellő erővel történhessék, szükséges, hogy a nemzet belső erejének latbavetésével tudjon fellépni a nemzetközi fórumok előtt. Ennek pedig nélkülözhetetlen feltétele, ,hogy az állami és nemzeti élet egyre súlyosbodó mindennapi feladatainak megoldása mellett nyomban hozzáfogjunk a nemzet belső életerőinek gyarapításához. A nemzetnek, ha továbbra is teljesíteni akarja történelmi küldetését, meg kell újhodnia gazdasági, szociális, jogi, kulturális és politikai vonatkozásokban egyaránt