Pesti Hírlap, 1935. június (57. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-02 / 125. szám
20 TÖRVÉNYKEZÉS* A nő nem mondhat le az eltartásáról a házasság fennállása alatt. Rendkívül érdekes határozatot hozott a kir. Kúria egy hozzája fölkerült nőtartási perben. A felek, mielőtt házasságra léptek, házassági szerződést kötöttek és ebben a nő kijelentette, hogy amennyiben a házassági életközösség bármely okból fogva megszűnnék, ő férjétől ideiglenes nőtartást nem igényel, sőt ezen igényéről lemond. A házassági életközösség utóbb olykér szűnt meg, hogy a férj az asszonynak kiadta az útját Az asszony, annak dacára, hogy nőtartási igényéről lemondott, mégis pörölte a férjét. A Kúria eddigi joggyakorlata az volt, hogy az ilyen lemondás föltétlenül érvényes, mert a H. T. 92. szakasza úgy intézkedik, hogy a tartásra nézve a házastársak szabadon rendelkezhetnek és a nő le is mondhat róla. Ezt a törvényhelyet tartotta szem előtt idáig a Kúria és minden egyes ilyen esetben, amidőn a nő az ideiglenes tartásról lemondott, a bíróság ezt a lemondást érvényesnek tekintve, a nőt a tartás iránt előterjesztett kérelmével elutasította. A kir. Kúria most hozott döntésével az eddigi joggyakorlattal ellentétesen arra az álláspontra helyezkedik, hogy a házasság nem pusztán szerződéses viszony, hanem a benne rejlő erkölcsi vonatkozásánál fogva olyan jogokat tartalmaz, melyek fölött a felek szabadon és korlátlanul nem rendelkezhetnek. Ebben a kijelentésében a Kúriának igaza van, de viszont a tartás kérdése anyagi természetű része a házasságnak. Ugyanis lehetnek olyan esetek és mindig gyakrabban fordulnak elő, amikor a feleségnek olyan keresete van, hogy önmagát kényelmesen el tudja tartani, sőt gyakran fordult elő az is, hogy a feleség juttat a saját maga keresetéből a férjnek is és végeredményben a feleség tartja el egészben, vagy részben a férjét. Nem lehet kizárni tehát a jegyest vagy a feleséget abból a jogából, hogy ha ezt célszerűnek és a házasság fönnállására nézve szükségesnek tartja, tartási igényéről le is mondjon. Vannak továbbá olyan esetek, amikor a házasság megkötése a nőre nézve nem tartás szempontjából fontos, hanem azért, hogy születendő gyermeke törvényes legyen, vagy egyéb okokból szüksége van arra, hogy egy viszonyt törvényesítsen, illetve a házasságnak egyéb előnyeit élvezhesse anélkül, hogy a férje részéről tartásra szorulna, vagy arra egyáltalában igényt tartana. Mindezen lehetőségek ki vannak zárva akkor, ha a jövendőbeli férj nincs abban a helyzetben, vagy nem akar abba a helyzetbe jönni, hogy a jövendőbeli feleségét eltartsa. A férfiak elhatározását a Kúriának ez az állásfoglalása nagy mértékben fogja korlátozni a tekintetben, hogy arra a lépésre szánják magukat, amellyel egy törvénytelen viszonyt szentesítenek, vagy egy törvénytelen gyermeknek nevet adnak. A kir. Kúria hivatkozik a H. T. megokolására és azt mondja, hogy a H. T.-nek ide vonatkozó 92. §ához fűzött megokolása szerint a feleknek szabad rendelkezése korlátozott s a házasságban élő hitvestárs tartásáról a férj javára nem mondhat le. A megokolás azonban csak a házasságban élő feleségnek a tartásáról beszél, kifejezetten kiemeli azonban éppen a 92. § rendelkezésére való tekintettel, hogy a házassági életközösség megszűntével teljesen igazolt a joglemondást korlátozó jogszabály módosítása, annál inkább, mert a tartós válás esetén nemcsak ellátás, hanem belejátszik a férj tartási kötelességébe a kártalanítási elem is s ez már magában véve megokolja, hogy a tartásra nézve az életközösség megszűntével a feleknek korlátlan rendelkezési jog biztosíttassék. Azt mondja továbbá a megokolás, hogy tekintettel arra, hogy válóperekben a biróság egyik feladata az egyesség megkísérlése, ez azegyezkedési jog is mutatja, hogy a vitás vagyonjogi kérdések felett a felek szabadon rendelkezhetnek. A kérdés az, hogy csak akkor van-e joguk a házasfeleknek az egyezkedésre, ha már az életközösség megszűnt köztük, vagy joguk van-e már akkor is, amikor a házasság még nem jött létre, vagy a házaséletközösség alatt olyan egyességet kötni az életközösség megszüntetése esetére, amelyben a nő ideiglenes, vagy végleges tartásdíjáról lemond. Minthogy a törvény megokolása a házasságban élő hitvestárs tartásáról beszél akkor, amikor az erről való lemondást korlátozza s a különélő feleség tartósdijáról való lemondást megengedi, ellentétben a kir. Kúriával, azt kell mondanunk, hogy a megokolás és a törvény nem zárja ki azt, hogy már előzetesen meg ne állapodjanak a felek abban, hogy az életközösség megszűnte esetére a nő tartási igényéről lemond. A törvény és megokolásának ezt a magyarázatát a fent említett esetekben mutatkozó célszerűségi szempontok teszik szükségessé és elfogadhatóvá. Igen ritka eset az, amikor a házasságra lépni akaró nő meggondolatlanságból, vagy megtévesztés hatása alatt mond le az életközösség megszűnte esetére a neki járó ideiglenes nőtartásról. Általánosságban ez csak akkor következik be, ha ezt egyenesen a nő életbevágó érdeke kívánja. Márpedig ez az életbevágó érdek érvényesítése lesz a férfi ellenállása következtében lehetetlenné, ha a kir. Kúria most ismertetett döntése általános joggyakorlattá válik. Dr. Virágh Gyula, Eckhardt Tibor és Ulain Ferenc megrágalmazásáért négyhónapi fogházra ítélték Vukov Lukácsot. Ismeretes, hogy Vukov Lukács néhány hónappal ezelőtt egy röpiratot írt és adott ki. A röpirat tartalma miatt Milotay István, Mlotay Istvánné, Eckhardt Tibor és Ulain Ferenc rágalmazás címén feljelentést tettek. A törvényszék a Milotay-házaspár sérelmére elkövetett rágalmazásért zárt tárgyaláson Vukov Lukácsot hat, illetve négy hónapi fogházbüntetésre ítélte. Eckhardt Tibor és Ulain Ferenc országgyűlési képviselők panaszát most bírálta el a büntetőtörvényszék dr. Szemák Jenő táblai tanácselnök vezetésével. A törvényszék zárt tárgyaláson hallgatta ki a vádlottat és folytatta le a bizonyítási eljárást, végül is ugyancsak zárt ajtók mögött hirdette ki az ítéletet. A törvényszék bűnösnek mondotta ki Vukov Lukácsot az Eckhardt Tibor és Ulain Ferenc sérelmére elkövetett kétrendbeli rágalmazás vétségében és ezért négyhónapi fogházbüntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. Alaptalan önbetörési vád egy ékszerész ellen. A múlt év nyarán betörők jártak Fráter Károly ékszerész Király utcai üzletében, akik az üzletet valósággal kifosztották. Az ékszerész a betörés miatt nyomban feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, azonban különböző adatok alapján Fráter ellen indult meg az eljárás csalás bűntette miatt. A vád szerint ugyanis Fráter betörést kohott azért, hogy így húszezer pengő biztosítási összeghez jusson. Dr. Fenessy Ferenc bütetőtörvényszéki egyesbíró előtt Fráter Károly ártatlanságát hangoztatta. Dr. Hollósi Aladár védőügyvéd felszólalása után dr. Magosi Kálmán ügyészségi alelnök az ékszerész ellen a vádat bűncselekmény hiányában elejtette. A törvényszék vádelejtés alapján Fráter Károly ellen jogerősen megszüntette az eljárást. Hetvenezer pengős csalás egy házeladásnál. Ivohn László és Bleyer Józef egykori olajkerekedők négy év előtt ingatlanközvetítő irodát nyitottak Tamdskovics Péter szabómester lakásának egyik albérleti szobájában. Varga Sándor volt detektív megbízta a tulajdonosokat, hogy menyasszonya, Bobok Erzsébet számára szerezzenek egy eladó bérházat. Ugyanebben az időben ifj. Demény Antal pesterzsébeti háztulajdonos többlakásos, emeletes bérházát 150.000 pengőért hajlandó volt eladni. Keim és Bleyer a gyanútlan háztulajdonostól üres megbízólevelet kaptak és ezt utólag, — megállapodás ellenére, — úgy állították ki, hogy Demény háza összesen 80.000 pengőért eladó. A hamisított megbízólevél alapján Varga Sándor és menyasszonya részére nyomban kiállították az adásvételi szerződést, dr. Kemény Arnold és dr. Havas József ügyvédek segítségével. A hamis szerződést a két ingatlanügynök tanúképpen aláíratta Tamoskovics Péter szabómesterrel és Lévi Henrik szabósegéddel is. Kohn és Bleyer ilymódom potom 80.000 pengőért Varga és Bobok Erzsébet kezére juttatta a 150.000 pengőt érő bérházat. A kárvallott háztulajdonos feljelentésére a társaság tagjai ellen megindult a bűnvádi eljárás. Kohn Lászlót háromévi, Bleyer Józsefet kétévi, Varga Sándort két és félévi fegyházra, Tamoskovics Pétert egyévi, Lám Henriket nyolchónapi börtönre, Bobok Erzsébetet pedig háromhónapi fogházra ítélte. Kemény Arnold és Havas József ügyvédeket a törvényszék felmentette. A tábla Majoross-tanácsa, dr. Bartha József kir. ügyész, továbbá dr.Szentpétery Gyula, dr. Both Jenő, dr. Pap Jenő, és ifj. dr. Virág Gyula ügyvédek felszólalása után Kohn László büntetését kétévi és háromhónapi fegyházra, Bleyer büntetését egyévi, Varga Sándorét másfélévi börtönre mérsékelte, a többi vádlottat pedig felmentette, illetvea felmentő ítéleteket helybenhagyta. Dr. Havas József és dr. Kemény Arnold ügyvédek felmentése jogerős. — Ha fáradt és izgatott, ha a hasban feszülés érzése kínozza és gyakori félelemérzetben szenved, akkor igyák reggelenként éhgyomorra egy pohár természetes „Ferenc József“ keserűvizet, mert ez megszünteti az emésztési zavarok okait, csökkenti a mérges bélgázfejlődést s elhárítja a vértódulásokat. — Meggyilkolta a szüleit. Szolnokról jelenti a Festi Hírlap tudósítója. Menyhárt Imre 23 éves jászfényszarui földmives január 28-án egy hatalmas késsel agyonszúrta anyját és apját, azután rájuk gyújtotta a házat. A szülőgyilkos legény iszákos, dologkerülő volt, szüleivel brutálisan bánt és anyját többször meg is verte. Január 28-ikán az idős Menyhártné arra kérte a fiát, hogy amíg takarítanak, menjen ki a szobából, ő azonban ellenszegült, anyjának támadt és egy kaszából készített harminc centiméter hosszú késsel szívenszúrta. Hasonló módon megölte azután a szobába berohanó édesapját is. A kettős gyilkosság után a legény felrohant a padlásra és felgyújtotta a házat. A szolnoki törvényszék Folkusházy-tanácsa szombaton vonta felelősségre a legényt, aki a bíróság előtt tagadott. Azt hajtogatta, hogy nem emlékszik semmire és úgy viselkedett, mint egy elmebeteg. Az elmeorvosok megállapították azonban, hogy a gyilkos fiú nemcsak épelméjű, hanem rendkívül ravasz gondolkodású. A törvényszék a szülőgyilkos Menyhárt Imrét életfogytig tartó fogházra ítélte. Az ítélet jogerős. A magyar ügyvédi kar az elhelyezetten jogászifjúságért. Napról-napra fokozódó érdeklődés nyilvánul meg a jogász és ügyvédi körökben az Országos ügyvédszövetségnek Debrecenben e hó 23-tól 26-ig megrendezendő vándorgyűlése iránt. A vándorgyűlés kiemelkedő eseménye lesz az állástalan jogászifjúság kérdésének megvitatása. A vitát, amelyben a magyarországi kamarák és ügyvédszövetségi osztályok kiküldöttein kívül az ügyvédjelölt szervezetek és más jogász szervezetek képviselői is résztvesznek, vitéz Szabó Lajosnak, a Magyar ügyvédek Nemzeti Egyesülete elnökének és Katona Gábornak, a Bírói és Ügyvédvizsgázó Bizottság tagjának előterjesztései vezetik be. I Okleveles gépészmérnököt elektromos szakmában jártasat, némi gyakorlattal, nagy iparvállalat vidéki telepe részére keres. Ajánlatokat „B. J. 1931—4397“ jeligére a főkiadóba kérünk. SZABASZ-GÉPET KERES MEGVÉTELRE nagy férfi konfekcióüzem. Ajánlatokat „Használt előnyben 4357“ jeligére az Erzsébet-körúti főkiadóba kérünk. PESTI HÍRLAP 1935. Június 2., vasárnap, @31 ESŐKABÁT Orfi és 44 Qi Crepe de 14 női.. P HIOW Chine .. Petői KÁROLY KÖRÚT 30. Dentária IL SZERVITA-TÉR 10. Geiger Testvérek A sivatag szíve. Irta : Walter L. Salt. Brigitta asszony a vacsorát főzte. Az arca komoly aggodalmat árult el. Bentwick John már hat nap előtt indult el a sivatag belsejébe a „Szerecsenfej“ oázishoz a „vörös“ Herronnal. Kezdettől fogva nem látta szívesen, hogy John, aki még egészen járatlan gyerek, ezzel a roeszhirű kalandorral együtt vágott neki ennek az útnak. De végre is . . . mégsem avatkozhatik bele John ügyeibe. Igaz, hogy úgyszólván csecsemő kora óta Brigitta asszony nevelte fel a nővére árván maradt kisfiát, de mint okos asszony érezte, hogy a szeretetet is diplomáciával kell adagolni az ilyen érzékeny természetű s kissé túlságosan hiú fiúnak. Elgondolkodva kicsomagolta éléskamrájában a nagy doboz sót, amit tegnap vásárolt az átutazó karavántól, hogy kéznél legyen. Ebből kell megsóznia a krumplit, amit vacsorára készített. Mert Harrier Bill, a telep kovácsmestere, aki nála kosztolt, erősen sózva szerette a krumplit. Harrier Bill, mint általában a telep minden férfia, szinte áhitatos tisztelettel viseltetett Brigitta asszony Ivánt, aki a telep jó szelleme volt. Jókedélyű, önzetlen, jószívű asszony volt, aki mindenkinek a baját megértéssel hallgatta és szívesen volt bárkinek segítségére. Hirtelen lassan kinyílt az ajtó. Az asszony hátrafordult ... a „vörös“ Herron állt az ajtóban feldúlt arccal. Amint az asszony meglátta, rémülten sikoltott fel. — Hol van John? Herron kezével kétségbeesést jelző mozdulatot tett és így szólt: — Meghalt . . . Az asszony arca elfehéredett. Mereven, némán nézett a „vörös“ Herronra. Mindent értett . . . Herron nyugtalanul nézett körül s igy szólt: — Kétségbeejtő eset, Brigitta asszony . . . Tudom, hogy a fiút mennyire szerette ... De én nem vagyok hibás ... a sivatag okozott mindent . . . Már kevés ivóvizünk volt, mert egy tömlőnk kiszakadt. John őrjüngeni kezdett és a pisztolyával fenyegetődzve követelte a megmaradt tömlőt, hogy egyedül kiigya. Erre kénytelen voltam a pisztolyomat előkapni . . . Nem akartam rálőni, csak a feje fölé céloztam, hogy talán az ijedtségtől észretér, de a tevém félreugrott s a lövés a fiút homlokon találta . . . meghalt. Rémülettől eltorzult arccal folytatta, amikor látta, hogy az asszony köve meredt arccal, némán bámul reá. — Brigitta, maga tudja, hogy én is szerettem a fiút . . . Tudja, hogy a sivatag megőrjíti az embereket . . . Nem akartam szegény fiút bántani . . . De az emberek, akik a távolból velünk szembe jöttek . . . láttam a távcsövemmel a karavánt . . . nem fogják ezt elhinni, ha meglátják a fiú holttestét és engem meghallgatás nélkül le fognak puffantani. Az asszony szeme villant, Herron szinte sírva könyörgött: — Már hallom a kiabálásukat . . . két perc múlva itt lesznek . . . Maga Brigitta a sivatag szive . . . nemeslelkű, mint az angyalok, rejtsen el engem, amíg el nem mentek! Csak most szólalt meg az asszony: — Hogy kívánhatja tőlem, aki mindenemet elvesztettem, maga, John gyilkosa, hogy az igazság útjába álljak? Már az ajtó előtt hangzott fel a tevék csoszogó lépése és a férfiak lármája. Brigitta jéghideg arccal így szólt: — Gyorsan lépjen be a hálófülkémbe! A következő másodpercben belépett Harriet Bill, aki vacsorázni jött és nyomában öt férfi, fáradtságtól és haragtól kipirult arccal. — Brigitta asszony — mondotta a csoport vezetője —, errefelé látták azt a vörös gazembert . . . megölte szegény Johnt . . . Az asszony hideg csodálkozással húzta fel a szemöldökét : — Nem értem . . . Talán azt hiszik, hogy eldugtam John gyilkosát? A csoport bocsánatkéreek közt elrobogott, Harriet Bill pedig leült a számára terített asztalhoz és szótlanul nézte az asszonyt. Brigitta asszony elébe tette a krumplit és Harrier csendben enni kezdett, csak a fejét csóválta, elgondolkodva. Hirtelen kilépett a rejtekhelyéről a „vörös“ Herron, kezében a pisztolyával. Harrier sötét pillantást vetett rá, de tovább evett. — Brigitta asszony, most már indulok ... — mondotta Herron — a tevémet a mély útban rejtettem el. Tegye teljessé a könyörületességét és adjon egy tömlő vizet az útra. Brigitta asszony az éléskamra felé indult, de most felállt Harriets így szólt fenyegető arccal, Herron pisztolyával nem törődve: — Te gazember, rosszabb vagy a gyilkosnál . . . Hadd tudja meg Brigitta asszony, hogy John nem halt meg a golyódtól, hanem sebesülten tovább próbált mászni ... a vérnyomok mutatják ... és szomjan pusztult el. — Hallgass, te vénasszony! — kiáltott rá a „vörös“ Herron — tudod, hogy nem süthetem el a pisztolyomat, mert meghallják odakinn ... de puszta kézzel fojtsak meg. — Csend legyen a házamban! — szólt róluk Brigitta asszony kemény hangon. Kihozott az éléskamrából egy vízzel telt tömlőt és odaadta Herronnak: — Itt a víz, takarodjék ! Herron felkapta a tömlőt és hálálkodást mormogva, elrohant. Harrier elgondolkodva szólalt meg: — Brigitta asszony, túlzásba viszi a jóságot! Miért nem hagyta, hogy azok a derék emberek szitává lőjjék ezt az aljas gyilkost? Az asszony megfogódzott az asztal szélébe és halkan felelte: — Mert nem érdemelte meg azt a könyörületes halált ... A víztömlőbe, amit az útra adtam neki, beleürítette rá az egész doboz sót . . . Csak azt sajnálom, hogy maga azt a jó krumplit most sótlanul kénytelen megenni...