Pesti Hírlap, 1935. augusztus (57. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-01 / 173. szám

2 meghiúsult, most ismét a Nemzetek Szövetsé­gét illeti meg a szó. Elsősorban természetesen arról kell ha­tározni, hogy milyen keretek között mozogjon a meginduló vita? A kiadott hivatalos jelen­tésből arra kell következtetni, hogy magában a zárt ülésen ebben az irányban még semmit sem sikerült tisztázni. Tulajdonképpen nem is történt semmi egyéb, csak a szembenálló ál­láspontok fölvonulása. Olaszország ragaszko­dik eredeti fölfogásához s azt kivánja, hogy a tanács ne foglalkozhassék mással, mint a bé­kéltető bizottság további munkájának lehetővé­­tételével. Abesszinia viszont most már a ta­nácsülésen szeretné kiteregetni az elmérgese­dett viszály minden vonatkozását. A hivatalos jelentést kiegészítő magántudósítások szerint a zárt ülésen drámai összeütközések történtek az olasz és abesszin kiküldöttek között. Jeze professzor, a négus képviselője, Olaszországot vádolta a scheveningeni tárgyalások kudar­cáért. Ezt Aloisi báró Olaszország nevében he­vesen visszautasította. Eden híven az Abesz­­sziniának kedvező angol fölfogáshoz, ragaszko­dott ahhoz, hogy ha a tanács, meg is elégednek egy szűkebbre szabott napirenddel és csak a békéltető bizottság munkájának folytatását le­hetővé tevő formula keresésére szorítkoznék, megmaradjon a lehetőség a vita kibővítésére és a probléma teljességének a letárgyalására. Lavas óvatos és a kérdés lényegét kerülgető fölszólalásán meglátszott az a zavar, amelybe a francia kormányt az Anglia és Olaszország között kiéleződött ellentét hozta. Szemmel lát­hatólag csak arra törekedett, hogy időt nyer­jen s ezért azt javasolta, hogy a vitát a tanács csütörtök délutánra kitűzendő nyilvános ülésen folytassák. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a zárt ülés nem vezethet kielégítő eredményre. Ezért a tanácstagok szívesen fogadták Laval halasztó indítványát. A zárt ülés így megle­pően hamar, egy óra múlva már véget ért. Természetes, csak azért ért véget, hogy megkezdődhessenek azok a bizalmas tárgya­lások, amelyek a genfi módszerre annyira jel­lemzők. Kétségbeesett erőfeszítések történtek abban az irányban, hogy elkerüljék a szakítást, ami föltétlenül sok érvekeznék, ha a tanács Olaszország ..........ga ellenére a viszály egész anyagával kívánna foglalkozni. Ebben az eset­ben Olaszország otthagyná Genfet, kilépne a Nemzetek Szövetségéből, ami halálos csapást jelentene az amúgy is gyenge lábon álló, vér­szegény genfi intézményre. Az éjszakai tanács­kozások első célja, hogy ezt a katasztrofális fordulatot elkerüljék. Másik célja, hogy időt nyerjenek az olasz-abesszin viszály békés elin­tézésére. Megindultak a formulagyártások, a kapacitálások, az üzenethordások. Az ilyen tár­gyalások tudvalevőleg fordulatban gazdagok szoktak lenni. Az egyik órában nyájasan inte­get a­­megegyezés reménysége, hogy a követ­kező órában esetleg ismét elkomorodjanak a kilátások. Az éjszakai tárgyalások központjá­ban egy francia javaslat állott, amelyet meg­alkotói alkalomasnak láttak arra, hogy a bé­kéltető bizottság további működését lehetővé tegyék és ezzel megakadályozzák Olaszország és Abesszínia nyílt szakítását. Az egész világ érdekében óhajtani kell, h­ogy a francia reménységek igazolódjanak­ Az adott esetben az időnyerés az életet, a béke megmentésének lehetőségét jelenti. A megszer­zett haladékot a közvetítő hatalmak arra hasz­nálhatják föl, hogy véglegesen elkerülhetővé tegyék az olasz és abesszin fegyverek összeesa­pását, mindazzal az izgalommal és veszedelem­mel egyetemben, amely a kitörő háború nyo­mában járna és a világ békéjét általános ka­tasztrófával fenyegetné. Abesszinia és a népszövetségi védelem. Párizs, júl. 31. Mint a Havas-iroda Addisz- Abebából jelenti, az abesszin külügyminisztérium hivatalosan tagadja, hogy az abesszin császárnak javaslatot tettek Abesszíniának a Népszövetség vé­delme alatt való nemzetközi igazgatására. Hivata­los körökben különben sem hiszik, hogy Abesszinia ilyen javaslatot elfogadna. Addisz-Abeba, júl. 31. (Havas.) Az abesszini császárt mgkérdezték, hajlandó volna-e belemenni abba, hogy Abessziniát a Népszövetség nemzetközi igazgatása alá helyezzék, de a négus elzárkózott a válaszadás elől. A négusnak ez a hallgatása gon­dolkodótva ejtette az addisz-abebai köröket. Arra kö­vetkeztetnek ugyanis belőle, hogy nem lehetetlen az, hogy a császár elfogadja ezt a megoldást,, ha azt eléje terjesztik. Arra azonban nem számítanak, hogy a császár maga indítványozza, hogy országát nemzetközi igazgatás alá helyezzék. PESTI HÍRLAP 1935. augusztus 1., csütörtök. ) Zűrzavaros helyzet Genfben. Geni, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Népszövetségi Tanács 87-ik üléssza­kát a legnagyobb zűr­zavar és bizonytalanság kö­zepett nyitották meg szerdán délután. A tanácsülés napirendjének hiánya már egymagában is ele­gendő, hogy kuszává tegye az egész helyzetet. Amellett a körülmények kényszere alatt ma Génf­ben ismét szemmel láthatóan feltámadt a titkos diplomácia, amelynek ugyan sokszor holt hírét költötték, de amely voltaképen egy pillanatig sem szűnt meg. A nap legfontosabb eseménye az a meg­beszélés volt, amelyet Laval francia miniszterelnök Athony Eden angol népszövetségi miniszterrel és báró Aloisi olasz főkiküldöttel némi megszakítás­sal több órán át folytatott. Ezt a megbeszélést tud­valévően hetek óta Párizs, Róma és London kö­zött folytatott megbeszélések előzték meg. A mos­tani megbeszélés központjában Laval akciója állott. Főtörekvése az, hogy a követendő eljárás dolgában megegyezést hozzon létre Olaszország és Anglia között olyképen, hogy lehetővé váljék aztán a diplomáciai tárgyalások folytatása abban a re­ményben, hogy újra helyre fog állani a stresai arc­vonal is. Kétségtelen, hogy Lavalnak rendkívül nehéz a helyzete. Nem akarja érinteni Olaszország érzékenységét, nem akarja megbontani az angol-francia jóviszonyt, mely megingana, mihelyt Franciaország teljesen Olaszország álláspontjára helyezkednék. Mesterkednie kell abban az irányban, hogy — ha már egészen eltüntetni úgy sem tudja — elkerülje az Olaszország és Anglia között fennálló felfogás­beli ellentét nyílt kipattanását és a két felfogásnak összeütközését. A helyzet bonyolításához hozzájárult az is, hogy figyelemmel kellett lenni Abesszíniára is, mert hiszen erről az oldalról folytonosan azt a kö­vetelést hangoztatták, hogy a tanács előtt ne csupán a békéltető bizottság eljárásának folytatásáról, ha­nem az olasz-abesszin viszály valamennyi kérdésé­ről érdemlegesen tárgyaljanak. Arend­ népszövet­ségi főtitkár a szerdai nap folyamán hosszabb meg­beszélést folytatott Ted­e Havariette párizsi abesz­­sziniai követtel és ennek jogi tanácsadójával, Jeze tanárral, akik a négus képviseletében jelentek meg Genfben. Kapcsolatban ezzel a megbeszéléssel, nép­­szövetségi körökben mire terjedt, hogy Abe­szinia most már semmiesetre sem ragaszkodik az alapok­mány záradékának azonnali alkalmazásához. Arra a kérdésre, hogy Genfben egyáltalában miféle meg­oldásra törekedhetnek, választ a következő két pont­ba lehet foglalni: 1. Az eddigi eljárás folytatása az olasz-abesszin békéltető bizottság munkájának új­rakezdése után. 2. Az ötödik döntőbíró kinevezése, amit a Népszövetség Tanácsának jóvá kell hagy­nia. Előrelátható, hogy a békéltető eljárásnak ez az új szaka is kudarccal fog végződni. Amíg azon­ban a békéltető eljárás hivatalosan tovább folynék, elő lehetne készíteni ezzel az eljárással párhuza­mosan Addisz-Abeba és Róma között oly ki­egyenlítő megoldást, amelyet közvetlenül lehetne alkalmazni. E kompromisszum kidolgozásában a főszerep ismét az angol kormánynak jutna. Hir szerint nemcsak Laval támogatja az idevágó angol indítványt, hanem állítólag báró Aloisi szájából sem hangzott el ezzel a lehetőséggel szemben szer­dán délelőtt az a határozott visszautasítás, amely­től tartani kellett A francia küldöttség körében, ahol reggel még mindent meglehetősen sötéten láttak, később már valamelyes reménység mutatkozott. Azt hangoz­tatták, hogy noha az olasz sajtó most újra heve­sen támadja a Népszövetséget és maga Mussolini igen harcias nyilatkozatot tett a párizsi Intransi­­geattiban, még mindig nem veszett el minden. Egy dolog már most is mindenesetre bizonyos, az ugyanis, hogy a keletafrikai háború törvényesítése a nép­­szövetségi alapokmány 15-ik cikkelyének 7-ik szakasza alapján már eleve lehetetlennek lászik, mert Anglia semmiesetre sem haj­landó Olaszországnak cselekvési szabadságot biztosítani Abesszíniában. (Sz.) A zárt ülés lefolyása. Genf, júl. 31. Ma délután öt órakor Litvinov soros elnök megnyitotta a Népszövetség tanácsának 87. ülésszakát. A külső kép hasonló a nagy és moz­galmas ülésekéhez. A közönség zsúfolásig megtöltötte a karzatokat s tapssal és éljenzéssel fogadta a belépő tanácstagokat; különösen Laval francia miniszter­­elnököt éljenezték hosszasan, mert általában tőle vár­ják, hogy megtalálja a bonyodalomból kivezető utat. Az újságíróterem is tele van, mintegy 300 újságíró sereglett ide a világ minden részéből. Az ülés meg­nyitása után a tanács tagjai zárt ülésre vonultak vissza. A zárt ülés pontosan egy óra hosszat tartott. A Nemzetek Szövetségének információs osztálya a mai rendkívüli ülés lefolyásáról a következő közle­ményt adta ki. A tanács Litvinov elnöklésével megnyitotta nyolc­­­­vanh­etedik ülésszakát. A tanács napirendjének meg-­s állapításával foglalkozott. Az elnök kijelenti, hogy az ülést a május 25-iki tanácsülési határozat folytán­­ hívta össze. Aloisi báró közli, hogy az olasz kormány a maga álláspontját július 27-iki táviratában kifejtette. Az etiópiai kormány erre válaszolt. A mostani tanács­ülés legfőbb célja, hogy elérje a békéltető bizottság munkálatainak újraf­el­vételét. Etiópia képviselője kijelenti, hogy a tanács ösz­­szehívását kérte, mihelyt július 9-én nyilvánvaló lett, hogy a békéltető bizottság tárgyalásai eredményre nem vezethetnek. Hangsúlyozni kívánja, hogy január óta több ízben fordult a Nemzetek Szövetségéhez ab­ból a célból, hogy esetleges háború kitörését megaka­dályozza. Eden azt kérdi, hogy a tanács és a vitában álló felek vitájukat korlátozni kívánják-e, vagy hogy a tanács — ha úgy tetszik — kész-e kibővíteni napi­rendjét. Laval, Franciaország képviselője, kijelenti, hogy az egymással vitában álló felek mindegyike a másikra óhajtja áthárítani a békéltető bizottság munkálatainak megakadása miatti felelősséget. Má­­jus 25-én a tanács elhatározta, hogy ülésre jön ösz­sze az esetben, ha a békéltető bizottság eredményt nem ér el. Olaszország képviselője nem vitatja a ta­nácsnak azt a jogát, hogy a tanács foglalkozzék az ekkér előálló helyzettel, azonban azt kívánja, hogy vizsgálata az italuali kérdésre szorítkozzék. Etiópia képviselője nem kérte a tárgyalások kiszélesítését. Ilyen körülmények közt Laval azt indítványozza, hogy a bizottság holnap délután 5 órakor üljön össze ülésre és időközben az e kérdésben érdekelt nagy­hatalmak tárgyalásokat folytassanak abból a célból, hogy megtalálják azt a formulát, amellyel a május 25-iki tanácsülési határo­zatnak hatályt szerezhetnek. Etiópia képviselője kijelenti, hogy minden olyan tanácskozáson kész résztvenni, amelynek célja a kérdés békés megoldása. Azonban az etióp kormány nem osztja azt a véleményt, hogy a vitát, az eljárásra kellene korlátozni. Szerinte a kérdés lé­nyege az, hogy a tanács csak halasztó hatályú meg­oldást keres-e, vagy pedig a dolog érdemleges meg­oldását kívánja. Egyébként csatlakozik Laval indít­ványához Aloisi báró kijelenti, hogy a békéltetőbizottság tárgyalásai megfeneklettek amiatt, mert a bizottság feladat- és hatáskörét nem tudta tisztázni. Az olasz kormány nagy súlyt helyez arra, hogy az italuali kérdésben megállapítsák, ki volt a támadó fét. De az olasz kormány nem tudná elfogadni a tárgyalások kiszé­lesítését. Kész a tanács tagjaival keresni azokat a megoldási módokat, amelyek révén a békéltetőbizottság újra ki­vehetné működését. Csatlakozik Laval indítványához. Az elnök kijelenti, hogy Laval, indítványa nem­ korlátozza a tanács szabadságát s a tanácsnak jog­­­gában áll az egyezményokirat korlátain belül szaba­don cselekedni. Megállapítja, hogy sem Olaszország, sem Etiópia képviselője nem ellenezte Laval indítvá­nyát. Megállapítja egyben azt, hogy a bizottság tagjai is magukévá teszik az indítványt, amely szerint a tárgyalást holnap délután 5 órakor folytatják. Az elnök berekeszti az ülést. A következő ülés holnap, csütörtökön délután 5 órakor lesz. A Népszövetség tanácsülése után Laval, Eden, Litvinov és a Népszövetség főtitkára megbeszélésen ültek össze, amelybe később bevonták Olaszország és Abesszinia képviselőit is. Éjszaka kedvező fordulatot jelentenek. Genf, júl. 31. (Inf.) A késő esti órákban fordu­lat állott be az olasz-abesszin viszály ügyében. Este tíz órakor az volt a helyzet, hogy az egyes delegációk felkészültek a virrasztásra, mert az éjszakai órákban dől el a háború és béke sorsa. Különösen a francia delegáció körében uralkodik bizakodó hangulat, mert Laval miniszterelnök szerencsés kézzel és nagy ügyes­séggel úgy vezette a tárgyalásokat, hogy most már remélik a békés elintézést. A fordulat azon a meg­beszélésen következett be, amelyet Avend­ népszövet­ségi főtitkár szobájában közvetlenül a tanács ülésé­­nek berekesztése után Laval miniszterelnök, Edén népszövetségi miniszter és Litvinov külügy népbiztos folytattak egymással. Ez a megbeszélés több óra hos­­­szat tartott s annak végeztével közölték az újságírók­kal az eseményt: olyan megegyezési formulát talál­tak, amelynek elfogadásával lehetővé válik, hogy az olasz-abesszin békéltető- és döntőbírósági bizottság újból folytassa tevékenységét, amelyet július 9-én­ félbeszakítottak. Az ideiglenes megegyezési formulát Laval és Litvinov elfogadták, Eden miniszter azonban a formula szöve­gét telefonon továbbította Londonba, mert — mint hangoztatta —, nem rendelkezik olyan széleskörű meghatalmazással, amely lehetővé teszi számára a megegyezési formula elfo­gadását. Az angol kormány válaszának megérkezése után, amelyet még az éjszakai órákra várnak, azonnal is­mertetik a megegyezési formula szövegét az olasz és abesszin delegátusokkal. Egészen bizonyos, hogy ezek a delegátusok is a végleges válasz megadása előtt kérdést intéznek kormányaikhoz s abban az esetben, ha a két kormány hozzájárul a megegyezési formu­lához, még a reggeli órák előtt létrejön a végleges megegyezés. Laval miniszterelnök a népszövetségi palotából jövet, szállodájában fogadta a francia új­ságírókat, akikkel közölte az eredményt és meg-­­ jegyezte: lehetségesnek tartja, hogy Londonból és Ró­mából még az éjszaka folyamán megérkezik a hozzájáruló válasz s ebben az esetben Eden

Next