Pesti Hírlap, 1935. november (57. évfolyam, 250-273. szám)
1935-11-03 / 250. szám
BUDAPEST, 1935. LVII. ÉVFOLYAM, 250. (18.791) SZÁM VASÁRNAP, NOVEMBER 3. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 10 fillér, vasárnaponként 32 fil., a Pesti Hirlap Vasárnapja nélkül 12 fillérPesti Hírlap „Kemenceváros.“ Irta: Herczeg Ferenc. Egy olvasóink hosszúkás, sárga levélborítékot küldött nekünk; a borítékon a címzett neve alatt ez olvasható: Ofenpest, (Ungarn) V Alkotmány utca 23. Feladó: Deutsche Zahnärztliche Wochenschrift, München. A fogorvosi szaklap alkalmasint százával küldözgette mutatványszámait budapesti doktoroknak — Ofenpestre! Az ember az első pillanatban önkéntelenül is azt kérdezi: Még mindig ott tartanak! Tagadhatatlanul van valami csodálatraméltó abban a csökönyös korlátoltságban, amely ilyen módon akar előfizetőket gyűjteni Magyarországon. Az előkelő orvos, aki rendelkezésünkre bocsátotta a borítékot, kísérőlevelében megjegyzi: „megdöbbentett az a körülmény, hogy egy német tudományos folyóirat kiadója nem átall bennünket ilyen kihívó módon megsérteni, a magyar királyi posta pedig nem tartja kötelességének, hogy az összes ilyen címzéssel érkezett példányokat a feladónak azzal a megjegyzéssel küldje vissza, hogy Ofenpest nevű város Magyarországon nincsen, soha nem is volt.“ Hadd mondjuk el mi is a véleményünket a legkevésbbé sem fontos, de némileg jellemző és mindenképpen izetlen esetről. I. Ofen németül kemencét jelent. A név, mint mondják, azoktól a téglavető- és mészégető kemencéktől ered, melyek régesrégen üzemben voltak Budán. És mit jelent a Pest szó! Szinnyei Magyar Tájszótára szerint ez is kemencét jelent. „A székelyeknél nagy terjedelmű és kétoldalt alól nyílt szobai fűtőkemence.“ Tehát Pest németül Ofen, Ofenpest pedig németül Ofen-Ofen, magyarul Kemence-Kemence. Nem tudjuk, a szíves olvasóra hogyan hat ez a névképzés, mireánk együgyü benyomást tesz. A Pest szót egyébként a szlávoktól tanulták el a régiek. II. A harmadik birodalom tudvalévően nagy súlyt helyez a német faj tisztaságára Tulajdonképen ezt tette az állami élet alapjává. Aki nem tud kifogástalan árja ősöket sorompóba állítani, az nem lehet teljesjogu állampolgár. Kérdés most már, miért akarják a müncheni fogorvosok a magyar fővárost a németség számára kisajátítani, mikor a saját világnézetük szempontjából ezzel merényletet követnek el a német faj „tisztasága“ ellen! Mert hiszen a magyarság nem árja fajta, sőt — bocsánatot kérünk, de ki kell mondanunk a fájdalmas igazságot! — a zsidók sokkal közelebbi vérrokonaik a germánoknak, mint a turáni eredetű magyarok. III. Egyébként biztosak vagyunk benne, hogy a Wochenschrift az Erdély fővárosába küldött mutatványszámait nem Klausenburgba, hanem Clujba címezi, a horvát fővárosba szánt lappéldányait pedig nem Agramba, hanem Zagrebbe, mivel tisztában van vele, hogy a román és a jugoszláv posta nem kézbesíti az olyan küldeményeket, amelyeknek címzésében ellenzéki célzatot lát. A magyar postáról azonban mindenki tudja, hogy politikamentesen végzi a dolgát. Egyáltalában nevezetes, hogy a müncheni fogorvosok ezer esztendeig sem akarták megtanulni, hogy például Pressburg becsületes neve Pozsony, a Bratislava nevet azonban egy-kettőre, könyv nélkül tudták. Nem kétséges, hogy levélíró olvasónknak az az indítványa, a magyar királyi posta küldje vissza a sértő vagy kicsinylő szándékossággal címezett leveleket, teljes sikerrel járna. Azonban ezt tudva, sem mernök ajánlani, hogy a posta hagyja el eddigi, magas kultúrájú álláspontját és ártsa bele magát a fajok harcába. A jól vezetett posta — és a miénket mindig kitűnően vezették! — minden Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon 122—95. — Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél, Erzsébet-körút 1 Tel. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük A Népszövetség elhatározta, hogy Olaszország ellen életbe lépteti a gazdasági megtorlásokat. A megtorlások november 18-án lépnek érvénybe. Laval kijelentette, hogy folytatja a békeközvetítést. „ Az olasz-abesszin viszály nyomán keletkezett bonyodalom egyre nagyobb hullámokban gyűrűzik. Génfből, Párizsból, Londonból és jóformán a világ minden tájékáról a jelentéseknek olyan tömege áraszt el bennünket, hogy a sokfelé ágazó konfliktus lényege és megoldásának lehetősége szinte elvész a megzavart tekintetünk elől. Pedig a különböző forrásból és sokszor érthetetlen célból világgá röpített híradások ellenére is az egyszerű valóság, hogy a diplomáciai fronton a helyzet változatlan. A Népszövetségnek a megtorló rendszabályok ügyében kiküldött bizottsága november tizennyolcadikában állapította meg az intézkedések életbeléptetésének napját. Ez a döntés az előzmények után sehol sem volt meglepetés és Olaszországban sem keltett nagyobb izgalmat. A megtorlások elhalasztása nem volt remélhető elsősorban Anglia belpolitikai helyzete, a folyamatban levő választási harc közepette, amikor az angol kormány az eddiginél is határozottabban akarja megmutatni a Népszövetséghez való hűségét, hogy ezzel az ellenzék kezéből a leghatásosabb választási fegyvert kiüsse. Franciaországban a belpolitikai helyzet, a kormány pénzügyi javaslatai ellen intézett ellenzéki támadások szintén sok gondot okoznak Lavalnak s így az olasz-abesszin kérdéssel összefüggő diplomáciai tárgyalások üteme egy időre természetesen lassúbbá válik. A diplomáciai helyzet változatlanságát bizonyítja Laval francia miniszterelnöknek és Hoare angol külügyminiszternek a megtorlóküldeményt eljuttat oda, ahová szánták és nem riad vissza a rébuszok megfejtésétől sem. Miért ne oldja meg a müncheniek együgyű, dupla-kemence-rejtvényét is! Legyen valami különbség a magyar és az utódállamok gondolkodása közt. Igen kívánatosnak tartanák azonban, ha maguk a magyar címzettek megtagadnák az ilyen küldemény átvételét, ha esetleg rövid értesítést küldenének a Wochenschriftnek, hogy egy folyóiratra, mely ilyen furcsa módon kopogtat be, magyar orvos nem hajlandó előfizetni. Ne sajnálják a müncheni kollegáktól azt az erkölcsi hasznot, hogy emberségre tanítják őket. Az eset talán időszerűvé tesz egy ötletet, mely hónapokkal ezelőtt fölmerült és melyet, ha első hallásra talán kalandosnak látszik is, mi mégis megfontolásra méltónak ítélünk. Valaki — nem tudjuk már, ki volt — azt indítványozta, hogy Budapest székesfőváros változtassa meg a nevét — Budára! Mi szól az átkeresztelés mellett! A Budapest név, ha meg is szoktuk és meg is szerettük, külföldi fülnek nem rokonszenves hangzású, mert a második része azonos a fekete halál elnevezésével. Azonkívül Pest, mint említettük, szláv eredetű szó. Azt sem szeretjük, hogy veszedelmesen rímel a Bukarest névvel, ami nem egyszer félreértésekre adott alkalmat. A Budapest név nem olyan régi keletű, sok dolgot intéző bizottság szombat délutáni üléséntörtént felszólalása is. Ez a két beszéd egyúttal bizonyos tekintetben cáfolata annak a sok kósza hírnek is, amely arról szólt, hogy, Genfben olyan megállapodás jött volna létre Anglia és Franciaország között, amely Franciaországnak Olaszországtól való elszakadását jelentené. Laval megismételte sokszor elhangzott kijelentését, hogy Franciaország híven alkalmazza a népszövetségi alapokmányt. Nyomatékosan hangsúlyozta azonban, hogy Franciaország másik kötelessége, amely »az alapokmány szelleméből« következik, az, hogy »a lehető leggyorsabban meg kell keresnünk a viszály békés elintézését«. És itt emlékeztetett mindenkit arra, hogy Franciaország ez év január elején barátsági szerződést írt alá Olaszországgal és éppen ezért a viszály gyors és békés elintézésének kötelessége különösen parancsolóan háramlik Franciaországra. Hoare angol külügyminiszter, akinek beszéde közvetlenül Laval nyilatkozata után hangzott el, mindenben hozzájárult a francia miniszterelnök nyilatkozatához, amelyet nagy rokonérzéssel és teljes helyesléssel fogadott. Hoare külügyminiszter sajnálkozással emlékezett meg arról, hogy a megtorlási akcióba bele kellett menni, de — mint mondotta — azok számára, akik el vannak szánva, hogy megvédik az alapokmányt és az együttes biztonság elveit, nem volt más lehetséges út. Az angol külügyminiszternek őszinte békevágytól áthatott beszéde egyik garanciája annak, hogy hogy parancsoló kegyeleti okokból kellene hozzá ragaszkodnunk. Az 1872. XXXVI. t. c., mely Pest és Buda szabad királyi városokat Ó-Buda mezővárossal és a Margitszigettel egyesítette, tette közkeletűvé. Buda mellett szól, hogy ősmagyar hangzású és mindenesetre turáni eredetű (a közhit szerint a hunoktól ered), előnye továbbá, hogy jóhangzású, rövid és semmi más városnévvel össze nem téveszthető. Ez nem is névváltoztatás, hanem visszatérés az ősi, tiszteletreméltó névhez, melyhez a nemzeti királyság legdicsőségesebb korának felemelő emlékei fűződnek. Nem hisszük, hogy a pesti lokálpatrióták ellene szegülnének a tervnek, a fővárosi ember gondolkodása régen kinőtt már a vidékies keretekből. Attól sem kell tartanunk, hogy a világ nehezen szokná meg az új nevet, ilyen névcsere sokkal természetesebb és logikusabb volna, mint volt a norvég fővárosé, mely Krisztiániából Oszló lett. Pedig ezt is milyen hamar megszoktuk. __ Buda ősi falain a történelmi emlékek, a költészet és a legendák aranyfénye ragyog. A harminc nemes Budára tartott, nem Budapestre. Hollós Mátyás Budán trónolt. A nagy folyó, „mely tán honom könnye“, Buda-, Mohács-, Nándornál fut el. Vigaszunk, hogy él magyar, áll Buda még! Bismarck Budára akarta áthelyezni a birodalom súlypontját. Sőt a kutyavásár is, mely csak egyszer volt, Budán esett, nem Budapesten.