Pesti Hírlap, 1935. november (57. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-03 / 250. szám

BUDAPEST, 1935. LVII. ÉVFOLYAM, 250. (18.791) SZÁM VASÁRNAP, NOVEMBER 3. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­dányszám ára (pálya­udvarokon is) 10 fillér, vasárnaponként 32 fil., a Pesti Hirlap Vasár­napja nélkül 12 fillérPesti Hírlap „Kemenceváros.“ Irta: Herczeg Ferenc. Egy olvasóink hosszúkás, sárga levélbo­­rítékot küldött nekünk; a borítékon a címzett neve alatt ez olvasható: Ofenpest, (Ungarn) V Alkotmány­ utca 23. Feladó: Deutsche Zahnärztliche Wochenschrift, München. A fogorvosi szaklap alkalmasint százával kül­dözgette mutatványszámait budapesti dok­toroknak — Ofenpestre! Az ember az első pil­­­lanatban önkéntelenül is azt kérdezi: Még mindig ott tartanak! Tagadhatatlanul van va­lami csodálatraméltó abban a csökönyös kor­látoltságban, amely ilyen módon akar előfize­tőket gyűjteni Magyarországon. Az előkelő orvos, aki rendelkezésünkre bocsátotta a borítékot, kísérőlevelében meg­jegyzi: „megdöbbentett az a körülmény, hogy egy német tudományos folyóirat kiadója nem átall bennünket ilyen kihívó módon megsér­teni, a magyar királyi posta pedig nem tartja kötelességének, hogy az összes ilyen címzéssel érkezett példányokat a feladónak azzal a meg­jegyzéssel küldje vissza, hogy Ofenpest nevű város Magyarországon nincsen, soha nem is volt.“ Hadd mondjuk el mi is a véleményünket a legkevésbbé sem fontos, de némileg jellemző és mindenképpen izetlen esetről. I. Ofen németül kemencét jelent. A név, mint mondják, azoktól a téglavető- és mész­égető kemencéktől ered, melyek régesrégen üzemben voltak Budán. És mit jelent a Pest szó! Szinnyei­ Magyar Tájszótára szerint ez is kemencét jelent. „A székelyeknél nagy ter­jedelmű és kétoldalt alól nyílt szobai fűtő­­kemence.“ Tehát Pest németül Ofen, Ofen­pest pedig németül Ofen-Ofen, magyarul Ke­mence-Kemence. Nem tudjuk, a szíves olva­sóra hogyan hat ez a névképzés, mireánk egy­­ü­gyü benyomást tesz. A Pest szót egyébként a szlávoktól tanulták el a régiek. II. A harmadik birodalom tudvalévően nagy súlyt helyez a német faj tisztaságára Tulajdonképen ezt tette az állami élet alap­jává. Aki nem tud kifogástalan árja ősöket sorompóba állítani, az nem lehet teljesjogu állampolgár. Kérdés most már, miért akarják a mün­cheni fogorvosok a magyar fővárost a német­ség számára kisajátítani, mikor a saját világ­nézetük szempontjából ezzel merényletet kö­vetnek el a német faj „tisztasága“ ellen! Mert hiszen a magyarság nem árja fajta, sőt — bo­csánatot kérünk, de ki kell mondanunk a fáj­dalmas igazságot! — a zsidók sokkal köze­lebbi vérrokonaik a germánoknak, mint a tu­­ráni eredetű magyarok. III. Egyébként biztosak vagyunk benne, hogy a Wochenschrift az Erdély fővárosába küldött mutatványszámait nem Klausen­­burgba, hanem Clujba címezi, a horvát fővá­rosba szánt lappéldányait pedig nem Ag­­ramba, hanem Zagrebbe, mivel tisztában van vele, hogy a román és a jugoszláv posta nem kézbesíti az olyan küldeményeket, amelyek­nek címzésében ellenzéki célzatot lát. A ma­gyar postáról azonban mindenki tudja, hogy politikamentesen végzi a dolgát. Egyáltalá­ban nevezetes, hogy a müncheni fogorvosok ezer esztendeig sem akarták megtanulni, hogy például Pressburg becsületes neve Pozsony, a Bratislava nevet azonban egy-kettőre, könyv nélkül tudták. Nem kétséges, hogy levélíró olvasónk­nak az az indítványa, a magyar királyi posta küldje vissza a sértő vagy kicsinylő szándé­kossággal címezett leveleket, teljes sikerrel járna. Azonban ezt tudva, sem mernök aján­lani, hogy a posta hagyja el eddigi, magas kultúrájú álláspontját és ártsa bele magát a fajok harcába. A jól vezetett posta — és a miénket mindig kitűnően vezették! — minden Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon 122—95. — Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a­ szerkesztő­ségnél, Erzsébet-körút 1 Tel. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhir­detések élén közöljük A Népszövetség elhatározta, hogy Olaszország ellen életbe lépteti a gazdasági megtorlásokat. A megtorlások november 18-án lépnek érvénybe. Laval kijelentette, hogy folytatja a békeközvetítést. „ Az­ olasz-abesszin viszály nyomán kelet­kezett bonyodalom egyre nagyobb hullámok­ban gyűrűzik. Génfből, Párizsból, Londonból és jóformán a világ minden tájékáról a jelen­téseknek olyan tömege áraszt el bennünket, hogy a sokfelé ágazó konfliktus lényege és megoldásának lehetősége szinte elvész a meg­zavart tekintetünk elől. Pedig a különböző for­rásból és sokszor érthetetlen célból világgá rö­pített híradások ellenére is az egyszerű való­ság, hogy a diplomáciai fronton a helyzet vál­tozatlan. A Népszövetségnek a megtorló rendsza­bályok ügyében kiküldött bizottsága november tizennyolcadikában állapította meg az intézke­dések életbeléptetésének napját. Ez a döntés az előzmények után sehol sem volt meglepetés és Olaszországban sem keltett nagyobb izgal­mat. A megtorlások elhalasztása nem volt re­mélhető elsősorban Anglia belpolitikai hely­zete, a folyamatban levő választási harc köze­pette, amikor az angol kormány az eddiginél is határozottabban akarja megmutatni a Nép­szövetséghez való hűségét, hogy ezzel az ellen­zék kezéből a leghatásosabb választási fegy­vert kiüsse. Franciaországban a belpolitikai helyzet, a kormány pénzügyi javaslatai ellen intézett ellenzéki támadások szintén sok gon­dot okoznak Lavalnak s így az olasz-abesszin kérdéssel összefüggő diplomáciai tárgyalások üteme egy időre természetesen lassúbbá válik. A diplomáciai helyzet változatlanságát bizonyítja Laval francia miniszterelnöknek és Hoare angol külügyminiszternek a megtorló­küldeményt eljuttat oda, ahová szánták és nem riad vissza a rébuszok megfejtésétől sem. Miért ne oldja meg a müncheniek együgyű, dupla-kemence-rejtvényét is! Legyen valami különbség a magyar és az utódállamok gondol­kodása közt. Igen kívánatosnak tartanák azonban, ha maguk a magyar címzettek megtagadnák az ilyen küldemény átvételét, ha esetleg rövid értesítést kü­ldenének a Wochenschriftnek, hogy egy folyóiratra, mely ilyen furcsa módon kopogtat be, magyar orvos nem hajlandó elő­fizetni. Ne sajnálják a müncheni kollegáktól azt az erkölcsi hasznot, hogy emberségre ta­nítják őket. Az eset talán időszerűvé tesz egy ötle­tet, mely hónapokkal ezelőtt fölmerült és me­lyet, ha első hallásra talán kalandosnak lát­szik is, mi mégis megfontolásra méltónak ítélünk. Valaki — nem tudjuk már, ki volt — azt indítványozta, hogy Budapest székesfővá­ros változtassa meg a nevét — Budára! Mi szól az átkeresztelés mellett! A Bu­dapest név, ha meg is szoktuk és meg is sze­rettük, külföldi fülnek nem rokonszenves hangzású, mert a második része azonos a fe­kete halál elnevezésével. Azonkívül Pest, mint említettük, szláv eredetű szó. Azt sem szeret­jük, hogy veszedelmesen rímel a Bukarest névvel, ami nem egyszer félreértésekre adott alkalmat. A Budapest név nem olyan régi keletű, sok dolgot intéző bizottság szombat délutáni ülésén­­történt felszólalása is. Ez a két beszéd egyúttal bizonyos tekintetben cáfolata annak a sok kósza hírnek is, amely arról szólt, hogy, Genfben olyan megállapodás jött volna létre Anglia és Franciaország között, amely Fran­ciaországnak Olaszországtól való elszakadását jelentené. Laval megismételte sokszor elhangzott kijelentését, hogy Franciaország híven alkal­mazza a népszövetségi alapokmányt. Nyoma­tékosan hangsúlyozta azonban, hogy Francia­­ország másik kötelessége, amely »az alapok­mány szelleméből« következik, az, hogy »a le­hető leggyorsabban meg kell keresnünk a vi­szály békés elintézését«. És itt emlékeztetett mindenkit arra, hogy Franciaország ez év ja­nuár elején barátsági szerződést írt alá Olasz­országgal és éppen ezért a viszály gyors és bé­kés elintézésének kötelessége különösen pa­­rancsolóan háramlik Franciaországra. Hoare angol külügyminiszter, akinek be­széde közvetlenül Laval nyilatkozata után hangzott el, mindenben hozzájárult a francia miniszterelnök nyilatkozatához, amelyet nagy rokonérzéssel és teljes helyesléssel fogadott. Hoare külügyminiszter sajnálkozással emlé­kezett meg arról, hogy a megtorlási akcióba bele kellett menni, de — mint mondotta — azok számára, akik el vannak szánva, hogy megvédik az alapokmányt és az együttes biz­tonság elveit, nem volt más lehetséges út. Az angol külügyminiszternek őszinte békevágytól áthatott beszéde egyik garanciája annak, hogy­­ hogy parancsoló kegyeleti okokból kellene hozzá ragaszkodnunk. Az 1872. XXXVI. t. c., mely Pest és Buda szabad királyi városokat Ó-Buda mezővárossal és a Margitszigettel egyesítette, tette közkeletűvé. Buda mellett szól, hogy ősmagyar hang­zású és mindenesetre turáni eredetű (a közhit szerint a hunoktól ered), előnye továbbá, hogy jóhangzású, rövid és semmi más városnévvel össze nem téveszthető. Ez nem is névváltozta­tás, hanem visszatérés az ősi, tiszteletreméltó névhez, melyhez a nemzeti királyság legdicső­ségesebb korának felemelő emlékei fűződnek. Nem hisszük, hogy a pesti lokálpatrióták ellene szegülnének a tervnek, a fővárosi em­ber gondolkodása régen kinőtt már a vidékies keretekből. Attól sem kell tartanunk, hogy a világ nehezen szokná meg az ú­j nevet, ilyen névcsere sokkal természetesebb és logikusabb volna, mint volt a norvég fővárosé, mely Krisztiániából Oszló lett. Pedig ezt is milyen hamar megszoktuk. __ Buda ősi falain a történelmi emlékek, a költészet és a legendák aranyfénye ragyog. A harminc nemes Budára tartott, nem Buda­pestre. Hollós Mátyás Budán trónolt. A nagy folyó, „mely tán honom könnye“, Buda-, Mo­hács-, Nándornál fut el. Vigaszunk, hogy él magyar, áll Buda még! Bismarck Budára akarta áthelyezni a birodalom súlypontját. Sőt a kutyavásár is, mely csak egyszer volt, Budán esett, nem Budapesten.

Next