Pesti Hírlap, 1936. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1936-02-01 / 26. szám

teszi ki. Viszont egy kisközségben, melynek alig van néhány lakója, lehet bőven földje akkor, ha a közép- és nagybirtok ugyanazon község határának nagyobb részét, foglalja el, mint egynegyed részét. Mi tehát az elegendő föld? Ez függ elsősorban a lakosság számá­tól, a föld minőségétől, megművelési módjától, az intenzivitástól, a piaci lehetőségektől, és attól, hogy mekkora az a terület, amelyen egy család megélhet. Ha Kínában elég egy hold föld, Hollandiában két és fél, úgy Magyarországon öt hold is nagyon szűken elég. Én kívánatosnak tartom, hogy mentes több le­gyen az önálló földbirtokos, aki annyi földdel bír, amely családjának eltartására szorgalmas művelés mellett elegendő. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy legyen közép- és nagybirtok. Az egyenlő­ség ezen a téren sehol sincs meg a világon. Kívána­tosnak tartom, hogy legyen közép- és nagybirtok is, amennyiben nem latifundiális jellegű. Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy ne legyen több törpebirtokos és birtoktalan tömeg, mint amennyi valóban keresetet talál a művelésre rászorult közép- és nagybirtokon. Ha ebből a szempontból nézem a viszonyokat, két kardinális bajt látok: keskeny annak a gazdaréteg­nek a sora, amely családját fenn tudja tartani, a másik pedig az, hogy bár sok a nagybirtok, mégsem elegendő arra, hogy kenyeret adjon a proletártöme­geknek, amelyek erre rászorulnak. Hogyan jutunk ki ebből a helyzetből? Puszta földosztással semmiesetre sem. Okos birtokpolitikai művelet mellett előzetesen lehetővé kell tenni, hogy kisebb területen éljen meg egy kisgazdacsalád mint ma. Nagy erővel kell folytatni iparosításunkat. A nagybirtokot sokkal intenzívebben kell mű­velni, mint ma. (Helyeslés jobbfelől.) Csak így kép­zelhető el, hogy az a nagy tömeg munkaerő, amely ma elhelyezést nem talál, több munkát találjon és hogy ezen a réven levezettessék az a szociális ellen­tét, amely ma megvan. Csak ha iparosításunkat nagy­­erővel folytatjuk, tudjuk a kérdést megoldani és a túloldal, amely talán iparellenes felfogású, meg kell, hogy fontolja a dolgot és pedig a falu lakosságának érdekében. Csakis ez vezetheti le a munkanélküliség­nek azt a tömegét, amelyet birtokpolitikai radikális eszközökkel sohsem fogunk tudni levezetni. (Hosszan­tartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a kö­zépen.) Friedrich István (ker. ellenzéki): Látom már, nem lesz itt semmi baj, ha Bethlen visszamegy minisz­terelnöknek. (Nagy derültség.) Egészen simán megy. Rakovszky Tibor (függ. kisg.): Mindenki siet tapsolni, m­íg nem késő. Még lehet! Friedrich István (ker. ellenzéki): Semmi baj nem lesz itt. Farkas Géza (pártonkivüli): Csak az igazságot mond­va. Bethlen: Még így is rendkívül nehéz lesz kike­rülni ebből a szociális helyzetből, amelyhez hasonló csak nagyon kevés országban van. Proletártörvegek állnak ott a falun, amelyek számára nincs munka­­alkalom és ez a helyzet folyton romlik, mert a közép- és nagybirtok önmagától porlik. Egy évben átlag 30—10 ezer hold csatolódik le a nagybirtokból. Nor­mális időkben ez kiegyenlítődik olykép, hogy a nagy- és középbirtok intenzívebben gazdálkodik, az iparo­sodás fejlődik, tőkeimport és beruházási tevékenység folytán, kiegyenlítődött a háború előtti időkben a ki­vándorlás révén is és ha más eszköz nem áll rendel­kezésére, a születések visszafejlődésével. — Nézzük, mi volt a fejlődés negyvennyolc óta. 1848-ban a földesurak, a nemes emberek, a jobbá­gyok nagy tömege mellett elenyésző mennyiségben volt zsellérember. A felszabadítás folytán megindult egy folyamat, amely a lakosság tömegeit a nincste­lenek irányába terelte. 18­17 után erős intenzivitás lépett fel a nagybirtok művelési ágánál, erős volt az iparosodás, a tőkeimport és a kivándorlás. Ennek el­lenére már a kilncvenes években na­gy proletártöme­­gek indultak meg az Alföldön, amelyek a földosztás jelszavával léptek föl. Jött a háború és a forradalom, amely végeredményben a földosztás jegyeiben folyt le. Egymillió holdat osztott ki a kormány, melynek élén állottam. Ha van valami, ami azt bizonyítja, hogy nagyatádi Szabó István nagy ember volt,­­az az, hogy nem a saját fajtájú kisgazdának adta a földet, ha­nem a proletárnak, mert ezzel megakadályozta, hogy a proletártömegek még alacsonyabb színvonalra sü­ly­­lyedjenek a kenyérkereset terén, ha a nagybirtok más kategóriáknak osztatik oda. Mi lett volna, ha nem ezeknek a kategóriáknak adjuk a földet? Az a 770.000 ember, nemcsak hogy nem jutván földhöz, de elveszítvén egymillió hold föld kenyérkereseti alkal­mát is, százszorosan rosszabb helyzetbe jutott volna. Rassay Károly (szabadelvű): De ingyen honfog­lalást akarnak, nem ellenértékkel. Gróf Bethlen: Itt van egy alkalom, hogy az úgy­szólván egyedül megmaradt nagy keresztény tőkék ilyen elhelyezkedést kaphassanak. Elsőrangú közgaz­dasági szakemberekből tanácsot kellene összeállítani, amely az illető birtokosnak tanáccsal állna rendel­kezésre s az első években egyéb tekintetben is segít­ségére sietne, hogy ne vállaljanak olyan kockázato­kat, amelyek mindenkit visszariasztanak. A pénzügy­­miniszternek pedig ebben bizonyos jövedelemadó­kedvezményeket kellene adnia. Sokszorosan ki fog fizetődni ez a rendszer, ha valóban sikerül nagy ke­resztény tőkéket ipari vállalatokban angazsáltatni. Ez annyit jelent, hogy azoknak igazgatásában részt fog venni az a tőke és ha Önök a keresztény ifjúság elhelyezkedéséről naponként beszédeket mondanak, nem lesz-e könnyebb akkor az elhelyezkedés ezen a réren,­mintha erőszakos eszközökkel akarják kikény­szeríteni? Ez magának az iparnak, a vállalkozásnak is legnagyobb érdeke, mert az, hogy Magyarországon iparellenes hangulat van, annak a következménye, hogy az ingótőke tényleg túlnyomó nagy többségben nem keresztény kezekben van és ennek folytán az antiszemitizmus iparellenes formában éli ki magát és nem engedi, hogy az egészséges közgazdasági elvek érvényesítésével ez a helyzet az országban megvál­tozzék . Ne akarjunk kényszereszközökkel birtokpolitikát csinálni.­ ­­ Másik kifogásom a javaslattal szemben, hogy áldozatot követel, de a kötöttbirtoknak csak egyik kategóriájától. Itt vannak az alapok, az alapítvá­nyok, a községi, városi és egyházi birtokok. Az ala­pok, alapítványok együttvéve 198 ezer, a városi és községi birtokok 923 ezer, az egyházi birtokok 771 ezer holdra rúgnak. Hol van megírva, hogy ennek a nagy vagyonnak­­ mind földben kell feküdnie? Ha megköveteljük a magánszemélytől, hogy megváljék földjének bizonyos részétől, amelyhez személyes szá­lak, családi tradíciók fűzik, miért kell visszariadni attól, hogy megköveteljük ugyanezt azoktól, akiket ilyen személyes szálak nem fűznek a földhöz. Annak idején megbíztam Vass miniszter urat, hogy erről a kérdésről tárgyaljon a római katolikus klérussal és tájékoztasson felfogásukról. Örömmel állapítottam meg, hogy ott megvan a hajlandóság erre és nincs nehézség abban a tekintetben, hogy ha a közérdek ezt megköveteli, ebben az esetben ők is áldozatot hoz­zanak. (Taps a baloldalon.) Olyan formában termé­szetesen, hogy a vagyon állaga ezáltal csorbát ne szenvedjen. Itt sem gondolok semmi körülmények között semmiféle kényszerintézkedésre. Legyen vége egyszer Magyarországon annak a mentalitásnak, hogy kényszereszközökkel akarjanak birtokpolitikát csinálni. (Élénk helyeslés.) Eckhardt Tibor (kisgazda): Akkor nem kell diktatúra. Felkiáltások a jobboldalon: Nincs diktatúra! Képzel őrlés! Eckhardt Tibor: Antalnak más a véleménye. Harminc évi szolgaság. Gróf Bethlen: Óva inteni a kormányt attól, hogy újra ilyen eszközödhöz nyúljon. Egyszer meg lehetett csinálni, de állandó intézménnyé tenni nem szabad, ha nem akarjuk, hogy felforgassuk népünk­nek a magántulajdon ezenségébe vetett utolsó hitét és ha nem akarjuk, hogy fr­­ati­kai küzdelmeink vég­legesen elmérgesedjenek ennek a kérdésnek a folya­mán. Ha önök a birtokos osztályra olyan törvényt hoznak, hogy harminc éven át igénybe lehet venni a földjét, aszerint, ahogyan azt előnyösnek tartják, ez annyit jelent, hogy harminc évre szolgaságba kerül ez a legfüggetlenebb magyar osztály, a másik oldalon pedig azt jelenti, hogy minden képviselőjelölt — le­gyen ellenzéki vagy kormánypárti — harminc éven át fogja mindenkinek a földjét osztani,­­úgy van! a MOD IÁN O szivarkahüvely »>T«3«..*aa;i*3««*HRRNa«*a IKERSZÜRÖS Modiano szivarkahüv©ly i?;.«g333g«giiigRjiia M ODIANO szivarkapapjr. « M » i i « M .n u i « i 1 U H I II 40 48 12 fillér fillér fillér E gyártmányok versenyen kívül álló­­minőségéért ez az aláírás szavatol. fk­ 1936. február 1. szombat« PESTI HÍRLAP ■TM'­........ Tartózkodás minden erőszakos földosztástól. Azt látom, hogy teljes dekonjunktúrával állunk szemben. Ha ma egy ilyen mechanikus földosztást nem is a proletártömegek, hanem a törpebirtokosok között indítanának meg, a legrosszabb viszonyokra lehetnénk elkészülve, mert a gazdaság menetének fordított az iránya, a nagybirtok kénytelen expanzív művelésre visszatérni, iparosodásunk stagnál, sőt ipari munkanélküliséggel állunk szemben, tőkeim­portra gondolni sem lehet, az állam beruházási tevé­kenysége úgyszólván szünetel, a kivándorlás pedig lehetetlen. Ennek lesz a következménye a születések csökkentése. Az egyke nem egyéb, mint a polgári tár­sadalom védkezése az ellen a rém ellen, hogy saját­maga családjával együtt alacsonyabb rétegekbe sü­kl­­lyedjen le, mint amilyenben ma él. (Felkiáltások: Ez az igazság!) Le kell vonni őszintén és nyíltan, nem féltve a népszerűséget, a következményeket. Ezek: tartózko­dás minden erőszakos földosztástól, megelégedés azokkal a birtokpolitikai műveletekkel, amelyek a rosszul kezelt nagy latifundiumokat bontják meg és a földek rendelkezésére bocsátása azoknak a pro­letároknak, kisbirtokosoknak és törpebirtokosoknak, akiknél ilyen kielégítés múlhatatlanul szükséges. A továbbmenti földosztásnak azonban ellene vagyok. Lesz elég föld. Ha csak azokat az adóföldeket veszem figyelembe, vagy a védelem alatt álló közép- és nagybirtokokat akarom rendezni, ezrével és ezrével fog felszabadulni a föld, amellyel birtokpolitikát le­het csinálni. Azt mondják, nem lesz ott föld, ahol szükség van rá. Ez nem változtat a helyzeten. Ezért gondolt a kormány a telepítésre. A telepítés drága és kár erre a metódusra pazarolni a kevés pénzt, mert azzal más téren sokkal jobbat és többet lehetne elérni. Mindent el kell követni, hogy a kisbirtok, a közép- és nagybirtok intenzív művelése, újból lehe­tővé váljék. Erre általános gazdasági és pénzügyi programot kell felállítani. Tessék az adózást megvál­toztatni. Tessék az agrárolló szűkítése érdekében élni azokkal a lehetőségekkel, amelyek fennállanak. Tessék az adóreformot úgy megcsinálni, hogy a kis­birtokos rétegek felmentessenek azoktól a túlzott adóktól, amelyek ma túlzottak azért, mert lementek a terményárak­ és mert a bevételek csökkentek. Akkor ezt a birtokpolitikát szervesen alátámasztjuk okos, előrelátó gazdasági politikával. Mindent meg kell tenni, hogy a nép gazdasági tudása fejlesztessék hogy az öntözést minél nagyobb stílusban felkarol­ják, ez az egyedüli módszere annak, hogy a tiszán­túli részeken kisebb területen megélhessen egy csa­lád, mert ma ott, a mellett a klíma mellett, amely minden három évből kettőt aszállyal sújt, a lakosság csak nagy területen élhet meg. Tessék az iparosodást az egész vonalon felkarolni, mert a felesleges mező­­gazdasági vanikustömegeket csak új ipar­, vállala­tokban helyezhetjük el. Kritika a javaslatról. A javaslat megtartja a hitbizományt, mint in­tézményt. Csak annyit tart meg belőle, amennyi nem akadálya annak, hogy a kisbirtokosok is földhöz jut­hassanak. Ha az a cél ezzel, hogy a latifundiális hitbizomány egy része szabaddá váljék, azt sokkal könnyebb módon is el lehet érni. Nem tudom, hogy a telepítési javaslatban bizonyos kényszerszabályok­kal ezt a felszabaduló részt nem fogják-e igénybe venni. Ennek ellene lennék, mert minden kényszer­­földosztást helytelenítek. Szabad kéz a hitbizom­ány-tulajdon­osnak az ingótőkében való elhelyezkedésbe. Én más módszert tartanék lehetőnek. Azt mon­danám a hitbizományi birtokosnak: megtarthatod egész vagyonodat hitbizományi kötöttségben, ha an­nak egy részével kivonulsz a földből és más téren ke­resel elhelyezkedést. A javaslat hibája, hogy restrin­­gálja ezt az erdőre. Szabad kezet kell adni, hogy a hitbizományi birtokos keressen házbirtokban, bá­nyavállalatban, iparban, ingótőkében stb. elhelyezke­dést. Két előnye volna ennek. Az egyik az, hogy a birtokosok jószántukból szabad megegyezés alapján az állam útmutatásai szerint kötnének eladási vagy bérleti szerződéseket. De volna egy másik nagy elő­nye is. Önök mindig arról beszélnek, hogy itt az ingó­toké kizárólag zsidó kezekben van, hogy nagy hon­foglalásra van szükség, amelynek rendjén a keresz­tény tőkék fokozatosan elfoglalják ezeket a helyeket. 3

Next