Pesti Hírlap, 1936. június (58. évfolyam, 126-147. szám)

1936-06-03 / 126. szám

BUDAPEST, 1936. K 1986 JUN. - 3. JCWfj - ij; lv 5 V t­ff i ^ r:___21.* LVIII. ÉVFOLYAM, 126. (18.964) SZÁM. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­dányszám ára (pálya­udvarokon is) 10 fillér, •vasárnaponként 32 fill., a Pesti Hírlap Vasár­­napja nélkül XZ fü­lécPesti Hírlap­­ SZERDA, JUNIUS 3 Szerkesztőségi Vilmos császár-ut 78. Telefon:­ 122—95. — Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztő­ségnél. Erzsébet-körut 11 Tel: 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhir­detések­­ élén közöljük Nagyhatalmi négyes front* írta: Nagy Emil. Az emberiség legbájosabb ünnepe — pünkösd — a természetbarátokhoz nagyon mostoha volt. Ahelyett, hogy szokásához ké­pest ragyogó, szerelmes melegséggel hirdette volna a tavasz és nyár első ölelkezésének már a pogányok által is átérzett szépségét, ezúttal villámlással és mennydörgéssel kísért felhő­­szakadást és undok szélvihart küldött reánk, mintha bizony pünkösd ünnepe nem a szelíd­­ségnek, hanem a házsártosságnak lenne a jel­képe. De a legszellemesebb francia író meg­állapítása szerint az okos embert az jellemzi, hogy minden rossz dologból ki tud szorítani valami előnyöset is s e szerint a recept szerint mi is levontuk a csúnya időből azt a követ­kezményt, hogy befelé fordulva tekintetünk­kel, saját lelkünkben kerestük azokat a han­gulatokat, amelyeket kifelé a nagy természet ezúttal megtagadott tőlünk s miután mostaná­ban belső világunk a külpolitika eseményeivel van a legerősebb kapcsolatban, ennek a ber­keiben keresgéltük a pünkösdi megnyugvás érzését. Ezt joggal tehettük, hisz pünkösd ün­nepe a Szentlélek eljövetelének magasztos apo­­teózisa. A Szentlélek galamb képében szállott a kétségbeesésig megzavarodott apostolok feje fölé s a gyönyörű szimbólum szerint, az égből lerepült galamb a bölcseséget jelentette. De az jelenti egyúttal a békességet is. A Szentlélek galambjának ez az egymásba fűződő kettős jelentősége sohase volt még talán annyira ak­tuális, s a bölcseség és a béke talán sohase ál­lottak még egymással olyan szoros okviszony­ban, mint manapság a külpolitikában, mert tisztára a nagy országokat intéző államférfiak bölcseségétől függ ma, hogy béke fog-e ural­kodni Európa népei közötti Flaubert, a finom francia irály atyamestere »Un coeur simple« (Egy egyszerű Szív) című pompás novellájá­ban lefest egy nagyon szegény, egyszerű cse­lédleányt, aki ajándékba kapott egy kitömött papagájt. Ágya fölé függesztette s ennek az ő egyetlen kincsének nézése olyan boldoggá tette, hogy bensejében szemrehányást tett azért az egyháznak, hogy az apostolok feje fö­lött megjelent madarat miért szerepelteti ga­lambnak s miért nem papagájnak. Ne adja az Isten, hogy megvalósuljon a szegény francia cselédleány álma s valóban a papagáj váljék, az államférfiak jelképévé a bölcseséget és bé­két magában vegyesítő pünkösdi galamb helyett. A Pesti Hírlap már ismételten és ismé­telten megírta, hogy micsoda fajta bölcseséget vár a nagy államférfiaktól, hogy a népek éle­tében végleges ,és maradandó békesség kö­szöntsön be a két nap alatt átélt pünkösdi vil­lámlás és mennydörgésszerű nemzetközi álla­pot helyett. E sorok igénytelen írója május 19-iki vezércikkében ugyanazt a gondolatot így öntötte mondatokba: — »Nekünk magyaroknak az az érde­künk, hogy Franciaország és Németország egyfelől s Anglia és Olaszország másfelől tel­jesen kibéküljenek egymással. Mert amíg ez a négy nagyhatalom a mai zavaros helyzetben van egymással szemben, addig nem lehet kilá­tás arra, hogy a dunamenti igazságtétellel fog­lalkozzanak. Ezt csak úgy érhetjük el, hogyha ez a négy nagyhatalom erkölcsi nyomást gya­korol szomszédainkra avégből, hogy a Duna mellett is legyen béke és rend...» Össze-vissza nézegettem a világlapokat !— volt rá elég időm a csúnya pünkösd alatt — s keresgéltem, hogy a nagy nemzetek intéző körei ebben a szellemben keresik-e a béke út­­ját. Dereng arra a remény, hogy igen. Az an­gol-olasz viszonylatban nagyon jó jeleket ész­lelünk s megvan annak a feltételezésére min­den jogosultság, hogy ez a két nagy nemes nemzet ,végre újból békejobbot nyújt egymás. Az angol politikai élet nyugodt folyását nagyobb botrányok ritkán zavarják. Annál fel­tűnőbb és kínosabb volt Thomas volt gyarmat­ügyi miniszternek az esete, amely kedden zá­rult le a rendkívüli parlamenti bíróság ma­rasztaló ítéletével. Az eset előzményei az április elején be­nyújtott új angol költségvetésig nyúlnak ki. Az új költségvetés több fogyasztási cikknek a vámját, köztük a tea vámját is jelentékenyen emelte. Alig néhány napra rá, hogy Chamber­lain Neville nagy költségvetési expozéja el­hangzott, rebesgetni kezdték, hogy a költség­­vetési tervezet idő előtt kipattant, akkor, ami­kor még azt mint kormánytitkot féltve őriz­ték és többen felhasználták biztosítások köté­sére s igy jogosulatlanul, kormánytitok fel­­használásával hatalmas összegeket kerestek. A gyanú csakhamar Thomas gyarmatügyi mi­niszterre, a munkáspárt egyben ■ Vezérére, MacDonald barátjára terelődött. Ugyanis az ő baráti köréhez tartozó Sir Alfred Butt konzer­vatív képviselő és Alfred Bates bankár szerez­tek ilyen módon igen nagy összegeket. A parlament vizsgáló bizottságot küldött ki, Thomas gyarmatügyi miniszter pedig még a múlt héten lemondott. A vizsgálóbizott­ság kedden hozta meg ítéletét, amely Thomas gyarmatügyi miniszterre és két barátjára va­lósággal lesújtó. A bizottság kimondotta, hogy Thomas elárulta a költségvetési titkot, melyet Butt és Bates jogosulatlan vagyonszerzésre nag s rátérnek a kölcsönös megértés ösvényére. Ezeknek a soroknak az írója talán leg­utoljára vádolható azzal, mintha nem bírna elég fogékonysággal a brit birodalom vezető államférfiainak gondolatmenete irányában. Már az elmúlt nyáron tárgyilagos és függet­len lélekkel fejtettem ki több cikkben, hogy is­merve az angol közvélemény Genf-barát han­gulatát, az angol kormány valóban nem csele­kedhetett másképen, mint hogy a szankciók politikáját támogatta, mert elvégre mégis csak az volt a helyzet, hogy egy genfi tagállam had­dal támadt egy másik genfi tagállamra. Ha ebből a helyzetből a képviselőválasztások előtt állott kormány nem vonta volna le a genfi szankciók következményét, akkor megbukott volna a­ választáson, mint a pinty. De ugyanolyan független és tárgyilagos lélekkel állapítom meg most, hogy az angol kormány egyedül csakis akkor jár el bölcsen, ha a június 16-án meginduló genfi tárgyalások során a leghatározottabban a szankciók beszün­tetése mellett tör lándzsát. Miért! Azért, mert okos ügyvéd — az államférfiak is nemzetük ügyvédei — csak addig helyez súlyt a jogi kér­désekre, ameddig bízik abban, hogy megnyeri a pert. Amint azonban nyilvánvaló és mint mon­dani szokás, a vak is látja, hogy elveszti a pert, akkor már nem igazságkeresés, hanem »Rechthaberei« ha mégis tovább erőlteti a jogi kérdéseket becsületes megegyezés helyett. Már­pedig az igazán nyilvánvaló, hogy Genf a szankciós pert elvesztette, elvesztette a fellebbezés, vagy perújítás minden reménye nélkül. Kétségtelen, hogy a szankciók sok kárt tettek Olaszország pénzügyi és gazdasági éle­tének. Hogy ezzel tisztában legyünk, elég reá­tekintenünk a Genf­ben vezetett hivatalos sta­tisztikára, mely azt mutatja, hogy 1935. év ja­nuárjában az olasz import volt ezer amerikai régi aranydollárral számítva 25.176 s ez 1936 januárjában már leesett 14.810-re, februárban 10.865-re s márciusban 5742-re, ami a szank­ciók nagy hatását mutatja. Ez a kép az olasz kivitel terén még hátrányosabb számokkal fe­jeződik ki, mert 1935. év januárjában az olasz export (ugyanúgy számítva, mint fentebb) volt 19.20­1 s ez a szám 1936 januárjában már leesett 9967-re, februárban 6722-re s végül márciusban már 1802-re esett, ami azt jelenti, hogy az olasz export a szankciók hatása alatt óriásikig szenvedett. Mindennek dacára Olaszország győzött s igazuk lett azoknak a képes plakátoknak, ame­lyekkel már az elmúlt télen elborították az olasz házak falait. Ezekből emlékül hazahoz­tam egyet magammal. Ez a színes plakát azt hirdette, hogy az olasz termelés hatalmas harci tankja darabokra tördeli a genfi szank­ciók bekerítő kőfalát. Szóról-szóra így történt, Itália győzött s Genf súlyos sebbel legyőzve fekszik a gazdasági és pénzügyi háború szank­ciós csatamezején, más szóval Genf elveszetette a pert. * Semmit se vallana angol lélekre, ha az angol kormány nem ismerné be ezt a genfi csa­tavesztést s abból sürgősen nem vonná­­le a logikai következményt, ami nem lehet más, mint csakis a szankciók lefújása, mert azok továbbfolytatása a helyzeten már nem változ­tat, ellenben végső kihatásában katasztrofáli­san) befolyásolná az európai viszonyok békés rendezésének elsőrendű gondolatát. Ennek az Thomas, a lemondott angol gyarmatügyi miniszter megsértette a költségvetési titkot. A kormány közzétette a rendkívüli bíróság vizsgálatának eredményét.­­ Thomas jogosulatlan közléseit nyerészke­dési célokra használták ki, használták fel, azonkívül Thomas, aki a váda­­kat tagadta, még hamis esküt is tett a vizsgá­lóbizottság előtt. Lesznek-e a vizsgálóbizottság ítéletének messzebb ható következményei! Azt még most nem tudjuk. A vizsgálóbizottság je­lentése alapján ugyanis mód volna arra is, hogy az államügyész vádat emeljen a volt gyarmatügyi miniszter ellen vagy a hivatali titoktartás megsértése, vagy pedig hamis eskü miatt. Ha az ügyészség vádat emelne, százöt­ven év óta most történnék meg először, hogy volt angol miniszter a vádlottak padjára ke­rül. A Baldwin-kormány azonban valószínűen kerülni fogja a botrány további szellőztetését. Thomas gyarmatügyi miniszter botrányos ese­téből nem lehet a mai angol közéletre súlyos következtetéseket levonni. Éppen ellenkezőleg: abból, hogy aktív miniszter ellen vádat lehetett emelni s a vizsgálóbizottság el is marasztalta, azt látjuk, hogy az angol parlamentarizmus és kormányzat a legszigorúbb és legtisztább er­kölcsi alapokon nyugszik. .._ London, jan. 2. A költségvetési titkok időelőtti kipattanásának botránya ügyében a kormány ked­den hivatalosan közzétette a rendkívüli bíróság je­lentését, amely elítéli Thomas, volt gyarmatügyi miniszternek, a munkáspárt volt vezérének tényke­déseit. A bíróság egyhangúan arra a megállapí­tásra jutott, hogy Thomas gyarmatügyi miniszter a költségvetés nyilvánosságrahozatala előtt bizal­mas felvilágosításokat adott két barátjának, Sir Butt Alfred konzervatív képviselőnek és Bates AU

Next