Pesti Hírlap, 1936. június (58. évfolyam, 126-147. szám)

1936-06-03 / 126. szám

fred bankárnak, az előirányzott adó- és vámeme­lésekről. Sir Butt Alfred és Bates Alfred ezeket a felvilágosításokat anyagi előnyök szerzésére hasz­nálták fel, amennyiben nagyszabású biztosításokat kötöttek a várható adó- és vámemelések ellen. A vizsgálóbizottság jelentése nem megy bele annak a kérdésnek a taglalására, hogy része volt-e Thomas miniszternek is az anyagi előnyökben, amelyeket két barátja szerzett. „Jogosulatlan közlés.“ „Úgy találjuk, hogy a folyó évi költségvetés tekintetében jogosulatlan közlés (Unauthorized disclosure) történt J. H. Thomas részéről Bates úr számára és Bates úr ezt az értesülését a maga nyerészkedési céljaira használta ki.“ Sir Butt A. képviselővel kapcsolatban a bíró­ság a következőket állapítja meg: „Úgy találjuk, hogy jogosulatlan közlés tör­­tént J. H. To­mas részéről Sir Butt A. képviselő számára a költségvetésre vonatkozó értesülések te­kintetében. Sir­ A. Butt képviselő ezt az értesülést a maga nyerészkedési céljaira használta ki.“ A jelentés hosszasan részletezi, milyen nehéz volt a bíróság munkája, tekintettel arra, hogy azt a kérdést kellett megvizsgálnia, kipattantak-e idő előtt a költségvetési titkok, amire vonatkozóan sem­miféle konkrét vád nem merült fel megnevezhető személyek ellen. A bíróság ennek ellenére egyhan­gúan arra a következtetésre jutott, hogy az idő előtt kipattant közlések forrása csakis Thomas volt­­gyarmatügyi miniszter lehetett. A kormány többi tagja, valamint a költségvetési előirányzat kidol­gozásával megbízott főhivatalnokok és az állam­nyomda személyzete fölötte állanak minden gyanú­sításnak. Azok a spekulánsok viszont, akik a költ­ségvetési titkok idő előtti kipattanásából hasznot láztak, bebizonyíthatóan Thomas miniszter baráti köréhez tartoznak. Chamberlain Neville pénzügyminiszter a mi­nisztertanács április 9-iki ülésén jelentette be azt a szándékát, hogy felemeli a jövedelemadót és a teavámokat. Másnap, április 10 én Thomas minisz­ter egy tengerparti fürdőre utazott s több napot töltött együtt régi barátjával, Bates Alfred ban­kárral, akihez húszéves barátság fűzi. A vizsgáló­bizottság jelentése behatóan ismerteti, hogy milyen szoros barátság állott fenn kettejük között. Bates bankár nemrégiben tizenötezer font sterlinget fo­lyósított Thomasnak, aki villát akart vásárolni s bár ez az összeg előlegként szerepelt a miniszter később megírandó emlékiratainak kiadási jogára, egészen bizonyos, hogy Thomas az összeg átvéte­lével anyagilag is lekötelezettjévé vált Bates ban­kárnak, ami szintén valószínűsíti azt a feltevést, hogy ellenszolgáltatásképen bizalmas információk­kal látta el barátját. A bíróság jelentése részletesen foglalkozik­­Sír Bus Alfred és Bates Alfred szerepével. A bíró­ság mérlegelve a tanúk vallomásait és magatartó­ Thomas lemond képviselői mandátumáról is. Thomas volt miniszter a bizottság jelentésé­ről vejének lakásán értesült, amely előtt nagy nép­tömeg verődött össze és a rendőröknek kellett a kapu előtt utat szorítani a sajtóképviselők számára, akik a volt miniszter nyilatkozatának meghallgatá­sára érkeztek. Szemtanúk állítása szerint Thomas, amidőn a bíróság döntését közölték vele, megtánto­­rodott, mintha csapás érte volna és eleinte szinte kővémeredten bámult. Hosszú időbe tellett, amíg összeszedte magát és ügyvédje segítségével elkészí­tette nyilatkozatát, amelyet izgalomtól rekedt han­gon lassan olvasott fel: — Amiként mondottam és eskü alatt is val­lottam a bíróság előtt, — mondotta Thomas — soha nem árultam el senkinek semmiféle költségvetési titkot. Lelkiismer­etem tiszta. Mihelyt hallottam, hogy nevemet említették ez ügyben, azonnal vizs­gálatot követeltem és magam ajánlottam fel önként segítségemet a bíróságnak. Azokat az embereket, akik vallomásuk során ügyleteikbe kevertek, soha nem láttam és nem is hallottam felőlük. A vizsgálat befejeztekor azonnal lemondtam tárcámról, mert féltékenyen őrködni akarok azon a magas erkölcsi színvonalon, amelyet mindig fenntartottam. A világ sohasem fogja megtudni, milyen mélyen gázoltak becsületemben és egyetlen támaszom barátaim és családom biztatása volt. A legelső alkalommal vá­lasztóimhoz akarok fordulni, akiknek bizalmát oly régóta élvezem. A választókra vonatkozó célzás nyilván azt jelenti, hogy Thomas alkotmányos szokás szerint a képviselőséggel összeférhetetlen jelképes állásért fog folyamodni, mert más módon angol képviselő nem mondhat le mandátumáról. London, jan. 2. Politikai körökben nem kétel­kednek abban, hogy Thomas lemond mandátumairól. igazságnak nyilvánvaló voltán nem változtat a tragikus sorsú négusnak Genfben megjelenése s a vesztes partnernek, Genfnek teendő szem­rehányása se . . .* Hogy az olasz győzelmet mi idézte elő, arról sokat lehet írni, de röviden ideiktatom azt, amit január 8-án megjelent s Capriban írt cikkemben mondtam, amikor a Pesti Hírlap cserevonatával Itáliában jártam. .. »Az abesszin törekvés az olasz népies imperialista politika sarkkövévé tétetett. Ilyenfajta imperialista politikát még nem lá­tott a világ. Azelőtt császárok személyes poli­tikája volt az imperializmus, most ez az eszme ennek a lelkes optimista népnek legsajátosabb szívü­gyévé tétetett s lelkükben kitéphetetlen gyökeret vert az a gondolat, hogy a Duce abesz­­színiai végcélja egy afrikai fekete olasz hatal­mas királyság olasz trikolorral a négus palo­táján . . . Nemzeti dicsőség és becsület kér­désévé vált az az eszme, hogy egész Abesszínia plasz legyen« ... Ez a januári olasz lélekfestésem megadja a választ arra a kérdésre, hogy miért kellett győznie Olaszországnak s erről ma már többet beszélni nem érdemes. Az angol kormány a be­állott helyzetből csakis egy gyakorlati követe­tkezményt vonhat le s ez nem lehet más, mint csakis a szankciók sürgős megszüntetése s vég­leges okos afrikai megegyezés a két nagy or­szág között, amit a fehér faj afrikai impé­riuma is sürgősen követel s amit az európai viszonyok rendezése szintén kikerülhetetlenné tesz. Nincs kétségem az iránt, hogy ez így is lesz s akkor reményteli lélekkel tekinthetünk újra a dunai probléma helyes elrendezése felé is, amiben Franciaországot az egymással meg­­békült Anglia és Itália csakis kedvezően befo­lyásolhatják a békéhez nélkülözhetetlen igaz­ságos megoldás irányában. Mi magyarok ilyen dunai elrendezésben készséges örömmel ve­szünk részt, hisz — amint a Pesti Hírlap már számtalanszor kifejtette —, a mi vágyunk a szomszédokkal való fenntartás nélküli békés viszony, aminek természetesen feltételei van­nak, nem illúziók világába tartozóan, hanem a nemes magyar önmérséklet, becsület és lét­érdekeink jegyében.­ De mindez, amit eddig elmondtam, az európai nemzetközi panorámának csak az egyik képe. Az angol-olasz megbékélés mellett nélkülözhetetlenül szükséges egy francia-né­met őszinte megbékülés is. Ez se lehetetlen, sőt ha nem lenne meg, az nagy szegénységi bi­zonyítvány lenne mindkét országra. Ezt a kér­dést különösen szépen, nemesen és tárgyilago­san független lélekkel boncolja gróf Bethlen István a Pesti Napló pünkösdi számában meg­jelent külpolitikai cikkében. Álláspontja sze­rint a megoldás kulcsa a Német Birodalom ve­zetőinek kezében van, amennyiben onnan kell kiindulnia olyan véglegesen megnyugtató gesztusnak, mely szerint Ausztria független­ségét és minden Anschluss-fenyegetéstől men­tesítését a Német Birodalom terveit illetőleg minden kétség fölé helyezi. Igaza van abban Bethlen Istvánnak, hogy a német vezetőknek most lesz módjuk megmutatni, hogy a diplo­máciai bölcseséggel ki tudják-e egészíteni azt az eredményt, amit az Erő és elszántság mu­tatása révén a közelmúltban kivívtak nemze­tük számára a versaillesi katonai béklyók me­rész széttörésével. Ehhez én még azt teszem hozzá, hogy elválik, váljon a birodalom mos­tani vezére jobb diplomata-e, mint volt a csá­szár, aki 1896 január 3-iki Krüger-sürgönyétől kezdve végig a diplomáciai balfogások egész sorozatát követte el. Ezek végül Németország teljes nemzetközi politikai bekerítéséhez vezet­tek, amivel szemben a teuton harci erő se bizo­nyult elégségesnek. Most megint ilyenfajta es­­­hetőségbe keverednék Németország, ha nem oszlatna el minden kétséget Ausztria függet­lenségének föltétlen becsben tartását illetőleg. Bethlen István pünkösdkor kifejtett felfogá­sával egyezőleg a Pesti Hírlap is mindig azt vallotta, hogy a nagyszerű német nemzettel szemben őszinte tisztelettel és igaz nagyrabe­csüléssel viseltetünk s mint sorstársak velük együtt szeretnénk megszabadulni a párizskör­­nyéki diktátumok által reánk rakott igaztalan­­ságok alól, de ezt sohase képzeltük úgy, hogy egy elszigetelt Németországtól várnánk Ma­gyarország sorsának jobbrafordulását, ellenben ez irányban erős remény töltene el, ha egymás­sal megbékü­lt, békés társaságban látnánk Né­metországot, konstruktiv békeszerző munkában haladva előre Franciaországgal s ugyancsak egymásnak békejobbot nyújtott Angliával és Olaszországgal. Ez a négyes front új korsza­kot nyitna meg Európa történetében, megszün­tetvén a mai zilált pénzügyi, gazdasági és lelki állapotokat, amikből, ha minden úgy maradna, amint ma van, csak Európa katasztrófája származhat. Csakis ez a négyes front rendez­hetné sikerrel a dunamenti állapotokat is, ami nélkül Európában mégse lehet igazi béke s az általunk hőn óhajtott négyes nagyhatalmi front félmunkát végezne, ha a rombadőlt mon­archia helyén hol fellángolva, hol csak lappan­­góan tenyésző tűzfészek megszüntetésével nem vezetné be a Duna mellé is az igazság uralmát, amelyen kiépülhetne a mai áldatlan állapotok helyett a béke uralma, ami nekünk is szent cé­lunk s amiért a Pesti Hírlap is már sok év óta törhetetlenül dolgozik. Angol-francia­olasz-német békefront mentheti csak meg Európát. Elszigetelt Németország egyedülál­lóan a nagyhatalmak mellett, csak bajt hoz­hatna az egész európai kultúrára s végered­ményben — nehéz szatírát nem írni — éppen annak a bolsevizmusnak a malmára hajtaná a Duna vizét, amit a mai Németország Európa legnagyobb bajának tart és méltán. PESTI HÍRLAP 1986. június 3., szerda. sukat, arra a következtetésre jutott, hogy 3. H. Thomas megsértette a költségvetési titkot Bates ja­vára. Egyúttal a bíróság megállapítja, hogy Tho­mas jogosulatlan közlésének tulajdoníthatók azok a biztosítások, amelyek Sir A. Butt képviselőre nézve nyereséggel jártak. Argentína népszövetségi képviselője írásban is benyújtotta kormánya indítványát Genf. jún. 2. Argentína népszövetségi képviselője a főtitkár kérésére ma este írásban is benyújtotta kormányának azt az indítványát, amelyben a nép­­szövetségi közgyűlés egybehívását kéri. A főtitkár­ral folytatott beszélgetése után Argentína népszöv­ö­vetsége kiküldött újságírók előtt kijelentette, hogy a közgyűlést június folyamán mindenesetre egybe­hívják, hogy az olasz-abesszin helyzetet megvizs­gálják. A Népszövetség főtitkára az esti órákban megbeszélést folytatott Bova Scopa olasz kiküldöt­tel is, aki hír szerint kormánya megbízásából súlyt helyezett arra, hogy egyidejűleg a 18-as bizottsá­got is hívják egybe, mert a megtorlások esetleges felfüggesztése kérdésében egyedül ez illetékes. London, jún. 2. Eden külügyminiszter és Ma­­leran argentin nagykövet ma a Népszövetség rend­kívüli közgyűlésének esetleges összehívásáról ta­nácskoztak. A nagykövet nem hivatalos indítvány­­nyal állt elő, hanem inkább aziránt érdeklődött, milyen volna az ilyen indítvány fogadtatása. Eb­ben az ügyben Edennek, mint a népszövetségi ta­nács elnökének, kell nyilatkoznia. Anglia egyedül viselte a megtorlási politika terheit. Varsó, jún. 2. (A Pesti Hírlap tudósítójának táv­irata.) Az angol konzervatív párt három tekintélyes tagja, Earl of Mansfield, a felsőház tagja, valamint Coercy és Wise alsóházi képviselők, akik néhány na­pot Lengyelországban töltöttek, az Illustrivalny Kat­­er Codzienny tudósítója előtt keményen elítélték az Olaszország elleni megtorlások folytatását és a Rómával való kibékülést sürgették. Mind a három po­litikus kijelentette, hogy Angliának jóformán egye­dül kellett viselnie a megtorlási politika terheit. Az angol földközitengeri hajóraj mozgósítása eddig hét­millió font sterlingbe került, nem szólva azokról a súlyos károkról, amelyeket a megtorlások végrehaj­tása az angol kivitelnek és hajózásnak okozott. Ang­lia a maga saját érdekeit — mondotta a három poli­tikus­­— a Népszövetség nélkül is megvédheti. Azokat az áldozatokat, amelyeket Anglia eddig a genfi intéz­ményekért hozott, az angol közvélemény jórésze már nem helyesli. Az angol-olasz ellentét kiélesedése vol­taképpen csak Oroszországnak válnék hasznára. (Si.) Hóman kultuszminiszter visszaérkezett Németországból. Hóman Bálint közoktatásügyi miniszter egyhe­tes németországi tartózkodása után vasárnap vissza­érkezett Budapestre. A minisztert a pályaudvaron Mackensen német köv­et és a kultuszminisztérium vezető tisztviselői fogadták. A határról Hóman kultuszminiszter Bust biro­dalmi nevelésügyi miniszternek a következő táviratot küldte: — A német birodalom határán gondolatban mégegyszer végigtekintek azoknak a nagy és mara­dandó benyomásoknak a sorozatán, amelyeket a ma­­gyar-ném­et kulturális egyezmény kiegészítése átkai­méval nyertem­. Engedje meg Nagyméltóságod, hogy hálámnak adjak kifejezést, apaiért a német kormány és nép kitűnő vendégbarátságát élvezhettem.

Next