Pesti Hírlap, 1936. június (58. évfolyam, 126-147. szám)
1936-06-03 / 126. szám
fred bankárnak, az előirányzott adó- és vámemelésekről. Sir Butt Alfred és Bates Alfred ezeket a felvilágosításokat anyagi előnyök szerzésére használták fel, amennyiben nagyszabású biztosításokat kötöttek a várható adó- és vámemelések ellen. A vizsgálóbizottság jelentése nem megy bele annak a kérdésnek a taglalására, hogy része volt-e Thomas miniszternek is az anyagi előnyökben, amelyeket két barátja szerzett. „Jogosulatlan közlés.“ „Úgy találjuk, hogy a folyó évi költségvetés tekintetében jogosulatlan közlés (Unauthorized disclosure) történt J. H. Thomas részéről Bates úr számára és Bates úr ezt az értesülését a maga nyerészkedési céljaira használta ki.“ Sir Butt A. képviselővel kapcsolatban a bíróság a következőket állapítja meg: „Úgy találjuk, hogy jogosulatlan közlés történt J. H. Tomas részéről Sir Butt A. képviselő számára a költségvetésre vonatkozó értesülések tekintetében. Sir A. Butt képviselő ezt az értesülést a maga nyerészkedési céljaira használta ki.“ A jelentés hosszasan részletezi, milyen nehéz volt a bíróság munkája, tekintettel arra, hogy azt a kérdést kellett megvizsgálnia, kipattantak-e idő előtt a költségvetési titkok, amire vonatkozóan semmiféle konkrét vád nem merült fel megnevezhető személyek ellen. A bíróság ennek ellenére egyhangúan arra a következtetésre jutott, hogy az idő előtt kipattant közlések forrása csakis Thomas voltgyarmatügyi miniszter lehetett. A kormány többi tagja, valamint a költségvetési előirányzat kidolgozásával megbízott főhivatalnokok és az államnyomda személyzete fölötte állanak minden gyanúsításnak. Azok a spekulánsok viszont, akik a költségvetési titkok idő előtti kipattanásából hasznot láztak, bebizonyíthatóan Thomas miniszter baráti köréhez tartoznak. Chamberlain Neville pénzügyminiszter a minisztertanács április 9-iki ülésén jelentette be azt a szándékát, hogy felemeli a jövedelemadót és a teavámokat. Másnap, április 10 én Thomas miniszter egy tengerparti fürdőre utazott s több napot töltött együtt régi barátjával, Bates Alfred bankárral, akihez húszéves barátság fűzi. A vizsgálóbizottság jelentése behatóan ismerteti, hogy milyen szoros barátság állott fenn kettejük között. Bates bankár nemrégiben tizenötezer font sterlinget folyósított Thomasnak, aki villát akart vásárolni s bár ez az összeg előlegként szerepelt a miniszter később megírandó emlékiratainak kiadási jogára, egészen bizonyos, hogy Thomas az összeg átvételével anyagilag is lekötelezettjévé vált Bates bankárnak, ami szintén valószínűsíti azt a feltevést, hogy ellenszolgáltatásképen bizalmas információkkal látta el barátját. A bíróság jelentése részletesen foglalkozikSír Bus Alfred és Bates Alfred szerepével. A bíróság mérlegelve a tanúk vallomásait és magatartó Thomas lemond képviselői mandátumáról is. Thomas volt miniszter a bizottság jelentéséről vejének lakásán értesült, amely előtt nagy néptömeg verődött össze és a rendőröknek kellett a kapu előtt utat szorítani a sajtóképviselők számára, akik a volt miniszter nyilatkozatának meghallgatására érkeztek. Szemtanúk állítása szerint Thomas, amidőn a bíróság döntését közölték vele, megtántorodott, mintha csapás érte volna és eleinte szinte kővémeredten bámult. Hosszú időbe tellett, amíg összeszedte magát és ügyvédje segítségével elkészítette nyilatkozatát, amelyet izgalomtól rekedt hangon lassan olvasott fel: — Amiként mondottam és eskü alatt is vallottam a bíróság előtt, — mondotta Thomas — soha nem árultam el senkinek semmiféle költségvetési titkot. Lelkiismeretem tiszta. Mihelyt hallottam, hogy nevemet említették ez ügyben, azonnal vizsgálatot követeltem és magam ajánlottam fel önként segítségemet a bíróságnak. Azokat az embereket, akik vallomásuk során ügyleteikbe kevertek, soha nem láttam és nem is hallottam felőlük. A vizsgálat befejeztekor azonnal lemondtam tárcámról, mert féltékenyen őrködni akarok azon a magas erkölcsi színvonalon, amelyet mindig fenntartottam. A világ sohasem fogja megtudni, milyen mélyen gázoltak becsületemben és egyetlen támaszom barátaim és családom biztatása volt. A legelső alkalommal választóimhoz akarok fordulni, akiknek bizalmát oly régóta élvezem. A választókra vonatkozó célzás nyilván azt jelenti, hogy Thomas alkotmányos szokás szerint a képviselőséggel összeférhetetlen jelképes állásért fog folyamodni, mert más módon angol képviselő nem mondhat le mandátumáról. London, jan. 2. Politikai körökben nem kételkednek abban, hogy Thomas lemond mandátumairól. igazságnak nyilvánvaló voltán nem változtat a tragikus sorsú négusnak Genfben megjelenése s a vesztes partnernek, Genfnek teendő szemrehányása se . . .* Hogy az olasz győzelmet mi idézte elő, arról sokat lehet írni, de röviden ideiktatom azt, amit január 8-án megjelent s Capriban írt cikkemben mondtam, amikor a Pesti Hírlap cserevonatával Itáliában jártam. .. »Az abesszin törekvés az olasz népies imperialista politika sarkkövévé tétetett. Ilyenfajta imperialista politikát még nem látott a világ. Azelőtt császárok személyes politikája volt az imperializmus, most ez az eszme ennek a lelkes optimista népnek legsajátosabb szívügyévé tétetett s lelkükben kitéphetetlen gyökeret vert az a gondolat, hogy a Duce abeszszíniai végcélja egy afrikai fekete olasz hatalmas királyság olasz trikolorral a négus palotáján . . . Nemzeti dicsőség és becsület kérdésévé vált az az eszme, hogy egész Abesszínia plasz legyen« ... Ez a januári olasz lélekfestésem megadja a választ arra a kérdésre, hogy miért kellett győznie Olaszországnak s erről ma már többet beszélni nem érdemes. Az angol kormány a beállott helyzetből csakis egy gyakorlati követetkezményt vonhat le s ez nem lehet más, mint csakis a szankciók sürgős megszüntetése s végleges okos afrikai megegyezés a két nagy ország között, amit a fehér faj afrikai impériuma is sürgősen követel s amit az európai viszonyok rendezése szintén kikerülhetetlenné tesz. Nincs kétségem az iránt, hogy ez így is lesz s akkor reményteli lélekkel tekinthetünk újra a dunai probléma helyes elrendezése felé is, amiben Franciaországot az egymással megbékült Anglia és Itália csakis kedvezően befolyásolhatják a békéhez nélkülözhetetlen igazságos megoldás irányában. Mi magyarok ilyen dunai elrendezésben készséges örömmel veszünk részt, hisz — amint a Pesti Hírlap már számtalanszor kifejtette —, a mi vágyunk a szomszédokkal való fenntartás nélküli békés viszony, aminek természetesen feltételei vannak, nem illúziók világába tartozóan, hanem a nemes magyar önmérséklet, becsület és létérdekeink jegyében. De mindez, amit eddig elmondtam, az európai nemzetközi panorámának csak az egyik képe. Az angol-olasz megbékélés mellett nélkülözhetetlenül szükséges egy francia-német őszinte megbékülés is. Ez se lehetetlen, sőt ha nem lenne meg, az nagy szegénységi bizonyítvány lenne mindkét országra. Ezt a kérdést különösen szépen, nemesen és tárgyilagosan független lélekkel boncolja gróf Bethlen István a Pesti Napló pünkösdi számában megjelent külpolitikai cikkében. Álláspontja szerint a megoldás kulcsa a Német Birodalom vezetőinek kezében van, amennyiben onnan kell kiindulnia olyan véglegesen megnyugtató gesztusnak, mely szerint Ausztria függetlenségét és minden Anschluss-fenyegetéstől mentesítését a Német Birodalom terveit illetőleg minden kétség fölé helyezi. Igaza van abban Bethlen Istvánnak, hogy a német vezetőknek most lesz módjuk megmutatni, hogy a diplomáciai bölcseséggel ki tudják-e egészíteni azt az eredményt, amit az Erő és elszántság mutatása révén a közelmúltban kivívtak nemzetük számára a versaillesi katonai béklyók merész széttörésével. Ehhez én még azt teszem hozzá, hogy elválik, váljon a birodalom mostani vezére jobb diplomata-e, mint volt a császár, aki 1896 január 3-iki Krüger-sürgönyétől kezdve végig a diplomáciai balfogások egész sorozatát követte el. Ezek végül Németország teljes nemzetközi politikai bekerítéséhez vezettek, amivel szemben a teuton harci erő se bizonyult elégségesnek. Most megint ilyenfajta eshetőségbe keverednék Németország, ha nem oszlatna el minden kétséget Ausztria függetlenségének föltétlen becsben tartását illetőleg. Bethlen István pünkösdkor kifejtett felfogásával egyezőleg a Pesti Hírlap is mindig azt vallotta, hogy a nagyszerű német nemzettel szemben őszinte tisztelettel és igaz nagyrabecsüléssel viseltetünk s mint sorstársak velük együtt szeretnénk megszabadulni a párizskörnyéki diktátumok által reánk rakott igaztalanságok alól, de ezt sohase képzeltük úgy, hogy egy elszigetelt Németországtól várnánk Magyarország sorsának jobbrafordulását, ellenben ez irányban erős remény töltene el, ha egymással megbékült, békés társaságban látnánk Németországot, konstruktiv békeszerző munkában haladva előre Franciaországgal s ugyancsak egymásnak békejobbot nyújtott Angliával és Olaszországgal. Ez a négyes front új korszakot nyitna meg Európa történetében, megszüntetvén a mai zilált pénzügyi, gazdasági és lelki állapotokat, amikből, ha minden úgy maradna, amint ma van, csak Európa katasztrófája származhat. Csakis ez a négyes front rendezhetné sikerrel a dunamenti állapotokat is, ami nélkül Európában mégse lehet igazi béke s az általunk hőn óhajtott négyes nagyhatalmi front félmunkát végezne, ha a rombadőlt monarchia helyén hol fellángolva, hol csak lappangóan tenyésző tűzfészek megszüntetésével nem vezetné be a Duna mellé is az igazság uralmát, amelyen kiépülhetne a mai áldatlan állapotok helyett a béke uralma, ami nekünk is szent célunk s amiért a Pesti Hírlap is már sok év óta törhetetlenül dolgozik. Angol-franciaolasz-német békefront mentheti csak meg Európát. Elszigetelt Németország egyedülállóan a nagyhatalmak mellett, csak bajt hozhatna az egész európai kultúrára s végeredményben — nehéz szatírát nem írni — éppen annak a bolsevizmusnak a malmára hajtaná a Duna vizét, amit a mai Németország Európa legnagyobb bajának tart és méltán. PESTI HÍRLAP 1986. június 3., szerda. sukat, arra a következtetésre jutott, hogy 3. H. Thomas megsértette a költségvetési titkot Bates javára. Egyúttal a bíróság megállapítja, hogy Thomas jogosulatlan közlésének tulajdoníthatók azok a biztosítások, amelyek Sir A. Butt képviselőre nézve nyereséggel jártak. Argentína népszövetségi képviselője írásban is benyújtotta kormánya indítványát Genf. jún. 2. Argentína népszövetségi képviselője a főtitkár kérésére ma este írásban is benyújtotta kormányának azt az indítványát, amelyben a népszövetségi közgyűlés egybehívását kéri. A főtitkárral folytatott beszélgetése után Argentína népszövövetsége kiküldött újságírók előtt kijelentette, hogy a közgyűlést június folyamán mindenesetre egybehívják, hogy az olasz-abesszin helyzetet megvizsgálják. A Népszövetség főtitkára az esti órákban megbeszélést folytatott Bova Scopa olasz kiküldöttel is, aki hír szerint kormánya megbízásából súlyt helyezett arra, hogy egyidejűleg a 18-as bizottságot is hívják egybe, mert a megtorlások esetleges felfüggesztése kérdésében egyedül ez illetékes. London, jún. 2. Eden külügyminiszter és Maleran argentin nagykövet ma a Népszövetség rendkívüli közgyűlésének esetleges összehívásáról tanácskoztak. A nagykövet nem hivatalos indítványnyal állt elő, hanem inkább aziránt érdeklődött, milyen volna az ilyen indítvány fogadtatása. Ebben az ügyben Edennek, mint a népszövetségi tanács elnökének, kell nyilatkoznia. Anglia egyedül viselte a megtorlási politika terheit. Varsó, jún. 2. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az angol konzervatív párt három tekintélyes tagja, Earl of Mansfield, a felsőház tagja, valamint Coercy és Wise alsóházi képviselők, akik néhány napot Lengyelországban töltöttek, az Illustrivalny Kater Codzienny tudósítója előtt keményen elítélték az Olaszország elleni megtorlások folytatását és a Rómával való kibékülést sürgették. Mind a három politikus kijelentette, hogy Angliának jóformán egyedül kellett viselnie a megtorlási politika terheit. Az angol földközitengeri hajóraj mozgósítása eddig hétmillió font sterlingbe került, nem szólva azokról a súlyos károkról, amelyeket a megtorlások végrehajtása az angol kivitelnek és hajózásnak okozott. Anglia a maga saját érdekeit — mondotta a három politikus— a Népszövetség nélkül is megvédheti. Azokat az áldozatokat, amelyeket Anglia eddig a genfi intézményekért hozott, az angol közvélemény jórésze már nem helyesli. Az angol-olasz ellentét kiélesedése voltaképpen csak Oroszországnak válnék hasznára. (Si.) Hóman kultuszminiszter visszaérkezett Németországból. Hóman Bálint közoktatásügyi miniszter egyhetes németországi tartózkodása után vasárnap visszaérkezett Budapestre. A minisztert a pályaudvaron Mackensen német követ és a kultuszminisztérium vezető tisztviselői fogadták. A határról Hóman kultuszminiszter Bust birodalmi nevelésügyi miniszternek a következő táviratot küldte: — A német birodalom határán gondolatban mégegyszer végigtekintek azoknak a nagy és maradandó benyomásoknak a sorozatán, amelyeket a magyar-német kulturális egyezmény kiegészítése átkaiméval nyertem. Engedje meg Nagyméltóságod, hogy hálámnak adjak kifejezést, apaiért a német kormány és nép kitűnő vendégbarátságát élvezhettem.