Pesti Hírlap, 1936. június (58. évfolyam, 126-147. szám)

1936-06-03 / 126. szám

Örvény felett. Irta: Nagy Ferenc kisgazda. A dolgozó magyar néprétegeknek immár fel­ismert több évtizedes tragédiája, hogy politikailag sohasem tudta teljes akarattal a maga útját járni. A céltudatos poliikai nevelést nemcsak nem adták meg ennek a népnek, hanem egyenesen megvonták tőle azok, akik legtöbbször nem a nép ér­dekével egybefonódó politikai eszméket képviseltek, nem a nép jobbvoltáért vezérkedtek, hanem saját hatalmi állásuk kiépítésére törekedtek. A politikában já­­ratlan, politikailag szervezetlen magyar nép gazda­sági érdekeinek védelmében sem tudott soha kellő súllyal fellépni s kénytelenül szenvedte el a gazda­sági, kulturális és szociális hátrányokat, anélkül, hogy a panasznál és rendszertelenül megnyilvánuló könyörgésnél tovább juthatott volna. Az alkotmá­nyos jogoknak, a népképviseletben rejlő hatalomnak az öntudatos megbecsülésére és kihasználására a mi népünk nevelve egyáltalán nem volt. A háború előtti függetlenségi politika csepegtetett ugyan sza­­badságszeretetet és függetlenségérzetet a nép lel­keire, de öntudatot, minden időkre és minden hely­zetre felkészülő hozzáértést sem a háború előtti, sem a háború utáni magyar politika nem próbált nyúj­tani a népnek. Igaz, hogy a régi politikai pártok mind az alkotmányosságnak és a parlamentariz­musnak alapján állottak, önkényuralmi veszély nem fenyegette a magyar politikát, de mégis gon­dolni kellett volna arra, hogy a parlamentáris ál­­lamélet talpköve a népi ömudat s ebbe az irányba kellett volna népünk politikai nevelését terelni. : ■ A Független Kisgazdapárt igyekszik népün­ket politikailag is iskolázni s pótolni az elmulasz­tott közjogi nevelés hiányát. Ez a politikai iskolá­zás éppen az utolsó pillanatokban jött, mert azt le­hetne mondani, pontosan ennek a megindulásával vette kezdetét világszerte a parlamentarizmus elleni népi mozgalmak megindítása, egyes országokban az abszolutizmusnak népi segítséggel való alátámasz­tása. Ebben az időben kezdett meggyengülni a par­lamentáris országokban is, így imitálunk is, a po­litikai hatalmasságok népi jogtisztelete. A gazda­sági válságot, a nép anyagi helyzetének leromlását jogcímnek tekintették arra, hogy kivételes intézke­déseket teremtsenek és a parlamentarizmus látsza­tának fenntartása mellett hatalmi szóval avatkozza­nak bele olyan nagyarányú kérdésekbe, amelyeket intézni csak az spáid parlamentár­zm­hoz■■alapján álló törvényhozásnak lett volna joga. Azt azonban nem vették sérelmibe, hogy amíg ugyan a hatalmi szóval való intézkedés*­•’’nép gazdasági és szociális hely­zetét nem vitte előbbre, addig az elnyomott baloldali szélsőség helyébe ott termett a másik szélsőség, amelyik nemzeti és keresztény jelszóval kívánja az erőszaknak majdnem ugyanazt az uralmát megte­remteni, mint amelyet másik oldalon elnyomtak. A mérsékelt irányú és a népi jogegyenlőség alapján álló ellenzéki pár­ok azonban állandóan harcba állva a kormány pártjával, meg­hagyatkozott és meg­nyirbált politikai eszközeiknél fogva rövid eszten­dők alatt nem voltak képesek a népi politikai neve­lést odáig fejleszteni, h­ogy népünket teljes mérték­ben ellenállóvá tehették volna, mindennemű szélső­séggel és demagógiával szemben. Alig van kétség a tekintetben, hogy a ma­gyarországi horogkeresztes mozgalmak a­ kormány­párt jobboldali csoportjának tudtával és segítségé­vel folynak. Csak nemrég láttuk, hogy az egyik szélsőjobboldali kormánypárti képviselő választá­sán a legféktelenebb agitációt a nyilasok folytatták a kormánypárti jelölt érdekében. A vidéket félbe­maradt vagy letört szellemi egzisztenciák vezetésé­vel próbálják megfogni a nyilasok. A városokat is­mert nevű politikusok és publicisták járják s ha ki­fejezetten nem is csinálnak nyilas politikát, utánuk ennek a politikának a csirái próbálnak életrekelni. A legnyomorultabb, a legegyszerűbb magyar nép, amelyet az ellenzéki politikának sikerült eddig az egyik szélsőségtől visszatartani, most szabadon van kiszolgáltatva a másik szélsőség csábításainak s az ellenzéki politikának az iskolája által eddig nem érintett dolgozó emberek belehullanak ennek a szélsőségnek a hálójába, anélkül, hogy a hatalom a­­konszolidáció nevében visszatartaná őket és anél­kül, hogy sok-sok szerencsétlen dolgozó ember ész­revenné, hogy ezúttal is csak áldozat és semmi­esetre sem észrevett tényezője egy, a felemelését célzó mozgalomnak. A jobboldali mozgalom a dikta­tórikus hatalomnak korlátlan érvényesülésére tö­rekszik. Hívei nem lehetnek mások, közjogi érte­lemben, mint szolgák, akik a mozgalom mellé való állásukkal eleve azt akarják kifejezni, hogy min­den jogukról önként lemondanak, egy diktatórikus hatalom kedvéért. Most nem az a kérdés, hogy az agitátorok megmagyarázzák-e mindezt az egyszerű népnek, hanem arró­l van szó, hogy a magyar nép beleesik a teljes jogtalanság állapotába, anélkül, hogy az igazi parlamentarizmusnak valaha is öntuda­­tos alkotórésze lett­­volna és a maga akaratát a nép­képviseleten keresztül érvényre tudta volna juttatni. Hetven esztendő óta világosan látja mindenki a népi érvényesülés egyetlen útvonalát, amely nem más, mint a jogoknak olyan mértékű kiterjesztése és a felelősségnek olyan arányú megosz­ása, hogy mindenki joggal tarthassa magát az államélet ré­­s­zésének, H­osszú évtizedek óta folyik a harc a po­litikai jogok gyakorlásának legelemibb eszközéért a titkos választói jogért." S amikor '­évtizedek óta nem sikerült a magyar nép parlamentáris jogait az érvényesülés állapotáig eljuttatni, amikor évtizedek óta folyton csak szűkül a nemzet jobbsorsához ve­zető út, akkor az éhezésnek és teljes elhagy­atott­­ságnak a szomorú állapotát arra használják ki, hogy az elkeseredés végső állapotában sínylődő szegény néppel felelőtlen nagy ígéretek megtétele által eleve lemondhassanak boldogulásuk egyet­len eszközéről, népképviseleti jogáról is. Alkotmányosan gondolkodó ember nem kifo­gásolhatja semmiféle tisztes népi mozgalomnak az előretörését. De a turistabotokkal és boxerekkel való népi szervezkedés háborítatlan gyakorlása va­lamelyes ellentétben áll a mérsékelt és alkotmányos alapon álló ellenzéki mozgalmaknak az eddigi ható­sági kezelésével. A Független Kisgazdapártnak egyetlen vidéki vezető embere sem ragadtatta el ma­gát csak annyira is, hogy a jóizlés határát túllépte volna és mégis ezerféle mesterségesen támasztott akadállyal kellett szembekerülnie esztendők során. Ettől a párttól az ínséges vidékeken megvonták a népgyű­lési engedélyeket, nehogy alkalom és mód legyen az elégedetlenség kitörésére. Vájjon az erő­szak politikájának az elkeseredett nép körébe való átplántálása kevesebb veszélyt jelent-e a közrend szempontjából, mint a felelősséget ismerő ellenzéki pártok szervezkedése? Vájjon szabad-e Magyaror­szágon elhanyagolt népünk politikai tudatlanságát arra kihasználni, hogy azt mondják, a parlamen­tarizmus az oka a nyomorúságnak, mikor pedig ez a nép még nem is élt igazi parlamentarizmust? Sza­bad-e 1848 megkezdett vívmányait derékban ketté­törni most, amikor befejezésükre a legnagyobb szükség lenne? Az ilyen politika propagálásához, elősegítéséhez csak akkor nyújthat értelmes ember segédkezet, akár kormánypárton ül, akár ellenzé­ken, ha hiányzik belőle a néppel szemben minden felelősségérzet. Hála Istennek, az a magyar nép, amelyet hat­esztendős ellenzéki politikánkkal jogos elkeseredése mellett is megtartottunk a nyugalomnak és a fele­lősségnek útján, legtöbbször elveti magától az erő­szak­­csábításait. De mindenkinek kötelessége to­vábbra is óvni és védeni népünket a szélsőségektől, mert ha egyszer a rendetlenség tengerében a ma­gyarság alkotmányos és parlamentáris világszem­lélete süllyed el, nyomában olyan örvény támad, amely könnyen magával ragadhatja sok áldozatok­kal megmentett nemzeti önállóságunkat is. PESTI HÍRLAP 1936. Június 3., szerda. Sédeni Ambrózy György súlyos gépkocsi balesete. Ceglédbercel, jan. 2. Kedden délután a község határában gépkocsiszerencsétlenség történt. Sédeni Ambrózy György 51 éves földbirtokos, a hírneves volt úrlovas, a Mária Terézia-rend lovagja sze­mélygépkocsiján tuzséri birtokáról Budapest felé hajtatott. A gépkocsit Guroby István 26 éves gép­kocsivezető vezette. Mellette ü­lt Horváth Lajos 49 éves komornyik. Ceglédbercel határában a gépkocsi kikerült egy parasztszekeret és közvetlen utána egy kerék­párossal került szembe, aki bizonytalanul haladt. Amikor a gépkocsivezető ki akarta kerülni a ke­rékpárt, gépkocsija belefordult az árokba és há­romszor megfordult. Teteje összetörött. Ambrózy Györgynek­ bal karja eltörött, a gépkocsivezető a fején szenvedett zúzódásokat, a komornyik pedig borda- és lapockatörést s agyrázkódást, szenvedett. A sebesülteket dr. Bolgár községi orvos­­ré ré­szesítette első­segélyben, majd a kispesti mentőál­­lomásról dr. Haeffler Dénes mentőorvos vonult ki. A sebesülteket a Verebély-klinikára vitték. Megál­lapították, hogy a gépkocsival szemben haladó ke­­ rékpárt Hallaga József hajtotta. A vizsgálat megint a­ dult. . A párizskörnyéki sztrájk tovább terjed. Párizs, jan. 2. A sztrájkhelyzet egyre jobban elmérgesedik. A szakszervezetek felelős vezetői igye-­­keznek gátat vetni a mozgalom elharapódzásáinak, ennek ellenére azonban a sztrájk a fémiparban, a ké­miai és az élelmiszeriparban tovább terjed. A hely­zetet súlyosbítja az a körülmény, hogy a közeli kor­mányváltozás kilátása meglehetősen gátolja a kor­mány elő­ttőbíráskodó­i tevékenységét. A Liberté jelentése szerint a mozgalom ma már kétségtelenül forradalmi jellegű. Valószínű, hogy a munkások és a munkaadók köz­ött az egyetemes szer­ződés kidolgozása céljából megindult tárgyalások meg fognak szakadni,, mivel a gyárosok ragaszkod­nak ahhoz, hogy a munkások előzetesen hagyják el az üzemeket. A délután folyamán a szrájkhullám a repülőgép­­gyárakra, a fém- és acélipari gyárakra terjedt ki el­sősorban. Ez a hullám főleg a középnagyságú ipar­telepek munkásait érinti, akik most ugyanolyan követelésekkel állnak elő, mint a nagy ipartelepek munkásai. Egyes üzemekben, ahol kedden reggel a munka megindult, a nap folyamán a­­munkások is­mét letették a szerszámot azzal a megokolással, hogy nem tapasztalnak komoly engedékenységet a vá­lla­­latok vezetősége részéről. A Rienault- és a Billa­ncourt­­gyárban a mai nap folyamán a munkát többizben abbahagyták és ismét megkezdték. A munka abba­hagyását a szélső­jobboldali liga röpiratainak ter­jesztése idézte elő. • Esti levél, — A többkarú ember. —­­ Plato előtt a néphit azt tartotta, hogy az Isten az embert négy karral és négy lábbal te­remtette s nem volt kü­l­ön férfi és külön nő, de rosszul viselte magát a négykaru és négy­lábú ember, ezért büntetésből ketté vágatta az Isten és igy lett aztán külön asszony és kü­lön férfi. (A legenda csak azzal maradt adós, hogy Isten az asszony és a férfi teremtésével tulajdonképpen melyiket büntette meg: a nőt vagy a férfit!) A mai kor férfiáról és asszo­nyáról pedig késő századok múltán majd egy külön legenda fog átszármazni a többkarú em­berről, mert ma már meg lehet állapítani, hogy a mai kor legtöbb férfiának és nőjének egyszerre több karral és lábbal is kell dolgoz­nia, hogy­­ meg tudjon élni. Ha a természettudományt a társadalom­­tudománnyal összeházasítjuk, megsz illetik egy külön modern embertan, amely teljesen újon­nan osztályozza a különböző embereket s tu­dományosan megállapítja a fajtákat. E sze­rint legnagyobb számmal élnek a többkarú emberek. Ezek a dolgozók. Rendesen többnek adnak kenyeret. Hogyan adhat például ételt és ruhát több embernek az, aki csak két karral dolgozik! Vannak aztán másfajta többkarúak, — de ezek a ritkaságok közé tartoznak — akik száz karral is szórják a pénzt a szegényeknek, nyújtják száz és ezer embernek a munkaalkal­mat, a kenyérkeresetet. Ezek a jólelkű mun­káltatók, a különböző nemzetbeli Fordok, akik egy gyomorral esznek, de száz szívvel érez­nek. Ezek fáradhatatlan agyukban gyártják a terveket, a kalkulációkat, az akciókat, a refor­mokat, az alkotásokat, amikből emberek, csa­ládok, nemzetek élnek, boldogulnak. Vannak többagyu emberek, akik mások helyett is gon­dolkoznak. Aztán többlábúak, akik­­ kijár­nak. Százgyomruak, akik mások betevő falat­ját is fölfalják. Többnyelvűek, akik folyton beszélnek. Ezekről most nagyon stilszerű meg­emlékezni. Mert a szónoki­ apostolok és ál­apostolok korszakát éljük. Ezek a többnyelvű emberek kormányozzák most a világot. Vannak, akik igazán igét hirdetnek, a békét, a munkát, a revíziót, a jólétet. De vannak a világot kör­utazó többnyelvű emberek, akik például Bu­karesttől Párizsig, Belgrádtól Londonig és Prágától a szélrózsa minden irányában mér­ges gázokat terjesztenek. A gyűlöletnek külön ékesszólása van, amely túl harsogja a békean­gyalok imáját. Az apostol­kodásra ma külön út­levelet és külön szabadalmat kellene kiadni. Csak azoknak, akiket igazán megihlet a Szent­lélek. Van új emberfaj, amelyiknek több lelke van. Ezek tulajdonképen a lelketlenek. Homeros nyelvén valamikor Briareosnak hívták az óriásokat. Ma a szegény emberek­nek briareosokká kell változniuk, hogy el tud­ják végezni a feladatokat, amiket eléjük állít a kötelesség, a hivatásuk, vagy a tehetségük. Mert ma mindez kötelez. Még akinek csak a maga kenyerét kell megkeresni, az talán el­végezheti két karral­ is, de aki egy családnak, hivatalnak, üzletnek, vállalatnak, vagy az ál­lamnak nevezett legnagyobb vállalatnak em­berei számára is nyújt gondolatot vagy kenye­ret, munkát vagy irányítást, annak igazán nemcsak több karral, hanem több fejjel is kel­lene születnie. Több fejre még szüksége volna a szerencsés hölgyeknek, akiknek egy szezon­ban több divatos kalap jutott. Vagy azoknak a nőknek, akiknek fejét egyszerre bántja a háztartás gondja, akiknek kenyeret kell ke­resni s férjet és gyermeket gondozni. Azért, kérjük a mai modern sokkarú férfiakat, hogy, egyik karjukat mindig tartsák fönn arra, hogy gyöngéden átkarolhassák a hű feleségüket. ___ Zsolt. Nicaraguában győzött a forradalom. Managua, jún. 2. Mint hivatalosan jelentik, Sacasa államelnök megadta magát Somoza tábornoknak, a for­radalmárok vezérének és megkezdte vele a hatalom át­adására vonatkozó tárgyalásokat. Somoza tábornok az Havas Iroda tudósítója előtt kijelentette, hogy az elnöki palota és két szomszédos erősség kivételével az egész ország a forradalmárok kezében van. Csapatainak meg­tiltották, hogy a palotára lőjjenek­, hacsak a palota vé­dői rájuk nem lőjek. Somoza tábornok megalakította a forradalmi kormányt.

Next