Pesti Hírlap, 1936. június (58. évfolyam, 126-147. szám)
1936-06-03 / 126. szám
Örvény felett. Irta: Nagy Ferenc kisgazda. A dolgozó magyar néprétegeknek immár felismert több évtizedes tragédiája, hogy politikailag sohasem tudta teljes akarattal a maga útját járni. A céltudatos poliikai nevelést nemcsak nem adták meg ennek a népnek, hanem egyenesen megvonták tőle azok, akik legtöbbször nem a nép érdekével egybefonódó politikai eszméket képviseltek, nem a nép jobbvoltáért vezérkedtek, hanem saját hatalmi állásuk kiépítésére törekedtek. A politikában járatlan, politikailag szervezetlen magyar nép gazdasági érdekeinek védelmében sem tudott soha kellő súllyal fellépni s kénytelenül szenvedte el a gazdasági, kulturális és szociális hátrányokat, anélkül, hogy a panasznál és rendszertelenül megnyilvánuló könyörgésnél tovább juthatott volna. Az alkotmányos jogoknak, a népképviseletben rejlő hatalomnak az öntudatos megbecsülésére és kihasználására a mi népünk nevelve egyáltalán nem volt. A háború előtti függetlenségi politika csepegtetett ugyan szabadságszeretetet és függetlenségérzetet a nép lelkeire, de öntudatot, minden időkre és minden helyzetre felkészülő hozzáértést sem a háború előtti, sem a háború utáni magyar politika nem próbált nyújtani a népnek. Igaz, hogy a régi politikai pártok mind az alkotmányosságnak és a parlamentarizmusnak alapján állottak, önkényuralmi veszély nem fenyegette a magyar politikát, de mégis gondolni kellett volna arra, hogy a parlamentáris államélet talpköve a népi ömudat s ebbe az irányba kellett volna népünk politikai nevelését terelni. : ■ A Független Kisgazdapárt igyekszik népünket politikailag is iskolázni s pótolni az elmulasztott közjogi nevelés hiányát. Ez a politikai iskolázás éppen az utolsó pillanatokban jött, mert azt lehetne mondani, pontosan ennek a megindulásával vette kezdetét világszerte a parlamentarizmus elleni népi mozgalmak megindítása, egyes országokban az abszolutizmusnak népi segítséggel való alátámasztása. Ebben az időben kezdett meggyengülni a parlamentáris országokban is, így imitálunk is, a politikai hatalmasságok népi jogtisztelete. A gazdasági válságot, a nép anyagi helyzetének leromlását jogcímnek tekintették arra, hogy kivételes intézkedéseket teremtsenek és a parlamentarizmus látszatának fenntartása mellett hatalmi szóval avatkozzanak bele olyan nagyarányú kérdésekbe, amelyeket intézni csak az spáid parlamentárzmhoz■■alapján álló törvényhozásnak lett volna joga. Azt azonban nem vették sérelmibe, hogy amíg ugyan a hatalmi szóval való intézkedés*•’’nép gazdasági és szociális helyzetét nem vitte előbbre, addig az elnyomott baloldali szélsőség helyébe ott termett a másik szélsőség, amelyik nemzeti és keresztény jelszóval kívánja az erőszaknak majdnem ugyanazt az uralmát megteremteni, mint amelyet másik oldalon elnyomtak. A mérsékelt irányú és a népi jogegyenlőség alapján álló ellenzéki párok azonban állandóan harcba állva a kormány pártjával, meghagyatkozott és megnyirbált politikai eszközeiknél fogva rövid esztendők alatt nem voltak képesek a népi politikai nevelést odáig fejleszteni, hogy népünket teljes mértékben ellenállóvá tehették volna, mindennemű szélsőséggel és demagógiával szemben. Alig van kétség a tekintetben, hogy a magyarországi horogkeresztes mozgalmak a kormánypárt jobboldali csoportjának tudtával és segítségével folynak. Csak nemrég láttuk, hogy az egyik szélsőjobboldali kormánypárti képviselő választásán a legféktelenebb agitációt a nyilasok folytatták a kormánypárti jelölt érdekében. A vidéket félbemaradt vagy letört szellemi egzisztenciák vezetésével próbálják megfogni a nyilasok. A városokat ismert nevű politikusok és publicisták járják s ha kifejezetten nem is csinálnak nyilas politikát, utánuk ennek a politikának a csirái próbálnak életrekelni. A legnyomorultabb, a legegyszerűbb magyar nép, amelyet az ellenzéki politikának sikerült eddig az egyik szélsőségtől visszatartani, most szabadon van kiszolgáltatva a másik szélsőség csábításainak s az ellenzéki politikának az iskolája által eddig nem érintett dolgozó emberek belehullanak ennek a szélsőségnek a hálójába, anélkül, hogy a hatalom akonszolidáció nevében visszatartaná őket és anélkül, hogy sok-sok szerencsétlen dolgozó ember észrevenné, hogy ezúttal is csak áldozat és semmiesetre sem észrevett tényezője egy, a felemelését célzó mozgalomnak. A jobboldali mozgalom a diktatórikus hatalomnak korlátlan érvényesülésére törekszik. Hívei nem lehetnek mások, közjogi értelemben, mint szolgák, akik a mozgalom mellé való állásukkal eleve azt akarják kifejezni, hogy minden jogukról önként lemondanak, egy diktatórikus hatalom kedvéért. Most nem az a kérdés, hogy az agitátorok megmagyarázzák-e mindezt az egyszerű népnek, hanem arról van szó, hogy a magyar nép beleesik a teljes jogtalanság állapotába, anélkül, hogy az igazi parlamentarizmusnak valaha is öntudatos alkotórésze lettvolna és a maga akaratát a népképviseleten keresztül érvényre tudta volna juttatni. Hetven esztendő óta világosan látja mindenki a népi érvényesülés egyetlen útvonalát, amely nem más, mint a jogoknak olyan mértékű kiterjesztése és a felelősségnek olyan arányú megoszása, hogy mindenki joggal tarthassa magát az államélet részésének, Hosszú évtizedek óta folyik a harc a politikai jogok gyakorlásának legelemibb eszközéért a titkos választói jogért." S amikor 'évtizedek óta nem sikerült a magyar nép parlamentáris jogait az érvényesülés állapotáig eljuttatni, amikor évtizedek óta folyton csak szűkül a nemzet jobbsorsához vezető út, akkor az éhezésnek és teljes elhagyatottságnak a szomorú állapotát arra használják ki, hogy az elkeseredés végső állapotában sínylődő szegény néppel felelőtlen nagy ígéretek megtétele által eleve lemondhassanak boldogulásuk egyetlen eszközéről, népképviseleti jogáról is. Alkotmányosan gondolkodó ember nem kifogásolhatja semmiféle tisztes népi mozgalomnak az előretörését. De a turistabotokkal és boxerekkel való népi szervezkedés háborítatlan gyakorlása valamelyes ellentétben áll a mérsékelt és alkotmányos alapon álló ellenzéki mozgalmaknak az eddigi hatósági kezelésével. A Független Kisgazdapártnak egyetlen vidéki vezető embere sem ragadtatta el magát csak annyira is, hogy a jóizlés határát túllépte volna és mégis ezerféle mesterségesen támasztott akadállyal kellett szembekerülnie esztendők során. Ettől a párttól az ínséges vidékeken megvonták a népgyűlési engedélyeket, nehogy alkalom és mód legyen az elégedetlenség kitörésére. Vájjon az erőszak politikájának az elkeseredett nép körébe való átplántálása kevesebb veszélyt jelent-e a közrend szempontjából, mint a felelősséget ismerő ellenzéki pártok szervezkedése? Vájjon szabad-e Magyarországon elhanyagolt népünk politikai tudatlanságát arra kihasználni, hogy azt mondják, a parlamentarizmus az oka a nyomorúságnak, mikor pedig ez a nép még nem is élt igazi parlamentarizmust? Szabad-e 1848 megkezdett vívmányait derékban kettétörni most, amikor befejezésükre a legnagyobb szükség lenne? Az ilyen politika propagálásához, elősegítéséhez csak akkor nyújthat értelmes ember segédkezet, akár kormánypárton ül, akár ellenzéken, ha hiányzik belőle a néppel szemben minden felelősségérzet. Hála Istennek, az a magyar nép, amelyet hatesztendős ellenzéki politikánkkal jogos elkeseredése mellett is megtartottunk a nyugalomnak és a felelősségnek útján, legtöbbször elveti magától az erőszakcsábításait. De mindenkinek kötelessége továbbra is óvni és védeni népünket a szélsőségektől, mert ha egyszer a rendetlenség tengerében a magyarság alkotmányos és parlamentáris világszemlélete süllyed el, nyomában olyan örvény támad, amely könnyen magával ragadhatja sok áldozatokkal megmentett nemzeti önállóságunkat is. PESTI HÍRLAP 1936. Június 3., szerda. Sédeni Ambrózy György súlyos gépkocsi balesete. Ceglédbercel, jan. 2. Kedden délután a község határában gépkocsiszerencsétlenség történt. Sédeni Ambrózy György 51 éves földbirtokos, a hírneves volt úrlovas, a Mária Terézia-rend lovagja személygépkocsiján tuzséri birtokáról Budapest felé hajtatott. A gépkocsit Guroby István 26 éves gépkocsivezető vezette. Mellette ült Horváth Lajos 49 éves komornyik. Ceglédbercel határában a gépkocsi kikerült egy parasztszekeret és közvetlen utána egy kerékpárossal került szembe, aki bizonytalanul haladt. Amikor a gépkocsivezető ki akarta kerülni a kerékpárt, gépkocsija belefordult az árokba és háromszor megfordult. Teteje összetörött. Ambrózy Györgynek bal karja eltörött, a gépkocsivezető a fején szenvedett zúzódásokat, a komornyik pedig borda- és lapockatörést s agyrázkódást, szenvedett. A sebesülteket dr. Bolgár községi orvosré részesítette elsősegélyben, majd a kispesti mentőállomásról dr. Haeffler Dénes mentőorvos vonult ki. A sebesülteket a Verebély-klinikára vitték. Megállapították, hogy a gépkocsival szemben haladó ke rékpárt Hallaga József hajtotta. A vizsgálat megint a dult. . A párizskörnyéki sztrájk tovább terjed. Párizs, jan. 2. A sztrájkhelyzet egyre jobban elmérgesedik. A szakszervezetek felelős vezetői igye-keznek gátat vetni a mozgalom elharapódzásáinak, ennek ellenére azonban a sztrájk a fémiparban, a kémiai és az élelmiszeriparban tovább terjed. A helyzetet súlyosbítja az a körülmény, hogy a közeli kormányváltozás kilátása meglehetősen gátolja a kormány előttőbíráskodói tevékenységét. A Liberté jelentése szerint a mozgalom ma már kétségtelenül forradalmi jellegű. Valószínű, hogy a munkások és a munkaadók között az egyetemes szerződés kidolgozása céljából megindult tárgyalások meg fognak szakadni,, mivel a gyárosok ragaszkodnak ahhoz, hogy a munkások előzetesen hagyják el az üzemeket. A délután folyamán a szrájkhullám a repülőgépgyárakra, a fém- és acélipari gyárakra terjedt ki elsősorban. Ez a hullám főleg a középnagyságú ipartelepek munkásait érinti, akik most ugyanolyan követelésekkel állnak elő, mint a nagy ipartelepek munkásai. Egyes üzemekben, ahol kedden reggel a munka megindult, a nap folyamán amunkások ismét letették a szerszámot azzal a megokolással, hogy nem tapasztalnak komoly engedékenységet a vállalatok vezetősége részéről. A Rienault- és a Billancourtgyárban a mai nap folyamán a munkát többizben abbahagyták és ismét megkezdték. A munka abbahagyását a szélsőjobboldali liga röpiratainak terjesztése idézte elő. • Esti levél, — A többkarú ember. — Plato előtt a néphit azt tartotta, hogy az Isten az embert négy karral és négy lábbal teremtette s nem volt külön férfi és külön nő, de rosszul viselte magát a négykaru és négylábú ember, ezért büntetésből ketté vágatta az Isten és igy lett aztán külön asszony és külön férfi. (A legenda csak azzal maradt adós, hogy Isten az asszony és a férfi teremtésével tulajdonképpen melyiket büntette meg: a nőt vagy a férfit!) A mai kor férfiáról és asszonyáról pedig késő századok múltán majd egy külön legenda fog átszármazni a többkarú emberről, mert ma már meg lehet állapítani, hogy a mai kor legtöbb férfiának és nőjének egyszerre több karral és lábbal is kell dolgoznia, hogy meg tudjon élni. Ha a természettudományt a társadalomtudománnyal összeházasítjuk, megsz illetik egy külön modern embertan, amely teljesen újonnan osztályozza a különböző embereket s tudományosan megállapítja a fajtákat. E szerint legnagyobb számmal élnek a többkarú emberek. Ezek a dolgozók. Rendesen többnek adnak kenyeret. Hogyan adhat például ételt és ruhát több embernek az, aki csak két karral dolgozik! Vannak aztán másfajta többkarúak, — de ezek a ritkaságok közé tartoznak — akik száz karral is szórják a pénzt a szegényeknek, nyújtják száz és ezer embernek a munkaalkalmat, a kenyérkeresetet. Ezek a jólelkű munkáltatók, a különböző nemzetbeli Fordok, akik egy gyomorral esznek, de száz szívvel éreznek. Ezek fáradhatatlan agyukban gyártják a terveket, a kalkulációkat, az akciókat, a reformokat, az alkotásokat, amikből emberek, családok, nemzetek élnek, boldogulnak. Vannak többagyu emberek, akik mások helyett is gondolkoznak. Aztán többlábúak, akik kijárnak. Százgyomruak, akik mások betevő falatját is fölfalják. Többnyelvűek, akik folyton beszélnek. Ezekről most nagyon stilszerű megemlékezni. Mert a szónoki apostolok és álapostolok korszakát éljük. Ezek a többnyelvű emberek kormányozzák most a világot. Vannak, akik igazán igét hirdetnek, a békét, a munkát, a revíziót, a jólétet. De vannak a világot körutazó többnyelvű emberek, akik például Bukaresttől Párizsig, Belgrádtól Londonig és Prágától a szélrózsa minden irányában mérges gázokat terjesztenek. A gyűlöletnek külön ékesszólása van, amely túl harsogja a békeangyalok imáját. Az apostolkodásra ma külön útlevelet és külön szabadalmat kellene kiadni. Csak azoknak, akiket igazán megihlet a Szentlélek. Van új emberfaj, amelyiknek több lelke van. Ezek tulajdonképen a lelketlenek. Homeros nyelvén valamikor Briareosnak hívták az óriásokat. Ma a szegény embereknek briareosokká kell változniuk, hogy el tudják végezni a feladatokat, amiket eléjük állít a kötelesség, a hivatásuk, vagy a tehetségük. Mert ma mindez kötelez. Még akinek csak a maga kenyerét kell megkeresni, az talán elvégezheti két karral is, de aki egy családnak, hivatalnak, üzletnek, vállalatnak, vagy az államnak nevezett legnagyobb vállalatnak emberei számára is nyújt gondolatot vagy kenyeret, munkát vagy irányítást, annak igazán nemcsak több karral, hanem több fejjel is kellene születnie. Több fejre még szüksége volna a szerencsés hölgyeknek, akiknek egy szezonban több divatos kalap jutott. Vagy azoknak a nőknek, akiknek fejét egyszerre bántja a háztartás gondja, akiknek kenyeret kell keresni s férjet és gyermeket gondozni. Azért, kérjük a mai modern sokkarú férfiakat, hogy, egyik karjukat mindig tartsák fönn arra, hogy gyöngéden átkarolhassák a hű feleségüket. ___ Zsolt. Nicaraguában győzött a forradalom. Managua, jún. 2. Mint hivatalosan jelentik, Sacasa államelnök megadta magát Somoza tábornoknak, a forradalmárok vezérének és megkezdte vele a hatalom átadására vonatkozó tárgyalásokat. Somoza tábornok az Havas Iroda tudósítója előtt kijelentette, hogy az elnöki palota és két szomszédos erősség kivételével az egész ország a forradalmárok kezében van. Csapatainak megtiltották, hogy a palotára lőjjenek, hacsak a palota védői rájuk nem lőjek. Somoza tábornok megalakította a forradalmi kormányt.