Pesti Hírlap, 1936. augusztus (58. évfolyam, 175-198. szám)

1936-08-01 / 175. szám

2 Az etióp lázadás, Imru herceg csapata megfutamodott. Róma, júl. 31.: Addisz-Abebából jelentik, hogy az etióp lázadók ellen Addisz-Abebától délre lefolyt győzelmes harcban az olasz csapatok vesztesége je­­lentéktelen volt. A fővárosi csapatoknak egyáltalában nem volt veszteségük. A lázadók veszteségei közel ezer halottra becsülik. Accra Kassza, aki a támadást irányította, sú­lyosan megsebesült. A lázadók azt tervezték, hogy ve­lük egyidőben Imru herceg is támadást intéz Kakaki ellen, azonban az olasz bombavető repülőgépek köze­ledtére Imru herceg csapata futásban keresett me­nedéket. A Giorale d’Italia szerint az lázadást külföldi propagandának tulaj­donítják­ ,­ benszülöttekkel, elhi­tették ugyanis, hogy Addisz-Abebát rohammal köny­nyen bevehetik, mert az olaszoknak nincsenek repü­lőgépeik és elegendő élelmiszertartalákjuk sincs. Részletek a harcokról. Róma, júl. 31. Részletes jelentések­­érkeztek ar­ról a harcról, amely július 28-án Addisz-Abeba körül folyt le. A jelentések szerint abesszin felkelő csopor­­ok elrejtőztek a fővárost környező erdőben és Kassza herceg fiának vezetése alatt, rajtaütésszerű támadást kíséreltek meg a főváros ellen. A lázadók azt hitték, hogy Addisz-Abeba lakos­sága az első puskalövés hallatára szintén fellázad az olaszok ellen, a főváros abesszin lak­ossága azonban Hajlu és Kebbede herceg vezetésével az olaszok mel­lett szállt harcba és rövid idő alatt teljesen megsem­misítették a lázadó csapatot. Az olasz csapatok igen sok foglyot ejtettek, köz­tük Petros­abunát, Abesszínia püspökét, aki az ola­szok egyik legelkeseredettebb ellensége volt. A harc­ban az olasz és eritreai csapatok mellett a légi had­erő is tevékeny részt vett. A fővárosban ismét teljes a nyugalom s az élet visszatért rendes medrébe. A négus kérelme a lordok háza előtt. London, jul. 31. A lordok házában a királyi bi­zottság a parlament mindkét háza tagjainak jelenlé­tében kihirdette, hogy a király szentesítette a parla­ment által megszavazott 71 törvényjavaslatot. Az ülés során lord Noel Buxton munkáspárti fő­rend kérdezte a kormányt, támogatni fogja-e a né­­gusnak azt a kérelmét, hogy képviselőit. Abesszínia meghatalmazottjaipari, tekintsék a­ Népszövetség .lécs­közelebbi közgyűlésén. Lord Halifax főpecsétőr a kor­mány nevében kijelentette, hogy az abesszin megbí­zottak meghatalmazásának felülbírálása a Nép­szövetség dolga és Anglia képviselőie-ebben az ügy­ben a Népszövetség többi tagjával fü­ty­ült bizonyára az abban az időpontban fennforgó valamennyi lénye­ges körülmény megfontolása alapján fog határozni.­A Ház ezután október 11j­ ére napolta el üléseit.­­Alkotmányos szokás szerint felhatalmazta a lord­­kancellárt, hogy­ közérdekből ennél korábban is össze­hívhatja a Házat. Titulescu az európai Dunabizottság megszüntetését sürgeti. Párizs, júl. 31. Titulescu román külügyminiszter a Temps munkatársának hosszú interjút adott, amely­­amelyben Titulescu a Dunára vonatkozó nemzetközi statútumok revízióját követeli. Ezeket a statútumokat a békeszerződések állapították meg. Idáig a békeszer­ződések alapján két nemzetközi testület intézte az ügyeket, még­pedig a Nemzetközi Dunabizottság, amelyben valamennyi dunai állam egyformán képvi­selve van, továbbá az az európai bizottság, amelynek székhelye Galac. A Nemzetközi Dunabizottság feladata, hogy meg­őrizze a Duna nemzetköziségét, a galaci „európai bi­zottság“ pedig a Duna torkolatának forgalmát szabá­lyozza, úgy, hogy a világ minden nemzetének hajói egyformán használhassák ezt a nagy víziutat és így a középeurópai országok hajói is elérhessék a Fekete tengert. Titulescu ezeket a rendelkezéseket meg akarja most változtatni. A legközelebbi napokban a román kormány jegyzéket intéz az érdekelt hatalmakhoz, amelyben az európai bizottság feloszlatását követeli. Bukarest, jul. 31. A román sajtót élénken foglal­koztatja Titulescu külügyminiszternek a Temps-ben megjelent nyilatkozata, amelyben az európai Duna­­bizottség megszüntetését sürgette. A lapok egyhangú­lag helyeslik Titulescu állásfoglalását. A Dimineata vezércikkben foglalkozik a kérdés­sel. Az 1856-ban megalakult európai Duna-bizottsá­­got az európai nagyhatalmak erőszakolták rá Romá­niára, de ma már Románia biztosítani tudja azokat a jogokat, amelyeket eddig a Duna-bizottság gyakorolt. A lap Titulescu akcióját nemzeti akciónak minősíti. Az Adeverul szerint ugyanakkor, amikor elismer­ték Törökország felségjogait a szorosok felett, el kell, hogy ismerjék Románia szuverenitását is a román területen levő dunai kikötők felett. Románia a dunai­­kikötők rendszerének jogszerű revízióját követeli, mindamellett nincs­ szó szerződés-revízióról, hanem csak a jog helyreállításáról. Reméli, hogy Titulescu Akcióját siker fogja koronázni. PESTI HÍRLAP 1936. augusztus 1., s. Sir Robert Gower nyílt levelei­­ • az Európát fenyegető bolsevista veszedelemről „Mindennél fontosabb, hogy Magyarország megerősödjék és kivegye részét a bolsevizmus elleni védelemből London, júl. 31. Sir Robert Gower képviselő, az alsóház középeurópai csoportjának megalapítója és elnöke, a Daily Teleg­raphban vezető helyen és fel­tűnő beállításban nyílt levelet közöl, amelyben az Európát fenyegető bolsevista veszedelemre figyel­mezteti az angol közvéleményt. — Nagyon sajnálatos — írja Gower —, hogy Franciaország és Csehország a Szovjettel szövet­kezett. Indokolt az a gyanú, hogy Csehország és a Szovjet közti viszony — főként a légi haderő te­kintetében —, sokkal szívélyesebb, mint ahogyan hivatalosan bevallják. Oroszország egyetlen fő­célja a bolsevizmus terjesztése Európában. Ennek a szempontnak rendel alá minden más tekintetet és ennek előmozdítására nagyon erős, ravasz és rej­tett propagandát folytat. Hogy ez milyen súlyos veszedelmet jelent, legjobban mutatja Franciaor­szág és Spanyolország példája. Magyarország Oroszország és Nyugat­­európa közti természetes ütköző­állam, amely azonban a háború után kötött szerződések következtében nem tudja tel­jesíteni ezt a feladatát. Ennélfogva minden más tekintetnél fontosabb érdek követeli, hogy Magyarország megint erős le­gyen és gátat vethessen annak az áradatnak, amely elbontással fenyegeti civilizációnkat. A Hornig Post is nyílt levelet közöl Sir Ro­bert Gower tollából, amely a Csehország és Német­ország közti tárgyalásokból indul ki és megálla­pítja, hogy Középeurópa népeit a lehető leg­súly­sabban aggasztja az Oroszország és Csehország­­ közti bizalmas viszony. Oroszország sohasem mondott le arról a törekvéséről, hogy egész Eu­rópába széthurcolja a bolsevizmust. Oroszország és Nyugateurópa között a régi Magyarország volt az ütköző­állam, amely a háború után kötött szer­ződése következtében nem játszhat­ja" ezt a fontos " szerepét. Ezért mindennél fontosabb az, hogy Ma­gyarország megerősödjék és kivegye részét Euró­pának a bolsevizmus elleni védelméből. Sir J. Hasiam nyilt levele. A Morning Post közli egyébként Sir J. Hasiam képviselő nyílt levelét is. A képviselő utal Eden­­ külügyminiszternek hétfőn az alsóházban mondott beszédére, amely kívánatosnak minősítette a szer­ződések felülvizsgálását tárgyalások útján. Ennél­fogva a nyílt levél azt a reményt fejezi ki, hogy Magyarország és a kisantantálla­­mok képviselői rövidesen összeülnek, hogy a trianoni szerződés igazságos és bé­kés fel­vizsgálásában egyezzenek meg. Az alsóház tagjai körében igen erős az a meg­győződés, hogy ennek az ügynek az elintézését ha­ladéktalanul meg kell kezdeni. Közel­ kétszáz kép­viselő csatlakozott már az angol-magyar csoporthoz. Eden külügyminiszter kezdeményezését habozás nélkül követni kell. Nagy külpolitikai vita a francia képviselőházban. Reynaud volt miniszter a Németországgal való megegyezés szükségességét hangsúlyozta. Párizs, júl. 31. A kamarának pénteken úgy­nevezett nagy napja volt. Az ülés napirendjén fon­tos külpolitikai kérdések szerepeltek. A pénteki ülésen folytatták le a nagy érdeklődéssel várt in­­terpellációs­­vitát a spanyolországi események ügyében s ebből az alkalomból a kormány egész külpolitikája szőnyegre került, összesen 14 inter­pellációt intéztek a kormányhoz s a kamarának csaknem valamennyi pártjának képviselői terjesz­tették elő ezeket az interpellációkat. Az ülés elején Reynaud volt pénzügyminisz­ter megindokolta interpellációját, amely Blum mi­niszterelnöknek a népszövetségi közgyűlés július elsejei ülésén tett nyilatkozataira vonatkozott. A képviselő tudni akarta, hogy a kormány milyen következtetéseket vont le külügyi, belügyi és ka­tonai szempontokból a Népszövetség előtt tett hi­vatalos nyilatkozatok alapján. Reynaud rámutatott arra, hogy Blum miniszterelnök nyilatkozatainak elhangzása óta fontos események következtek be. A miniszterelnök az egész világ színe előtt jelen­tette ki, hogy Franciaország erős marad, megtartja szavát és megvalósítja az együttes biztonság elvét. Azt mondotta a miniszterelnök, hogy még a há­ború kockázatát is vállalni kell, ha a béke bizto­sításáról van szó. Reynaud kijelentette, hogy mindaddig nem lehet Európában béke, am­íg Német­ország és Franciaország között nem jön létre a közeledés.­­ ■fanhoz azonban, hogy Franciaország Németország­gal eredményesen tárgyalhasson, Franciaországnak erősnek kell lennie és ahhoz, hogy a béke ügyét megnyerje, a békehatalmak blokkjának meg kell nyernie a fegyverkezési versenyt. A szónok be­széde további során a kormánynak azt a tanácsot adta, hogy igyekezzék Olaszországgal is megértésre jutni. Reynaud képviselő ezután élesen bírálta a francia-szovjetorosz segélynyújtási egyezményt, amely — véleménye szerint — Franciaország szá­mára nem hoz majd hasznot. Nem szabad elfelej­teni, hogy az a szovjetorosz államférfi, aki az egyezményt aláírta, egyben a III. Internacionálé vezére. A spanyolországi eseményekről szólva, Rey­naud képviselő megjegyezte, hogy megbocsáthatat­lan hiba lenne, ha a két egymással szemben álló tábor egyike mellett is síkra szállna a francia kor­mány. A francia hadak útja Északafrikába Spa­nyolországon keresztül vezet, — mondotta Reynaud — majd hangoztatta, hogy egy esetleges középtengeri viszály egyet­len haszonélvezője. Ugyanúgy, mint az abesszin viszályban, Olaszország fenne. Reynaud képviselő ezután párhuzamot vont a francia és német haderő között. Behatóan és számszerűen foglalkozott a két haderő legénységi létszámával,­hadianyag készletével és mozgósítás lehetőségeivel. A képviselő­ azt akarta kimutatni, hogy Franciaország erősebb, mint ahogyan a lát­szat­ mutatja­, mégis­ arra a­ következtetésre jutott, hogy Németország katonailag fölényben van Fran­ciaország fölött. Franciaországnak védelmi had­ereje van, Németországnak pedig támadó hadereje. Németország a páncélkocsik és háborús hatóereje tekintetében felette áll Franciaországnak. A következő szónok, Mar­gain­e radikális kép­viselő kijelentette, hogy nem ért egyet Blum mi­niszterelnök genfi kijelentéseivel. A képviselő , a francia kormány ingadozó külpolitikájával szembe­helyezte Németország céltudatos külpolitikáját. Péry kommunista képviselő helyeselt a mi­niszterelnöknek és kijelentette, hogy pártja haj­landó a biztonsági politika kockázatát vállalni. A képviselő hangoztatta, hogy a német-osztrák egyez­mény nyugtalanná teszi őt és hogy a danzigi ese­mények szintén aggodalomra adnak okot. Végül elvben elutasította a kétoldalú egyezmények rend­szerét. Az ülés további során Bergely képviselő a német-francia közeledés szükségességét­­ hangoz­tatta és leszögezte, hogy mindaddig, amíg ezt a problémát nem oldják meg, elképzelhetetlen az európai béke biztosítása. Blum miniszterelnök rövid felszólalásában utalt arra, hogy az európai államok jelenlegi fegyverkezési versenyét nem állíthatják meg a kétoldalú egyezmények. A fegy­verkezési verseny mellett a kétoldalú egyezmények rendszere könnyen háborúra vezethet. Nem iehet letagadni, hogy Európa ma kevésbé fegyverkezne, mint eddigelé. Sajnos, az európai fegyverkezési rendszert mindaddig nem lehet megszüntetni, amíg az egyes államoknak akár kölcsönös segély­nyújtási egyezmények révén, akár más módon megfelelő biztonságot lehet nyújtani. Bergely kép­viselő újból felszólalt és hangoztatta, hogy a fegy­verkezési verseny az általános összeomláshoz ve­zet. Minden békejavaslatot mérlegelés tárgyává kell tenni, — mondotta Bergely képviselő — és Hitler Adolf békejavaslatát is meg kell vizsgálni, nehogy a német nép azt higyje, hogy a kancellár világbékejavaslatát Franciaország már eleve el­utasítja. A népfront pártjainak mindent el kell kö­vetniök a világbéke megmentése érdekében. Az ülés utolsó szónoka Louis-Marin, a jobb­oldal vezére volt, aki felvilágosításokat kért az öt­hatalmi értekezlettel kapcsolatban és elsősorban azt kérdezte, hogy a francia kor­mány milyen mó­don akarja pótolni a locarnói egyezményt. Az ülést ezután felfüggesztették és este tíz órakor a kamara éjszakai ülésre ült össze.”

Next