Pesti Hírlap, 1936. december (58. évfolyam, 275-298. szám)
1936-12-01 / 275. szám
maPESTI HÍRLAP 1936. december kedd. A katonai parancsnok feszes vigyázzban tesz jelentést az elnöknek. Cilinderleemelés, kézfogás. Azután a vasutak igazgatója jelenti, hogy a vonat percnyi pontossággal fog beérkeni. Cilinderleemelés, kézfogás. Közeledik a vonat.* Most a kancellár lép oda az elnökhöz, majd Schmidt államtitkár, aki egy többoldalas gépelt iratot mutat: Magyarország kormányzójának bécsi programja. Az állomásfőnök áll az elnök elé: — Ich melde gehorsamst ... A különvonat három perc múlva itt lesz . . . A hivatalos urak a sínekig leteritett vörös bársonyszőnyegre állanak. Legelős az elnök, jobbján a felesége. Még néhány percnyi idegesség, az elhelyezkedés diszkrét zaja, azután csend, s már látni meszsziről a mozdony acélorrát. Lassan, méltóságteljesen jön a vonat az Ostfahnhof öreg üvegkupolája felé, óvatosan jön, hiszen ki kell számítani, hogy a kormányzó kocsijának hátsó ajtaja a megállásnál pontosan a vörös bársonyszőnyeggel egy vonalba legyen. Jv Amikor már az üvegtető alatt dübörögnek a erekek, harsányan csendül a vezényszó. ■ — Habt acht' Kompanie recht schaut! 1 Csupán egy csattanás az egész, így hallatszik, amint a gárdaszázad katonáinak keze leszalad a puskaszijjon. Horthy Miklóst és feleségét lelkes éljennsi variancs. A katonazenekar rázendít a magyar Himnuszra, s már , látjuk a különvonat harmadik kocsijának harmadik ablakában Horthy Miklós kormányzót és feleségét. A kalapok lerepülnek és egyszerre hangosan és lelkesen feltör a torkokból: — Éljen! Éljen! Éljen a kormányzó! Csak most látszik, hogy milyen sok magyar jött el a fogadtatásra. Igaz, hogy ezúttal a bécsiek is „éljen“-t kiáltanak „hoch“ helyett. A vonat egészen lelassít. Most meg fog állni pontosan a kijelölt helyen . . . Nem, mégsem: a kocsiajtó egy méterrel előbb van, mint a vörös bársonyszőnyeg. Szegény mozdonyvezető! Horthy Miklós frissen száll le a kocsiból, lesegíti feleségét és már megy is Miklós felé. Mosolyogva fognak kezet, néhány üdvözlő szó esik, azután az osztrák szövetségi elnök a kormányzó feleségéhez lép, mély meghajlással, kézcsókkal üdvözli. Ezalatt a kormányzó Miklasnét köszönti. Miután Horthyné és Miklasné megismerkednek és személyesen üdvözlik egymást, alkormányzó kezet fog Schuschnigg kancellárral és a többi urakkal, majd az osztrák köztársaság elnökével elvonul a díszszázad előtt. A zene a magyar Himnuszt játszsza. A bácsi utca üdvösol a magyar kormányzót. Amikor a kormányzó alakja megjelenik a pályaudvar udvari várótermének utcai ajtajában, magunknak, hogy országunk közélete a döntő tényezők egymással viaskodásának arénája legyen. Nekünk céljaink eléréséhez múlhatatlanul olyan belső nemzeti egységre van szükségünk, hogy a nemzeti szuverenitás tényezői gondolatilag és érzelmileg egységes lelkiséggel dolgozzanak együtt. Természetesen vérmérsékletben, s a cselekvési ütem másképpen óhajtott gyorsaságában mindig lesz közöttük ellentét és legyen is, mert csak így haladhat előre az ország. De nem szabad közöttük olyan lelki diszharmóniának lennie, ami megnehezítené a rend és alkotmány zavartalan uralmát, s kétségessé tehetné az egyetemes nagy nemzeti célok elérésére törő nehéz munka sikerét. *31 Mindezekből az imént kifejtett elgondolásokból folyólag szilárd meggyőződésünk, hogy nem lehet választójogot adni mindenkinek, csakis abból az indokból, hogy ember. Az országok történeti és szerves fejlődésének egész közjogi szövevényét ismerve, kétségbe vonjuk annak a régebben elterjedt természetjogi tételnek a helyességét, hogy a választói jog az ember veleszületett joga. Láttuk sokfelé, hogy a közjogi téren túlhajtott emberi jogelmélet hová vitt. A tapasztalatok alapján tehát azt valljuk, hogy azok, akik az ország sorsa irányában elsősorban felelősek, nem adhatnak, vagy legalább is nem adhatnak máról holnapra szavazati jogotoknak — még ha átmenetileg nagyobb tömeget alkotnak is —, akik egészelk berendezettségüknél és ismereteiknél fogva képtelenek arra, hogy egyetemes nemzeti szempontok irányában egyáltalában gondolkozni tudjanak, hangos éljen-kiáltások fogadják. A Collegium Hungaricum és a Theresianum magyarjai állnak ott és bécsiek, akik az éljent olyan jól megtanulták. A kormányzónak szemmel láthatóan jól esik a lelkes fogadtatás. Beül az autóba, balján Miklós elnök. Amikor az autó elindul, felzúgnak a magyarok: — Éljen Horthy Miklós! A következő kocsiban Horthyné és Miklósné foglalnak helyet. Amikor elindulnak, a magyarok lelkesen megéljenezik: — Éljen Horthy Miklósné! Megéljenezik Darányi és Kánya kocsijait is. Az autók elrobognak, s a hordárok most rakják fel nagyhirtelen teherautóra a különvonat utasainak podgyászait. Egy csomóban ott állnak a kormányzói pár bőröndjei. Mindegyiken az ötágú koronás H. M. monogramm. A hordárok most emelnek fel egy félelmetes arányú koffert, rajta egy nagy, misztikus „C“ betű. Ez Kánya Kálmán bőröndje. Hiába, egy külügyminiszternek még a csomagjai is titokzatosak, néma 3esztengés az osztrák hősök emlékművénél. Háromnegyed tizenkettőkor ott állunk a Burgban az Ismeretlen Katona emlékművénél. A művésziesen világított csarnok közepén ott van az emlékkő, a tetején barna márványból ráfaragva egy összekulcsoltkezű, patrontáskás, rohamsisakos katona fekszik. Olyan az egész, mint egy kripta: gigászi kripta, fölötte a halott neve: „Den Toten des Weltkrieges“. Kintről hallatszik a magyar Himnusz: Horthy Miklós kormányzó díszes kíséretével gyalog jön át a Burg-udvaron, hogy az osztrák hősi emlékműre letegye koszorúját. Kintről, a tegnapi katona kriptái csendjébe behallatszik a mai katona tisztelgése: — Links schaut! Horthy Miklós tengernagyi díszében belép a kegyelet csarnokába, leveszi lövegét, hosszú percekig némán áll az emlékmű előtt. Amikor leteszi a koszorút, kint a zenekar rázendít a gyászos, régi katonadalra: „Ich hatt’ einen Kameraden...“ A kormányzó elolvassa az emlékmű két feliratát. Baloldalon ez áll: Erzherzog Franz Ferdinand Ermord,et in Sarajevo 28 Juni 1914. A jobboldalon pedig a következő felirat: Kaiser Karl Gestorben in der Verbannung auf Madeira 1. April 1922. A kormányzó megfordul, már indulni akar kifelé, amikor a katonazenekar rázendít az osztrák Himnuszra. SEJ Valamint nem adható meg a szavazati jog azoknak se, akik ugyanerre érzületviláguknál fogva képtelenek. Az ország sorsát csak azok intézhetik a törvényhozás útján, akik öntudatos honpolgári ítéletre képesek s akik a haza egyetemes érdekének nagy parancsszavát gondolatilag és érzületileg megérteni képesek. De ezenfelül számolni kell a nagy tömegek egy olyan további részével is, akik képesek ugyan a nemzeti érdekek öntudatos megítélésére, ellenben lelki alkatuk még olyan, hogy tökéletesen titkos és teljesen tiszta választás mellett könnyen rabjaivá válnak azoknak a lelketlen demagógoknak, akik erkölcsi korlátokat nem ismerve, az izgatás többféle módjához folyamodnak, hogy az áhított mandátumot bárminő eszközök árán megszerezzék. A nagy tömegeknek ezt a rétegét feltétlenül meg kell védeni a lelketlen izgatások ellen, különösen mostanában, amikor Trianon egyik következményeképpen nagy nálunk a szegénység a nagy néptömegekben s ezért olyan törvénybeli megoldásokat kell találni, amik gyökeresen lehetetlenné teszik, hogy bárki lelkiismeretlen izgatások segítségével képviselő lehessen vagy akár csak ideiglenesen is mandátumhoz jusson.VT Ezekben adtuk elő, ezúttal csak egészen nagy körvonalakban, azokat a teljességgel alapvető főelveket, amelyeknek az új választójogi törvény megalkotásánál elsősorban kell figyelembe jönniök, ha azt akarjuk, hogy azrszágnak olyan képviselháza legyen, amelyik a rend, társadalmi béke, szociális igazság és alkotmány négyes pillérén állva biztosítsa nagy nemzeti céljaink mennél sikeresebb elérését az előttünk álló sorsdöntő időkben. — Gott erhalte... Horthy Miklós feszes vigyázzba áll, szinte fel- repül keze a tengernagyi díszlöveghez. Koszorú a tengerész-emlékműre. Tíz perc múlva a Michaels templomban, a jobboldali első hajóban felállított tengerész-emlékmű előtt áll Magyarország kormányzója. Az arca, a szemei, a kezének egy gyengéd mozdulata, amikor gyönyörű koszorúját elhelyezi, elárulja meghatottságát. A tengerész-bajtársakra gondol: a Viribus Unitis, a Novara, a flotta névtelen hőseire emlékezik a kegyelet néma percei alatt. Most nem államfő, hanem az egykor hatalmas és félelmetes osztrák-magyar flotta utolsó parancsnoka. Legalább is mi, akik közelről láthatjuk ezt a könnyekig megható jelenetet — így érezzük és bizonyára nem is tévedünk ebben. Csendes ima , Ferenc József koporsójánál... A kapucinusok kápolnája előtt, ahol a Habsburgok sírboltja van, „hoch“-oló és „éljen“-ző tömeg várja Horthy Miklóst. A kapuban két barát áll: Fetzel és Godfried páterek, ők üdvözlik a kormányzót, amikor autójából kiszáll, hogy kegyeletes látogatást tegyen Ferenc József koporsójánál. — Már régen el akartam ide jönni, — mondja a kormányzó Frater Urbannak, aki levezeti a császári sírboltba. Lent mindenütt koporsók: díszesek és egyszerűek, császárok és császárnék, főhercegek és főhercegnők . . . Nevük, egykori magas rangjuk ott olvasható a koporsóra illesztett sárgaréztáblákon. Olyan kicsinyessé válik minden földi hiúság ebben a koporsókkal zsúfolt Habsburg-sírboltban. A kormányzó kísérete, egy pár újságíró — közöttük e sorok írója is —, alig néhány ember lehet jelen a nagyrangú halottak néma birodalmában, amikor Horthy Miklós meglátogatja Ferenc József koporsóját. Amikor a kapucinus barát megáll Ferenc József magas emelvényen nyugvó koporsója előtt, hirtelen megáll a kormányzó is. Ferenc Józseftől balra Erzsébet királyné, jobbra Rudolf trónörökös díszes koporsója áll. A légy zümmögését is meg lehetne hallani olyan csend van. A kormányzó nézi a koporsót, a szeme messze elrévedezik . . . Azután elhelyezi a koszorúját. A belső meghatottság szinte szemmel látható rajta. Ahogy a tengerészemlékműnél egy pillanatig a flottaparancsnokot láttuk, most a múlt víziós messzeségéből, az emlékezés ködfátyolában a szárnysegéd jelenik meg, aki eljött a császárhoz kegyeletes jelentkezésre. Erre gondolunk, amikor Horthy Miklós letérdel Ferenc József koporsója előtt. S mögötte is mindenki letérdel. A kormányzó imádkozik. Ha a csendet hallani lehet és vannak fokozatai, ez volt a legnagyobb csend, amit valaha hallottunk. Vége az imának. A kormányzó feláll, még egy pillantást vet Ferenc József koporsójára, azután indul tovább. Séta a halott Habsburgok néma birodalmában. Balkéz felől meglátja a Károly királyt ábrázoló domborművet, megáll, elolvassa a feliratot, néhány pillanatig nézi a tragikus sorsú uralkodó emlékművét, azután megy tovább. — Hol van a Sasfiók? — kérdezi a kapucinus barátot. Megáll Napóleon fiának koporsójánál, amelyen két friss francia nemzeti szinű szalagos csokor fekszik. Mellette, Mária Lujza francia császárné koporsóján azonban nincs virág. A kormányzó meglátogatja Ferenc József szüleit, azután Rainer főherceg koporsójához vezetteti magát. — Károly főherceg ... — figyelmezteti útközben Fráter Urban. — Oh — mondja Horthy Miklós —, az asperni győző. Egy pillanatra megáll Miksa mexikói császár, Ferenc József testvére koporsójánál. Figyelmesen elolvassa a feliratot, majd Mária Terézia szülei, VI. Károly és felesége nyugvóhelyén megnézi a saragossai ütközetet ábrázoló reliefet. — Hol van az imazsámoly, ahol Ferenc József Erzsébet királyné koporsójának régi helyén mindig imádkozott? — kérdezi a kormányzó a baráttól. Odavezetik a gyönyörű imazsármolyhoz, amit annak idején Zala György készített. Még egy pillantást vet Mária Terézia súlyos barokk koporsójára, azután megköszöni a kalauzolást és indul fel a lépcsőn, ki a Habsburgok kriptájából. . /