Pesti Hírlap, 1937. március (59. évfolyam, 49-71. szám)
1937-03-02 / 49. szám
! BAPEST, 1937. lefizetés! írrak! Iteg hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 10 fillér,vasárnaponként 32 fill., ír Pesti Hírlap Vasárnapja nélkül 12 fillér ti*. ÉVFOLYAM, 49. (19.185) 82AM. KEDD, MARCI Szerkesztőség: Tístoon császár-ut 78. Telefon: 1—122—95. Főkianóki Vilmos császár-ut 78. Tel, mint a szerkesztőségnél. Erzsébet körút 1 Tel 1—352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük. A pécsi sztrájk Háromezer bányász sztrájkol Pécsett. E háromezer magyar munkás sorsát, a pécsi sztrájk minden részletét és fejleményét fokozódó érdeklődéssel, s nem minden aggodalom nélkül figyeli a magyar társadalom. Szombaton előtántorogtak a tárnákból az éhségsztrájk résztvevői, s a Dunagőzhajózási Társaság megadta a munkásoknak azt a nyolcszázalékos bérdifferenciát, mely ürügye volt a háromnapos földalatti tüntetésnek. A hatóságok és az ország közönsége joggal hihette, hogy a bérmozgalom lezajlott, s a pécsvidéki bányák munkásai között helyreállott a nyugalom. De hétfőre a békét újabb, az előzőnél sokkal nagyobb méretű, a háromnapos erőszakos bérmozgalom lokális jelentőségét messze meghaladó, általánosabb sztrájk követte. Háromezer munkás jelentette ki, hogy szolidáris azokkal a bányászokkal, kiknek a társaság az éhségsztrájk befejezése után felmondott. Száznegyvenhat ilyen felmondás követte a pécsi sztrájkot, száznegyvenhat munkást zárt ki a társaság megtorló jellegű határozattal a tárnákból, s e felmondásokat egyrészt rendtartási, másrészt gazdasági szükségszerűséggel indokolja. Az új, nagyméretű sztrájk tehát nem bérmozgalom többé, egyszerűen hatalmi sztrájk. A pécsi bányamunkások kényszeríteni akarják a társaságot, vegye vissza mindazokat a munkásokat, akik— a munkásság zömének felfogása szerint — bűnbakjai a múlt héten lezajlott erőszakos bérmozgalmi kísérletnek. Igaz, hogy ez a sztrájk megbukott, s a munkások háromnapos éhezés után megadták magukat s önként elhagyták a bányát; de a nyolcszázalékos bérdifferencia rendezése végül is bekövetkezett, s a társaság a száznegyvenhat bányász elbocsátásával egyszer s mindenkorra elejét akarja venni annak, hogy önkényes akciók hátráltassák a jövőben is a békés termelő munkát, s egyes különösen hangos, vállalkozó szellemű, izgága, vagy szélsőséges meggyőződésű munkások rendszeresen nyugtalaníthassák az odavaló munkásság nagy tömegeit. A száznegyvenhat, akiket a Dunagőzhajózási Társaság kirekeszt üzemeiből, a helyi viszonyokkal, ismerős ellenőrző közegek felfogása szerint több ízben okozója volt már a pécsvidéki üzemzavaroknak. Minden nagy munkás társadalomban akadnak minden időben egyesek, akik nem hajlandók alávetni magukat a szervezett közösség szempontjainak, s egyéni hajlamukból következően — néha izgágaságból, de néha idegen parancsnak engedelmeskedve — minduntalan rendzavarásokat provokálnak. Nincs módunk megítélni a száznegyvenhat kizárt munkás politikai meggyőződését, nincs módunk elbírálni, csakugyan valamilyen szélső-bal mozgalmi gócot emelt-e ki a pécsi bányásztársadalomból a társaság, mikor kitiltotta tárnáiból a száznegyvenhatot? De most, mikor a kitiltásra a bányászok tömegsztrájkkal, hatalmi sztrájkkal feleltek, úgy látjuk ez az áldatlan, évek óta húzódó, minduntalan fellángoló pécsi sztrájkterület csakugyan megérett arra, hogy pártatlan vizsgálattal állapítsák meg: méltányos volt-e a társaság eljárása, kielégítők-e a pécsi bányászok bérviszonyai és életfeltételei, van-e valamilyen különös szociális sérelme az ottani munkásságnak, vagy csakugyan bujtogatók settenkednek a pécsi bányászok között? Ezek a kérdések megérettek a kivizsgálásra. A pécsi sztrájk nemcsak az érdekelt munkaadók és munkásaik ügye, a rendszeresség, az ismétlődés jellemzik e mozgalmakat. Le kell világítani végre a pécsi tárnákba. Most,amikor az ország egyes vidékei hangosak felelőtlen agitációk visszhangjától, különösen fontos, hogy az államhatalom idejében vizsgáljon meg minden olyan tömegjelenséget, amelyről feltételezhető, hogy a rendbontás, a társadalmi béke megzavarásának szándékával lappanganak ágensek mögötte. A pécsi sztrájk nem veszélytelen példa ma, amikor lelkiismeretlen izgatók minden ürügyet felhasználnak, hogy szítsák a szociális elégedetlenséget, s zavarosságukban is tetszetős jelszavakkal uszítsák egymásra a dolgozókat és dolgoztatókat. A magyar munkásság jogosult bérmozgalmait, amennyiben azok törvényes keretek között zajlanak le, a hatóságok pártatlan jóindulattal közvetítik. Semmi szükség arra, hogy nehezen dolgozó, s az általános szociális helyzet terheit felelős öntudattal viselő pécsi bányásztársadalom időről-időre erőszakos, kétségbeesett lépésekkel iparkodjon változtatni sorsán: ha követelései méltányosak, maga mögött találja a hatóságokat és a társadalom rokonszenvét is. De a pécsi bányákban történik valami, a pécsi bányákban már romboltak is, a pécsi bányászokat süti és tüzeli valami, vagy valakik. Az ország békéje nem tűri el a pécsi példát. Elég volt e tragikus, már halálos áldozatokkal is megterhelt pécsi szociális viharsaroknak áldatlan példájából: tessék békét teremteni Pécsett! S békét nem teremthet más, csak az államhatalom. Pártatlan vizsgálatot követelünk a pécsi bányákban, munkaadó- és munkás-fölötti vizsgálatot. Nem becsüljük túl a veszélyt, mikor reá mutatunk, hogy a kommunisták — mais, nálunk is — lesben állnak a vidéken és iparkodnak kihasználni minden tömeghangulatot. Ismételjük: amíg a hivatalos vizsgálat nem zajlott le, senki nem tudja, bujtogatnak-e szélsőbal agitátorok a pécsi bányákban, senki nem tudhatja, hogy a száznegyvenhat munkás, kiket a társaság most tél végén elbocsátott, áldozat-e, vagy csakugyan akadnak közöttük bujtogatók? De ez az új, nagy pécsi sztrájk, mely most háromezer munkást kényszerít, hogy erkölcsi okokból kivállalja az elbocsátottak sorsát, jeladás arra, hogy az államhatalom nem halaszthatja tovább a pártatlan beavatkozást; nemcsak joga ez, hanem sürgős kötelessége is. A külföldi társaság kénytelen lesz megérteni, hogy a magyar állam nem tűrheti tovább azt a nyugtalanító példaadást, mely sorozatosan lobban fel a pécsi bányavidéken. A hivatalos vizsgálat adatainak hiányában senkinek nincs joga antiszociális magatartással vádolni a társaságot, s nincs joga elítélni a munkások bérmozgalmát; de meg kell végre ismerni, mi az igazi oka a fojtó, szociális bányalégnek, mely, most megint háromezer munkást kényszerít tüntető tétlenségre? S a munkásság kénytelen lesz megérteni, hogy az államhatalom nem tűrheti el egyes társadalmi rétegek önkényes szociális magatartását. Vizsgálják ki az elbocsátott száznegyvenhat munkás sztrájk kísérletének igazi okát, nyugtassák meg a háromezer pécsi bányászt, teremtsenek végre rendet Pécsett. A magyar társadalom nem engedheti meg magának ez időkben a hatalmi sztrájkokfényűzését. Olyan napokat élünk, amikor a társadalmi élet minden vonatkozásában tiszta helyzetet kell teremteni. Vigyázzunk arra, hogy a társadalom alsóbb tárnáiban ne gyűljön fel a bányalég, melyben a bujtogató megvillanthatja a katasztrófa gyufalángját. " f „Az általános európai összeütközés veszedelme jelentékenyen csökkent“ mondotta Eden külügyminiszter az angol alsóház interpellációs ülésén London, márc. 1. Az alsóházban ifjabb Henderson Arthur megkérdezte a külügyminisztert, várjon a cseh kormány és az ottani német kisebbség képviselői között létrejött megegyezés előmozdítja-e az angol kormány általános európai elintézést célzó erőfeszítéseit. Eden külügyminiszter: Erről a kérdésről kimerítő jelentést várunk. Henderson és Fletcher képviselők megkérdez- ték a külügyminisztert, ki képviseli Olaszországot, illetve Abesszíniát Londonban VI. György koronázása alkalmából. Eden: Mihelyt lehetséges lesz, a kormány kimerítő lajstromot tesz közzé a koronázáson résztvevő külföldi képviselőkről. Szíveskedjenek ezt a képviselő urak bevárni. Williams konzervatív képviselő: Miért hívták meg az abesszin kormányt? Eden: A meghívót a precedenseknek megfelelően küldték ki. Alapja kizáróan a jogi helyzet. Téves volna különös politikai jelentőséget tulaj-donítani a tisztára normális eljárásnak. Leach képviselő kérdezte a külügyminisztert, ajánlani fogja-e az angol kormány a Népszövet- ség útján a spanyol háború befejezését biztosító lépések megbeszélését, különös tekintettel a népek önrendelkezési jogára és az ország függetlenségére? Eden: Minden tőlünk telhetőt elkövetünk, hogy lehetőleg hatályt szerezzünk a be nem avatkozási egyezménynek, de állandóan szem előtt tartjuk a képviselő úr által említett vonatkozásokat. Leach: Igaz-e, hogy a spanyolországi háború jogot ad a Népszövetségnek a beavatkozáshoz azon az alapon, hogy az általános európai háborúra vezethet? Eden: Szerencsére az általános európai összeütközés veszedelme jelentékenyen csökkent (Éljenzés), részben az angol kormány eljárása következtében. (Lelkes éljenzés.) Baldwin miniszterelnök ifjabb Henderson Ar-túr kérdésére kijelentette, hogy az angol kormány mindig örömmel üdvözli az Egyesült Államok kormányával való együttműködést a vám- tételek csökkentése és a nemzetközi helyzet olyan megnyugtatása körül, amely lehetővé tenné az általános leszerelés kérdésével való további foglalkozást. Az interpellációk után a Ház folytatta a fegyverkezési kölcsönjavaslat tárgyalását. Petrick Lawrence képviselő a munkáspárt nevében a javaslat olyan módosítását indítványozta, amely szerint a kormány a kölcsönfelvétel jogát a tervezett 400 millióról 200 millióra csökkentse, azzal az indokolással, hogy ez lehet a valószínű tőkeszükséglet felső határa. Neville Chamberlain kincstári kancellár a módosítást ellenezve, hangoztatta, hogy meggyőződött arról, hogy a 400 millió fontnyi kölcsönkibocsátás sem okozhatja a legcsekélyebb nehézséget a tőkepiacon és nem vezethet pénzfelhigitásra* * Pénzfelhigitás csak akkor fenyegetne, ha a fegyverkezési kölcsön messze túlhaladná az angol gazdasági élet tőkeerejét. A Ház a munkáspárt módosító indítványát 199 szavazattal 87 ellenében elvetette. A alsóház bizottsága 215 szavazattal 101 ellenében elfogadta a fegyverkezési kölcsönről szóló törvényjavaslat első szakaszát. Ez a szakasz feljontosítja a kormányt a kölcsön felvételére. „A brit kormány a spanyol kérdésben teljes mértékben támogatja a be nem avatkozás elvét“ Az alsóház ülésén Éden külügyminiszter a spanyolországi ellenőrzés kérdésében kijelentette, hogy a francia kormány a benemavatkozási egyezmény értelmében szigorú rendelkezéseket léptetett életbe, hogy önkéntesek ne léphessenek át a határon. A benemavatkozási bizottság most tárgyalja azt az ellenőrzési tervet, amely a franciaspanyol határra is kiterjed.