Pesti Hírlap, 1937. június (59. évfolyam, 121-145. szám)
1937-06-22 / 139. szám
Tovább folynak a tárgyalások a kormányzói jogkör kiterjesztése kérdésében A legutóbbi napokban hosszas és beható tanácskozások folytak a belpolitikai helyzet ezidő szerint legfontosabb problémája, a kormányzói jogkör kiterjesztése kérdéséről. Ezeken a tanácskozásokon azoknak az aggodalmaknak az eloszlatásáról volt szó, amelyek a kérdés részletei körül a törvényhozás illetékes tényezői között felmerültek. Vasárnapra aztán kiderült, hogy még további tárgyalásokra van szükség. Szombaton tudvalevőleg összeült a felsőház huszonegytagú bizottsága is, amely szintén állást foglalt a kérdésben és nagy általánosságban ugyanazokat a szempontokat emelte ki, amelyek a nemzeti egység pártja közjogi bizottságában már kifejezésre jutottak. Ezeket a megnyilatkozásokat a kormánynak szintén figyelembe kellett vennie. Vasárnap és hétfőn fontos események történtek ezzel a kérdéssel kapcsolatosan. Vasárnap Darányi Kálmán miniszterelnök megbeszélést folytatott Hóman Bálint kultuszminiszterrel, aki előzőleg kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzónál. A kultuszminiszter a kihallgatás után a kormányzóságról a miniszterelnökségre ment és Darányival tanácskozott. Nem sokkal azután, hogy Hóman Bálint eltávozott a miniszterelnöktől, Keresztes-Fischer Lajos tábornok, a kormányzó katonai irodájának főnöke kereste fel a miniszterelnököt. Hétfőn Darányi miniszterelnök megjelent a felsőházban és egy ideig részt vett a költségvetési vitában, majd tizenegy órakor a királyi palotába hajtatott és kihallgatáson jelent meg a kormányzónál. A kihallgatásról hivatalos jelentést is adtak ki, mely szerint „a miniszterelnök az időszerű kormányzati és politikai ügyekről tett szokás szerint jelentést.“ A miniszterelnök előtt Bornemisza kereskedelmi miniszter volt a kormányzónál. Bornemisza a kihallgatás során ismertette az államfő előtt a párizsi világkiállítás megnyitásával kapcsolatban a kiállítás magyar anyagát és bemutatta a Szent István-emlékév alkalmából kiadandó emlékbélyegeket. Közben a minisztrelnökségen megjelent Ivády Béla, a Nép elnöke, aki Darányi Kálmánnal folytatott megbeszélést. Ezután a miniszterelnök újból a parlamentbe ment és dolgozószobájába kérette gróf Károlyi Gyulát. Hosszabb megbeszélés kezdődött a két államférfiú között, amelyben rövid ideig részt vett Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter is. Később Lázár Andor igazságügyminisztert vonták be a miniszterelnök és Károlyi Gyula tanácskozásába, amely mindvégig a kormányzói jogkör kiterjesztésére vonatkozó törvényjavaslattal volt kapcsolatban. Gróf Károlyi Gyula a miniszterelnöktől távozóban a sajtó képviselői előtt a következőket mondotta: — A miniszterelnök úrral megbeszéltük a kormányzói jogkör kiterjesztéséről szóló javaslatot és az egyéb kérdéseket. Úgy látom, hogy a miniszterelnök úr — aki hétfőn kihallgatáson volt a kormányzó úrnál, — simán fogja megoldani a felmerült kérdéseket. Egyáltalán nem tartom valószínűnek, hogy újabb nehézségek vagy bonyodalmak merülhetnének fel a javaslat körül. Azt hiszem, hogy a törvényjavaslat új szövege minden oldalt kielégít. Károlyi Gyula távozása után a miniszterelnök még tovább tanácskozott Lázár Andor igazságügyminiszterrel. Délután három órakor ért véget megbeszélésük. A miniszterelnök távozóban a sajtó képviselőinek mindössze ennyit mondott: — A kormányzói jogkörre vonatkozó törvényjavaslatot le fogjuk tárgyalni. Egy órával később már újra együtt ült Darányi miniszterelnök Lázár igazságügyminiszterrel. Egyfolytában tárgyaltak fél hétig. Közben öt órakor telefonon a miniszterelnökségre kérették Mikecz Ödön igazságügyi államtitkárt is, aki szintén résztvett a megbeszéléseken. Este fél hétkor távozott rövid időre a miniszterelnöki palotából Lázár igazságügyminiszter. A sajtó képviselőinek kérdésére, hogy készen van-e a megegyezés, szűkszavúan csak enyit mondott: — A helyzet tisztul. Tisztább helyzetre nincs is szükség . . . Félóra múlva úja a miniszterelnökségen volt, ahol hétkor minisztertanács kezdődött, amelyen megjelent a kormányalamennyi tagja, az államtitkári karból pedig Mikecz Ödön és Tasnádi-Nagy András. A fontos miniszteri tanácskozás előbb az állami tisztviselői kinevezésekkel, majd a kormányzói jogkör kiterjesztésével foglalkozott. A minisztertanácsról hivatalosan az alábbi jelentést adták ki: A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormány tagjai Darányi Kálmán miniszterelnök elnökletével hétfőn délután hét órakor minisztertanácsot tartottak, amelyen Lázár Andor igazságügyminiszter előterjesztésében a kormányzói jogkör kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat módosított tervezetét, majd az egyes tárcák tisztviselői kinevezéseire és címadományozásaira vonatkozó előterjesztéseket tárgyalták. A minisztertanács féltizenkét órakor ért véget. A sorozatos tanácskozások és azok külsőségei is mutatják, hogy milyen körültekintő gondosságot kíván meg a kormánytól ennek a nagyfontosságú alkotmányjogi kérdésnek a rendezése. Politikai körökben azt hiszik, hogy a kormánynak sikerül elhárítani az útból a felmerült nehézségeket és hogy ez a kérdés rendeztetni fog anélkül, hogy nagyobb bonyodalmakat idézne elő a belpolitika helyzetben. PESTI HÍRLAP 1937. Június 22., kedd. Neurath a spanyolországi események miatt nem megy Londonba Berlin, jún. 21. Miután a német hadihajók elleni sorozatos vörös spanyol támadások következtében előállott helyzet nem engedi meg a birodalmi külügyminiszter távollétét Berlinből, a német kormány tegnap közölte a berlini angol nagykövettel, hogy Neurath báró tervezett londoni látogatását el kell halasztani. A be nemavatkozási bizottság döntése a Leipzig német csatahajó ügyében még sokáig elhúzódhatik A berlini sajtó nyugodt és mérsékelt hangon tárgyalja a francia kormányválságot — A Pesti Hírlap berlini tudósítójának telefonjelentése — Berlin, jan. 21. Berlin figyelmét a mai napon két jelentős esemény köti le. A csak szombaton nyilvánosságra hozott „Leipzig“-ügyben feszült érdeklődéssel várják a ma éjjel ismét összeülő londoni be nem avatkozási bizottság döntését, a második esemény pedig a Blum-kormány hajnali lemondása, amely kétségtelenül szintén erősen kihat még az amúgy is kialakulóban volt nyugateurópai helyzetre. Az első kérdésben a helyzet az, hogy az eredetileg délelőttre, majd délutánra kitűzött londoni tanácskozásokat, a legutolsó londoni jelentések szerint, valószínűleg a párizsi események következtében, éjjelre kellett halasztani. Corbin, Franciaország londoni nagykövete, az eredeti tervektől eltérően ugyanis a már szombat óta kritikussá vált párizsi helyzet következtében nem tudott a Quai d’Orsay-től kielégítő utasításokat szerezni és így kétséges, várjon éjfélig kialakul-e a párizsi helyzet annyira, hogy ez az állapot megváltozzék. Berlinben úgy tudják, hogy abban a percben, mihelyt ismét együtt lesz mind a négy hatalom állásfoglalása, a londoni be nem avatkozási konferencia haladéktalanul meghozza a döntést a Leipzig-ügyben. Eden, Grandi, Corbin és Ribbentrop döntése egyébként valószínűleg egységesen az lesz, hogy igen erélyes hangú demarsot intézzenek a valenciai kormányhoz, bár a német főváros diplomáciai köreiben az az ellenőrizhetetlen hír is járja, hogy a német birodalom az orani eset következtében egészen új tengerészeti eljárást, nevezetesen a tengeralattjáróknak a spanyol háborúból úgy a küzdő, mint ellenőrző felek részéről való teljes kikapcsolását fogja indítványozni. A Leipzig-ügy növekvő komolyságára kell különben következtetni abból a Berlinben csak este nyilvánosságra hozott feltűnő bejelentésből, amely szerint Neurath külügyminiszter éppen a Leipzigügy következtében lemondott londoni útjáról. Mi sem bizonyítja jobban a fordulat váratlanságát, mint az a tény, hogy a Wilhelmstrasse lapjának, a Berliner Börsenzeitungnak ma esti vezércikke még polemizál a Daily Telegraph-ial Neurath küszöbön álló útjának „igazi“ céljai felől. Bár a német főváros diplomáciai köreiben tudják, hogy a német kormány milyen érthető okokból fekteti széles alapokra a Leipzig körüli helyzetet, a külügyminiszter utazásának lemondása mégis igen rossz benyomást keltett. A múlt héten oly örvendetesen javult nyugateurópai légkörnek — úgy mondják itt — teljesen vége, a német-angol kibontakozási tárgyalások ismét vízbe estek. Maga a német sajtó ugyanekkor még azzal húzza alá a Leipzig-ügyet, hogy a londoni sajtóval száll vitába. Berlin tiltakozik az angol lapoknak ama megjegyzése ellen, hogy előbb mégis csak ki kellene vizsgálni a kissé titokzatos és nem is igen bizonyítható Leipzig-incidenst. A párizsi eseményeket Berlinben aránylag nyugodtabban ítélik meg. A Wilhelmstrasse kerülni akar minden olyan gesztust, amely esetleg még jobban veszélyeztetné a most újból megingott nyugateurópai helyzetet. Érdekes, hogy bizonyos német politikai körökben nem tartják kizártnak azt sem, hogy újból Blum lesz a francia miniszterelnök, vagy esetleg átveszi a külügyi tárcát. Talán erre vezethető vissza, hogy a berlini lapok Párizzsal kapcsolatos, állásfoglalása oly feltűnően tartózkodó. Chautemps miniszterelnökké való jelölését minden megjegyzés nélkül közli a sajtó, Blummal szemben pedig tulajdonképpen csak az Angriff és a Berliner Tageblatt — és ez a két lap is feltűnően tárgyilagos formában — foglal állást. Maga a hivatalos lap is arra mutat rá, hogy Franciaországban csak „felületi megbetegedésről“ van szó és hogy Blum, a szokásosan megismétlődő válságokat figyelembe véve, „francia viszonylatban még mindig igen tiszteletreméltó kormányzati kort ért el.“ A Berliner Tageblatt és Angriff egyetértenek abban is, hogy Blum nehéz helyzetét tulajdonképpen rajta kívül álló okok idézték elő és hogy a miniszterelnök különben sem feltétlen kényszerből, nem a szenátus nyíltan kijelentett bizalmatlansága miatt, hanem saját elhatározásából mondott le. A hivatalos lap rámutat arra is, hogy 1925-ben Herriot-val, 1930-ban Tardieuvel és legutóbb, 1932-ben már Lavallal is megesett, hogy a miniszterelnököknek a szenátusban lemondásra késztető pénzügyi nehézségei támadtak. A Berliner Tageblatt ehhez azt is hozzáfűzi, hogy a francia miniszterelnök tragédiája az volt, hogy elődje kinyitotta az ajtókat a bolsevista agitáció előtt és hogy éppen Blum kormányzásával esik egybe az egész spanyol polgárháború. Itteni diplomáciai körökben a német sajtónak ez az érdekes magatartása nagy feltűnést keltett. A Wilhelmstrasse este a várakozás jegyében áll. A nyílt kérdés az, hogy a Quai d’Orsay és a Downing Street további döntései mit hoznak magukkal. Doros Ferenc. Raffay Sándor ünnepi beszéde Mádosy Imre arcképének leleplezésén A Protestáns Országos Árvaegyesület hétfőn este közgyűlést tartott a Rózsák terén lévő protestáns árvaházban. Broschko G. Adolf evangélikus esperes imája után dr. Pesthy Pál titkos tanácsos, elnök javaslatára az egylet tiszteletbeli tagjává és jóvédőjévé választották az árvaház jótevőjét, Patay Tibornét, a volt pesti főispán feleségét Pesthy Pál közvetlen hangú üdvözlő szavaira Patay Tiborné válaszában ígéretet tett, hogy a protestáns összefogás érdekében hűségesen és kitartóan fog munkálkodni. A közgyűlés során leleplezték az egylet néhai elnökének, dr. Nádosy Imre volt országos főkapitánynak az arcképét, Vidovszky Béla festőművész alkotását. Dr. Raffay Sándor bányakerületi evangélikus püspök mondott ünnepi beszédet. — Az evangéliumi hit embere — mondotta többek közt Raffay püspök — leroskadhat keresztje alatt, de meg nem törik, mert az életet megbízatásnak tekinti. Nádosy Imre férfiasan helytállott azért, amit vállalt és szolgált egész az összerogyásig. Úgy élt és úgy viselkedett, mint aki tudja, hogy egyszer számot kell adnia mindarról, amit akár jó, akár rossz irányban cselekedett. — Megesett, hogy Nádosy Imre megsértette a szolgáló élet közönséges és szokásos formáit. De az élet belső törvényeit nem sértette meg soha. Az volt a gondolata, hogy nemzetének szolgál; akkor is nemeset gondolt, amikor elbukott, hitte, hogy jót tesz. Pedig a szolgálat módja nagyon gyarló volt, nemzetének is többet ártott vele, mint használt, bár senki sem akart népének kevésbé ártani, mint ő. — Nádosy Imre vallásos ember volt, aki megbecsüli a mások hitét, csak a vallástalanokkal nem hajlandó egy utat járni. Az államrendőrség tagjai számára ő rendszeresítette az évenként megismétlődő csoportos istentiszteleteket. Bámulatosan kinyílt a szíve, amikor az árvaegylet ügyeivel foglalkozhatott. Talán nemzetét is azért szerette annyira, mert olyan árvának látta . . . Nádosy Imre arcképének leleplezése után dr. Vétsel Aladár ügyész mondott beszámolót. Az elmúlt évben 108 árvát neveltek az árvaházban.