Pesti Hírlap, 1937. június (59. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-22 / 139. szám

­ Tovább folynak a tárgyalások a kormányzói jogkör kiter­jesztése kérdésében A legutóbbi napokban hosszas és beható ta­nácskozások folytak a belpolitikai helyzet ezidő­ szerint legfontosabb problémája, a kormányzói jogkör kiterjesztése kérdéséről. Ezeken a tanács­kozásokon azoknak az aggodalmaknak az elosz­latásáról volt szó, amelyek a kérdés részletei körül a törvényhozás illetékes tényezői között f­elmerültek. Vasárnapra aztán kiderült, hogy még további tárgyalásokra van szükség. Szombaton tudvalevőleg összeült a felsőház hu­­szonegytagú bizottsága is, amely szintén állást foglalt a kérdésben és nagy általánosságban ugyanazokat a szempontokat emelte ki, amelyek a nemzeti egység pártja közjogi bizottságában már kifejezésre jutottak. Ezeket a megnyilatkozá­sokat a kormánynak szintén figyelembe kellett vennie. Vasárnap és hétfőn fontos események történ­tek ezzel a kérdéssel kapcsolatosan. Vasárnap Darányi Kálmán miniszterelnök megbeszélést folytatott Hóman Bálint kultuszminiszterrel, aki előzőleg kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzónál. A kultuszminiszter a kihallgatás után a kormányzóságról a miniszterelnökségre ment és Darányival tanácskozott. Nem sokkal azután, hogy Hóman Bálint eltávozott a minisz­terelnöktől, Keresztes-Fischer Lajos tábornok, a kormányzó katonai irodájának főnöke kereste fel a miniszterelnököt. Hétfőn Darányi miniszterelnök megjelent a felsőházban és egy ideig részt vett a költségve­tési vitában, majd tizenegy órakor a királyi pa­lotába hajtatott és kihallgatáson jelent meg a kormányzónál. A kihallgatásról hivatalos jelen­tést is adtak ki, mely szerint „a miniszterelnök az időszerű kormányzati és politikai ügyekről tett szokás szerint jelentést.“ A miniszterelnök előtt Bornemisza kereskedelmi miniszter volt a kormányzónál. Bornemisza a kihallgatás során ismertette az államfő előtt a párizsi világkiállí­tás megnyitásával kapcsolatban a kiállítás ma­gyar anyagát és bemutatta a Szent István-em­­lékév alkalmából kiadandó emlékbélyegeket. Közben a minisztrelnökségen megjelent Ivády Béla, a Nép elnöke, aki Darányi Kálmánnal foly­tatott megbeszélést. Ezután a miniszterelnök új­ból a parlamentbe ment és­ dolgozószobájába ké­rette gróf Károlyi Gyulát. Hosszabb megbeszélés kezdődött a két államférfiú között, amelyben rövid ideig részt vett Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter is. Később Lázár Andor igazságügyminisztert von­ták be a miniszterelnök és Károlyi Gyula tanács­kozásába, amely mindvégig a kormányzói jogkör kiterjesztésére vonatkozó törvényjavaslattal volt kapcsolatban. Gróf Károlyi Gyula a miniszterelnöktől távo­zóban a sajtó képviselői előtt a következőket mon­dotta: — A miniszterelnök úrral megbeszéltük a kor­mányzói jogkör kiterjesztéséről szóló javaslatot és az egyéb kérdéseket. Úgy látom, hogy a minisz­terelnök úr — aki hétfőn kihallgatáson volt a kormányzó úrnál, — simán fogja megoldani a fel­merült kérdéseket. Egyáltalán nem tartom való­színűnek, hogy újabb nehézségek vagy bonyodal­mak merülhetnének fel a javaslat körül. Azt hi­szem, hogy a törvényjavaslat új szövege minden oldalt kielégít. Károlyi Gyula távozása után a miniszterelnök még tovább tanácskozott Lázár Andor igazságügy­miniszterrel. Délután három órakor ért véget meg­beszélésük. A miniszterelnök távozóban a sajtó képviselőinek mindössze ennyit mondott: — A kormányzói jogkörre vonatkozó törvény­javaslatot le fogjuk tárgyalni. Egy órával később már újra együtt ült Da­rányi miniszterelnök Lázár igazságügyminiszter­rel. Egyfolytában tárgyaltak fél hétig. Közben öt órakor telefonon a miniszterelnökségre kérették Mikecz Ödön igazságügyi államtitkárt is, aki szin­tén résztvett a megbeszéléseken. Este fél hétkor tá­vozott rövid időre a miniszterelnöki palotából Lázár igazságügyminiszter. A sajtó képviselőinek kérdésére, hogy készen van-e a megegyezés, szűk­szavúan csak enyit mondott: — A helyzet tisztul. Tisztább helyzetre nincs is szükség . . . Félóra múlva úja a miniszterelnökségen volt, ahol hétkor minisztertanács kezdődött, amelyen megjelent a kormán­yalamennyi tagja, az állam­­titkári karból pedig Mikecz Ödön és Tasnádi-Nagy András. A fontos miniszteri tanácskozás előbb az állami tisztviselői kinevezésekkel, majd a kor­mányzói jogkör kiterjesztésével foglalkozott. A minisztertanácsról hivatalosan az alábbi je­lentést adták ki: A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormány tagjai Darányi Kálmán miniszterelnök elnökleté­vel hétfőn délután hét órakor minisztertanácsot tartottak, amelyen Lázár Andor igazságügymi­niszter előterjesztésében a kormányzói jogkör ki­­terjesztéséről szóló törvényjavaslat módosított tervezetét, majd az egyes tárcák tisztviselői kine­vezéseire és címadományozásaira vonatkozó elő­terjesztéseket tárgyalták. A minisztertanács fél­­tizenkét órakor ért véget. A sorozatos tanácskozások és azok külsőségei is mutatják, hogy milyen körültekintő gondosságot kíván meg a kormánytól ennek a nagyfontosságú alkotmányjogi kérdésnek a rendezése. Politikai körökben azt hiszik, hogy a kormánynak sikerül elhárítani az útból a felmerült nehézségeket és hogy ez a kérdés rendeztetni fog anélkül, hogy nagyobb bonyodalmakat idézne elő a belpolitika helyzetben. PESTI HÍRLAP 1937. Június 22., kedd. Neurath a spanyolországi események miatt nem megy Londonba Berlin, jún. 21. Miután a német hadihajók elleni sorozatos vörös spanyol táma­dások következtében előállott helyzet nem engedi meg a birodalmi külügyminiszter távollétét Berlinből, a német kormány tegnap közölte a berlini angol nagykövettel, hogy Neurath báró tervezett londoni látogatását el kell halasztani. A be nemavatkozási bizottság döntése a Leipzig német csatahajó ügyében még sokáig elhúzódhatik A berlini sajtó nyugodt és mérsékelt hangon tárgyalja a francia kormányválságot — A Pesti Hírlap berlini tudósítójának telefonjelentése — Berlin, jan. 21. Berlin figyelmét a mai napon két jelentős esemény köti le. A csak szombaton nyilvánosságra hozott „Leipzig“-ügyben feszült ér­deklődéssel várják a ma éjjel ismét összeülő lon­doni be nem avatkozási bizottság döntését, a máso­dik esemény pedig a Blum-kormány hajnali le­mondása, amely kétségtelenül szintén erősen kihat még az amúgy is kialakulóban volt nyugateurópai­­ helyzetre. Az első kérdésben a helyzet az, hogy az erede­tileg délelőttre, majd délutánra kitűzött londoni tanácskozásokat, a legutolsó londoni jelentések szerint, valószínűleg a párizsi események követ­keztében, éjjelre kellett halasztani. Corbin, Fran­ciaország londoni nagykövete, az eredeti tervektől eltérően ugyanis a már szombat óta kritikussá vált párizsi helyzet következtében nem tudott a Quai d’Orsay-től kielégítő utasításokat szerezni és így kétséges, várjon éjfélig kialakul-e a párizsi hely­zet annyira, hogy ez az állapot megváltozzék. Ber­linben úgy tudják, hogy abban a percben, mihelyt ismét együtt lesz mind a négy hatalom állásfogla­lása, a londoni be nem avatkozási konferencia hala­déktalanul meghozza a döntést a Leipzig-ügyben. Eden, Grandi, Corbin és Ribbentrop döntése egyéb­ként valószínűleg egységesen az lesz, hogy igen erélyes hangú demarsot intézzenek a valenciai kor­mányhoz, bár a német főváros diplomáciai körei­ben az az ellenőrizhetetlen hír is járja, hogy a né­met birodalom az orani eset következtében egészen új tengerészeti eljárást, nevezetesen a tengeralatt­járóknak a spanyol háborúból úgy a küzdő, mint ellenőrző felek részéről való teljes kikapcsolását fogja indítványozni. A Leipzig-ügy növekvő komolyságára kell kü­lönben következtetni abból a Berlinben csak este nyilvánosságra hozott feltűnő bejelentésből, amely szerint Neurath külügyminiszter éppen a Leipzig­­ügy következtében lemondott londoni útjáról. Mi sem bizonyítja jobban a fordulat váratlanságát, mint az a tény, hogy a Wilhelmstrasse lapjának, a Berliner Börsenzeitungnak ma esti vezércikke még polemizál a Daily Telegraph-ial Neurath küszöbön álló útjának „igazi“ céljai felől. Bár a német fő­város diplomáciai köreiben tudják, hogy a német kormány milyen érthető okokból fekteti széles ala­pokra a Leipzig körüli helyzetet, a külügyminisz­ter utazásának lemondása mégis igen rossz benyo­mást keltett. A múlt héten oly örvendetesen javult nyugateurópai légkörnek — úgy mondják itt — teljesen vége, a német-angol kibontakozási tárgya­lások ismét vízbe estek. Maga a német sajtó ugyanekkor még azzal húzza alá a Leipzig-ügyet, hogy a londoni sajtóval száll vitába. Berlin tiltakozik az angol lapoknak ama megjegyzése ellen, hogy előbb mégis csak ki kellene vizsgálni a kissé titokzatos és nem is igen bizonyítható Leipzig-incidenst. A párizsi eseményeket Berlinben aránylag nyugodtabban ítélik meg. A Wilhelmstrasse ke­rülni akar minden olyan gesztust, amely esetleg még jobban veszélyeztetné a most újból megin­gott nyugateurópai helyzetet. Érdekes, hogy bi­zonyos német politikai körökben nem tartják ki­zártnak azt sem, hogy újból Blum lesz a francia miniszterelnök, vagy esetleg átveszi a külügyi tárcát. Talán erre vezethető vissza, hogy a ber­lini lapok Páriz­zsal kapcsolatos, állásfoglalása oly feltűnően tartózkodó. Chautemps miniszter­­elnökké való jelölését minden megjegyzés nélkül közli a sajtó, Blummal szemben pedig tulajdon­képpen csak az Angriff és a Berliner Tageblatt — és ez a két lap is feltűnően tárgyilagos formában — foglal állást. Maga a hivatalos lap is arra mutat rá, hogy Franciaországban csak „felületi megbetegedésről“ van szó és hogy Blum, a szokásosan megismét­lődő válságokat figyelembe véve, „francia viszony­latban még mindig igen tiszteletreméltó kormány­zati kort ért el.“ A Berliner Tageblatt és Angriff egyetértenek abban is, hogy Blum nehéz hely­zetét tulajdonképpen rajta kívül álló okok idézték elő és hogy a miniszterelnök különben sem feltét­len kényszerből, nem a szenátus nyíltan kijelen­tett bizalmatlansága miatt, hanem saját elhatáro­zásából mondott le. A hivatalos lap rámutat arra is, hogy 1925-ben Herriot-val, 1930-ban Tardieu­­vel és legutóbb, 1932-ben már Lavallal is meg­esett, hogy a miniszterelnököknek a szenátusban lemondásra késztető pénzügyi nehézségei támad­tak. A Berliner Tageblatt ehhez azt is hozzáfűzi, hogy a francia miniszterelnök tragédiája az volt, hogy elődje kinyitotta az ajtókat a bolsevista agitáció előtt és hogy éppen Blum kormányzá­sával esik egybe az egész spanyol polgárháború. Itteni diplomáciai körökben a német sajtónak ez az érdekes magatartása nagy feltűnést keltett. A Wilhelmstrasse este a várakozás jegyében áll. A nyílt kérdés az, hogy a Quai d’Orsay és a Downing­ Street további döntései mit hoznak ma­gukkal. Doros Ferenc. Raffay Sándor ünnepi beszéde Mádosy Imre arcképének leleplezésén A Protestáns Országos Árvaegyesület hétfőn este közgyűlést tartott a Rózsák­ terén lévő protestáns árvaházban. Broschko G. Adolf evangélikus esperes imája után dr. Pesthy Pál titkos tanácsos, elnök javaslatára az egylet tiszteletbeli tagjává és jóvédőjévé választották az árvaház jótevőjét, Patay Tibornét, a volt pesti fő­ispán feleségét Pesthy Pál közvetlen hangú üdvözlő szavaira Patay Tiborné válaszában ígéretet tett, hogy a protestáns összefogás érdekében hűségesen és ki­tartóan fog munkálkodni. A közgyűlés során leleplezték az egylet néhai elnökének, dr. Nádosy Imre volt országos főkapitány­nak az arcképét, Vidovszky Béla festőművész alko­tását. Dr. Raffay Sándor bányakerületi evangélikus püspök mondott ünnepi beszédet. — Az evangéliumi hit embere — mondotta többek közt Raffay püspök — leroskadhat keresztje alatt, de meg nem törik, mert az életet megbízatásnak tekinti. Nádosy Imre férfiasan helytállott azért, amit vállalt és szolgált egész az összerogyásig. Úgy élt és úgy vi­selkedett, mint aki tudja, hogy egyszer számot kell adnia mindarról, amit akár jó, akár rossz irányban cselekedett. — Megesett, hogy Nádosy Imre megsértette a szolgáló élet közönséges és szokásos formáit. De az élet belső törvényeit nem sértette meg soha. Az volt a gondolata, hogy nemzetének szolgál; akkor is ne­meset gondolt, amikor elbukott, hitte, hogy jót tesz. Pedig a szolgálat módja nagyon gyarló volt, nemzeté­nek is többet ártott vele, mint használt, bár senki sem akart népének kevésbé ártani, mint ő. — Nádosy Imre vallásos ember volt, aki megbe­csüli a mások hitét, csak a vallástalanokkal nem haj­landó egy utat járni. Az államrendőrség tagjai szá­mára ő rendszeresítette az évenként megismétlődő csoportos istentiszteleteket. Bámulatosan kinyílt a szíve, amikor az árvaegylet ügyeivel foglalkozhatott. Talán nemzetét is azért szerette annyira, mert olyan árvának látta . . . Nádosy Imre arcképének leleplezése után dr. Vé­tsel­ Aladár ügyész mondott beszámolót. Az elmúlt évben 108 árvát neveltek az árvaházban.

Next