Pesti Hírlap, 1937. június (59. évfolyam, 121-145. szám)
1937-06-22 / 139. szám
1937. Június 22., Kedd. PESTI HÍRLAP Széli belügyminiszter a képviselő kötelességéről Széll József belügyminiszter vasárnap vette át Salgótarjánban egyhangú mandátumát. Délben ebéd volt a belügyminiszter tiszteletére, aki beszédében hangsúlyozta, hogy a képviselő a közérdek elkötelezettjének tekintendő, nem pedig helyi érdekek képviselőjének. Ebből a felfogásból következik, hogy kerülete képviseletében egyfelől kevesebbet, másfelől többet szándékszik tenni, mint amennyit némelyek elvárnak. Kevesebbet annyiban, hogy jogtalan követeléseket esetleges népszerűsége árán sem lesz hajlandó teljesíteni, többet pedig abban a vonatkozásban, hogy mint belügyminiszter, szégyennek tartaná, ha kerülete nem állna azon a színvonalon, amelyre országos viszonylatban is törekszik. Mikecz államtitkár a közjogi reformokról Mikecz Ödön államtitkár Zalaegerszegen beszédet mondott a Nép vármegyei szervezetének gyűlésén. A kormányzói jogkör reformjával kapcsolatban hangsúlyozta azt a meggyőződését, hogy a törvényjavaslat a parlamentben olyan légkörben kerül tárgyalásra, ami biztosíthatja a megoldás megfelelő voltát. A választójogi titkosság elvének megóvása mellett érvényesülniük kell a biztosítékoknak z Hodzsa csehszlovák miniszterelnök a komáromi Jókai-szobor alapkőletételénél a nemzetek kölcsönös megértéséről beszélt „Elég volt a nemzetek közti visszavonásból“ . „A lelkek már kezdenek szabadulni a régi előítéletek alól“ A komáromi Jókai Egyesület vasárnap délelőttre tűzte ki a Jókai-szobor alapkőletételének ünnepségét, amelyre meghívták Hodzsa Milán csehszlovák miniszterelnököt is. Hodzsát a Jókai-kultúrházban Szíj Ferenc, Komárom nyugalmazott polgármestere, mint a Jókai Egyesület elnöke üdvözölte. Magyarországról az ünnepségre megérkezett Hegedűs Lóránt nyugalmazott pénzügyminiszter, a felsőház tagja és Jókay- Ihász Miklós volt országgyűlési képviselő, mint a Jókai-család képviselője. Hodzsa Milán miniszterelnök, régi ismerősként üdvözölte Hegedűs Lórántot. Az ünnepség a Kulturház dísztermében díszközgyűléssel kezdődött, amelyen Szíj Ferenc megköszönte Hodzsa Milánnak, hogy a kormány egy tízezerkoronás adománnyal járult hozzá a szobor felállításához. Ezután az ünneplő közönség levonult a Kultúrpalota kertjébe. Az ünnepségen résztvettek a csehszlovák hatóságok vezetői, továbbá az összes felvidéki magyar kulturegyesületek kiküldöttei is. Biró Luczián bencés tanár ismertette a szobor történetét, majd felkérte Hodzsa miniszterelnököt az ünnepi beszéd megtartására. Hodzsa Milan magyar nyelvű beszédében a következőket mondotta: — Szívesen vállalt kötelességet teljesítek, amikor részt veszek egy nemzeti kulturünnepen, amely Jókai nevéhez fűződik. Nemcsak szívesen jöttem ide, hanem egyenesen köszönetemet fejezem ki a cseh-szlovenszkói Jókai Egyesületnek, hogy lerótta nagy adósságát Jókaival szemben, önökkel együtt valamennyiünknek egyenesen erkölcsi kötelessége gondoskodni arról, hogy itt ezen a helyen álljon Jókai szobra. A magyar életnek az a része, amely évtizedeken át a merész képzeletet szomjazta, Jókai Mórban találta meg azt a lelki vezért, aki a valóságot meg tudja édesíteni; s aki a valóságot meg tudja édesíteni, az az emberiség valódi jótevője. Ezért Jókait nemcsak imádták, Jókait szerették. — Nemcsak azért vagyok én itt, hogy annak a Jókainak emlékét ünnepeljem, aki az egész világé. A csehszlovák nemzeti kulturközvélemény nagyon pontosan tudja azt is, hogy Jókai a magyar nemzeti kultúrának volt nélkülözhetetlen vezére, oszlopa, abban az időben, amidőn a szenvedő magyar életnek éppen az ilyen kultúrvezérekre leginkább volt szüksége. Én nem találok összeférhetetlenséget sem a magam világnézete, sem a magam hivatali állása között egyrészt és a magyar nemzeti kultúrának ama nagyja, a magyar nemzeti kultúra hősének megtisztelése és megbecsülése között azért, mert a nemzeti érzés erejének nem a gyűlölködés, sem pedig a lenézés a fokmérője, hanem az a tisztelet, amellyel minden nemzet a más nemzetbeli értéknek adózik. Én idejövök és hirdetem azt, hogy a nemzetnek hűséges és az emberiség szempontjából is hasznos fia az, aki a nacionalizmusban nem a visszavonást, hanem a felelősséget látja azért, hogy saját nemzete a nemzetek kulturális és más versenyében minél többet és minél tökéletesebbet termeljen. A Nemzeti kisebbség és nemzetek közötti egyetértés között nincs inkompatibilitás. A nemzeti érzés nem elzárkózást jelent, hanem egyenesen megköveteli azt, hogy ne elzárkózás, hanem együttműködés útján váljék ki a nemzet kulturális értéke. Jókai Mór egyenesen példaképe volt és marad örökké annak, hogy nemcsak saját lelki tárában, hanem úgyszólván az összes nemzetek lelki tárában össze lehet gyűjteni azokat a kulturális elemeket, amelyekre a nemzeti kultúrát, de elsősorban az emberiség kultúráját fel lehet építeni, azután a nemzetek közötti együttműködést, amely a nemzeti kultúrák egymáshoz való közeledésén alapul. Hodzsa Milán ezután idézte Jókai Mórnak a „Hon“ című napilapban 1874. márciusában közölt cikkét, amelyben Bécset Prágával hasonlította össze és amelyben kiemelte a csehek értékét, majd igy folytatta: — Aki igy tud egy nemzetről beszélni, abban nincs nemzeti elfogultság. Abban a szomszéd nemzet iránti megbecsülés és szeretet a végcél. Ahogy Jókai Mór, a nagy magyar nacionalista meg tudta becsülni az én fajomat, úgy vegyétek tudomásul, az én fajom meg tudja becsülni, meg fogja becsülni, megbecsüli mindazt, amit Jókai jelent. — Jókaival a magyar nemzeti irodalom a középeurópai nemzeti irodalmak közé soroztatott. Nem engedjük elvitatni azt a tényt, hogy a mi nemzeteink kulturális fejlődésének párhuzamos vonala van és hogy ezen a tényen épül fel a lehetősége annak, hogy ma a csehszlovák kormányelnök idejön és ünnepli Jókai emlékét De miért ne beszélnénk Jókairól a politikusról is, aki 1848. március 15-én Petőfi Sándorral és többiekkel együtt megindította a magyar forradalmat, elsőnek olvasván fel a nevezetes Pilvax-kávéházban, majd a Múzeum előtti téren a magyar nemzet kívánságait. Nos, ezzel a Jókaival szemben sem találunk összeférhetetlenséget. Ellenkezőleg, amiért Jókai és Petőfi lelkesedtek, nemcsak az ő ügyük volt. Petőfi nemcsak a magyar nemzeti dalt írta, a Talpra magyart, hanem megírta a világszabadság dalát is. És ha Jókainak és Petőfinek csak a nemzeti alapon felépített nagy ideológiáját is veszem tekintetbe, akkor sem érzem magam összeférhetetlennek, mert hiszen saját nemzeti alapjukon Jókai és Petőfi szórólszóra azt akarták, amit a szlovák nemzet ideológusai óhajtottak saját nemzetük számára. „A Duna egymáshoz közelebb is fog bennünket hozni" . Nemzeteink tavaszi ébredése ugyanazon érzelmek alapján történt meg. Miért tagadjuk ezt, amikor a lelkek már lassacskán kezdenek szabadulni a régi előítéletek iránya alól. Miért ne mondjuk ezt, amikor mindnyájan tudjuk, hogy elég volt a nemzetek közötti visszavonásból, amikor olyan világos és természetes, hogy a nemzeti méltóság az, amely kétszeres megbecsülést követel. — Ennyit akartam ma Önöknek mondani, semmivel sem többet. A Duna, amely a Dunavölgy nemzeteit és államait egymástól elválasztja, nemcsak elválasztó vonal földrajzi szempontból. A történelem bennünket arra oktatott, hogy a nagy folyamok határokat jelentettek az államok és nemzetek között, de nemcsak elválasztóvonalat jelentettek, hanem azt a kapcsot is, amelyet a civilizáció, az egymáshoz való tartozás feltétlenül megkövetelt. A Duna nemcsak elválaszt bennünket, hanem egymáshoz közelebb is fog bennünket hozni. Én olyan bölcsen tudom, mint önök, hogy a történelmi fejlődésnek a lelkekben meg kell érnie. Nem fogunk megijedni az akadályoktól és ha húszszor sikertelen marad törekvésünk, huszonegyedszer nekimegyünk. Nem fogunk félni az elgáncsolna lehetőségétől sem. Jókai Mórt is megbénították. A képviselőházban Madarász József ezt kiáltotta feléje: „Az imént megnevezett Jókai Mórt én a hazám ellen vétkes egyénnek ösmérertt!“ (Dr. Hodzsa Milán ekkor Hegedűs Lóránt felé fordult és ezt mondotta: „Méltóztatol emlékezni?“) És hogyha politikai törekvéseink nem találkoznak mindig a legszélsőbb radikálisok lelkesedésével, az természetesen a felelősség tudatában folytatott politikának nem lehet akadálya. És hogyha a nemzetek kölcsönös megértését valaki — nem véletlenül — talán ma, talán a legközelebbi jövőben hazám elleni véteknek fogja bélyegezni, hát oda se neki! Küzdeni kell, mert győzni csak az fog, aki küzdeni tudott. Én azt hiszem, hogyha néhány erkölcsi elven épül fel a Duna államai közötti kooperáció és hogyha ezeket az erkölcsi elveket valóra is váltjuk, akkor a sok diplomáciai aggodalom és akadály talán a mini- 601 ULLüJ^yn, a UyuptAyK Biztosítson magának egy szép, kellemes és olcsó nyara-lást a Némmet tengerparton, a Rajna mellett, a csodás Bajor alpesekben, a fenséges Thüringiai vagy Schwarzwaldi erdőkben. utazási kedvezmény, az ottartózkodási idő korlátozása nélkül. Személyenként 500.—• márkáig csekk igényelhető. .Felvilágosítással és képes tájékoztatóval szolgál a Reichsbahnzentrale magyarországi vezérképviselete, Budapest, V., Nádor U. 13. Telefon: 129—710, rhumra fog csökkenni. Ha a béke biztosítékaival az egyenlőség elvét össze akarom egyeztetni, ha össze akarom barátkoztatni az egyenlőséget a békével, azt hiszem igazam van, hogy az, ami biztosítja az egyenlőséget, az biztosította a békét is, ami biztosítja a békét, biztosítja az egyenlőséget és hogyha amaz erkölcsi elvek összebarátkoztatásával együtt alkalmazzuk az igazság elvét, amelyen a nemzetek, az államok nemzetközi rendje kell, hogy alapuljon, azt hiszem, hogy körülbelül így meg is volt jelölve az az út, amelyen haladnunk kell, amelyen haladni fogunk, hogy Közép-Európában a nemzetek visszavonását, a nemzetek közötti gyűlölködést, a nemzetek közötti egyetértéssel helyettesítjük. (Élénk éljenzés.) A Dunavölgye konszolidációjának esélyei — Nem azért jöttem ide, hogy politikai beszédet mondjak. Én ezért egyetlen mondatra szorítkozom csak és ez az, hogy a Dunamedence erkölcsi, politikai és gazdasági konszolidációjának esélyeit éppen ebben az időben meglehetősen kedvezően ítélem meg. Ragaszkodván saját nemzetünkhöz, becsüljük meg a szomszéd nemzeti érzését éppen úgy, amint ahogy óhajtjuk, hogy saját nemzeti érzésünk s megbecsülésben részesítessék. Ebben látom én ma Jókai aktualitását. Ez az ünnep nemcsak az Önök ünnepe, hanem ünnepe egy eszmének, amelyért érdemes küzdeni. Hodzsa Milán ezután lement a tribünről és számos kalapácsütést tett a Jókai-szobor alapzatára a következő szavak kíséretében: „Jókai Mór emlékének és művének hódolatát fejezi ki a csehszlovák miniszterelnök.“séretében kiment a komáromi temetőbe, ahol Jókai Mór atyja, Jókai József, anyja, Jókai Józsefné, továbbá Jókai Károly és Jókai Károlyné sírjaira egy-egy koszorút helyezett el. Balogh Elemér, a Dunáninneni egyházkerület püspöke megható imát mondott. Hegedűs Loránt beszéde Ezután Hegedűs Lóránt felsőházi tag a Jókaicsalád nevében a következő beszédet mondatta: — Mélyen meghatva és lelkem minden húrjával felajzva jöttem ide, hogy a komáromi Jókai Egyesület meghívására kalapácsütéssel szenteljem fel nagy ősöm szobrát. Nem hatóság, nem testület küldött, hanem öcsémmel, Jókay-Ihász Miklóssal, mi ketten, akik Jókai véréből származunk, jöttünk ide és hódolunk annak a magyar írónak, aki Komárom nevét világhírűvé tette. Jókai egy lángész szárnyain mert felemelkedni az eszmék birodalmába. Ez a komáromi fiú a világtörténelembe bevitte ennek a városnak nevét. Szijj Ferenc elnök úr említette, hányszor használja Jókai írásaiban komáromi emlékeit, mégis legfontosabb ezek között a világ legnagyobb meséje: Az aranyember. A nagy romantikusok közül senki, sem Victor Hugo, sem Dumas, sem Wilde nem tudott létrehozni hasonló mesét, mint az a délibábos nagy költemény, Az aranyember. A csehszlovák miniszterelnök úr azt kérdezte előbb, hogy váljon a Senki-szigete, amely Az aranyemberben előfordul, Ada Kaléh volt-e, vagy ez a komáromi dunai sziget. Erre én azt felelem, hogy az a sziget Jókai szíve volt, amelyből ma is felszáll Noémi halhatatlan rózsáinak illata, ő volt az, aki a magyar szó bűbájos zengésével Komárom nevét örökre beírta a világbirodalom történetébe. — Azért állunk itt ma, hogy elmondjam, én is az ő véréből való vagyok és ez talán a komáromi Múzeumot érdekelni fogja. Nem éltem még akkor, amikor Az aranyember megjelent. Jókai megírta ezt a könyvet anélkül, hogy a Vaskapunál lent járt volna. Serdülő fiú voltam már akkor, amikor Jókai tényleg elment a Vaskapuhoz és amikor visszajött, azt kértük, tőle, írja le most azt az utat, amelyen a Szent Barbara Az aranyemberben feljött és erre azt felelte, ami anynyira jellemző reá: „Most már nem tudom megírni, mert láttam!“ — Én innét elzarándokolok őseim sírjához, Jókai szüleihez, a temetőbe. Kérem, engedjék meg, hogy most a család nevében megtegyem a három kalapácsütést. Hegedűs Lóránt a dísztribünről lement a szobor alapzatához és három kalapácsütést tett a következő szavak kíséretében: — Első kalapácsütésem szól a magyar nemzeti kultúráért, a második szól Komárom város dicsőségéért, a harmadik szól Jókai Mór halhatatlanságáért! Vasárnap délután Hegedűs Lóránt a komáromi Jókai Egyesület vezetőségével Jókay-Ihász Miklós ki A vasárnapi vasúti katasztrófa kapcsán közli az Európai Áru- és Podgyászbiztosító Részvénytársaság, hogy az utazó közönség az állomásokon, utazási irodákban és a társaság irodájában olcsó díjak ellenében egyfelől feladott és kézi podgyászát minden formaság és időveszteség nélkül teljes értékére biztosíthatja, másfelől pedig, hogy menetjegye váltásakor biztosítási bélyeggel vagy kötvénynyel utazási balesetbiztosítást köthet. A vasutak és szállodák felelőssége mindenütt törvényszerűen korlátozva van. 5830