Pesti Hírlap, 1937. június (59. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-22 / 139. szám

1937. Június 22., Kedd. PESTI HÍRLAP Széli belügyminiszter a képviselő kötelességéről Széll József belügyminiszter vasárnap vette át Salgótarjánban egyhangú mandátumát. Dél­ben ebéd volt a belügyminiszter tiszteletére, aki beszédében hangsúlyozta, hogy a képviselő a köz­érdek elkötelezettjének tekintendő, nem pedig helyi érdekek képviselőjének. Ebből a felfogásból következik, hogy kerülete képviseletében egyfe­lől kevesebbet, másfelől többet szándékszik tenni, mint amennyit némelyek elvárnak. Kevesebbet annyiban, hogy jogtalan követeléseket esetleges népszerűsége árán sem lesz hajlandó teljesíteni, többet pedig abban a vonatkozásban, hogy mint belügyminiszter, szégyennek tartaná, ha kerülete nem állna azon a színvonalon, amelyre országos viszonylatban is törekszik. Mik­ecz államtitkár a közjogi reformokról Mikecz Ödön államtitkár Zalaegerszegen beszédet mondott a Nép vármegyei szervezetének gyűlésén. A kormányzói jogkör reformjával kapcsolatban hang­súlyozta azt a meggyőződését, hogy a törvényjavaslat a parlamentben olyan légkörben kerül tárgyalásra, ami biztosíthatja a megoldás megfelelő voltát. A vá­lasztó­jogi titkosság elvének megóvása mellett érvé­nyesülniük kell a biztosítékoknak z Hodzsa csehszlovák miniszterelnök a komáromi Jókai-szobor alapkőletételénél a nemzetek kölcsönös megértéséről beszélt „Elég volt a nemzetek közti visszavonásból“ . „A lelkek már kezdenek szabadulni a régi előítéletek alól“ A komáromi Jókai Egyesület vasárnap délelőttre tűzte ki a Jókai-szobor alapkőletételének ünnepségét, amelyre meghívták Hodzsa Milán csehszlovák minisz­terelnököt is. Hodzsát a Jókai-kultúrházban Szíj Fe­renc, Komárom nyugalmazott polgármestere, mint a Jókai Egyesület elnöke üdvözölte. Magyarországról az ünnepségre megérkezett Hegedűs Lóránt nyugalma­zott pénzügyminiszter, a felsőház tagja és Jókay- Ihász Miklós volt országgyűlési képviselő, mint a Jókai-család képviselője. Hodzsa Milán miniszterel­nök, régi ismerősként üdvözölte Hegedűs Lórántot. Az ünnepség a Kulturház dísztermében díszköz­gyűléssel kezdődött, amelyen Szíj Ferenc megköszönte Hodzsa Milánnak, hogy a kormány egy tízezerkoro­­nás adománnyal járult hozzá a szobor felállításához. Ezután az ünneplő közönség levonult a Kultúrpalota kertjébe. Az ünnepségen résztvettek a csehszlovák hatósá­gok vezetői, továbbá az összes felvidéki magyar kul­­turegyesületek kiküldöttei is. Biró Luczián bencés ta­nár ismertette a szobor történetét, majd felkérte Hodzsa miniszterelnököt az ünnepi beszéd megtartá­sára. Hodzsa Milan magyar nyelvű beszédében a kö­vetkezőket mondotta: — Szívesen vállalt kötelességet teljesítek, amikor részt veszek egy nemzeti kulturünnepen, amely Jókai nevéhez fűződik. Nemcsak szívesen jöttem ide, hanem egyenesen köszönetemet fejezem ki a cseh-szlo­­venszkói Jókai Egyesületnek, hogy lerótta nagy adós­ságát Jókaival szemben, önökkel együtt valamen­nyiünknek egyenesen erkölcsi kötelessége gondos­kodni arról, hogy itt ezen a helyen álljon Jókai szobra. A magyar életnek az a része, amely évtizede­ken át a merész képzeletet szomjazta, Jókai Mórban találta meg azt a lelki vezért, aki a valóságot meg tudja édesíteni; s aki a valóságot meg tudja édesíteni, az az emberiség valódi jótevője. Ezért Jókait nemcsak imádták, Jókait szerették. — Nemcsak azért vagyok én itt, hogy annak a Jókainak emlékét ünnepeljem, aki az egész világé. A csehszlovák nemzeti kulturközvélemény nagyon pon­tosan tudja azt is, hogy Jókai a magyar nemzeti kultú­rának volt nélkülözhetetlen vezére, oszlopa, abban az időben, amidőn a szenvedő magyar életnek éppen az ilyen kultúrvezérekre leginkább volt szüksége. Én nem találok összeférhetetlenséget sem a magam vi­lágnézete, sem a magam hivatali állása között egy­részt és a magyar nemzeti kultúrának ama nagyja, a magyar nemzeti kultúra hősének megtisztelése és megbecsülése között azért, mert a nemzeti érzés ere­jének nem a gyűlölködés, sem pedig a lenézés a fok­mérője, hanem az a tisztelet, amellyel minden nem­zet a más nemzetbeli értéknek adózik. Én idejövök és hirdetem azt, hogy a nemzetnek hűséges és az em­beriség szempontjából is hasznos fia az, aki a nacio­nalizmusban nem a visszavonást, hanem a felelőssé­get látja azért, hogy saját nemzete a nemzetek kultu­rális és más versenyében minél többet és minél tö­kéletesebbet termeljen. A Nemzeti kisebbség és nemzetek közötti egyet­értés között nincs inkompatibilitás. A nemzeti érzés nem elzárkózást jelent, hanem egyenesen megköveteli azt, hogy ne elzárkózás, hanem együttműködés útján váljék ki a nemzet kulturális értéke. Jókai Mór egye­nesen példaképe volt és marad örökké annak, hogy nemcsak saját lelki tárában, hanem úgyszólván az összes nemzetek lelki tárában össze lehet gyűjteni azokat a kulturális elemeket, amelyekre a nemzeti kultúrát, de elsősorban az emberiség kultúráját fel lehet építeni, azután a nemzetek közötti együttműkö­dést, amely a nemzeti kultúrák egymáshoz való köze­ledésén alapul. Hodzsa Milán ezután idézte Jókai Mórnak­­ a „Hon“ című napilapban 1874. márciusában közölt cik­két, amelyben Bécset Prágával hasonlította össze és amelyben kiemelte a csehek értékét, majd igy foly­tatta: — Aki igy tud egy nemzetről beszélni, abban nincs nemzeti elfogultság. Abban a szomszéd nemzet iránti megbecsülés és szeretet a végcél. Ahogy Jókai Mór, a nagy magyar nacionalista meg tudta becsülni az én fajomat, úgy vegyétek tudomásul, az én fajom meg tudja becsülni, meg fogja becsülni, megbecsüli mindazt, amit Jókai jelent. — Jókaival a magyar nemzeti irodalom a közép­európai nemzeti irodalmak közé soroztatott. Nem en­gedjük elvitatni azt a tényt, hogy a mi nemzeteink kulturális fejlődésének párhuzamos vonala van és hogy ezen a tényen épül fel a lehetősége annak, hogy ma a csehszlovák kormányelnök idejön és ünnepli Jókai emlékét De miért ne beszélnénk Jókairól a po­litikusról is, aki 1848. március 15-én Petőfi Sándorral és többiekkel együtt megindította a magyar forradal­mat, elsőnek olvasván fel a nevezetes Pilvax-kávéház­­ban, majd a Múzeum előtti téren a magyar nemzet kívánságait. Nos, ezzel a Jókaival szemben sem talá­lunk összeférhetetlenséget. Ellenkezőleg, amiért Jó­kai és Petőfi lelkesedtek, nemcsak az ő ügyük volt. Petőfi nemcsak a magyar nemzeti dalt írta, a Talpra magyart, hanem megírta a világszabadság dalát is. És ha Jókainak és Petőfinek csak a nemzeti alapon felépített nagy ideológiáját is veszem tekintetbe, ak­kor sem érzem magam összeférhetetlennek, mert hi­szen saját nemzeti alapjukon Jókai és Petőfi szóról­­szóra azt akarták, amit a szlovák ne­mzet ideológusai óhajtottak saját nemzetük számára. „A Duna egymáshoz közelebb is fog bennünket hozni" . Nemzeteink tavaszi ébredése ugyanazon érzel­mek alapján történt meg. Miért tagadjuk ezt, amikor a lelkek már lassacskán kezdenek szabadulni a régi előítéletek iránya alól. Miért ne mondjuk ezt, amikor mindnyájan tudjuk, hogy elég volt a nemzetek kö­zötti visszavonásból, amikor olyan világos és termé­szetes, hogy a nemzeti méltóság az, amely kétszeres megbecsülést követel. — Ennyit akartam ma Önöknek mondani, sem­mivel sem többet. A Duna, amely a Dunavölgy nem­zeteit és államait egymástól elválasztja, nemcsak el­választó vonal földrajzi szempontból. A történelem bennünket arra oktatott, hogy a nagy folyamok hatá­rokat jelentettek az államok és nemzetek között, de nemcsak elválasztóvonalat jelentettek, hanem azt a kapcsot is, amelyet a civilizáció, az egymáshoz való tartozás feltétlenül megkövetelt. A Duna nemcsak el­választ bennünket, hanem egymáshoz közelebb is fog bennünket hozni. Én olyan bölcsen tudom, mint önök, hogy a történelmi fejlődésnek a lelkekben meg kell érnie. Nem fogunk megijedni az akadályoktól és ha húszszor sikertelen marad törekvésünk, huszonegyed­szer nekimegyünk. Nem fogunk félni az elgáncsolna lehetőségétől sem. Jókai Mórt is megbénították. A képviselőházban Madarász József ezt kiáltotta feléje: „Az imént megnevezett Jókai Mórt én a hazám ellen vétkes egyénnek ösmérertt!“ (Dr. Hodzsa Milán ekkor Hegedűs Lóránt felé fordult és ezt mondotta: „Mél­­tóztatol emlékezni?“) És hogyha politikai törekvéseink nem találkoznak mindig a legszélsőbb radikálisok lel­kesedésével, az természetesen a felelősség tudatában folytatott politikának nem lehet akadálya. És hogyha a nemzetek kölcsönös megértését valaki — nem vélet­lenül — talán ma, talán a legközelebbi jövőben ha­zám elleni véteknek fogja bélyegezni, hát oda se neki! Küzdeni kell, mert győzni csak az fog, aki küzdeni tudott.­­ Én azt hiszem, hogyha néhány erkölcsi elven épül fel a Duna államai közötti kooperáció és hogyha ezeket az erkölcsi elveket valóra is váltjuk, akkor a sok diplomáciai aggodalom és akadály talán a mini- 601 ULLüJ^yn, a UyuptAyK Biztosítson magának egy szép, kellemes és olcsó nyara-­­lást a Némmet tengerparton, a Rajna mellett, a csodás Bajor alpesekben, a fenséges Thüringiai vagy Schwarz­­waldi erdőkben. utazási kedvezmény, az ottartózkodási idő korlátozása nélkül. Személyenként 500.—• márkáig csekk igényelhető. .Felvilágosítással és képes tájékoztatóval szolgál a Reichsbahnzentrale magyarországi vezérképviselete, Budapest, V., Nádor­ U. 13. Telefon: 129—710, rhumra fog csökkenni. Ha a béke biztosítékaival az egyenlőség elvét össze akarom egyeztetni, ha össze akarom barátkoztatni az egyenlőséget a békével, azt hiszem igazam van, hogy az, ami biztosítja az egyen­lőséget, az biztosította a békét is, ami biztosítja a békét, biztosítja az egyenlőséget és hogyha amaz er­kölcsi elvek összebarátkoztatásával együtt alkalmaz­zuk az igazság elvét, amelyen a nemzetek, az államok nemzetközi rendje kell, hogy alapuljon, azt hiszem, hogy körülbelül így meg is volt jelölve az az út, ame­lyen haladnunk kell, amelyen haladni fogunk, hogy Közép-Európában a nemzetek visszavonását, a nem­zetek közötti gyűlölködést, a nemzetek közötti egyet­értéssel helyettesítjük. (Élénk éljenzés.) A Dunavölgye konszolidációjának esélyei — Nem azért jöttem ide, hogy politikai beszédet mondjak. Én ezért egyetlen mondatra szorítkozom csak­ és ez az, hogy a Dunamedence erkölcsi, politikai és g­azdasági konszolidációjának esélyeit éppen ebben az időben meglehetősen kedvezően ítélem meg. Ra­gaszkodván saját nemzetünkhöz, becsüljük meg a szomszéd nemzeti érzését éppen úgy, amint ahogy óhajtjuk, hogy saját nemzeti érzésünk s megbecsülés­ben részesítessék. Ebben látom én ma Jókai aktuali­tását. Ez az ünnep nemcsak az Önök ünnepe, hanem ünnepe egy eszmének, amelyért érdemes küzdeni. Hodzsa Milán ezután lement a tribünről és szá­mos kalapácsütést tett a Jókai-szobor alapzatára a következő szavak kíséretében: „Jókai Mór emlékének és művének hódolatát fejezi ki a csehszlovák minisz­terelnök.“­séretében kiment a komáromi temetőbe, ahol Jókai Mór atyja, Jókai József, anyja, Jókai Józsefné, továbbá Jókai Károly és Jókai Károlyné sírjaira egy-egy ko­szorút helyezett el. Balogh Elemér, a Dunáninneni egy­házkerület püspöke megható imát mondott. Hegedűs Loránt beszéde Ezután Hegedűs Lóránt felsőházi tag a Jókai­­család nevében a következő beszédet mondatta: — Mélyen meghatva és lelkem minden húrjával felajzva jöttem ide, hogy a komáromi Jókai Egyesület meghívására kalapácsütéssel szenteljem fel nagy ősöm szobrát. Nem hatóság, nem testület küldött, hanem öcsémmel, Jókay-Ihász Miklóssal, mi ketten, akik Jókai véréből származunk, jöttünk ide és hódolunk annak a magyar írónak, aki Komárom nevét világ­hírűvé tette. Jókai egy lángész szárnyain mert fel­emelkedni az eszmék birodalmába. Ez a komáromi fiú a világtörténelembe bevitte ennek a városnak nevét. Szijj Ferenc elnök úr említette, hányszor hasz­nálja Jókai írásaiban komáromi emlékeit, mégis leg­fontosabb ezek között a világ legnagyobb meséje: Az aranyember. A nagy romantikusok közül senki, sem Victor Hugo, sem Dumas, sem Wilde nem tudott létre­hozni hasonló mesét, mint az a délibábos nagy költe­mény, Az aranyember. A csehszlovák miniszterelnök úr azt kérdezte előbb, hogy váljon a Senki-szigete, amely Az aranyemberben előfordul, Ada Kaléh volt-e, vagy ez a komáromi dunai sziget. Erre én azt felelem, hogy az a sziget Jókai szíve volt, amelyből ma is fel­száll Noémi halhatatlan rózsáinak illata, ő volt az, aki a magyar szó bűbájos zengésével Komárom nevét örökre beírta a világbirodalom történetébe. — Azért állunk itt ma, hogy elmondjam, én is az ő véréből való vagyok és ez talán a komáromi Mú­zeumot érdekelni fogja. Nem éltem még akkor, ami­kor Az aranyember megjelent. Jókai megírta ezt a könyvet anélkül, hogy a Vaskapunál lent járt volna. Serdülő fiú voltam már akkor, amikor Jókai tényleg elment a Vaskapuhoz és amikor visszajött, azt kértük, tőle, írja le most azt az utat, amelyen a Szent Barbara Az aranyemberben feljött és erre azt felelte, ami any­­nyira jellemző reá: „Most már nem tudom megírni, mert láttam!“ — Én innét elzarándokolok őseim sírjához, Jókai szüleihez, a temetőbe. Kérem, engedjék meg, hogy most a család nevében megtegyem a három kalapács­ütést. Hegedűs Lóránt a dísztribünről lement a szobor alapzatához és három kalapácsütést tett a következő szavak kíséretében: — Első kalapácsütésem szól a magyar nemzeti kultúráért, a második szól Komárom város dicsőségé­ért, a harmadik szól Jókai Mór halhatatlanságáért! Vasárnap délután Hegedűs Lóránt a komáromi Jókai Egyesület vezetőségével Jókay-Ihász Miklós ki­ A vasárnapi vasúti katasztrófa kapcsán közli az Európai Áru- és Podgyászbiztosító Részvénytársaság­, hogy az utazó közönség az állo­másokon, utazási irodákban és a társaság irodájában olcsó díjak ellenében egyfelől feladott és kézi podg­yá­­szát minden formaság és időveszteség nélkül teljes értékére biztosíthatja, másfelől pedig, hogy menet­jegye váltásakor biztosítási bélyeggel vagy kötvény­nyel utazási balesetbiztosítást köthet. A vasutak és szállodák felelőssége mindenütt törvényszerűen kor­látozva van. 5830

Next