Pesti Hírlap, 1937. szeptember (59. évfolyam, 198-222. szám)

1937-09-01 / 198. szám

BUDAPEST, 1937. "Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­dányszám ára (pálya­udvarokon is) 10 fillér, a vasárnapi szám ára 32 fillér, a Képes Va­sárnap nélkül 12 fillér LIX. ÉVFOLYAM: 198. (19.334) SZÁM: SZERDA, SZEPTEMBER 1. Szerkesztőség: • Vilmos császá­r-ut 78. Telefon 1-122-95. Főkiadók: Vil­mos császár-út 78. Te­lefon 1-122-95. Erzé­­bet­ körút 1. Telefon 1-352-96. A fiókok jegy­zékét v­a­sá­rn­a­p közölj­ü­k .az apróhirdetések élén Londoni hírek szerint a japán kormány visszautasítja az angol követeléseket Sanghaj vidékén általános támadásra készülnek a japánok - Kína eltökélt szándéka, hogy végsőkig kitart: minden fegyverfogható 18-45 éves férfit mozgósított­­ Súlyos súrlódás Tiencinben a nemzet­közi rendőrség és a japánok között London, aug. 31. Londonban kedden este az a hír terjedt el, hogy a japán kormány visszautasította a nankingi angol nagykövetet ért japán repülőtámadással kapcsolatos angol követeléseket. Az Evening Standard tokiói jelentése szerint, beavatott japán politikai körök­ben úgy tudják, hogy a minisztertanács már végleg döntött az angol követelések ügyében és hogy ez a döntés teljes mértékben elutasító. Japán nem hajlandó sem arra, hogy megbüntesse a támadásban résztvett japán repülőtiszteket, sem pedig arra, hogy bármiféle biztosítékot nyújtson a jövőre nézve és megígérje, hogy ha­sonló esetek többé nem fordulnak elő. A japán kormány azonban még ennél is to­vábbmegy s nemcsak hogy nem teljesíti az angol követeléseket, hanem még maga állít fel követeléseket, így elsősorban azt, hogy a jövőben minden egyes esetben ér­tesíteni kell a japán katonai hatóságokat, ha angol diplomata utazásra készül a hadi­zónán keresztül. A japán válaszjegyzék — írja végül az Evening Standard — mindössze egy pontban tanúsít némi előzékenységet, amennyiben „mély sajnálkozását“ fejezi ki a történtek fölött. Leírhatatlan rémületet keltett a lakosság körében a kantoni repülőtér ellen intézett japán repülőtámadás . A Pesti Hírlap és az International News Service különtudósítójának jelentése - Sanghai, aug. 31. A nankingi kormánynak az az intézkedése, hogy minden fegyverfogható 18—45 éves férfit mozgósított, azt mutatja, hogy Kínának eltökélt szándéka a végsőkig kitar­tani a Japán elleni háborúban. Hanan tartományból több kínai ezred, gyalogság, tü­zérség és kerékpáros csapatok indulnak el a Sanghaj melletti hadállások felé. A csapatok fegyverzete és felszerelése kitűnő. Japán részről is jelentik, hogy Sanghai vidé­kén általános támadásra készülnek. Vala­mennyi hadszíntéren erősítéseket vonnak össze. Kedden reggel, kínai idő szerint 6 órakor, hét ne­héz bombavetőből álló japán repülőraj két egymást követő támadást intézett a kantoni katonai repülőtér és környéke ellen. A kínai repülőgépek ellentáma­dásra szálltak fel és elűzték a japánokat. Állítólag két japán repülőgépet lelőttek. A légitámadás halálos ál­dozatainak száma igen nagy, de számszerű adatok még nincsenek. A sűrűn lakott városban leírhatatlan volt a rémület. Copyright by Pesti Hírlap. A lakosok az utóbbi napokban hevenyészett óvóhe­lyekre és pincékbe menekültek. Tien-Cinből jelentik, hogy az ott állomásozó nemzetközi rendőrség és a japán csapatok között súlyos súrlódás támadt. A japán csapatok több izben megsértették az európai telep szabályait, zaklatták, sőt meg is támadták az an­gol és francia rendőrcsapatokat. Ezek után az angol és francia rendőrparancsnokok erélyesen figyelmez­tették a japánokat, hogy ha a jövőben ilyen esetek megismétlődnének, előzetes figyelmeztetés nélkül fegy­verhasználatra kerül sor. A partzárlati őrségben résztvevő japán hadi­hajók feltartóztattak és átkutattak két brit kereskedelmi hajót. Később a hajókat útjukra bocsátották. A sanghai brit főkonzul erélyesen tiltakozott a japán tengerészeti hatóságoknál. Egy kínai különítményt, amelynek az volt a fel­adata, hogy a Hongkong és Észak-Kína közötti vasút­vonalat megszakítsa, egy hídnál, munka közben, japán bombavető repülőraj lepett meg. A japán bombák a negyven főnyi különítmény nagy részét megölték, még mielőtt a hidat felrobbantották volna. Parker Noel. r Moszkvától Nankingig Nincs nap idegfeszítő világpolitikai esemé­nyek nélkül. A legújabb, tegyük hozzá, régóta várt és sejtett külpolitikai csemege az orosz-kí­­nai megnemtámadási egyezmény, amelynek nem titkos és »titkos« pontjait mérlegre téve és ösz­­szevetve, szólamaiból gyököt vonva s leszűrve belőlük a lényeget, azt látjuk, hogy az orosz­­kinai katonai együttműködés terve valóban létrejött, az orosz katonai segítés szervezett formát nyer s már csak az a kérdés, titkosan vagy nem titkosan segít-e Moszkva Nankingon. Az utolsó évek hadviselési története teljesen megváltoztatta a katonai segítés módjait. Ha egyik állam a másikon ütni akar, szövetkezik annak az ellenségével, de nem elegyedik bele a vitába nyílt hadviselőként, hanem megmarad titkos hadviselőnek, jogilag távol áll, de a va­lóságban hadat visel. Ennek az új világnak szemléltető példái ál­lanak előttünk Spanyolországban, amelynek belső háborújában nemsokára lámpával­­ kell keresni a valódi spanyolt s tulajdonképen a Földközi-tenger kérdéseiben érdekelt világha­talmak mérkőznek próbaháború képében egy­mással. Az oroszok régi mesterei ennek az ál­hadviselési módszernek, így hadakoztak Ang­lia ellen is India körül, amikor az afganisztáni, beludzsisztáni haderőket pénzzel, hadianyag­gal, tisztekkel s altisztekkel gazdagon ellátva, az angolok indiai hatalmát akarták megfúrni. S így jár el Oroszország az utolsó két évtized­ben szinte az egész világ ellen, amikor a moszk­vai gondolatot az utolsó óceáni szigeten is pénzzel, hadianyaggal­­igyekszik népszerűsí­teni. Most is előrelátható, hogy Szovjet-Orosz­­ország legalább is egy darabig óvakodni fog a nyílt hadüzenettől, nehogy ezzel valamely európai hatalom s Japánország között esetleg­­fennálló titkos egyezménybe ütközzék bele s hátbatámadást idézzen fel. Inkább megmarad­­a­ régi módszereinél, a jól bevált »titkos« segítés­nél, amely letagadható, amellett jogi formákat nem sért. A Deákné vásznánál Japán sem jobb ebben a­­tekintetben, hiszen Mandzsukuóért vívott hó­dító hadjáratát sem vívta meg nyilt sisakkal s az egészet úgy tüntette fel, mint Mandzsukuo függetlenségi harcát Kínával szemben. Ha nem is tudunk igazat adni a francia Matin-nek ab­ban a megállapításában, hogy a szovjet pro­pagandája szította a kínai-japán háborút, any­­nyi bizonyos, hogy Oroszországnak legelső ér­­­deke, hogy a Távol-Keleten ne hatalmasodjék el túlságosan Japán, ne legyen még nagyobb a vele szomszédos területe, mert minél jobban befészkeli magát Japán az orosszal szomszédos területeken, annál nehezebb lesz tartani Szibé­riát s az orosz érdekkörbe tartozó mongol te­rületeket. Ha valakinek, Oroszországnak áll legelsősorban érdekében gyengíteni Japánt s igy a Kínával létrejött megnemtámadási egyez­mény természetes következménye az oroszok félelmének. A megnemtámadási egyezmény s az ehhez csatlakozó »titkos« katonai segítés kétségtele­nül súlyos veszedelmeket rejt magában a messze kelet bolsevizálódása szempontjából, pillanat­nyilag azonban bizonyos fokú megkönnyebbü­lést jelent azoknak a világállamoknak a szem­pontjából, amelyek naponta növekvő aggoda­lommal látják kínai érdekeik pusztulását, be­ruházott kölcsöneik alól a fedezet kiszaladását, európai palotasoraik valóságos rombadőltét. A japánok előnyomulása a fehér faj ázsiai politi­kai s gazdasági uralmának sírját ássa meg. Ha a japán katonai géniusz minden akadályt le­győzve, félmilliós hadsereget tud átdobni Kí­nába, várjon a gondolkodó angol, francia, hol­land, amerikai távolkeleti vezérérdekeltek agyában nem fogant meg annak elképzelése, hogy ha Japán készen lesz velük Kínában, Indokina, Hátsó-India, Elő-India, a dúsgazdag Indiai óceáni szigetek, Ausztrália stb. következ­hetnek? A gondolat ott él az utolsó angolban, , amerikaiban, franciában és hollandusban s gondtól gyöngyöző sajtóikban, vezérkari iro­dáikban, közvéleményükben. Ezeknek a Távol- Keleten érdekelt hatalmaknak kapóra jött most a szovjet és Kína között létrejött egyez­mény, amely katonai szempontból Kínára két­ségtelenül előnyöket jelent, ha ugyan már el nem késett mindennel. Kína fölébredt, de az eddigi események arra vallanak, hogy későn. Militarizálása még csak félmunka. Még nyomja az ősi felfogás, amely az Írástudóknak, a csil­lagászoknak, a könyv embereinek, a literátu­­soknak ezredéveken át kiváltságokat adott, de Konfucius tanainak elterjedése óta kitörült e lelkéből a hunokkal két évezreden át vívott határharcainak emlékét s azokra a bölcsészeire hallgatott, akik a harcias szellemet ki akarták irtani népük lelkéből. , Konfucius Kínája lassanként eltűnik s az ezredévek előtti harcos kínai kezd feltámadni. Eddig egyedül vívta feltámadásának nagy ön­védelmi harcát, a nemzeti egység hevítő tudata nélkül. Kevés volt az, amit Európa eddig érezte­tett. A titkos orosz segítség lesz talán az első, amit elhagyatottságában kap. Annyi bizonyos, hogy sem Anglia, sem az Unió eddig nem nyúlt a hóna alá, mindegyik tart Japántól s egy tá­volkeleti világháború eredményeinek kétessé­­gétől. Az egyedül hagyott Kína örömmel ra­gadja meg a feléje nyújtott, bármily szőrös orosz kezet. Viszont Oroszország érzi, hogy most vagy soha. Ha most Japán eléri a céljait, akkor Oroszország távolkeleti hatalmának leál­dozott. Az orosz-kínai megnemtámadási egyezmény alapján kifejlődő titkos orosz katonai megsegí­tés beláthatatlan következményekre vezethet. Japán alig fogja tűrni. Ha pedig nem tűri, a világ összes tűzoltói is kevesen lesznek ahhoz, , hogy a távolkeleti tűzvészt­ elszigeteljék.

Next