Pesti Hírlap, 1937. december (59. évfolyam, 273-297. szám)

1937-12-01 / 273. szám

4 Őméltósága most már cigarettát vett elő s mialatt rágyújtott, azt gondolta magában, hogy kérlek, igazán, kérlek alásan, ezt az embert ki­dobni nem lehet. Nem, szó se lehet róla. De le­szidni, de alaposan megmosni a fejét ... óh, kér­lek, csak bátran, csak egész bátran! Ránézett. Köhintgetve köszörülte a torkát. Előtte állt a doktor Szirucsek, lehajtott fej­jel, bánatos cvikkerével, ellankadó, kihagyó szív­veréssel és várta a taglócsapást. . . . Család, feleség, két gyermek és Szirucsek doktor a családfő — gondolta ekkor ő méltósága ?— és gondolt mást is. Nem, ezt az embert még leszidni sem lehet. Ki van zárva. Erkölcsileg kép­telenség. Nincs az a hatalom, amelynek kedvéért meg tudná alázni! Meg kell érteni a helyzetet, kérlek. Kicsi pont ez a Szirucsek, de odahaza a családban ő a minden. Nincs az a porszem, amely valahol valaki ne volna. Tanácsadó, egy picinyke közösség oszlopa, gyengébbek támasza — tekin­tély, no, mondjuk ki. Úgy néznek rá otthon, mint ahogy ő néz reám itten! Ő is csak az, ami én — igaz, kisebb kiadásban, hát egy kicsit kisebb ki­adásban, az igaz. De ő is csak molekulája annak a nagy élet- és rendfenntartó tekintélynek, ami olyan elsőrendű életanyag s aminek csak ártok és amit csak megcsonkítok, ha önérzetében meg­alázom ezt a mikroszkopikus alanyt itten, aki szervesen hozzátartozik a nagy, egyetemes egész­hez . . . Hja, ez bizony így van! Megbiccentette a fejét, nem gőgösen, nem is haragosan, hanem amolyan komoly és szerény m­éltósággal, ami olyan jól illett hozzá. .— Menjen a dolgára, doktor úr, — mondta csendesen. — Intézkedem, hogy holnap átkerül­jön a jogügyi osztályra. Menjen, kérem. Nem való m­agának a folyószámla.— És gondolatban én is megyek a doktor úrral, halk macskajárással, le a lépcsőkön, a földszintre. N­­em teszek hozzá történetéhez semmi sallangot. Talán csak azt, hogy lám, azért jó a fűszálnak is. A vihar kettétöri a gőgös tölgyet, de a szerény fűszálat csak megborzolja. Néha meg is termé­kenyíti. Hiszen a jogügyi osztályon, ha nem téve­dek, a fizetés is nagyobb. I­ PESTI HÍRLAP 11­37. december 1., szerda« Shvoy püspök beszéde a felsőházban a csehek magyarellenes amerikai propagandájáról Az alkotmány elleni támadások a felsőház előtt Kedden délelőtt tizenegy órakor gróf Széchenyi Bertalan elnöklésével ülést tartott a felsőház. A napi­rend előtt Shvoy Lajos püspök beszámolt legutóbb amerikai útjáról és az amerikai magyarság körében szerzett ta­pasztalatairól. Tartozik ezzel Amerikába szakadt 1,2 millió magyar testvérünknek. A hercegprímás és a püspökök megbízásából azzal a feladattal ment Ameri­kába, hogy az eucharisztikus világkongresszusra az amerikai katolikus magyarságot meghívja. Négy hó­napon át huszonegy államot járt be, huszonhárom egyházmegyét látogatott meg, tisztelgett három kardi­nálisnál, két érseknél és huszonkét püspöknél, meglá­togatott negyven-ötven római katolikus és tíz görög­katolikus egyházközséget. Tizenöt év előtti útján az volt az elgondolása, hogy a magyarság évei meg van­nak számlálva. Annál nagyobb örömmel tapasztalta, hogy azóta az amerikai magyarság rendkívül nagyot haladt szervezettségében, valláserkölcsi, magyar kul­turális életében. Megállapította, hogy a magyarság most sokkal keményebben van megszervezve egyhá­zaiban, sokkal őszintébben magyar, sokkal odaadóbban csüng a magyar hazán. Mélységes háláját fejezi ki az amerikai püspöki karnak, mert a nagy változás elsősorban az ő érdemük. Elismerés illeti az Amerikában élő papság működését is, amellyel magyar érzésében megtartotta a kivándo­rolt magyarságot. Igen megható volt, amikor istentisz­telet után olyan emberek, akik harmincöt-ötven éve vándoroltak ki, ellágyultan kérdezték tőle: mit csinál a mi drága magyar hazánk? Itt a felsőházban adja át az amerikai magyar embereknek őszinte üdvözletét, amelyet mikor kimondtak, kicsurrant szemükből a könny. Egy amerikai püspök mondta, hogy ha har­minc-negyven év előtt az amerikai és a magyar püs­pöki kar megértette volna egymást és jobban gondos­kodtak volna az amerikai magyarságról, nagy dolgokat csinálhattak volna. Milyen könyvek „világosítják fel a4 Amerikát a magyar ügyről ? Egy nagyon szomorú tapasztalatát is szóvá kell tennie. Meglátogatja a teológiai főiskolákat,­ az útba­­eső egyetemeket s megdöbbenve látta a könyvtárak­ban, hogy a magyar ügy anyagát csupán cseh íróktól származó angol könyvekben találta. Ezek a könyvek ismertetik Közép-Európa és a magyarság helyzetét, ezek világosítják fel a magyar ügyről az amerikai tu­dományos világot. Egész magyar érzése felháborodott ezen. Egyedül Feleky Sándor magyar színházigazgató könyvtára, amelyet Hóman kultuszminiszter vett meg, volt az az oázis, ahol a szomorúsága valamelyes eny­hülést talált. A környék egyetemeit most már innen látják el magyar anyaggal. A „Saturday Evening“ egyik számában megdöbbenve olvasta, hogy az angol olajérdekeltségeknek Ázsiában egy akadálya van és ez Magyarország. Hosszú cikk fejtegeti, hogy Angliának a legrövidebb útja Ázsiába Csehországon át vezet s en­nek az útnak egyetlen akadálya a rebellis magyar nemzet (Derültség), amely meg akarja ezt akadályozni. Amikor amerikai ismerőseinek ezt elpanaszolta, azt mondták: „Ez rendszeres dolog, a cseh érdekeltség az amerikai újságokban folyton szemérmetlen valótlan­ságokkal támadja következetesen Magyarországot. Ezzel szemben a magyar propaganda minimális". Fel­hívja erre a magyar kormány figyelmét s kéri, hogy a magyar igazságot és a magyar haza becsületét min­den erejével védje meg ezekkel az alávaló és igazta­lan támadásokkal, ezzel a szemérmetlen propagandá­val szemben. Az amerikai magyarság nagy értéke a magyar nemzetnek Az amerikai magyaroknak nagyon fáj, hogy a ma­gyar nemzet nem törődik velük és hogy Magyaror­szágról csak gyűjteni járnak oda, sohasem hoznak ne­kik a magyar nemzet szeretetéből. Valóságos diadalmi útként tűnt fel tehát, hogy egy magyar püspök meg­látogatta a szegény amerikai magyarokat. Gondos­kodni kellene arról, hogy az amerikai magyarság és és óhaza között a kapcsolat bensőséges legyen, hogy ne a dollárt látogassuk Amerikában, hanem becsül­jük meg magyar véreinket. (Helyeslés.) Azok az em­berek, akik rendkívül sok idegen nemzetiség között megőrizték magyarságukat, nagy értékei a magyar nemzetnek. Virginiából és Kaliforniából olyan jelen­tés is érkezett hozzá, hogy a magyarok között sok a kommunista. Megállapította, hogy ahol nincs templom és nincs pap, a jóhiszemű magyar könnyen bedől az agitációnak. A tárgyalásokat megindították s már je­lentéseket is kapott arról, hogy a virginiai és kalifor­­­niai magyarok szervezése megkezdődött. A püspök beszédét a felsőház általános éljenzés­sel és tapssal fogadta. A 33-as bizottság működéséről szóló jelentést el­fogadta ezután a felsőház, majd a városi számvevőség szolgálatról szóló törvényjavaslatot tárgyalták. A debreceni nyilas­gyűlés Vásáry József a javaslatban egyik csökevényét látja a központosító törekvéseknek. Minden hatalom­nak egy kézbe, az állam, sőt egy párt kezébe való le­tevése nagy veszedelmet jelent. Sokan azt mondják, hogy fantaszta áradozók azok, akik diktatúráról be­szélnek. A felsőház emlékezetébe idézi a vasárnapi debreceni eseményeket. Társaságok nyíltan merészel­nek támadásokat intézni az alkotmány ellen. A gyűlé­sen kijelentették, hogy az alkotmányra semmi szükség sincs, azt el kell törölni. A kormánynak erélyes kézzel kell lecsapni ezekre az emberekre, mert lassanként fel­gyújthatják az egész nemzetet. Nem lehet tűrni, hogy büntetlenül sárba tapossák az alkotmányt. A törvény­­javaslatot bírálva, arra kérte a kormányt, hogy ne gyengítse az autonómiát, Debrecen példája mutatja, hova vezet, ha a törvényhatóság életében egy párt kerül uralomra. A javaslatot nem fogadja el. A belügyminiszter válasza Széll József belügyminiszter hangsúlyozta, hogy az autonómia gondolatát, pénz- és vagyonkezelését egyál­talán nem érinti a törvényjavaslat, mindössze a szám­vitel, vagyonkezelés, a háztartás külső módszereit akarja javítani. Ez nemcsak országos közérdek, hanem az autonómiák és az önkormányzat érdeke is. A deb­receni eset nem tartozik a törvényjavaslat anyagához, azért nem foglalkozik azzal, annál kevésbé, mert rend­őri és büntető eljárás van folyamatban. A felsőház ezután elfogadta a törvényjavaslatot, nemkülönben a helyszíni rendőri bíráskodásról szóló törvényjavaslatot. Végül az Orvosi Kamara két felső­házi jelöltje közül az egyiket kisorsolták, nevezetesen Verebély Tibort, ilyenformán Verebély képviseli a felsőházban az Országos Orvosi Kamarát. A felsőház legközelebbi ülését december 9-én dél­előtt tartja. Az összeférhetetlenségi törvény megalkotását sürgették a felsőházi javaslat vitájában •M­inajd Összeült a képviselőház Tíznapi szünet után, kedden újra összeült a kép­viselőház és folytatta a felsőházi törvényjavaslat tár­gyalását. Ezt megelőzően Tars Tibor (Nép) a Nemzeti Színházra vonatkozó törvényjavaslatról, Somogyváry Gyula (Nép) pedig a magyar-észt és magyar-finn kul­turális egyezményt becikkelyező törvényjavaslatok­ról terjesztették be a bizottsági jelentéseket. Györki Imre (szoc.) a felsőházi javaslat vitájában azt fejtegette, hogy az igazságügyminiszter kijelen­tése szerint a felsőházi javaslat a fék szerepét fogja betölteni. Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem így mond­tam. Györki: Az új rendtörvényjavaslattal is meg akar­ják fékezni a még fennálló kevés szólás- és gondolat­szabadságot. A meglevő törvényeknek kell érvényt szerezni, akár jobb- akár baloldali bűntettekről van szó. Tegnap a budapesti büntetőtörvényszék állam­fogház büntetést szabott ki, amikor a legsúlyosabb lá­zadás bűncselekményéről van szó. A másik oldalon a legkisebb bűncselekményeket, is megtorolják. Sztranyavszky Sándor elnök: A képviselő úr a na­pirenden levő tárgyhoz szóljon és a bíróság ítéletét ne bírálja a képviselőházban. Györki kéri a felsőház javaslat visszavonását. Balogh Gábor (Nép) arra kérte a képviselőház pártjait, hogy a közjogi javaslatok vitájától tartsa­nak távol minden mérgező anyagot. Foglalkozott a parlamentarizmus elleni támadásokkal s hangsúlyozta, hogy nem a parlament intézményében van a hiba, ha­nem működési zavarokról van szó, részben a parla­ment szakszerűtlensége, részben az erkölcsi és anyagi függetlenség hiánya miatt. Sürgette, hogy a felsőház szervezetébe vonják be azokat a társadalmi osztályo­kat és foglalkozási ágakat, amelyeknek ma nincs kép­viseletük. Az összeférhetetlenség kérdését meg kell oldani Bródy Ernő (szabadságpárt) szerint nem indokol­ható meg, miért kellett a titkos választójog megalko­tása előtt beterjeszteni a felsőházi javaslatot. Inkább az összeférhetetlenség kérdését kellene véglegesen megoldani. Lehetetlenség, hogy 156 főnemesi család 33 felsőházi tagot választ s ugyanakkor 800 ezer em­bert ugyanannyian képviselnék az alsóházban. Az együttes ülés rossz és lehetetlen; ami pedig az ilyen ülésen a titkos szavazást illeti, az aligha emeli majd a parlamentarizmus fényét. A törvénykezdeményezés mindig a képviselőház csorbítatlan joga volt. Nem akarja a titkos szavazati jog behozatalát veszélyez­tetni, ezért nem fogadja el a javaslatot. Csik József (Nép) szerint a javaslat azokat az el­veket teszi gyakorlatiakká, amelyeket az előző tör­vény is elismert. A felsőházra szükség van s a de­mokrácia fejlődését szolgálja, ha bizonyos közjogi jog­kört egy alkotmányos államban kiszélesítenek. Ma egyedül a szellemi arisztokrácia érvényesülhet poli­tikai téren s nem is felelne meg a mai haladás szel­lemének, ha valaki csak a születés alapján kerül­hetne be a felsőházba. Sürgette az összeférhetetlen­ségi törvény megalkotását, hogy csak független em­berek szavazhassanak­­a Házban. A felsőháznól volt olyan tagja, aki 46 vállalatnál teljesített honnnen­ső szolgálatot. Ha a felsőházi törvényt megszavazza a Ház, a felsőház méltó lesz arra az áldozatra, amit a képviselőház hozott. Szerdán folytatják a törvényjavaslat tárgyalását. Az ülésre tizenhat interpellációt jegyeztek be; fél­­tizenkettőkor tért át a Ház az interpellációkra. Az ügyvédi mn­egh­atalmazásról szóló javaslat a bizottságb­an A képviselőház pénzügyi és igazságügyi együttes bizottsága Reményi-Schneller Lajos elnöklésével le­tárgyalta az ügyvédi meghatalmazásról szóló tör­vényjavaslatot. Petró Kálmán elismeréssel nyilatkozott a javas­lat intencióiról és rendelkezéseiről. Györki Imre ag­gályait fejtette ki azzal szemben, hogy a szegényjo­gon perlekedő fél, aki nem kamarai kirendelés alap­ján, hanem a maga választása szerint fordul ügy­védhez, ezentúl kénytelen lesz az ügyvédi meghatal­mazáson a bélyeget leróni. Bródy Ernő rámutatott arra, hogy mindenkinek módjában áll az ügyvédi ka­marától pártfogó ügyvéd kirendelését kérni és eb­ben az esetben még meghatalmazási bélyeget sem kell lerónia. Lakatos Gyula felvetette a kérdést, nem volna-e egyszerűbb kincstári űrlap helyett külön meghatalmazási bélyeget használni. Nagy Emil, Erődi- Harrach Tihamér és Balogh Gábor pártoló hozzá­szólásai után az együttes bizottság a javaslatot álta­lánosságban elfogadta. Mikecz Ödön államtitkár hangsúlyozta, hogy a javaslat az ügyvédi kar régi jogos és méltányos kívánságát elégíti ki. A részletes tárgyalás során Krüger Aladár előadó módosítást nyújtott be, amely szerint a nem kincstári űrlapon kiállított meghatalmazás érvényes lesz ugyan to­vábbra is, de a bíróságok és a hatóságok előtt csak akkor használható fel, ha annak másolatát­­bélyeges űrlapon egyidejűleg becsatolják. A bizottság a mó­dosítást elfogadta és ezzel a javaslatot részleteiben is letárgyalta. _________ Bemutatkozott az új belga kormány Brüsszel, nov. 30. A Janson-kormány kedden mu­tatkozott be a parlamentben. A képviselőházban és a szenátusban a kormánynyilatkozatot francia nyelven Janson miniszterelnök, flamand nyelven pedig De Man pénzügyminiszter olvasta fel. A nyilatkozat hangsú­lyozza, hogy a kormány minden eszközzel megvédeni szándékozik az alkotmányos szabadságjogokat. Bel­gium továbbra is a függetlenség politikáját gyakorolja, ami legjobban megfelel Belgium európai missziójának. Nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem arra, hogy­­ megerősítse az ország biztonságát. Belgium továbbra is hű marad a népszövetségi alapokmány elveihez és mindig kész együtt­működni a béke fenntartására irá­nyuló építő jellegű tevékenységben.

Next