Pesti Hírlap, 1937. december (59. évfolyam, 273-297. szám)

1937-12-01 / 273. szám

, BUDAPEST, 1937. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedév faként. 10 pengő 80 fillér. Egyet pél­­dányszám éra apálya­­udvarokon is­ 10 fil­lér, a vasárnapi­zám ára 32 fillér a Képet Va­sárnap nélkül 12 fillér ar d­íjpr­ íj' ; SZERDA, DECEMBER 1. PESTI Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon 112 -295. Főkiadók: Vilmos császár-út 78. Telefon 112—295. Er­­zsébet­ körút 1. Telefon 135—296. A fiókok jegy­zékét vasárnap közölj­ük az apróhirdetések élén­­H Delbos útra Franciaország külügyminisztere, Delbos, már hetek óta készülődik egy középeurópai kör­útra. Varsó, Bukarest, Belgrád és Prága a cél­pontjai ennek az utazásnak. A kisantant-álla­­mok fővárosaiban már eddig is nagyban készü­lődtek nagy nyugati szövetségesük képviselő­jének fogadtatására. A repeső szívvel várt ven­dégnek annál inkább örvendeztek, mert az utolsó három év alatt, a tragikus sorsú Barthou látogatása óta nem fogadhatták egyik francia külügyminisztert sem vendégül. A­ londoni tanácskozások most egyszerre aláhúzzák és jelentőségében rendkívüli mér­tékben emelik Delbos középeurópai utazását. A francia és angol miniszterek tárgyalásaiban a német gyarmati kérdés mellett különös sze­repet játszik egy másik nagy probléma: Közép- Európa sorsa és jövője. Az angolok az őket jel­lemző gyakorlatiassággal és valóságérzékkel tisztában vannak azzal, hogy addig nem lehet a világbéke biztosításáról beszélni, amíg nem állítják valahogy vissza az egykori monarchia helyén támadt államok egyensúlyát. Az angol felfogás egyre jobban megérik annak a belátá­sára, hogy ebből a célból nem szabad vissza­riadni attól sem, hogy újra, jobban és igazsá­gosabban elvégezzék a világháború befejezését követő párizsi békekonferencia munkáját. Erre utal a Times egyik legutóbbi vezércikke, ami­kor ezt írja: »Minden európai felelősséggel bíró kormánynak, illetve népnek kötelessége meg­kezdeni azoknak a módosításra szoruló kérdé­seknek tárgyalását, amelyek föltétlenül szük­ségesek a béke fenntartásához és azoknak az igazságtalanságoknak a kiküszöböléséhez, ame­lyek mélyen gyökereznek, erősen érezhetők és végül is robbanást fognak előidézni.« Nem tudhatjuk, a londoni kormány, ami­kor a francia miniszterelnökkel és külügy­miniszterrel folytatott tárgyalások során Kö­­zép-Európa ügyeiről volt szó, milyen nyoma­tékkal érvényesítette a Times-ban hangozta­tott irányelvet. Azonban anélkül, hogy túlzot­tan vérmes reményeket táplálnánk, annyit jo­gosan föltehetünk, hogy az angol és francia ál­lamférfiak megbeszélésén a párizsi békeműben megállapított status quo már nem szerepelt úgy, mint érinthetetlen tabu és megváltozhatatlan szentség. (Mellesleg megjegyezve, a nemzet­közi jogéletben már csak a kisantant-államok ragaszkodnak mereven a középeurópai határok megváltozhatatlanságához és szentségéhez. Las­sanként még a kisantant legfőbb patrónusának, Franciaországnak a felfogása is eltolódást szen­vedett ebben a tekintetben. Erre lehet követ­keztetni a Quai d’Orrayhez közelálló Temps egyik legutóbbi vezércikkéből, amely azt fejte­geti, hogy a magyar revízióról való lemondás nélkül kell valamilyen együttműködési lehető­séget megteremteni a kisantant-államok és Ma­gyarország között.) Londonból most azt jelentik, hogy Anglia és Franciaország teljesen tisztázták Közép- Európát illető felfogásukat s megállapították, a két nagyhatalom nézetei között nincsen sem­mi különbség. Amint a francia külügyi hiva­tal nézeteit tolmácsoló Petit Párisien írja, Ang­lia nem tanúsíthat olyan mértékű érdeklődést a középeurópai kérdések iránt, mint Francia­­ország, de viszont teljes mértékben szabad ke­zet enged Franciaországnak baráti kapcsolatai művelésére, föltéve, hogy ezek a kapcsolatok előmozdítják az általános enyhülést. Delbos középeurópai útja ezek után egy­szerre sokat nyert jelentőségében. Annyira, hogy egyes lapok szerint most már nemcsak Franciaországnak, hanem Angliának is nagy­követe lesz középeurópai útjában. A két nagy­hatalom megbízásából kell tájékozódnia arról, milyen intézkedések volnának szükségesek Közép-Európában az általános európai béke és Közép-Európa nyugodt továbbfejlődése érde­kében? A londoni angol-francia tanácskozás kedden délután véget ért A hivatalos jelentés szerint Lord Halifax berlini megbeszélései, a spanyol viszály, Delbos európai útja, a földközi tengeri, a gyarmati és a távolkeleti kérdések voltak a tanácskozás tárgyai A két kormány együtt akar működni az összes országokkal az általános béke érdekében A miniszterek ezután a gyarmati kérdés meg­vizsgálásához láttak hozzá, beleértve annak ösz­­szes vonatkozásait. Arra a megállapításra jutottak, hogy ez­zel a kérdéssel nem lehet elszigetelten foglalkozni és hogy a kérdés egyébként még számos más hatalmat is érdekel. El­ismerték a mélyebb tanulmányozás szük­ségességét. Az angol és francia miniszterek ezután meg­vizsgálták a távolkeleti kérdést is, amelynek sú­lyosságát teljes mértékben felismerték. Közös egyetértésben kijelentették, hogy készek együtt­működni más hasonló helyzetben levő hatal­makkal az erre a világrészre vonatkozó szerző­désekből származó jogok és érdekek védelme, il­letőleg a kötelezetté­g teljesítések tekintetében. A francia és angol miniszterek ezután a köl­csönös bizalom szellemében át .Hintették a nem­zetközi ügyek egyéb vonatkozásait­, amelyek egy­formán érdeklik mindkét országot. Anélkül, hogy eltértek volna a nemzetközi együttműködésre vo­natkozó elgondolásuktól, amelyet sohase­m szűn­tek meg hangoztatni, újból hangsúlyozták kormányuknak azt az óhaját hogy együtt akarnak működni az összes országokkal az általános meg­­békítés közös feladatában szabad és bé­kés tárgyalások útján. Mint a Reuter-iroda diplomáciai levelezője érte­sül, angol körök meggyőződése szerint a francia mi­niszterek látogatása s az arra vonatkozó közlemény véget vethet azoknak a híreszteléseknek, mintha ne- London, nov. 30. A francia és angol miniszte­rek londoni megbeszéléseiről a következő hivata­los közleményt adták ki: Chaut­emps francia miniszterelnök és Delbos külügyminiszter megbeszélést folytatott Neville Chamberlain angol miniszterelnökkel és Eden külügyminiszterrel, valamint az angol kabinet más tagjaival. Lord Halifax ismertette a francia miniszte­rekkel a Németországban nemrégen folytatott megbeszéléseinek eredményét. Chautemps és Del­bos örömmel állapította meg, hogy lord Halifax látogatása­­, amelytől ma­gán- és nemhivatalos jellegénél fogva nem lehetett közvetlen eredményeket várni —, hozzájárult a nemzetközi félreértések okainak tisztázásához és természeténél fogva alkalmas volt a légkör megjaví­tására. Az angol és francia miniszterek Delbos kül­ügyminiszter küszöbönálló közép- és keleteurópai látogatásáról is beszéltek. Örömmel állapították meg a két kormány közös érdekét a béke fenn­tartása tekintetében ezekben az országokban. Megbeszélés tárgya volt a spanyol viszály és a földközitengeri kérdés is. Megegyeztek abban hogy minden nehézség ellenére a be nem avat­­kozás politikája teljes beigazolást nyert, és hozzájárult a viszály kiterjesztésének megaka­dályozásához. Megegyeztek abban, hogy a két kormány folytatja erőfeszítéseit, amelyeknek az a célja, hogy ezt a politikát teljesen hatályossá tegyék. Magától kínálkozik itt egy visszaemlékezés. Delbos elődje, Barthou, aki a délszláv terroris­ták golyóitól Sándor jugoszláv királlyal együtt vérzett el Marseilleben, 1934 nyarán, éles re­­vízióellenes nyilatkozatot tett a kisantant-ál­lamok fővárosaiban. Amikor pedig a bukaresti parlament Románia díszpolgárává választotta, a román képviselőház szószékéről ezt harsogta világgá: »Eddig Franciaország követe voltam Romániában. Ezentúl Románia követe leszek Franciaországban!« Mindenki tudja, hogy az a politika, amelyet Barthou mint Románia kö­vete folytatott Franciaországban, hova veze­tett. A helyzet teljes elromlásához és az euró­pai béke állandó veszélyeztetéséhez. Nem is történhetett másképen. Az egyoldalú és elfo­gult politika mindig ide szokott vezetni. Del­bos útjának sikere attól függ, hogy Barthou nyomdokait követve, szakítani tud-e Barthou szellemével. Ha középeurópai útján valóban nemcsak Franciaország, hanem Anglia követe is lesz s tárgyilagosan tájékozódik Közép-Európa viszonyairól és a középeurópai államok megbé­kélésének lehetőségéről, reménye nyílik annak, hogy sok minden megjavul, amit Barthou gyű­lölködő és elfogult politikája elrontott. Delbos szemével most Európa két legha­talmasabb állama kíván körülnézni Közép- Európában. Éppen ezért lehetetlen, hogy elhall­gassuk az aggodalmunkat: elvégezheti-e itt az el­fogulatlan és tárgyilagos megfigyelő munkáját, ha a középdunavölgyi országok fővárosai közül csak Bukarestet, Belgrádot és Prágát keresi fel tájékozódás céljából? Delbos útiterve jó lehe­tett addig, amíg csak arról volt szó, hogy mint Franciaország nagykövete utazzék azzal a cél­lal, hogy szorosabbra fűzze a köteléket hazája és Franciaország középdunavölgyi szövetsége­sei között. A régi útiterv azonban egyszeriben nem felelhet meg céljának, amint Delbos Ang­liától is megbízást kapott a középeurópai hely­zet tárgyilagos megfigyelésére. Természetes, hogy a francia külügyminisz­ter most már nem változtatja meg útitervét. Barthou lábnyomait követve sorba járja a kis­­antant-fővárosokat, azután visszatér Párizsba. Azt azonban neki is, párizsi és londoni megbí­zóinak is érezniök kell, hogy az így szerzett információknak hiányai vannak, amelyeket más után kell pótolni. Közép-Európa helyzetét nem lehet megítélni úgy, hogy kizárólagossági jogot adnak a cseh, a román és a szerb informá­toroknak. Hiszen ha ma Közép-Európa olyan ke­serves és veszedelmes helyzetben van, hogy angol és francia államférfiaknak Londonban kell törniök a fejüket miatta, ennek éppen az az okozója, hogy Párizsban, amikor a Közép- Dunavölgy sorsát eldöntötték, csakis a csetiek­re, románokra és szerbekre hallgattak. Az an­gol és francia államférfiak nagyon messze es­nének kitűzött céljuktól, az általános megbé­kélés elősegítésétől, ha most másodszor is bele­esnének a régi végzetes hibába. Ezért remél­jük, gondoskodni fognak róla, hogy más for­rásból is kiegészítsék Delbos prágai, bukaresti és belgrádi tájékozódását. Azt hisszük, ezen a téren a magyar kor­mányra is sürgős és nagyfontosságú teendők várnak.

Next