Pesti Hírlap, 1937. december (59. évfolyam, 273-297. szám)
1937-12-01 / 273. szám
, BUDAPEST, 1937. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedév faként. 10 pengő 80 fillér. Egyet példányszám éra apályaudvarokon is 10 fillér, a vasárnapizám ára 32 fillér a Képet Vasárnap nélkül 12 fillér ar díjpr íj' ; SZERDA, DECEMBER 1. PESTI Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon 112 -295. Főkiadók: Vilmos császár-út 78. Telefon 112—295. Erzsébet körút 1. Telefon 135—296. A fiókok jegyzékét vasárnap közöljük az apróhirdetések élénH Delbos útra Franciaország külügyminisztere, Delbos, már hetek óta készülődik egy középeurópai körútra. Varsó, Bukarest, Belgrád és Prága a célpontjai ennek az utazásnak. A kisantant-államok fővárosaiban már eddig is nagyban készülődtek nagy nyugati szövetségesük képviselőjének fogadtatására. A repeső szívvel várt vendégnek annál inkább örvendeztek, mert az utolsó három év alatt, a tragikus sorsú Barthou látogatása óta nem fogadhatták egyik francia külügyminisztert sem vendégül. A londoni tanácskozások most egyszerre aláhúzzák és jelentőségében rendkívüli mértékben emelik Delbos középeurópai utazását. A francia és angol miniszterek tárgyalásaiban a német gyarmati kérdés mellett különös szerepet játszik egy másik nagy probléma: Közép- Európa sorsa és jövője. Az angolok az őket jellemző gyakorlatiassággal és valóságérzékkel tisztában vannak azzal, hogy addig nem lehet a világbéke biztosításáról beszélni, amíg nem állítják valahogy vissza az egykori monarchia helyén támadt államok egyensúlyát. Az angol felfogás egyre jobban megérik annak a belátására, hogy ebből a célból nem szabad visszariadni attól sem, hogy újra, jobban és igazságosabban elvégezzék a világháború befejezését követő párizsi békekonferencia munkáját. Erre utal a Times egyik legutóbbi vezércikke, amikor ezt írja: »Minden európai felelősséggel bíró kormánynak, illetve népnek kötelessége megkezdeni azoknak a módosításra szoruló kérdéseknek tárgyalását, amelyek föltétlenül szükségesek a béke fenntartásához és azoknak az igazságtalanságoknak a kiküszöböléséhez, amelyek mélyen gyökereznek, erősen érezhetők és végül is robbanást fognak előidézni.« Nem tudhatjuk, a londoni kormány, amikor a francia miniszterelnökkel és külügyminiszterrel folytatott tárgyalások során Közép-Európa ügyeiről volt szó, milyen nyomatékkal érvényesítette a Times-ban hangoztatott irányelvet. Azonban anélkül, hogy túlzottan vérmes reményeket táplálnánk, annyit jogosan föltehetünk, hogy az angol és francia államférfiak megbeszélésén a párizsi békeműben megállapított status quo már nem szerepelt úgy, mint érinthetetlen tabu és megváltozhatatlan szentség. (Mellesleg megjegyezve, a nemzetközi jogéletben már csak a kisantant-államok ragaszkodnak mereven a középeurópai határok megváltozhatatlanságához és szentségéhez. Lassanként még a kisantant legfőbb patrónusának, Franciaországnak a felfogása is eltolódást szenvedett ebben a tekintetben. Erre lehet következtetni a Quai d’Orrayhez közelálló Temps egyik legutóbbi vezércikkéből, amely azt fejtegeti, hogy a magyar revízióról való lemondás nélkül kell valamilyen együttműködési lehetőséget megteremteni a kisantant-államok és Magyarország között.) Londonból most azt jelentik, hogy Anglia és Franciaország teljesen tisztázták Közép- Európát illető felfogásukat s megállapították, a két nagyhatalom nézetei között nincsen semmi különbség. Amint a francia külügyi hivatal nézeteit tolmácsoló Petit Párisien írja, Anglia nem tanúsíthat olyan mértékű érdeklődést a középeurópai kérdések iránt, mint Franciaország, de viszont teljes mértékben szabad kezet enged Franciaországnak baráti kapcsolatai művelésére, föltéve, hogy ezek a kapcsolatok előmozdítják az általános enyhülést. Delbos középeurópai útja ezek után egyszerre sokat nyert jelentőségében. Annyira, hogy egyes lapok szerint most már nemcsak Franciaországnak, hanem Angliának is nagykövete lesz középeurópai útjában. A két nagyhatalom megbízásából kell tájékozódnia arról, milyen intézkedések volnának szükségesek Közép-Európában az általános európai béke és Közép-Európa nyugodt továbbfejlődése érdekében? A londoni angol-francia tanácskozás kedden délután véget ért A hivatalos jelentés szerint Lord Halifax berlini megbeszélései, a spanyol viszály, Delbos európai útja, a földközi tengeri, a gyarmati és a távolkeleti kérdések voltak a tanácskozás tárgyai A két kormány együtt akar működni az összes országokkal az általános béke érdekében A miniszterek ezután a gyarmati kérdés megvizsgálásához láttak hozzá, beleértve annak öszszes vonatkozásait. Arra a megállapításra jutottak, hogy ezzel a kérdéssel nem lehet elszigetelten foglalkozni és hogy a kérdés egyébként még számos más hatalmat is érdekel. Elismerték a mélyebb tanulmányozás szükségességét. Az angol és francia miniszterek ezután megvizsgálták a távolkeleti kérdést is, amelynek súlyosságát teljes mértékben felismerték. Közös egyetértésben kijelentették, hogy készek együttműködni más hasonló helyzetben levő hatalmakkal az erre a világrészre vonatkozó szerződésekből származó jogok és érdekek védelme, illetőleg a kötelezettég teljesítések tekintetében. A francia és angol miniszterek ezután a kölcsönös bizalom szellemében át .Hintették a nemzetközi ügyek egyéb vonatkozásait, amelyek egyformán érdeklik mindkét országot. Anélkül, hogy eltértek volna a nemzetközi együttműködésre vonatkozó elgondolásuktól, amelyet sohasem szűntek meg hangoztatni, újból hangsúlyozták kormányuknak azt az óhaját hogy együtt akarnak működni az összes országokkal az általános megbékítés közös feladatában szabad és békés tárgyalások útján. Mint a Reuter-iroda diplomáciai levelezője értesül, angol körök meggyőződése szerint a francia miniszterek látogatása s az arra vonatkozó közlemény véget vethet azoknak a híreszteléseknek, mintha ne- London, nov. 30. A francia és angol miniszterek londoni megbeszéléseiről a következő hivatalos közleményt adták ki: Chautemps francia miniszterelnök és Delbos külügyminiszter megbeszélést folytatott Neville Chamberlain angol miniszterelnökkel és Eden külügyminiszterrel, valamint az angol kabinet más tagjaival. Lord Halifax ismertette a francia miniszterekkel a Németországban nemrégen folytatott megbeszéléseinek eredményét. Chautemps és Delbos örömmel állapította meg, hogy lord Halifax látogatása, amelytől magán- és nemhivatalos jellegénél fogva nem lehetett közvetlen eredményeket várni —, hozzájárult a nemzetközi félreértések okainak tisztázásához és természeténél fogva alkalmas volt a légkör megjavítására. Az angol és francia miniszterek Delbos külügyminiszter küszöbönálló közép- és keleteurópai látogatásáról is beszéltek. Örömmel állapították meg a két kormány közös érdekét a béke fenntartása tekintetében ezekben az országokban. Megbeszélés tárgya volt a spanyol viszály és a földközitengeri kérdés is. Megegyeztek abban hogy minden nehézség ellenére a be nem avatkozás politikája teljes beigazolást nyert, és hozzájárult a viszály kiterjesztésének megakadályozásához. Megegyeztek abban, hogy a két kormány folytatja erőfeszítéseit, amelyeknek az a célja, hogy ezt a politikát teljesen hatályossá tegyék. Magától kínálkozik itt egy visszaemlékezés. Delbos elődje, Barthou, aki a délszláv terroristák golyóitól Sándor jugoszláv királlyal együtt vérzett el Marseilleben, 1934 nyarán, éles revízióellenes nyilatkozatot tett a kisantant-államok fővárosaiban. Amikor pedig a bukaresti parlament Románia díszpolgárává választotta, a román képviselőház szószékéről ezt harsogta világgá: »Eddig Franciaország követe voltam Romániában. Ezentúl Románia követe leszek Franciaországban!« Mindenki tudja, hogy az a politika, amelyet Barthou mint Románia követe folytatott Franciaországban, hova vezetett. A helyzet teljes elromlásához és az európai béke állandó veszélyeztetéséhez. Nem is történhetett másképen. Az egyoldalú és elfogult politika mindig ide szokott vezetni. Delbos útjának sikere attól függ, hogy Barthou nyomdokait követve, szakítani tud-e Barthou szellemével. Ha középeurópai útján valóban nemcsak Franciaország, hanem Anglia követe is lesz s tárgyilagosan tájékozódik Közép-Európa viszonyairól és a középeurópai államok megbékélésének lehetőségéről, reménye nyílik annak, hogy sok minden megjavul, amit Barthou gyűlölködő és elfogult politikája elrontott. Delbos szemével most Európa két leghatalmasabb állama kíván körülnézni Közép- Európában. Éppen ezért lehetetlen, hogy elhallgassuk az aggodalmunkat: elvégezheti-e itt az elfogulatlan és tárgyilagos megfigyelő munkáját, ha a középdunavölgyi országok fővárosai közül csak Bukarestet, Belgrádot és Prágát keresi fel tájékozódás céljából? Delbos útiterve jó lehetett addig, amíg csak arról volt szó, hogy mint Franciaország nagykövete utazzék azzal a céllal, hogy szorosabbra fűzze a köteléket hazája és Franciaország középdunavölgyi szövetségesei között. A régi útiterv azonban egyszeriben nem felelhet meg céljának, amint Delbos Angliától is megbízást kapott a középeurópai helyzet tárgyilagos megfigyelésére. Természetes, hogy a francia külügyminiszter most már nem változtatja meg útitervét. Barthou lábnyomait követve sorba járja a kisantant-fővárosokat, azután visszatér Párizsba. Azt azonban neki is, párizsi és londoni megbízóinak is érezniök kell, hogy az így szerzett információknak hiányai vannak, amelyeket más után kell pótolni. Közép-Európa helyzetét nem lehet megítélni úgy, hogy kizárólagossági jogot adnak a cseh, a román és a szerb informátoroknak. Hiszen ha ma Közép-Európa olyan keserves és veszedelmes helyzetben van, hogy angol és francia államférfiaknak Londonban kell törniök a fejüket miatta, ennek éppen az az okozója, hogy Párizsban, amikor a Közép- Dunavölgy sorsát eldöntötték, csakis a csetiekre, románokra és szerbekre hallgattak. Az angol és francia államférfiak nagyon messze esnének kitűzött céljuktól, az általános megbékélés elősegítésétől, ha most másodszor is beleesnének a régi végzetes hibába. Ezért reméljük, gondoskodni fognak róla, hogy más forrásból is kiegészítsék Delbos prágai, bukaresti és belgrádi tájékozódását. Azt hisszük, ezen a téren a magyar kormányra is sürgős és nagyfontosságú teendők várnak.