Pesti Hírlap, 1938. január (60. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
4 van s erkölcsi tartalma. Technikai érvényesüléséből minden visszaélést ki kell küszöbölni. Titkossága, jogban, becsületesség a megvalósításban: e két alapelven épült fel a törvényjavaslat. A gyengébbek, a nagy tömegek megvédése a gazdasági életben . Most nem kívánok szólni a kormányzati munkáról. Beszámolóra és programadásra van máskor alkalom. De vessünk pillantást a gazdasági és szociális problémákra annak a politikának szemszögéből, amelyre, mint a magam felfogására és mint kormányzati irányra, az imént hivatkoztam. Kétségtelen, hogy nemzeti célú, szociális irányú politikánk mellett az állam feladatai rendkívül megsokasodtak. Mihelyt helytelennek ismertük fel a manchesteri liberalizmus elvét, amely a gazdasági erők szabad érvényesülését vallotta a nemzetek és egyének boldogulásának egyedüli szabályául, szükségképpen beáll az állami beavatkozás nagyobb mérve. A tapasztalat megtanította az államférfiakat arra, hogy a teljes gazdasági szabadság nem vezethet a népi szociális érdekek érvénye. Ez a szociálispolitika igen nagy terheket ró az egész magyar társadalomra és különösen a termelésre. S míg ebben a vonatkozásban gyakran hangzanak el támadások a tőke ellen, másfelől olyan illetékes kijelentéseket sürgetnek, amelyek a tőke biztonságának növelésére, a vállalkozási kedv fokozására alkalmasak. Bár erről már több ízben kifejtettem a kormány álláspontját, mégis felhasználom azt az alkalmat is, hogy körvonalazzam felfogásunkat. A tőkés gazdasági rendben, a magántulajdonra alapított társadalomban az egyéni munka és vállalkozás eredményét és gyümölcseit a jogrend keretében mindenki számára feltétlenül biztosítani kell. — A tőke a gazdasági, sőt a nemzeti élet igen fontos tényezője. Éppen ezért a tőkeképződést mindenképpen elő kívánjuk mozdítani. A legális hitelszervezet műköödésének nem akarnak gátat vetni . A tőkeképződés egyik legfontosabb módja a takarékbetétgyűjtés, amely a kistőkéket a hitelszervezetek csatornáin át juttatja a nemzeti gazdálkodás érhálózatába. Betétképződés nélkül nincsen hitel. A jelenlegi nemzetközi viszonyok között pedig, amikor a külföldi hitelforrások még nem nyílnak meg, egyedül a magunk tőkeerejére vagyunk utalva. Már ez a megfontolás is kizárja azt, hogy a hitelszervezet legális működésének gátakat vessünk. .. — Joggal követelheti azonban a kormány és a nemzet, hogy a hitelszervezet a gondjaira és kezelésére — Ebből a szempontból kell néznünk a jövedelemeloszlás problémáját is, amely ma világszerte előtérben áll. A széles néprétegek életszínvonalának emelése csakis azok jövedelmének fokozásával lehetséges. Ezt a problémát azonban nem szabad jelszóként beledobni a politikába, amint, sajnos, gyakran az elégületlenség szitására, a szegény néprétegek soraiban való izgatásra irányuló tendenciával teszik. A komoly birtokpolitika nem jelent ingyen földosztást, hanem jelenti azt, hogy a magánjogok respektálásával mentős nagyobbszámú kisgazdaságot teremtsünk és ezzel növeljük az önálló egzisztenciák számát. Ugyanígy a jövedelem helyesebb megoszlására irányuló törekvés sem jelenti azt, hogy egyszerűen elvegyük attól, akinek van és odaadjuk annak, akinek nincs. Vagyis a jövedelem helyesebb eloszlása nem vagyon- és jövedelemelkobzást jelent. Ellenben a politika minden eszközével arra törekszünk, hogy munkaalkalmak teremtésével és szaporításával, a munkafeltételek javításával, a termelés minőségi és mennyiségi fokozásával, a termelő és dolgozó néprétegek bevételeinek emelésével a gazdasági munka eredményében ezek a széles néprétegek az eddiginél nagyobb mértékben részesüljenek. Ez természetesen magában foglalja azt is, hogy* a közterhek arányos és igazságos megosztásával, a sülésére. Hiába állítják szembe ezzel a ténnyel a régi ideálokat, nem vitatható tény, hogy a gyengébbek, tehát a nagy tömegek megvédése és boldogulása az erősebbekkel szemben csakis úgy lehet sikeres, ha az államhatalom odaáll a gyengék mellé. — Ez az állami beavatkozás korántsem a kormányok szeszélyéből, vagy — mint gyakran halljuk — csupán a bürokrácia elterpeszkedése miatt állott elő. De előállott szükségképpen a nemzetek és népek önvédelmi fegyvere gyanánt. Nem mi kezdeményeztük azt a tényt, hogy a nemzetközi árucsere ma már nem bonyolódik le a szabad világforgalom kereteiben, hanem az önellátási törekvések által diktált igen szűk lehetőségek korlátai között. És a mai helyzetben, amikor a legtöbb állam az önellátás alapján rendezkedik be, Magyarország pl. hiába is próbálná helyreállítani a szabad külkereskedelmet. Ma az állam kénytelen szabályozni és sok részben előírni már magát a termelést is; állami befolyással kell irányítani az értékesítést, gyakran szabályozni az árakat. Szóval, aktive közbe kell lépnie és működnie a gazdasági tevékenység sikeressége érdekében. Szélmalomharcot folytat ilyen körülmények között az, aki a gazdasági szabadság jelszavával száll síkra az állam e szükségszerű szabályozó tevékenysége ellen. — Ez a kérdés nem világnézeti kérdés, hanem gazdasági probléma. De politikummá, világnézeti kérdéssé válik azzal, hogy átjátsszék politikai és az egyéni szabadság kérdésévé. Akként állítják be, mintha a baloldali politika perhorreszkálná az állami beavatkozást, amely csupán a jobboldal egyik politikai eszköze. Pedig ez a beállítás egészen megtévesztő és helytelen. Mert hiszen a legbaloldalibb politikai felfogás, a szociáldemokráciáé — nem is szólva a kommunizmusról — magát az államot teszi meg még a termelőeszközök tulajdonosává is és olyanfokú állami beavatkozást és szabályozást ír elő, amiről semmiféle jobboldali politika sem akar álmodni sem, — legkevésbé pedig a miénk. — A mai korra rányomta bélyegét a szociális állam. A ma követelményeinek csak az a politika felel meg, amely számolva a népi erőkkel, a nemzet legszélesebb rétegeit iparkodik felemelni az erkölcsi, a kulturális és anyagi életszínvonal magasabb fokára. A következő évek állami tevékenységének súlypontja ebben az irányban keresendő. — Reánk is igen nagy feladatok várnak e téren. Mégpedig lehetőleg gyors egymásutánban. A nép széles rétegei boldogulásának előmozdítása és valamennyiük életszínvonalának emelése szünet nélküli megfeszített munkásságot igényel a kulturális, közegészségügyi, gazdasági, közlekedésügyi politika terén, úgyszólván az államélet minden területén bízott tőkeállományt valóban a nemzeti termelés szolgálatába állítsa és ebbeni ténykedésében ne helyezkedjék kizárólag a rideg üzleti álláspontra. A magyar hitelszervezet nehéz időkben, válságokon keresztül, amikor a külföld nagy államaiban napirenden voltak a bukások, szilárdan megállotta a helyét és átmentette a nemzeti vagyon zömét a jövő számára. Ennek elismerése kapcsán joggal várható el tőle, hogy üzletpolitikájában a nemzet nagy közösségének szolgálatába állítsa a maga tőkeerejét. A gyáripar kötelessége . Ugyanezt a mértéket állítja fel a kormány a nagy tőkeerővel rendelkező magyar gyáriparral szemben is. A gyáripar jelentőségét és szerepét a nemzeti jövedelem terén a kormány nemcsak elméletileg ismeri el, hanem azzal is, hogy gazdaságpolitikájában az iparosodást minden lehető módon elősegíti és támogatja. De itt is joggal várhatja az ország dolgozó népe, hogy a gyáripari tőke a munkások és alkalmazottak szociális szükségleteit kielégítse és tekintettel legyen a fogyasztórétegek jogos érdekeire. A tőkét nemcsak jogok illetik meg, de komoly kötelességek is hárulnak reá. Ez azt jelenti, hogy a szociális és kulturális terhek mentős nagyobb mértékben való viselését készségesen vállalnia kell és ezzel segítségére kell lenni a kormánynak szociális politikája megvalósításában. Azaz üzletpolitikájában a jövedelmezőség jogos szempontja mellett legyen mindig tekintettel a nagy összesség érdekeire is, munkafeltételek megjavításával is segítsünk a nagyszámú alsó néprétegeken. Ezt a célt mi szociális népi politikával fogjuk munkálni: termelési, értékesítési, családvédelmi, ifjúsági és adópolitikával, de olyan közoktatási politikával is, mely a széles néprétegek gazdasági szakképzettségét emelni és ezzel gazdasági munkájukat is eredményesebbé tenni alkalmas. Ez összhangban áll a kapitalisztikus gazdasági rend helyesen felfogott alapelvével, mely szerint a gazdasági munkát és vállalkozást megilleti a jogos haszon és jövedelem. A helyesebb jövedelemeloszlás a kapitalisztikus fejlődés kinövéseit és túlzásait van hivatva korrigálni. Az ilyen helyesebb jövedelemeloszlást célzó gazdasági és szociálpolitika nem áll útjában a kívánatos tőkeképződésnek. Ellenkezőleg: meg vagyuk győződve, hogy az igazi és egészséges tőkeképződés éppen azzal nyer lendületet, ha benne mentői többen, a nép mentői szélesebb rétegei vesznek részt. A népesség nehéz életviszonyait lelkiismeretlenül elégedetlenség szítására akarják felhasználni . A szociális terhek viselésének kötelezettsége természetszerűleg a mezőgazdaságtól is súlyos áldozatokat követel, hiszen az ellátatlanok száma itt aránylag nagy. A szociális igazság megköveteli, hogy a munkafeltételek megjavítását, az öregkori ellátás biztosítását ne csak az ipari munkásoknak, hanem a mezőgazdasági munkásságnak is, biztosítsuk. A mezőgazdasági népesség helyzetének általános emelése igen fontos nemzetpolitikai érdek. De érdeke egyúttal magának a földbirtoknak is. Mert a népesség sokhelyütt kétségtelen nehéz életviszonyait gyakran lelkiismeretlenül elégedetlenség szítására iparkodnak felhasználni és ezzel alkalmassá teszik a lelkeket szélsőséges tanok és jelszavak befogadására. Bizonyára szerepet játszik ebben az az igyekezet is, hogy egyesek egyéb mozgalmaknak és áramlatoknak kellemetlen kihatásait a földmunkások felé próbálják levezetni. Bizonyos azonban, hogy a szociális agrárpolitika, amellyel kormányom a mezőgazdasági népesség helyzetét megjavítani törekszik, csak akkor hozhatja meg a kívánt eredményeket, ha maga a földbirtok munkatársává a szegődik és a gazdatársadalom vezető rétegei még az eddiginél is fokozottabb mértékben részt vesznek a mezőgazdasági népesség oktatásának, felvilágosításának és nevelésének munkájában. De egyúttal vállalják és viselik a nép szociális felemelésével kétségtelenül egybekapcsolt terheket is, amelyek azonban a termelési kétségeket alig emelik. Ezeknek a szociális kérdéseknek felszínen tartása nemcsak a konjunktúrának a kivirágzása. Ez a keresztény nemzeti politika és az igazi fajvédelem.’ — Emberséges munkabér, a jövőről való gondoskodás, egészséges lakás, megfelelő élelmezés, tanítás, beteggondozás biztosítására akkor is törekedni kell valamennyi munkásréteg, valamint a falu és tanya népe részére, amikor a gazdasági üzem talán kevésbé jövedelmező. Ezért folytatja az állam a közmunkákat, a jövő megalapozására szükséges alkotások létesítését, a telepítést, a fásítást, az öntözést, az útépítést, az ifjúság elhelyezkedéséről való gondoskodást. Az igazi nemzeti egység — Nagy alkotások várnak megvalósításra. E nehéz feladatok megoldása csak úgy sikerülhet, ha az egész magyar nemzet összefog jövőjének kiharcolására az erre szükséges nagy áldozatok viselésében. Gazdag és szegény, hatalmas és gyenge a nemzet nagy kérdéseiben és erőfeszítéseiben részt kell hogy vegyen, ha el akarjuk érni a nemzet felemelkedését. Ebben az összefogásban látom és keresem én az igazi egységet. — Az uj esztendőben, Szent István évében a nagy király szelleme, izzó lelke járja át a magyarságot innen és túl a határokon. Az egyéni munka és vállalkozás eredményét mindenki számára biztosítani kell A jövedelemeloszlás kérdését nem szabad jelszóként beledobni a politikába PESTI HÍRLAP K998. január 1., szombat. A miniszterelnök a mikrofon előtt A rádió hivatalnoki és műszaki személyzete teljes felkészültséggel várta pénteken délután dr. Darányi Kálmán látogatását. A szilveszteri műsorba váratlanul kellett beiktatni a kormányelnök szózatát. Kozma Miklós, a rádió elnöke, amint előző este megkapta a hivatalos értesítést, azonnal kiadta a rendelkezést a műsorosztálynak, úgyhogy a változást kellő időben, akadálytalanul végre lehetett hajtani. Délután 4 óra 10 perckor állt meg a Magyar Távirati Iroda palotája előtt a miniszterelnök gépkocsija. Darányi Kálmán ezúttal felesége társaságában érkezett. A Sándor utcai kapuban Havel Béla igazgató fogadta az előkelő vendégeket és elkísérte őket a rádió épületéig, ahol Hlatky Endre műsorigazgató vette át a kalauzolást. A miniszterelnök egyenesen a 3-as számú előadóterembe vonult, Rákóczi Imre, a sajtóosztály vezetője társaságában. Kozma Miklós üdvözlő szavai után, minthogy a kitűzött időig még jó tíz perc volt hátra, Hlatky igazgató a miniszterelnök feleségének megmutatta és elmagyarázta a stúdió és a figyelőhelyiség műszaki berendezését. Darányinét ezután Kozma Miklós és Tersánszky Ákos postafőigazgató a földszinti nagy várócsarnokba vezette át. A társaság a hármas terembe nyíló széles ablak előtt foglalt helyet, ahonnét, mint valami páholyból, kényelmesen lehetett látni a miniszterelnök működését a felolvasóasztal mellett. Pontban fél ötkor Filótás Lili bemondta a nevezetes „műsoronkívüli számot“, Darányi Kálmán pedig megkezdte nyilatkozatának felolvasását. A félóra alatt, amíg a miniszterelnöki beszéd tartott, szép karének szűrődött át halkan a hatos számú nagy stúdióteremből: a Palestrina-kórus tartotta ott a próbáját. öt óra után néhány perccel fejezte be nyilatkozatát Darányi Kálmán, de nem távozott mindjárt a Stúdió épületéből. Néhány percre visszaült még a felolvasóasztal mellé, mert a filmhíradó részére hangos felvételt készítettek róla. Ezután kifejezte azt az óhaját, hogy szeretné a helyszínéről végighallgatni a Palestrina-kórus fél hatkor kezdődő hangversenyét. Feleségével együtt be is ült a nagy stúdió figyelőjébe és látható kedvvel adta át magát a Szilveszter-esti muzsika élvezetének.