Pesti Hírlap, 1938. március (60. évfolyam, 48-72. szám)

1938-03-01 / 48. szám

1938 március 1., kedd PESTI HÍRLAP Schuschnigg beszéde rendet és nyugalmat teremtett Ausztriában A Pesti Hírlap bécsi tudósítójának telefonjelentése Bécs, febr. 28. Schuschnigg kancellár csü­törtöki beszédének igazi nagy hatását vasárnap lehetett megállapítani egész Ausztriában. Min­denütt, úgy a tartományi fővárosokban, valamint vidéken és elsősorban Bécsben, a legnagyobb nyu­galom és rend uralkodik. Azok az elemek, ame­lyek Hitler beszéde után még mozgolódtak és tün­tettek, minden különösebb intézkedés nélkül tel­jesen lecsöndesedtek. Mindenkit, még­­a szélsőség felé hajló elemeket is, lenyűgözte Schuschnigg hazafias, meggyőző beszéde. A beszéd hatása olyan elemi erejű volt, hogy ma egész Ausztria egy emberként Schuschnigg mellett áll. Azt a kö­rülményt, hogy a német lapok alig említik az osztrák kancellár beszédét, itt úgy magyarázzák, hogy a német sajtó nem tartja célszerűnek di­csérni a beszédet, viszont az igazi politikai kép úgy alakult, hogy Hitler és Schuschnigg beszédei kiegészítik egymást, a két beszéd a történelemben­­ egymáshoz tartozik és az osztrák-német ellentétek végleges kiegyenlítőjeként fog szerepelni. Bécs lakossága még mindig Schuschnigg szó­zatának mély jelentőségéről és megbecsülhetetlen lélektani hatásáról beszél. Jellemző a bécsiek han­gulatára, hogy amikor szombaton este a bécsi operában Smetana Daliborjának felújítása alkal­mából a kancellár a második felvonás elején meg­jelent páholyában, az egész közönség felállt he­lyéről, percekig tapsolta és éljenezte Schusch­­niggot, aki alig győzte megköszönni a kivételes és szokatlanul nagy ünneplést. Az osztrák kormány elhatározta, hogy a ha- s­zafiai erők irányítását a hivatalos hatóságokra bízza. Evégből a hazafias arcvonal tartományi ve­zetőivé a tartományi főnököket nevezték ki. Ki­vétel Stájerország, amely az utóbbi időkben, egé­szen Schuschnigg beszédének elhangzásáig a leg­nyugtalanabb volt. Az ottani tartományi front vezetőjévé Zernatto minisztert nevezte ki a kan­cellár. Minthogy azonban Zernattonak Bécsben tárcáját is el kell látnia, ezért állandó helyet­tesévé Dworschak mérnököt nevezték ki Stájer­­országba. Ilyenformán a tartományokban a tarto­mányi főnöki tisztség és a hazafias arcvonal tar­tományi vezetői állása között személyi kapcsola­tot teremt a kormány, hogy a jövőben minden po­litikai félreértésnek elejét vegyék. Az angol lapoknak azt a híradását, hogy Schuschnigg kancellár a közeljövőben Rómába készül, hivatalos helyen nem erősítik meg. Novák Tivadar. Grácban teljes a rend és a nyugalom Bécs, febr. 28. Grácból érkező jelentések szerint az ottani helyőrséget bécsi katonasággal megerősí­tették. Ez a rendelkezés óvintézkedést jelent a nemzeti szocialisták várható további tüntetéseivel szemben. Hivatalos helyen kijelentették, hogy Grácban teljes a nyugalom. A biztonsági szolgálatot megerősítették. Ezt az intézkedést a lakosság teljes megnyugvással fo­gadta. Tüntetésekre vagy összeütközésekre sehol nem került sor. A nemzeti szocialisták egy része „sétát“ rendezett az utcákon, de csoportosulások sehol sem voltak. Grácban éppen úgy, mint egész Ausztria terüle­tén, teljes rend és nyugalom uralkodott vasárnap. Beavatott helyről szerzett értesülés szerint a Grácba küldött katonai megerősítés csak jelentéktelen mértékű és csupán arra szolgál, hogy a Grácba vezető nagyobb utakat a katonaság ellenőrizze. Külföldön ugyanis olyan híreket terjesztettek, hogy Stájerország egyes vidékeiről nagyobb nemzeti szocialista tömegek igyekeznek Grác felé. Ez azonban nem bizonyult való­nak és a kiküldött katonaságnak tulajdonképpen nem akadt dolga. Azok a híresztelések, hogy a városban a katona­ság gépfegyvereket állított fel, valótlanok. A város­ban csupán a rendőrség tartja fenn a rendet. Seyss-Inquart belügyminiszter a következő na­pokban Grácba érkezik és szózatot intéz a lakos­sághoz. A gráci egyetem és a műszaki főiskola továbbra is zárva marad és bezárták Stájerország valamennyi középiskoláját is. A milliomodik látogató írta Farkas Imre Nagy dolog volt az az 1885-ik évi országos ki­állítás. A megnyitásán ott volt az udvar, a kor­mány, a külföldi hatalmak képviselői. És ott volt egy olyan fejedelem, akinek a méltósága akkor egyedülálló volt az egész világon. A költő király: Jókai Mór. A kiállítás fényesen sikerült. A szomszédos államokból társas kirándulásokat szerveztek a megtekintésére. Az óriási hordó éppen úgy hatott, mint az­ óriási Iparcsarnok, meg az óriási Dobos­féle vendéglő-pavillon, amely valóban úgy festett, mintha óriások lombfűrész-munkája lett volna. A kiállítás vezetősége el is határozta, hogy megjutalmazza a látogató közönséget. Már az 1885-ik évben is . . . Mit adtak a népnek leggyak­rabban és legszivesebben? A reménységet. Ez a legolcsóbb és leghálásabb jutalom- Egyet megjutalmaznak, ezrek reménykednek . . . Elhatározták ennélfogva, hogy a­­ milliomo­dik látogatót megjutalmazzák busásan és bősége­sen. Száz darab kiállítási részvényt adnak az ille­tőnek és kerek kétezer pengő forintot. Az Országos Kiállítás esztendejében, Szent Ist­ván napjának reggelén két liszteskék formaruhába öltözött katona baktatott a Naphegy oldala felé. Befordultak egy léckerítéses árnyas kis udvarba, amely félig barlang volt és piros abroszokkal te­rített asztalok árulták el a sötétes kis porta kocsma­jellegét. A kocsma Pulcher bácsié volt, aki két dologról volt nevezetes. Arról, hogy ő volt a leggorombább kocsmáros a Gellért lejtőjétől egészen a Hármas­­határhegyig, azután meg neki volt a legragyogóbb szép nevelt lánya, Pulcher Piroska. Talán mondan­i nom se kell, hogy .Piroska kedvéért mászott föl a­­ két katona a hegyre, nem pedig Pulcher bácsi­­ bicskanyitogató vizes boráért. A két katona, mint már említettem, liszteskék,­­ avagy hivatalos meghatározással: „molnárkák“­­ uniformisban büszkélkedett. Azért hordták a vi­­­­lágos császárkabátot, mert­­ pékkatonák voltak. Hát hiszen mindenesetre szebbek, déliebbek vol­tak a huszárok, jobban festett a kávébarna tüzér­eim fornis, meg a „fekete parális“ Mollináry-baka is százszor jobban imponált a fehérnépnek, de azért ők büszkén viselték ezt az uniformist, ra­gyogó tiszták voltak, a rézgomb ragyogott, a bőröv kellően ki volt viaszolva és a bajonett vésztjóslóan fityegett a derekukon. Az említett pillanatban ők képviselték a hadsereget Pulcher bácsi udvarán, sőt nemcsak a hadsereget, hanem az­­egész világot, minthogy kora délelőtt volt és ilyenkor legföljebb csak az ül a kocsmában, aki­­ másnapról ott ma­radt. Pulcher bácsinak azonban mégsem imponál­tak a pékek, bizonyos fitymáló szótlansággal tette elébük a kadarka fröccsöt, meg apró tányéron a savanyú tüdőt. Marsai Pista (így hívták az egyik legényt, a kiállítási jegyzőkönyvből állapítottam meg) tisz­­tességtudóan bemutatta a barátját. (Ennek a neve is föl van jegyezve az 1885-ik évi országos kiállí­tás annaleseiben.) — Bachmayer József írástudó regruta. Pulcher bácsi megértette a dolgot. Előző napon volt valami megállapodásuk a lány meg a kocsma körül Marsai Pistával. Azt kellene most írásba foglalni. Úgy is történt. Pulcher mester pipára gyújtott és diktálta vala a következőket: „Alulírott Marsai István kötelezem magamat, hogy kétezer forintot fizetek Pulcher Ádám urnak a naphegyi kocsma bérletéért . . . “ (Bachmayer Józsefnek megakadt a kezében a penna. Körülnézett a szegényes kis portán és azt gondolta: disznóság ennyit kérni ezért az egész „vacakért“. De megnyugtatta a tudat, hogy tájé­kozva vala kedves pajtása anyagi viszonyairól és tudta, hogy se égen, se földön nincs több vagyona hatvan krajcárnál, abból is reggelit fizet, meg az­tán megváltja a kiállítási bilétáját.) Pulcher bácsi tovább diktált, inkább markáns, mint épületes stílusban. „Ha ezt a summát Marsai István lefizeti egy hét alatt, megkapja a vendéglőhelyiséget, Pulcher Ádám nevelt leányának, Pulcher Piroskának kezé­vel egyetemben . . .“ Marsai Pistának villogott a szeme. Az utolsó mondatot ő diktálta: — Ha azonban a kétezer forintot Marsai úr kifizeti Pulcher Ádámnak, úgy­nevezett kocsmáros köteles a helyiséget azonnal elhagyni. Pulcher bácsi röhögött a pipacsutora mögött: — Hogyne, hogyne . .. boldogan . .. A legények fölcikelődtek, útrakeltek. A kocs­maablakban két szomorú szem nézett a délceg pék­ katonák után, Pulcher Piroska könnyektől ragyogó két szép szeme. Útközben beszélgetett a két legény. Azt kérdezte Bachmayer József: — Te. Csak nincs valahol pénzed? — Egy fityingem sincs ... — Hát akkor? — Azt hazudtam neki, hogy örököltem. De már kétkedik. A lányt addig nem szabad látnom, amíg a pénzt le nem szurkolom. — Hát akkor? . . . — Marsai Pista a szerelmesek boldog köny­­nyelműségével vont vállat. — Eh . . . Majd csak lesz valahogy! Most pedig adjuk át a szót — minden kom­mentár nélkül — az egykori krónikásnak: „Augusztus hó huszadikán reggel, a kiállítás nyi­tásakor még 9021 hiányzott a milliomodik látogató­ból. Délelőtt csak lassan érkezett a közönség, mert a budavári ünnepségekben vett részt. A bizottság, mely a milliomodik fogadására alakult, Schnierer Gyula elnöklete alatt a főbejáratnál foglalt he­lyet, a többi bejáratot elzárták. Déli egy óra után már közel volt a milliomos szám és nagy izgalom vett erőt a díszes társaságon, akik között ott volt gróf Zichy Jenő, meg Matlekovics Sándor. Pont­ban fél kettőkor jelent meg a 999.999-ik látogató, aztán jött két pék­ katona. A főszámvevő az elsőt megragadta és diadalmasan vitte a bizottság elé. A baka nem tudta mire vélni a dolgot, míg a bizottság elnöke fölvilágosítással és a nagy juta­lommal nem szolgált neki. A jutalmazott Marsai István kübekházai katona, de a pajtásának, Bach­mayer József cservenkai illetőségű hadfinak is jutott a bizottság előzékenységéből külön száz pengő forint. Schnierer kiállítási igazgató fényes ebéddel traktálta meg őket.“ • Még ennél is érdekesebb, hogy mi történt a­ „díszebéd“ után? Hát nagyon zajtalanul és gyorsan pergett le az egész happy end! Ebéd után egy-egy bécsi vergániával a szájukban frakkerre ült Marsai Pista meg a Bachmayer Jóska. Meg sem állottak Pulcher bácsi naphegyi kocsmájáig. Itt Marsai Pista szó nélkül kifizette az ámuló kocsmáros kezébe a két­ezer pengő forintot és a szerződés utolsó pontjá­nak értelmében azonnal eltávolította nevezett kocsmárost a helyiségből, majd boldogan ölelte szivére aráját, a piruló Pulcher Piroskát. ... Máig is élnek, ha meg nem haltak!. » „Német nap“ Linzben Bécs, febr. 28. A politikai megbékélés akciójának linzi vezetősége Seyss-Inquart belügyminiszterrel egyetértésben március 6-án „német napot“ rendez a hazafias és nemzeti tábor együttes részvételével abból a célból, hogy a két irány közötti megértést és együtt-­­működést előmozdítsa. 3 „Minden lehetőt el kell követni a józan ész által követelt békemódosítá­­sok előmozdítására“ London, febr. 28. A Times Alwyn Parker közíró tollából nyílt levelet közöl, amely emlékeztet arra, hogy Asquith, az egykori nagy államférfi, a későbbi Lord Oxford, már 1920-ban a­­legélesebben elitélte a békeszerződéseket. — Azóta — így folytatja a levél — tizennyolc éven át volt gúzsbakötve a nemzetközi együttműködés és sorvadozott a népek közötti jóindulat nyilván azért, mert a Népszövetség alapjait homokra, a béke­­szerződésekre alapították, melyekről Asquith helye­sen állapította meg, hogy „sem az államférfim böl­csesség, sem a gyakorlatiasság vagy a józan ész­ al­­kotása.“ — Az elmúlt évben beutaztam Közép-Európát —­ mondja a levélíró — és meggyőződtem arról, hogy a háború óta megkísérelt erőszakos megoldások esetei­ben igen gyakran arra az enyhítő körülményre lehet hivatkozni, hogy a kormányok képtelenek voltak egy­más között a módosítás észszerűbb eszközeiben meg­egyezni. Minden lehetőt el kell követni a józan ész által követelt módosítások előmozdítására a tartás béke előfeltételeinek feláldozása nélkül. Miron Christea román miniszterelnök Varsóba utazik A Pesti Hírlap varsói tudósítójának telefonjelentése Varsó, febr. 28. A lengyel külpolitikának igen mozgalmas hetei kezdődnek. Ezt a tevékenységet, mint már jelentettük, Beck külügyminiszter közeli ró­mai utazása indítja meg. Hazatérése után Varsóba ér­kezik Miron Christea román miniszterelnök. Bukaresti jelentések szerint erre a látogatásra március de­rekán, vagy végén kerül sor. Mint értesülünk, Miron Christea, mint a görögkeleti egyház pátriárkája, már régebben bejelentette, hogy látogatást kíván tenni Varsóban és érdekes, hogy ezt a tervét most mint Ro­mánia miniszterelnöke váltja be. Valószínűleg május elején érkezik Varsóba Ciano olasz külügyminiszter, hogy visszaadja Beck külügyminiszter római látogatá­sát. Ezek után fog Beck külügyminiszter Stockholmba, majd Észtországba utazni, hogy a két külügyminisz­ternek varsói látogatását visszaadja. F. B.

Next