Pesti Hírlap, 1938. március (60. évfolyam, 48-72. szám)
1938-03-05 / 52. szám
1938 március 5., szombat Bécsi , 1936 .au 19 13-tól 19-ig. Jelentős utazási kedvezmények. Felvilágosítást nyújtanak Budapesten: österreichische Gesandtschaft als Konsularbehörde, V., Akadémia utca 17. österreichische Verkehrswerbung, VI., Andrássy út 28. Schenker és Társai nemzetközi szállítmányozási rt., V., Nádor-utca 26. Az IBUSZ Máv. hivatalos menetjegyiroda valamenynyi fiókja. „Via“ utazási iroda kft. IV., Váci-utca 36. „Porfait“ utazási és menetjegyiroda, V., Mária Valéria-utca 13. „Rapid“ utazási iroda, V., Harmincad-utca 2. Újpesti Fiók (Márkus-bank), Árpád-utca 67. Wagons Lits (Cook S. A.), IV., Váci-utca. Esterházy Pál herceg adománya az orvosi tudományos munka támogatására A herceg Esterházy Pál által az orvosi tudományos munka támogatására szolgáló adomány bíráló bizottsága a herceg elnöklésével március 2-án ülést tartott. A beérkezett 145 pályamunka bírálóit kijelölték s a döntés előreláthatóan március végével megtörténik. A herceg, tekintettel a pályázók nagy számára, kilátásba helyezte, hogy ha a pályázók között nagyobb számú támogatásra érdemes kutató van, a múlt évre és ez évre szánt összeget, összesen 1i0.000 pengőt bocsát rendelkezésre, jövőre pedig 50.000 pengőt biztosít. Ilyen módon az orvosi tudományos munka az eredetileg tervezettnél még nagyobb támogatásban részesül, ami az ország kulturális színvonalát emelni, a nemzet tekintélyét erősíteni fogja s egyszersmind az ország közegészségügyére áldásos hatást fog gyakorolni. Schuschnigg kancellár az ausztriai helyzetről Bécs, márc. 4. Dr. Schuschnigg szövetségi kancellár ma „Az újság és az újság világa“ című osztrák sajtókiállítás megnyitásakor beszédet mondott, amelyben szólt az utóbbi hetek politikai eseményeiről is. — Ha tekintetünket kifelé irányítjuk a nagyvilágba, megállapíthatjuk, hogy nincs ok a sötétenlátásra. Kívánjuk, hogy a kötelességtudó publicisztika és újságírás gondoskodjék arról, hogy ne közöljenek minden hírt pusztán a feltűnés kedvéért magyarázat nélkül s anélkül, hogy felülvizsgálnák, mennyi benne az igaz . Nincs ok a pesszimizmusra. Kétségkívül olyan fejlődés előtt állunk, amely nem történhetik meg bizonyos átmeneti jelenségek nélkül. Ha azt akarjuk, hogy igazán sikerüljön az a mű, amelyet államközi szemszögből német, államunkon belül pedig belső megbékülésnek akarunk nevezni, akkor teljesen tisztán kell állnia, hogy nem egy új formula megtalálásáról van szó e pillanatban, hanem arról, hogy minden erőnk latbavetésével régi és változatlan alapelveken felépülő új időszakot nyissunk meg. Ezek az alapelvek, amelyek alkotmányunkban gyökereznek, és amelyek kormányzatunkra rányomják az osztrák bélyeget, hazánknak egyben megadják a német és társadalmilag öntudatos ország jellegét. Aki évek óta a Hazafias Arcvonalban és annak szervezeteiben állott és áll mint a hazafias gondolat hordozója, ne irtózzék a „német“ szó kiejtésétől, aki pedig a nemzeti, vagy nemzeti szocialista táborban áll, ne érezzen irtózatot az „osztrák“ szó kimondásától. Mi, osztrákok nagyon jól tudjuk, hogy határainkon kívül is sok szépet és nagyot alkotnak, de legjobbjainknak, akik hazánk függetlenségéért és szabadságáért síkra szállnak, sértésként kell érezniök, hogy netalán csekélyebb értékű németeknek bélyegezzék őket. Itt minden körülmények között érvényesítenünk kell minden osztrák egyenlőségét a törvény előtt. (Nagy éljenzés.) A kisebbségi iskolák tanerői és a Horthy Miklós-i ösztöndíj Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszternek a képviselőház közoktatásügyi bizottsága csütörtökön délelőtt tartott ülésén történt felszólalása kapcsán tévesen hozták összefüggésbe a kisebbségi iskolák részére való tanerők képzését a Horthy Miklósösztöndíj intézményével. Illetékes helyen megállapítják, hogy a kultuszminiszter két külön felszólalásra válaszolva, egymástól függetlenül közölte, hogy a kisebbségi iskolák tanerőinek képzéséről intézményesen kíván gondoskodni, másrészt pedig közölte, hogy a tanítóképző intézetekkel kapcsolatos internátusokban a kötelező bentlakást a szegény és jó előmenetelű hallgatók számára a Horthy Miklós-ösztöndíjnak megfelelő számú adományozásával is biztosítani kívánja. Sztranyavszky Sándor emlékbeszéde Bethlen Gáborról Az Országos Bethlen Gábor Szövetség pénteken este tartotta ezévi közgyűlését, amelyen Tasnádi Nagy András mondott megnyitó beszédet, elparentálván a múlt év kiemelkedő nevű protestáns halottait: gróf Ráday Gedeont, Geduly Henriket, Pekár Gyulát, Madai Gyulát. A felekezetközi viszony — fejtegette ezután — az utóbbi években nem romlott, a vezető férfiak minden oldalról a béke szükségét hangoztatták. Mozgalom indult meg, hogy Budapesten Luther-szobor létesüljön, ami örvendetes esemény és bizonyára mihamarabb a Kálvin-szobor felállítása fogja követni. Bánóczy Béla főtitkár és Gömbös Andor igazgató évi jelentése után a tisztikart egészítették ki. Az Országos Bethlen Gábor Szövetség a Nagyenyedi Vén Diákok Egyesületével karöltve este emlékvacsorát tartott, amelyen Sztranyavszky Sándor, a képviselőház elnöke méltatta Bethlen Gábor erdélyi fejedelem emlékét. — Akkor is, épp úgy, mint most, széttagolt volt az ország — mondotta többek között — s akkor is folyamatban volt az örök per, hogy a történelem ereje által a Kárpátok medencéjébe sodort magyar törzs kelet vagy nyugat felé fordulva biztosíthatja a maga létét. Bethlen Gábor is ezek között a kétségek között vergődő lélek volt. Hogy legtöbbször mégis az országot előbb pezdorjává tört s annak nagyobbik felét megszállva tartó töröknél kereste nemzete számára a megértést és a jövője biztosításához szükséges erőt, annak az leti a magyarázata, hogy nyugat felől — nem a germán néptől, hanem annak legnagyobb része fölött uralkodó hatalmasoktól — nem kapta meg a magyar sem azt a megértést, bizalmat, amelyre vágyott, sem azt az erős segítőkezet, amelyre szüksége lett volna, hogy erőit kifejleszteni tudja itt a kelet kapujában. — Valóban, csakugyan nem cselédsorsra teremtődött a magyar, de arra sem, hogy felparcellázott portájának megmaradt részében is csak látszat szerint legyen úr. Ezért kereste egy évezreden át és kell, hogy keresse a jelenben is azt az övénél erősebb kart, amely őt ne felkarolni akarja, hanem erőtöbbletet keressen benne és érezze át, hogy egy felmorzsolt erőnél többet ér Európa szívében egy olyan magyar nemzet, amely független államalkotó erejéről egy évezreden át tanúbizonyságot tett. Uj egyházi társelnökké dr. Demján Elek evangélikus püspököt, uj világi társelnökké dr. Zsindely Ferencet, dr. Matolcsy Sándor kaposvári főgondnokot, vitéz Kozma Ferenc nyug. altábornagyot és Benkő Géza orsz. képviselőt választotta meg a közgyűlés. i NAPI HÍREK D’Annunzio és Tormay Cecile Az a mély vonzalom, amely az olaszok most elhunyt költőfejedelmét, Gabriele D’Annunziót a magyarokhoz fűzte, általánosan ismert. A Vittoriale önkéntes száműzöttje, akinek színe elé jutni valósággal nehezebb volt, mint egy uralkodótól kihallgatást kapni, a magyarokat mindig szívesen fogadta fejedelmi otthonában és sohasem mulasztotta el, hogy üzenetet ne küldjön általuk a magyar nemzetnek. Kevesebben tudják, milyen régi és bensőséges szálak fűzték az olasz költőfejedelmet, a magyarságnak egy szintén csak nemrégiben elköltözött nagy írójához, Tormay Cécilehez. Ez a rokonszenv nemcsak azzal magyarázható, hogy Tormay Cécile, írói pályájának kezdetén, D’Annunzio hatása alatt állott alkotásaiban, hanem abban is, hogy mint D’Annunzio, úgy Tormay Cécile is a haza lángoló szeretetét egyesítette magában költői hivatásával és mindketten vezérei voltak nemzetük újjászületésének. Előttünk fekszik egy olasz irodalmi szemle, a Nuova Antológia 1934. decemberi száma, amely nem mindennapi érdekességű bizonyítékát adja egyrészt annak a szeretetnek, amellyel D’Annunzio a magyar nemzet iránt viseltetett, másrészt bensőséges barátságának és tiszteletének Tormay Cécile iránt. A szemle első cikke D’Annunziónak 1929 október 29-ikén a látogatására érkezett magyarokhoz intézett üzenetét közli, melynek címe: A Vittoriale magyar vendégeihez. Ebben az üzenetben kedves költőjének, Petőfi Sándornak, Talpra magyarjából indul ki és lángoló erejű szavakkal szólítja fel magyar vendégeit arra, hogy ne csüggedjenek, főként pedig ne alkudjanak meg azzal a sorssal, amelyet a békekötés reájuk mért, hanem történelmük nagy alakjainak, Szent Istvánnak, Mátyás királynak, Petőfi Sándornak és Kossuth Lajosnak példáján okulva, lépjenek harcba hazájuk felszabadításáért. A D’Annunzióra jellemzően izzóhangú üzenetből hadd idézzük itt a legérdekesebb mondatot: A ti nagy ügyeteknek én voltam első védelmezője a Nyugaton. Én, akinek először volt bátorsága, szembeszállni a gyűlöletes Woodroil Wilsonnal és aki később mindig legádázabb ellensége voltam annak a méltatlan békének, amely benneteket sújtott. Ez talán már önmagában is eleget mond D’Annunzio érzéseiről a magyarok iránt. A folyóirat következő két cikke Tormay Cécile egy-egy novellája, és pedig magának Gabriele D’Annunziónak fordításában. D’Annunzióról köztudomású, hogy annyira tudatában volt páratlan emberi és költői kivételességének, hogy szinte nem volt korunknak olyan költője, írója, akinek tehet A férfiak utálják a csúf, fénylő orrot és zsírosan fénylő arcbőrt. E zsíros nedvek kiválasztását kitágult pórusok okozzák. Rossz púderekkel keveredve azután kemény szemcsék keletkeznek, amelyek behatolnak a pórusokba, izgatják és tovább tágítják őket, így folytatódik a körforgás. Kísérelje meg a Tokaion púder használatát és végezzen vele „ujrkísérletet". Púderezze be ujját, tegye aztán vízbe, húzza ki ismét és meg lesz lepve! Úgy a púder, mint az ön ujja száraz marad! Tokaion púder krémhabot tartalmaz. Tapad akkor is, ha esik az eső, ha tengeri fürdőt veszünk és a legforróbb báltermek izzadt levegőjében is. A gyönyörű új színek az arcbőrt csodálatosan széppé teszik. Férfiak szívesen lelkesednek az új színekért. A Tokaion púder annyira „a bőrhöz tartozik“, hogy megfelelően alkalmazva nem is állapítható meg, vájjon púdereztük-e magunkat. Bár az új színek költségtöbbletet okoztak, a Tokajon púder ára nem változott. Ségét elismerte volna. És ime, ugyanez a gőgös költőfejedelem lefordította a nálánál sokkal fiatalabb magyar írónő három novelláját, amelyek közül kettőt a Nuova Antológia 1934. decemberi száma közölt. Az első, amelyet magyar vendégeinek kéziratban sokszorosítva emlékül adott, ezt a címet viseli: „11 Flauto e la Dramma“ (A Fuvola és a Dráma), a második a „Nostra Donna in Arcadia“ (Miasszonyunk Árkádiában). Az olasz folyóirat rámutat arra a lelki hasonlóságra, amely az új Olaszország előharcosa, D’Annunzio és a magyar nemzeti szellem újjáéledésének úttörője, Tormay Cécile között fennállott és hangsúlyozza, hogy ez a két szép novella viszont D’Annunzio és Tormay Cécile költői egyéniségének rokonságára utal. Most már mindketten halottak, ami azt jelenti, hogy mindketten találkoztak abban a halhatatlanságban, amely nagy költőknek és nemzetük lánglelkű apostolainak örök osztályrésze. — Alaptalan hírek a holland királynő lemondásáról. Amsterdamból jelentik: A külföldi sajtóban hírek terjedtek el Vilma királynő közeljövői lemondásáról. Illetékes körök kijelentették, hogy ezek a hírek teljesen alaptalanok. — Pershing tábornok állapota. Tucsonból jelentik: Pershing tábornok állapotában — a csütörtök este kiadott orvosi jelentés szerint — a múlt éjszaka óta nem történt különösebb változás. Az orvosi jelentés szűkszavúságából arra következtetnek, hogy a tábornok állapota ismét nyugtalanságra ad okot. Három orvosa, köztük egy híres szívgyógyász, állandóan a tábornok betegágyánál tartózkodik. PESTI HÍRLAP 7 IGYEKEZZEK ILYEN ÜDE ARCBŐRT SZEREZNI