Pesti Hírlap, 1938. március (60. évfolyam, 48-72. szám)

1938-03-05 / 52. szám

1938 március 5., szombat B­écsi , 1936 .au 19 13-tól 19-ig. Jelentős utazási kedvezmények. Felvilágosítást nyújtanak Budapesten: österreichische Gesandtschaft als Konsularbehörde, V., Akadémia­ utca 17. österreichische Verkehrswerbung, VI., Andrássy­ út 28. Schenker és Társai nemzetközi szállítmányozási rt., V., Nádor-utca 26. Az IBUSZ Máv. hivatalos menetjegyiroda valameny­­nyi fiókja. „Via“ utazási iroda kft. IV., Váci-utca 36. „Porfait“ utazási és menetjegyiroda, V., Mária Valé­­ria-utca 13. „Rapid“ utazási iroda, V., Harmincad-utca 2. Újpesti Fiók (Márkus-bank), Árpád-utca 67. Wagons Lits (Cook S. A.), IV., Váci-utca. Esterházy Pál herceg adománya az orvosi tudományos munka támogatására A herceg Esterházy Pál által az orvosi tudományos munka támogatására szolgáló adomány bíráló bizottsága a herceg elnöklésével március 2-án ülést tartott. A beérkezett 145 pályamunka bírálóit kijelölték s a­ döntés előreláthatóan március végével megtörténik. A herceg, tekintettel a pályázók nagy számára, kilátásba helyezte, hogy ha a pályázók között nagyobb számú tá­mogatásra érdemes kutató van, a múlt évre és ez évre szánt összeget, összesen 1i­0.000 pengőt bocsát rendelke­zésre, jö­vőre pedig 50.000 pengőt biztosít. Ilyen módon az orvosi tudományos munka az erede­tileg tervezettnél még nagyobb támogatásban részesül, ami az ország kulturális színvonalát emelni, a nemzet tekintélyét erősíteni fogja s egyszersmind az ország köz­egészségügyére áldásos hatást fog gyakorolni. Schuschnigg kancellár az ausztriai helyzetről Bécs, márc. 4. Dr. Schuschnigg szövetségi kancel­lár ma „Az újság és az újság világa“ című osztrák sajtókiállítás megnyitásakor beszédet mondott, amely­ben szólt az utóbbi hetek politikai eseményeiről is. — Ha tekintetünket kifelé irányítjuk a nagy­világba, megállapíthatjuk, hogy nincs ok a sötéten­­látásra. Kívánjuk, hogy a kötelességtudó publicisztika és újságírás gondoskodjék arról, hogy ne közöljenek minden hírt pusztán a feltűnés kedvéért magyarázat nélkül s anélkül, hogy felülvizsgálnák, mennyi benne az igaz . Nincs ok a pesszimizmusra. Kétségkívül olyan fejlődés előtt állunk, amely nem történhetik meg bi­zonyos átmeneti jelenségek nélkül. Ha azt akarjuk, hogy igazán sikerüljön az a mű, amelyet államközi szemszögből német, államunkon belül pedig belső meg­­békülésnek akarunk nevezni, akkor teljesen tisztán kell állnia, hogy nem egy új formula megtalálásáról van szó e pillanatban, hanem arról, hogy minden erőnk latbavetésével régi és változatlan alapelveken felépülő új időszakot nyissunk meg. Ezek az alapel­vek, amelyek alkotmányunkban gyökereznek, és ame­lyek kormányzatunkra rányomják az osztrák bélyeget, hazánknak egyben megadják a német és társadalmi­lag öntudatos ország jellegét. Aki évek óta a Haza­fias Arcvonalban és annak szervezeteiben állott és áll mint a hazafias gondolat hordozója, ne irtózzék a „né­met“ szó kiejtésétől, aki pedig a nemzeti, vagy nem­zeti szocialista táborban áll, ne érezzen irtózatot az „osztrák“ szó kimondásától. Mi, osztrákok nagyon jól tudjuk, hogy határainkon kívül is sok szépet és na­gyot alkotnak, de legjobbjainknak, akik hazánk füg­getlenségéért és szabadságáért síkra szállnak, sértés­ként kell érezniök, hogy netalán csekélyebb értékű németeknek bélyegezzék őket. Itt minden körülmé­nyek között érvényesítenünk kell minden osztrák egyenlőségét a törvény előtt. (Nagy éljenzés.) A kisebbségi iskolák tanerői és a Horthy Miklós-i ösztöndíj Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter­nek a képviselőház közoktatásügyi bizottsága csütör­tökön délelőtt tartott ülésén történt felszólalása kap­csán tévesen hozták összefüggésbe a kisebbségi isko­lák részére való tanerők képzését a Horthy Miklós­­ösztöndíj intézményével. Illetékes helyen megállapítják, hogy a kultusz­­miniszter két külön felszólalásra válaszolva, egymás­tól függetlenül közölte, hogy a kisebbségi iskolák tan­erőinek képzéséről intézményesen kíván gondoskodni, másrészt pedig közölte, hogy a tanítóképző intézetek­kel kapcsolatos internátusokban a kötelező bentlakást a szegény és jó előmenetelű hallgatók számára a Horthy Miklós-ösztöndíjnak megfelelő számú adományozásá­val is biztosítani kívánja. Sztranyavszky Sándor emlékbeszéde Bethlen Gáborról Az Országos Bethlen Gábor Szövetség pénteken este tartotta ezévi közgyűlését, amelyen Tasnádi Nagy András mondott megnyitó beszédet, elparentálván a múlt év kiemelkedő nevű protestáns halottait: gróf Ráday Gedeont, Geduly Henriket, Pekár Gyulát, Madai Gyulát. A felekezetközi viszony — fejtegette ezután — az utóbbi években nem romlott, a vezető férfiak min­den oldalról a béke szükségét hangoztatták. Mozgalom indult meg, hogy Budapesten Luther-szobor létesül­jön, ami örvendetes esemény és bizonyára mihama­rabb a Kálvin-szobor felállítása fogja követni. Bánóczy Béla főtitkár és Gömbös Andor igazgató évi jelentése után a tisztikart egészítették ki. Az Országos Bethlen Gábor Szövetség a Nagy­­enyedi Vén Diákok Egyesületével karöltve este emlék­­vacsorát tartott, amelyen Sztranyavszky Sándor, a képviselőház elnöke méltatta Bethlen Gábor erdélyi fejedelem emlékét. — Akkor is, épp úgy, mint most, széttagolt volt az ország —­ mondotta többek között — s akkor is fo­lyamatban volt az örök per, hogy a történelem ereje által a Kárpátok medencéjébe sodort magyar törzs kelet vagy nyugat felé fordulva biztosíthatja a maga létét. Bethlen Gábor is ezek között a kétségek között vergődő lélek volt. Hogy legtöbbször mégis az orszá­got előbb pezdorjává tört s annak nagyobbik felét megszállva tartó töröknél kereste nemzete számára a megértést és a jövője biztosításához szükséges erőt, annak az leti a magyarázata, hogy nyugat felől — nem a germán néptől, hanem annak legnagyobb része fölött uralkodó hatalmasoktól — nem kapta meg a magyar sem azt a megértést, bizalmat, am­elyre vá­gyott, sem azt az erős segítőkezet, amelyre szüksége lett volna, hogy erőit kifejleszteni tudja itt a kelet kapujában. — Valóban, csakugyan nem cseléd­­sorsra terem­tődött a magyar, de arra sem, hogy felparcellázott portájának megmaradt részében is csak látszat szerint legyen úr. Ezért kereste egy évezreden át és kell, hogy keresse a jelenben is azt az övénél erősebb kart, amely őt ne felkarolni akarja, hanem erőtöbbletet ke­ressen benne és érezze át, hogy egy felmorzsolt erő­nél többet ér Európa szívében egy olyan magyar nem­zet, amely független államalkotó erejéről egy évezre­den át tanúbizonyságot tett. Uj egyházi társelnökké dr. Demján Elek evangé­likus püspököt, uj világi társelnökké dr. Zsindely Fe­rencet, dr. Matolcsy Sándor kaposvári főgondnokot, vitéz Kozma Ferenc nyug. altábornagyot és Benkő Géza orsz. képviselőt választotta meg a közgyűlés. ­­i­ NAPI HÍREK D’Annunzio és Tormay Cecile Az a mély vonzalom, amely az olaszok most elhunyt költőfejedelmét, Gabriele D’Annunziót a magyarokhoz fűzte, általánosan ismert. A Vit­­toriale önkéntes száműzöttje, akinek színe elé jutni valósággal nehezebb volt, mint egy uralko­dótól kihallgatást kapni, a magyarokat mindig szívesen fogadta fejedelmi otthonában és sohasem mulasztotta el, hogy üzenetet ne küldjön általuk a magyar nemzetnek. Kevesebben tudják, milyen régi és bensőséges szálak fűzték az olasz költőfejedelmet, a magyar­ságnak egy szintén csak nemrégiben elköltözött nagy írójához, Tormay Cécilehez. Ez a rokon­­szenv nemcsak azzal magyarázható, hogy Tormay Cécile, írói pályájának kezdetén, D’Annunzio ha­tása alatt állott alkotásaiban, hanem abban is, h­ogy mint D’Annunzio, úgy Tormay Cécile is a haza lángoló szeretetét egyesítette magában köl­tői hivatásával és mindketten vezérei voltak nem­zetük újjászületésének. Előttünk fekszik egy olasz irodalmi szemle, a Nuova Antológia 1934. decemberi száma, amely nem mindennapi érdekességű bizonyítékát adja egyrészt annak a szeretetnek, amellyel D’Annun­zio a magyar nemzet iránt viseltetett, másrészt bensőséges barátságának és tiszteletének Tormay Cécile iránt. A szemle első cikke D’Annunziónak 1929 ok­tóber 29-ikén a látogatására érkezett magyarok­hoz intézett üzenetét közli, melynek címe: A Vit­­toriale magyar vendégeihez. Ebben az üzenetben kedves költőjének, Petőfi Sándornak, Talpra ma­gyarjából indul ki és lángoló erejű szavakkal szólítja fel magyar vendégeit arra, hogy ne csüg­gedjenek, főként pedig ne alkudjanak meg azzal a sorssal, amelyet a békekötés reájuk mért, ha­nem történelmük nagy alakjainak, Szent István­nak, Mátyás királynak, Petőfi Sándornak és Kos­suth Lajosnak példáján okulva, lépjenek harcba hazájuk felszabadításáért. A D’Annunzióra jel­lemzően izzóhangú üzenetből hadd idézzük itt a legérdekesebb mondatot: A ti nagy ügyeteknek én voltam első védelmezője a Nyugaton. Én, akinek először volt bátorsága, szembeszállni a gyűlöletes Woodroil Wilsonnal és aki később mindig legádá­zabb ellensége voltam annak a méltatlan béké­nek, amely benneteket sújtott. Ez talán már önmagában is eleget mond D’Annunzio érzéseiről a magyarok iránt. A folyóirat következő két cikke Tormay Cécile egy-egy novellája, és pedig magának Gabriele D’Annunziónak fordításában. D’Annunzióról köz­tudomású, hogy annyira tudatában volt páratlan emberi és költői kivételességének, hogy szinte nem volt korunknak olyan költője, írója, akinek tehet­ A férfiak utálják a csúf, fénylő orrot és zsírosan fénylő arcbőrt. E zsíros nedvek kiválasztását kitá­gult pórusok okozzák. Rossz púderekkel keveredve azután kemény szemcsék keletkeznek, amelyek be­hatolnak a pórusokba, izgatják és tovább tágítják őket, így folytatódik a körforgás. Kísérelje meg a Tokaion púder használatát és végezzen vele „ujr­­kísérletet". Púderezze be ujját, tegye aztán vízbe, húzza ki ismét és meg lesz lepve! Úgy a púder, mint az ön ujja száraz marad! Tokaion púder krémhabot tartalmaz. Tapad akkor is, ha esik az eső, ha tengeri fürdőt veszünk és a legforróbb báltermek izzadt le­vegőjében is. A gyönyörű új színek az arcbőrt cso­dálatosan széppé teszik. Férfiak szívesen lelkesednek az új színekért. A Tokaion púder annyira „a bőrhöz tartozik“, hogy megfelelően alkalmazva nem is álla­pítható meg, vájjon púdereztük-e magunkat. Bár az új színek költségtöbbletet okoztak, a Tokajon púder ára nem változott. Ségét elismerte volna. És ime, ugyanez a gőgös költőfejedelem lefordította a nálánál sokkal fia­talabb magyar írónő három novelláját, amelyek közül kettőt a Nuova Antológia 1934. decemberi száma közölt. Az első, amelyet magyar vendégei­nek kéziratban sokszorosítva emlékül adott, ezt a címet viseli: „11 Flauto e la Dramma“ (A Fuvola és a Dráma), a második a „Nostra Donna in Ar­cadia“ (Miasszonyunk Árkádiában). Az olasz folyó­irat rámutat arra a lelki hasonlóságra, amely az új Olaszország előharcosa, D’Annunzio és a ma­gyar nemzeti szellem újjáéledésének úttörője, Tormay Cécile között fennállott és hangsúlyozza, hogy ez a két szép novella viszont D’Annunzio és Tormay Cécile költői egyéniségének rokonságára utal. Most már mindketten halottak, ami azt jelenti, hogy mindketten találkoztak abban a halhatatlan­ságban, amely nagy költőknek és nemzetük láng­­lelkű apostolainak örök osztályrésze. — Alaptalan hírek a holland királynő lemondásáról. Amsterdamból jelentik: A külföldi sajtóban hírek ter­jedtek el Vilma királynő közeljövői lemondásáról. Illeté­kes körök kijelentették, hogy ezek a hírek teljesen alap­talanok. — Pershing tábornok állapota. Tucsonból jelentik: Pershing tábornok állapotában — a csütörtök este ki­adott orvosi jelentés szerint — a múlt éjszaka óta nem történt különösebb változás. Az orvosi jelentés szűksza­vúságából arra következtetnek, hogy a tábornok állapota ism­ét nyugtalanságra ad okot. Három orvosa, köztük egy híres szívgyógyász, állandóan a tábornok betegágyá­nál tartózkodik. PESTI HÍRLAP ­­ 7 IGYEKEZZEK ILYEN ÜDE ARCBŐRT SZEREZNI

Next