Pesti Hírlap, 1938. szeptember (60. évfolyam, 196-220. szám)

1938-09-01 / 196. szám

4 Meghódította és változatlanul meg is tartja a hölgyközönségi bizalmát C A maradék- és divatházas C K Budapest, VI. Andrássy­ út , mert nemcsak minőségben kitűnő, hanem árakban is veretlen. Már raktáron a legújabb divatú, kitűnő minőségű gyapjú köpeny-, kosztüm-, ruhakelme és selyem újdonságok. Az összes intézeti formaruha anyagok ideális beszerzési forrása. Gróf Teleki Pál kultuszminiszter az idegen minták kereséséről A tokaji választókerület népes küldöttsége szerdán felkereste gróf Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi minisztert. A küldöttség nevében Mosolygó József gö­rögkatolikus esperesplébános köszöntötte igen meleg szavakkal a minisztert s a kerület polgárságának bizal­mát tolmácsolva, kérte őt, hogy vállalja el a jelöltséget. Gróf Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi minisz­ter közvetlen szavakkal mondott köszönetet a küldött­ségnek s a választókerület polgárságának a személye iránt tanúsított bizalomért, majd hangsúlyozta, hogy milyen jelentősége van a mai időkben a kötelességtel­­jesítésnek, amely mindenki számára minden téren a helytállást s annak a feladatnak teljesítését jelenti, amelyet a köz reá rótt. A kötelezettségteljesítés érzése hatja át akkor, amikor az iránta megnyilvánult biza­lomért köszönettel adózik s annak eleget téve, a kerü­let jelöltségét elfogadja. A küldöttség nagy éljenzéssel fogadta a miniszter válaszát. Teleki Pál ezután elbeszélgetett a küldöttség tagjaival, akiket Tasnádi Nagy András, a Nép­ elnöke ebéden látott vendégül. Az ebéd során Tasnádi Nagy köszöntötte a kerület küldöttségét. Szuchy Elek szerencsi görögkatolikus lelkész, szent­széki tanácsos Teleki Pálra mondott pohárköszöntőt, aki válaszában a magyar ember alapvető tulajdonsá­gáról, a józanságról szólott s ennek ellentétéről, a hisz­tériáról,. .am­elyből m­inden napra jut, főként a fővárosi polgárnak. ALIG HASZNÁLT HANSA BALILLA B­ÁRDI V., KRESZ GÉZA­ U. 15 — Le kell szokni erről a hisztériáról — mondotta a kultuszminiszter — vissza kell térni a magyar józan­ságra s haladnunk kell afelé, hogy a magyar nép szé­les rétegeit jobban eggyékovácsoljuk s megszüntessük az ellentéteket a műveltségben, amelyet nem tanul­mányi jegyekkel lehet meghatároznunk, hanem amely­nek az a lényege, hogy az emberek megértsék azt, amit olvasnak és tudják azt, amit imák. Három alapvető hibát lát napjainkban. Az egyik a hiúság és a rátarti­­ság, amit a nemzet céltudatos nevelésével meg kell szüntetnünk, a másik kettő a bizalmatlanság és a fe­gyelmezetlenség, ami a társadalom minden rétegében tapasztalható. Akkor járunk a nemzetmegmentés he­lyes útján, ha orvosoljuk ezeket a hibákat. Napjaink­ban majdnem olyan nemzetépítő munkát kell végez­nünk, amilyen Szent Istváné volt. A mai világpoliti­kai helyzetet, ha a világtörténelemben lapozunk, sem­mihez sem lehet jobban hasonlítanunk, mint a nép­­vándorlás korához. Végül mint negyedik hibára a külföldi minták keresésére mutatott rá. Amint az olasz nemzet nem tud másolni a németről és a német az olaszról, ugyan­úgy nem tudunk másolni mi sem, sem az egyikről, sem a másikról, hanem saját magunk képére és ha­sonlatosságára teremtett átalakuláson kell keresztül­­mennünk és ennek során magunkból kell, hogy merít­sünk. Ezt jelenti a józanság útja, amelyet követnünk­­, kell, amelynek érdekében valamennyiünknek össze kell fogni és ki kell állni a fedélzetre................ Teleki Pál vasárnap a kerületbe utazik és pro­grambeszédet mond. ________ bér szeme találkozott. Cs. Nagy István komoran, vésztjósló arccal nézett a halászgazdára, az meg sápadtan, bajt érezve, villogott. ■ — Maga az, István bácsi? Gondoltam a Szu­­hanek, azért kiabáltam. — Nem! — válaszolt keményen Cs. Nagy Ist­ván — én vagyok, gazdáram s jó is, hogy igy tör­tént, mert nekünk úgyis van egy kis elszámolni valónk egymással. Üljön csak be a ladikba. A gazda eleinte szabadkozott, de Cs. Nagy nem­ engedett. Keményen megmarkolta az evezőt s lassú hangon, sötét arccal mégegyszer felszólí­totta a gazdát: — Üljön be, ha mondom . . .! — mire a gazda nagy reszketve beült s két kezével görcsösen meg­markolta ladik szélét. Azután Cs. Nagy István elindult. De nem ha­zafelé ment, sem a túlsó part felé, hanem felfelé Csongrád irányába. S nem a parton, hanem bent a Tisza közepén. Közben rohamosan sötétedett. A gyomorbajos Hold sárgán sétált a csillagok kö­zött s a part homályba veszett. A gazda rémüldözött: — Mit akar, István bácsi? Hová megyünk? Cs. Nagy István szó nélkül evezett s ahogy az indulatok nőttek benne, úgy nőttek az erek is homlokán. A nehéz ladik repült a vizen. A gazda úgy látszott, rájött valamire, mert könyörgésre fogta a dolgot. Didergett és dadogott: — Nézze, István básoi, én nem akartam rosz­­szat, de nem kívánhatják, hogy én tönkre men­jek. A halak ... a vevők ... a gazdasági hely­zet ... — Hirtelen összezavarodott benne min­den s elhallgatott. Látta, hogy hiába minden. Arcbőre megfeszült. Izgatottan figyelte a halászt A ladik sustorogva iramlott a farajló vizzel szembe. Cs. Nagy Istvánban pedig sustorogtak a forró gondolatok. Minden evezőcsapásnál felöt­lött benne: — No most fejbe ütöm! No most vizbe fordí­tom! No most egyetlen csapással agyonütöm . .. Senki sem fogja keresni, hisz nem láttak, mikor elindultunk! Megölöm a bitangot! Megölöm ...! Aztán mégis minden egész máskép történt. Csak az a végtelen jó és bölcs Isten a megmond­hatója, mi mehetett végbe Cs. Nagy István lel­kében. Nem ütötte le a gazdát, nem ugrott a tor­kának s nem fordította a vizbe. Csak evezett, ke­ményen evezett a vizzel szemben, több mint egy órán keresztül s egy szót se szólt. Az egészet ő maga sem értette. Valami ismeretlen, különös erő lefogta a kezét, úgyszólván megbénította az egész cselekvési készségét. Csak az evezés mozdulatai voltak tagjaiban s úgy érezte, minden más meg­szűnt számára. Pedig hej, de nem igy akarta ő ezt . . . nem igy akarta . . .! S mialatt ezekkel a bénító gondolatokkal foglalkozott, szinte észre sem vette, lelke visszabillent a régi egyensúlyba. Már nem érzett haragot, a düh nem fojtogatta a torkát, a vére megcsendesedett s csak valami halálos szomorúság zsibongott lelkében. Fáradt volt. S akkor csöndesen megfordította a ladikot. Hangtalanul siklottak a vizen. A hullámok já­tékosan kotyogtak. A nádas rejtelmesen susogott. A szúnyogok zümmögve szálltak a gazda kivörö­södött fejére s Cs. Nagy István békésen pöfékelt odvas pipájából. A hídnál kötöttek ki. A gazda hihetetlen gyor­sasággal ugrott a partra s köszönés nélkül elsie­tett. Cs. Nagy István pedig megbékélten evezett vissza a Maros-torokhoz, de közben mégegyszer elmondta a megszokott imáját s amint odaért: „. . . Adj a vízre, földre áldást! . . .“ hálásan fel­nézett az égre, mint aki nagy tehertől szabadult meg. A Tisza békésen úszott. A békák együgyü jámborsággal vartyogtak s a csillagok szelíden ragyogtak, mintha sehol semmi nem történt volna. A gazda a három elbocsátott halászt másnap visszafogadta s mikor az évad letelt, szedte a sátorfáját s elköltözött a vidékről. Nem értette a tiszai magyarokat. PESTI HÍRLAP 1938 szeptember 1., csütörtök A „Párizs sorhajóhadnagy“ átrepülte az óceánt Horta, aug. 30. A „Párizs sorhajóhadnagy“ vízi­­repülőgép elindult New Yorkba. Port Washington, aug. 31. A „Párizs sorhajóhad­nagy“ vízirepülőgép este 7 óra 20 perckor ideérkezett. A repülőgép 29 óra 45 perces repülés után érkezett el az amerikai partokra, átlagsebessége tehát ISO kilomé­ter volt. Lindbergh ezredes feleségével Kolozsvárra érkezett Bukarest, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Lindbergh ezredes, aki tudvalévően Mosz­kvában időzött s a minap saját repülőgépén Prágán át Párizsba indult, szerdán délután fél négy órakor le­szállt Kolozsvárott, a katonai repülőtéren. A sajtó képviselőinek nem akart nyilatkozni és azt is kérte, hogy ne készítsenek róla a lapok számára fényképfelvételeket. Csupán a repülőtiszteknek en­gedte meg, hogy a kolozsvári repülőraj levéltára szá­mára róla és repülőgépéről fényképeket készítsenek. Lindbergh maga ellenőrizte repülőgépe benzintartá­lyának megtöltését, azután maga helyezte el a repülő­gépet a hangárban, ahol külön katonai őrizet alatt maradt. A kedvezőtlen időjárás miatt Lindbergh csak csü­törtök délelőtt repülhet tovább Párizs felé. Miután kijelentette, hogy az éjszakát nem szeretné szállóban tölteni, a világhírű óceánrepülőt és feleségét Hadzie­­gan egyetemi tanár, volt miniszter hívta meg ven­dégül. Közben az egész városban elterjedt a Lindbergh­­házaspár megérkezésének híre s a repülőtértől Kad­­ziegan lakásáig Lindberghet és feleségét Kolozsvár lakossága lelkesen ünnepelte. (Sz.) A román közoktatásügyi miniszter rendelete a felekezeti és kisebbségi oktatás tárgyában Bukarest, aug. 31. (Magyar Távirati Iroda.) A köz­­oktatásügyi minisztérium a kisebbségi főkormánybiz­­tossággal karöltve a felekezeti és kisebbségi oktatás tárgyában a következő határozatot hozta. A tanulók beiratása szeptember 1-től 10-ig tart. Az összes feleke­zeti iskolák, valamint az állami elemi és állami közép­iskolák mellett működő kisebbségi tagozatok továbbra is megmaradnak. Ott, ahol eddig nem voltak ilyen is­kolák vagy tagozatok, a mostani tanév kezdetével a kisebbségi tanulók számára bevezetendő a kisebbségi nyelv oktatása. A tanfelügyelők a napokban utasítást fognak kapni, hogy a kisebbségi nyelv tanítása érde­kében megfelelő számú tanerőről gondoskodjanak. Egynéhány tanítóképző intézetnél is bevezetik a kisebb­ségi nyelv oktatását, míg a gyakorlóiskoláknál kisebb­ségi tagozatokat állítanak fel az oktatószemélyzet ez­­irányú kiképzése érdekében. A kisebbségi tanulók beiratásáról azokba a kisebb­ségi magán- vagy felekezeti iskolákba, ahol az okta­tási nyelv kisebbségi, a közoktatásügyi minisztérium a következő kör rendeletét intézte a tanfelügyelősé­gekhez: A szülők és gyámok, ha gyermekeiket magán-, vagy felekezeti iskolába akarják járatni, kötelesek erről személyesen szeptember 1-e és 10-e között az ál­lami iskola igazgatójánál írásbeli nyilatkozatot be­nyújtani. A nyilatkozatot a szülőnek vagy gyámnak sajátkezűleg kell írnia és aláírnia. A nyilatkozatok bélyegmentesek. Az írástudatlan szülő vagy gyám a nyilatkozatot a községházán, a bíró előtt teszi meg, ahol a szülők kérésére a bíró vagy más községi alkal­mazott köteles minden illetéktől mentesen a szülők óhaját nyilatkozatba foglalni. A szülők kérhetik — anélkül, hogy kérésük visz­­szautasítható lenne — gyermekeiknek a kisebbségi is­kolába való beiratását, ha kijelentik, hogy a gyer­meknek az iskola oktatási n­yelvével azonos anya­nyelve van. A román etnikai eredetű gyermekek fel­tétlenül az állami iskolába iratandók be. Az állami iskolák igazgatói nem utasíthatják vissza a törvényes formák betartása mellett­ és­ az előírt határidőben ké­szült nyilatkozatok elfogadását. A magán- és feleke­zeti iskolák fenntartóinak tudomására hozták, hogy csak annyi tanulót vehetnek fel, amennyire működési engedélyük szól. A japánok számolnak a kínai háború gyors befejezésével Tokió, aug. 31. Japán kormánykörökben az a vé­lemény, hogy Hank­au elfoglalásával véget érnek az ellenségeskedések. Éppen ezért a japán támadás gyor­suló ütemben folyik. A hadvezetőség azt hiszi, hogy a város eleste már csak rövid idő kérdése. Csütörtökre rendkívüli minisztertanácsot hívtak össze. A napirenden az itteni lapok jelentése szerint az a kérdés szerepel, hogy milyen politikát folytasson Japán Kínában az ellenségeskedések befejezése után. A miniszterek mindenekelőtt az új kínai központi kormány megalakításáról tárgyalnak. A Pekingben és Nankingban székelő helyi kormányzatokat össze akar­ják olvasztani, hogy belőlük alakítsák meg az új kínai központi kormányt.________ Bürckel körzetvezető beszéde Stuttgartban Stuttgart, aug. 31. (NTI) Bürckel körzetvezető szerdán este a nemzeti szocialista párt külföldi szer­vezeteinek ülésén ismertette a Saarvidék, majd Auszt­ria újraegyesülését a Német Birodalommal s a többi között így folytatta: — Versailles szétrombolta ugyan a régi Ausztria- Magyarországot, helyette azonban uj nemzetiségi ál­lamot tartott keresztvíz alá s ebben az államban a réginek minden hibája megvan. Ez az uj állam szer­kezetében nagyon sok hasonlóságot mutat a régi oszt­rák-magyar monarchiával, amelyet Saint-Germainben és Trianonban a népek önrendelkezési jogára való hi­vatkozással szétromboltak. Azonban a huszadik szá­zadnak a népi gondolat a világnézete és a népek leg­szentebb joguk legerősebb tudatában harcolnak az őket megillető életjogokért. Nem engedik többé ma­gukat valamely fajidegen állami eszme kényszerzub­bonyába beleszorítani.

Next